A kisegeres nóta

Lackó ősz óta a Don Bosco oviba jár. Rengeteg gyerekeknek szóló vallásos éneket tanulnak. Ezekből többet még én sem ismerek, de nagyon bírom, hogy a gyerkőc játék közben dúdolgatja, énekelgeti őket. Így figyeltem fel a kisegeres nótára, ami számomra teljesen ismeretlen volt, de aztán Lackóm megtanította. Annyira édes, hogy a folyamatosan ismételhető dalt így énekli:

-Szívem csendben az Úrra figyel, kisegér.
Helyesen:
-Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít!

Szerintem zseniális, hogy a gyerekek mit énekelnek a szerintük érthetetlen szavak helyén.
Anyák napja alkalmából a Nagyinak is elénekelte a telefonba!!! Itt most csak két sor erejéig volt hajlandó énekelni, de szerintem Öcsinek jó hallása van, tisztán énekel.

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (5)

Nem sokat haladtam vele az utóbbi időben, de azért mutatom, hogy milyen állapotban van ez a hímzésem. Mellesleg csak ezen dolgozom, mert ha több képet öltögetnék, akkor semmiben sem lenne látványos a haladásom. Néha hetek telnek el, hogy tűt vehetnék a kezembe.

Ekkora nagy anyag van hozzá, tehát jócskán van mit még hímeznem, de a két szélét már elértem:

És hogy miért vagyok ilyen ritkán tű-közelben? Egyik oka természetesen ez a kis apróság, aki október óta a bölcsit koptatja. Szeret bölcsizni, és őt is nagyon szeretik, ami igazán jó érzéssel tölt el mindenkit. Nyugodt szívvel hagyom ott minden nap, mert jó helyen van és élvezi a közösséget. Mostanában kezd kinyílni a csipája a fiatalúrnak ott is, és egyre többet kutyálkodik, de még nem panaszkodnak a gondinénik.

A másik ok, ami meg távol tart a hímzéstől az új munkám. Szeretem, bár hangyányit magányosan töltöm napjaim. De lassacskán megszoktam, nameg mivel nincs kivel elcsacsognom az időm, így csinálom azt, ami a dolgom. Lassanként belerázódom, de az elődömet még sokat kell hívnom, mert több olyan dolog merül fel menet közben, amivel még egyáltalán nem találkoztam.
A legtöbbet azzal foglalkozom, hogy a káoszt próbálom felszámolni. Évek óta senki sem rendszerezett, selejtezett, pakolt az irodában. Néha olyan poros aktákat rendezgetek, hogy folyton azt érzem futnom kell kezet mosni. Sok érdekes dolgot találok, sok izgalmas iratot olvashatok. És hát a fő attrakció majd kedvenc szekrényem rendberakása lesz.

Eddig minden irodista csukva tartotta, vagy max. egyszer nézett bele. Ha mutatom kinyitva is, akkor asszem érthető, hogy miért. Ez lesz az utolsó, aminek nekilátok, ha már minden rendben van. Szabályosan olyan érzésem van, hogy még csontvázat is fogok benne találni.

Egyébként ilyen az irodám:

Mirabilia: Day Nymph (3)

Ma beleöltöttem az utolsó x-et a nimfába. Utána gyorsan még a kontúrt is elkészítettem és fotóztam. Persze az első pár gyöngyöt is felvarrtam, de az még egyáltalán nem látványos. Egyre inkább úgy érzem, hogy kéne egy olvasószemüveg. Nappali fény mellett égetem a hímzős lámpám, hogy jól lássam az anyagot. A szemüvegemet már le kell vennem olvasáshoz is, hacsak nem tartom több mint fél méterre a könyvet, amit épp olvasok. Ez van. Régi kedvencem, hogy tv nézés mellett hímezzek, na az meg már vagy egy éve nem megy. (sőt talán több ideje) Pedig az milyen jó móka volt!

Nem lettek olyan szépek az x-ek, de mivel 32 countos az anyag, így nem is számítottam rá. Erre a sűrűségre nem tudok olyan egyenletesen hímezni. Azért persze figyeltem nagyon, de ki nem bontottam volna egy béna xecskét sem, hogy szebbre varrjam. Szeretem ezeket a valdani fonalakat, bár szerintem sima dmc-vel is jól mutatna. Most azon filózom, hogy mi a búbánatra használjam fel majd ezeket a csodafonalakat, amik mellesleg nem voltak túl olcsóak sem. Lehet majd továbbküldöm annak, aki szeretné a nimfákat meghímezni. Ne álljon nálam feleslegesen, ha másnak örömet okozhat.

Mellesleg már egész barna a karom. Folyamatosan kinn vagyok a játszótéren Lackóval. Délelőtt vagy másfél órát, délután is legalább ennyit. Néha rémesen fárasztó, mert Lackó folyamatosan föl-le rohangál és mindenre mászik, máskor a többi kissráccal "játszik". Illetve inkább ők még csak úgy tesznek-vesznek, lényegében nem játszanak, csak egymás mellett pakolgatnak kavicsot, eszik a másik kajáját, együtt dobálják a faháncsot a csúszda aljába stb. Ritkán, de azért tudok már egy kicsit beszélgetni az anyukákkal. Lackó az izgágább gyerekek közé tartozik, aki amint én leülök, rögtön hintázni, vagy mérlegezni, vagy csúszdázni akar. A lényeg, hogy anya ne üljön és ne beszélgessen. De legalább megvan a napi mozgás:-D Itt egy grátisz játszózós kép Lacáról.

A legkisebb és a legnagyobb

Most csak ők ketten. Nagyon szeretik egymást. Nagyon jó látni! Én is nagyon szeretem őket!

 

Laci szülinapja Zsófiéknál

Azt hiszem ez a legrégebbi tartozásom, mert még októberi bejegyzés lett volna. Rohan az idő, én meg próbálom utolérni. Lóg a nyelvem, de egyszerűen nem megy, a blog a sokadik a listán, amivel foglalkozni szeretnék. De van sok-sok képem mindenről, hogy tudjak visszagondolni a történtekre és olyan jó ez!

Október 22-én jártunk Zsófinál és Mikinél Lackó szülinapja apropóján. Zsófi tök aranyos volt, már ezer éve meghívott minket, úgyhogy csak drukkolni kellett, hogy épp ne dőljön ki senki, tudjunk találkozni. Már őszi szünet volt, úgyhogy teljes létszámban tudtunk menni, mert Matyinak és Mikinek is szünete volt Pannonhalmán. Hát jó nagy lábasokkal és irtó fini ebéddel készült Zsófi, nekem olyan könnyű volt, hogy csak a tortát kellett összedobnom, nem kellett a vasárnapi ebédről gondoskodnom. Itt is hála érte!!!

Lackó nagyon klassz ajándékokat kapott a keresztszüleitől. Jelentem: a dömper napi használatban van. Sajnos az az ajándék, amit mi rendeltünk a neten, az nem érkezett meg akkorra, úgyhogy csak egy lasztit vittünk Öcsipóknak. De nem reklamált szerencsére.

Laci nehezen oldódott fel, nagyon rám volt akkoriban is már gyógyulva. De mire eljött az este, addigra már játszhatott vele Miki is és Zsófi is. Sajnos a kép, ahol Miki vezetgeti Lackót egyrészt homályos lett, másrészt meg Laci pont akkor tottyant le, de jó volt látni, hogy hagyta magát szeretgetni.

Zsófival készült több közös kép is, szerintem ez a legaranyosabb.

Nameg vannak itt csoportképek, amiknél a tüzijáték miatt egy-egy fej itt-ott hiányzik. De van rólunk végre teljes családi kép is.

 

 

És persze egy bónusz kép az ünnepeltről, amit épp a tortáját habzsolja:-D

Laci 1 éves

Elröppent ez az egy év. Komolyan így érzem. Persze voltak benne nagyon nehéz időszakok is, de utólag már csak a szépre és a jóra emlékszem. A jó emlékezőtehetség néha nagy átok tud lenni:-D

Milyen is lett Lackó? Egy csodapofa kiskölyök. A család kabalája, de ugyanúgy szeretik a suliban is, sőt a nagytesók mint valami látványosságot hordják körbe az osztályukban Pannonhalmán. A legszorosabb testvéri kapcsolat szerintem Laci és Matyi között van. Ha Matyi hazajön, akkor fogja és azonnal viszi magával, babázik, sétál vele, szeretgeti. Őt izgatja leginkább, hogy miket tud már, mennyit fejlődött. Marika enyhe féltékenységgel néz rá. Mikinek tavaly szerintem túl sokat kellett vigyáznia a kisöccsére, így talán ő telítődött vele, de mindig szeretettel közelít hozzá, ahogy Karesz is. Önként egyik sem vigyáz még rá, csak parancsra (Matyit kivéve).

Na és mit tud már a baba? Szépen áll, kapaszkodás nélkül. A bútorok mentén oldalaz stabilan. Mindenre felmászik, amire tud, már megtanulta, hogy tolatva kell lemászni. Ebben nagyon következetes, a pelenkázószekrényről, az etetőszékről és minden magas dologról is szépen tolat lefele:-D Én meg nem győzök rohangálni utána.
Mindent megrág, mint egy kiskutya. Itt éppen a babakocsiját csócsálja.

Megjegyzem, hogy abból a klassz puha karfából már kiharapott darabokat. De már találtam mindenfélét a szájában. Ami belefér, azt bele is tömi. Szedtem ki a szájából fogpiszkálót, pókot, kavicsot, levelet, szétrágott matrioska babát, legót, dobozt. Ha talál egy filctollat és épp nem figyelek, akkor azt is szétrágja. Tegnap egy szerencsére már majdnem kifogyott zöld kihúzófilcet szopogatott fehérre. Hiába, nem tudok minden másodpercben ott lenni, ha meg a nagyok valamit széthagynak, azt ő tuti megtalálja. Egyébként a kihúzófilcet a hímzős cuccomból vadászta ki. Én épp örültem a fél perc nyuginak a konyhában, aztán megláttam a kis gengsztert, hogy mivel foglalatoskodik.
Már nagyjából mindent eszik. Mindent meg is akar kóstolni, hangosan kiabál, ha enni vagy inni akar. Inni pohárból szeret leginkább hatalmas kortyokban. Szétrágta a csőrös poharát, az újat meg nem szereti. Úgyhogy marad a rendes pohár, itthon én már csak abból itatom. Bébiételeket is szeret sokat, rendesen be is van tárazva vagy 10 üveg mindig a kamraszekrénybe. Nem túl válogatós szerencsére. Amitől viszont megőrülök, hogy nem szeret az etetőszékben enni. Nagyon hamar elunja, mászik kifelé, forog ezerrel. Akkor kiveszem, én leülök a földre, ő meg jön megy, aztán egy-egy falatért visszamászik hozzám. Nem a legjobb, de ez van. Remélem hamarosan rájön, hogy érdemes nyugodtan enni.

Nagyon szeret fürdeni, nem tud annyi ideig ázni, mint szeretné. A pelenkázás, fürdés utáni törölgetés rémálom. Forgolódik, üvölt, veri magát. Már be vannak készítve a nagy ritkán megkapható játékok a pelenkázó szekrény fölé. Ha jön a szenvedés, akkor egyet-egyet megkap pár percre. Úgy tudok csak haladni.

Tud pápázni, tapsolni. Utánozza a köhögést, tüsszentést és a kutyaugatást.
Mostanában megszerette a hintázást is. Ha az utcán játszótér mellett megyünk el, akkor már kiabál és kilóg szinte a babakocsiból, hogy menni akar.

Elevenségért nem kell a szomszédba mennie. Lényegében valakinek mindig figyelni kell rá, fél másodpercig sem marad egy helyen. A Dévény tornás csaj is mondta, hogy hihetetlen energiája van és nagyon erős. Na ja, egy mise alatt teljesen kicsinálja a csuklóm, a derekam, mert ő mászna fel az oltárhoz ezerrel. Mondták is, hogy pap lesz belőle:-DD

Biztos még egy csomó minden van, amit írhatnék, de most ennyire futotta az időmből. Védőnőhöz holnap megyünk mázsálásra. Az 1 éves oltást hétfőn már megkapta, volt egy napig kis nyüszögés, túléltük. Ja, még szopizik éjszaka, este és néha reggel is, nameg ha valami nagy trauma érte:-D
8 foga van és folyton nyálzik...

És egy közös kép, amit én csináltam. Ennél jobb nincs, mert minket nem fotóz senki:

Lacika és a torna

Íme kérem, gyermekünk legfrisebb attrakciója. Most már szépen hátratolja magát ülőhelyzetbe, ennek köszönhetően a leglehetetlenebb pillanatokban koppan a feje, mert mindenkit követ a szemével és még nem érti, hogy ha felfele és félig hátrafele néz, akkor elveszíti az egyensúlyát. Egyébként állati cuki, ahogy körbenéz, ha felül: "Na, ki látta, hogy mit csináltam?" - arccal keresi a szemeket, meg a dícsérő szavakat.

Járunk tornázni Dévény tornára. Még a 8 hós kontrollon mondtam a védőnőnek, hogy féloldalasan kúszik Lacifülű. Kaptunk két telefonszámot és következő héten bemutatta ellőtt kezű-lábú kommandós kúszását a fiatalúr a tornász néninek is. Persze kaptunk házifeladatot, hogy itthon mit kéne csinálni. Ennek eredményeként Laci alig engedi behajtani a jobb lábát, valamint feltolja magát kutyába, vagy elfordul. Vért izzadunk, de a kívánt pózt utálja továbbra is. Egyre többet próbálkozik a mászással, hihetetlen nagyokat tud belőle arcra esni. Néha komolyan rossz nézni, még szerencse, hogy a kicsik gumiból vannak. Egyébként csont nélkül megy a z-ülés (bár nekem menne így), ügyesen kutyázik, villámgyorsan kúszik (féloldalasan). Folyton mocorog, szinte nincs is olyan, hogy mondjuk 5 percet ül az ölemben, vagy csak simán hozzámsimul vagy hasonló. A kedvencem toávbbra is az, amikor odakúszik a lábamhoz és ott markolássza a lábfejem, hogy vegyem fel. Vagy ülök és szinte rám mászik, hogy az ölembe ülhessen. Ha felveszem, kb. 10 másodperc múlva már valami másért kepeszt és le akar szállni. Aztán kezdi előlről. Mostanra már egész szépen következetesen kikészítette a bal csuklóm. Már megint ott van az a hülye pukli rajta, rohadtul fáj, ha ránehezedem a csuklómra. Úgy döntöttem, hogy nem most kezdek fekvőtámaszokat nyomni;)

Kijött a gyermek 4. foga is. Éljen, éljen! Mivel fogy a tejem, így most már kap pótlást lefekvéskor. Nyugisabb is az éjszakánk. Néha reggel is megkínálom, attól függően, hogy a kereslet-kínálat milyen arányban van. Végre eszi a normális gyümölcsöket is, nem csak az üvegest. És napok óta az én általam kotyvasztott főzelékeket eszi. Etetése továbbra is kihívás. Hihetetlenül apró falatokban tolja a kaját. Oda kell tenni a kiskanalat a szájához és ő kiszürcsöli belőle a cuccot. Hát mit ne mondjak, néha van, hogy elunom a kajáltatását.
Emlékszem anno Matyinál fogyott el a cérnám. Nála azzal trükköztem, hogy a csőrös pohárnak ezerrel tátotta a száját, a kanálnál meg összeszorította. Szóval felemeltem egyik kézzel a poharat, másikkal a kanalat. Végül a csőrös pohár helyett a kanál landolt a szájában. Néha ezen hihetetlenül megsértődött, fújta a főzit, fuldoklott. Egyre több régi gyerekezős emlékem jön fel a többiekről.
Aztán a napokban néztük vissza Marikával, hogy milyen kisbaba volt, miket írtam róla. Annyit nevettünk rajta. Aznap délután egy csomó régi videót megnézett a kis hölgy magáról és nagyon élvezte.

Elfogytak az ovisaim

Marika holnap megy utoljára oviba. Lezárult egy korszak, mely 12 évig tartott, de persze 3 év múlva jön az utánpótlás Lacika személyében.
Margit nénitől ma végleg elbúcsúztunk, aki kicsit el is pityeredett. Mondta, hogy olyan nehéz, hogy mindig elmennek a gyerekek, akik a szívükhöz nőnek az évek alatt. Marikát holnap délben elhozom, akkor elbúcsúzunk Kati nénitől, a dadus néninktől és Vera nénitől, a másik óvónénitől.
Múlt héten volt az ovis évzáró. Komoly 4 képet készítettem, mert Matyi elvitte a jó gépet Pannonhalmára, a régivel meg csak bénákat tudtam lőni:-D Bár azt hozzá kell tennem, hogy a műsor felét a folyosón töltöttem, mivel Lacika nem bírta a kiképzést odabenn a nagyteremben. A másik felét Viktor töltötte kinn a folyosón. Azért a lényeget láttam:-D
Olyan nagylány lett Marika és nekem nagyon tetszik ezeken a képeken, főleg azért, mert végre ruhában volt. Nem kis vitánk volt előző este amiatt, hogy a régi ünneplő ruhája nem volt már jó rá, ezt pedig nem akarta felvenni. Magyaráztam neki, hogy legalább erre az ünnepségre ne suttyó nadrágban menjen, legyen végre csinos és a haját is kössük össze. Hosszas rábeszélésem eredménye lett a következő összeállítás.

Szerencsére időben odaértünk az ünnepség előtt apával, így még elcsíptem Marikát, aki zöld zokniban pompázott, mondván, hogy a fehéret nem tudja egyedül felvenni, mert kicsit kicsi. Apával felvették.
Összesen 7 kisgyerek ballagott el a csoportból. Jó kis társaság volt, több telefonszámot elkértem a nyárra, hogy legyen kit áthívni játszani shopkins-eset, pónisat és hasonlókat, amikben én ultra béna vagyok. Ez van, autózáson szocializálódtam, a szerepjátékok baromira nem mennek.

Holnap délutántól hivatalosan is kitört nálunk az itthon lévőknek a nyári szünet. Szombaton Viktor hazaköltözteti a legnagyobbat is, onnantól teljes létszámmal működünk. Igyekeztünk több programot leszervezni a nyárra. Táborokat, családi nyaralást, nagyszülőzést. Egyszerre várom is a nyarat, meg nem is, mert könnyebb is lesz, meg nehezebb is. Ha minden igaz, annyira sokat nem leszek itthon az összes gyerekkel, de nagyjából az esélytelenek nyugalmával indulok, hogy olyan programot találjak ki, amit az összes gyerek élvez és részt akar venni rajta. Na majd beszámolok arról is, hogy hogyan telnek a napjaink.

Itt van még 2 fotó Laciról. Ma voltunk védőnőnél. 7480 gramm és 71 cm. Féloldalasan kúszik, ezért kértem időpontot Dévényes tornászhoz. Aztán egyre ügyesebben kutyázik, már tolja fel magát ülésbe is. Fél percig nincs nyugiban, folyton valamiért küzd, kepeszt. Igénybeveszi az ember teljes figyelmét, örökmozgó, nagyon vidám kisfiú.

 

Képek Laciról

 

 

Most Laciról hoztam pár képet, mert annyira gyorsan változik. Már olyan kisfiú formája kezd lenni, bár persze még babás. Szépen nő láthatóan, de mázsáláson nem voltunk fél éves kora óta, tehát konkrét adatokat nem tudok mondani. Végre szépen eszik, nem nagy adagokat, de nekem megfelelő a mennyiség. Tízóraira fogy a gyümölcs, ebédnél már a húst is eszi, uzsira pépet kap. Nem is feltétlenül igényli a szopit a kaja után, de azért mindig megkínálom. Most épp a Milupás kekszes pép a nyerő, abból nekem nem marad soha egy kanállal sem. Érdekes, de nagyon szereti a körtés cuccokat. Naná, hogy az üveges bébiételek csúsznak neki is. Nem túl pénztárcabarát, de szerencsére ez nem túl hosszú időszak, én szeretem, ha minél hamarabb a mi kajánkat adhatom neki, még ha turmixolva is. Persze a szabályokat tartom, mondom azért, nehogy valaki megvádoljon, hogy csülkösbablevest turmixolok a 8 hónapos babámnak:-D

Jön a két felső foga, legalábbis ismét ezerrel nyálzik, nem szereti, ha a kanalat végighúzom az ínyén. Olyan mint egy kis ínyenc, vagyis a szájába teszem a kanalat és kiszívja belőle az ételt irtó pici adagokban. Így persze nem túl gyors az etetés, de megéri kivárni.

Nagyon izgága baba, még szoptatás közben is folyton jár keze-lába, leszedi rólam a szabad kezével a szemüveget, belenyúl a számba, orromba is (ha hagynám), meghúzza a hajam, megragadja a lábát és azzal kínlódik. Kezd ügyesen kúszni, bár még kicsit féloldalasan. Bal kézzel nyúl mindenért, jobb kézzel meg húzza magát. Ha lerakom óvatosan, akkor kis ideig már megtartja magát négykézláb, aztán eltottyan. Lassan kicsi neki a nappaliban a tér, amit bejár, most már szoktam neki falat építeni, ha gyorsan elfutok a konyhába, vagy épp pisilni.

Nagyon vidám, jókedvű baba. Látszik rajta, hogy várja haza a tesókat minden nap. Szeretünk nagyokat sétálni, de sajnos egyre melegebb van. Kiegyeznék egy idei hűvösebb nyárral, nem szeretem a kánikulát. Ma volt itt a villanyszerelő, hogy meglegyen a szerelés a redőnyhöz. Két hatalmas ablakunk van a nappalin. Erre műanyag redőnyt nem lehet tenni, mert szétszakad, alumínium kell (az jobb hőszigetelő is). Viszont mivel nagy az ablak, az aluminium redőnyt nem lehet kézzel felhúzni, motoros redőny kell. És csak úgy kúszik fel az ára a dolognak. Hej, ha nem vágta volna ki a szomszéd a diófát! Mellettünk lévő szomszéd panaszkodott, hogy nagyon meleg lett a lakásuk, amióta nincs fenyő az ablakuk alatt. Nekik van redőny szerencsére, de még úgy is meleg van. Nézegetik a légkondikat, de hát az sem olcsó mulatság. A szomszédot meg az izgatja, hogy az esővíz elvezetésünk nincs megoldva. Hát igen... Még ezzel is kell kezdeni valamit. Mindenképp öröm, hogy ő ideköltözött:( 

Eltelt fél év

A tegnapi jeles dátum mellett azért csak nem mehettem el egy szó nélkül. Laci fiunk fél éves lett. Komolyan mondom, hogy számunkra ez szinte hihetetlen, mert olyan gyorsan elrepült ez a fél év. Lacika cseperedik, ügyesedik, eszesedik.

 

Mit tud már a baba? Lényegében a nagykönyv szerint elvártaknak teljesen megfelel. Forog mindkét irányba, vagyis hátáról hasára és vissza. Megcsinálja a mutatványait bal és jobb irányba is. Jó ideig, csak balra forgott, aztán végül csak kibővítette a repertoárt a jobb oldalisággal. Anyja sasszemmel figyelte!
Egyébként baromi energikus, nehéz tartani, minden érdekli, mindent figyel. Nagyjából ilyen és ehhez hasonló képek születnek róla.

Védőnéni lemérte múlt héten a fiatalurat. 7100 g és 66 centi volt. Átment a vizsgán!

Hozzátáplálásban nehéz megtalálnom a megfelelő időpontot a kajálásra. A kvázi tízórai időt átalussza Öcsipók. Általában inkább az ebéd környékén kap valami kis pluszt a cici mellé. Eddig próbálkoztunk almával, banánnal, őszibarackkal, szilvával és sütőtökkel. Elmondhatom, hogy csak a sütőtök és az őszibarack csúszik neki.

Alvásában elég változó mostanában (ezt betudom a fogzásnak). Általában kora reggel kel, aztán nyolc-kilenc között visszafektetem a délelőtti alvásra. Néha 3 órát is alszik egyhuzamban ilyenkor. Délután már csak rövidebbet alszik, néha alig másfél órát, így estére rémesen nyűgös lesz. Várom, hogy forduljon a rendszer, vagyis hogy majd délelőtt alszik kicsit és délután nagyot. De gondolom ezzel megvárja a nyarat, mert szinte minden nap kénytelen vagyok felébreszteni amiatt, hogy megyek a többi gyerekért oviba-suliba. Éjszakánként csúcs a srác. Továbbra is csak egyszer kelünk, félálomban megszoptatom, aztán alszik reggelig.

Vannak fiús ruhái is, csak most épp ilyenben kaptam lencsevégre. Elég nehéz volt, mert folyton el akarta kapni a fényképezőgépet. Több képet sikerült kattintanom a kis kezéről, mint magáról a gyerkőcről:-D
Jaj, megvan végre a két fog, úgyhogy a múlt heti hihetetlen vergődésnek, folyton bőgésnek és sehogysemjóanyavegyélfel időszaknak pontot tettünk a végére. Nekem a derekam majd leszakad, mindekét csuklóm ezerrel fáj, Laci kifejlesztette a nagyon hangos bőgését, tehát végülis eredményes egy hetet zártunk. Most várhatom, hogy mikor érzem először, hogy két kis éles fog ráharap a cicire. Egyébként így utólag visszatekintve (bár mikor benne voltunk rémesen hosszúnak éreztem) nem volt vészes ez a fognövesztés. A nyűgösséget leszámítva csak taknyolást párosított a fogak mellé. Minden gyerekem máshogy csinálta a fognövesztést, szóval készültem én magas lázra, folyamatos hasmenésre, titokbanfognövesztésre, egy hónapos vergődésre. Szerintem olcsón megúsztam, csak el ne kiabáljam...

Na snitt.

Ja, grátisz fotó a fonalfesztiválos szerzeményeimről.

Lacika 4 hónapos

Ez a bejegyzés Matyi fiam kedvéért született, aki most épp betegen fekszik Pannonhalmán a betegszobán. Ha olvasol, akkor itt is jobbulást kívánok Öcsipók!

Szóval Lacikáról pár szót, bár az elmúlt egy hónapban túl sok dolog nem változott vele kapcsolatban. Persze látszik, hogy szépen fejlődik, de semmi látványos, értem ezalatt, hogy még mindig nem forog, még mindig nem szeret hason feküdni és úgy játszani, még mindig csak a cici kell neki stb. Bevallom, a mama javaslatára megpróbálkoztunk egy kanálnyi sárgarépapürével, mert annyit kakilt, hogy komolyan úgy éreztem, hogy mást sem csinálok, csak épp egy újabb adag kakából szedem ki a gyereket. Na azzal az egy mokkáskanálnyi sárgarépával sikerült mindent összekenni a környéken, gyermek lelkesen fújta, folyatta és hasonlók. Aztán pár nap múlva végre beállt a rendszer, most már csak 2 naponta jön az áldás, de az atomháború hangzavarral. Húgom egész meglepődött, mikor hallotta, hogy milyen rotyogás van olyankor a gumibugyiban Lacusnál.

Tegnapelőtt itt járt a védőnő, megnézte Lacit, mondta, hogy szép nagy gyerek. Hát igen, mostanában rendesen belehúzott, elég sokat lóg rajtam, valszeg olyan szopizási ugrása vagy mije van, mert a korábbi 4 órák helyett, most gyakrabban kell mellre tenni. Délelőtt alszik egy hatalmasat, délután már csak egy kicsit, néha alig 45 percet, aztán fenn van egészen estig. Ha nem sikerül bealudnia a babakocsiban amikor megyek a többi gyerekért, akkor estére már jócskán nyűgös, úgyhogy szinte mindig felváltva vacsizunk Viktorral, egyikünk fogja Lacit, amíg a másik eszik. Kipróbáltam, hogy lerakom a délutáni szundi után megint aludni kicsit később, és bírom is én a gyerekbőgést, de szabályosan egy kisírt szemű, rekedthangú, totál besértődött kiskölyök vár negyed órás ordítás után a gyerekszobában. Szóval ha valamit nem akar, akkor azt nem akarja és pont. Én meg nem vagyok az az álomba ringatós típus, mert inkább a derékleszakadós típusba tartozom, Lacika meg dögnehéz.
Villámgyorsan megszokta egyébként a rendszert, hogy mikor látszik rajta, hogy álmos, felviszem a szobánkba, lerakom, betakargatom, egyet még énekelek, kap egy puszit és kimegyek. Ő meg tök nyugiban elalszik. Nem kell altatni. Ez alkalmazható délelőtti alvásnál, délutáninál és az estinél is szerencsére. Egyébként teljesen véletlenül alakult ez így, nem kellett tudatosan rágyúrnom, mint több tesójánál. Egyszerűen egy csomó dolgom volt még esténként, mikor őt lefektettem, jöttem-mentem az emeletek között, rá-ránéztem Lacira, ha fenn volt visszavigyorgott, ha nyűgös volt, akkor fél percre felvettem, aztán vissza az ágyába és mentem is tovább. Ma már csak akkor sír olyankor, ha csikar a hasa, vagy nyomja egy böfi. Magától beállt a sokgyerekes üzemmódra.
Most már minden 62-es rugiját kinőtte, a legnagyobbakat is. Mindent szépen kimostam, kivasaltam és hazavittem Ajkára.
Na hoztam pár képet, amiket az elmúlt egy hónapban készítettem róla. Van egy közös szelfink is, ott még hosszú a hajam. Nekem az utolsó kép a kedvencem, amin olyan csodálkozós fejet vág:-D

 

 

 

 

Laci keresztelője

Január 22-én megkeresztelték Laci fiunkat. A keresztségben Szent László király lett a védőszentje. A tizes mise miseszándékát megkértem, hogy hálaadó mise legyen Lacika érkezéséért, mind a születése okán, mind, hogy megkereszteltük és az egyházunk tagja lett. Épp úgy esett a mise, hogy még a katolikus rádió is közvetítette. Mivel nálunk sajnos volt épp egy beteg Karesz, így én a miséről lemaradtam, otthon vigyáztam rá addig, amíg Erzsi néni meg nem érkezett. Mivel a családjukban vasárnaponként Erzsi néni főz, így mondta, hogy mire mindennel végez, akkor tud jönni. Így én Lacikával valamikor a mise végén értem csak oda a templomba. Nade sebaj! A keresztelő is nagyon szép volt, Henrik atya és a nálunk épp gyakorlatát töltő Zoli kispap együtt tartották. Én igen boldog voltam és mivel Lacika nem üvöltötte végig az egészet, nagyon tudtam figyelni. Pici sírással megúszta Laci a keresztelést, aztán mehettünk is át ünnepelni együtt a Vakvarjúba. Anno 23 főre foglaltam asztalt, végül csak 17-en maradtunk, de aki ott volt, szerintem jól érezte magát. Minden fini volt, gyorsan repült az idő, sokat beszélgettünk, bár bevallom én olyan fáradt voltam, hogy leginkább csak hallgatni volt kedvem másokat és nevetni a poénokon. Szeretem a családom és azt hiszem két remek emberre leltünk a keresztszülők személyében. Remélem lesz alkalmunk sokszor találkozni velük, úgy érzem ők is rajta vannak ezen.
Nade jöjjenek a képek. A templomi képekből alig pár sikerült, a legjobbakat teszem ide fel. Sajnos Matyikám zoomolva akarta csinálni a képeket, így szinte mind szellemképes lett. A csoportképet pedig nemes egyszerűséggel elfelejtettük.