A hétvégéről kissé megkésve...

Lusta vagyok, na! Néha jobban esik másét olvasni, mint a magamét írni. Azért raktározom az élményeket, hisz kell, de a megörökítés néha macerás.

A hétvégénk megint húzósra sikeredett. Bár most még talán jobban bírom, mint pl.két hónap múlva, amikor már a pocak is akadályozni fog egy csomó dologban. Hirtelen megnőtt az energiaszintem az elmúlt napokban, vagy csak a Karácsony közeledte váltja ki, hogy több dolgot is képes vagyok belátható időn belül megcsinálni? Értem ezalatt a süti sütést, a vasalós láda kiürítését (bár már megint tele van), sok-sok fini ebéd főzését. Mostanság délután is kevesebbet alszom, sőt gyakran el is marada pihi, inkább csak hímezgetek félig felvő, félig ülő helyzetben. Este még mindig nem nagyon megy, akkor elsősorban gyomorégés játszik továbbra is... sajnos... Félek, hogy ez már végig elkísér a terhességem alatt...

Szóval szombat délutánra Marával és Krisivel beszéltem meg egy találkát. A dolog majdnem füstbe ment, hiába indultam időben, ugyanis a nagy hó nem kedvezett a tömegközlekedésnek. Lefagytak a villamosok váltói, így aztán a Szent Gellért téren röpke 25 percet üldögéltem a nyitott ajtajú villamoson. A buszokról is szállították le az utasokat, csak a régi jól bevált magas lépcsőjűek bírták a kiképzést. Szóval laza 70 perc alatt gurult be a villamos a Deák térre a házunktól, de a lányok megvártak. Beültünk dumálni, enni-inni valamit Mara házának az aljába. Tök jó kis hely, fini volt nagyon a melegszendvics, ízlett a kávé is. A csajok puncsot ittak, én is szerettem volna, de hát a cukor... Megkaptam az ajándékom, amit nekem hoztak Rómából. Mondtam is, hogy majd lesz egy polcom, amire kirakom azokat az ajándékokat, amiket a barátnőim hoznak a külföldi útjaikról:-DD Ja, egyébként egy szép kis Mária medált kaptam, be is raktam az ékszeres dobozkámba. Mostanságnemnagyon hordok ékszert, mert Karcsi mindent leszed rólam. Dumáltunk, iszogattunk, aztán hamar feloszlott a társaság, mert mindenkinek volt még dolga az estére nézve. Nekem megint majdnem másfél órásra sikerült a hazautam, rémesen fáradtan értem haza.
Azért a csajok véleményét kikértem egy fontos dologban. Ha jól emlékszem még Miki születése előtt mutatta az egyik leányzó a 2005 januári babások között, hogy volt pocakfotózáson. Gyönyörűek voltak a képei. Akkor még csak elültették a bogarat a fülemben, nameg eléggé az utolsó heteket tapostam Mikivel, nem mentem. Aztán Karcsi születése előtt e-mailben kértem a fotóstól árajánlatot, hogy mennyiért fotóz, van-e smink, fodrász, tud-e olyan görcsös, merev csajokról is jó képet csinálni, mint pl. én. A válasz gyors és kedves volt, az árán viszont kerekedett a szemem. Karcsi novemberi gyerek, tehát a babaváráson kívül azért a karácsonyra is már spórolgattunk, lemondtam a fényképekről azon címszóval, hogy ha még egyszer terhes leszek, tuti elmegyek. És most megint babát várok. A képek baromira tetszenek, szeretnék én is ilyen szépnek tűnni, csak miközben akarom baromira félek, hogy rólam nem lehetne ilyen szép képeket csinálni. Nameg én nem szeretnék ennyire ledér képeket, de a fotós még anno megnyugtatott, hogy nem csak én vagyok ezzel így, csinál csini ruhás képeket is. A lányoknak elküldtem a linket. Nagy Hajni fotósról volna szó. Persze mindketten azt mondták, hogy mindenképp menjek el, olyan szép emlék lenne. Na még tavaszig megálmodom. Addig is itt vannak Hajni kismamás képei:

http://blog.egyetlenem.hu/categories/kismama//

Vasárnapra nagyobb baráti társaságot vártunk. Én már idejét sem tudom, hogy mikor üldögéltem együtt a csapattal. Valahogy általában nekem az a reszort jut, hogy amíg Viktor lóg a srácokkal és feleségeikkel, addig én a három fiunkra vigyázok. Így aztán kicsit filóztam azon, hogy megint lemaradok egy összejövetelről, ha az eredetileg szervezett belvárosi cukiról lesz szó. Kérdeztem Viktort, hogy szerinte jó ötlet lenne-e meghívni hozzánk az egész társaságot. Ő örült az ötletnek, és a főszervező, Ivett is jónak találta, így aztán vasárnap délután nálunk gyűlt össze a csapat. Mindenki hozott ajándékokat, finomságokat. Mi csak a vendéglátással készültünk: sütik, forralt bor, virslis kifli, üdítők. A fiúk létszáma 5-re ugrott meg Ricsivel és Balázzsal, de végre a lánycsapat is bővülhetett Szonja személyében 1 fősre (persze csak ha a felnőtteket nem számítjuk). A fiúk általában a gyerekszobában játszottak, de a két kicsi azért cirkált eleget a felnőttek között. Nézegették magukat a tükörben, autóztak és mindenféle hülyeséget tanultak egymástól:-DD Szonja nagyon nyugis és csodaszép kislány! Én mindig félek más gyerekét meggyurmázni, hacsak nem nyomják a kezembe, biztos nem fogom meg, de ugyanígy vagyok a tesómék gyerekeivel is. Ez valami idióta fejlövésem.
A fiúk megtárgyalták a munkahelyi dolgokat, kicsit gépeztek is, mert ugye ha három programozó összejön...
Szerintem jól sikerült a találkozó, remélem lesz majd belőle folytatás!