Gyerkőceim életkora

2017. április 25., kedd

Bothy Threads: Musical Whispers (4)

Mostanában ezt hímezgettem kitartóan. De valahogy mégsem haladt, így aztán félretettem a horgolt takarót és csak erre koncentráltam. Így sem sikerült rohamléptekben haladnom, de napi 2-3 szálat azért tudtam két-három naponként egy héten beleölteni.
Ilyenek a tündérkék kontúr nélkül. Legközelebb már csak készen hozom.

2017. április 15., szombat

Húsvéti alkotások

Csak gyorsan és főképp képekben. Viktorral nagytakarítunk, a gyerekek már megcsinálták a szobájukat. Azért ma én is beszabadultam oda egy laza fél óra erejéig és Matyi fiammal rendberaktuk a könyveket, mert egy csomó már csak stócokban állt a földön, vagy ide-oda voltak bedugdosva. Mondjuk két Kipp-Kopp rész közé egy Ropi naplója, vagy a Star Wars könyvek között egy Egri csillagok. Nem szeretem a rendetlenséget, tehát rendszereztünk. Matyi tök partner volt, sőt a tegnapi takarítást is ő vezényelte a gyerekek között és nagyon hatékonyak voltak.

Nade igyekeztünk mindenre időt szánni. Festettünk tojást a szomszéd kisfiúval együtt. Illetve nem is festettünk, hanem berzseltünk. Sajnos az alkotásról kép nem készült, mert elég erőteljesen kellett segítenem a srácoknak. Mindenki élvezte, Karcsi kenődött csak el egy picit, mert annyira szorította a harisnyába a tojását, hogy közben szétrobbantotta. Aztán rájött, hogy végülis akár meg is ehetjük.
Íme az alkotások kis kompozícióban:

Karesz meg már ezer éve kinézte a szivárvány cupcake sütit, hogy el kéne készíteni. Megígértem, hogy húsvétra megsütjük. Tegnap nekiláttunk. Irtó pepecselős süti, de csodás a végeredmény:
 

A színekről külön képet is kattintott Karesz:

Azért elmesélem az egyik idei hatalmas élményemet.Virágvasárnap végre én is énekeltem a passióban. Mivel mindenki tudta már az egészet, csak nekem volt ismeretlen az alt szólam, így hazahoztam a kottákat és szabadidőmben nagyjából megtanultam a szólamomat. Juj, annyira hiányzott a zongorám! Régen mindig zongora mellett tanultam az énekkaros darabokat, ha hazavittem a kottát. Sajnos a nagypénteki szertartásra nem tudtam elmenni. Teljesen Lacika esti fektetési idejében volt, és előtte napi nagycsütörtöki rövidebb szentmisét is alig tudta vele Viktor kibekkelni. De ma este megyek a feltámadásra és annyira várom már. Nagyon igyekeztem lélekben is készülni a húsvétra. A cursillos levelezőlistán küldtek egy nagyböjti felkészülési "tanácsadót". Pár dolgot tartottam is belőle, de ami számomra a lényeg, hogy idén végigolvastam mind a 4 evangéliumot. Sokat voltam egyedül, illetve hát Lacikával, volt időm gondolkodni, elmélkedni az olvasottakon.

2017. április 12., szerda

Eltelt fél év

A tegnapi jeles dátum mellett azért csak nem mehettem el egy szó nélkül. Laci fiunk fél éves lett. Komolyan mondom, hogy számunkra ez szinte hihetetlen, mert olyan gyorsan elrepült ez a fél év. Lacika cseperedik, ügyesedik, eszesedik.
 

Mit tud már a baba? Lényegében a nagykönyv szerint elvártaknak teljesen megfelel. Forog mindkét irányba, vagyis hátáról hasára és vissza. Megcsinálja a mutatványait bal és jobb irányba is. Jó ideig, csak balra forgott, aztán végül csak kibővítette a repertoárt a jobb oldalisággal. Anyja sasszemmel figyelte!
Egyébként baromi energikus, nehéz tartani, minden érdekli, mindent figyel. Nagyjából ilyen és ehhez hasonló képek születnek róla.

Védőnéni lemérte múlt héten a fiatalurat. 7100 g és 66 centi volt. Átment a vizsgán!

Hozzátáplálásban nehéz megtalálnom a megfelelő időpontot a kajálásra. A kvázi tízórai időt átalussza Öcsipók. Általában inkább az ebéd környékén kap valami kis pluszt a cici mellé. Eddig próbálkoztunk almával, banánnal, őszibarackkal, szilvával és sütőtökkel. Elmondhatom, hogy csak a sütőtök és az őszibarack csúszik neki.

Alvásában elég változó mostanában (ezt betudom a fogzásnak). Általában kora reggel kel, aztán nyolc-kilenc között visszafektetem a délelőtti alvásra. Néha 3 órát is alszik egyhuzamban ilyenkor. Délután már csak rövidebbet alszik, néha alig másfél órát, így estére rémesen nyűgös lesz. Várom, hogy forduljon a rendszer, vagyis hogy majd délelőtt alszik kicsit és délután nagyot. De gondolom ezzel megvárja a nyarat, mert szinte minden nap kénytelen vagyok felébreszteni amiatt, hogy megyek a többi gyerekért oviba-suliba. Éjszakánként csúcs a srác. Továbbra is csak egyszer kelünk, félálomban megszoptatom, aztán alszik reggelig.

Vannak fiús ruhái is, csak most épp ilyenben kaptam lencsevégre. Elég nehéz volt, mert folyton el akarta kapni a fényképezőgépet. Több képet sikerült kattintanom a kis kezéről, mint magáról a gyerkőcről:-D
Jaj, megvan végre a két fog, úgyhogy a múlt heti hihetetlen vergődésnek, folyton bőgésnek és sehogysemjóanyavegyélfel időszaknak pontot tettünk a végére. Nekem a derekam majd leszakad, mindekét csuklóm ezerrel fáj, Laci kifejlesztette a nagyon hangos bőgését, tehát végülis eredményes egy hetet zártunk. Most várhatom, hogy mikor érzem először, hogy két kis éles fog ráharap a cicire. Egyébként így utólag visszatekintve (bár mikor benne voltunk rémesen hosszúnak éreztem) nem volt vészes ez a fognövesztés. A nyűgösséget leszámítva csak taknyolást párosított a fogak mellé. Minden gyerekem máshogy csinálta a fognövesztést, szóval készültem én magas lázra, folyamatos hasmenésre, titokbanfognövesztésre, egy hónapos vergődésre. Szerintem olcsón megúsztam, csak el ne kiabáljam...

Na snitt.

Ja, grátisz fotó a fonalfesztiválos szerzeményeimről.


2017. április 8., szombat

Fonalfesztivál

Update! Csak zavart a dolog és utánakérdeztem a Cser kiadónál a fesztiválnak. Kérem szépen, a kiállítás két teremben zajlott. A színházteremben volt a nagyobb rész, mi a kicsit néztük csak meg Mariannal. Viszont nem volt ott semmi tábla, vagy nem mondta senki, hogy figyi, azt ki ne hagyjátok... Persze mi sem kérdeztük, csak konstatáltuk, hogy alig van ott valaki és pont... Na, most állati dühös vagyok magamra, hogy miért nem kérdeztem előbb és a helyszínen is miért csak kifordultunk, hogy ennyi volt. Rögtön kérdezni kellett volna.
Szóval megkövetem a Fonalfesztivált és remélem, hogy csak mi voltunk ennyire bénák...

Csak nem tudom magamban tartani a csalódottságomat. Megszerveztük Mariannal a közös fonalas napot. Átautózott a város másik feléről hozzánk a srácokkal, hogy akkor a gyerekek is szórakozzanak. A srácokat otthon hagytuk, had játszanak együtt, a kicsiket, Lacikát és Zoét felpakoltuk, hogy ők is jönnek velünk a Kacskaringó fonalfesztiválra. Hát ez minden volt, csak fonalfesztivál nem. Volt összesen 6 stand és a beharangozott kézműveseknek a fele ott sem volt talán. Kíváncsian vártam Annás és Nina fonalait is, hogy végre nézegethetem élőben, nem a neten válogatok. Sehol semmi... Vagy lett volna egy másik terem, amire nem hívták fel a figyelmünk??? Valamit kihagytunk? Vagy kicsi volt az érdeklődés és fél ötre már többen összecuccoltak?
A facen írta valaki, hogy még szerencse, hogy a belépőt le lehetett vásárolni, mert különben igazi pénzkidobás lett volna.

Mindenki kedves és segítőkész volt, a kérdéseinre részletes válaszokat kaptunk. De valahogy az egész mégis nagy csalódás volt nekünk. Ezért kár volt kimozdulni, sétálhattunk volna egyet a környéken, akkor talán Lacika is többet aludt volna. Irtó nyűgös, mert a fogát növeszti és ráadásul taknyos is mellé. Alig alszik, fáradt vagyok nagyon.

2017. április 6., csütörtök

Horgoljunk takarót! (4)

Elég tetemes a lemaradásom és azt hiszem ezt már behozni is képtelenség. Tegnap megérkezett virtuális postaládámba a 6. ütem, amiben megint 10 kicsi négyzetet kell majd horgolni. Nekem ezek a picik nehezen mennek, mert görcsösen szorítom. Hiába figyelek rá, nem megy máshogy. Arra azért már rájöttem, hogy a szálakat, ha közben belehorgolom a mintába, akkor még erősebben szorítom, így inkább arra a döntésre jutottam, hogy a végén öltögetem bele a kész darabokba a szálvégeket. Bár ez macerás és jóval több időt vesz igénybe. A fotón talán nem látszik, de 3 négyzetecske még mindig "szállógatós".
Ja, ha a mostani 6. ütemmel is készen lennék, akkor pont kétszer lenne meg ugyanez a felállás, csak kicsit másabb mintákkal. De én még csak a 3. ütemet fejeztem be... csigatempó:(
Na és ha esetleg más is ebben a "szorítós cipőben" jár, annak írom, hogy bár nem fedeztem fel a spanyolviaszt, de nekem leginkább az a megoldás jött be, hogy úgy csináltam, mint a panírozást, folyamatosan. 3 színből áll egy kis motívum. Minden színt elővettem és első nap lehorgoltam úgy, hogy az egyikből legyen kész annyi, hogy másnap már csak a külső fehér kört kelljen teljesen belehorgolni (a színváltást még megcsináltam, hogy a második szín felszabaduljon), másikból annyi, hogy megvan az első szín teljesen és elkészítettem a színváltást is. Harmadik négyzetből meg csak az első színt horgoltam le. Ez nem volt olyan sok, a kezem is bírta. Aztán ha volt időm és jó volt hozzám a kezem, akkor mindegyik kis négyzettel haladtam egy keveset. Lényegében folyton három mintát készítgettem, mert amint egy elkészült, rögtön készítettem a következőnek a közepét, a másikkal haladtam tovább stb. Nekem bejött, remélem érthetően írtam le. Így valahogy többet váltogatattam, amit csinálok, nem egyre görcsöltem rá, minden nap elkészült egy négyzetecske teljesen és a többi is haladt.
Ja, és mert rontani is kell, két kis négyzetet véletlenül a halvány orgonával kezdtem. De nem bontottam, az már úgy marad, szerintem nem észrevhető.

Egyébként csúcs lenne ez a takaró egy sárga-zöld-narancs kombinációban. Ah, ha lenne két kezem, amit csak alkotásra tartanék, nameg még kettő, amit meg az élethez:-D

Már nagyon várom a hétvégi Kacskaringó fonalfesztivált. Most fogok először menni rá. Már a gyerekeket is fellelkesítettem, mindenki jönni akar a kicsik közül. Bár Lacinak nem volt túl sok választása, és hát a többinek sem, mert nem tudom őket hova tenni. Szóval még az sem vette el a kedvem, hogy apa nem lesz itthon, mert továbbképzésen van kéthetente péntek-szombat, én menni szeretnék fonalakat csodálni nagyon-nagyon. Akár 5 gyerekkel is:-D

És örömmel jelentem, hogy tegnap megvolt az első szabad programom Lacika születése óta. Erzsi néni vigyázott Lacikára, én meg találkoztam Anikó barátnőmmel, beültünk ebédelni, aztán kávézni az Allee-ba. Végigtárgyaltuk összesen 9 gyerekünk dolgait, adtunk egymásnak okos és hasznos tanácsokat:-D És persze megbeszéltük, hogy legközelebb nem várunk háromnegyed évet az újabb randival. Rámfért ez a kettesben kikapcs már nagyon, mert eddig csak akkor nem volt ott Laci, ha ügyet intéztem, olyan helyre vittem a többi srácom, ahova Lacit macerás lett volna stb. Először voltam a magam kedvére valahol. És naná, hogy ittunk a Frei Cafe-ban egy hatalmas haboskávét!!!!

Nem jelölhettem be

Fenn van ő is a facen. Nem maga csinálta meg az oldalát, hanem egy osztálytársa, mert ő nem volt rá hajlandó, viszont folyton rágta a többiek fülét, hogy ezt vagy azt nézzenek meg már neki, mert csak ott tették közzé a híreket, amik érdekelték. Így esett, hogy Gömbi megcsinálta Matyi fiam profilját. Egyszercsak feldobta nekem lehetséges ismerősként a fiamat a rendszer. Mondtam is a gyereknek, aki rögtön közölte, hogy ne is jelöljem be, mert nem fog visszaigazolni. Nem akarja, hogy csekkoljam. Hahá! Ez van kérem! Azért a két profilképét lementettem magamnak, mert azon már látszik, hogy egyre komolyabb fiú.

Persze vele kapcsolatban is lenne min aggódni, de Viktorral megbeszéltük, hogy nála már nem érdemes olyanokon görcsölni, hogy miért nem az osztálytársaival van igazán szoros barátságban, hanem inkább a zenésztársakkal, az újságírós társakkal, a társasjátékklub tagokkal. Valahogy az osztályból nincs senki, akivel szorosabb lenne a kapocs. Osztályfőnök és prefektus szerint ez gáz. Nekünk nem az, a gyereknek nem az, ha nekik gond, akkor próbálják ők bevonni a Matyit az osztályközösségbe jobban, mi innen Budapestről nem nagyon tudunk mit beleavatkozni a dologba, parancsba meg csak nem adhatom, hogy fiam, tessék végre valakivel jól összebarátkozni. Idén és tavaly is már sokkal többet hallunk sztorikat az osztálytársakról, de tényleg senki nincs kiemelve, vagy igazán sokat emlegetve. Tanulni jól tanul, bár idén a harmadik negyedéves értesítőben több volt a négyes, mint az ötös. És mint kiderült zenében tehetséges. Nagyon tehetséges, megfontolandó, hogy ebben az irányban kéne körülnéznie.

Lényegében ősszel kezdte a szaxofont és már ott tart, hogy ő kapta meg a tenorszaxit a Bencés Big Band-ben. Ő kitartóan gyakorol, van, hogy napi több órát is, élvezi, szereti, a tanára módfelett elégedett vele.
Ja és gyermekem fura zenei ízlését is megosztom. Ez az egyik kedvenc nagy sláger, amit énekel, fütyül, dobol stb. Hát elég rendhagyó:-D