Horgoljunk takarót (11)!

Hát elkészült. Május óta horgoltam újra ezt a takarót (valamikor a hőskorban kezdtem). Lényegében ez volt most a legnagyobb munkám hosszú ideje. Szerettem csinálni, még akkor is, ha ez a vastag fonalat és a 4,5-es tűt annyira nem szerette a kezem. Hamar begörcsölt tőle, igénybe vette az izületeim na! De az eredmény álomszép. Viszont akkor sem tartom meg magamnak. Folyamatosan változott, hogy kinek szeretném adni, végül úgy ősz óta tudom, hogy Zsuzsinál fog landolni. Ő vigyázott régen a gyerekeimre, amíg még Magyarországon élt. Utána meg az anyukája. Nemrég hazajött a kisfiával és azóta úgy érzem, hogy ajándékozni szeretnék valamit neki. Igaz, ez a takaró sem nem csajos, sem nem fiús, valahol a kettő között van, de hátha lesz majd a kisfia után még kislánya is.

Természetesen már kiválasztottam a következő munkát, amit horgolni szeretnék. Ebbe a közös horgolásba csatlakozom be (persze már rég lefutott, de engem nem zavar):

https://www.garnstudio.com/dropsalong.php?id=4&cid=22

Ehhez kértem karácsonyra a fonalakat. Nem azt a durván dárga verziót, amit a leírás ajánl, hanem egy olcsóbbat. Így is komoly ára lett, szóval szép karácsonyi ajándék lett belőle. A fonalakat a dobozban már fotózta nekem Viktor, de az egy másik gépen van, szóval majd az első fázisfotónál csatolom.

Ezt a takarót, amit most itt Karesz tart, csak nem engedte, hogy a feje is szerepeljen a képeken, viszont már én fotóztam. Beadtam a derekam, kértem és kaptam egy okostelefont a családomtól. Leginkább az idegesített, hogy sosincs szabad gép, hogy beszálljak a zoom-os beszélgetésekbe. Még egy kedves barátnőm is beleszállt, hogy ne a legolcsóbbat vegyem meg magamnak. Itt is köszi, Zsuzsa! Ilyet kaptam, a család választotta ki nekem. 

Egyébként este fotóztam a takarót és így is ilyen szép képek lettek. Tudom, ki kellett volna tennem egy havas faágra, vagy körülötte szép környezetet teremteni és odavetni hanyagul a kész művet, hogy jól mutasson, de ez nekem nem megy. Viszont vagy százszor megsimogattam és sok-sok szeretetet horgoltam bele:-D

Horgoljunk takarót! (10)

Elkészült két nagy blokk rekordidő alatt. A szemem még mindig nem az igazi, néha már eszméletlenül unom..., szóval nem hímzek, marad a horgolás. Nemrég olvastam, hogy június 2-vel nyitnak az ovik, valszeg megyek vissza dolgozni. Bár a plébánia úgy szét van bombázva felújítás maitt, hogy Henrik atya beköltözött az irodámba. Tegnap már sms-t írtam, hogy bemegyek délután, így visszaírt, hogy oké, valamint kicsit rendet rakott, hogy legalább a laptopom le tudjam tenni az asztalra. Mielőtt mentem még megkérdezte, hogy másnap is jövök-e? Hm... Egyébként volna bőven mit csinálnom, egy csomó elmaradásom van, de semmi sem égető. Mióta újra lehet misézni beindultak a telefonok, hogy mi mást lehet még. Legtöbben a keresztelőt kérdezik, amiket mind lemondtunk a vírus indulásakor. Várom borzasztóan, hogy a közösségi alkalmakat is megtarthassuk. Kis közink már nem bírta tovább, kedden a Bosnyák téri templomba beengedtek minket, így végre dicsőíthettünk. Mit mondjak, felemelő érzés volt, jó volt egyrészt látni a többieket, hihetetlenül jó volt együtt imádkozni és énekelni, köszönetet mondani mindenért az Úrnak. Nem mondom, hogy szánsájn és hepi az életem mostanában, de tanulom azt, hogy mindent próbálok lázadás nélkül elfogadni.

Nade itt van egyben a hat nagy blokk. Most látszik csak, hogy mennyivel lazábban horgolok a 3 évvel ezelőttihez képest. Sebaj! Úgyis lesz majd egy mosás a használat előtt, akkor majd egymáshoz igazodnak a blokkjaim. Remélem! Még egy 14 db-os kicsi rakományt kell lehorgolnom és indulhat az összedolgozás! Hurrá! Ezt most már befejezem idén, nem akarom húzni-halasztani.

Horgoljunk takarót! (9)

Magamhoz képest meglehetősen hamar elkészültem ezekkel a blokkokkal is. Tényleg szinte félálomban is lehet horgolgatni, mert annyira nem megerőltető ugyanazt a mintát 28x megcsinálni. Igazából még csak nem is untam, élveztem, ahogy naponta nő a kupac, amibe a kész blokkokat tettem. Egyébként már napok óta elkészült, ezer éve fotóztam is, csak nem jutottam el a blogig. Szinte folyton foglalt itthon ez a gép. Van hogy házikészítés miatt, de főképp azért, mert valaki épp játszik rajta. Még nem írtam semmit a karanténról, pedig bőven volna mondandóm, de egyszerűen nincs időm. Normál állapotban sokkal több időm van... Na mindegy. Unom a karantént, költözni fogunk, zajlik az érettségi tömören.
Inkább jöjjenek a képek:

 

 

Horgoljunk takarót! (8) + gyémántkirakózás

 

A horgolással mostanában gyorsabban haladok. Nem igazán van időm elmélyült hímzésre. Ahhoz ugye előpakolok, beállítom a nagyítós lámpám, mert az apróbb öltéseket egyre rosszabbul látom még olvasószemüveggel is. A horgolással meg úgy vagyok, hogy az épp aktuális színek egy zacsiban összerakva, gyorsan előkapom, 10 perc alatt készen is van egy blokk, gyorsan elvarrom a lelógó szálakat, aztán megyek is tovább. Nagyjából ennyi kis szabadidőket lopogatok magamnak a gyerekek között. Ha egy nap két blokkot meghorgolok, akkor már igazán sok időm volt magamra:-DDD
A húsvéti szünetben sikerült elkészítenem a 7. ütem 14 kis blokkját. Szerintem eddig ez a legszebb. Nem mondom, hogy nem untam a végére, de legyűrtem. Most 28 db nefelejcset kell meghorgolnom kékben és lilában. Kékből is 14, lilából is 14 db-ot. Na ez már komoly kihívás lesz nekem, hogy ne legyen annyira unalmas, váltogatom a színeket.

Odatettem egy kb. 3 éve meghorgolt ugyanolyan kis blokk mellé a kész lilámat és kékemet. Hát három éve szorosabban horgoltam... Na mindegy, ez ,már így marad!

Közben Marikával úgy döntöttünk, hogy valami másfélét is kreatívkodunk. Mutatom, hogy mivel készült el legutóbb. Még a Mikulás hozta neki ezt a kisebb gyémántkirakó készletet. Szépen kirakta, már csak keretezésre vár. Mutatom a kész képét:

De hogy itt a nagy karanténban is járjon a kezünk és pirosodjon a szemünk (asszem én összeszedtem egy kötőhártyagyulladást, pedig még el sem kezdtem a képemet), rendeltünk két szép gyémántkirakót. Ma hozta a postás!!! Kalandra fel! Ilyen lesz az enyém, Marika egy tájképet választott, úgy tűnik, abból az utolsót rendeltük meg a csomagküldőtől;)

Horgoljunk takarót! (7)

 

Mivel itthon van az egész család, és nagyjából semmire sincs időm, de mégis van tervem, így első körben rendbe raktam az íróasztalom. Leghátul alul találtam benne egy nejlonzacsit, tele fonalakkal. Hát durva, de előkerült az a babatakaró, amit asszem vagy 2-3 éve vettem elő utoljára (anno Lacikának kezdtem el). Gondoltam itt az alkalom, hogy leporoljam és haladjak vele valamennyit. Nem vagyok egy villámtű ebben sem, és őszintén remélem, hogy a koronavírus miatti bezártság jóval rövidebb ideig fog tartani, minthogy elkészülök az egész takaróval. Na, a lényeg, hogy elkészült a 6. ütem. 10 egyforma kis blokkot kellett horgolni. Mindnek eldolgoztam már a hátát is. Élveztem, bár továbbra is nyírja a kezem a horgolás. Egyébként kb. 15 perc egy ilyen kis blokk elkészítése, szóval döbbenetesen lassú vagyok!

Pipacs kendő (1)

Nem tudom ki hogy van vele, de én úgy érzem, hogy közeledik a karácsony:-D Mármint a karácsonyi készülődést, ha sk ajándékokkal szeretném a családom meglepni, akkor már most érdemes elkezdeni, különben semmi nem készül el időben. Szóval elővettem a fonalaim, kivettem ezt a csodaszép szíváltós Schachenmayr Tahiti 2 gombócot a fiók mélyéről és kerestem neki valami egyszerű mintát, amit ész nélkül lehet horgolni, ha épp van fél percem. Ezért fellapoztam Annás nyakbavalói kis könyvét és kiválasztottam a Pipacs kendőt. Talán nem volt a legszerencsésebb választás ilyen tömött mintájú kendő ennyire szíváltós fonalhoz, de nekem tetszik és le nem bontom:-D

3-as tűvel horgolom. (Csak ha valamiért félbemaradna és utána nem tudnám, gondoltam legalább itt megemlítem)
Eddig 15 sor van kész az 55-ből. Lassan haladok. Közben próbálok nem gondolni a félbehagyott Drops takarómra:(

Horgoljunk takarót! (6)

Ha még valakit esetleg érdekel:-D Elkészültem az 5. ütemmel. Ezt élveztem, egész gyorsan készre is horgoltam, sőt, még a kilógó szálakat is elvarrogattam a hátán. Na most jöhetnek megint a kis kockák. Félek az már nem lesz ilyen haladós.

 

Egyébként már most jól mutat ennyi blokk együtt, méretre is egész nagy.

Ma fodrásznál voltam Karcsival és Mikivel. Nagyon szívdöglesztők lettek:-D Megengedték, hogy lefotózzam őket. Karcsit úgy kellett elrángatni, nem akarta, hogy a haját megkurtítsák. Végül ő kérte, hogy hasonló fazon legyen, mint Mikié, csak hosszabb. Én ott sem voltam már akkor, mert Marikáért loholtam az oviba épp. Most veszek nekik hajzselét, mert mindkettőnek be kell majd lőni reggel a haját elöl:-DD Tényleg nőnek. Hihetetlen!!!

 

Horgoljunk takarót! (5)

 

Már jó ideje kész vagyok a 4. ütemmel. Ha jól emlékszem a fényképezőgép dátumára, akkor 13-án kaptam lencsevégre az újabb nagy blokkok kezdeményeit. Persze aki szintén ezt a takarót horgolja, az már a 12. ütemnél jár, ha tartja a tervet. Na én nem tartom:-D Ha tartanám, akkor már egyben lenne a takaróm és a külső díszítősort horgolnám bele nagy lelkesen.

 

Remélem azért legkésőbb az ősszel készen lesz... legkésőbb karácsonyra. Na majd 2018-ban meglátom, hogy mennyire voltam optimista!

Horgoljunk takarót! (4)

Elég tetemes a lemaradásom és azt hiszem ezt már behozni is képtelenség. Tegnap megérkezett virtuális postaládámba a 6. ütem, amiben megint 10 kicsi négyzetet kell majd horgolni. Nekem ezek a picik nehezen mennek, mert görcsösen szorítom. Hiába figyelek rá, nem megy máshogy. Arra azért már rájöttem, hogy a szálakat, ha közben belehorgolom a mintába, akkor még erősebben szorítom, így inkább arra a döntésre jutottam, hogy a végén öltögetem bele a kész darabokba a szálvégeket. Bár ez macerás és jóval több időt vesz igénybe. A fotón talán nem látszik, de 3 négyzetecske még mindig "szállógatós".
Ja, ha a mostani 6. ütemmel is készen lennék, akkor pont kétszer lenne meg ugyanez a felállás, csak kicsit másabb mintákkal. De én még csak a 3. ütemet fejeztem be... csigatempó:(
Na és ha esetleg más is ebben a "szorítós cipőben" jár, annak írom, hogy bár nem fedeztem fel a spanyolviaszt, de nekem leginkább az a megoldás jött be, hogy úgy csináltam, mint a panírozást, folyamatosan. 3 színből áll egy kis motívum. Minden színt elővettem és első nap lehorgoltam úgy, hogy az egyikből legyen kész annyi, hogy másnap már csak a külső fehér kört kelljen teljesen belehorgolni (a színváltást még megcsináltam, hogy a második szín felszabaduljon), másikból annyi, hogy megvan az első szín teljesen és elkészítettem a színváltást is. Harmadik négyzetből meg csak az első színt horgoltam le. Ez nem volt olyan sok, a kezem is bírta. Aztán ha volt időm és jó volt hozzám a kezem, akkor mindegyik kis négyzettel haladtam egy keveset. Lényegében folyton három mintát készítgettem, mert amint egy elkészült, rögtön készítettem a következőnek a közepét, a másikkal haladtam tovább stb. Nekem bejött, remélem érthetően írtam le. Így valahogy többet váltogatattam, amit csinálok, nem egyre görcsöltem rá, minden nap elkészült egy négyzetecske teljesen és a többi is haladt.
Ja, és mert rontani is kell, két kis négyzetet véletlenül a halvány orgonával kezdtem. De nem bontottam, az már úgy marad, szerintem nem észrevhető.

Egyébként csúcs lenne ez a takaró egy sárga-zöld-narancs kombinációban. Ah, ha lenne két kezem, amit csak alkotásra tartanék, nameg még kettő, amit meg az élethez:-D

Már nagyon várom a hétvégi Kacskaringó fonalfesztivált. Most fogok először menni rá. Már a gyerekeket is fellelkesítettem, mindenki jönni akar a kicsik közül. Bár Lacinak nem volt túl sok választása, és hát a többinek sem, mert nem tudom őket hova tenni. Szóval még az sem vette el a kedvem, hogy apa nem lesz itthon, mert továbbképzésen van kéthetente péntek-szombat, én menni szeretnék fonalakat csodálni nagyon-nagyon. Akár 5 gyerekkel is:-D

És örömmel jelentem, hogy tegnap megvolt az első szabad programom Lacika születése óta. Erzsi néni vigyázott Lacikára, én meg találkoztam Anikó barátnőmmel, beültünk ebédelni, aztán kávézni az Allee-ba. Végigtárgyaltuk összesen 9 gyerekünk dolgait, adtunk egymásnak okos és hasznos tanácsokat:-D És persze megbeszéltük, hogy legközelebb nem várunk háromnegyed évet az újabb randival. Rámfért ez a kettesben kikapcs már nagyon, mert eddig csak akkor nem volt ott Laci, ha ügyet intéztem, olyan helyre vittem a többi srácom, ahova Lacit macerás lett volna stb. Először voltam a magam kedvére valahol. És naná, hogy ittunk a Frei Cafe-ban egy hatalmas haboskávét!!!!

Horgoljunk takarót! (3)

Elkészültem a második ütemmel. Lassabban ment, pláne, mivel hétvégén nem is voltunk otthon. Apukám 70. születésnapját ünnepeltük Ajkán. Szép kerek szám! Összejött a család, én nagyon jól éreztem magam. Készült egy pár kép is, de fogalmam sincs, hogy Matyi fiam hova töltötte fel őket a netre. Majd megértekezem vele, aztán jövök a képekkel is.

Szóval holnap már jön a 4. lépés a takarónál én meg a harmadiknak még neki sem álltam. Abban 10 egyforma kis kockát kell horgolni, remélem nem fog beletörni a bicskám.

Mutatom a készen van, eddig nagyon tetszik. Lassan megevett egy teljes fehér gombócot! Még mindig nagyon szeretem a színeit.

Horgoljunk takarót! (2)

Készen is vagyok az első ütemmel. Hatalmas virágok lettek, bár a kezem nem túl nagy egyébként. A zongoratanárom is anno úgy keresett nekem darabot, hogy max. 9 hang távolság legyen, és abban ne kelljen leütni még egy hangot pluszba:-D Még nekem is gyorsan ment a minta elkészítése, hála annak, hogy nekem egyszerre csak egy részem szokott fájni. Most a csípőm fáj már pár napja nagyon, passzolom, hogy miért, de este rémesen nehezen megy az elalvás, annyit forgolódom, sehogy sem jó, rohadtul fáj a jobb oldalam. (felteszem azért valamennyi köze van ahhoz, hogy előtte a jobb térdem fájt hosszú napokig) Olyan, mintha jól elvágódtam volna a jégen féloldalasan jobb fenékre ülve. Csak nem estem el, nincs zöld folt, csak eszméletlenül vacak és fáj, kicsit kattog. Mindegy, majd elmúlik. De ha a csípőm fáj, akkor a "fájni csak egy helyen tudok fájni" elmélet miatt a kezem tök jó. Szóval készen is van a két virág, szombaton délután kezdtem horgolgatni.

Nem gondoltam volna, hogy olyan lassan teszik fel a takaró következő részletét, hogy még én is készen leszek. De mivel bizseregtek az ujjaim, előkaptam egy kis maradék Barka Trend Kabala fonalat és ha minden jól alakul, Lacinak abból készül az átmeneti sapija, csupa rövidpálcából, hogy ne legyen szellős.

Namármost nekem tetszik ez a két virág. Nem horgoltam el az utolsó öltést, mert a videón úgy láttam, hogy újabb szín fog majd következni. Próbálgatom a videón látott módszert, hogy belehúzom színváltásnál a kúszószembe az új színt. Nekem fura. Én korábban mindig elcsomóztam a régi színt, aztán kezdtem a következőt. És nekem ez az új módszer olyan lazának és instabilnak tűnt, így aztán a fonákon én a két szálat inkább összecsomóztam és utána belehorgoltam a mintába. Így legalább nincs az sem, hogy a végén kell majd millió szálvéget eldolgozni. Én mindig folyamatában szoktam elvarrni a szálakat, eddig bevált a módszer. Mutatok azért egy fonákot is, hátha valaki kiszúrja a csomócskáimat:-DD

Möbius stóla

Ezzel is elkészültem. Lényegesen több időt vett igénybe, mint azt én terveztem, de elmondhatom, hogy szinte mindig így van ez. Alultervezem azt az időmennyiséget, ami egy-egy horgolt darab illetve hímzés elkészítéséhez szükséges. Nade lényeg a lényeg, elkészült, megevett 200 gramm Gilice fonalat (a szín fantázianevére már nem emlékszem). A tetejére én még horgoltam egy karika rövidpálcát, hogy egyenletesebb legyen a zárósor. Összesen 26 sor készült, nameg a rövidpálcás sor. Közben még a színét is megkedveltem, de a kék nem az én világom, szóval biztos, hogy ajándék lesz majd egyszer valakinek, aki értékeli a saját kézzel alkotott horgolást.
Viktor készített pár képet. Sajnos a modell nem a legjobb, de csak ez volt kéznél.

Ja, egyébként szokták blokkolni az ilyen darabokat is? Ha igen, akkor hogyan?

 

 

Horgoljunk takarót!

Azért jó, ha mindenféle hírlevélre feliratkozom, mert folyamatosan gyakorolhatom a lemondás művészetét. Egyébként egész jól szokott menni egészen addig, amíg a luk a lelkemen még nem túlméretezett. Ha már túl nagy, akkor egyszercsak rendelek valami olyat, amire nem biztos, hogy szükségem van (szinte biztos, hogy nincs), amit nem biztos, hogy később nem bánok meg (szinte mindig megbánom).
Nade erre a takaró horgolásos témára csak nem mondhattam nemet, hiszen már napok óta túrtam a pinterestet, ezer képet és leírást mentettem el horgolás témában, mert ugye én most épp gőzerővel horgolok. Már majdnem készen is van a mőbiusz stóla, szóval kell az új project! Belefutottam ebbe a hirdetésbe, és elvesztem. És ha a fonalak, amiket javasoltak hozzá nem is annyira drágák (az összes együtt már drága...), akkor Dóra szépen bepakolta virtuális kosarába a gombolyagokat, aztán két napig bűntudattal telve mélyen hallgatott. Akkor végül szépen bevallottam haszontalan költekezésem az uramnak, aki jót vigyorgott magában az új lehetetlen küldetésen: Takarót horgolni! Elment az asszony esze!
Na március 2-án indul az újabb kihívás, hogy képes vagyok-e kitartóan a magam eszméletlen csigatempójában elkészíteni egy takarót. Nagyon várom. Mutatom a fonalakat hozzá. Fehérből egy gurigával többet vettem, hátha kevés lesz. Szerintem csodaszép színekben álmodták meg az alkotók, maradtam az eredeti verziónál, mert nekem tetszik és elég uniszex színe lesz a takarónak (ha elkészül...)

 

Szilvásgombóckendő és sapi

Mindennel el vagyok maradva. Még a blogon is:-D Próbálom behozni az elmaradásom itt is és az életben is. Itt kéne pár képet mutatnom, amik még előző évben készültek. Mivel fényképalbumba már ritkán teszünk képeket (Sajnos. De ezen az állapoton is szeretnék változtatni!), itt a blogon meg visszanézve a bejegyzéseket mindig lehet emlékezni. Szóval fel kéne tölteni pár karácsonyi-szilveszteri képet. Nameg bekereteztettem apa ajándékát, sőt már át is adtuk, tehát azt is mutatnom kéne. Közben volt egy keresztelő is nálunk. És készült a legkisebbről egy csomó-csomó új fotó. Na de ez a munkám van legrégebb óta készre horgolva. Mutatom hát. A modell nem volt túl lelkes eleinte, aztán betegre nevette magát, hogy csiklandozza a nyakát a sál.

 

Egy sima sapi egyráhajtásos pálcákkal készítve, a fülrésznél rövidpálcákkal befejezve. És mivel maradt ebből a gyönyörű fonalból, így készült egy szilvásgombóc nyakmelegítő Annás könyve alapján gyerekméretben. Mivel közben elfogyott a Ninától vásárolt fonal (Pillow), és hát csak egy pici kellett, ezért egy kevés Barkás Gilicével kipótoltam, ha már volt maradékom belőle a fiókban. Így már nagyon csajos lett, kissé rózsaszín, de nekem tetszik. Kapott a nyakmelegítő pár gombot, a sapi meg egy pompomot, mert Marika be van oltva a sapin a virágok ellen. Eleinte azt terveztem, hogy alábélelem mindkét darabot, meg is vettem a poláranyagot hozzá, aztán nekiláttam, de nem tetszett. Maradtak béleletlenül.

És mégegyszer a fonal, amivel eszméletlenül szerettem dolgozni. Jó volt, hogy minden pálcánál más-más szín került le a tűmről. Azt hiszem beleszerettem a kézzel festett színátmenetes fonalakba. Ez van!

Nagyikendő készen

Mutatom, hogy milyen lett a kész nagyikendőm.

Végül maradt benne az a majdnem barna, de inkább szürkére hajazó szín. Nem voltam lusta, elmentem a Barkába és végignézegettem a színpalettát személyesen. Még Lacit is elcipeltem magammal. Az egyik eladó csajszival végignéztük a barna színeket és megegyeztünk, hogy a lehető legjobb "barnát" választottam a netről. Vagy maga a fonal színe nem stimmelt, vagy a textúrája, ha hasonlítgatni kezdtünk. Úgyhogy újult erővel horgoltam ezt a Big Merino barnát a Morbidone fonalak mellé, de azért picit sajnáltam, hogy a kezdő barna színem elfogyott, azzal szép meleg színe lett volna az egész kendőnek.

Végül hatalmas lett. 50 sort horgoltam bele a szokásos technikával, hogy napi 3x vettem elő, csináltam bele 30 nagyiblokkot, ami nálam a 3 db egyráhajtásos pálcát jelenti. Így nem készült ki a kezem, sőt a gyakorlástól mondhatom, hogy egyre többet bírt. Ahogy haladtunk a kocsival Ajka felé karácsonyozni, még a rövidpálcás szegősort csináltam. Sikerült befejezni, oda is tehettem a karácsonyfa alá, aztán újra hazahoztam, mert a blokkolása ugye elmaradt. Sokat nőtt a kendő a blokkolástól, végső mérete: hosszú oldala 150 cm, rövidek 110 cm. Hatalmas! Ette a fonalat, kicsivel több, mint 60 dkg ment bele.

Nekem nagyon tetszett, mamának is, de bevallotta, hogy neki kell egy kis megszokási idő, hogy hogyan is hordja, mert ilyen kendője még sosem volt. Mondtam, hogy rábízom, tőlem otthon is burkolózhat vele, ha hűvös a lakás. Kapott mellé egy szép sáltűt, amit a Meskáról rendeltem. Innen. Nagyon szép munkái vannak az alkotónak, vettem tőle még apósom feleségének egy hajcsatot is. Megint vágattam a hajamból, de ha hosszú lenne, egy ilyennek én is örülnék.