Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2008. szeptember 29., hétfő

Károly

Gyakran hívom Karcsit Károlynak. Ha mérges vagyok, akkor természetesen: Selmeci Károly.
Szerintem csodaszép kissrác, bár Viktor szerint rém elfogult vagyok. Perpill a "4fogú" a kedvenc becenevem rá, a kép is igazolja:

Miklós





Próbáltam jó fotót készíteni Mikiről ma ebédnél, de elhülyéskedte. Folyton belemozgott, folyton elnevette, folyton idétlenkedett. Hát itt van egy gyors összeállítás róla is... Pont olyan a sorozat, mint ő maga. Imád idétlenkedni:)

Mátyás

Az első képen a vidám és kópé Matyi. Szombaton készült Nőtincsen a fotó. Aztán vasárnap beteg lett...
Ma már csak ilyen képet tudtam róla fotózni:

Viktor

Két képet csatolok. Az egyik az érettségi tablóképe Viktornak. Nem tudom mennyit retusáltak rajta, de nekem nagyon bejött volna már akkor is. Bár tény és való, hogy akkor még egy kissé azt a korszakom éltem, mikor leginkább a hosszúhajú srácok tetszettek, de Viktort tuti kiszúrtam volna...

Aztán lett egy felesége és három fia. Én most is szívdöglesztőnek látom, de azért látszik, hogy öregedett 13 évet az előző kép óta. Kissé vékony, kissé szemüveges, kissé fáradt...

2008. szeptember 28., vasárnap

Céges családi nap Nőtincsen

Szombaton Nőtincsen jártunk. Viktorom munkahelye, az EPAM szervezett egy családi hétvégét. Mindannyian mentünk, mert Miki már szerencsére nagyjából túl volt a hányás-fosós betegségen. Csak kicsit még diétáztattuk, így lemaradt az amúgy is bitang zsíros gulyáslevesről.

Nőtincsre enyhe kitérővel mentünk. Az M3-ról későn kanyarodtunk le. Moha bá nem volt túl egyértelmű, mert aszonta menjünk tovább, viszont a táblák szerint le kellett volna kanyarodni. Továbbmentünk, rossz ötlet volt. Egész Mogyoródig elkavartunk, utána sikerült végül visszaverekedni magunkat a jó irányba. Naná, hogy hazafele is tulfutottunk a lehajtón az autópályán. Szóval jót kocsikáztunk is:)

Nőtincsen van a Seholsziget Élménypark. Csodás, természetbarát környezet, minden olyan szépen és jól meg van ott tervezve. Rengeteget fényképeztem, de az igazán csak a személyes tapasztalat adja vissza a hely varázsát. De azért pár képet a bejegyzés végére teszek fel.
Elsősorban a srácoknak próbáltuk az "élményt" keresni. Tehát volt ugrálóvárazás, lovaglás, kisvonatozás, állatsimogatás, játszóterezés. Matyi találkozott egy osztálytársával (kicsi a világ), így általában vele lógott, nem is láttam túl sokat.

Sokat nem beszélgettem, valahogy nem is voltam túlzottan beszédes kedvemben. Már reggel úgy ébredtem, hogy valami nem stimmel. Estére elég ramatyul voltam, de hősiesen kitartottam lefekvésig. Jót aludtam, kellett is, mert hajnalban Matyi kezdte a fosást. Már hányt is egyszer. Úgyhogy a torokfájásomat megint sutba dobhatom és ápolnom kell egy beteget. Szerencsére ő nincs annyira ki mint a Miki. Csak el ne kiabáljam. Holnap reggel apa mehet dolgozni, mert minden gyerek itthon marad nekem.

2008. szeptember 26., péntek

Mamma Mia!

Tegnap este elmentünk megnézni Marával és Krisivel (egyetemi barátnők) a Mamma Mia!-t. Már mindketten látták egyszer és mondták, hogy nekem sem szabad kihagynom. A film gyenge kezdés után lett egyre jobb. Tényleg onnan érdekes igazán, mikor a főhősnő visszaemlékezik a múltbéli szerelmeire. Milyen pofák voltak:) Colin Firth azért vitte a pálmát most is azzal az állat nyakörvvel:) HősBika:-DDD Élmény volt a film, bár azért örültem volna, ha néhányan nem fakadnak dalra. James Bond nekem fura volt mint éneklő hősszerelmes. Valahogy Pierce Brosnan-t nehezen tudom ebből a szerepkörből kiradírozni...
Meryl Streep csodás volt, imádtam. Ja, és a finálé, hát beszarás hogy riszált Mr. Darcy (őt meg ebből a szerepkörből nem tudom kiradírozni...)Fura, de hazafele mégis kicsit lehangolt voltam. Néha olyan furcsa, hogy visszaemlékszek dolgokra, amik már régebben történtek, pedig úgy érzem, hogy 31 évesen még sokkal több dolognak kéne előttem lennie, mint amire visszanézhetek. Szóval azon tűnődtem, hogy milyen is volt az én esküvőm, az én leánybúcsúm. Az apám hála az égnek fix:) (csak azért írom, mert a menyasszony épp az apját kereste a filmben) El nem cserélném senkire, mert nagyon szeretem és nagyon tisztelem és sokat-sokat gondolok rá.

Lánybúcsú. Nekem is volt. Nem volt amolyan ereszd el a hajam buli, mert hát Matyival azért már lazán a 4. hónapot tapostam. Ropiztunk, csipszeztünk, üccsit ittunk és röhögtünk mindenen Marával és Krisivel. A "barátok" papíron voltak jelen. Most itt csatolhatnám Kinga tetkóját, Virág Vera orrát, Kisvörös haját és a többieket, de ezek a találó rajzok a költözködések közepette már eltűntek. Voltak vetkőző fiúk is, kár hogy nem vettük fel Mosca és Vándor Zoli számát. "Csak " gatyáig vetkőztek, de ma is jókedvűen gondolok rá vissza. A saját lánybúcsúm óta senkién sem voltam, ahol jót ittam volna, rengeteget röhögtem volna és egy kicsit kiszakított volna a mindennapi közegemből. Úgy általában nem voltam lánybulin azóta. Néha felmerül bennem a kérdés, hogy egyáltalán tudnék-e még felszabadultan bulizni? Tudnék-e még táncolni és nem azt csekkolni, hogy a mostani divathoz képest biztos rém bénán mozgok. Bár ha korábban iszogattam, akkor sosem volt gondom a "mások mit gondolnak rólam" témával. Na igen. Régebben simán lecsúszott akár egy üveg bor is a torkomon anélkül, hogy filmszakadás lett volna. Pár korsó sört is le bírtam nyomni, ma meg egy pohár sör már a kanapéra küld...

Viktor szerint biztos nagyon rózsaszín volt a film, de engem nagyon meghatott, ahogy az anya öltöztette a lányát az esküvőre készülvén. Nem írom le, hogy milyen gondolataim lettek azzal kapcsolatban, hogy nincs lányom, mert már biztos unalmas. Egy viszont biztos, ahányszor csak a saját esküvőmre gondolok, mindig eszembe jut, hogy egyedül öltöztem a szüleim hálójában, mert senki sem ért rá segíteni. Az alsószoknyával még boldogultam, a ruhámba is belebújtam, de a hátán lévő ezer gombnál elakadtam. Végül a keresztanyám tévedt arra, mert kiabáltam, hogy valaki segítsen már. Nem tudom, hogy vajon én is ugyanilyen leszek, mint a mama, hogy a vendégekkel leszek majd teljesen elfoglalva... valószínűleg... Azért kicsit remélem, hogy a gyerekeim esküvőjén is fogok tudni majd lazítani. A fiúk majd felveszik magukra simán az öltönyüket (már ha egyáltalán a házasság, mint szertartás létezni fog akkor) én meg majd sírok a templomban:) A menyecske ruhámba a Tó vendéglő egyik pincérnője segített bele... No comment. Nem sok részletre emlékszem az esküvőnkből, de ezek élesen megmaradtak sajnos. Leginkább az rémlik, hogy szinte senkivel sem tudtam 2 percnél többet beszélni, mindenki azt kérdezte, hogy jól vagyok-e és egy csomó emberről azt sem tudtam kicsoda. (gondolom Viktor is így volt az én rokonaimmal) Nem tudom ki hogy van/volt a saját esküvőjével, de másét mindig jobban élveztem. Ennyire nem szeretek a központban lenni, Viktor meg asszem pláne nem. De szép emlék maradt, néha még az esküvős dvd-t is berakom, hogy kicsit belenézzek. Baromi jókat tudok még ma is azon röhögni, hogy Viktor egy csomószor a fényképeszős csajt figyeli a gépe miatt. Hátha még ma is emlékezik a márkára. (nem a csajt nézte, nagyon más korosztály volt) Nameg az sem volt semmi, hogy Frigyes atya a szertartáskönyvbe belerakott egy papírt, amire felírta a nevünket és a papír elég erőteljesen átlátszott:) Csodaszépen énekelt a bányász kórus, a Szeretethimnusz úgy érzem az én dalom (akkor énekelték először). A báytám vitte az uszályomat:) A gyűrűnket úgy passzíroztuk fel az ujjunkra, én spec. kidugott nyelvvel és 4 körömmel dolgoztam fel Viktor ujjára. Na nem emlékezem tovább!!! Ennyi elég volt.

De nagyon szeretnék úgy elmenni és mulatni egy esküvőre, hogy másnap aludhatok addig, amíg ki nem pihenem a fáradtságom, nem vagyok épp terhes és nincs velem gyerek.

Beépített szekrény

Elkészült Matyi szobájába az általunk tervezett beépített szekrény. Kicsi a lakás, így az ember kénytelen minden helyet kihasználni. Nem nagyon találtunk olyan szekrényt, ami megfelel annak a követelménynek, hogy legyen egyrészt mélysége, valamint játék és mindenféle kacat tárolására alkalmas fiókja. A tervezők csak abban gondolkodnak, hogy ruhásszekrény vagy játéktartó szekrény külön-külön. Így aztán maradt a beépítés. Szerintem klassz lett, a kék fogantyúk jól feldobják. Remélem Matykónak is tetszeni fog, bár az egész szekrényt nem bitorolhatja. A fenti részekbe én szeretnék pakolni ágyneműtől kezdve a társasokig, felesleges, de épp ki nem dobható dolgokig mindent. A lámpán még gondolkodom, mert eléggé idegen ettől a gyerekszobától, dehát a mi hálónk volt ez a szoba még pár napja. A falat Viktor és Péter festette, a dekorcsíkban már én is segédkeztem!

A bútort a házunkban lakó asztalos barátunk és munkatársa készítette. Este Viktor mehet egyet poharazni:) Én egy kis borítékot is adok a kezébe, mert csak a munkadíjat fizettem ki. Max. visszautasítják, de utólag nagyon sóhernek éreztem magam, hogy koppra kifizettem az árát és fel sem merült, hogy adjak plusszba... Most itt esz a fene a lakásban, mert én mindig azt gondolom, hogy a kért összegben bőven benne van a "mellékes" is... Na majd Viktor elsimítja az asszonyi hülyeségemet:) Ha nem fogadnak el semmit, akkor Tomi (a kisfiuk) kap tőlünk valami kis ajándékot.

2008. szeptember 24., szerda

Cérnák a Mirabilia SAL-hoz

Ezt az előbb hozta a postás. Már megsimiztem őket és sorba is raktam. Hihetetlen, hogy 3 év után (amióta keresztszemezem) is még mennyi színem hiányzik a DMC teljes listából. Gondolom még vannak további hiányzóak is, de mindig csak az épp aktuális mintához szerzem be őket. Húú, most úgy elpakolgatnám őket a helyükre, dehát itt vannak a fiúk, velük kéne foglalkoznom. Majd talán alvásidő alatt...

Anna mégegyszer köszi a rendelést!

2008. szeptember 23., kedd

Fiaim

Pár szó, amolyan helyzetjelentésként a fiúkról. Haladjunk visszafele:

Károly. A hét legnagyobb mutatványa, hogy megtanult végre ülni. Nagyon ügyesen csinálja, szépen hátratolat és már csücsül is. Rém büszke magára, csak én parázok folyton, hogy mikor eldől baromira beveri magát. Szeretnék én is ilyen hajlékony lenni, Karesznek még simán megy az angolspárga.
Szerintem látványosan hízik. Két hete abbahagytuk a szopit, mikoris úgy belémharapott, hogy tiszta vér lett a hálóingem. Három napig éreztem, hogy baromira nem stimmel a cicim, szép kis sebet ejtett rajta. Szóval a szopival itt leálltunk. Kijött két foga még fenn, azóta ha valami a szájába kerül, azt rögtön harapja. Egyre többet próbálkozom vele a darabos kajákkal, elég minimális a lelkesedés, őfelsége a "nyeli, mint kacsa a nokedlit" témát értékeli leginkább. A kölesgolyót ezerrel ropogtatja, ha kiflit adok a kezébe, nagyjából a negyedét letolja a torkán és szerintem úgy valahol a garat tájékán szopogatja. Általában úgy tépem ki a kezéből, mert rossz nézni, amit csinál. Öregszem úgy tűnik, az ilyen félrenyelős, darabkát kihányós dolgokat egyre kevésbé tolerálom. Leizzadok, elsápadok, a túlélés után meg remegek és megfogadom, hogy soha többet. Nade suliba csak nem mehet úgy a gyerek, hogy leturmixolom neki a kaját...
Egyre erőszakosabb Karesz. Most már mindent akar, folyton vele kéne lennem (legalábbis ezt ő várj el), ha leülök a gép mellé, azonnal jön és rángatja a lábam, hogy vegyem fel. Csak azt hajlandó elfogadni, ha a konyhában teszek-veszek, de még azt sem mindig. Egyre több gyümit megeszik, nem csak üvegest. Banántól még mindig hasgörcse van, az almával viszont teljesen megbarátkozott.
Rém csiklandós és imádja, ha énekelek neki. Sokat nevet, jókedvű, kiegyensúlyozott.
Miklós. Még beteg, de már lábadozóban van. Kis lüke, nem érti, hogy diétáznia kell. Zokog, hogy enni akar, de ha többet eszik, az rögtön visszaköszön. Egyébként nagyon kedves és mostanában igen jóban vagyunk. Állati dolgokat tud mondani, ha valamit kinyilatkoztat, azt mindig úgy kezdi:
-Hát anya, szerintem ...
Tegnap mellettem aludt. Csodaszép hatalmas szempillái vannak. Néztem és nagyon elérzékenyültem, vajon fogja-e majd valaki nálam sokkal-sokkal jobban szeretni. Remélem, hogy egyszer majd valakit nagyon boldoggá tud majd tenni a gondoskodó, kedves kis természetével. Persze vannak kis tüskéi is, könnyű megsérteni, nehezen lehet kiengesztelni. Elég egy rossz szó ésmár sírva is fakad.
Logopédus megnézte, a héten kéne vele találkoznom, hogy megbeszéljük, mia szakvélemény Mikicéről. Nagyon kíváncsi vagyok. Igazából csodálom, hogy sikerült szóra bírnia Mikit.
Továbbra is nagyon féltékeny a Karcsira, most, hogy itthon van, folyton azt várja, hogy mikor tesszük le Kareszt aludni. Olyankor csak vele foglalkozom egy kicsit. Ma kiraktunk egy csomó kirakót. Nagyon ügyes, még csak bele sem nyúlhatok!
A gombos cuccokat továbbra sem hajlandó felvenni.
Mátyás. Vele mostanság több gondom van. Asszem túl magasak az elvárásaim vele szemben. Valahol baromira bosszant a trehánysága, szétszórtsága, a nemtörődömsége. Három hét után minusz két pulcsink van, minusz egy baseball sapkánk. Na jó, túloztam, ma az utóbbi kettő megkerült, mert a tanár néni megtalálta.
Asszem az alapgond az, hogy folyton én pakolok a család férfitagjai után, vagyis a suliban Matyi nem pakol el rendesen én meg ugye nem tehetem meg helyette. Reggel csak a kapuig lehet őket kísérni, délután meg Karesszel és Mikivel érkezem, ráadásul a kicsi végig a kezemben van és hát nem egy pehelysúlyú versenyző. Fél kézzel meg nem tudok rendet vágni az iskolapadban. Tanító nénik szerint Matykó okos, de kicsit szószátyár és fegyelmezetlen, van, hogy rá kell szólni, hogy nem ő tartja az órát. Enikő néni jobban tolerálja, Zsuzsa nénit szerintem enyhén idegesíti. Velem is sokszor olyan fura. Nem várok széles mosolyt, kedves odafigyelést, de legalább nézzen rám, ha hozzá beszélek.
Egyébként fura, de Matyi minden nap valami sérelemmel jön haza. Sokkal aggresszívebbek a gyerekek, mint én azt gondoltam. Komolyan mondom, mint egy állatkertben. Fura nekem, hogy Matyit egyik nap hasba rúgják, másik nap az egyik lekaratézza, beleharap a lábába, a másik meg üti a lábát. Mi ez? Miért nem avatkoznak bele a tanítók? Matyi nem az a típus, akit verni szoktak. Általában a gyerekek szeretik a táraságát... Nem értem...
Itthon sosem jut eszébe a házi feladat. Folyton rohangál, mint pók a falon, de a feladatait félbehagyja, ezerszer kell szólni mindenért.
Közben meg olyan zabálnivaló. Olyan okos dolgokat tud mondani és jól lehet vele dumcsizni. Most egyébként nekiállt a dínós tablót kihímezni. Levágtam neki egy darab rusztikus aidat. Két szálat beleöltött, szóval azért nem töretlen a lelkesedés:-DDD

2008. szeptember 21., vasárnap

Bébicsőszködtünk Viktorral

A héten egyik este beszélgettünk Viktorral úgy általában mindenről és mindenkiről. Így jött fel, hogy Mariann egyre elkeseredettebb bejegyzéseket hagy a blogján. Viktor gondolt kettőt és szombatra lett két gyerekünk plusszba. Úgyis ki akartuk már próbálni, hogy hogy lehet ilyen sok gyereket elkormányozgatni. Megjegyzem elég nehezen. Kétemberes feladat. Szóval megírtam Mariannak, hogy hozzák át szombat reggel a srácaikat és jöjjenek értük valamikor estefelé, ők meg legyenek kicsit kettesben. Én biztos a lazulós, ebédelős, kávézós, hímzéssel, olvasással és egyéb élvezetekkel megspékelt napot választottam volna, de nekik volt elintézendő dolog is rengeteg, amit így a gyerekek nélkül könnyebben meg tudtak ejteni.

Naszóval reggel bitang nehezen indult itthon a nap. Mindenki későn kelt, úgyhogy nem volt gond, hogy a Váczi srácok valamikor 10 körül futottak be. A szüleiket hamar kidobtuk, mert a srácok nélküli idő hamar eltelik!!! Aztán jött a szinkronetetés. Előbb Botond, aztán Karcsi nyomta be a tízóraiját. Azért az ember csak a sajátját érti igazán. Botond szájzárát sikerrel feloldottam (sokat segített a használati útmutató, amit Mariann nekem papírra vetett a srácai szokásairól), de ez a kártyaleolvasós evési módszer nekem nehezen ment. Eleinte úgy éreztem, hogy több gyümi van az üvegben, mint mikor kibontottam, de Botond lassan és biztosan haladt a cél felé. Üveg elfogyott, vizet megitta, kicsit a nyakába is öntöttem, de nem szólt, hogy gáz lenne. Karesz már rutinosan ment, valamit a kezébe adtam, különben csápol ezerrel.
Kolos nem akart enni semmit, pedig állítólag nem evett reggelit otthon, így kis rágcsit kaptak, aztán Mikivel kettesben elvonultak a gyerekszobába Thomasozni. Néha-néha rájuk néztünk, de visítás csak akkor volt, ha Matyi is odament hozzájuk. Így aztán Matyi inkább a számítógépet választotta és a béke kedvéért hagytuk korlátlan ideig játszani.A kicsik kaja után a szőnyegen nyomultak. Nagyon másak, Karesz enyhén agresszív volt, ami játékot Botondnak adtam, azért odakúszott és elvette. Kicsit megdurvázta Botondot, meg rá akart mászni, úgyhogy egy idő után Botondot inkább kézbe vettem és csücsült az ölemben tök nyugisan. Bár Mariann nem ülteti, de Péter aszonta, hogy bánhatunk vele úgy, mint a sajátunkkal, így Botond a kezemben csörgőzött. Szerintem ügyesebben csinálta így, mint fekve. Úgy az volt az érzésem, hogy hamarabb elvesztette a lelkesedését és egy idő után mindent csak pöckölget, végső soron meg hajszálakat vadászott a szőnyegről. Ebben Karesz is profi, csak ő bele is tömi a talált zsákmányt a szájába. Ha végképp eldurvult a két kicsi közt a helyzet, akkor Kareszt száműztűk a kanapéra. Akkor apa foglalkozott vele, Botondé volt az egész szőnyeg:)
Ebéd után lett húzósabb a helyzet. Asszem az 5 gyerek ötféleképp alszik. Karesz simán nyomja a maga 3 óráját, ha 12-fél1 körül lerakom. Megpróbáltam Botondot előbb a Karesszal altatni. Nem ment, felkiabálta Karcsit. Aztán próbálkoztam Botonddal az előszobában, mert a nagyok addig ettek a nagyszobában. Sikertelenül jártam, pedig láthatóan rém fáradt volt. Végül a nagyok befejezték a kajálást, Kolos és Miki elment aludni Matykó szobájába (semmit nem aludtak, de legalább nem voltak hangosak). Matyi megígérte, hogy csöndben lesz, úgyhogy ő maradt a nappaliban, én meg próbálkoztam tovább Botonddal. Végül a hátán fekve sikerült elaludnia, de aztán Matyi köhögött és minden munkám kárba veszett. Hasra raktam és úgy visszaaludt, de vagy 5 percenként meg-megriadt, hol egy hangosabb villamos, hol egy sziréna, hol egy köhögés miatt. Végül laza 50 percet nyomott alvás címszó alatt, miután ezt teljesítette, felpattant négykézlábra állt, tágra meredt szemmel nézett és minden altatási próbálkozásom visszautasította. Egyébként a csend kedvéért Matyi és Viktor a klotyón beszélgettek és mesét olvastak én meg a kiságy mellett őrizten Botond álmát. Azért ennyire nem vagyok odaadó, tehát olvastam, hogy nekem is jusson egy kis élvezet. Mikor Botond végképp felébredt, srácok kijöttek a fürdőből, Botond kapott csörgőket, amikkel elzörgött egy jó órát, Viktor aludt én meg Matyival hímeztem. Illetve ő hímzett én meg asszisztáltam.

Három körül bementem a középsőkhöz, hogy fel lehet kelni. Kicsit alkottak a konyhában, Kolos festett, Miki gyurmázott. Kolos baromi szépen fest, Miki mindent egy színnel mázol,de motívumonként. Kolos mindent más-más színnel színez. Nagyon ügyes. Aztán elkezdtek megint vonatozni, utána Miki szólt, hogy fáj a hasa és visszanéztük a túrógombócot, amit ebédre evett. Ezek után Viktor inkább lement a játszóra Botonddal, Kolossal és Matykóval. Mikit lefektettem, benyomtam neki a Bambit, itatgattam kortyonként. Néha jobban volt, néha megint hányingere volt, de nem lázasodott be. Közben Karcsi is felkelt, kapott kaját, hagyott kicsit netezni is...Fiúk hazajöttek, reménykedtem, hogy Botond kicsit alszik kinn a friss levegőn... de nem... Gyorsan kajáltattam, aztán be is futottak a szülők. Nem voltak kisimultabbak, csak talán egy kicsit mosolygósabbak;) Még pár dolgot megbeszéltünk, nem árultuk el Kolos viselkedését, de Matyi azért csak beköpte. Hát igen, kicsit szeszélyes, kicsit nehéz felöltöztetni, ha valamit nem akar (pl. ebédelni, öltözni, továbbmenni), azt csak fenyegetéssel tudtuk nála megoldani. Viktornak okozott pár meglepetést kinn az utcán, mondta, hogy nagyon kell figyelni rá.

Estére Viktorral elég hullák lettünk. Miki sajna tényleg kidőlt, remélem nem adtunk át jó kis vírusokat, mert akkor asszem Mariannak és Péternek fabatkát sem ért ez a szombat. Tízkor már ágyban voltunk, de azt még olvastam az nlc-n, hogy Botond nyolckor hulla fáradtan kidőlt.

Tanulságos nap volt. Konklúzió: 5 gyerek ebben a lakásban nem fér el;) Ikrek mellett meghalnék! Ha már tud beszélni a gyerek, akkor simán el lehet vállalni 5 gyereket is egy napra, több napra. Így nagyon kellett szervezni. Ja és hogy legyen slusszpoén: Tegnap még meg is jött a menzeszem:)

Mariann, Péter, ha szükség van ránk, akkor a fiúk bármikor jöhetnek. Ők is, mi is túléltük, remélem senki sem lett lelki sérült. Matyit kicsit lerendeztük tegnap párszor, így ma Viktor elvitte a Természettudományi Múzeumba kárpótlásként. Csak fáradt voltam estére, nem voltam úgy, hogy na ezt nem kellett volna. Komolyan. Szóval lehet folytatás, ha költöztök.

2008. szeptember 18., csütörtök

Tűvarázs és Éva kézimunka szerzemények

Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy még így személyes ismeretség nélkül is sajnálom, hogy Zsuzsa bezárja a Tűvarázst. Olyan kis kedves boltnak tűnt, legalábbis a kirakat alapján. Sok szép dolgot láttam az ajtón túl, de kár, hogy nem volt nyitva. Csédóra azért beszerzett nekem egy gyönyörű Mirabiliát az ajtón túlról is, hiszen a mázlista kecskeméti:) Ajándékba kaptam a bobinákkal együtt. Így az Anchor cérnácskáim sem fognak szanaszét kallódni. Köszönöm Dóra! Már kibontottam és el is képzeltem, hogy hol kezdeném. Próbáltam egy közeli képet is csinálni, remélem visszaadja, micsoda színei vannak.

Zsuzsa tehát kiárusít. Így hát rendeltem pár dolgot a webáruházból, ami hála az égnek továbbra is üzemelni fog. Mik kerültek a kosaramba? Mindenekelőtt a Mirabilia SAL-hoz a Whisper White nevű fonal, amihez azt az utasítást kaptam, hogy kicsi darabokkal kell dolgozni, mert nagyon foszlik és nehezen használható. Hát ilyen lenne ez a fonal. Nagyon kíváncsi vagyok rá.
Ugrott felém ég pár fonaltartó pálcika, hisz hamarosan befutnek a dmc fonalak Annától és kell nekik a hely. Mariann is kért pár dolgot, itt vannak az ő kis dolgai. Azt a csillámos nyers anyagot nekiadom, bár bevallom nekem is fájt rá a fogam. De én annyira nem MUKkolok, mint ő:-DD Lehet, hogy énévekig nem vájnám belé a tűmet!
És vettem az utóbbi időben anyagokat is. Itt lenne mind a 4, amik nélkül nem élet az élet. Van, ami Tűvarázsos rendelés, van amit az Évából szereztem be. Még mindig keresgélem a megfelelőt a Mirabilia SAL-hoz, remélem a többiek majd segítenek a döntésben. Itt is lennének az anyagok. Sorrendben: Permin Dowe Grey 32 ct, Permin Ecru 32 ct, Zweigart Belfast Amsterdam Blue 32 ct, Permin rusztikus Aida 14 ct.

Tegnap az urammal elmentünk megnézni az újonnan nyílt Éva kézimunka üzletet a Soroksári úton. Naná, hogy a kuponjaimat otthon hagytam. A bkv az odajutáshoz jó ötlet volt, mert hihetetlen dogó volt a hidakon. Csak sasoltam... Felleltem a boltban azt a HAED mintát, amit párnapja mutattam. Viktorom megvette nekem. Itt is van. Nem lesz olyan hatalmas, mindössze 350*282 x-ből áll. Továbbra is imádom, ezzel a képpel mindenképp szeretnék jelentkezni a HAED-es blogba.
Ja és egy pici Popcorn macis kit is belekerült a kosaramba. Csak mert olyan édi;)

Matyi is kapott valamit, Viktor választotta neki. Ezzel aludt, nagyon tetszett neki;)

Na és mostanában így annyi mindent vettem, hogy a kassza kiürült. Karácsonyig semmit nem veszek, akkor is inkább csak ajándékba szeretnék kapni valami kicsit... talán...