Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2009. december 24., csütörtök

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Mindenkinek békés, boldog ünnepeket kívánok magam és kis(nagy) családom nevében!
Hozzánk már megérkezett a Jézuska! Pár fotót csatolok is, beszámolót majd akkor, ha visszaértünk a nagyszülői körútról.

2009. december 23., szerda

Newton's Law - Miki babaköszöntője

Na még egy gyors bejegyzés karácsony előtt!

Kissé besokallva a két LHN mintától nekiláttam valami színesnek. Persze először egy óriási Dim készlettel kezdtem szemezgetni, de aztán győzött a józan ész, hogy most inkább csak valami kisebb, vidámabb mintával kéne az ünnepek alatt elütnöm az időt, amit vihetek rokonokhoz jobbra-balra. Így esett a választásom erre a kis Newton's Law Birth Sampler-re, vagyis az ezer éve megvett babaköszöntőre, amit Mikinek szánok. Igaz, hogy a srácom nemsoká laza 5 éve, hogy megszületett, de így akkor tökéletes szülinapi ajándék lesz neki. Szeretem csinálni, valszeg a rózsaszín partedli színét lecserélem majd lilára, mégiscsak fiúnak készül. A kép nem a legjobb, de most csak ilyen sikerült.
Miközben hímezgettem végiggondoltam ezer készletem sorsát és a rendelkezésemre álló időt még a szülés előtt. Szívem szerint a Dim gésákat hímezném, de arra jutottam, hogy jobb lenne inkább valamit befejezni. Szóval asszem a Mirabilia SAL-t fogom szépen csinálgatni a kötelező RR-ek mellett. Nameg ha lesz időm, akkor nem ártana belekapni Karcsi babaköszöntőjébe se. És ekkor hasított belém a tudat, hogy meghímezhetem a vörös kiscipőket majd Marikának!!! Ez annyira de annyira jó érzés, már letettem róla pedig. Erről lenne szó:

A hétvégéről kissé megkésve...

Lusta vagyok, na! Néha jobban esik másét olvasni, mint a magamét írni. Azért raktározom az élményeket, hisz kell, de a megörökítés néha macerás.

A hétvégénk megint húzósra sikeredett. Bár most még talán jobban bírom, mint pl.két hónap múlva, amikor már a pocak is akadályozni fog egy csomó dologban. Hirtelen megnőtt az energiaszintem az elmúlt napokban, vagy csak a Karácsony közeledte váltja ki, hogy több dolgot is képes vagyok belátható időn belül megcsinálni? Értem ezalatt a süti sütést, a vasalós láda kiürítését (bár már megint tele van), sok-sok fini ebéd főzését. Mostanság délután is kevesebbet alszom, sőt gyakran el is marada pihi, inkább csak hímezgetek félig felvő, félig ülő helyzetben. Este még mindig nem nagyon megy, akkor elsősorban gyomorégés játszik továbbra is... sajnos... Félek, hogy ez már végig elkísér a terhességem alatt...

Szóval szombat délutánra Marával és Krisivel beszéltem meg egy találkát. A dolog majdnem füstbe ment, hiába indultam időben, ugyanis a nagy hó nem kedvezett a tömegközlekedésnek. Lefagytak a villamosok váltói, így aztán a Szent Gellért téren röpke 25 percet üldögéltem a nyitott ajtajú villamoson. A buszokról is szállították le az utasokat, csak a régi jól bevált magas lépcsőjűek bírták a kiképzést. Szóval laza 70 perc alatt gurult be a villamos a Deák térre a házunktól, de a lányok megvártak. Beültünk dumálni, enni-inni valamit Mara házának az aljába. Tök jó kis hely, fini volt nagyon a melegszendvics, ízlett a kávé is. A csajok puncsot ittak, én is szerettem volna, de hát a cukor... Megkaptam az ajándékom, amit nekem hoztak Rómából. Mondtam is, hogy majd lesz egy polcom, amire kirakom azokat az ajándékokat, amiket a barátnőim hoznak a külföldi útjaikról:-DD Ja, egyébként egy szép kis Mária medált kaptam, be is raktam az ékszeres dobozkámba. Mostanságnemnagyon hordok ékszert, mert Karcsi mindent leszed rólam. Dumáltunk, iszogattunk, aztán hamar feloszlott a társaság, mert mindenkinek volt még dolga az estére nézve. Nekem megint majdnem másfél órásra sikerült a hazautam, rémesen fáradtan értem haza.
Azért a csajok véleményét kikértem egy fontos dologban. Ha jól emlékszem még Miki születése előtt mutatta az egyik leányzó a 2005 januári babások között, hogy volt pocakfotózáson. Gyönyörűek voltak a képei. Akkor még csak elültették a bogarat a fülemben, nameg eléggé az utolsó heteket tapostam Mikivel, nem mentem. Aztán Karcsi születése előtt e-mailben kértem a fotóstól árajánlatot, hogy mennyiért fotóz, van-e smink, fodrász, tud-e olyan görcsös, merev csajokról is jó képet csinálni, mint pl. én. A válasz gyors és kedves volt, az árán viszont kerekedett a szemem. Karcsi novemberi gyerek, tehát a babaváráson kívül azért a karácsonyra is már spórolgattunk, lemondtam a fényképekről azon címszóval, hogy ha még egyszer terhes leszek, tuti elmegyek. És most megint babát várok. A képek baromira tetszenek, szeretnék én is ilyen szépnek tűnni, csak miközben akarom baromira félek, hogy rólam nem lehetne ilyen szép képeket csinálni. Nameg én nem szeretnék ennyire ledér képeket, de a fotós még anno megnyugtatott, hogy nem csak én vagyok ezzel így, csinál csini ruhás képeket is. A lányoknak elküldtem a linket. Nagy Hajni fotósról volna szó. Persze mindketten azt mondták, hogy mindenképp menjek el, olyan szép emlék lenne. Na még tavaszig megálmodom. Addig is itt vannak Hajni kismamás képei:

http://blog.egyetlenem.hu/categories/kismama//

Vasárnapra nagyobb baráti társaságot vártunk. Én már idejét sem tudom, hogy mikor üldögéltem együtt a csapattal. Valahogy általában nekem az a reszort jut, hogy amíg Viktor lóg a srácokkal és feleségeikkel, addig én a három fiunkra vigyázok. Így aztán kicsit filóztam azon, hogy megint lemaradok egy összejövetelről, ha az eredetileg szervezett belvárosi cukiról lesz szó. Kérdeztem Viktort, hogy szerinte jó ötlet lenne-e meghívni hozzánk az egész társaságot. Ő örült az ötletnek, és a főszervező, Ivett is jónak találta, így aztán vasárnap délután nálunk gyűlt össze a csapat. Mindenki hozott ajándékokat, finomságokat. Mi csak a vendéglátással készültünk: sütik, forralt bor, virslis kifli, üdítők. A fiúk létszáma 5-re ugrott meg Ricsivel és Balázzsal, de végre a lánycsapat is bővülhetett Szonja személyében 1 fősre (persze csak ha a felnőtteket nem számítjuk). A fiúk általában a gyerekszobában játszottak, de a két kicsi azért cirkált eleget a felnőttek között. Nézegették magukat a tükörben, autóztak és mindenféle hülyeséget tanultak egymástól:-DD Szonja nagyon nyugis és csodaszép kislány! Én mindig félek más gyerekét meggyurmázni, hacsak nem nyomják a kezembe, biztos nem fogom meg, de ugyanígy vagyok a tesómék gyerekeivel is. Ez valami idióta fejlövésem.
A fiúk megtárgyalták a munkahelyi dolgokat, kicsit gépeztek is, mert ugye ha három programozó összejön...
Szerintem jól sikerült a találkozó, remélem lesz majd belőle folytatás!

2009. december 21., hétfő

Szánkózás




Addig kellett szánkózni és fotózni, amíg van hó. Ma már olvad, de még nem vészes. Én viszont nem nagyon akarok kimenni velük ma, mert elég rendesen lefárasztott a hétvége. Na de erről majd egy másik bejegyzésben!
Egyébként nagyon élvezték a fiúk a havat. Ropira fagyva értek haza, avégén Karesz már alig bírta a hideget, hiába volt rajta a kezeslábas...

2009. december 18., péntek

Sütünk és sütünk és sütünk

Nesze neked, Dóra! Annyi süti készül mostanság a lakásunkban, hogy szép lassan Dunát lehetne vele rekeszteni, én meg pont most nemehetek semmi cukrosat:((( És még mindig nem áll le a nagyüzem, mert van igény rá, hogy újabb és újabb finomságok kerüljenek ki a csipet-csapat keze alól. Idén már Karesz is nagy hévvel szorgoskodik a konyhában, néha bírom cérnával, néha nem. Állati felfordulást tudnak csinálni;)

Hétfőn Miki nem ment oviba, mert nagyon elaludtunk. Valahogy Viktor lenyomta az ébresztőt és aludtunk tovább. Máskor hétkor már rajtunk ülnek a fiúk és Karesz is követelei a reggeli betevő tápit, most néma csend volt fél nyolcig, mikor a nagy világosságra Viktornak kipattant a szeme. Én még csak csipáztam az ágy közepén, mikor ők már el is húztak Matyival a suliba (sikeresen beért időre nagyfiam, nem kapott beírást). Még félálomban megbeszéltük, hogy Miki maradjon itthon, úgy a kényelmesebb nekem,meg múlt héten minden nap rágta a fülem, hogy had vegyen ki egy anya-napot. Na de ha már két fiam itthon van és én meg szerencsésen begyúrtam szombat este a puha mézeskalácshoz a tésztát, akkor jöhet a sütögetés. Valamikor múlt héten szakadtam rá Palócprovence blogjára, azóta sok-sok receptjét végignéztem, tőle mentettem le a mézes receptjét is.
Szóval 7 tepsi mézeskalács sült. Nem díszítettük, mert rohamtempóban fogy így is. Remélem azért pár hírmondó marad belőle karácsonyra is. Íme két segítségem és a végeredmény. Mindössze az utolsó két tepsinél unták meg a fiúk, nekem is kb. akkor fogyott el a cérnám, mert már majd leszakadt a derekam, ahogy a fiúk kis asztalához hajolgattam segíteni.
Aztán az úgy volt, hogy idén én vagyok szerintem a leglustább szülő a Don Bosco suli 2. c. osztályában. Tényleg nulla aktivitást mutattam szeptember óta, pedig ezer tervem volt, csak babácska enyhén szólva gallyra vágott az elmúlt negyed évben. Most kezdek magamhoz térni, úgyhogy tegnap este gyorsan vettünk a fiúkkal egy kis ezt meg azt és nekiláttunk a sulis karácsonyi bulira sütit sütni. Most Matyi szaggatta a tésztát, mert ő ugye a múltkor kimaradt. A két kicsi végig ott sertepertélt, végül ők is szaggathattak pár formát. Hamar kész lett a ropogós karika süti, természetesen le is tesztelték. Miki teli szájjal jött és mondta, hogy:
-Anya, ez tíz pontos lett, légyszi ne vigye el mindet a Matyi.
Négy db maradt belőle itthon, a többit vitte, mire reggel kettőt néztem, azt a négyet meg Karesz megette. Én kemény voltam, beértem annyival, hogy épp csak beleharaptam, mert hát minden művünket le kell nekem is meózni.
Aztán mivel elfogyott a karika süti és itthon enyhén érésnek indult egy fürt banán, így Mikivel egy fél órája bekevertünk egy banánkenyér tésztát. Leendő cukrász fiam élvezettel dolgozik a robotgéppel. Imádom, ahogy aktívkodik és hogy meg van győződve róla, hogy ő lesz majd a világon a legjobb cukrász. Lesz majd egy sütizője, ahol ha ügyes leszek, akkor én is dolgozhatok. A cukrászda tetején lesz egy csillagvizsgáló, ahol majd Matyi fog dolgozni. Már minden le van zsírozva, nem is tudom miért is akarok én visszamenni a kórházba dolgozni. Viktornak meg egyébként is tele van egy csomószor a puttonya a programozással, biztos remek fagyiárus lenne belőle. Már csak Kareszt kéne valahogy elsózni a cukiba, mert ugye Marika lesz a mosogatólány;)
A tészta most épp benn sül a sütőben, addig Miki "alszik". Ébredés után Karcsival ezt fognak uzsizni. A tepsiben mindenképp fotózni akarta Középsőm a tésztát. Íme:
Ma este még begyúrok egy nagy virslis kifli adagot. A fele tésztát lefagyasztom szilveszterre, a másik felét meg ma este megesszük:-DD

2009. december 16., szerda

Örülj, hogy lány!

Tegnap nagy napom volt. Este már nagyon fáradt voltam ahhoz, hogy megírjam mi minden is történt velem és kis családommal. Mondhatni számoltam vissza a napokat december 15-éig, mert akkor mentem a 18. hetes ultrahangra. Babával minden oké, már 23 deka és egészséges a látottak alapján. És hát ami nem elhanyagolható információ: KISLÁNY!!!! Amióta tudom, madarat lehetne velem fogatni. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy biztos nem örültem volna ennyire, ha fiú lapul a pocimban, de azt hiszem három fiú után érthető az én és a családom öröme is.A nőgyógyászom, Fülöp doktor nem is értette, mikor mondtam neki, hogy annak a hírnek, hogy kislányt várok, annyira fog örülni az egész család. Kérdezte is, hogy a fiúnak nem örülnének? Mondtam, hogy de igen, de a lány az most tényleg más 6 fiú unoka után, amiből ugye három az enyém. Szerinte csacskaság az egész és egy normális ember örül fiúnak és lánynak egyaránt. Magyarázta nekem, hogy neki is három fia van, a bátyjának is három fia van, lány nem lett egy sem, de ettől nem dől össze a világ. Szerintem ha három lánya lett volna és nagyon vágyott volna egy fiúra, akkor talán másképp látná a helyzetet, de nem volt kedvem vitázni, pláne, hogy annyire nem tudtuk megérteni egymás álláspontját.
Sajna az esti gyomorégéseim miatt nem tudom tartani a 150 grammos cukormentes diéta vacsi részét. Lényegében uzsonnától kezdve folyamatosan csipegetek, hogy ne égjen annyira a gyomrom. Pedig már elhagytam a fini-fini joghurtomat, a banánt és a szőlőt is. Na erre nem tudott nekem semmi okosat mondani doktor bácsi, így beutalt a diabetológiai ambulanciára. Jövő hét kedden jelenésem lesz és csak remélni merem (bár asszem elég naív vagyok), hogy nem kell majd megint minden áldott héten hétfőn terhelésre, kedden diab ambulanciára mennem. Igazán frankó menet lesz ebből úgy laza 20 hetet lenyomni... Na de a babáért mindent!
Ja, ultrahangnál van egy annyi kis bibi, hogy egy amnionszál látható a méhlepény mellett közvetlenül. Babára nem veszélyes, doktor bácsi és uh-s bácsi szerint is annyira közel van a méhlepényhez, hogy nem fog belekapni a baba, így aztán nem okoz galibát, de azért figyelni fogják majd a következő uh-n és a szülésnél is. Magyarázták is nekem, hogy nagy valószínűséggel ikerterhességnek indult ez a terhesség...

Na babáról még annyit, hogy Mária lesz a neve. Tegnap este óta már merem Marikának hívni:-DD Szeretnék még neki egy második nevet is, majd Viktorral megbeszélem, hátha áldását adja rá;)

Kismamás dolgaim után Mariannal találkoztunk. Mentünk kereteztetni, erről írtam is tegnap röviden. Egy biztos, hogy erre a helyre el fogok menni többször is, mostantól Koza keretező a Budafokin ki van lőve!!! Én oda többet soha! Állati hideg volt tegnap, szerintem egy bő fél órát vártam Mariannra az utcán, a végén már hiába hallottam a telefonom, a csörgés végéig nem tudtam kicipzározni a táskám és megnyomni azt az inci-finci gombot, hogy felvegyem a hívását. Gyorsan kellett is egy kis melegedés egy cukiban. Bevágtam az utolsó sütimet (málnás szeletet), ittam egy kávét (szigorúan pötyivel) és közben nagyjából átmelegedtem. Keretezés után még elmentünk tátogni az Éva soroksári úti üzletébe. Annyira imádok nézelődni. Komolyan semmit nem vettem azóta, hogy tudom, hogy újabb babánk lesz, nagy volt tegnap a kísértés, hogy valami a kosaramba repüljön, de megálltam. Igazából még mindig a Dimensions készletekért rajongok, olyan csodás színük van. Meg is egyeztünk Mariannal abban, hogy néha nagyon kár, hogy valahogy a hímzős társadalom ennyire egy irányba húz. Szinte már sehol sem látni igazán komoly Dim készleteket meghímezve, az élénkebb színvilágot már csak a Mirabilia nőcik képviselik, amik azért itt-ott fel-feltűnnek a blogokon. Így aztán mivel most minden kötelezőm letudtam, valami színeset fogok hímezni. Már megvan a kiszemeltem, ha befejeztem a blogbejegyzést, neki is esem.

Délután Miki focibemutatójára mentem. Kicsit késtünk Karcsival, szerencsére Miki nem sírt, de látszott, hogy baromira megörült nekünk mikor öt perc késéssel becsoszogtunk a tornaterembe. Középsőm nagyon ügyes! Én magam is elcsodálkoztam rajta, mert olyan kis lyukasmarkú, bénácska néha. Miki kifejezetten jól focizik és tök vagány volt. Vagy 10 kissrác szerepelt a bemutatón, ahol lényegében egy szokásos fociedzést vezényelt le Attila bácsi. Volt, aki odaült az anyukája ölébe és az egész bemutatót onnan nézte végig. Anyuka égett is eléggé, de hát mit lehet tenni. De a másik kedvencem Pepe volt, akit a játszótérről is ismerünk. Vagány, belevaló, kicsit nehezen kezelhető kissrác. Mindkét szülője ott volt, gyerkőc ezen felbuzdulva tök idiótán viselkedett. A végén már sajnáltam a szüleit, ugyanis Pepe folyton elesett, de direkt, elrúgta a fenébe a labdát, idétlenkedett,végül a meccseket zavarta azzal, hogy befutkározott a pályára és csúnya dolgokat mondott Attila bácsira. Na ekkor szakadt el anyuja cérnája, elkapta Pepe grabancát, kicibálta a teremből. Kb. 5 perc múlva jöttek vissza, Pepe nagy vörös szemekkel állt vissza a srácok közé, de onnan kezdve jól viselkedett.

Gyorsan ledobtam focibemutató után Júliának a két kicsit és robogtam a templomba Karácsonyi ünnepségre. Matyi pásztor volt a betlehemes játékban. Kicsit extrém pásztornak tűnt, mert a szőrme mellényt a nagykabátra vette rá, aminek sárga vastag csík van az ujján. A jelmez sapkáját persze már sikeresen elvesztette... Az előadás aranyos volt, szépen énekeltek a gyerekek, meglepő módon hangosan is beszéltek, úgyhogy nagyrészt mindent lehetett érteni. Elég hátul ültem (késtem egy kicsit), de azért nyújtogattam a nyakam. Matyi a szereplés után nagyon feldobott volt, hazáig csacsogott:-DD

2009. december 15., kedd

LHN: Always and Forever (3)


Íme, tegnap este, késő este lettem kész a minta második verziójával. Lehet válogatni kinek melyik tetszik. A végén már gőzerővel hímeztem, pedig erre a Burgundi színű anyagra este hímezni nem túl nagy élvezet, de mára mindenképp meg kellett lennem, mert előre leszervezett keretezős randim volt Mariannal. Elmentünk a Lónyai utcába, ahol kereteztetni szokott és tényleg tuti jó hely. Szerintem laza másfél órát töltöttünk el ott szépen vidáman, miközben mindössze három képhez válogattunk megfelelőt a keretek között. Egyébként állati mákom volt, mert már csak a mai napon vettek fel rendelést karácsonyra. Úgyhogy minden klappolt, tuti kereteket és paszikat választottunk.

2009. december 13., vasárnap

Keretezett képek

Ezeket hoztam el pénteken a keretezőtől. Az Autumn bouquett szerintem kicsit elcsúszott felfelé, de azért nem rossz. Pixiekét ki lehetett volna jobban feszíteni, de csak ha nagyon nézem, akkor látszik;) Az első kép már a tulajdonosánál van, nagyon tetszett neki!

És bár nem a témához kapcsolódik, de itt van még két mai kép. Az első a fiúk bucijáról, ahogy az ablakból lesték a hóesést, reménykedve, hogy délután talán szánkózni lehet. A másikon én vagyok a 19 hetes pocimmal.

2009. december 8., kedd

LHN: Always and Forever (2)

Íme, kész is van! Ez tényleg olyan kis minta volt, hogy még nekem is rövid időn belül elkészült. Persze tudom, van olyan, akinek alig egy-két nap, de nálam nagy szó, ha valami egy hét alatt végleges formát kap. Este megkérdem majd az uram, hogy tetszik-e neki. Ha igen, akkor csinálok egy másikat az ő apukájának és Erzsikének. Persze más színűt, mert kétszer ugyanazt hímezni nem az én esetem.
Ez a mostani verzió a szüleimnek készült karácsonyra. Mostanában úgyis elég elfoglaltak, nem hiszem, hogy benéznének a blogomra. De ha más nem is, a keret az úgyis mindenképp meglepetés lesz majd:-DD

Bosszankodás és álmodozás egy napon

Lassan minden kezd olajozottan menni. Esténként lekopogom, de egyre jobban vagyok, már Renniet sem kell marokszám ennem, hogy ne kapjak agybajt a gyomorsavtól. Egyre több energiám jut a lakásra, a gyerekekre, a főzésre (csak a vasalás ne lenne a világon). Megvan az AFP eredményem is, persze megint alacsony lett, 0,66 Mom, de mivel csináltattam integrált tesztet, aminek az eredménye príma lett, így nem kell görcsölnöm az eredményem miatt. Jövő héten uh, már baromira várom!!!

Baba nagyon-nagyon mocorog, egyre jobban érzem már a kezemmel is, lassan Viktornak is meg tudom mutatni, ha kíváncsi rá. Mi már "kicsit" túl vagyunk az első babavárás varázsán, szóval ha jól tudom, asszem még amolyan pocaksimi sem nagyon volt eddig, vagy teszem azt az sem fordult még eddig elő, hogy apa mondana pár keresetlen szót a babának stb. Na jó, az elhangzott már fennhangon, hogy:
-Édes lányom, kikészíted anyádat!
De valahogy én is úgy vagyok vele, hogy komolyan koncentrálnom kell arra, hogy azzal is foglalkozzam, hogy egy gyerkőc növöget bennem, aki a könyvek szerint már hall is. Így aztán próbálok nem olyan sokat kiabálni a fiúkkal;), de amióta gyereket várok kissé rövidebb a cérnám. Így történt meg az is, hogy tegnap majdnem gyereket vertem a suliban. Na nem másét, csak a sajátom!

Matyi. Okos, értelmes, kedves, szétszórt és feledékeny. Szociális érzéke eléggé fejletlen, viszont idegen helyen rá tuti nem kell soha szégyenkeznem, a legjobb formáját hozza. Idén leginkább azzal tud kiakasztani, hogy mindenét elhagyja. Tegnap elérkeztünk a mélypontra, komolyan ott tartottam, hogy lekeverek neki egy fülest a suliban, de sikeresen tartottam magam. Túl nagy nézőközönségem lett volna.
Ősz óta focizik. Azóta eltűnt egy hosszú nadrág (A legjobb melegítője), egy Don Bosco póló, egy sima kék póló, egy trikó. De most kedves fiam mindezt megfejelte azzal, hogy elhagyta az egész tornacuccát. Fogalma sincs róla, hogy hol. Tehát a listát meg lehet növelni még egy hosszú melegítőnadrággal, melegítőfelsővel, egy pólóval, zoknival, rövidnadrággal és ami a legjobban fáj, egy sportcipővel és persze magával a zsákkal. Az már csak hab a tortán, hogy egyszer sikeresen elhagyta már a foci 1 havi díját is... Tegnap még csak beírást kapott, hogy nem volt ott a tesicucca az órán. Holnapra kerítenem kell új cipőt és megint belerakni mindent amit elvesztett, mert kap még egy beírást. Ezek után az év eleji 4 mackójából persze már csak 1 marad itthon váltógatyónak, mert a másik a tesi cuccában lesz (kérdés, hogy a lyukas legyen a tesicuccban, vagy a másik jó, amit megint elhagymajd nekem?), vagy szépen elmegyek és jó anyához méltóan, költségekkel nem számolva beszerzek neki új nadrágot, felsőt stb. Én szívem szerint arra hajlok, hogy nincs több foci. A sima tesióra után mindig megvolt eddig mindene. Na majd Viktorral ma este meghányjuk-vetjük a dolgot.

Közben megint nézelődök a neten. Persze házat, lakást, csupa olyasmit, amire nincs pénzünk. Dehát álmodozni csak kell! És megtaláltam azt a házat, amit Nagytétényben az ősz elején 25 milláért árultak. Most már csak 23,9!!!! Nappali+3 egész és 1 félszoba. Hátha mire odáig jutunk, hogy lakást veszünk, addigra meg is tudnánk ezt lépni:-DD

2009. december 7., hétfő

Emeletes ágy, Mikulás, Miklós-nap

Húú, nagyon fárasztó hétvégénk volt. Tegnap este Viktorral egyetemben háromnegyed tízkor már ki is dőltünk. Illetve az uram fél tízkor már csak szunyált mellettem (pedig gyakorolni akarta a gitárdolgait) én meg az újabb tucat "bestsellerből" olvasgattam egyet, fáradt agyamnak és testemnek pont megfelelt. Állati sztorik vannak ezekben a Júliákban, Tiffanikban:-DDD A néni rendületlenül árulja kötegszám a CBA előtt hétvégenként és Viktor mindig vesz tőle párat. Hogy én miért nem veszek? Mert csak hétvégén vásárlunk a CBA-ban, és akkor az uram csinálja a nagybevásárlást, engem korábban a kezem, most meg a pocim miatt nem enged cipekedni. Szóval hét közben én csak a kisboltban veszek tejet, kenyeret, felvágottat, joghurtot a fiúknak (ebből sosem elég). Már olyan jóban vagyok szerencsére az eladókkal, hogy ha adós maradok, akkor már fel sem írják, csak elhangzik, hogy holnap majd behozod. Én azért ilyenkor mindig csörgök Viktornak és ő hazafelé jövet beugrik a hiányzó pénzzel a lányokhoz.

Nade a hétvége. Szombatra akartuk beütemezni az emeletes ágy és a takarítás napirendi pontokat. Ebből csak az ágy összerakása valósult meg. Hatalmas, masszív, csodaszép és nagyon jól harmonizál a tobbi bútorral. Kitette Viktorom a szobából a két kis gyerekágyat, így most Karcsi alszik lenn, Miki fenn, Matykó meg szegény irigykedik a másik szobából, mert ő is az emeletes ágyon szeretne aludni. Hát az első este nagyon buliztak a fiúk elalvás előtt, Matyi is átment a kicsikhez.
Egyébként az ember nem is gondolná, hogy egy ilyen ágy összeszerelése hogy fel tudja adni az embernek a leckét. Pláne, ha egy hihetetlen szűkszavú, 4 képből álló összeszerelési útmutatót mellékelnek csak hozzá. Azért pár nekifutással, de legyűrtük Viktorral az akadályt, közben párszor szétcsaptunk a fiúk között, Karcsit el is kellett vinnem sétálni mert ön- és közveszélyesen játszott a szerszámokkal.
Íme az eredmény:Az első éjszaka kicsit fárasztó volt, Karcsinak nem ment olyan könnyen az új helyen sem az elalvás, sem az éjszakai megébredés utáni visszaalvás. Viktor egy kicsit aludt is mellette éjjel, mert én akkor már vagy háromszor keltem fel Öcsihez és mondtam, hogy most már ő megy hozzá. Na ő átcuccolt és reggeltájt jött vissza, hogy Karcsi ne vele együtt ébredjen, mert még azt hiszi a gyerek, ez az új módi. Szóval állítólag sokkal de sokkal kényelmesebb az emeletes ágyon aludni, mint a mi frankón szétugrált, kihúzható ülőgarnitúránkon. Még egyel több ok, hogy miért spóroljunk még jobban a saját nagyobb lakásunkra.

Vasárnap. Enyhén kómás fejjel kezdtük a napot. Én gyorsan elugrottam misére kora reggel, mert tudtam, hogy kemény menetem lesz a konyhában, később már nem lesz időm rá. Szeretem a fél kilences misét, egy gond van vele, hogy a kispap tartja. Gáz, ha azt mondom, hogy nagyon nem kedvelem ezt a papot? Annyi ellenszenves vonás van benne számomra. A kedvencem, hogy áldozás közben folyton rendezi az embereket. Egyszerűen az áhitatot, a ráhangolódást rontja totál el azzal, hogy ha egyedül áldoztat és az emberek egyes sorban jönnek, akkor folyton ezt hallani:
-Krisztus teste! Álljanak már kettes sorba!!!... Krisztus teste! Kettes sor!
Múltkor ketten áldoztattak. Nála hamarabb elfogyott a sor, mint a másik áldoztatónál. Erre fennhangon beszélni kezdett, hogy:
-Ide is lehet jönni! Jöjjenek ide is!
És aztán hallgassam azt, hogy az áldozás ne legyen rutin?!?!

Matyinak a tizes misén osztálymiséje volt. Apával késtek, így elvették Matykótól azt a könyörgést, amit eredetileg olvasott volna. Baromira sajnáltam, Viktor fel is hívott elmondani a dolgot. Kellett kis idő, mire megemésztettem. Eleinte azt gondoltam, hogy biztos arra volt ez retorzió, hogy pénteken elfelejtettük a rorátét. Aztán kiderült, hogy egyszerűen csak arról volt szó, hogy azt hitte a tanító néni, hogy a Matyi nem jön misére. Végül mire a felolvasásra került volna a sor, a helyettesként beugró kislány belázasodott és mégis Matyi olvasta a könyörgést.
De ilyenkor mindig azon filózunk Viktorral, hogy olyan nehéz mindent összehangolni a srácaink körül, annyi feladat van, annyi dologra kéne figyelni és olyan könnyen kimarad valami vagy elsikkad valami. És ráadásképp jön még egy negyedik gyerek is, aki újabb figyelem-adagunkra tart majd igényt. De legalább ketten izgulunk azon, hogy hogyan is lesz. Nagyon össze kell majd szednünk magunkat!

Mikulás. Nálunk évek óta Viktor a Mikulás. Na nem piros ruhás és szakállas, hanem ő szerzi be az ajándékokat. Amikor összekerültünk, mindenki hozott otthonról szokásokat. Eleinte jobban az enyémeket alkalmaztuk, mert hát nálunk több szertartás volt a Szalay családban, amihez én ragaszkodtam. De nálunk a Mikulás nem volt amolyan tejjel-mézzel folyó kánaán, mint az uraméknál. Így aztán ő fellázadt és azóta a Mikulás édességek özöne. A gyerekek élvezik, és ha épp nem vagyok a cukrom miatt diétán, akkor bevallom, hogy én is élvezem. Főképp azt, hogy a srácaink milyen szakszerűen falják fel először a mi csomagunkat:-DD Fényképet nem csináltam a sok-sok finomságról, mert szerintem elrettentő:-D Az enyémről azért lehetne. Egy diabos táblacsokit és egy ananászt kaptam a Mikulástól;) Köszi!

Miklós-nap. Húú, Miki nagyon-nagyon várta már a névnapját. Irtó türelmes egész évben, bár rengeteget kell vele beszélgetni arról, hogy egy csomó embernek van a családban névnapja és szülinapja az év során, neki mindez laza két hónap alatt lemegy, körítve a karácsonnyal. Így aztán egész évben a maga ünnepeit várja, amiket vastagon kiélvez, állati ügyesen ünnepelteti magát:-D Vaníliás tortát rendelt tőlem. Ez könnyű, mert vanília pudingot kell a piskótalapok közé kenni, aztán kész. A tetejét meg be kell vonni tortabevonóval. Én viszont most vagy fáradt voltam, vagy szétszórt, de kevés tojással csináltam a piskótát, így nem tudtam kettévágni. Sebaj, max. nem lesz réteges a torta. A piskótára ráöntöttem a vanília pudingot, a tetejét behúztam tortabevonóval. Így persze az oldala kimaradt, mert megszilárdulásig benne kellett hagyni a tortaformában. Tetejére ráültettük a Miki által választott marcipánt, ami egy cukrászt ábrázolt (Miki ugyanis cukrász szeretne lenni) és már ünnepelhettünk is. Van egy kép az ajándékról is. Miklóska nagyon ügyesen és igen kitartóan legózik. Mindhárom autót kirakta még tegnap délután-este.

2009. december 4., péntek

LHN: Always and Forever (1)


A héten ezen a mintán ügyködtem. Igaz-igaz, betáraztam a fonalakat a következő Mirabilia nőcimhez, de most valami kicsire és gyorsra vágytam, ami sikerélményt ad, aztán esetleg még el is ajándékozhatom karácsonyra. Elővettem a Marianntól kapott Waterlilies színátmenetes csodaszép fonalat. Gondoltam egy ilyen mono mintához tökéletes lesz. Egészen tegnap estig töretlen lelkesedéssel csináltam, akkor viszont az uram aszonta, hogy jó a minta, jó az anyag (40 ct-s Newcastle), szép a fonal, szépen hímeztem, de szarul csináltam a színátmenetet:(

Őszinte véleményeket kérnék!!! Tényleg rossz? Azt már hímzés közbven éreztem, hogy mivel túl kicsik az egyforma színrészek a cérnában, így a keretben lévő levélmotívumot levelenként kellett volna készítenem, de szerintem nagyjából hasonló hatást kelt a néni és a bácsi is benne. Összességében nekem tetszik, de hát döntsön a többség. Addig asszem nem hímzek bele egy x-et sem, amíg lélekben el nemdöntöm, hogy mi legyen a sorsa...

2009. december 2., szerda

Kereteztetni voltam

Már vagy ezer éve terveztem, hogy gyorsan elfutok kereteztetni pár képemet. Végülis konkrétan kettőt terveztem szépen keretbe, de azokra már nagyon ráfért. Mindig félek, hogy a kézzel festett fonalakkal hímzett képek koszolódnak, vagy nyomódnak vagy bármi bajuk lesz, függetlenül attól, hogy egy hengerben tartom őket szépen lezárva, összecsavarva a szekrényem mélyén, vagyis a fiúk még csak hozzá sem tudnak férni.
Na ma sikeresen bementem a Budafoki útra a Koza kereteshez. Már emlékszem, hogy miért is hagytam ott egyszer ezt a helyet... Még anno a húgomnak készített MP képet csináltattam ott meg és baromi sokáig búsúltam azon, hogy nem találtam el a megfelelő keretet. Azóta párszor jártam mégis ott és tuti vásárt csináltam, szépen, igényesen készítették el a hímzéseimet, de eddig mindig egy kedves fiatal csajszival üzleteltem, válogattam, bírtam a fejét. Na, ma megint belefutottam a keretezők gyöngyébe, vagyis abba a fiúcskába vagy fiatalemberbe, akinek szerintem ízlése a nulla felé közelít. Egyébként a Júlia szülinapjára szánt Autumn Bouquett-tet és a Téli Pixiekémet vittem készíttetni. Júlia képéhez pikk-pakk megtaláltam a tökéletes keretet, olyan szép, hogy szerintem passzpartut sem igényelt. Viszont a másiknál csak álldigáltam, keresgéltem, a fazon meg csak nézte, ahogy küszködöm azokkal a rohadt nagy paravánokkal, alig bírtam elhúzni őket. Végül megszánt és kérdezte, hogy mégis melyen keretet keresek. Mondom neki, hogy valami vidámat, ami gyerekszobába való. Ezek után hihetetlen ötletekkel jött, a vöröstől a zöldig mindennel, csak olyat nem tudott mutatni, ami legalább nagyjából harmonizált volna a szürkéskék alapon főként kékkel és fehérrel hímzett tündérkémhez. Végül én választottam egy sötétkék kicsit vékony, enyhe aranyszálas keretet, demár csak úgy, hogy na minél hamarabb kerüljek ki innét. Aztán méricskét és a méricskéléshez egy passzit használt, mire megfordítja és mutatja, hogy szerite ez tök jól passzolna a kerethez. Akkor már felröhögtem, mert egyszerűen nem tudtam, hogy most ezt komolyan gondolja, vagy sem. Mikor mentem, megköszöntem a kedves segítséget. Remélem érezte benne a hangsúlyt. Ha hullámosra csinálja a képeim, akkor a fejéhez vágom, az tuti. Nem két forint lesz a két kép keretezése, szóval, ha már ilyen baromi segítőkész volt, akkor legalább csináljon szép munkát nekem!

Aztán elcaplattam babakocsistul a kórházba. Karcsi a keretezőnél végig a babakocsit rugdalta, szerintem nagyon örült, hogy végre ajtón kívül kerültünk. Kórházban nagy nehezen megtaláltam a labort, hogy elkérjem a vércukorterhelésem eredményét. Na, itt valami újcsajba futottam bele, mert elküldött a búsba, hogy az eredményemért kilincseljek a nőgyógyászomnál. Hiába mondtam neki, hogy a kolleganők mindig kinyomtatták nekem, ő nem volt hajlandó. Ezek után úgy döntöttem, hogy nem megyek be a lányokhoz, hátha még az is félresikerül, gyorsan hazajöttünk Karcsival és remek ebédet csináltam kettőnknek.

Főzés közben végignéztem a 2009-es terveimet. Hmmm... Nem sok valósult meg belőle, de ebben az évben rendkívül sokat voltam parkolópályán a kezem miatt. Nameg ha jól számolom a terveimen kívül vagy 3-4 új is került sorra, amik el is készültek, vagy folyamatban vannak.
Na megyek, hímzek még egy kicsit, ez is terven kívüli...