Gyerkőceim életkora

2009. december 2., szerda

Kereteztetni voltam

Már vagy ezer éve terveztem, hogy gyorsan elfutok kereteztetni pár képemet. Végülis konkrétan kettőt terveztem szépen keretbe, de azokra már nagyon ráfért. Mindig félek, hogy a kézzel festett fonalakkal hímzett képek koszolódnak, vagy nyomódnak vagy bármi bajuk lesz, függetlenül attól, hogy egy hengerben tartom őket szépen lezárva, összecsavarva a szekrényem mélyén, vagyis a fiúk még csak hozzá sem tudnak férni.
Na ma sikeresen bementem a Budafoki útra a Koza kereteshez. Már emlékszem, hogy miért is hagytam ott egyszer ezt a helyet... Még anno a húgomnak készített MP képet csináltattam ott meg és baromi sokáig búsúltam azon, hogy nem találtam el a megfelelő keretet. Azóta párszor jártam mégis ott és tuti vásárt csináltam, szépen, igényesen készítették el a hímzéseimet, de eddig mindig egy kedves fiatal csajszival üzleteltem, válogattam, bírtam a fejét. Na, ma megint belefutottam a keretezők gyöngyébe, vagyis abba a fiúcskába vagy fiatalemberbe, akinek szerintem ízlése a nulla felé közelít. Egyébként a Júlia szülinapjára szánt Autumn Bouquett-tet és a Téli Pixiekémet vittem készíttetni. Júlia képéhez pikk-pakk megtaláltam a tökéletes keretet, olyan szép, hogy szerintem passzpartut sem igényelt. Viszont a másiknál csak álldigáltam, keresgéltem, a fazon meg csak nézte, ahogy küszködöm azokkal a rohadt nagy paravánokkal, alig bírtam elhúzni őket. Végül megszánt és kérdezte, hogy mégis melyen keretet keresek. Mondom neki, hogy valami vidámat, ami gyerekszobába való. Ezek után hihetetlen ötletekkel jött, a vöröstől a zöldig mindennel, csak olyat nem tudott mutatni, ami legalább nagyjából harmonizált volna a szürkéskék alapon főként kékkel és fehérrel hímzett tündérkémhez. Végül én választottam egy sötétkék kicsit vékony, enyhe aranyszálas keretet, demár csak úgy, hogy na minél hamarabb kerüljek ki innét. Aztán méricskét és a méricskéléshez egy passzit használt, mire megfordítja és mutatja, hogy szerite ez tök jól passzolna a kerethez. Akkor már felröhögtem, mert egyszerűen nem tudtam, hogy most ezt komolyan gondolja, vagy sem. Mikor mentem, megköszöntem a kedves segítséget. Remélem érezte benne a hangsúlyt. Ha hullámosra csinálja a képeim, akkor a fejéhez vágom, az tuti. Nem két forint lesz a két kép keretezése, szóval, ha már ilyen baromi segítőkész volt, akkor legalább csináljon szép munkát nekem!

Aztán elcaplattam babakocsistul a kórházba. Karcsi a keretezőnél végig a babakocsit rugdalta, szerintem nagyon örült, hogy végre ajtón kívül kerültünk. Kórházban nagy nehezen megtaláltam a labort, hogy elkérjem a vércukorterhelésem eredményét. Na, itt valami újcsajba futottam bele, mert elküldött a búsba, hogy az eredményemért kilincseljek a nőgyógyászomnál. Hiába mondtam neki, hogy a kolleganők mindig kinyomtatták nekem, ő nem volt hajlandó. Ezek után úgy döntöttem, hogy nem megyek be a lányokhoz, hátha még az is félresikerül, gyorsan hazajöttünk Karcsival és remek ebédet csináltam kettőnknek.

Főzés közben végignéztem a 2009-es terveimet. Hmmm... Nem sok valósult meg belőle, de ebben az évben rendkívül sokat voltam parkolópályán a kezem miatt. Nameg ha jól számolom a terveimen kívül vagy 3-4 új is került sorra, amik el is készültek, vagy folyamatban vannak.
Na megyek, hímzek még egy kicsit, ez is terven kívüli...

2 megjegyzés:

  1. Hú, képzelem, milyen nagyon idegesítő lehet, ha nem segít senki keretválasztáskor! Jó olyankor egy olyan ember, aki először látja a képet, más szemmel néz rá valahogy.
    De jó olvasni, hogy másnál sem valósult meg a 2009-es terv, viszont sikerült befejezni a "csak úgy becsúszott" képeket:)
    És egyébként gratulálok a babához, azt hiszem, még nem írtam, de azért mindig olvaslak titokban:P

    VálaszTörlés