Minden végzet nehéz

Múlt vasárnap láttam ezt a filmet. Csak véletlenül belekapcsoltam és ottragadtam. Viktor kissé bealudt rajta, de nekem nagyon tetszett. Imádom az olyan filmeket, amik nagy neveket sorakoztatnak fel. Nekem garancia a szórakozásra Jack Nicholson és Diane Keaton, nameg Keanu Reeves. Imádtam a filmet, annyit nevettem rajta, néha kicsit el is érzékenyültem. A női főszereplő, D.K. egyszerűen zseniális, még a magyar szinkronja is jól állt neki. Ha idősebb nőkről nézek filmet, mindig azon gondolkodom, hogy na vajon én majd milyen leszek. A kérdés szól a külsőmről és a belsőmről is. Persze hiú vagyok, tehát szeretnék csinos lenni:-DD És szeretnék tudni még 60 felett is jóízűen nevetni. Vannak amolyan idősebb nőideáljaim, akikhez hasonlítani szeretnék. Tudom, szánalmas vagyok, de külsőre minden választottam jól néz ki (naná, hisz filmsztárok). Szóval lehetne akár Diane Keaton, vagy a BBC Értelem és érzelem anyuka szereplője, de szeretem nagyon Susan Sarandont is és még sorolhatnám.

Hogy milyen nagyi szeretnék lenni? A nagyiszerephez nekem mindig a széles csípő, az egyendauer és a rúzsos fog, nameg a klipsz kapcsolódik. Imádtam Sopit, a soproni Nagyimat. Azon rokonaim közül, akik meghaltak mindig ő hiányzik a legjobban. Néha felmerül bennem, hogy de jó lenne ezt vagy azt elmondani neki. Szerettem ahogy simogatott, ahogy mesélt, ahogy leszidott, ahogy nevetett, úgy szerettem, ahogy volt. Sosem éreztem igazságtalannak, mindig segített, mindig szeretett, sosem magára gondolt. Hát ilyen volt a nagyim és biztos vagyok benne, hogy én ilyen sosem tudok majd lenni... sajnos...