Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2013. március 30., szombat

Húsvét előtti zanza


Hozok pár képet, csak úgy. Nagy részük nem is most készült, hanem pár nappal, esetleg héttel korábban. Nem igazán volt kedvem írni a blogba, úgy általában elég levert vagyok mostanság. Mentségemül szolgáljon, hogy ha az embernek valami folyamatosan fáj, akkor talán nehezebb szívvel-lélekkel mosolyogni. De most már azt hiszem megszabadultam tőle, így mutatom a mélyponton beszerzett bűneim és a még jókedvvel készített elő-húsvéti kalácsom, nameg persze mosolygós képet Karcsival, aki akkor épp "hálás volt belém"- ahogy ő szokta volt mondani:-DD És persze be kell számolnom arról is, hogy ha húsvét, akkor betegség nálunk tuti napirenden van.

Kezdjük a kis beteggel, aki nagypéntek estéjére már nyűgös, sírós volt. Már az esti szertartásra is úgy mentem el, hogy Marikával valami nem stimmel. Mikor Matyival hazaértünk, Viktor rögtön mondta is, hogy meleg a leány. Éjszakai kúppartit tartottunk kettőt is, de szerencsére semmi több. Persze elfekszik, meg fáj a pocakja, de ha hat a fájdalomcsillapító akkor megelevenedik. Taknyos és köhög megint egy ideje, szóval borítékolhattam volna ezt a betegséget. Meghívtuk a szüleimet húsvétra, még nem mondták a választ, hogy jönnek-e, de megkörnyékezem őket egy beteg gyerekkel is, hátha jövő héten vigyáznának a leányra.
Ilyen a kis beteg, akinek nem kell se csoki, se műzli, csak szorongatja Tíszit (cumi) és Nyuszit. Nyuszit meg kéne varrnom, de ebben a házban sehol egy fránya tű:-DDD A nagyok babusgatják, főleg Matyi. Rohan neki vízért, simizi a hátát, puszilgatja. Karcsi meg élvezi, hogy nem ő beteg:-DD
 
 

Na és itt a kalácsom. Valami fonott nyitott diós fonat címmel szerepelt a sütiskönyvben. Pár dolgot változtattam a recepten, mert ha valamibe mazsola kerül, abból többen nálunk nem esznek. Kicsit megkínlóstam a fonással, de egész jó lett. Végül aztán enyhén hajlítva tettem a tepsire a fonatot, mert féltem, hogy ahogy kel a sütőben, kicsi lesz neki a tepsi. Jó döntés volt. Állati finom lett, de én sajnos keveset ettem belőle, igyekeztem minél kevesebbet rágni akkoriban. Karcsi addig csak a kalácsból volt hajlandó enni, amíg volt itthon belőle akár egy morzsa. Matyi is a nagy pusztítók közé tartozott apájával együtt. Marika mértékkel, Miki meg egyáltalán nem evett belőle. Szerinte szar lett. Mindig van egy kritikusom a családban, csak a személye változik:-DD

Na és hát elmondom, hogy az álkapcsommal kínlódom lassan 3 hete. Fogorovos szerint lehet, hogy a fogszabályzó indikálta a dolgot, de ő nem venne rá mérget. Estére szabályosan közepes fokú szájzáram volt már. Egész nap éreztem amolyan hülye kellemetlen érzést, ami hol csak egy helyen összpontosult, hol viszont már az arccsontomra és a szemem sarkára is kiterjedt. Az algoflex-szel jó barátságba kerültem. Szedegettem, igyekeztem keveset rágni, és zaklattam telefonon-személyesen a fogszabályzós orvosom. Mondta, hogy ilyen fájdalomra még soha senki sem panaszkodott fogszabályzással kapcsolatban. Most már múlóban a fájdalom, így utólag ő is bevallotta, hogy eléggé kétségbe volt esve és nem nagyon tudott kitalálni semmit a problémámra. A fogszabályzóm egy részét leszerelte, azt a vasat, ami folyamatos húzást csinált - a maradék rést eltüntetendő - szintén leszedte és csak egy nagyon rugalmas kis fémet hagyott benn, ami nem hagyja szétcsúszni a fogakat. Mondta, hogy döntem el legyen-e folytatás, vagy hagyjuk meg azt az alig 1 mm-t hézagnak. Hát én az utóbbi mellett voksolok, de két hét múlva megyek (remélem teljesen nyugodt álkapoccsal) kontrollra, akkor megbeszéljük a hogyan továbbot. Kaptam egy faszántos harapásemelőt, amit éjszaka kell hordanom. Mondta, hogy szerinte éjjelente szorítom a fogsorom és a mozgásban lévő fogakat ahogy összeharaptam talán attól lett ez az izomtúlterhelés. Nem tudom. Mondta, hogy lehet, hogy túl sok stressz ér mostanában. Nem tudom. Anya szerint lehet kezdődő reuma jele. Nem tudom.
Volt, hogy nagyon magam alatt voltam. Így aztán vásároltam pár apróságot a www.keresztszemes.com oldalon. Sajnálom... de tényleg mindegyik kicsi.

Meglehetősen későn jutottam el gyónni idén is. Szörnyen szégyenlem magam a halogatásom miatt, de nem csak e téren jellemző rám a dolog sajnos. Nagyon sokat gondolkodtam előtte magamról a dolgaimról. Sok dologra rájöttem és hát hogy is mondjam, nem vagyok rá büszke...
A nagyheti szertartásokra idén Matyival megyek. Ha mind a 3 szertartáson jelen lesz fiam, akkor kap egy ötöst hittanból. Persze kérdeztem, hogy csak ezért menne-e:-DD De őszintén szólva jó érzés, hogy valaki jön velem, és remélem, hogy már csak pár év, aztán családilag is részt tudunk venni. Nagyon szeretem ezt az ünnepsorozatot.

2013. március 29., péntek

Kutyus

Elég régóta porosodott valahol egy fiókban ez a kis kutyus. A polip sikerén felbuzdulva Miki elővette és két nap alatt elkészült. Addig csak a feje volt kész, szóval villámtűje van a fiamnak. Mindenki részt akart venni a fotózáson, így készült ezer kép. Párat mutatok is.


Karcsi ezerrel készíti a pandamacit. Illetve ha épp ráérek, akkor készíti, mert ugye nagyjából szinte ketten öltünk minden x-et:-D Már látjuk a végét;)

Figyelem! Maradt elég cérna és egy használható leírás a kiskutyusról, így aki szeretné, az dobjon egy megjegyzést e-mail címmel együtt és postázom is a készlet maradékait.

2013. március 27., szerda

Polip

Két napja készült el a polip. Miki meg volt veszve, hogy még aznap este tegyem is fel a blogomra, de olyan késő volt és nem is tudtam volna jó képet csinálni róla. Így ma, mivel szabin vagyok és a két nagyobbik gyerek is itthon van, végre együtt lencsevégre kaphattuk a polipot. Meglehetősen hosszú idő alatt készült el, elég sokat molyolt vele Miki és hát az utóbbi időben nem is volt olyan nagyon lelkes hímzés terén. De elkészült és azóta teljes gőzzel egy kiskutyát öltöget. Úgy tűnik megint belendült. Karcsi is napok óta rágja a fülem, hogy be szeretné fejezni a pandamaciját. Minden este a készleteimet nézegetjük, annyira érdeklik, hogy még mesét is képes erre becserélni:-DD

2013. március 25., hétfő

Mostanában olvastam



"Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is.

Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: Π=3,14.
Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező – a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón.
A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel – valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna – és egy bengáli tigris!
Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren?
Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit?

A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép könyvvel. Megkapta érte a Booker-díjat, rengeteg nyelvre lefordították, és állandó szereplője a bestsellerlistáknak.

A regényből Ang Lee háromdimenziós filmet forgatott, amelyet 2012 novemberétől játszanak a mozik."

Láttam filmen és olvastam a könyvet is. Mindkettő nagyon tetszett, bár azt be kell vallanom, hogy mivel a könyv ¾-éig jutottam el a mozizás előtt, így a végét már kisebb lelkesedéssel olvastam. Persze az értékéből semmit nem von le, de a csattanó így már sokkal kisebbet csattant. Krisi barátnémmal néztem meg a filmet 3D-ben. Igaza volt, ezt máshogy nem is volt érdemes, hiszen a lényeg a látvány. A könyvben meg olvashattam a lelki részét, az eszmefuttatásokat. Nekem tökéletesen kiegészítette egymást a kettő. Persze az elmémben minden másképp volt „lemozizva”, mint a vásznon. A könyvet a mozi előtt egészen a szigetig olvastam el. Onnantól kezdve így a fantáziám meg volt kötve, és már én is úgy képzeltem el, ahogy a filmben láttam a mangusztákkal teli szigetet, a fogat tartalmazó növényt, az elválást a tigristől. Ezt kicsit sajnáltam.
Viszont tetszett az egész könyvnek a nyelvezete, a részletessége. Olvastam minden szabad percemben, ha hagytak a srácaim. De mostanság valahogy minden lassabban megy. De talán nem is baj.

Ajánlom a könyvet és a filmet is mindenkinek! Lassan 1 hónapja tettem le a könyvet, de még mindig foglalkoztat.


"Az év könyve! - gyermekkönyvdíjas

Vajon mi a különös sárkányok titka?
Mit rejteget Liz, és cserfes kislánya, Lucy?
Vajon honnan jön az a titokzatos hrrr?
És hogyan adhat ötleteket egy cserépsárkány?
Mi az a tűzkönny?
Mindezekre a kérdésekre keresi a választ David, Liz Pennykettle albérlője, miközben mókust ment, szomszédot bosszant, könyvet ír, és még szerelmes is lesz… Móka és kacagás, kaland és könny. Két történet egy regényben, melyek a könyv végére olyannyira összefonódnak, hogy már maga David sem tudja, mit talált ki ő, és mi a valóság."

Ezt a könyvet Matyi kérésére olvastam el. Két fogszabályzás alatt sikerült befejeznem és őszintén szólva nem vágyom a folytatásra, pedig kicsi fiam örülne, ha megbeszélhetnénk valami homályos pontot a harmadik kötetben. Tény és való, hogy ez ifjúsági regény, de számomra érthetetlen, hogy a 20 éves egyetemista srác hogy tud ennyire infantilisen viselkedni. Kizártnak tartom, hogy mókusok után rohangálna, hogy egy 11 éves kislánnyal kötne olyan mély barátságot, hogy lényegében csak ebből áll az élete. Nade, ha ezen a fenntartásomon túllépek, akkor még élvezhető is a történet, de bármikor képes voltam letenni, ha épp úgy alakult, akár a mondat közepén is. Nekem kicsit gagyinak tűnt. Sajnálom!



 "Egy fiatal nőt meggyilkolnak egy vámpírpartin, és úgy tűnik, Sookie szerelme, Eric a felelős. A vámpír esküszik, hogy nem ő volt, a rendőrség azonban nem hisz neki, és Sookie sem teljesen biztos az ártatlanságában, hiszen látta, ahogy Eric az áldozat véréből iszik.

De vajon miért kérték meg Sookie-t, hogy később érkezzen a végzetes buliba - ám még éppen időben ahhoz, hogy rajtakapja Ericet? És az áldozat miért turbózta fel a saját vérét, mielőtt Eric közelébe ment volna? Egyszerűen csak azért, hogy ellenállhatatlan legyen, vagy valami más szándéka is volt?

Sookie-nak megint fel van adva a lecke… de talán segítségére lehet a bűvös erejű cluviel dor. Egyetlen kívánságot tud teljesíteni, valóra váltva tulajdonosának szíve vágyát. A baj csak az, hogy még maga Sookie sem tudja, mi… vagy ki lenne az.

Charlaine Harris magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve elbeszélését."

Elolvastam. Maradjunk ennyiben. Megvolt, mert minden egyes kötetét eddig elolvastam. Csalódottan tettem le a könyvet. Volt benne persze pár csavar és izgultam is néha, de most már kifejezetten örülnék, ha az Eric-Sookie kapcsolat valamilyen irányba haladna. Igazából az érdekel a leginkább, hogy az eddigi kötetek mekkora időszakot ölelnek át, mert főhősünk élete nagyon zajlik. Tudom, hogy unalmas lenne, ha lenne benne egy kis állandóság, egy kis nyugalom, de nekem néha már sok(k) a sztori. 

2013. március 20., szerda

Marika mondta

Mostanában este a Karácsonyi történet című leporelló könyvet szokta orrom alá dugni a lány esti mese gyanánt. Hamar elolvassuk a pár soros történetet, után meg végigbeszéljük az alakokat. A pásztorok, birkák, királyok nem okoztak nagy gondot. Hamar tisztáztuk, hogy a kisbaba a kis Jézus. Aztán próbálta leányom memorizálni, hogy a mama a Szűz Mária, apa a Szent József. Ez valahogy annyira nem akart menni, hogy végül mondtam, hogy ugyanaz a nevük. Akkor persze Szűz Mária azonnal Szűz Marikává, rosszabb esetben Selmeci Marikává avandzsált. Következő kérdésnél pedig már teljes volt a képzavar:
-És akkor ki a kisbaba a jászolban?
Enyhe zavart szünetet követően kivágta:
-Selmeci Jézuska!
Kérem szépen, örömmel jelentem, hogy Jézus nálunk már igazi családtag:-DDD

12

Hétvégén múlt 12 éve, hogy összeházasodtunk. Majd májusban fogjuk ünnepelni e szép számot, a hosszú hétvégénken. Már nagyon várom! Néha szinte felfoghatatlan, hogy ennyi idő eltelt, pedig még olyan élénken él az emlékezetemben az a nap!

Még mindig határozott igent mondanék. Remélem Viktor is;)

2013. március 16., szombat

Riolis: Lilac Evening (5)

 
Ennyit sikerült haladnom az utóbbi időben. Kevesebb, mint reméltem, de köztudott, hogy mindig alulbecsülöm az időt:-DD Most a közelről fotózott barna pacát sikerült teljesen beleöltögetnem az anyagba. Még filózok, hogy előbb a kalap többi része, vagy inkább az arcocska kukucskáljon a legközelebbi fázisfotón. Becslésem szerint április végére kész lehetnék a x részekkel. Akkor jöhetne a gyakorlós szalaghímzéses virágcsokor, és utána ezt készre szalagoznám. Húú, de messze van még a vége! Mi lesz az ezer tervemmel???? Egyébként annyi halvány és barna meg ecrü árnyalatot hímezgettem ebbe a képbe bele, hogy megint égővörösre, napsárgára, erős lilára vágynék;)

2013. március 9., szombat

A tavaszi kabátom

Nem szokásom az új ruháimat mutogatni, de valahogy dokumentálni szeretném a szüleimnek, hogy mit is vettem a névnapi pénzen, amit tőlük kaptam. Íme! Végigjátuk csütörtök este az urammal az Allee-t. Jelentem tavaszi kabátból szövetet csak 1 helyen találtunk és horror árban. Márpedig nekem szövetkabát kell!!!!
Emlékeztem, hogy a Savoyaban van egy kicsit konzervatívabb bolt, ma délután célba vettük. Igaz a bolt megszűnt, de megnyitott az Incze szövetkabátos ugyanazon a soron. Én előítéletesen (Viktor ezért le is szidott) be sem akartam menni (mondván túl drága ez nekünk!), de az uram csak beküldött, hogy nézzek szét. Pufikabátom láttán az eladó rögtön közölte, hogy itt csak szövetkabátok vannak. Végre! Végre! Belefutottam a nőnapi leárazásba is, így apáéktól kapott pénz egy kabát felére elegendő volt. Összesen 14 ezret fizettem, ami szövetkabátért szerintem nagyon jó ár. Naszóval kipótoltam az jándékpénzt és most már ebben pompázhatok jövő hét végétől. Még azért megvárom, hogy a minuszok elmenjenek:-DD
Szerintem csodaszép. Hazafele beugrott, hogy nagyon hasonlít az egyik régi kabátomra, ami szintén nagy szerelem volt;) Talán épp ezért vettem megint ilyen színűt.

2013. március 8., péntek

Majd idén!

Tavaly azzal felkiáltással maradtam ki a tavaszi ház körüli virágozásból, hogy majd jövőre! Jelentem, idén van! Jelentem beszereztem egy csomó virághagymát, sőt a tavalyiak is szépen kiteleltek a garázsban. Voltak, amiket virágosan szereztem be, hogy a lakásban is legyen egy kis tavasz illat a sok taknyoló, köhögő gyerek között. A jácintok lassan elvirágoznak, így azok majd csak jövőre kerülnek ki, a többit viszont most hétvégén végre kiültetem a ház előtti frankó alig fél négyzetméteres kis ágyásomba. Aztán mindenképp szeretnék idén a kilépőre muskátlikat tenni. Szép apránként. Közben még három jácinttal (azok már kinn fognak virágozni) és két pici krókusszal bővült a csapat:-DD
Egyébként eddig a tavaszból leginkább a virágokat és az illatokat élvezem. Rajtam ólmos évszakváltási fáradtság van. Csak az vígasztal, hogy ugyanezt tapasztalom a kollégáimon, és az uramon is. Rengeteget alszom, így sajna a hímzésem csak áll:( Na majd ma!

Leadtam a szabadságigényemet a kórházban. Most már tudom, hogy július 22-augusztus 16. között zár be a bölcsi. Pont akkorra sikerült időzítenem a szabit, igaz, két részletben. Igyekszem megcsinálni a nyári heti tervezetet, hogy mikor hogyan oldom meg a gyerekek elhelyezését. Remélem sikerül mindent ügyesen elintézni. Még egy cseppet azon filózom, hogy augusztus végén a két kicsit visszavigyük-e a bölcsibe, oviba. Marika ugyanis jövőre már az oviban kezd. Rohan az idő!!!

 
 
 
Hétfőn lesz az utolsó napom az orvosigazgatóságon. Mire kezdenek az emberek megjegyezni, addigra elkerülök onnan:-DD Viszont nagyon várnak a kontrollingon. Remélem, hogy jól megálltam a helyem.

2013. március 1., péntek

Riolis: Lilac Evening (4)

Lassan, de biztosan haladok. Nem nagy a változás, de készítettem egy fázisfotót. Mindenkinek szép hétvégét kívánok. Remélem legközelebb már olyan fotót mutatok, amin már kész a kép alsó fele teljesen. Még két szín választ el tőle.