Tegnap érkeztünk meg Ajkáról. Két hetet töltöttem a gyerekekkel a nagyszülőknél. Gondolom rendesen elfáradtak tőlünk, hisz valaki folyton beszélt, valaki folyton nagyszülőt-nyüstölt, valaki folyton kiszolgálásra vágyott. Kíváncsi vagyok, hogy mikor kezdünk majd hiányozni. Több dolgot sikerült elintézni otthon:
1. Vettünk Mikinek kisszandit.
2. Volt végre Karcsinak csípő uh, minden OK.
3. Kaptak a fiúk fürdőgatyót.
4. Voltam ideggyógyásznál. Tömören. Alagút szindróma, még nem vészes, de kezelendő. Perpill úgy tűnik, hogy elég a gyógytorna és az úszás, ami legalább heti három alkalmat jelent 1000-1500 mell- és hátúszást. Mehetek el szemüveget venni, mert a fejkidugós nénikés mellúszás nem jó. Én eddig azt nyomattam. Mikor doktornéni megnézett még egyszer voltam úszni. Mikor kijöttem a medencéből simán a kezembe nyomhattak volna egy répát, hogy itt van nyuszi, jó étvágyat. Jó 1 óra múlva lett normális a szemem:) Megyek majd augusztusban egy elektromos vizsgálatra, ahol az idegek állapotát nézik a karban. Na nem a 220-ba nyomnak majd bele, de lnyegében árammal ütik az embert. E vizsgálat eredményével randizunk a doktornénivel és megbeszéljük a hogyantovább részt.
Karcsim sokat fejlődött Ajkán. Végre forog minden irányba, bár a hasról-hátra forgásban még most sem nagy duhaj. Anyám szerint szépen kikerekedett a baba (anyukájával együtt) a két hét alatt. Viszont tejem egyre kevesebb van, fontolgatom, hogy beszerzek egy kis Mildibe-t vagy Beba-t a DM-ben és reggelire máf a cici mellé kap pótlást, mert ha nem jön a tej, vagy lusta tovább próbálkozni, vagy símánszimplán belémharap. Ehhez komoly két foga van már, de fogak nélkül is tud fájni!!! Egyébként asszem most jönnek a felső fogacskák, mert már megint fosik a gyermek és ömlik a nyála...
Miki lelkén luk van. Nagy-ngay luk. Mondhatnám azt, hogy minden reggel kiszedte a sz@ros palacsintát a tányérból és estig szagolgatta. Iszonyat, hogy mennyit nyűgölődött, ha csak picit rászóltam, már zokogott. Folyton betegnek és fáradtnak mondta magát. Ha valami nem úgy történt, ahogy szerette volna, akkor jött az érzelmi zsarolás. Én ehhez ugye fáradt voltam, ha eldurrant az agyam és rászóltam, hogy elég legyen, akkor megint sírt. Szóval tele van középsőmmel a puttonyom...
Matyi normális volt, csak az alvásnál és az evésnél maradtak a nehézségek, dehát ez nem újdonság...
Kishugomnak már jó nagy a pocakja. Úgy irigylem érte. Má csak 4 hét és lesz egy újabb unokaöcsém. Szegényke szintén jól lefáradt tőlünk. Mikor 5 nap után hazament, asszem 1 napot végigaludt, végigkómázott!!!
Ma már itthon nyomjuk a fiúkkal az ipart. Viktor takarított. Amolyan férfimódra. Drága uram, meg ne sértődj, de konyha ragadt, a bútorok vastagon porosak, pláne, ha megcsillan rajtuk a nap. De inkább ez legyen, mert olyan jó volt, hogy pénteken már ott voltál velünk! Majd a héten megpróbálom behozni a háztartást, ha a fiúk hagynak.
Itt van pár kép. Egy a pocakos húgomról is.
Gyerkőceim életkora
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
38 hetes pocak?!?!?!!? Oh bakker, nekem félidőben volt ekkora :-DDD Hol ebben a babóka ;)?
VálaszTörlésÉn nem irigylem, én asszem kihagyom ezt a terhesség dolgot már ebben az életben.
még csak 35. Most jön a java!!!
VálaszTörlésOh, akkor félrenéztem... hát igen, aki nem alszik éjszaka eleget...
VálaszTörlésNagyon jók a képek a családodról! :) Erőbenő és Kobaka :D Karesznek nem találtatok még becenevet? :)
VálaszTörlésHugicád hogy bírja a nagy meleget ekkora pocival?
Egyébként én is kb. ilyen fehér vagyok, hiába a kert, nem jutok ki 10 percet sem napozni...
Csédóra