Húsvéti alkotások

Csak gyorsan és főképp képekben. Viktorral nagytakarítunk, a gyerekek már megcsinálták a szobájukat. Azért ma én is beszabadultam oda egy laza fél óra erejéig és Matyi fiammal rendberaktuk a könyveket, mert egy csomó már csak stócokban állt a földön, vagy ide-oda voltak bedugdosva. Mondjuk két Kipp-Kopp rész közé egy Ropi naplója, vagy a Star Wars könyvek között egy Egri csillagok. Nem szeretem a rendetlenséget, tehát rendszereztünk. Matyi tök partner volt, sőt a tegnapi takarítást is ő vezényelte a gyerekek között és nagyon hatékonyak voltak.

Nade igyekeztünk mindenre időt szánni. Festettünk tojást a szomszéd kisfiúval együtt. Illetve nem is festettünk, hanem berzseltünk. Sajnos az alkotásról kép nem készült, mert elég erőteljesen kellett segítenem a srácoknak. Mindenki élvezte, Karcsi kenődött csak el egy picit, mert annyira szorította a harisnyába a tojását, hogy közben szétrobbantotta. Aztán rájött, hogy végülis akár meg is ehetjük.
Íme az alkotások kis kompozícióban:

Karesz meg már ezer éve kinézte a szivárvány cupcake sütit, hogy el kéne készíteni. Megígértem, hogy húsvétra megsütjük. Tegnap nekiláttunk. Irtó pepecselős süti, de csodás a végeredmény:

 

A színekről külön képet is kattintott Karesz:

Azért elmesélem az egyik idei hatalmas élményemet.Virágvasárnap végre én is énekeltem a passióban. Mivel mindenki tudta már az egészet, csak nekem volt ismeretlen az alt szólam, így hazahoztam a kottákat és szabadidőmben nagyjából megtanultam a szólamomat. Juj, annyira hiányzott a zongorám! Régen mindig zongora mellett tanultam az énekkaros darabokat, ha hazavittem a kottát. Sajnos a nagypénteki szertartásra nem tudtam elmenni. Teljesen Lacika esti fektetési idejében volt, és előtte napi nagycsütörtöki rövidebb szentmisét is alig tudta vele Viktor kibekkelni. De ma este megyek a feltámadásra és annyira várom már. Nagyon igyekeztem lélekben is készülni a húsvétra. A cursillos levelezőlistán küldtek egy nagyböjti felkészülési "tanácsadót". Pár dolgot tartottam is belőle, de ami számomra a lényeg, hogy idén végigolvastam mind a 4 evangéliumot. Sokat voltam egyedül, illetve hát Lacikával, volt időm gondolkodni, elmélkedni az olvasottakon.

Viktor 40 éves lett

Szép kerek szám. Félig megünnepeltük egyik hétvégén, amikor itthon volt Matyi is. Kapott tőlem apa egy könyvet, Marika rajzolt, és azt terveztük, hogy elmegyünk ebédelni egy kis csárdába. Már le is volt foglalva az asztal, csak Marika lebetegedett. Pénteken usziból hazajövet hányt egy nagyot, aztán elég cefetkésen volt szombaton, kissé vacakul vasárnap. Hétfőn már tudott menni oviba, akkor meg Karcsi mondta, hogy hányingere van és fáj a hasa. Ő is két napot kapott regenerálódásra, jobban is lett. Szóval a nagy szombati ünnepi ebéd elmaradt, inkább vasárnapra rendeltünk itthonra a Trófeából fini-fini ételeket. Ez lett az ünnepi ebéd. Nade torta nélkül nem ünnep a szülinap, úgyhogy terveztem egy könnyű, nem sok cukrot tartalmazó tortát az igazi napra, amikor ténylegesen töltötte apa a negyvenet. Eredetileg joghurtosat szerettem volna csinálni, de nem volt túl sok időm a kivitelezésre. Végül túrórudi tortát készítettünk Marikával. Itt most Marikán van a hangsúly, ugyanis a kisasszony egyre féltékenyebben szemlélte, hogy Karesszel annyit sütögetünk. Nehezményezte azt is, hogy a csütörtöki fánkozós napunk totál elmaradt már idén és ráadásul csajnapot sem tartottunk hosszú-hosszú ideje. Hát igen, a gyerekeknek nem áll meg az élet attól, hogy született egy kistesójuk.
Miután végighallgattam kislányom siránkozását az elhanyagoltságáról a tegnapi napot igyekeztem arra felhasználni, hogy ő is végre elégedett legyen. Délutáni fánkozás után együtt sütöttük meg a tortát, senki más nem nyúlhatott hozzá. Ő választotta rá a marcipánt és természetesen pózolt is a kész torta felett. Íme a végeredmény:

Apának már ezer éve megrendeltem a Táblácskáját. Még valamikor a hőskorban láttam Mariannéknál egy táblácskát. Akkor és ott megjegyeztem, hogy nekem ez nagyon tetszik. Már csak az alkalmat vártam, hogy az ötletet saját családon belül végre elsüthessem. Hát ilyen lett Viktorom 40. születésnapi Táblácskája. Sajnos nem lett tökéletes, vissza is fogom küldeni korrigálásra, mert Laci neve nemes egyszerűséggel lemaradt róla. Mutattam még az ünnep előtt a gyerekeknek is, nagyon tetszett mindnek, jó volt látni, ahogy egyszercsak ráébredtek, hogy a kép minket ábrázol, illetve őket a hobbijaikkal, jellemzőikkel együtt. De előbb-utóbb mind megkérdezte, hogy Lacinál miért nincs ott a neve. Szóval ezt pótlom.

Pár ünnepi kép apáról, akit mostanában megint nagyon leszív a meló, látszik is rajta. Néha úgy sajnálom, hogy ennyire nem értek az ő munkájához, sosem tudok érdemben hozzászólni a gondjaihoz. Mindössze annyit tehetek, hogy meghallgatom... és pont.

 

Tizetötödikén voltunk Szolnokon apósoméknál. Eredetileg jó nagy csapatot akartak összehozni annak örömére, hogy megyünk. Kicsit meg is ijedtem, mert Lacikát még túl sok helyre nem nagyon vittük, aztán egy másfél szobás panelben 15 ember, köztük egy 5 hónapos csecsemő szerintem nem túl jó buli. Végül úgy hozta a sors, hogy csak mi mentünk, Laci kicsit nyűgös volt, sokat volt kézben, hát igen, még egy kiságy sincs, ahova letehetnénk és abban a szobában, ahol nyugi van, még egy heverő sincs, hogy ott altassuk. Úgyhogy jó nagyot sétáltam vele, hogy aludjon délután is egy cseppet. Viktor csinált sok-sok képet apósomékról és a gyerekekről, a legjobbakat mutatom is.

 

Na és még mi volt mostanság? A gyerekek rákattantak az 5 perces bögrés sütire. Most már úgy megy a dolog, hogy Miki hazajön a suliból és összedob magának egyet, aztán aki épp otthon van, az kaphat belőle. Karcsi is szereti csinálni, neki egy ici-picit még segíteni kell, mert nem tudja teljesen homogénre elkeverni a tojással a száraz hozzávalókat. Nade kérem ilyen szépen mutat, ha elkészül 3 perc alatt a mikróban a sütike. Vajon féljek attól, hogy mindegyik srácom meghízik?

Voltunk első alkalommal a pszichológusnál. Egy aranyos fiatal pszichológust sikerült Évi barátnőm segítségével keríteni. Most csak velünk beszélgetett szülökkel, jövő héten viszem hozzá először Kareszt. A panaszok alapján mondta, hogy ő szerinte csak abban fog tudni segíteni, hogy hogyan kezelje Karcsi a gondot, elmulasztani nem fogja tudni. Rögtön javasolta a kifaggatásunk (beszélgetésünk) után, hogy párhuzamosan haladjon egy neurológiai kivizsgálás. Én úgy döntöttem, hogy a fül-orr-gégészeti vonalat kihagyjuk. Egyébként mondta, hogy nagyon nyugisaknak tűnünk, főleg én. Hát igen, mint mindent, kicsit ezt a gondot is kezdjük megszokni, mint ahogy Karcsi is. Minden nap megbeszéljük, hogy milyen éjszakája volt, de egyre ritkábban igényli, hogy mellettem aludjon, vagy hogy legyek ott, mikor elalszik. Pénteken, amikor meg az úszás teljesen kiveszi minden erejét, akkor csak beesik az ágyba és már alszik is. Mindenesetre jó lesz, hogy valakivel beszélget, akik nem mi vagyunk. Miközben faggatott minket a Kata a gyerekünkről, fura érzés volt több kérdést végiggondolni. Amit mi mindig tudtunk, hogy Karcsi nehéz eset, hogy vele a legnehezebb zöld ágra vergődni, hogy hozzá a legnehezebb megtalálni a kulcsot, azon ő csodálkozott, hogy mi ezt olyan természetesnek vesszük. Viktor még meg is jegyezte, hogy borítékolva volt, hogy ennyi gyerek között lesz nehéz eset, ez így normális. Nem tudom, hogy engem milyennek gondolt a találkozás előtt, de meglepte, hogy nem vagyok kialvatlan, szétesett és leharcolt. Hála és köszönet érte Erzsi néninek. Komolyan mondom, hogy ha ő nem lenne, akkor szerintem pont olyan lennék, amit Kata gondolhatott rólam.

Most pl. csütörtökön Erzsi néni vigyázott Lacikára, amíg elmentem az ortopédiára. Elegem lett a jobb lábamból. Január óta lényegében felváltva fáj valamelyik része. Hol a csípőm, hol a térdem, hol a talpam. A múltkor a csípőm úgy fájt, hogy alig tudtam tőle aludni. Aztán a talpam olyan fura lett, néha az volt az érzésem, ha felvettem a bakancsom, hogy rosszul vettem fel. Olyankor le kellett vennem a cipőt, átmasszíroztam a lábam tövét az ujjaimnál, aztán már stimmelt a dolog. Egyik nap a gyerekek bringával mentek be a suliba, oviba. Reggel már fájt a talpam, gondoltam majd elmúlik, mivel jó meleg volt, átvettem a félcipőm és begyalogoltam Marikáért Albertfalvára. Útközben olyan érzésem volt, hogy egy kis kavics van pont a fájós résznél a talpamban. Ez a kavics akkor, mikor másfél órát játszóztunk és épp hazafele gyalogoltam (a szerencsések bringán ültek) már úgy gyötört, hogy alig tudtam menni. Hazaérve már csak arra vágytam, hogy leülhessek és ne kelljen többet aznap felállnom. Hihetetlenül fájt a középső ujjam töve és a mellette lévő kettő is egy kicsit. Na akkor döntöttem úgy, hogy eljött a perc, megnézetem egy szakemberrel. Tegnap megállapította az orvos, hogy brutális harántsüllyedésem van, lényegében az ujjaim már kissé felfelé állnak, járás közben kapaszkodnak és mivel a súlyom főképp a láb első részén lévő teljesen ellapult párnácskákon van, begyulladt a talpam izomzata. Frankó! Mondta, hogy akutan lehet rá szedni fájdalomcsillapítót (szoptatás mellett ez nem javasolt), tehetek rá Flector tapaszt (lehet szopi mellett is) ami rövid távon megszünteti a panaszokat. Múlt hét óta egyébként sokat javult, de nem is sétáltam annyit, a kis kavics inkább borsó most már, nincs olyan éles fájdalom. Csak még mindig a bakancsom hordom. Hosszútávú megoldásnak a harántemelő talpbetétet javasolta és a gyógytornász által megtanított tornát. A legjobban az fájt az egészben, hogy azt mondta, hogy ez maradandó károsodás, nem lesz jobb, nem fog elmúlni a süllyedés, csak művileg korrigálható a talpbetét által. A térdemnél meg azt mondta, hogy ki kéne lazítani az izmokat, irtó kötött az egész. Javasolta, hogy minden nap bringázzak (szobabiciklit mondott, csak átfordítottam a magam nyelvére).
Na áttrappoltam a Lábcentrumba, vagy mibe, ahol a nyomástérkép alapján elég elkeserítő volt az eredmény a talpszerkezetemről. A bal lábamat alig 39%-ban terhelem, a jobbot meg 61%-ban. Hogy miért? Passzolom. Látszott, hogy baromira nagy teher van a fájós részen, szóval nem gatyáztam tovább, beruháztam egy harántemelő talpbetétbe, ami hihetetlenül brutálisan néz ki, de az én talpamra készült. Tegnap hordtam egy órát, ma kettőt kell majd, holnap már hármat és így tovább. Mutatok rla egy képet a netről, hogy milyen. Én az enyémre vettem egy bőr tokot, hogy jobb legyen. Eldöntöttem, hogy itthon nem fogok papucsozni, inkább veszek valami kényelemes házicipőt. Csak már megint a pénzt kell költeni és a tegnapi kis nüanszom az ortopédián sem volt olcsó mulatság talpbetéttel körítve.

Miről nem írtam még? Ja, a szomszéd. Hoztam pár fotót a kilátásunkról. Már nincs meg a diófa.

 

Két nappal azután, hogy megkértem, hogy ne vágják ki a diófát, látom, hogy láncot tesznek a fára. Kivágtam az erkélyajtót és kérdeztem, hogy ez meg mi? Mondta nekem a fazon, hogy ki kell vágni a diófát, mert ha vágják sorban a fenyőket, akkor útban van. Tény és való, hogy nem volt épp baráti a társalgás, én nehezményeztem, hogy ígér valamit, aztán nem tartja be, és kérdeztem, hogy ő mennyire lenne boldog, ha a kilátása helyett egy háztetőt kéne majd néznie, nem beszélve arról, hogy mennyit zuhan a lakása értéke. Végül mondtam, hogy majd persze bemutatkozunk, meg beszélünk normálisan is, csak most túl zaklatott vagyok, nekem nem könnyű a helyzet. Megnyugtatott, hogy csodaszép rendezett kert lesz. De én már csak azt láttam, hogy most kivágja a fát, aztán fél év múlva jönnek építkezni, mi meg addig dögöljünk meg a melegtől. Fával együtt is a nyári kánikulában 32 fok volt a nappalinkban. Légkondit nem akarok, így akkor most vehetünk redőnyöket 4 ablakra. Biztos ez is olcsó mulatság lesz. Már dühöngeni is fáradt vagyok. Végül Viktorral eldöntöttük, hogy elköltözünk, nem bővítünk, nem alakítunk, hanem mihamarabb költözünk, ha lesz egy kis pénzmagunk. (erre eltapsolok egy csomó pénzt a lábam miatt...) Egyébként a hátsó szomszédasszonnyal (nekik is gallyra vágják a lakásukat a szomszédék, sőt ők még rosszabbul járnak, mert a teraszukról is az új kilátást fogja élvezni mindenki) bementünk az önkomrányzathoz, ahol megkaptuk a felvilágosítást, hogy csak a jogszabályban előírt kötelezőket kell betartani, szomszédnak beleszólása semmibe sincs, fát kivágni csak akkor nem lehet, ha védett. Most annyit sikerült elérni, hogy mivel nálunk nincs meg a telekhatártól a 3 méter, nekik a mi homlokzatunktól kell betartani a 6 métert. Így már nem fér ki a 8 méter széles építendő ház a telkükön. A férjeket átküldtük a házból, hogy beszéljenek a taggal. Elmagyarázták neki, hogy a békesség kedvéért jobb lenne, ha inkább a telek utcafrontján építkezne. Ő meg elmondta, hogy az intimitás miatt és a fény miatt akar hátul építkezni. Ekkor bedobták neki a fiúk a 6 métert, amin láthatóan elgondolkodott. Szépen virágnyelven azt is elmondták, hogy 2 jogász van a házunkban, ha szabálytalanul építkezik, akkor nem fogjuk elnézni. A hátsó szomszéd akkor is perelni szeretne az értékcsökkenés miatt, ha hátul, de szabályosan építkezik. Mi nem fogunk. Inkább költözünk és benyeljük a kb. 5 millás veszteséget. Azért igyekszem minden nap egy fohászt mondani azért, hogy a fazon meggondolja magát és inkább előre építkezzen. 

Végezetül pár szót az 5 hónapos kisfickónkról. Nagyon vidám,kiegyensúlyozott kisfiú Lacika továbbra is. Nő, mint a gomba, egyre nehezebb. Vettünk neki egy csatos kengurut, amibe gondoltuk, hogy gyorsan bele lehet tenni és sokat lát belőle minden irányba. Hát alig lehet a kis sejhaját belegyömöszölni, olyan kis husis őkelme. Nem tudom hány kiló, majd csak 6 hónaposan megyünk újra mázsálásra, de aki látja, az általában mind azt mondja, hogy hű de nagy. Hát igen, nagyon szeret szopizni. Eddig kétszer próbálkoztunk almával, nem volt sikere. Várni kell még egy picit a hozzátáplálással. Pár naponként próbálkozom. Szerencsére van tejem, ha meg kevés, akkor gyakrabban rakom mellre. Szépen forog már a hasáról a hátára, már lehúzza a zoknijait és bőszen rágcsálja, egyszer a hátáról is átfordult már a hasára. Szeret csörgőzni és most már, ha unatkozik, akkor szédibabázik. Továbbra is délelőtt alszik nagyot, délután csak egy kicsit mutatóba. Kapott egy sportkocsit, abban jobban szeret sétálni is, mert mindent lát. Lassan a 68-as ruhák is passzentosak rá.

 

Folyamatos sütögetés

Karcsival minden hétvégén alkotunk valamit. Múlt héten készült el a magyar zászló süti, aminek nagy sikere volt itthon és a suliban is. Ezen a hétvégén pedig az Edit által ajánlott hamis tiramisu tortát sütöttük meg Matyinak. Itt írom, hogy a Hulala habtejszín nagyon-nagyon bejött, köszönöm a javaslatot!
Apa is áldozott Karcsi új hóbortjának, kaptunk egy irtó klassz tortaszelő cuccot. A tiramisu tortához a piskótát már azzal szeltem fel. Nem tudom miért, de teljesen randomszerű, hogy a piskótám jól megemelkedik, vagy sem. Eddig nekem ez a recept jött be leginkább csokis piskóta alapra. Jó tartású volt és szép magasra feljött. Nade a két sütit is mutatom persze.

Ilyen lett a mi tiramisu tortánk fordított maslival. Nade kicsire nem adunk. A tetejére kakaót akartam szitálni, de csak nagy szűrőm van és jól meglódult a kakaópor. Egy réteget leszedtem, kentem rá új krémet, akkor Karcsi szitált, mert anya még a végén elrontja a tortát. Hát ilyen lett:-D A közepére azért tettünk plussz habot, hogy elrejtse, amit nem kell látni.

Pár készítés közbeni fázisfotó. Mindketten nagyon koncentrálunk. Hiába, munkás, de igen élvezetes tortakészítés volt. Én minden percét igen nagy örömmel vettem, mert igazi alkotás és csapatmunka volt Karcsival.

 

 

 

Mutatom a magyar zászló sütit is. Könnyű süti, pikk-pakk elkészül és nagyon látványos. Mi a tetejéhez márka meggyet használtunk, teljesen megfelelt a célnak. Sajnos szépen felvágni nem sikerült, de gondolom a lényeg látszik. Inkább másnapra szilárdult meg rednesen, de akkor már nem fotóztam:-D Túl gyorsan fogyott.

Karcsi a cukrász

Ha az embernek ennyi gyereke van, mint nekünk, akkor sokszor keríti hatalmába az érzés, hogy ha épp minden oké, akkor valami el fog romlani. És tényleg. Mikor minden szépen, simán és gördülékenyen halad, akkor valami robban és már megint kezdhetek aggódni, idegeskedni és számotvetek, hogy valahol valamit már megint elrontottam, valamit megint szem elől tévesztettem, nem tartottam túl jelentősnek és úgy sétáltam el mellette, hogy az hiába üvöltött a fülembe, mégsem érzékeltem. Viktor is és én is igyekszünk nagyon figyelni a gyerekeinkre. Mégis van, hogy hiába minden figyelem, egyszerűen a legtöbb időt a legproblémásabbra kell fordítani, ha akarod, ha nem, és közben míg azt a gondot megoldod, a másikban törik el valami. Hiába igyekszel, egyszerűen kiküszöbölhetetlen. Persze ez még nem veszi el a kedvem a sok gyerektől, de néha azt hiszem sokkal könnyebb lenne, ha csak egy max két felé kéne figyelni.
Tehát amíg Lacussal voltam/voltunk elfoglalva és sasszemmel figyeltük a legkisebb nagyot, Marikát, valami Karcsiban omlott össze. Passzolom, hogy mikor, miért. Lényeg, hogy a januári nagy vírusos betegség után jöttek fura dolgok, amiket nem tudtunk mivel magyarázni. Először csak volt egy csúnya rémálma, aztán egyre gyakoribb volt a rossz álom, ami félálomban még folytatódott, néha egész valószerűnek tűnt. Aztán panaszkodott, hogy félálomban nagyon erősek a zajok, az is, ha a takaró a fülét súrolja, a tesója az emeleten horkol, a saját lélegzete stb. Sokszor kéreckedett át az én ágyamba, és hát nem is volt kérdés, hogy jöhetett mellém, mert az ijedt gyerkőcöt nehéz volt megnyugtatni. Sokszor számolt be arról, hogy valami üvölt benne, vagy tombol, a saját gondolatait hallja vissza a fejében stb. Elég rémisztő nekem is, azért írom le, hátha valaki már találkozott a gyerekénél ilyennel. Akinek ebben nincs tapasztalata, attól okos tanácsot, köszönöm de nem kérek, mert én is tisztában vagyok azzal, hogy nem jó, ha az ember gyereke hangokat hall a fejében. Mindenesetre túl vagyunk egy teljes fül-orr-gégészeti vizsgálaton, kapott steroidos orrcseppett, melegítettük a fülét egy csomót, a panaszok talán enyhültek, de az elalvás továbbra is műsoros, heti 3 alkalommal tuti, hogy mellettem köt ki Karcsikám az ágyban. És miért beszél csúnyán a hang az álmában és a fejében? Mesélte, hogy a suliban a fiúk már nagyon csúnyán beszélnek, ami katolikus iskola esetében szerintem nagyon nem megengedhető. Én nem tűröm itthon a trágárságot, mikor a múltkor hallottam, hogy Miki gépezés közben azt mondogatja, hogy b@szdki, meg is kopogtattam a fejét, hogy ezt nem akarom többet hallani. Mondta, hogy tőlem tanulta. Mondtam, hogy az kizárt, mert én a basszust használom és ha nagyon dühös vagyok, akkor a rohadt életbe a legjellemzőbb szófordulatom, amit elég fura visszahallani a 6 éves lányom szájából, úgyhogy igyekszem ez utóbbit hanyagolni. Nehéz!
Naszóval Karesz nem trendi a suliban, mert nem beszél csúnyán, talán valahol ez is lyuk a lelkén? Nem tudom.
Most voltunk kontrollon a budapesti fülészünknél. A fülét szipi-szupin helyrehoztuk, a hallása csúcs, pénteken mehet úszni. A diagnózisa hyperacusis. Mondta, hogy erre nincs igazából gyógymód. Most kapott Karesz mindenféle vitamint, hogy hátha valamennyit ez segít, kérjek időpontot a Klinikán audiológiára, 1 hónap múlva beszéljünk. A röhej az, hogy Mikivel ugyanezt csináltuk végig, amikor kicsi volt. Akkor voltunk a hallásébresztő terápián Pataki professzor úrnál. Most újra elővettem Mikit, hogy emlékei szerint milyen volt, érzett-e utána javulást stb. Megjegyzem, Miki akkor még ovis volt csak, nem sok mindent lehetett akkoriban vele megtárgyalni, mert picike volt. De nála voltak kézzel fogható tünetek. Nem lehetett vele felszállni az M1 földalattira, a csuklós buszokat gyűlölte, rengetegszer befogta a fülét, visszahúzódó kisfiú volt, sok segítséget igényelt mindenben. És nála nap közben voltak a gondok, nem éjszaka/este. Karesznál a gondok most januárban kezdődtek teljesen akutan.
Elmondása szerint nem csak estefele, vagy éjjel félálomban gerjed a füle, hanem pl. néptáncon és szolfézson is. Naszóval ez van, tehetetlenül állunk a dolog előtt, marad az ima, a gyerek megnyugtatása, aki talán kezdi megszokni a dolgot.
Aztán Miki most mondta, hogy neki ugyanez megvan, csak ő megtanulta kezelni, az időről-időre feltűnő rémálmot jóra fordítani stb. Magyarázta Karesznak, hogy mit és hogy csináljon, de Karesz persze masszívan ellenáll, ő nagyon bízik a vitaminokban:-D
És hogy a figyelmét eltereljük, elterelje, nekilátott sütni. Ez persze nem kis terhet ró rám és nagyon véges szabadidőmre, de ám legyen. Bár amikor napi szinten tortát akar sütni, akkor azért én is ellenállok. Persze a suliba viszi a fél tortát mindig, most nagyon népszerű a sütögetései miatt. Még tartozom neki egy karamellkrémes tortával, a héten mindenképp megcsináljuk.
Ez volt az első torta, sima piskótalap megkenve nutellával, a tetejére marcipánt nyújtottunk. (a fején a fülmelegítős sapi van)

Egyébként a sütésben is nehezen viseli a kudarcot. A múltkor a hőn áhított kinderbuenós tortában a hab nem állt össze, ezért majdnem zokogott. Végül a krém nem habos lett, de csúcs kis tortát állítottunk össze késő este. Én hullafáradtan estem az ágyba, de a gyerek boldog volt. Talán a képen is látszik, hogy a háttérben még egy pudingos banántorta is van. Azt Mikinek csináltam a szülinapjára utólag, mert ez volt a kívánsága.

A piskóta feléből és az elrontott krém egy részéből pohárkrémet is készítettünk.

És a hétvégi alkotásunk a habkarika volt, amivel eléggé megszenvedtem, macerásabb volt, mint gondoltam, de irtó fini lett. Vasárnap délután egy kishaverhoz volt hivatalos, vitte büszkén a habcsókjait, a vendéglátók meg nem győzték dícsérni.
Szóval ez van, agyalok a fiamon, sokat imádkozom érte és remélem, hogy tényleg összefüggésben van az egész a vírussal és emilyen hirtelen jött olyan hirtelen majd el is múlik. Addig meg esténként nem nézünk tévét és ezerrel fülelek, hogy mikor hallom meg a papucsa koppanását a lépcsőn és újra és újra gombócban van ettől a gyomrom.

Sütöttünk sokat-sokat

Rengeteg sütemény készült karácsonyra. Szerintem úgy 8-9 féle, de nagy részéből egy morzsa sem maradt, mire eljöttek az ünnepek. Mézeskalácsból gigantikus adag készült. Én csak begyúrtam és raktam a sütőbe. Egyik nap sütöttük, másnap díszítettük, mindössze 4 db maradt szentestére:-D Fotóztam a srácokat alkotás közben, Marika alkotó vicsora haláli;)

 

 

 

 

 

 

Palacsintatorta gyereknapra

Megosztom a receptet, mert nagyon bejött nálunk. Csak akkor olvastam el a megjegyzéseket az alábbi blogon, mikor már félig belelendültem a "sütésbe", de mivel én úgy általában nem cukrozom agyon a pudingot, meg az eper sem volt annyira nagyon édes, így pont el lett találva a torta. Villámgyorsan elfogyott, másnap szinte ölre mentek érte a jelentkezők, így én csak egész keveset ehettem belőle. Időt tényleg bőven kell rá szánni, mert elég macerás, de a siker garantált ott, ahol sok az édesszájú gyermek.

Szóval a recept innen van: http://ecet-es-olaj.blogspot.hu/2013/05/palacsintatorta.html

Nekem sajnos nem volt elég időm arra, hogy megdermedjen rendesen a tortám, de azért megállt, csak kicsit csúszkált. A képeken sok csálé tetejű szeletke van a gyerekek előtt:-D Legközelebb több kakaót kell majd tennem a palacsintába. Mindössze ennyi volt a kifogás (jelzem, magamhoz képest sokkal többet tettem bele:-D)

Mutatom a képeket. Matyi fotózott, vagy Marika:-D Na jó, a keresztmetszet képet én kattintottam.
 

 

Ha sütni kell!

Próbálom visszafogni a kajálásom. Sajnálattal jelentem, hogy a 90 napost egyszerűen nem tudtam csinálni, mert a gyomorégés, ami úgy általában a 4. héten szokott tetőzni ebben a diétában, most már a 4. napon felütötte a fejét. Tisztára úgy éreztem magam, mint amikor Marikával terhes voltam. Szóval a 4 napos diéta mindenesetre arra jó volt, hogy lássam, hogy irtó sokat "takarítok" a fiúk után. Itt egy kenyérvég, ott egy fél pohár kakaó stb. Ja, és csomót ettem késő este is:( Szóval most tudatosabban próbálok kajálni (nem könnyű). Nem vagyok egy nagy zöldségzabáló, de próbálom megreformálni a szénhidrátdús kajálást itthon. Ha Karcsi nem lenne mama fiacskája minden nap, akkor tudnánk hetente ötször főzeléket enni Marikával. Karcsi viszont tésztafogyasztó. Így aztán maradnak a palacsinták, gofrik, lángosok és pogácsák is napirenden. (Próbálok mértéket tartani, komolyan, sőt este már nem is eszem szénhidrátot!) Nagyon picit sikerült fogynom:-D

Na és ha már a pogácsánál tartunk, akkor nekem is ki kellett próbálnom a medvehagymás pogácsát. Itt most nekem a Lívia konyhasarkában talált recept tetszett. Karcsival összedobtuk ma délelőtt, ebédre már tömtük is. Este jön Bogi és Máté, nekik is fog jutni, sőt Karcsi indítványozta, hogy vigyünk Ági néninek is a suliba kóstolót:-DD

A mi pogink ilyen lett. Tettünk a tetejére kis sajtot is!
Valamelyik hétvégén pedig ezt a receptet próbáltam ki. Boci sütinek hívják:-DD Irtó fini lett, a fiúk csak úgy tömték. Egyedül Karcsinál nem nyert hangszórót. Nem kóstoltam, mert nagyböjtben nem eszem sütit. Majd húsvét után gyártok egy másik adagot;)

Idén is sütöttünk mézeskalácsot

Nem tudom miért, de valahogy Matykó minden évben kimarad a mézeskalács sütésből. Talán azért alakul ez így, mert Miki meg egyre több anya-napot vesz ki a karácsony közeledtével. Múlt héten már nem volt oviban betegség miatt, ezen a héten meg már a suliban is szünet van, tehát mindhárom fiam itthon van végre. (Matyi csinálhat majd mákoslinzert)
Mézest a múlt héten sütöttünk. Puha tésztásat, vagyis azonnal ehetőt készítettünk, így mára már egy darab sincs belőle. Én azt hiszem rengeteget ettem, van is lelkiismeretfurdalásom, de a "nem eszem sem csokit sem cukrot" önmegtartóztatásom ebbe torkollott. Itt most pironkodó szmájli jönne, vagy esetleg olyan, ami a hasán lévő hurkákat mustrálja. Nade ha már zabáltam, azért azt elmondhatom, hogy legalább tornázom rendszeresen:-DD

Szóval Karcsival és Mikivel nekiestünk egy délelőtt a begyúrt fél kiló lisztből készült tésztának. Annak is a felét nyújtottam ki nekik. Először persze balga módon túl vékonyra, és ők meg nem sajnálták a díszítést, így sokszor annyira kilapították a kiszaggatott formákat, hogy nem is tudtam a lapról felszedni. Egyébként ők is szaggatták a sütiket és nagyon ügyesek voltak, Mikinek már egyáltalán nem kellett segítenem, Karcsinak is csak egy kicsit, mert eleinte nem nyomta rá a tésztára a kiszúróformákat. Mindkettő fiam kapott egy-egy tepsit, abba pakoltuk a kész sütiket, ott is pózolnak a képeken a saját tepsijük föltött.
Nálunk a díszítés a gyerekek (és az egyszerűség, könnyen kezelhetőség) kedvéért mandula és mogyoró volt. Mindketten bőségesen telepakolták a sütiket, aztán mikor evésre került a sor, egyenként lekaparta Karcsi a mandulát és a mogyorót is, mert azt nem szereti:-D Másnap este végül én fejeztem be a maradék tészta kiszaggatását és sütését, mert Matyi nem ért rá (pedig direkt hagytunk neki belőle, hogy ő is csinálhasson). Újítottam, csokiba mártottam a sütiket és megszórtam dekorcukorral. Még szinte megdermedni sem tudott, olyan gyorsan felfalták a srácok!