Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2009. június 26., péntek

Nyaralni mentem!

Elindultunk nyaralni IDE! Ha hazajöttem írok majd beszámolót a leglényegesebbekről!

2009. június 24., szerda

Olvastam, filmet néztem és aludtam sokat, sokat

Élek még, gondoltam próbálok egy összefoglalót adni az elmúlt egy hetemről. Előszöris mindenkinek köszönöm a kedves szavakat amit az előző bejegyzésnél és levélben kaptam! Már javulok, nem sajog a kezem, csak amolyan vacakul működő. Holnap indulunk nyaralni, ott majd remélem teljesen rendbejön. Pillanatnyilag fáj félbevágnom egy nagyobb almát, úgyhogy a lakás szalad, a konyhában semmit sem csinálok, a babakocsit tolni iszonyat, de hát kell. Szóval így legjobb időtöltésnek délutánonként az alvást találtam (ha leraktam a srácokat), este meg olvastam és filmet néztem. Íme egy összefoglaló:

1. Szabó Magda: Régimódi történet

"Anyámat 1967-ben vesztettem el, azt hittem, sose lesz belőlem ép ember a temetése után. Hogy valahogy talpra álltam, férjemnek köszönöm, aki szokott csöndes estéink egyikén nagyon is felfogott hallgatásomból azzal a szelíd mondattal idézett vissza reális életünkbe: „Rajtad mindig a munka segített, miért nem élsz a magad gyógyszerével? Lenke - mindketten így hívtuk anyámat - mióta élsz, mindig begyógyította minden reális-irreális sebedet. Tündér gyermekének születni nagy áldás, miért nem akarod rögzíteni az emlékét, hogy mások is megismerhessék? Te vagy az egyetlen, aki megteheti és képes erre." Kétségbeesetten hárítottam a csendes bíztatást, képtelenségnek éreztem, hogy megbolygassam összemetélt tudatomat azzal, hogy megpróbáljam visszaidézni a holtat, részint úgy gondoltam, képtelen ötlet, részint olyan beteg és nyomorult voltam a jelenléte nélkül, hogy eleve kudarcnak éreztem a kísérletezést is. A férjem sose kényszerített semmire, ezen az estén és sok rákövetkező, szintén hallgatag estén se tette, csak annyit mondott: „Majd meglátjuk. Lenke megérdemelné, hogy mutasd az anyádat a világnak, és neki kevés a rózsaszín márvány sírkő a pár soros verssel. Ha valakinek, neked, és egyedül csak neked fog Jablonczay Lenke válaszolni, ha megkérdezed, és elmondatod vele, ami megértéséhez nem voltál a haláláig elég ép vagy teherbíró, magad is asszony, felnőtt." Az én férjem sose tévedett, ha utat mutatott valahová, behunyt szemmel elindulhattam, jobban ismert önmagánál. A könyvet, amelynek Jablonczay Lenkét életre kellene keltenie, megvalósíthatatlan feladatnak éreztem, ha olykor eszembe jutott, iparkodtam elűzni a gondolatat is. Anyám úgy parancsolt nekem mivoltával, szellemiségével egész életemen át, hogy tudtam, ha ő akarná azt, amit a férjem ajánlott, valami rejtelmes módon elmondaná nekem. Múltak a hónapok, eltelt három év, amikor férjemmel együtt meghívtak Amerikába, a State Department vendégei voltunk. Lenke Amerikában szólt hozzám és utasított: ha vágyol utánam, támassz fel és keress meg. Szavadra visszatérek az örökkévalóságból és elmondom neked mindazt, ami megértésére még túl fiatalnak ítéltelek. De most szabad a pálya, keress meg, egymagad kevés leszel hozzá, de segít neked, ha megkéred, egyház, állam, minden hajdani rokonunk, barátunk, életünk szereplői és szemlélői. Ne félj, kicsim, én is segítek. Ha hazakerülsz Amerikából, állj neki a munkának, keresd meg életem történelmi hátterét, egykori helyszíneit, famíliánkat, egy valamikori régimódi történet drámájának főszereplőit. Papok fognak segíteni, apácák, bankárok, tudósok, most megcsinálhatod a saját magyar Elektrádat, és én melletted leszek addig a percig írás közben, míg oda nem kell, hogy testemből adjalak a valóságos életnek, és boldogan és rémülten először látom meg az arcodat azon a bizonyos langyos október ötödikén."

Most úgy érzem ez az egyik kedvenc könyvem. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Jó lett volna még tovább olvasni, de elfogytak a lapok. Nem akartam a könyv bűvköréből kikerülni, így megnéztem az újonnan készült 6 részes filmet róla.

Tetszett a film, a hangulata, a szereplőket annyira eltalálták. DE! Nem szeretem, ha számomra fontos részeket kihagynak belőle. Jó, tudom, a film nem az én rendelésem szerint készült, de akkoris!!! A fiatal Jablonczay Kálmánt nagyon másképp képzeltem el, Lenke számomra nem volt hiteles barna hajjal és hát egy dolgon igazán nehezen tettem túl magam. Mikor tönkremennek és átöltöznek Álomzugból Debrecenbe akkor váltják a szereplőket öregre. Nekem ez valahogy túl korai volt.
Viszont baromi jó volt az idősebb Jablonczay Kálmán szerepében Nagy Ervin, imádtam az idős Rickl Marit. Szirtes Ági, vagyis Klári néni annyira eltalált karakter volt. Ami nekem kicsit más a filmben, hogy az inkább Rickl Mária alakja köré fonódik, a könyvben meg valahogy amolyan családi történet, amiben a női alakokat próbálják megfejteni, hogy mit miért tettek. Én a könyv alapján nem gondoltam ilyen keménynek Marit, a nő, a feleség, az anya akkoris ott bujkált benne. Gacsáry Emmát szinte alig említi meg a film. Az ő drámája pedig megérne egy külön filmet! És hát Lenke (azóta sokkal jobban tetszik ez a név) jelleme sem lett túlzottan kibontva.
Minden kritikám ellenére mégis nagyon tetszett a film, érdemes megnézni!

2. Wass Albert: Tizenhárom almafa

"Az Úristen, amikor benépesítette a földet, Erdélyt hagyva utoljára, egy olyan törzsőrmester-féle főangyala tanácsára, egy marék uraskodásra hajlamos magyart szórt a völgyekbe, a hegyeket behintette heverészésre vágyó románokkal, megfűszerezte dolgozni tudó szászokkal, s hogy esze is, szíve is legyen valakinek, meg a munkához is értsen valamicskét, hát megteremtette a székelyt.

Így adódott, hogy Táncos Csuda Mózsit pásztornak szerződtették a román világban a kommandói erdőkhöz. S mert ennek a Mózsinak ördöngös tulajdonságai voltak, még a brassói prefektus is igénybe vette medvevadászatkor, fűt-fát ígérve siker esetén.

Medve lett, fű-fa azonban nem, azaz hogy mégis igen, mert a szemszúrásból kapott pénzen Mózsi pónyikalma csemetéket vásárolt, amelyekbe aztán - a bécsi döntésnek hála - beköltözött a történelem.
Vagyis hát Mózsi birtokára országhatár került, s ez hat fát ide, hetet meg amoda sorolt. De hát nem azért székely a székely, hogy járomba hajtva fejét, eltűrje a barom-helyzetet.
Ám az embernek akkor is nyomába ered a baj, ha ő nem megy elébe. Azt meg csak székely furfanggal, ügyességgel lehet enyhíteni, hogy hihető legyen: az embert, a székelyt különösen, az Úristen jókedvében teremtette."

Az első Wass Albert könyv volt, amin sokat tudtam nevetni. Szabó Magda könyve után valami könnyed és szórakoztató könyvre vágytam. Viktor ajánlotta nekem, és őszintén szólva kicsit kétkedve vettem a kezembe. Így aztán elküldött a gyerekszobába, hogy olvassak bele az elejébe és higgyem el, tetszeni fog. Igaza lett! Tetszett! Érdekes volt, hogy ugyanaz az ember lényegében hasonló történetet ír le, mint amit az Adjátok vissza a hegyeimet című regényében, mégis milyen máshogy tudja előadni. Nekem mindkét verzió tetszik. Szeretem a véres komolyságot és a könnyed hangvételt is, ami mögött súlyos tartalom van. A székely humor pedig zseniális!

3. Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

"Paulo Coelho napjainkban a világ egyik legnépszerűbb írója. Rio de Janeiróban született, ma is ott él. Az 1988-ban megjelent Az alkimista című regényével egy csapásra nemzetközi hírnevet szerzett. Többi regénye (A Piedra folyónál ültem és sírtam; A valkürök; Az ötödik hegység; Veronika meg akar halni) is a bestseller listák élére került. Coelho számos irodalmi díj nyertese. Könyvei 120 országban jelentek meg, a világ 47 nyelvén, milliós példányszámban. Új regényében, Az ördög és Prym kisasszonyban Coelho egy zárt közösség próbatételét ábrázolja. Egy hegyvidéki kis falucskában játszódik, ahol főleg öreg emberek, földművesek és pásztorok leszármazottai élnek. Egy szép napon titokzatos idegen érkezik a faluba, akiben többen az ördögöt vélik felfedezni. Az idegen gazdagságot ígérve ráveszi Prym kisasszonyt, a fiatal szállodaalkalmazottat arra, beszélje rá a falu népét, hogy öljenek meg valakit maguk közül, és olyan jutalmat kapnak, amivel újra felvirágoztathatják a falut. Chantal Prym, aki nagyon szeretné megváltoztatni az életet, vajon minden gátlás nélkül az idegen bűntársa lesz? A faluközösség enged-e a kísértésnek, és valóban kiválaszt soraiból egy bűnbakot? Az idegen pedig joggal bízik-e abban, hogy a Rossz győzedelmeskedik a Jó felett?"

Majdnem egy éve kaptam kölcsön Csédórától ezt a könyvet, most került sorra. Nem rossz ez a könyv, érdekes kérdéseket feszeget. Mennyire motivál minket a félelem? Tényleg gondokodtam rajta valamennyit, Viktorral pár dolgot meg is beszéltünk. Viszont szerintem rémesen elcseszett a könyv vége. Őszintén szólva enyhén csalódottan tettem le.


4. Roncsfilm

"1989-ben vagyunk, a kelet-európai szocializmusok összeomlásának nevezetes esztendejében. Mindazonáltal a film egyetlen mozzanata sem utal e történelmi pillanat magasztosságára, ellenkezőleg, a vásznon burjánzó burleszk mozzanatfüzérek mintha csak szamárfület akarnának mutatni a politikai felhőrégiók gőgös színjátékának. A film kópés gesztussal fordul a politikák számára megközelíthetetlen, profán, hétköznapi létezés misztériuma felé. A színhely egy lerobbant, ételszagú lakótömb Gólyának nevezett kocsmája és annak közvetlen környéke. A chaplini kisemberek világa ez. Bizonytalan, lecsúszott egzisztenciák élnek errefelé: munkanélküliek és alkalmi munkások, zöldségesek és taxisok, melegszívű svihákok és alkalmi szeretők. Csúfak és gonoszak, lágyszívűek és hirtelen haragúak. Csupa kedves csirkefogó."

Haláli egy film, ültünk és egy csomót nevettünk, nameg sasoltunk azon, hogy tényleg léteznek/léteztek ilyen sorsok (ha léteznek...). Vannak magyar filmek, amiket mindenképp érdemes megnézni. Ezt is! Kár, hogy a digitévé az utolsó pár percet nem vette fel:( Nekem Szirtes Ági volt benne a kedvencem.

5. A sziget

"Licoln 6-Echo (Ewan McGregor) és Jordan-2 Delta (Scarlett Johansson) több száz társukhoz hasonlóan szigorú ellenőrzés alatt élnek, mindegyikük abban reménykedik, hogy kiválasztják a Szigetre, amely az egyetlen lakható hely maradt a Földön. Lincoln azonban hamarosan rájön, minden hazugság, amit eddig saját magáról és a világról tudott, a Sziget meséje pedig a legkegyetlenebb átverés. Miután kiderül számukra, hogy holtan értékesebbek, mint élve, Lincoln és Jordan megszöknek a zárt létesítményből."

Nem most láttam a filmet, mégis sokat-sokat gondolkodtam rajta. Mindig érdekeltek az utópisztikus történetek. Kétkedve ültem le a tv elé, mert az ajánló annyira nem tetszett, aztán egyre jobban izgatott a film, végül a sok reklám ellenére is végignéztük Viktorral egészen úgy éjfélig. Fordulatos, izgalmas, sok kérdést vet fel a lezárása.

2009. június 21., vasárnap

Kényszerű kávészünet

Élek még, csak életjelet adnom nehéz. Az úgy volt, hogy lelkes anyaként a fiúk kérésére csütörtökön bekevertem egy nagy adag nokedlit. Nem kellett volna. Tudtam, hogy a kezem szar, csak azt nem tudtam, hogy ennyire... Most kenem szépen SP54 krémmel, felkötöm, fáslizom, pihentetem. Valszeg ínhüvelygyulladásom van, nameg szépen túlerőltettem a kezem, még a vénám is becsomósodott. Röhejes, hogy kikészít 32 évesen egy nokedli. Asszem kiülhetek a kripliknek kikészített kispadra szépen. Ha hazamegyek Ajkára, akkor csináltatok egy vérvételt apukámmal a reumafaktorokról megint. Kicsit félek, hogy utolért engem is a baj, de inkább jobb tudni, hogy mostantól tudatosan vigyázzak magamra, minthogy szép csendben szorongjak valamitől, ami talán elkerülhetetlen.

Mivel jó szar a kezem, letettem a tűmet. Még nem tudom, hogy mikor veszem elő megint, egy biztos, legalább egy hónapig nem akarom látni. Ha már jobban leszek a varrógépem zöngetem azért, nameg fogok majd gépezni is, de perpill ettől is fáj a kezem. Szóval élek és virulokés egyszerre érzem röhejesnek és szörnyűnek az egészet! Fájdalomdíjként ezeket kaptam az uramtól:
És még egy bónusz fotó a fiúkról!

2009. június 18., csütörtök

Tilda neszeszer (3)




Na és itt az utolsó adag Tilda neszeszer. Sajnos nem vagyok elégedett. A tervek tökéletesnek tűntek, de hát a fekete..., na az nagyon túldíszített lett, egyszerűen nem tetszik. Vagy a natúr alapot kellett volna sokkal nagyobbra hagynom, vagy úgy általában az egész hímzést elhagyni róla, de most ez túl sok:( Igaz a mondás, hogy a kevesebb néha több. Na mindegy, szét már nem szedem, örülök, hogy a végére értem. Viszont a legszebben ezt a feketét varrtam meg. A piros nagyon tetszik, megtartanám magamnak! Ma délután megkapják a tanító nénik. Remélem jobb ötletnek tartják, mint a vágott virágot;)

BHRG Alapítvány, TSMT I. torna

Na ez megint egy pótólt bejegyzés, de nem szeretném, ha nem lenne ennek az akciónknak nyoma. Szóval már vagy egy jó hónapja bejelentkeztem Mikivel a BHRG Alapítványhoz, hogy nézzék meg a mozgását. Enikő néni, a logopédusunk küldött el minket erre a felmérésre, mert szerinte nem alakul elég jól Miki beszéde a foglalkozások ellenére sem. Állítólag a torna, és a beszédfejlődés szoros kapcsolatban van egymással, szóval én is úgy voltam vele, hogy elmegyünk, vesztenivalónk nincs. Ha meg segít, akkor csak örülünk!

Anyukám eljött segíteni, mert az aznapi programunk eléggé összesűrűsödött. Tízre mentünk a tornára, fél háromra logopédushoz és este hatra meg Proetz kezelésre. Most vagy mindre elrángatom Karcsit is, ráadásul az esti programra megint 3 gyerekkel kellett volna menni és legutóbb 1 óra alatt értem át a Lágymányosi hídon. Hihetetlen tempóval araszoltunk, kettesbe csak a híd másik végén tudtam felváltani. Ráadásul le volt zárva a Lurdy lehajtója, én álltam a tömegben és mentem tovább a Hungária körúton, már alapban vagy negyed óra késében voltunk. Ha nem ül hátul a három gyerek biztos bőgtem volna, így viszont kénytelen voltam kibírni, csak mondtam, hogy most néma csönd és semmi hülye kérdés, mert anya idegbeteg. Végül az Üllői úti leágazónál fordultam meg tök szabálytalanul U alakban. Fél órás késéssel futottunk be aznap a doktornénihez és megfogadtam, hogy legközelebb garantáltan tömegelek...

Nade visszatérve a tornára. Mama itthon vigyázott Karcsira, Matyi suliban volt én meg elindultam Mikivel. Koppra ott is voltunk, kicsit várnunk kellett, addig tanulmányozhattam egy háromgyerekes családot, ahol a szülőknek semmi tekintélyük nem volt. A gyerekek krisztustalanul viselkedtek és a szüleik hiába kiabáltak, kértek, ütöttek, semmi hatása sem volt. Csak sasoltam! Szerencsére sorrakerültünk, mert Miki már kezdte kérdezgetni, hogy mi a baj az egyik kisfiúval... A leány, aki felmérte Mikit szimpatikus volt. Először töviről-hegyire végigkérdezett engem a terhességről, Miki betegségeiről, a kivizsgálásokról, logopédusról, hallásébresztésről. Addig Miki kirakózott, kockázott, autózott. Aztán jött a teszt jellegű felmérés. Én ezt nem éreztem olyan meggyőzőnek, mert többször volt az az érzésem, hogy Miki nem is értette meg a feladatot, szerintem több esetben nem is mondta el jól a csajszi az instrukciókat. Lehet, hogy a feladatot egy 6 éves fogja, de egy enyhén süket 4 éves szerintem nem fogott mindent. Sok-sok feladatot végigcsináltunk, volt olyan is, amit Miki velem csinált meg, mert a csajsziban nem bízott és pl. nem volt hajlandó elengedni, bízva abban, hogy majd megtartják... Végül azt az eredményt kaptuk, hogy az összehangolt mozgása nagyjából szinten van, megfelel a normálisnak, viszont a váll-nyaki öve nagyon gyenge. Kaptunk egy spéci tornát, amit itthon kell majd csinálnunk. Amolyan 8 hetes ütemtervet kell végigcsinálni, ha megjöttünk a nyaralásról, akkor kezdjük is. Már beszereztük hozzá a gördeszkát, már csak a nagy labdát kéne, ami laza 60 cm átmérőjű. Hogy örülök neki, hogy még ezt is be kell passzírozni a lakásunkba! Dehát a cél érdekében mindent!

Na jó, bevallom, kicsit csalódott voltam, valahogy zavar, hogy mindig az derül ki, hogy Mikivel itt is, ott is van valami kis gebasz. Annyira imádnivaló kiskölyök, olyan jó lenne, ha valaki végre azt mondaná, hogy úgy jó, ahogy van! Mama is szkeptikusan állt hozzá az egészhez, úgyhogy utánaérdeklődött és ő is azt a felvilágosítást kapta, hogy vegyük komolyan, mert tényleg jó ez a torna nagyon. Furának hangzik, hogy Mikit majd pokrócban Zsipp-zsuppoztassuk, de tényleg ezt kell csinálni. Szóval két hét múlva kezdünk tornázni és majd mondom, hogy milyen eredményeket érünk el!

Megvolt az utolsó logopédiai kezelés. Nyáron nekem kell majd Mikit nyüstölnöm. Igyekszem vele kétnaponta logopédusozni, sokat dícsérem, hogy érezze, milyen ügyes.

Az utolsó Proetz kezelésünk is megvolt. Júliusban lesz egy komplett hallásvizsgálat, ddig lámpázunk napszemüvegben, melegítjük a fület, esténként leszívom az orrát orrszívó porszívóval, bár már tényleg semmi sem jön belőle. Már van levegő a fülében, szóval alakulunk, használt a Pisze orrballon (csatolok is róla egy képet). Viszont ez a vacak szeles idő nem tett jót,a héten másodszorra panaszkodott a fülére. Szerencsére egy kis panadoltól jobban lett a fül. Ha hétvégén megint előjön a fülfájással, akkor bejelentkezem a doktornénihez jövő hétre.

2009. június 16., kedd

Zeneiskola

Még mindig pótlok, de a múlt hetem olyan sűrű volt, hogy leginkább csak képeket tudtam csatolni az elkészült dolgaimról. Beszámolni szinte semmiről nem volt időm, pedig zajlott az élet a Selmeci családban.

Hétfőn voltam felvételizni Matykóval a zenesuliba. Mivel Budapesten élünk, így a XI. ker zenesulija a következő megoldást alkalmazta. Minden általános iskolában a környéken van kihelyezett zenesulis képzés. A miénkben szolfézs, zongora, furulya, hegedű és cselló oktatás folyik. Matyi természetesen gitározni szeretett volna, nade erre nincs lehetőség, maradt második befutónak a zongora. Szóval felvételizni szülői felügyelettel együtt lehetett érkezni. Matyi persze nem volt szívbajos, símán sorbaállt nélkülem és be is ment, hogy ő jött jelentkezni. Villámgyorsan kiküldték, hogy majd anyával jöjjön újból.
Én megérkeztem, körbekerestem a kölyköm a tanteremben, az udvaron, már épp jelenteni akartam, hogy Mátyás fiam elveszett, mikor jött, hogy bocsi, de ő sorbaállt a felvételin másodjára. Csatlakoztam hozzá Mikivel és Karesszel. Bevonultunk az egész pereputtyal. Kicsiknek lelkére kötöttem, hogy szépen csöndben kell maradni. Matyi elénekelte az Ég a gyertya ha meggyújtják című nótát, nameg az Aluszol-e jó juhászt. Ez utóbbi szerintem rém gagyi, inkább a Méz, méz, mézt énekelte volna... Na mindegy. Megint más, hogy amit nem tőlem tanul, az valahogy sosem olyan tiszta, de mindenbe nem akarok beleszólni. Aztán vissza kellett tapsolnia, amit a néni mutatott. Kicsit beszélgettek is vele, addig én kitöltöttem a papírokat.

Miután Matyi végzett, Miki közölte, hogy énekelni és tapsolni ő is tud. Kiállt és nagy hangon elénekelte az Ég a gyertya ha megfújjákot (nem elírás!) és utána tapsolt is egy párat. Szóval volt sikere a csajnál, én is rém jól szórakoztam. Karcsi szerencsére végig csöndben volt, naná, mert kaját nyomtam a kezébe:-DD

Persze feltették a kérdést, hogy van-e otthon gyakorlási lehetősége Matyinak. Persze, van Ajkán egy pianinóm. A mama egyszer meg is kérdezte, hogy nem akarom-e elhozni Budapestre. Dehogynem, csak egy gond van, max a csillárra tudnám fellógatni. A kérdést jegeltük egy időre, amíg nagyobb lakásunk nem lesz... De úgy egy év múlva tényleg gondolkodni kell majd a megoldáson, mert tegnap kiedült, hogy Matyit felvették a zenesuliba. Jövőre előképzős lesz, harmadik osztályos korában választhat majd hangszert. Éljen!

2009. június 15., hétfő

Női írók

Múltkor felvetődött a kérdés, hogy lehet-e egy női író munkája igazán komoly irodalmi élmény. Kérdezte mindezt persze egy férfi. Még mindig Szabó Magdától olvasom a Régimódi történetet. Lehengerlő, hihetetlen történetet mesél el olyan szavakkal, hogy minden idegszálam felel rá. Talán csak mesél. Talán csak érzelmeket mond el, de mindezt úgy teszi, hogy a könyvet képtelen vagyok letenni. Egyik oldalon nevetek a másikon sírok. Egyszerűen élményt ad!

Igen, a nők által írt regényeknek is lehet igazán mondanivalójuk még akkor is, ha nem világmegváltó gondolatokat vetnek papírra, hanem csak egyszerű, emberi érzéseket fogalmaznak meg.

Á, biztos buta és érthetetlen ez a bejegyzés, de le kellett írnom, hogy örülök, hogy vannak olyan magyar írónőtől könyveink, mint Szabó Magda.

Kancsós RR (5)

Elkészült Zsuzsi RR kendőjére az aktuális kannám. Nagyon szép lesz a terítő, de mivel túl nagy, így nem tudtam róla épkézláb fotót készíteni. Maradt a kész öt kannáról a fotó, nameg a Citromos kannáról, amit én készítettem. Nem tudom milyen anyagot választott Zsuzsi a terítőjének, de bevallom én rendesen megküzdöttem vele. Semmi tartása nem volt, hiába feszítettem keretre, valahogy úgy sem volt az igazi. Azért igyekeztem mindent beleadni és ilyen lett, először kontúr nélkül, majd ma délutánra kontúrral:

2009. június 14., vasárnap

Minden végzet nehéz

Múlt vasárnap láttam ezt a filmet. Csak véletlenül belekapcsoltam és ottragadtam. Viktor kissé bealudt rajta, de nekem nagyon tetszett. Imádom az olyan filmeket, amik nagy neveket sorakoztatnak fel. Nekem garancia a szórakozásra Jack Nicholson és Diane Keaton, nameg Keanu Reeves. Imádtam a filmet, annyit nevettem rajta, néha kicsit el is érzékenyültem. A női főszereplő, D.K. egyszerűen zseniális, még a magyar szinkronja is jól állt neki. Ha idősebb nőkről nézek filmet, mindig azon gondolkodom, hogy na vajon én majd milyen leszek. A kérdés szól a külsőmről és a belsőmről is. Persze hiú vagyok, tehát szeretnék csinos lenni:-DD És szeretnék tudni még 60 felett is jóízűen nevetni. Vannak amolyan idősebb nőideáljaim, akikhez hasonlítani szeretnék. Tudom, szánalmas vagyok, de külsőre minden választottam jól néz ki (naná, hisz filmsztárok). Szóval lehetne akár Diane Keaton, vagy a BBC Értelem és érzelem anyuka szereplője, de szeretem nagyon Susan Sarandont is és még sorolhatnám.

Hogy milyen nagyi szeretnék lenni? A nagyiszerephez nekem mindig a széles csípő, az egyendauer és a rúzsos fog, nameg a klipsz kapcsolódik. Imádtam Sopit, a soproni Nagyimat. Azon rokonaim közül, akik meghaltak mindig ő hiányzik a legjobban. Néha felmerül bennem, hogy de jó lenne ezt vagy azt elmondani neki. Szerettem ahogy simogatott, ahogy mesélt, ahogy leszidott, ahogy nevetett, úgy szerettem, ahogy volt. Sosem éreztem igazságtalannak, mindig segített, mindig szeretett, sosem magára gondolt. Hát ilyen volt a nagyim és biztos vagyok benne, hogy én ilyen sosem tudok majd lenni... sajnos...

2009. június 12., péntek

A különbség

Felvettem egy egyszerű verset, amit Miki mond. Az elsőt csak úgy símán mondja, ahogy beszélni szokott. A másikat úgy, ahogy Enikő néni, a logopédusunk tanította;) Szerintem nagyon érezhető a különbség. Most már tud tökéletes d és t betűt mondani!

2009. június 11., csütörtök

Tilda neszeszer (2)

Tegnap este tizenegyre készen is lett a következő adag Tilda neszeszer. Ezek az oviba készültek dadus Margit néninek és a két óvónéninek, Margit néninek és Erzsi néninek. Reggel meg is tömték finomsággal a fiúk. (Az ötletet Klaudiától loptam)

A hímzett oldalukkal jó sokáig elmolyoltam, így aztán tényleg az utolsó pillanatban lettek készen. Nekem legjobban a virágos tetszik. Felhasználtam a Dorottyától kapott illatos dmc fonalat is a készítésükkor, bár a zöld angyalosnál csak a szája és a hajgumija lett piros, de azért oda is jutott belőle. Ja, és hát szájat egyszerűen készítenem kellett nekik. Én már csak ilyen szájmániás vagyok, hogy valahogy nélküle olyan üres volt az arca az angyaloknak.

Kéne még sok-sok dologról írnom, egy mozgalmas szerdáról, arról, hogy itt volt az anyukám, hogy átadtam a tündérét, hogy itt az év vége. De majd csak szépen sorjában. Most jöjjenek inkább a képek!

2009. június 8., hétfő

Tilda neszeszer (1)

Tegnap este elkészült a prototípus. Hát még van mit finomítanom rajta, de mentségemül szolgáljon, hogy ezzel tényleg sietnem kellett. Még szerzek bele finom édességet és holnap délelőtt át is adhatja Miki a logopédus néninknek, Enikő néninek.

Pár szót a varrásról. Életemben először kipróbáltam a transzfer ceruzát. Nem tudtam, hogy ez a neve, hétvégén lettem kiokosítva a Meseboltban:-DD Én magyaráztam az ürgének, hogy mit is szeretnék, ő meg nézett rám nagy szemekkel, aztán felragyogott, hogy: -Maga a transzfer ceruzát akarja mondani nekem!
Hála az égnek az előttem lévő hölgy hasonlóan tájékozatlan volt mindenben és még kevesebb felszerelése volt az otthoni varrogatáshoz, mint nekem, szóval nem égtem a hülye kérdéseim miatt. Mivel helyzeti előnyben voltam (három gyerekkel és egy férjjel mentem vásárolni), így a kasszánál előbbre vett az eladó, hogy kívül lehessek népes családommal együtt a boltajtón... Na jó, közben a fiúk már kimentek, de egyértelmű volt, hogy nem túl jól tűrik a várakozást. Szóval én kérdeztem, boltos bácsi segítőkészen adott mindent, a másik csaj meg amiből kértem ő is rögtön kért:-DD Baromi jól szórakoztunk ezen.
Nade visszatérve a transzfer ceruzára. Asszem elsőre rá kellett volna jönnöm, hogy nem elég, ha a mintát egyszer tükrözöm;) Már csak akkor vettem észre a bibit, mikor majdnem nekiálltam hímezni a feliratot. Csak néztem kezemben a mintácskát és először rá sem jöttem, hogy mi a gond, aztán leesett, hogy a "Mikitől" felirat fordítva van. Szóval így jártam.
Viszont sikerült szereznem (Szintén a Meseboltban) vastag rávasalható közbélést, amit a múltkor nekem (szintén a Meseboltban) nagy hangon magyarázott a csaj, hogy:- Kérem, olyan nincs, hogy vastag rávasalható közbélés...
Biztos van valami spéci neve és rosszul magyaráztam, de szerencsére ez a fazon nagyon segítőkész volt, rögtön hozta nekem a cuccost.

Szóval kész az első, komoly másfél órámba tellett összevarrni a részeket. Nekem tetszik, most jöhet a nagyüzem óvónéniknek, dadus néninek és tanító néniknek.
Lefényképeztem gyorsan tegnap este, természetesen a barna bútoron. Na, ez a színhű kép. Aztán ma reggel is fotóztam, de hogy ne legyen olyan snassz, tettem mellé két angyalt, amiket a szüleimtől kaptam. Tavaly hozták Lourdes-ból. Elvileg csak az egyik lett volna az enyém, de a tesómék egy éven át nem tudták elvinni a város másik felébe, így lenyúltam azt az angyalkát is:)

Sárkány SAL - Nora Corbett: Trick or Treat Fairy (3)

Számomra is meglepő, de igazán nagy kitartással hímeztem a tündérkémet az összes barna színnel. Kicsit ledaráltam, szóval mára kész is lett a dmc része teljesen. Éreztem kis késztetést, hogy gyorsan előkapjam a hozzávaló kreinikek közül az egyiket és gyorsan bökjek is bele pár x-et, de kibírtam, hogy inkább nem, hátha nem bírom abbahagyni;)

Most a kötelezők jönnek, mert itt az ovi és a suli vége...

2009. június 5., péntek

Sárkány SAL - Nora Corbett: Trick or Treat Fairy (2)

A héten leginkább ezzel a tündérrel foglalatoskodtam. Igyekszem a dmc-s részét mihamarabb letudni, hogy a citromos kannához betárazhassam a fonalakat a táskámba. Nameg azért nagy lendületet adott az is, hogy a hétvégi sárkány találkozón az én hímzésem készültségi foka a sereghajtók között volt;) Már csak két színt kell kivégeznem és pár szál kontúr, aztán jöhet a kreinik és a gyöngy! Egyébként élvezet csinálni, de több barna cérnát mostanában nem akarok látni:-DD

2009. június 4., csütörtök

Tilda tündér




Végre elkészült! Szegénykém nem is tudom mióta várta, hogy a haját és a kalapkáját megkapja, de remélem érdemes volt ezt a kis időt kibírni;) Ez egy nagyon utó ajándék, ugyanis elvileg anyukámnak készült anyák napjára. Anyukámnak az oviban a tündér volt a jele. Hát itt van neki egy tündér a hét minden napjára, hogy őrizze a konyháját, vagy a hálóját, vagy a nappaliját. Jövő héten jön majd a mama, akkor átadom neki.

Mellesleg a legnehezebben a rózsa készült el a kezében. Látszik is rajta, amolyan eltaposott krémes formája lett, de szét nem bontom! A hajat sk csináltam, mert nem jutottam el egyetlen hobbi boltba se:-DD

2009. június 3., szerda

Beatles

Ez egy régi-régi nagy szerelem. Hosszú éveken át elkísért a Beatles és a zenéje. Olyan fanatikus voltam, hogy semmi mást nem hallgattam. Rengeteg kedvenc számom van tőlük, itt az egyik, amit még ma is sűrűn meghallgatok (persze már csak takarítás közben, mert egyébként alapzajként gyermeküvöltés van nálunk).

2009. június 2., kedd

Sárkánytalálkozó (5)

Most szombaton Anitánál került sor a következő találkozóra. Anita Fóton lakik, ahova azért nem a leggyorsabb a közlekedés, ígyhát Mariann lett az alkalmi sofőrünk immár negyedjére. Reggel nálunk indított. Mi enhye csúszásban voltunk, Viktor még csak akkor kezdte a lecuccolást a kocsiba, mert ő meg Szolnokra, az apukájához vitte a fiúkat. Szóval az uram gyorsan bepakolt én meg tipliztem le Mariannhoz, mert tilosban parkolt a házunk mögött. Aztán elkeveregtünk a Keletihez Klaudiáért, a Népligetbe Vikiért és irány a következő megálló, Dunakeszi (az ajándék otthon maradt:-DDD ). Időben befutottunk Fótra, hamarosan csatlakozott Évi is.
Imádom felfedezni mások lakását. Lehet, hogy gáz, ahogy körbecsatangolok (azért a hálót kihagytam), de szeretem nézni, hogy ki milyen ízléssel rendezi be az otthonát, ki milyen könyveket olvas, milyen csetreszeket tesz ki a polcaira. Anitánál két dolgot kinéztem magamnak. Tehát ha a következő képen szerepelő tyúkok, valamint a Hollóházi készlet eltűnik, akkor jelentem, hogy én voltam;)
Aztán még valami nagyon tetszett. Íme a kert egy része. Na ilyenkor vágyok én is már nagyon egy saját kis kertre, ahol gyomlálgathatnék, rendezgethetnék (kiszáríthatnék). Mindjárt bilibe ér a kezem.
Nade elkalandoztam. Szóval visszatérve az eredeti témához: nagyon jól éreztem magam, köszi Anita a vendéglátást. Jó volt, hogy megismerkedhettem Vikivel (imádom az x-eit még mindig), sajnálom, hogy Delfike nem jött el, remélem nem a nálam tartott múltkori jégcsap-parti ijesztette el. Anita jókat főzött, a brokkolikrémleves és a majdnem grillezett húsok is nagyon finomak voltak, kár hogy az eső elmosta a grillezést. Koktélok királyok voltak, nekem az epres nagyon bejött, a másodikat nem bírtam meginni, nem tudom, hogy az előző nap viszontagságai miatt, de nagyon megnyomott az alkohol, így bár nagyon sajnáltam, de csak félig ittam meg. A sütivel még kísérletezni kell:-DD Mondjuk én beszélek, aki üres kézzel érkeztem (mint mindig)... Lassan tényleg szégyenlem már magam miatta, na majd legközelebb gyártok valamit a csapatnak.
Kaptam én is Anitától centit, inches beosztással is rendelkezik! Dorottyától meg az epres illatú cérnát kaptam, nagyon tetszik! Na és persze elhoztam a féláron leüzletelt MP készletet is. Már tudom, hogy a bal alsó sarokban fogom kezdeni;)
Hazafele Éviék vittek kocsival a Duna Plázáig, ott felpattantam a metróra, ahol fura dolog történt velem. Egy vadidegen pasas leszólított, hogy nem mennék-e el vele táncolni. Néztem rá döbbenten, így rögtön mondta, hogy persze nem most, hanem valamikor hamarosan. Én még mindig csak bámultam, mint a sülthal, erre megkérdezte, hogy nem szeretek táncolni? Mondom, hogy de igen és igazán kedves az invitálás, de inkább nem fogadnám el, mert férjnél vagyok. Többet nem próbálkozott:)

Képek ITT!

Csiga, kagyló, rák? Majdnem, polip!

Naszóval egy kis pótlás. Tegnap este értünk haza Szolnokról, ahol a hosszú pünkösdi hétvégét töltöttük. Nem volt internet, sem számítógép, viszont sokat beszélgettem és még hímeztem is, ráadásul délelőtt!!! Ilyen még asszem a Dóra-történelemben nem esett...

Na kezdem a péntekkel. Kérem a tisztelt férfi olvasókat, hogy most inkább menjenek kávézni, teázni, női dolgok következnek, majdnem hüvelygomba szintűek. Szóval egy enyhénszólva elhanyagolt problémával hétfőn felkerestem a nőgyógyászom, hogy segítsen, mert lassan ingem-gatyám betétre és tamponra költöm. Szabályosan az volt az ünnepnap, ha épp nem véreztem, kissé unalmas volt, nameg jön a meleg, folyton betéttel rohangálni nem az igazi! Fülöpke épp csak elkezdett vizsgálni, rögtön mondta, hogy minden bajom okozója egy frankó nagy méhszájpolip. Oh, Király!!! Ezek szerint nem csak úgy elkezdtem folyton vérezni és majd nem lesz oka, mert elég sok rémhírt hallottam ilyenekről. Megnyugodtam, csak egy polip, ki kell venni. Péntekre be is írt egy ambuláns műtétre. Mondta, reggel nyolcra éhgyomorral bekocogok az osztályra, délután meg mehetek haza. Ráérek?

Naná, hogy ráérek, csak legyen már vége! Már csak itthon merült fel bennem, hogy másnap sárkánytalálkozó, aztán nagy rokonlátogatás és én vajon milyen állapotban leszek, de hát ez tényleg részletkérdés. Gyerekek elhelyezése kicsit nehezebb helyzet volt, szerencsére keresztanyám, Hugi ajánlkozott, hogy délután befut vigyázni a fiúkra, és akkor Viktor haza tud majd hozni a kórházból. Szóval minden jól alakult, összepakoltam egy kis cuccot magamnak, reggel bebékávéztam a kórházba, enyhe morgások közepette felvettek az osztályra. Hát igen, Fülöp dr. leginkább csak a lánynevem tudja, sehol sem találtak a műtétre előjegyzettek között, végül jött az isteni szikra, hogy ugyan nézzék már meg azt a listát csak a lánynevemmel is, és rajta voltam! Kaptam kartont és egy szép kis ágyat.

A szobatársam egy 34 éves csaj volt. Ott ült anyukája és apukája is az ágya körül. Őt vitték be reggel elsőként a műtőbe. Hát azért kissé zavart, hogy a műtősfiú apukát kiküldte, aztán mondta a csajnak, hogy tök pucéran feküdjön rá a hordágyra. Persze az egészet leplezetlenül végignézte, jó tudom, hogy neki az ezredik meztelen nő az életében, de valahogy mégis olyan hülye érzés volt, hogy majd én is sorra kerülök ebben az idétlen szituációban. Aztán 1 óra múlva hozták a csajt, persze pucéran. Műtőssrác felnyalábolta, ágyba dugta, csajszi elég kómás volt. Anyukája átjött hozzám beszélgetni, szépen elmesélt mindent a lányáról. Remek volt, mikor a leány közölte, hogy ő mellesleg fenn van és mindent hall. Semmit nem mesélt csúnyán a mamája szerencsére, csak sokat sajnálkozott azon, hogy hát elég komoly nőgyógyászati gondjai vannak a lányának, gyerek meg még sehol és ki tudja mikor lesz... Kérdezte én miért vagyok benn. Mondtam, hogy csak kisműtét aztán megyek is haza. Nézett rám kerek szemekkel, hogy miből gondolom ezt. Hát nézzük már optimistán a dolgot! Én haza fogok menni, mert szó sem volt arról, hogy bennmaradok!!! Egész délelőtt olvastam Szabó Magda: Régimódi történet című kötetét. Imádom! Ha elolvastam, majd írok róla pár sort.

Nade miután reggel nyolckor éhgyomorral érkeztem, se evés, se ivás nem volt, laza egykor sorra is kerültem. Szerencsés voltam, saját két lábamon mehettem a műtőbe. Fülöpke még viccelgetett velem, kaptam egy szurit, kérdezgette, hogy nem vagyok-e álmos. Én? Semmi hatás? Aludnom kéne? Aztán a szobában ébredtem, villámgyorsan ellenőriztem, de igen, rajtam volt a hálóingem:-DDD 10 nap múlva kontroll, négykor mehetek haza. Ezt egy épp félkómás percemben suttogta el mellettem a nőgyógyászom. Mikor teljesen magahoz tértem, nem voltam benne biztos, hogy most ezt álmodtam, vagy megtörtént, de a szomszédos ágynál üldögélő szülők mondták, hogy tényleg beszéltem a Fülöp doktorral;) Na, írtam egy még kómásabb sms-t Viktornak, hogy jöhet értem. Az uram megérkezett úgy fél három körül, én meg kajáltam, aztán elpakoltam a cuccaim és saját lábon elhagytam a kórházat.

Estére rémesen fáradt voltam, fél kilenckor behullottam az ágyba, pedig terveim szerint Anitának akartam varrni egy tűtartót, nameg sütit is akartam csinálni. Viktor szerint hülye vagyok, hogy ilyeneket terveztem. Persze az angyalkámat is be szerettem volna fejezni, de ehelyett Mikivel együtt horkoltunk a franciaágy tetején:-DDD

Itt egy kép Hugiról és a fiúkról. Keresztanyám egész sokáig maradt, dumáltunk, vasalt egy pár inget, mert a vasalósládám mindig fullon van. Tök vidám kép, nagyon tetszik!!!