.jpg)
+(Medium).JPG)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Matyi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Matyi. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. december 13., szerda
A legkisebb és a legnagyobb
Most csak ők ketten. Nagyon szeretik egymást. Nagyon jó látni! Én is nagyon szeretem őket!
2017. április 6., csütörtök
Nem jelölhettem be
Fenn van ő is a facen. Nem maga csinálta meg az oldalát, hanem egy osztálytársa, mert ő nem volt rá hajlandó, viszont folyton rágta a többiek fülét, hogy ezt vagy azt nézzenek meg már neki, mert csak ott tették közzé a híreket, amik érdekelték. Így esett, hogy Gömbi megcsinálta Matyi fiam profilját. Egyszercsak feldobta nekem lehetséges ismerősként a fiamat a rendszer. Mondtam is a gyereknek, aki rögtön közölte, hogy ne is jelöljem be, mert nem fog visszaigazolni. Nem akarja, hogy csekkoljam. Hahá! Ez van kérem! Azért a két profilképét lementettem magamnak, mert azon már látszik, hogy egyre komolyabb fiú.
Persze vele kapcsolatban is lenne min aggódni, de Viktorral megbeszéltük, hogy nála már nem érdemes olyanokon görcsölni, hogy miért nem az osztálytársaival van igazán szoros barátságban, hanem inkább a zenésztársakkal, az újságírós társakkal, a társasjátékklub tagokkal. Valahogy az osztályból nincs senki, akivel szorosabb lenne a kapocs. Osztályfőnök és prefektus szerint ez gáz. Nekünk nem az, a gyereknek nem az, ha nekik gond, akkor próbálják ők bevonni a Matyit az osztályközösségbe jobban, mi innen Budapestről nem nagyon tudunk mit beleavatkozni a dologba, parancsba meg csak nem adhatom, hogy fiam, tessék végre valakivel jól összebarátkozni. Idén és tavaly is már sokkal többet hallunk sztorikat az osztálytársakról, de tényleg senki nincs kiemelve, vagy igazán sokat emlegetve. Tanulni jól tanul, bár idén a harmadik negyedéves értesítőben több volt a négyes, mint az ötös. És mint kiderült zenében tehetséges. Nagyon tehetséges, megfontolandó, hogy ebben az irányban kéne körülnéznie.
Lényegében ősszel kezdte a szaxofont és már ott tart, hogy ő kapta meg a tenorszaxit a Bencés Big Band-ben. Ő kitartóan gyakorol, van, hogy napi több órát is, élvezi, szereti, a tanára módfelett elégedett vele.
Ja és gyermekem fura zenei ízlését is megosztom. Ez az egyik kedvenc nagy sláger, amit énekel, fütyül, dobol stb. Hát elég rendhagyó:-D
Persze vele kapcsolatban is lenne min aggódni, de Viktorral megbeszéltük, hogy nála már nem érdemes olyanokon görcsölni, hogy miért nem az osztálytársaival van igazán szoros barátságban, hanem inkább a zenésztársakkal, az újságírós társakkal, a társasjátékklub tagokkal. Valahogy az osztályból nincs senki, akivel szorosabb lenne a kapocs. Osztályfőnök és prefektus szerint ez gáz. Nekünk nem az, a gyereknek nem az, ha nekik gond, akkor próbálják ők bevonni a Matyit az osztályközösségbe jobban, mi innen Budapestről nem nagyon tudunk mit beleavatkozni a dologba, parancsba meg csak nem adhatom, hogy fiam, tessék végre valakivel jól összebarátkozni. Idén és tavaly is már sokkal többet hallunk sztorikat az osztálytársakról, de tényleg senki nincs kiemelve, vagy igazán sokat emlegetve. Tanulni jól tanul, bár idén a harmadik negyedéves értesítőben több volt a négyes, mint az ötös. És mint kiderült zenében tehetséges. Nagyon tehetséges, megfontolandó, hogy ebben az irányban kéne körülnéznie.
Lényegében ősszel kezdte a szaxofont és már ott tart, hogy ő kapta meg a tenorszaxit a Bencés Big Band-ben. Ő kitartóan gyakorol, van, hogy napi több órát is, élvezi, szereti, a tanára módfelett elégedett vele.
Ja és gyermekem fura zenei ízlését is megosztom. Ez az egyik kedvenc nagy sláger, amit énekel, fütyül, dobol stb. Hát elég rendhagyó:-D
2016. szeptember 5., hétfő
Matyi 15 éves lett
15 éves lett a legidősebb fiam. Néha csak elnézem, hogy milyen hihetetlen, hogy már ekkora. Állatira kamaszodik, most épp abban a korszakban van, amikor mindennel elégedetlen, és ami helyzetben van, az éppen elviselhetetlen. Valamire vár, de nem tudja mire, valamit akar, de nem tudja mit, csak azt nem, ami éppen van. Idén nyáron sokat voltam otthon. Matyi lényegében eltűnt a felső szinten, vagy gépezett, vagy telefonozott, vagy olvasott. Ha nem rángattam le az emeletről, nem adtam konkrét munkát neki, akkor ki sem mozdult volna onnan, az tuti. Totál változó a hangulata, néha kenyérre lehet kenni, máskor meg olyan, mint egy szúrós pokróc. Idén minden nemű tábortól elzárkózott, általában csak a kicsik mentek jobbra-balra, ő maradt otthon. Csak az Albertfalvi Családos Táborra jött el, amit idén mi (szülők) a közös nyári nyaralásunknak hívtunk. A gyerekek szerint idén nem voltunk sehol, csak táborról-táborra rángattuk őket:-D Felfogás kérdése.
Jövőre igyekszünk valami tartalmasabb nyári elfoglaltságot keresni Matyinak. Igazából engem nem zavarna, hogy ha ki akarja húzni magát a közös programból, csak helyette legyen valami más alternatíva, hogy mit csinál. Nem az itthoni tespedés és kockulás lenne a "b" verzió, ahogy idén. Jó lenne, ha szívesen menne már inkább segítőnek táborba, vagy meglengetne valami diákmunkát stb. Vagy egyszerűen jobban összejárna a haverjaival. Idén mindössze két barátjával találkozott a nyáron, a nyárnak is csak az utolsó hetében. Szerintem ez elég kevéske...
Augusztus utolsó napján visszaköltözött Pannonhalmára. Igazából nem tudom eldönteni, hogy 10-es skálán mennyire szereti vagy utálja a sulit, vagy a koleszt. Kishálós lett, 4 fő srác lakik most együtt, nem kell stúdium terembe sem mennie, helyben tanulhat, ami nagy felelősség. Szerintem ez nagyot lendített az év eleji "iszonyú, hogy kezdődik a suli" hangulatán. 30-án közöltem vele, hogy pakoljon, mert én csak a ruháit rakom össze, a többi az ő dolga. Láthatóan meglepődött, de végre valaminem nekivesellkedett, hogy megcsinálja. Ezzel valahogy sikerült is átlendülnie abba a hangulatba, hogy kezdődik a suli, ami elkerülhetetlen:-D
Idén is rengeteg ruhát, cipőt kellett neki venni. Már 41-42-es cipőket hord, 170-es ruhákat. Egy csomó cuccát, amit kinőtt, vagy szerinte béna és nem érti minek vettem átpakoltam Mikinek. Mikitől viszont zsákba mennek a cuccok, mert Karesz kicsi és vékony, még csak a 134-es ruháknál tart:(
Na ilyen egy 15 éves szülinapos. Még keresgéli a megfelelő frizurát magának, a mostani csak amolyan kényszerhelyzet szülte verzió:-D Alakul a bajusz és mindenféle helyeken nőnek az arcán hatalmas legénytollak, amiket érthetetlen módon nem hajlandó levágni.
Ja, és idén végre döntött, elkezd szaxofonozni, mert kapunk kölcsönbe egy hangszert. Amíg az nem megy elég jól, addig a Big Band-ben marad klarinétos, de őt ismerve hamar bele fog jönni az új hangszer használatába.
Matyi szülinapján éppen itt voltak a szüleim is. Kellett egy nagyobb lakásrendezést, pakolást csinálni, amivel csak magunk nem boldogultunk. Apa és anya megérkeztek és csak tolták a melót ezerrel. Hozták a takarító gépeket is, mert már nagyon szükség volt rájuk, hiszen a lakás alsó részén ezer éves mocsok volt az ablakokon és egyéb részeken. Apa és Viktor összerakták az új gardróbszekrényt. Sajnos a fiókos résznek nincs hátlapja, közvetlenül a falra néz, így kicsit félek, hogy hány zugpók fog majd elbújni a sálak, sapik, fürdőgatyók között. Viszont hihetetlen mennyiségű cuccot elnyelt a szekrény és még mindig van egy teljesen üres polcom.
A nagy 3 ajtós szekrényt is átpakolták a srácok az emeleten. Most hétvégén meg Viktor és Miki áttette az általam megálmodott módon a Malgoska bútor elemeit. Úgyhogy mostanra végre áll a kiságy, helyére került a pelenkázó szekrény, tele van frissen mosott és vasalt ruhácskákkal. Még pár apróságot kell Sanyinak kivasalnom, de igazából a lényeg már megvan. Napi szinten pakolgatok, de nagyon lassan haladok. Igazából az a rossz ebben a lakásban, hogy a 3 szint között járkál az ember fel és alá. Jó lenne nem itt megöregedni:-D
Szóval a szüleim rengeteget segítettek és végre leszakadt rólam valami nagy szorongás, amit szépen csöndben igyekeztem magamban elnyomni. Iszonyat szarul aludtam már hosszú ideje, tényleg úgy éreztem, hogy már minden bajom van, egyszerűen terhes voltam totálisan. Most a pisimeneteket leszámítva végre tudok aludni, tevékenyebb vagyok sokkal-sokkal. Lehet, hogy ehhez persze mindezen kívül az is hozzájárul, hogy Sanyi épp harántban fekszik a hasamban, ami nagyon nem jó szülés szempontjából, viszont remek a pihenés szemszögéből. Egyrészt nem fulladok (annyira), másrészt nem zsibbadok éjszaka. Szugerálom kicsi fiam, hogy forduljon meg valamelyik irányba, próbálom megbeszélgetni is vele, hátha hallgat az anyjára. Ma este megyek be a kórházba dokibácsihoz kontrollra. Kíváncsi vagyok milyennek látja majd a helyzetet odalenn:-D
Jövőre igyekszünk valami tartalmasabb nyári elfoglaltságot keresni Matyinak. Igazából engem nem zavarna, hogy ha ki akarja húzni magát a közös programból, csak helyette legyen valami más alternatíva, hogy mit csinál. Nem az itthoni tespedés és kockulás lenne a "b" verzió, ahogy idén. Jó lenne, ha szívesen menne már inkább segítőnek táborba, vagy meglengetne valami diákmunkát stb. Vagy egyszerűen jobban összejárna a haverjaival. Idén mindössze két barátjával találkozott a nyáron, a nyárnak is csak az utolsó hetében. Szerintem ez elég kevéske...
Augusztus utolsó napján visszaköltözött Pannonhalmára. Igazából nem tudom eldönteni, hogy 10-es skálán mennyire szereti vagy utálja a sulit, vagy a koleszt. Kishálós lett, 4 fő srác lakik most együtt, nem kell stúdium terembe sem mennie, helyben tanulhat, ami nagy felelősség. Szerintem ez nagyot lendített az év eleji "iszonyú, hogy kezdődik a suli" hangulatán. 30-án közöltem vele, hogy pakoljon, mert én csak a ruháit rakom össze, a többi az ő dolga. Láthatóan meglepődött, de végre valaminem nekivesellkedett, hogy megcsinálja. Ezzel valahogy sikerült is átlendülnie abba a hangulatba, hogy kezdődik a suli, ami elkerülhetetlen:-D
Idén is rengeteg ruhát, cipőt kellett neki venni. Már 41-42-es cipőket hord, 170-es ruhákat. Egy csomó cuccát, amit kinőtt, vagy szerinte béna és nem érti minek vettem átpakoltam Mikinek. Mikitől viszont zsákba mennek a cuccok, mert Karesz kicsi és vékony, még csak a 134-es ruháknál tart:(
Na ilyen egy 15 éves szülinapos. Még keresgéli a megfelelő frizurát magának, a mostani csak amolyan kényszerhelyzet szülte verzió:-D Alakul a bajusz és mindenféle helyeken nőnek az arcán hatalmas legénytollak, amiket érthetetlen módon nem hajlandó levágni.
Ja, és idén végre döntött, elkezd szaxofonozni, mert kapunk kölcsönbe egy hangszert. Amíg az nem megy elég jól, addig a Big Band-ben marad klarinétos, de őt ismerve hamar bele fog jönni az új hangszer használatába.
Matyi szülinapján éppen itt voltak a szüleim is. Kellett egy nagyobb lakásrendezést, pakolást csinálni, amivel csak magunk nem boldogultunk. Apa és anya megérkeztek és csak tolták a melót ezerrel. Hozták a takarító gépeket is, mert már nagyon szükség volt rájuk, hiszen a lakás alsó részén ezer éves mocsok volt az ablakokon és egyéb részeken. Apa és Viktor összerakták az új gardróbszekrényt. Sajnos a fiókos résznek nincs hátlapja, közvetlenül a falra néz, így kicsit félek, hogy hány zugpók fog majd elbújni a sálak, sapik, fürdőgatyók között. Viszont hihetetlen mennyiségű cuccot elnyelt a szekrény és még mindig van egy teljesen üres polcom.
A nagy 3 ajtós szekrényt is átpakolták a srácok az emeleten. Most hétvégén meg Viktor és Miki áttette az általam megálmodott módon a Malgoska bútor elemeit. Úgyhogy mostanra végre áll a kiságy, helyére került a pelenkázó szekrény, tele van frissen mosott és vasalt ruhácskákkal. Még pár apróságot kell Sanyinak kivasalnom, de igazából a lényeg már megvan. Napi szinten pakolgatok, de nagyon lassan haladok. Igazából az a rossz ebben a lakásban, hogy a 3 szint között járkál az ember fel és alá. Jó lenne nem itt megöregedni:-D
Szóval a szüleim rengeteget segítettek és végre leszakadt rólam valami nagy szorongás, amit szépen csöndben igyekeztem magamban elnyomni. Iszonyat szarul aludtam már hosszú ideje, tényleg úgy éreztem, hogy már minden bajom van, egyszerűen terhes voltam totálisan. Most a pisimeneteket leszámítva végre tudok aludni, tevékenyebb vagyok sokkal-sokkal. Lehet, hogy ehhez persze mindezen kívül az is hozzájárul, hogy Sanyi épp harántban fekszik a hasamban, ami nagyon nem jó szülés szempontjából, viszont remek a pihenés szemszögéből. Egyrészt nem fulladok (annyira), másrészt nem zsibbadok éjszaka. Szugerálom kicsi fiam, hogy forduljon meg valamelyik irányba, próbálom megbeszélgetni is vele, hátha hallgat az anyjára. Ma este megyek be a kórházba dokibácsihoz kontrollra. Kíváncsi vagyok milyennek látja majd a helyzetet odalenn:-D
2014. augusztus 24., vasárnap
Matyi 13 éves
Szombaton lett 13 éves Matyi. Meglehetősen keveset humorizáltak azzal a testvérei, hogy szerencsétlen éve fog következni. Sajnos a szülinapi szervezkedés elég szegényesre sikerült, mivel időközben én is félig lerobbantam. Diszkréten húzom a belem, de apukám megvizsgált, aszonta megmaradok, csak egy kis vírus.
Szóval nagy tortasütést nem mertem bevállalni, inkább csak a túlélésre játszottam, ezért szerváltunk egy mini zsúrtortát. Matyi kérése annyi volt, hogy ne csokis legyen. Kizárásos alapon puncsosat kapott. Lényegében csak ő és mi ketten szülők ettünk a sütiből. A kicsik közül ketten közölték, hogy ez vacak, Miki nemes egyszerűséggel csak nem kért.
Az igazi nagy ajándékot nem tudom mutatni. Időtlen idők óta rágják a fülünket érte, főképp Matyi. Apa időről-időre még be is adta volna a derekát, én voltam a kemény dió. Aztán egyre több dolog utalt arra, hogy csak be kéne szerezni, úgyhogy mondtam, hogy részemről is mehet, de én továbbra is horribilisnek tartom az árát. Szóval asszem 1-2 héten belül megérkezik a boltba. Viktor szépen leültetett minket és elmagyarázta a részleteket. Elmondom, hogy nekem ebből mi jött le: fekete színű és hasít, mint a gondolat és az összes olyan játékot tudják majd rajta futtatni a fiúk, amik most lefagynak, vagy kék halált okoznak. Szóval lesz egy gamer laptop. Még úgy is hatalmas öröm volt, hogy Matyi már valszeg nem lesz itthon, mire a gépecske megérkezik. Megígértem neki, hogy ha hazajön, akkor első körben annyit gépezhet, amennyit akar. Főképp azért, mert elolvastuk a pannonhalmi házirendet és a géptermekben nem lehet játszani. Hát Matyinak ezt még emészgetni kell. Asszem először lett kicsit elkámpicsorodott, hogy nem minden úgy alakul, ahogy szeretné.
Tőlünk kapott egy pici ajándékot, Percy Jackson és a szörnyek tengere.
Ja, aztán Maryikát mutatom, aki mindig ezerrel pózol. A képen finomságot eszik, ami az ő olvasatában azt jelenti, hogy valami finom sósat. Nem szereti az édes dolgokat. Egyre kerekebb anyukája tanulhatna a lányától!
Ez meg a szülinapi orchideám, ami még él!!! Pedig nem tudom ablakba tenni, mert nincs ablakpárkányom.
Na lassan indulok melóba, a héten gyerekmentesen nyomulunk. Szerdán jön Matyi, attól kezdve azokat a dolgokat szerezzük be, amik a sulira kellenek. Addig én meg azt intézem, ami nélküle is megy. Pl. kitisztíttatom az öltönyt, ami most épp koppra jó rá, használtan vettem Nelli boltjában. Ha valakinek van felesleges 158-asnál nagyobb kamasz öltönye, az kérem, hogy dobjon egy megjegyzést, vagy egy mailt a sneszalay@gmail.com címre. Köszi!
Szóval nagy tortasütést nem mertem bevállalni, inkább csak a túlélésre játszottam, ezért szerváltunk egy mini zsúrtortát. Matyi kérése annyi volt, hogy ne csokis legyen. Kizárásos alapon puncsosat kapott. Lényegében csak ő és mi ketten szülők ettünk a sütiből. A kicsik közül ketten közölték, hogy ez vacak, Miki nemes egyszerűséggel csak nem kért.
Az igazi nagy ajándékot nem tudom mutatni. Időtlen idők óta rágják a fülünket érte, főképp Matyi. Apa időről-időre még be is adta volna a derekát, én voltam a kemény dió. Aztán egyre több dolog utalt arra, hogy csak be kéne szerezni, úgyhogy mondtam, hogy részemről is mehet, de én továbbra is horribilisnek tartom az árát. Szóval asszem 1-2 héten belül megérkezik a boltba. Viktor szépen leültetett minket és elmagyarázta a részleteket. Elmondom, hogy nekem ebből mi jött le: fekete színű és hasít, mint a gondolat és az összes olyan játékot tudják majd rajta futtatni a fiúk, amik most lefagynak, vagy kék halált okoznak. Szóval lesz egy gamer laptop. Még úgy is hatalmas öröm volt, hogy Matyi már valszeg nem lesz itthon, mire a gépecske megérkezik. Megígértem neki, hogy ha hazajön, akkor első körben annyit gépezhet, amennyit akar. Főképp azért, mert elolvastuk a pannonhalmi házirendet és a géptermekben nem lehet játszani. Hát Matyinak ezt még emészgetni kell. Asszem először lett kicsit elkámpicsorodott, hogy nem minden úgy alakul, ahogy szeretné.
2014. március 7., péntek
Felvették Matykót
Felvették Pannonhalmára, és felvették a Piaristákhoz is. Még egyszer utoljára megkérdeztem, hogy akkor melyik legyen a befutó. Bár több kishavert is felvettek a Piaristákhoz, többek között a legjobb barátját is, mégis Pannonhalmára szeretne menni. Bírom Matyiban, hogy mindig tudja, hogy mit akar. Nemrég lemondtam a helyét a piaristáknál, remélem egy várólistás kisfiú még ma nagyon boldog lesz!
2014. február 8., szombat
Szeretek tervezni
Igazából mondhatom azt is, hogy folyamatos tervezés és szervezés az életünk. De gondolom ezzel más is így van. Vannak olyan hónapok, hogy fullon tele van írva mindenféle megoldandó, leszervezendő feladattal, programmal a naptáram. Ez a február pont ilyen. Egymás után futtatom ki a feladatokat, amik épp határidősek. Pénteken postára dobtuk a felvételi jelentkezéssel kapcsolatos összes kitöltendő papírt. Hajlamos vagyok arra, hogy halogatom a feladatot, míg már szinte majdnem a körmömre ég a dolog. Közben folyamatosan frusztrált vagyok attól, hogy el kell intéznem, mégsem állok neki. Viktorral hosszú-hosszú listáink vannak arról, hogy miket is kell elintéznünk. Most végre a jelentkezési lapok kipipálva. Már csak a Piarista oldalra kell azt feltöltenem, hogy mit is várok el az iskolától. De beszereztem a bizonyítvány másolatokat, plébánosi ajánlást, hittantanári ajánlásokat, letötöttem, kitöltöttem, feltöltöttem száz féle adatlapot. Végül Viktort elküldtem a postára, előtte mindent beszkenneltettem vele, hogy legyen egy elektornikus példány itthon is, ha valami elkeveredne a postán!
Közben másik frankó ügyintézésem Karesz felvételije. Ugyanis a mai világban persze már van az általános suliba jelentkezéskor is megmérettetés. De hát ez már nem ujdonság. Pénteken elvittem a Don Boscoba Farsangi iskolanyitogató foglalkozásra. Hát a gyerek valami nagyon más várt, igen csalódottan jött haza. Volt színdarab állati jópofa jelmezekkel, néptánc (amibe nem kapcsolódott be), körjáték (amibe nem kapcsolódott be), uzsi (amiből nem akart enni, de miután megkóstolta a halkrémes kenyeret rájött, hogy finom). Én beszélgettem néhány szülővel, a leendő elsős tanító nénikkel. Hihetetlen, de most az egész gárdát ismerem, úgyhogy bármelyik osztályba kerül Karcsi, mindnél nyugodt szívvel fogom várni az első évet. Csak készüljenek ők is arra, hogy Karesz egész más, mint Matyi volt. Matyi régi osztályfőnöke, Enikő néni és Zsuzsa néni is kap egy-egy elsős osztályt valamint Simor Ági néni, aki nekem anno nagyon sokat segített, mikor az egyik kicsi másik pici verzióban otthon voltam. Ő volt a csúcs napközis tanító néni, aki mellett kicsit ellustulhattam... és el is lustultam... Szóval jó a gárda, mindenkivel csak jól járhat Kareszom.
Másik tennivalóm, amivel sokat kell zsonglőrlködnöm a Társasház. Február 25 adóbevallás. Sima kis nullást kell leadni, semmi komoly. Csak már nem lehet papíron, csak ügyfélkapun keresztül. Van ügyfélkapum persze már egy éve. Le is adhatom elektronikusan a cuccost, de ki kell tölteni egy olyan nyomtatványt, amin jelzem, hogy én vagyok az ügyintézője a társasháznak: 14T180 nyomtatvány. Amit meg papíron kell leadni, de nem mindenhol egyértelmű, így már telefonáltam, ügyfélszolgálatra mentem stb. Most már úgy tűnik minden szép kerek lesz, megvannak a kitöltendő rubrikák és ha valami mégsem stimmelne, az ügyintéző hölgy jótanácsa: Addig x-eljen, amíg kiírja, hogy minden oké! Próbálgatni kell!
Hát most hétvégén készre próbálgatom a nyomtatványt, jövő héten leadom, aktiválják egy nap alatt, ha beért a nyomtatvány a központba, aztán feltölthetem a nullás adóbevallást. Éljen!
Aztán le kéne könyvelnem még a november-decembert a társasháznál, elkészíteni a 2013. évi beszámolót, összehívni egy közgyűlést. Mindezt februárban. Ehhez már tényleg csak hab a tortán a 3 db szóbeli felvételi Matyival és Karcsival (bár Karcsit ismerkedő játékra viszem:-DDD ), 3 szülői értekezlet és egyéb nyalánkságok, mint fogszabályzás és fül-orr-gége kontroll Marikámmal. Néha csak úgy zsong a fejem. Mikor számonkér a főnököm, hogy otthon miért nem képzem magam, egyszer mertem azt mondani, hogy jöjjön el hozzánk, nézze végig egy délutánom, este fél kilenckor, miután a konyhát is elraktam nézzen rám, és szóljon, ha úgy látja, hogy még rámfér egy kis jogszabálytanulás;) Még 6 órás vagyok. Tudom, hogy eljön a perc, hogy 8 órás legyek, de félek tőle nagyon. Nem szeretném.
Szóval mikor így átcsapnak felettem a hullámok legjobb az élvezetek tervezése. Minthogy magától értetődően leadok úgy 6 kilót. Minden nap tornázom, elkeveredek valahogy jógára esetleg, hétfőnkénti kórházi gerinctornára szerzek beutalót (apropó, még mindig nem adtam le a foglalkozás egészségügyön a decemberi tüdőszűrőm eredményét, de ott kaphatok beutalót!), hetente kétszer eljutok úszni és máris érzem, ahogy a jó meleg bilibe ér a kezem. Azért a tornával megpróbálkozom és ha sikerül, akkor úszni is eljutok... És újraindítom a fogyit is, mert nem szeretem magam, de új ruhát venni sem időm, sem kedvem, és néha még pénz sincs rá igazán. A kazáncserénk is kulminálódik, most már ott tartunk, hogy a gáztűzhely is szabálytalanul lett bekötve, így kéne egy elektromos. Hurrá! Éljen! Utáltam a gáztűzhelyet, amit Mártától örököltem. Viszont ha már veszünk, akkor olyan legyen, ami beépíthető, hogy ha majd egyszer lecseréljük a konyhabútort (itt halk kacaj következik), akkor jó legyen abba is. Viszont a jelenlegi bútorba nem passzol. Sebaj, Zoli, kedvenc asztalos barátunk megoldja, csak döntsük el, hogy legyen.
Aztán Viktorral tervet kovácsoltunk a jövőbeli pénzügyi dolgainkra is. Rohadt sok hitelünk van és irtó lassan kopik. Gondolom más is találkozott már ezzel a problémával. És ahhoz képest, hogy mennyit keresünk együtt (na jó, én csak zsebpénzért dolgozom, hiszen egyszerű kis közalkalmazott vagyok, és más már mondta, hogy ennyi pénzért fel sem kelne) mégsem tudunk előtörleszteni. Folyton elmegy a spórolt pénzünk valami aktuális gondra (mnt pl. lépcsőcsere, kazáncsere stb.) Szóval felállítottunk egy pénzügyi tervet, próbáljuk magunkat tartani hozzá. Kemény lesz!
És ilyenkor érzem, hogy kellenek élvezetes tervek is. Mondjuk hímzős tervek. Már csak azért is, mert szinte semmit sem hímzek. Vagy ha mégis, akkor is alig látszik a haladás a képen. Szóval mivel ez viszont örömmel tölt el, így mutatom, hogy idén a sorozatok jegyében tervezek.
1. Maria van Scharrenburg 4 elem sorozata:
Ebből készen van a víz és most készítem a tűz elemet:
2. Nimue: A Fee au Rouge Gorge
A párja már elkészült
3. Mill Hill: Latte
Ilyen lett a Cappuccino
4. Lizzie Kate hónapos sorozat:
Az első három már készen van.
5. Csak a hecc kedvéért, mert szinte minden évben mutatom és mert minden beszerezve hozzá LHN Teás kávés sorozat
6. Pixiek:
Egyszer már elkészítettem a télit, csak elajándékoztam Szilárdék kislányának.
7. Tralala macik. Csak mert ezer éve szeretném megcsinálni őket:-D
Közben másik frankó ügyintézésem Karesz felvételije. Ugyanis a mai világban persze már van az általános suliba jelentkezéskor is megmérettetés. De hát ez már nem ujdonság. Pénteken elvittem a Don Boscoba Farsangi iskolanyitogató foglalkozásra. Hát a gyerek valami nagyon más várt, igen csalódottan jött haza. Volt színdarab állati jópofa jelmezekkel, néptánc (amibe nem kapcsolódott be), körjáték (amibe nem kapcsolódott be), uzsi (amiből nem akart enni, de miután megkóstolta a halkrémes kenyeret rájött, hogy finom). Én beszélgettem néhány szülővel, a leendő elsős tanító nénikkel. Hihetetlen, de most az egész gárdát ismerem, úgyhogy bármelyik osztályba kerül Karcsi, mindnél nyugodt szívvel fogom várni az első évet. Csak készüljenek ők is arra, hogy Karesz egész más, mint Matyi volt. Matyi régi osztályfőnöke, Enikő néni és Zsuzsa néni is kap egy-egy elsős osztályt valamint Simor Ági néni, aki nekem anno nagyon sokat segített, mikor az egyik kicsi másik pici verzióban otthon voltam. Ő volt a csúcs napközis tanító néni, aki mellett kicsit ellustulhattam... és el is lustultam... Szóval jó a gárda, mindenkivel csak jól járhat Kareszom.
Másik tennivalóm, amivel sokat kell zsonglőrlködnöm a Társasház. Február 25 adóbevallás. Sima kis nullást kell leadni, semmi komoly. Csak már nem lehet papíron, csak ügyfélkapun keresztül. Van ügyfélkapum persze már egy éve. Le is adhatom elektronikusan a cuccost, de ki kell tölteni egy olyan nyomtatványt, amin jelzem, hogy én vagyok az ügyintézője a társasháznak: 14T180 nyomtatvány. Amit meg papíron kell leadni, de nem mindenhol egyértelmű, így már telefonáltam, ügyfélszolgálatra mentem stb. Most már úgy tűnik minden szép kerek lesz, megvannak a kitöltendő rubrikák és ha valami mégsem stimmelne, az ügyintéző hölgy jótanácsa: Addig x-eljen, amíg kiírja, hogy minden oké! Próbálgatni kell!
Hát most hétvégén készre próbálgatom a nyomtatványt, jövő héten leadom, aktiválják egy nap alatt, ha beért a nyomtatvány a központba, aztán feltölthetem a nullás adóbevallást. Éljen!
Aztán le kéne könyvelnem még a november-decembert a társasháznál, elkészíteni a 2013. évi beszámolót, összehívni egy közgyűlést. Mindezt februárban. Ehhez már tényleg csak hab a tortán a 3 db szóbeli felvételi Matyival és Karcsival (bár Karcsit ismerkedő játékra viszem:-DDD ), 3 szülői értekezlet és egyéb nyalánkságok, mint fogszabályzás és fül-orr-gége kontroll Marikámmal. Néha csak úgy zsong a fejem. Mikor számonkér a főnököm, hogy otthon miért nem képzem magam, egyszer mertem azt mondani, hogy jöjjön el hozzánk, nézze végig egy délutánom, este fél kilenckor, miután a konyhát is elraktam nézzen rám, és szóljon, ha úgy látja, hogy még rámfér egy kis jogszabálytanulás;) Még 6 órás vagyok. Tudom, hogy eljön a perc, hogy 8 órás legyek, de félek tőle nagyon. Nem szeretném.
Szóval mikor így átcsapnak felettem a hullámok legjobb az élvezetek tervezése. Minthogy magától értetődően leadok úgy 6 kilót. Minden nap tornázom, elkeveredek valahogy jógára esetleg, hétfőnkénti kórházi gerinctornára szerzek beutalót (apropó, még mindig nem adtam le a foglalkozás egészségügyön a decemberi tüdőszűrőm eredményét, de ott kaphatok beutalót!), hetente kétszer eljutok úszni és máris érzem, ahogy a jó meleg bilibe ér a kezem. Azért a tornával megpróbálkozom és ha sikerül, akkor úszni is eljutok... És újraindítom a fogyit is, mert nem szeretem magam, de új ruhát venni sem időm, sem kedvem, és néha még pénz sincs rá igazán. A kazáncserénk is kulminálódik, most már ott tartunk, hogy a gáztűzhely is szabálytalanul lett bekötve, így kéne egy elektromos. Hurrá! Éljen! Utáltam a gáztűzhelyet, amit Mártától örököltem. Viszont ha már veszünk, akkor olyan legyen, ami beépíthető, hogy ha majd egyszer lecseréljük a konyhabútort (itt halk kacaj következik), akkor jó legyen abba is. Viszont a jelenlegi bútorba nem passzol. Sebaj, Zoli, kedvenc asztalos barátunk megoldja, csak döntsük el, hogy legyen.
Aztán Viktorral tervet kovácsoltunk a jövőbeli pénzügyi dolgainkra is. Rohadt sok hitelünk van és irtó lassan kopik. Gondolom más is találkozott már ezzel a problémával. És ahhoz képest, hogy mennyit keresünk együtt (na jó, én csak zsebpénzért dolgozom, hiszen egyszerű kis közalkalmazott vagyok, és más már mondta, hogy ennyi pénzért fel sem kelne) mégsem tudunk előtörleszteni. Folyton elmegy a spórolt pénzünk valami aktuális gondra (mnt pl. lépcsőcsere, kazáncsere stb.) Szóval felállítottunk egy pénzügyi tervet, próbáljuk magunkat tartani hozzá. Kemény lesz!
És ilyenkor érzem, hogy kellenek élvezetes tervek is. Mondjuk hímzős tervek. Már csak azért is, mert szinte semmit sem hímzek. Vagy ha mégis, akkor is alig látszik a haladás a képen. Szóval mivel ez viszont örömmel tölt el, így mutatom, hogy idén a sorozatok jegyében tervezek.
1. Maria van Scharrenburg 4 elem sorozata:
A párja már elkészült
6. Pixiek:
7. Tralala macik. Csak mert ezer éve szeretném megcsinálni őket:-D
2014. január 27., hétfő
Megér egy bejegyzést
Mindkét fiam kitűnő lett. Totálisan odáig vagyok. Miki ráadásul 4 dicsérettel zárta az évet. És mindketten milyen szerényen hozták az ellenőrzőjüket, hogy mutassák. Nagyon büszke vagyok rájuk!
Megvan az írásbeli eredménye is.
Matek: 41 pont
Magyar: 42 pont
Boldog vagyok!
Megvan az írásbeli eredménye is.
Matek: 41 pont
Magyar: 42 pont
Boldog vagyok!
2014. január 20., hétfő
Négyen a hintán
Ez a kép a mobilom kezdőoldala. Még tavaly nyáron készült a csúzdaparkban. Mind hajlandó volt odajönni egy kép erejéig, sőt vagy hármat készítettem, mert a mozgó hintával elég nehéz volt jó képet készíteni. Sokszor nézgetem, jó látni a csapatot együtt. Nameg olyan jókedvű a kép!
Matyiról írok pár sort. Mert extra gyorsan nő, mert sok dolog változik körülötte.
Matyi fiam 6. osztályos. Néha el sem hiszem, olyan gyorsan elrepült az általános suli is. Hosszas vívódás után döntöttünk úgy, hogy próbálkozzon meg a 6 osztályos gimivel. Szeretem a Don Bosco sulit, örülnék, ha minden gyerekem ide járna. Még Miklós fiamék osztályfőnöke sem veszi el a kedvem túlzottan, pedig épp most fogalmazgatnak a szülők egy petíciót Szilvi néninek. Pár problémám nekem is van vele, de Miki annyira alkalmazkodó és magától is tanuló, becsületes gyerek, hogy neki még véletlenül sem volt Szilvi nénivel semmilyen gubanca.
Karcsi ősszel kezdi az első osztályt. Remélem Ági nénihez vagy Enikő néniékhez kerül. Mindketten mondták, hogy talán a következős elsősöket megkapják.
Nade Matyira visszatérve: most szombaton megírta a központit a Piaristáknál. Matek, magyar és hittan volt terítéken. Ő azzal az érzéssel jött ki, hogy jól sikerült. Előtte a végén már tényleg sok-sok feladatlapot megcsináltattunk vele, sokat le is pontoztam neki (előző évi felvételi sorok). Volt pár, ami kritikán aluli értéket mutatott és asszem Matyinak kellett is egy kicsit, hogy ideges legyen. Néha az agyam eldobom attól, hogy mennyire nem látom tanulni. Én a hatodikos éveimre úgy emlékszem vissza, hogy sokkal többet tanultam. Ha meglátom egy tankönyv felett ülni, akkor rögtön azt gondolom, hogy dolgozatot írnak, különben csak a táskáját látom ide-oda hányódni egyik napról a másikra. Tegnap viszont aláírtam az ellenőrzőjét és mindössze 1 db 3 mellé kellett csak a nevem vésni, a többi 4-5 volt. Szép lesz a félévi bizi, kell is a felvételi pontokhoz, hiszen a gyerek magasra tette magának a lécet.
Szóval Matyi fiam két suliban méri meg magát.
1. Pannonhalmi Bencés Gimnázium
Az ő sorrendje. Főként az apja, de néha még én is próbáltam befolyásolni, hogy talán messze van Pannonhalma. De szó szerint szerelmes abba a suliba és őszintén szólva megértem. Még harmadikos volt, mikor az unokatesóm ballagására elment Pannonhalmára. Onnantól kezdve arról beszélt folyton, hogy ha továbbtanul, akkor csak ide megy. Viktor teljesen ellenezte, asszem mindent megtett, hogy Matyit lebeszélje, így a nyílt napra is velem ment el Matykó. Győrben becsatlakozott mellénk apa és anya, egyedül kicsit szánalmasnak és magányosnak éreztem volna magam a sok érdeklődő szülő között. Matyit a nyílt nap még jobban megerősítette az elhatározásában, és nekem is nagyon tetszett a miliő, a srácok és tanárok megnyilvánulásai. Jó választás, inkább csak az a kérdés, hogy a fiamnak mennyire jön majd be a távolság és a koli, ami nem semmi. Jelenleg az alsó 4 osztály egy osztályos közös hálóval fut!!! 30 fiú egy légtérben éjjel-nappal. Állítólag olyan szinten kovácsolja ez össze a fiúkat, hogy a barátságok egy életre elkísérik őket. Na egy ilyen barátságért én is elviselném a tömegszállót:-DD Egy kívülállónak biztos nagyon furcsa és idegen a látvány és a sok ottani szokás, de nekem a bátyám szintén a bencésekhez járt, csak Győrbe. Szerettem Győrbe járni a tesómhoz, szerettem azt a sulit, néha még a szaga is fel-feljön bennem. Olyan normális volt ott a bátyám:-D Én meg eredetileg Budapestre jöttem volna a Patrónába, csak nem vettek fel. Maradtam otthon (miután nem vettek fel a kéttannyelvikbe sem vidékre), a bátyám és a húgom vidéken tanultak. Szóval asszem tudom milyen előnnyel és hátránnyal jár, ha az ember nem marad végig otthon. Szóval ha a gyerek ennyire menni akar, menjen. Ha nem megy a dolog, ha túl messze van az otthon és mi is, akkor hazajön és beiratjuk ide egy gimibe. De én úgy érzem, hogy Matyinak nagyon testhezálló Pannonhalma. Mikit semmi pénzért nem engedném ide, őt felőrölné a távollétünk, függetlenül attól, hogy ő a jóval kevésbé bújós, látszólag jóval kevésbé fontos neki a mi barátságunk, úgy kell belőle egy beszélgetést kicsiholni.
A második választás a Piaristák. Ide Matyi legjobb barátja, Lackó megy, ezért, hogy legyen egy budapesti suli is, ezt jelöltük meg. Őszintén szólva nagyon vidékről ideszakadt család vagyunk. Fogalmam sincs arról, hogy melyik suli milyen itt fenn Budapesten. Tudnám, hogy Veszprém megyében hova, Viktor meg tudná, hogy Békés megyében hova mennénk a gyerekkel. Ez van. Viszont a Piaristákról csak jókat nyilatkoztak az ismerősök, szimpatikus volt a nyílt nap is (szintén én voltam), így megjelöltük kettes számú befutóként.
Én bármelyik suliba szívesen engedem Matyit. A lényeg, hogy ő mit akar és mennyire;) Matyi nagyon jóeszü és igen tág érdeklődési körű gyerek.
Ha meg idén mégsem jön össze egyik suli sem, marad a Boscoban és két év múlva lesz újabb dobása. Én nagyon szurkolok neki. A sajátomra visszaemlékezve tudom, hogy nehéz túltenni magam egy ilyen jellegű csalódásban magunkban. A mai napig élénken él bennem az emlék, hogy megkaptam a papírt, hogy nem vettek fel a gimibe. Aztán láttam a teljes megrökönyödést a szüleimen. Apukámmal fel is utaztunk Budapestre megnézni a felvételi papírjaim, mert nem akarta elhinni a dolgot. Ott aztán jött a feketeleves. Nagyon megalázó és nyomasztó érzés volt, hiszen addig én voltam otthon a jól tanuló, az okos, a neki minden megy gyerek... Hát jó sokat bőgtem akkoriban... Szóval remélem Matyimnak menni fog!
2013. szeptember 3., kedd
Éljen az ősz!
Amíg otthon voltam laza öt évet, mindig kissé rezignáltan fogadtam az őszi iskola és ovikezdést. Ez volt az első olyan évem, amikor Viktorral mindketten felsóhajtottunk, hogy végre itt az ősz! Nehéz volt végigszervezni a nyarat, de sikerült. Köszönöm a nagyszülőknek mindkét oldalon, köszönöm Zsuzsi anyukájának és Erzsi néninek, nem volt könnyű a logisztika és belekevert sok-sok gyerekbetegség, elmaradt tábor, törött ujj és egyebek:-DD
Bevallom szinte senkivel nem sikerült összejönnünk a nyáron. Vagy betegek voltak a srácaink, vagy utaztunk hétvégén, vagy egyszerűen élveztük, hogy kicsit fellélegzünk. Nekem nem volt ideális a nyár a munka miatt. Volt bennem sok-sok szorongás és para a megnövekedett feladatok miatt, szerencsére a nyár a kórházban is uborkaszezon, tehát nem taposták ki a belem, hanem szépen apránként ismerkedtem a dolgokkal és élveztem, hogy nem csörög annyit a telefonom. Mára már mindenki rájött, hogy itt már nem a mindent tudó, mindenben képben lévő régi kolleganő ül, hanem egy nagyon kezdő, aki szerencsére ismeri az átkapcsolás gombot! Fontos! Egyébként azt vettem észre, hogy néha még akkor is átkapcsolok, ha már tudom, hogy mit is kéne mondanom:-D Gáz!
Szóval Marika ovis lett. Cseresznye lett a jele.Karcsival hétfőn ketten futottak be a csoportba boldogan. Kedden már nem volt akkora a lelkesedés, de azért elindultak, kis segítséget jelentett a délutánra beígért finomság. Ha innen felállok, rögtön filózhatok azon, hogy előbb a gofrit süssem és utána vasaljak, vagy fordítva:-D Nem unatkozom, az tuti! Naszóval Marika egyébként várta az ovit. Eddig (még csak két nap telt el) igazán jó barátok Karcsival, aki lelkesen megmutogat neki mindent és istápolja a sok félig ismerős-ismeretlen gyerek között a kishugát. Karesz egyébként idén a térképekre kattant rá. Először Torontóba akart elvinni, hogy úszunk majd a Nagy tavakban, de azért rájött, hogy ez macerás. Most a tervek szerint Párizsba visz. Az első ovis nap után megengedte Marikának, hogy csatlakozzon hozzánk. A párizsi utitervet megosztom, mert figyelemreméltó:
1. Vonattal fogunk utazni. Emeletes hálófülkéssel.
2. Lifttel felmegyünk az Eifel toronyba, anyát majd kézenfogva vezetjük, mert tériszonya van.
3. Nagyon izgalmas dolgokat fogunk látni a Louvre-ban. Ezt a napirendi pontot anya erőltette diszkréten.
4. Minden nap sétálunk a Szajna partján, és veszünk sok-sok szuvenírt.
5. Gyorsvasúttal lemegyünk a tengerpartra úszni, de a cápákat kikerüljük majd.
6. És a legfontosabb: Minden nap 3 gombócos fagyit fogunk enni, a búcsúesten pedig 4 gombócosat. Ennél a pontnál döntött úgy Marika, hogy csatlakozni fog.
Szóval várom a párizsi utunkat, apa csatlakozása még bizonytalan, a nagytesókat nem visszük.
Csak jelzem Krisinek! Sok-sok szeretettel várjuk lakásunkba Krisi nénit, aki rekordot dönthet nálunk a külföldi útjainak számával! Hogy láttad Las Vegast, mindent vitt!!!!!
Miki és Matykó idén nem túl lelkesen mentek suliba. Matyi kora reggel konstatálta, hogy feláll a haja. Levizezte. Eddig akár egy madárfészekkel a fején is elment volna bárhova, most 3 keresztben álló hajtincs igazi válság volt. Miki még a szokásos ruhagyuri fazont hozza. Belepréseltem csemetéim az ünneplő ruhákba (gombócformában kaptam vissza őket délután, éljen!), cipőbe nekik kellett belenyomni a lábukat. Volt nyafogás, de egy órát ki lehetett bírni benne, bár bevallom enyhe lelkiismeretfurdalásom volt a dologgal kapcsolatban:-D Aztán jött a ma reggeli sokk. Tornacucc. Már csak 2 db hordható Don Bosco pólónk volt, abból 1 koszos. Hm.... Van egy rendetlen édesanya, aki nagyon nem készült az évkezdésre. Nem akarok mutogatni senkire... Szóval Matyi ma a fűzős nyakú űberbéna fehér póló helyett inkább egy sárgát vitt és közölte, hogy inkább azért ég, hogy anya még nem mosott, minthogy egy gáz pólóban mutatkozzon. Túlélték a tesit, pólókat a héten beszerzem.
Miki nem Ági nénihez került napközibe. Állatira sajnálom. Biztos nézett is nagy szemekkel Móni néni (asszem így hívják), mikor kérdeztem, hogy ő-e a végeleges napközis tanár néni. Én annyira Ági néniben reménykedtem. A héten már csak a kacatos dobozokat kell összekészítenem. Jövő héten meg jönnek a szülőik, szervezések. A héten pénteken klarinét-furulya óraegyeztetés. Amit már most tudok, annak a foglalkozásnak írom is be az idejét a táblámba. Így majd tudom, hogy milyen lyukak lesznek a zenei órákra. Egy késő estit bevállalok a fiúknak, így majd apa szedi őket össze. Matyi röpizni akar, Miki focizni. Karcsi is focizni fog, meg kell neki gyógytorna. Marika mondta, hogy valami ugri-bugrit ő is akar, ha már focizni nem mehet:-DD
Én meg úszni szeretnék. Azt hittem, hogy a nyáron majd lesz rá egy csomó időm, de alig jutottam el usziba sajnos. Most újra próbálkozom megint, már várom a pénteket.
Olvasni, hímezni az utóbbi időben semmi időm sem volt. Bár még lógok az Eragon élménybeszámolójával, ami nagyon jó olvasmányélmény volt az elmúlt időszakban. Sajnos mostanában iszonyúan sokat fáj a fejem, esténként inkább alszom. Nem tudom, hogy ez a hirtelen lehülés-e az oka, vagy évszakváltás. Mindenesetre szemészeten kezdek csütörtökön, aztán meglátom hogyan tovább. Ja, még True Blood 6. évadját sem volt időm megnézni, pedig eddig mindet láttam.
Mutatom a legszebb csokrot, amit az utóbbi időben kaptam. Szülinapi csokor kis késéssel. A barátnőimtől, Krisitől és Marától kaptam. Még mindig csodaszép! Köszönöm!
Aztán mutatok egy képet a legkisebbemről, aki minden ruhámat felpróbálja, ha előlhagyom. Most a piros nadrágomat vadászta le:
És egy újabb hímzés. Mintha nem lenne már egy csomó. De 50 %-os leárazás volt az Évában a Soroksári úton. Ez velem akart jönni. Így aztán a 3000 Ft-os utalványomon majd a fiúk garázdálkodhatnak:-D Nekem tetszik, főleg a pirosak miatt:
Bevallom szinte senkivel nem sikerült összejönnünk a nyáron. Vagy betegek voltak a srácaink, vagy utaztunk hétvégén, vagy egyszerűen élveztük, hogy kicsit fellélegzünk. Nekem nem volt ideális a nyár a munka miatt. Volt bennem sok-sok szorongás és para a megnövekedett feladatok miatt, szerencsére a nyár a kórházban is uborkaszezon, tehát nem taposták ki a belem, hanem szépen apránként ismerkedtem a dolgokkal és élveztem, hogy nem csörög annyit a telefonom. Mára már mindenki rájött, hogy itt már nem a mindent tudó, mindenben képben lévő régi kolleganő ül, hanem egy nagyon kezdő, aki szerencsére ismeri az átkapcsolás gombot! Fontos! Egyébként azt vettem észre, hogy néha még akkor is átkapcsolok, ha már tudom, hogy mit is kéne mondanom:-D Gáz!
Szóval Marika ovis lett. Cseresznye lett a jele.Karcsival hétfőn ketten futottak be a csoportba boldogan. Kedden már nem volt akkora a lelkesedés, de azért elindultak, kis segítséget jelentett a délutánra beígért finomság. Ha innen felállok, rögtön filózhatok azon, hogy előbb a gofrit süssem és utána vasaljak, vagy fordítva:-D Nem unatkozom, az tuti! Naszóval Marika egyébként várta az ovit. Eddig (még csak két nap telt el) igazán jó barátok Karcsival, aki lelkesen megmutogat neki mindent és istápolja a sok félig ismerős-ismeretlen gyerek között a kishugát. Karesz egyébként idén a térképekre kattant rá. Először Torontóba akart elvinni, hogy úszunk majd a Nagy tavakban, de azért rájött, hogy ez macerás. Most a tervek szerint Párizsba visz. Az első ovis nap után megengedte Marikának, hogy csatlakozzon hozzánk. A párizsi utitervet megosztom, mert figyelemreméltó:
1. Vonattal fogunk utazni. Emeletes hálófülkéssel.
2. Lifttel felmegyünk az Eifel toronyba, anyát majd kézenfogva vezetjük, mert tériszonya van.
3. Nagyon izgalmas dolgokat fogunk látni a Louvre-ban. Ezt a napirendi pontot anya erőltette diszkréten.
4. Minden nap sétálunk a Szajna partján, és veszünk sok-sok szuvenírt.
5. Gyorsvasúttal lemegyünk a tengerpartra úszni, de a cápákat kikerüljük majd.
6. És a legfontosabb: Minden nap 3 gombócos fagyit fogunk enni, a búcsúesten pedig 4 gombócosat. Ennél a pontnál döntött úgy Marika, hogy csatlakozni fog.
Szóval várom a párizsi utunkat, apa csatlakozása még bizonytalan, a nagytesókat nem visszük.
Csak jelzem Krisinek! Sok-sok szeretettel várjuk lakásunkba Krisi nénit, aki rekordot dönthet nálunk a külföldi útjainak számával! Hogy láttad Las Vegast, mindent vitt!!!!!
Miki és Matykó idén nem túl lelkesen mentek suliba. Matyi kora reggel konstatálta, hogy feláll a haja. Levizezte. Eddig akár egy madárfészekkel a fején is elment volna bárhova, most 3 keresztben álló hajtincs igazi válság volt. Miki még a szokásos ruhagyuri fazont hozza. Belepréseltem csemetéim az ünneplő ruhákba (gombócformában kaptam vissza őket délután, éljen!), cipőbe nekik kellett belenyomni a lábukat. Volt nyafogás, de egy órát ki lehetett bírni benne, bár bevallom enyhe lelkiismeretfurdalásom volt a dologgal kapcsolatban:-D Aztán jött a ma reggeli sokk. Tornacucc. Már csak 2 db hordható Don Bosco pólónk volt, abból 1 koszos. Hm.... Van egy rendetlen édesanya, aki nagyon nem készült az évkezdésre. Nem akarok mutogatni senkire... Szóval Matyi ma a fűzős nyakú űberbéna fehér póló helyett inkább egy sárgát vitt és közölte, hogy inkább azért ég, hogy anya még nem mosott, minthogy egy gáz pólóban mutatkozzon. Túlélték a tesit, pólókat a héten beszerzem.
Miki nem Ági nénihez került napközibe. Állatira sajnálom. Biztos nézett is nagy szemekkel Móni néni (asszem így hívják), mikor kérdeztem, hogy ő-e a végeleges napközis tanár néni. Én annyira Ági néniben reménykedtem. A héten már csak a kacatos dobozokat kell összekészítenem. Jövő héten meg jönnek a szülőik, szervezések. A héten pénteken klarinét-furulya óraegyeztetés. Amit már most tudok, annak a foglalkozásnak írom is be az idejét a táblámba. Így majd tudom, hogy milyen lyukak lesznek a zenei órákra. Egy késő estit bevállalok a fiúknak, így majd apa szedi őket össze. Matyi röpizni akar, Miki focizni. Karcsi is focizni fog, meg kell neki gyógytorna. Marika mondta, hogy valami ugri-bugrit ő is akar, ha már focizni nem mehet:-DD
Én meg úszni szeretnék. Azt hittem, hogy a nyáron majd lesz rá egy csomó időm, de alig jutottam el usziba sajnos. Most újra próbálkozom megint, már várom a pénteket.
Olvasni, hímezni az utóbbi időben semmi időm sem volt. Bár még lógok az Eragon élménybeszámolójával, ami nagyon jó olvasmányélmény volt az elmúlt időszakban. Sajnos mostanában iszonyúan sokat fáj a fejem, esténként inkább alszom. Nem tudom, hogy ez a hirtelen lehülés-e az oka, vagy évszakváltás. Mindenesetre szemészeten kezdek csütörtökön, aztán meglátom hogyan tovább. Ja, még True Blood 6. évadját sem volt időm megnézni, pedig eddig mindet láttam.
Mutatom a legszebb csokrot, amit az utóbbi időben kaptam. Szülinapi csokor kis késéssel. A barátnőimtől, Krisitől és Marától kaptam. Még mindig csodaszép! Köszönöm!
Aztán mutatok egy képet a legkisebbemről, aki minden ruhámat felpróbálja, ha előlhagyom. Most a piros nadrágomat vadászta le:
És egy újabb hímzés. Mintha nem lenne már egy csomó. De 50 %-os leárazás volt az Évában a Soroksári úton. Ez velem akart jönni. Így aztán a 3000 Ft-os utalványomon majd a fiúk garázdálkodhatnak:-D Nekem tetszik, főleg a pirosak miatt:
2013. augusztus 26., hétfő
12 éves!
El sem hiszem! 12 éves a legnagyobb fiam. Már igazi kiskamasz, de eddig még egész jól kijövünk. Mostanában nagyon bújós, sok-sok szeretgetésre van igénye, nagyjából ugyanúgy, mint a legkisebbnek:-D
Isten éltessen Matyikám!
2013. február 26., kedd
Beszámoló
Ezer éve nem írtam semmi összefoglalt a mindennapokról. Tervbe volt véve egy 2012 évi visszatekintés, hogy milyen évet is zártunk. Most már csak tömören annyit, hogy irtó nehéz év van a hátunk mögött, de valahogy minden megoldódott. Sok változás ért bennünket, főképp az én munkába állásomnak köszönhetően. Bár a szabadidő mennyiségem nagyon lecsökkent, azt hiszem kifejezetten jót tett, hogy nem folyton otthon leledzem. Minden reggel, mikor átlépem a kórház kapuját, valami hihetetlen nyugalom tölt el. Tényleg jól érzem itt magam. Biztos van valami kavarc a fejemben, de nekem minden kórház otthonos, szeretem a szagát, azt a miliőt, ami ott van. A legtöbb nyugtalanságot az otthoni dolgaim okozzák. Mindig izgulok, hogy épp mikor kinek lesz valami sulis, ovis, bölcsis plusz, amit nem szabad elfelejtenem. Izgulok azon, hogy épp ki lesz beteg és mennyire lesz beteg. Lekopogom, hogy bár sokat voltak betegek a gyerekek, amolyan igazán komoly, masszív betegség még nem döntött le a lábáról senkit. Így aztán nyugodt szívvel hagytam a csapatot apósomra és Erzsi nénire. Apósom rengeteget segített, ezért külön hálás vagyok neki. Ha egyik nap hívjuk, akkor akár már aznap este ott is van nálunk. Erzsi néni meg szerintem jól keres a Selmeci családnál:-DD
Marika eszméletlenül sokat fejlődött a bölcsiben. Már délután is pelus nélkül alszik, bár az utóbbi időben inkább csak fekszik, mert minden második napon tud csak aludni. Úgy látszik ő is echte Selmeci, vagyis kis alvásigényű gyerek lesz. Nálunk csak Miki aludt egészen középső végéig, a többiek már kiscsoportban a plafont bámulták. Ezek szerint Marika sem lesz kivétel.
Szerintem egyre csajszisabb, tényleg annyira más, mint a fiúk. A játéka még mindig inkább a fiúkéra hasonlít, de azért sokat tesz-vesz a kiskonyhában, imád boltosozni (főleg apával), ja és nála nagyon nem mindegy, hogy milyen ruhát akarok ráadni. Alig három évesen kerek-perec közli, ha valamit nem hajlandó felvenni.
Leginkább Karcsi adja fel mostanában a leckét. Néha tényleg olyan, mint egy mániákus depressziós alkat. Egyszer totál hepi és ömleng, máskor minden sz@r és utálja az egész családot. Néha nagyon nehéz megszelídíteni, van, hogy olyan szintig elmegy, hogy már nincs is kedvem hozzá. A múltkor is valamin megsértődött, apának már nem volt hozzá türelme, hiszen beteg volt. Én kérdezgettem Karcsit, hogy mi a hézag, mondja már el, de csak rugdalt felém, kiabált, hogy hagyjam békén, neki még esti mese sem kell soha többé. Egy ideig próbálkoztam, aztán mikor láttam, hogy semmi eredmény, végül fogtam magam, felálltam és mondtam, hogy akkor szép álmokat, szóljon, ha képes emberi módon viselkedni. Mikor ki akartam menni a szobából, utánam rohant, belém csimpaszkodott és zokogott úgy, hogy rázkódott az egész kis teste. Kérdeztem, hogy miért sír, azt mondta, hogy azért, mert ő olyan rossz fiú. Végül volt mese és beszélgetés és sok-sok puszi és másnap reggel ismét egy hepi Karcsival találkoztam. Mostanában a gyerek bibliából kell neki olvasni, amit a keresztelőjére kapott, és nagyon élvezi.
Miki fura. Lehet, hogy teljesen normális másnak, hogy egy gyerek ennyire nem olvas és szinte alig érdekli valami, de nekünk ez komoly aggodalomra ad okot. Miki lényegében csak a fociskártyáival foglalkozik. A suliban az egyik legjobb tanuló, szépen olvas, nagyon szépen ír. Csak egyszerűen semmit nem csinál azon kívül, ami kötelező, és folyton unatkozik. Még Karcsinál is van olyan, hogy rákattan egy témára és azt szó szerint kivesézi. Pl. hogy ki merre járt már külföldön. Minden ismerősét végigkérdezgette, nézegette a földgömböt, a térképeket. Miki meg csak úgy van. Egyszer elővett egy könyvet, aztán a 20. oldal körül lerakta. Nekilát valami nagyobb alkotásnak, de alig a negyedénél már rémesen unja. Talán még hímzésben volt eddig a legkitartóbb, bár mostanában már nagyon azt sem csinálja. Azért azt örömmel konstatálta, mikor tegnap közölte velem, hogy egyre több barátja van a suliban. Mostanában Balázs haverjának sem ír Tunéziába, gondolom ez lehet az oka. Szerencsére egész jókedvű, így legalább amiatt nem kell aggódnom, hogy lehangolt és semmi sem érdekli:-D
Matyi meg hozza a szokásos formáját. Őszintén szólva eszméletlen könnyebbség, hogy nem kell rá folyton figyelni, vagy együtt tanulni, mert a kicsik tényleg szinte minden vegyértékem lekötik. Matyi mindenféle versenyekre megy: matek, szolfézs, klarinét. Sokszor emlékeztet a gyerekkori magamra, de ő azt hiszem sok szempontból jobb, mint én voltam. Annyit mulatok azon, hogy míg a többiek mesét néznek, vagy épp unatkoznak, akkor Matyi épp olvas. Ugyanezt csináltam anno én is, amitől a bátyám majd hülyét kapott. Csak még két oldal, csak még egy fejezet… Még ma is képes vagyok főzés közben is akár pár sort olvasni, ha nagyon izgat a könyv. Matyi ki is készítette nekem az egyik mostani nagy könyvélményét. Hamarosan el is kezdem, az tuti.
Sokat panaszkodik amiatt, hogy engem nem talál vidámnak. Apa és Matyi szerint is sokkal vidámabb és jobb fej voltam a régi lakásban. Biztos igazuk van. Sokszor érzem magam olyan fáradtnak, hogy kemény erőfeszítés kell ahhoz, hogy tegyem a dolgom. Én is szeretnék többet nevetni, de Marika és Karesz mindent megtesznek azért, hogy néha kínkeservesen haladjon a délután, az este. És igen, ha már addigra felhúznak, mire hazaérünk, akkor a nagyok is megisszák a levét. És igen, sokat ront a hangulatomon, ha épp ezerrel fáj a hátam, vagy iszonyúan szar a térdem (utóbbi asszem megjavult végre, gyorsan lekopogom), vagy érzem, hogy egy betegség húz és csak a túlélésre játszom és még egy apró irracionálisan viselkedő gyerek is keresztbetesz, vagy cipelteti magát ordítva az utcán. Ilyenkor elég még egy kis adalék, ami még nehezebbé teszi a napot és az már tényleg beteszi a kiskaput.
Szóval remélem a tavasz majd sokat segít a helyzeten. Tervezem a virágokat, amiket még egyik évben sem ültettem el, nade majd idén. A hímzés tervem is asszem épp ezért lett ennyire túlzott és romantikus, mert vágyódok sok-sok szépre. Néha a lakást is szeretném szépíteni, de mindent próbálok tologatni, mert anyagilag tényleg meg kéne izmosodnunk ( a függöny is csak terv maradt, de legalább karnis már van!). Még egy utolsó részlet és kipipálhatjuk a szülőktől kapott kölcsönt. Szüleimnek (ezer hála ezért) nem volt fontos, hogy ennyire siessünk, Viktornak viszont igen, és ha neki az, akkor nekem is az. Utána meg nekilátunk a horribilis összegű hitelünk szép apránkénti lefarigcsálásának. Már nem szorongok miatta, megszoktam. Gáz. De jobban örülnék, ha kijönne az éves tájékoztató, és csak 7 számjegyű lenne. Szóval spórolni kéne. És minden hónap végén Viktorral nézzük, hogy már megint mire ment el ennyi pénz, pedig nem vettünk meg egy csomó dolgot, ami jó lenne. Egész télen terveztem magamnak egy szép pulcsit, egy szép felsőt (egy fehér nagyon kéne), egy csini nadrágot. Semmit nem vettem. Pedig sok szép dolgot láttam. Viszont a gyerekek mindig kapnak új ruhát, mert Karcsi szegénykém csak a nagyoktól levetetteket hordja, Miki iszonyúan hirtelen nőtt, Matyi meg csak simán nő és már mindene bokalengetős, csukló felett érő. Alig veszem le róla a ruhát, már Miki is szinte azonnal kinövi. Marikánál meg nem nagyon van utánpótlás ruhában, neki vennem kell. Még szerencse, hogy Csédóra anno hozott egy nagy zsáknyi csini rucit. Egyre több ruhácskába belenőtt Marika, de a bölcsiben akkor is nagy a ruhafogyás, így kellett vennem neki ezt-azt. Jön a tavaszi cipő időszak… Khm… De akkor sem veszek kínait, vagy szart, mert a jó cipő jó a lábnak is. És most kéne megvenni Viktornak a jövő évi téli bakancsát. 5 évig kihúzta a mostanival, idén kezdett el beázni, meg szörnyen rondán kinézni. Ezt mindenképp meg akarom venni! Asszem a csini átmeneti kabátot megint kihagyom, a nagykabát után rögtön jöhet a vékony nagyon tavaszi.
Melóról annyit, hogy március 12-én visszakerülök a kontrollingra. Várom. Meg nem is várom. Megszerettem a mostani főnökeim, de a munkát annyira nem szeretem. Arra jó volt, hogy egy csomó embert megismertem a kórházban, és arra is jó volt, hogy újra szoros barátságot kötöttem a telefonnal, ami éjjel-nappal csörög és néha egyszerre három mellet strázsálok. Jó volt orvosok közelében dolgozni, figyelni a sürgés-forgást, az emberekkel való bánásmódot. Bár ez egy kicsit másabb verzió, mert a fizetős osztály mellett csücsülök napi 7 órában. Agyilag nagyon nem használnak ki, a meló nem terhel meg, néha van egy-egy incidens, de a legtöbb problémám abból adódott, hogy a munkakört és a feladatokat nem adták át rendesen. Hát igen, senki sem számított arra, hogy a kolleganő, akit helyettesítenem kellett, a kényszerszabadság után utcára kerül. Sajnáltam nagyon és csak a helyi pletykákból tudom, hogy mit csinált. Kár volt…
Főnökeim ikrek. Ez egyrészt szórakoztató, másrészt rémes. Nehéz úgy magáznom őket, hogy amikor egyikről mondok valamit a másiknak, akkor mégis keresztnéven mondom. De mindkettő nagyon emberséges és rendes ember. Keveset beszélgetünk, keveset tudnak rólam és én is róluk, legtöbb benyomást inkább a közös munkakapcsolat adja. A legtöbb témát meg a sok gyerek, mert az egyik főnökömnek szintén 4 van. És annyira jó hallani, amikor ugyanazokon a dolgokon vekeng, mint én. Pl. ő is utálja a farsangot:-DD, és ő is aggódik azon, hogy 4 gyereknek hogy adja meg majd az inuló tőkét a nagybetűs életbe. Egyébként bár ikrek, sok dologban annyira másak. Egyszer poénból írok egy listát, hogy miben másak. A legkardinálisabb eltérés, a humorérzék, ami döbbenetes, hogy az egyik mennyire vicces, a másiknak meg nulla szinte. Sok dolog van, amit a közvetlen főnököm nem jól csinál. Szerintem engem, mint orvosigazgatói titkárnőt sokkal jobban igénybe kéne vennie. Majd talán elmondom neki, ha visszamegyek a kontrollingra, hiszen az utódomnál teljesen új lapot nyitnak majd.
Ja, és közben volt egy rendkívül előnyös állásajánlatom, amire nemet mondtam. Igent mondtam volna, de helyileg olyan messze van, hogy nemet mondtam. Most nem vállalhatom azt be, hogy napi 1-1 órát utazzam oda-vissza. Még túl kicsik a gyerekek. Megtisztelő volt régi főnököm megkeresése, nagyon jól esett, nagyon sokat filóztam rajta. De mindig az volt a vége, hogy nem tudnék mindkét helyen, vagyis melóban és otthon is helytállni. És nekem még mindig az otthon a fontosabb.
Marika eszméletlenül sokat fejlődött a bölcsiben. Már délután is pelus nélkül alszik, bár az utóbbi időben inkább csak fekszik, mert minden második napon tud csak aludni. Úgy látszik ő is echte Selmeci, vagyis kis alvásigényű gyerek lesz. Nálunk csak Miki aludt egészen középső végéig, a többiek már kiscsoportban a plafont bámulták. Ezek szerint Marika sem lesz kivétel.
Szerintem egyre csajszisabb, tényleg annyira más, mint a fiúk. A játéka még mindig inkább a fiúkéra hasonlít, de azért sokat tesz-vesz a kiskonyhában, imád boltosozni (főleg apával), ja és nála nagyon nem mindegy, hogy milyen ruhát akarok ráadni. Alig három évesen kerek-perec közli, ha valamit nem hajlandó felvenni.
Leginkább Karcsi adja fel mostanában a leckét. Néha tényleg olyan, mint egy mániákus depressziós alkat. Egyszer totál hepi és ömleng, máskor minden sz@r és utálja az egész családot. Néha nagyon nehéz megszelídíteni, van, hogy olyan szintig elmegy, hogy már nincs is kedvem hozzá. A múltkor is valamin megsértődött, apának már nem volt hozzá türelme, hiszen beteg volt. Én kérdezgettem Karcsit, hogy mi a hézag, mondja már el, de csak rugdalt felém, kiabált, hogy hagyjam békén, neki még esti mese sem kell soha többé. Egy ideig próbálkoztam, aztán mikor láttam, hogy semmi eredmény, végül fogtam magam, felálltam és mondtam, hogy akkor szép álmokat, szóljon, ha képes emberi módon viselkedni. Mikor ki akartam menni a szobából, utánam rohant, belém csimpaszkodott és zokogott úgy, hogy rázkódott az egész kis teste. Kérdeztem, hogy miért sír, azt mondta, hogy azért, mert ő olyan rossz fiú. Végül volt mese és beszélgetés és sok-sok puszi és másnap reggel ismét egy hepi Karcsival találkoztam. Mostanában a gyerek bibliából kell neki olvasni, amit a keresztelőjére kapott, és nagyon élvezi.
Miki fura. Lehet, hogy teljesen normális másnak, hogy egy gyerek ennyire nem olvas és szinte alig érdekli valami, de nekünk ez komoly aggodalomra ad okot. Miki lényegében csak a fociskártyáival foglalkozik. A suliban az egyik legjobb tanuló, szépen olvas, nagyon szépen ír. Csak egyszerűen semmit nem csinál azon kívül, ami kötelező, és folyton unatkozik. Még Karcsinál is van olyan, hogy rákattan egy témára és azt szó szerint kivesézi. Pl. hogy ki merre járt már külföldön. Minden ismerősét végigkérdezgette, nézegette a földgömböt, a térképeket. Miki meg csak úgy van. Egyszer elővett egy könyvet, aztán a 20. oldal körül lerakta. Nekilát valami nagyobb alkotásnak, de alig a negyedénél már rémesen unja. Talán még hímzésben volt eddig a legkitartóbb, bár mostanában már nagyon azt sem csinálja. Azért azt örömmel konstatálta, mikor tegnap közölte velem, hogy egyre több barátja van a suliban. Mostanában Balázs haverjának sem ír Tunéziába, gondolom ez lehet az oka. Szerencsére egész jókedvű, így legalább amiatt nem kell aggódnom, hogy lehangolt és semmi sem érdekli:-D
Matyi meg hozza a szokásos formáját. Őszintén szólva eszméletlen könnyebbség, hogy nem kell rá folyton figyelni, vagy együtt tanulni, mert a kicsik tényleg szinte minden vegyértékem lekötik. Matyi mindenféle versenyekre megy: matek, szolfézs, klarinét. Sokszor emlékeztet a gyerekkori magamra, de ő azt hiszem sok szempontból jobb, mint én voltam. Annyit mulatok azon, hogy míg a többiek mesét néznek, vagy épp unatkoznak, akkor Matyi épp olvas. Ugyanezt csináltam anno én is, amitől a bátyám majd hülyét kapott. Csak még két oldal, csak még egy fejezet… Még ma is képes vagyok főzés közben is akár pár sort olvasni, ha nagyon izgat a könyv. Matyi ki is készítette nekem az egyik mostani nagy könyvélményét. Hamarosan el is kezdem, az tuti.
Sokat panaszkodik amiatt, hogy engem nem talál vidámnak. Apa és Matyi szerint is sokkal vidámabb és jobb fej voltam a régi lakásban. Biztos igazuk van. Sokszor érzem magam olyan fáradtnak, hogy kemény erőfeszítés kell ahhoz, hogy tegyem a dolgom. Én is szeretnék többet nevetni, de Marika és Karesz mindent megtesznek azért, hogy néha kínkeservesen haladjon a délután, az este. És igen, ha már addigra felhúznak, mire hazaérünk, akkor a nagyok is megisszák a levét. És igen, sokat ront a hangulatomon, ha épp ezerrel fáj a hátam, vagy iszonyúan szar a térdem (utóbbi asszem megjavult végre, gyorsan lekopogom), vagy érzem, hogy egy betegség húz és csak a túlélésre játszom és még egy apró irracionálisan viselkedő gyerek is keresztbetesz, vagy cipelteti magát ordítva az utcán. Ilyenkor elég még egy kis adalék, ami még nehezebbé teszi a napot és az már tényleg beteszi a kiskaput.
Szóval remélem a tavasz majd sokat segít a helyzeten. Tervezem a virágokat, amiket még egyik évben sem ültettem el, nade majd idén. A hímzés tervem is asszem épp ezért lett ennyire túlzott és romantikus, mert vágyódok sok-sok szépre. Néha a lakást is szeretném szépíteni, de mindent próbálok tologatni, mert anyagilag tényleg meg kéne izmosodnunk ( a függöny is csak terv maradt, de legalább karnis már van!). Még egy utolsó részlet és kipipálhatjuk a szülőktől kapott kölcsönt. Szüleimnek (ezer hála ezért) nem volt fontos, hogy ennyire siessünk, Viktornak viszont igen, és ha neki az, akkor nekem is az. Utána meg nekilátunk a horribilis összegű hitelünk szép apránkénti lefarigcsálásának. Már nem szorongok miatta, megszoktam. Gáz. De jobban örülnék, ha kijönne az éves tájékoztató, és csak 7 számjegyű lenne. Szóval spórolni kéne. És minden hónap végén Viktorral nézzük, hogy már megint mire ment el ennyi pénz, pedig nem vettünk meg egy csomó dolgot, ami jó lenne. Egész télen terveztem magamnak egy szép pulcsit, egy szép felsőt (egy fehér nagyon kéne), egy csini nadrágot. Semmit nem vettem. Pedig sok szép dolgot láttam. Viszont a gyerekek mindig kapnak új ruhát, mert Karcsi szegénykém csak a nagyoktól levetetteket hordja, Miki iszonyúan hirtelen nőtt, Matyi meg csak simán nő és már mindene bokalengetős, csukló felett érő. Alig veszem le róla a ruhát, már Miki is szinte azonnal kinövi. Marikánál meg nem nagyon van utánpótlás ruhában, neki vennem kell. Még szerencse, hogy Csédóra anno hozott egy nagy zsáknyi csini rucit. Egyre több ruhácskába belenőtt Marika, de a bölcsiben akkor is nagy a ruhafogyás, így kellett vennem neki ezt-azt. Jön a tavaszi cipő időszak… Khm… De akkor sem veszek kínait, vagy szart, mert a jó cipő jó a lábnak is. És most kéne megvenni Viktornak a jövő évi téli bakancsát. 5 évig kihúzta a mostanival, idén kezdett el beázni, meg szörnyen rondán kinézni. Ezt mindenképp meg akarom venni! Asszem a csini átmeneti kabátot megint kihagyom, a nagykabát után rögtön jöhet a vékony nagyon tavaszi.
Melóról annyit, hogy március 12-én visszakerülök a kontrollingra. Várom. Meg nem is várom. Megszerettem a mostani főnökeim, de a munkát annyira nem szeretem. Arra jó volt, hogy egy csomó embert megismertem a kórházban, és arra is jó volt, hogy újra szoros barátságot kötöttem a telefonnal, ami éjjel-nappal csörög és néha egyszerre három mellet strázsálok. Jó volt orvosok közelében dolgozni, figyelni a sürgés-forgást, az emberekkel való bánásmódot. Bár ez egy kicsit másabb verzió, mert a fizetős osztály mellett csücsülök napi 7 órában. Agyilag nagyon nem használnak ki, a meló nem terhel meg, néha van egy-egy incidens, de a legtöbb problémám abból adódott, hogy a munkakört és a feladatokat nem adták át rendesen. Hát igen, senki sem számított arra, hogy a kolleganő, akit helyettesítenem kellett, a kényszerszabadság után utcára kerül. Sajnáltam nagyon és csak a helyi pletykákból tudom, hogy mit csinált. Kár volt…
Főnökeim ikrek. Ez egyrészt szórakoztató, másrészt rémes. Nehéz úgy magáznom őket, hogy amikor egyikről mondok valamit a másiknak, akkor mégis keresztnéven mondom. De mindkettő nagyon emberséges és rendes ember. Keveset beszélgetünk, keveset tudnak rólam és én is róluk, legtöbb benyomást inkább a közös munkakapcsolat adja. A legtöbb témát meg a sok gyerek, mert az egyik főnökömnek szintén 4 van. És annyira jó hallani, amikor ugyanazokon a dolgokon vekeng, mint én. Pl. ő is utálja a farsangot:-DD, és ő is aggódik azon, hogy 4 gyereknek hogy adja meg majd az inuló tőkét a nagybetűs életbe. Egyébként bár ikrek, sok dologban annyira másak. Egyszer poénból írok egy listát, hogy miben másak. A legkardinálisabb eltérés, a humorérzék, ami döbbenetes, hogy az egyik mennyire vicces, a másiknak meg nulla szinte. Sok dolog van, amit a közvetlen főnököm nem jól csinál. Szerintem engem, mint orvosigazgatói titkárnőt sokkal jobban igénybe kéne vennie. Majd talán elmondom neki, ha visszamegyek a kontrollingra, hiszen az utódomnál teljesen új lapot nyitnak majd.
Ja, és közben volt egy rendkívül előnyös állásajánlatom, amire nemet mondtam. Igent mondtam volna, de helyileg olyan messze van, hogy nemet mondtam. Most nem vállalhatom azt be, hogy napi 1-1 órát utazzam oda-vissza. Még túl kicsik a gyerekek. Megtisztelő volt régi főnököm megkeresése, nagyon jól esett, nagyon sokat filóztam rajta. De mindig az volt a vége, hogy nem tudnék mindkét helyen, vagyis melóban és otthon is helytállni. És nekem még mindig az otthon a fontosabb.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)