Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2013. július 31., szerda

Zalacsányban nyaraltunk

 
 
 

Idén nagyon jól sikerült a zalacsányi nyaralás. A Batthyány kastélyszállóban van apukáméknak üdülési joga. Mi vagy 5 éve voltunk utoljára a családból. Igazából kinőttük a családi apartmant, nameg az is visszatartott minket az újrázástól, hogy legutóbb irtó rossz idő volt, és "enyhe" nyűglődés volt a három gyerekkel az egész nem túl gyerekbarát környezetben.
Tavasszal úgy döntöttünk, hogy újra megpróbáljuk a kastélyszállót, sikeresen lecseréltem az apartmant egy 3 szobás lakrészre. Hátránya, hogy nem volt konyhánk, előnye, hogy hatalmas terünk volt. Idén az idő is kedvezett, a gyerekek is sokat nőttek, okosabbak, könnyebben kezelhetők voltak. Jól telt az egy hét, kicsit túl hamar vége is lett. Lényegében nagyrészt semmit sem csináltunk, csak úsztunk és ettünk és pihentünk és játszottunk és mesét néztünk. De a gyerekeket csak az úszás érdekelte a medencében. Mivel Karesz sikeresen eltölte még itthon az ujját, így a fürdésnél Karcsit vagy apa vagy én istápolgattam valami kis úszógumifélében, a másikunk addig Marikával körözött a vízben, a nagyok meg mint két kis hal lubickoltak. Ha épp hagytak nekünk fél perc nyugit, akkor mi is úsztunk pár hosszot felváltva a vízben, de elég ritkásan került erre sor.
Idén már volt edző néni is a medence melletti terepen. Nagyon tetszettek az órái, bár ha lett volna időm és alkalmam elmenni az órájára, asszem a jobb térdem tuti bemondta volna az unalmast, annyit gyúratta lábra a nagyérdeműt. Viszont egy vizitornára én is beneveztem, nagyon élveztem. Egyszer még a srácaim is elmentek hozzá tornázni, Miki volt a legkitartóbb.

Rengeteget ettünk a kastély éttermében. Kibéretünk egy 6 személyes asztalt, hét közepétől, már automatice beállították oda Marikának az etetőszéket a pincérek:-D Mindenki jól fogyasztott (Karcsi dobta csak be néha a törülközőt), büszkék voltunk a bandánkra.

Szabadidőnkben hímeztünk, olvastunk (Matyi az Eragon 1-2 kötetét, én a 4 kötetet), vittünk laptopot, így lehetett napi fél-fél órát gépezni is.

Egyik nap benn voltuk Keszthelyen, megnéztük a kastélyt. Néhány gyermekünk látványosan szenvedett és unatkozott. Utána persze a közös képeken sem szeretett volna szerepelni az egyik.
 
 
 

Aztán sok-sok félelmetes képet kellett készítenem róla.

Persze a mutatványa rögtön lelkes követőkre talált.

Marika itt a legfélelmetesebb.

Szerencsére vannak értelmes gyerekeink is:-DDD
 
Nyaralás végére a hajam teljesen megbolondult. Gondolom a sok víz meg a nap tette, hiába mostam, valami hasonló formációt vett fel. Lefotóztattam Matyival, mert tetszett. Enyhén fáradt arcom van a képen, de elég korán készültek a képek:-DD

Jó volt, hamar vége lett, azóta itthon vagyok a 4 gyerekkel, jövő héten munka... Nincs hozzá kedvem!

2013. július 28., vasárnap

XII. Országos Keresztszemes Kiállítás és Verseny

Tegnap már nem jutottam ide a géphez. Szombaton dél körül megérkeztünk a nyaralásból, ami idén nagyon jól sikerült. Tervbe volt véve, hogy megyünk a kiállításra, mivel a fiúk nagyon be voltak indulva, hátha kapnak valamit:-D Pénteken aztán kaptam egy telefont a szervezőktől, hogy mindenképp menjek, mert helyezett lett a képem. Szóval úgy időzítettünk, hogy minden klappoljon, laza egy órás bkv-zással meg is érkeztünk a fiúkkal. Nagyon ritkán járok a WestEnd-ben, szó szerint 3 évente egyszer futok oda be. Bármi kézimunka cucc hiányzik, irány a Campona, max a Soroksári úti Éva, vagy a Mesebolt az Allee-ban, na és persze ott a net. Szóval jó sokat kavarogtunk, mire megtaláltuk a kiállítás nagyobbik részét. Örömmel fedeztük fel a srácok képeit, sajnálták, hogy olyan magasan vannak. Igyekeztem úgy fotózni, hogy látszódjon a művük is:-D Íme, a pandamaci, a kutyus és a hosszúöltéses polip (ami csak dekorációs elem lehetett, hiszen nem keresztszemes) és alkotóik.

Keresgéltük a képeim, csak a két virágot találtuk meg. Gondoltam, hogy lesz még egy terem. Igazából csak az irányt akartam megnézni az ajtóra ragasztott papíron, aztán ott olvastam, hogy első lettem. Mit is mondhatnék, irtó boldog voltam és tényleg nem számítottam rá. Olyan régóta hímezgetek már, minden képem nagy odafigyeléssel, néha már-már műgonddal készítem, de még soha egyiket sem "méltatták" versenyen. És akkor hirtelen első lettem! Nekem ez tényleg hihetetlen. Még decemberben kezdtem hímezni a nőcimet, amit karácsonyra kaptam. Munka és gyerekek mellett sokszor letettem, nameg sokszor fájt a kezem, így felé sem nézhettem. Az utolsó előtti pillanatban készült el, az utolsó pillanatban keretezte be nekem Mónika. Nagy szerelemhímzés volt elejétől végéig, ez az egy biztos:-D

Úgyhogy köszönöm, hogy nekem ítélték oda idén a díjat. És köszönöm az ajándékot is, amiről nem is gondoltam, hogy ennyire értékes, csak otthon olvastam el, hogy micsoda gáláns díj. Bevallom baromira izgultam a díjátadón, így aztán lányos zavaromban csak arra tudtam gondolni, mikor hozták felém a szekrénykét, hogy hogyan fogom hazabékávézni. Egy hölgy mondta is, hogy ha ő ilyet kapna, a hóna alá csapná és hazacipelné. Tök igaza volt, így aztán gyorsan riasztottam az uram, szerencsére Marika nem aludt, így kocsiba vágták magukat és elénk jöttek a WestEndbe Matyival és a mininővel. Ma laza másfél órán át pakolgattam, mire minden cérnácska a helyére került. Beletettem még pár más kincsemet is, amik eddig nejlonzacsikban kallódtak (kíváncsi vagyok hányszor fogom még átrendezni:-DD). Feltettem a kincses polcomra a két doboz mellé, amiben a készleteim és az anyagaim lapulnak. Az uram meg csinált egy csomó fotót, mutatom a legjobbakat: 
 
 
 

És itt fog virulni, lényeg, hogy Marika ne érje el, mert miután itthon kivettem a dobozból, ő játszott vele vagy egy fél órát és utána nem akarta abbahagyni a pakolgatását:-DD

Gratulálok én is minden helyezettnek és díjazottnak, és mindenkinek, aki egyszerűen csak az élvezet kedvéért hímez! És mégegyszer mindenkinek köszönöm a kedves gratuláló szavakat, amit a kiállításaon személyesen, itt a blogon, valamint levélben és sms-ben kaptam!

A kiállításon sokat fotóztam, most Karcsi is folyamatosan jött, hogy ezt és ezt mindenképp kapjam lencsevégre. Vannak nagy kedvenceim a képek között. A képeket IDE töltöttem fel.

2013. július 15., hétfő

Riolis: Lilac of Evening (8)

Egyszerre örülök és vagyok egy kicsit szomorú, hogy elkészültem vele. Nagyon szerettem hímezni, számomra igazi kihívás volt ennek a képnek az elkészítése. Az idei tanév első felét a Trónok harca sorozat kötetei határozták meg, a második félévet ennek a képnek az apránkénti elkészítése. Lassan haladtam vele, nehéz a munka után "kedvet kapni" egy kis hímzéshez. Néha napokig nincs energiám elővenni semmi munkámat. De ezzel szerencsésen elkészültem. Csak van egy kis gondom. 10-én bezárt a Lónyay utcán a keretező. Elvileg holnap nyitnak, de nem hiszem, hogy SOS-ben bekereteznék, hogy pénteken elvihessem nevezni a kiállításra. Szóval azért némi esélyt látok, de annyira sokat nem. Máshova meg nem akarok menni kereteztetni, itt minden hímzésemet profi módon feszítik ki és készítik el. Ragaszkodom hozzájuk! Úgyhogy az idei nevezésről asszem lemaradtam. Kellett nekem ilyen lassan haladnom:-D Viszont a látvány mindenért kárpótol.
 
 
 
 

És persze gondolkodhatok azon, hogy melyik legyen a következő munkám. Ezen úgy szeretek agyalni. Asszem végigpörgetem a 2013-as terveim. Valamit be kéne fejeznem, mert az idei 3 képem elég szegényes termés.

Figyelem! Aki szeretné postai úton megkapni a készlet eredeti anyagát a maradék fonalakat (minimális szalagot) és gyöngyöket nameg persze a leszámolómintát, az hagyjon itt egy megjegyzést a kéréssel együtt. Az első jelentkezőnek küldöm a cuccost. Kérek még egy mailt is a sneszalay@gmail.com címre, hogy a részleteket megbeszélhessük.

Riolis: Bouquet of Love és Bouquet of Tenderness (2)

Időközben elkészültem velük is. Nagyon szerettem a szalaghímzés részt is készíteni. Először nehezen állt rá a kezem, aztán már ment, mint a karikacsapás. Persze lehetne még szebb, de én elégedett vagyok a végeredménnyel.

Figyelem! Aki szívesen elkészítené a két mintát, annak szívesen továbbküldöm a készlet minden maradékát postán. Az első ember, aki hagy itt egy bejegyzést, annak küldöm. Kérek egy mailt is a sneszalay@gmail.com címre is, hogy a részleteket megbeszéljük.

2013. július 7., vasárnap

Sok-sok képet hoztam

Csak a családról. Próbálom időrendbe szedni majd őket. Van köztük jó, kevésbé jó és néhány édespofa is persze:-D Mikor végignéztem, akkor láttam, hogy Matyi lemaradt, na majd legközelebb róla is lesz képem. A bizonyítványát viszont lefotóztam. Gondoltam addig mutogassam, amíg van mit:-D
Hímzést nem hoztam. Múlt héten hétvégén összevertem a bal kezem baromira egy rossz mozdulatnál. Talán ma este megpróbálkozom azzal, hogy mennyire működik hímzés közben. Hét elején egy tányért is alig bírtam el;) Látott üzemorvos, aszonta meggyógyul, ne parázzak.Viszont úgy tűnik, hogy az idei nevezésről lecsúszok a csajszimmal, mert még kereteztetnem is kéne.

Szóval először is a focibemutató még májusból. Karcsi ezerrel pózolt. Az előző évhez képest sokat-sokat ügyesedett.
 
 
 
 
 
Apa a két középsővel katasztrófatúristáskodott. Pár fotót róluk is mutatok, na meg egyet a vízről.

 
Marika bölcsis nyílt családi napja. Készítettek neki egy testfestést. Hát a csajszinak az epret még gyakorolnia kell, mert ez itt vagy csereper, vagy epernye, de azért Marikám nagyon örült neki. Volt egy profi fotós is az alkalmon, kattintott rólunk is pár képet, majd hozom, ha megkaptam. Már láttam, csak még nem tudtam kifizetni, aztán meg elhozni, mert persze Marika beteg lett, most meg épp Karcsi lázas. De egy szavam sem lehet, majdnem két hetet kihúztak betegség nélkül:-DD
 
Karcsi új szerelme az Angry birds téma. Kapott is apától rögtön egyet (kettő olyan zselés kipukkadt, iszonytató zokogás közepette) ő, egyet Marika. Egész sorozatot kellett lőnöm a srácról és a madárról!

 
 
 
 
 

És a két csodaszép bizonyítvány:


Úgy egyébként megvagyunk, halad a nyár, fiúk táborban, kicsik épp betegecskén. Munkában elhavazódva kolleganőm távozásával. Néha kissé emiatt frusztrált vagyok. Várom a nyaralásunk, már csak 2 hét!