Gyerkőceim életkora

2018. december 16., vasárnap

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (5)

Nem sokat haladtam vele az utóbbi időben, de azért mutatom, hogy milyen állapotban van ez a hímzésem. Mellesleg csak ezen dolgozom, mert ha több képet öltögetnék, akkor semmiben sem lenne látványos a haladásom. Néha hetek telnek el, hogy tűt vehetnék a kezembe.


Ekkora nagy anyag van hozzá, tehát jócskán van mit még hímeznem, de a két szélét már elértem:

És hogy miért vagyok ilyen ritkán tű-közelben? Egyik oka természetesen ez a kis apróság, aki október óta a bölcsit koptatja. Szeret bölcsizni, és őt is nagyon szeretik, ami igazán jó érzéssel tölt el mindenkit. Nyugodt szívvel hagyom ott minden nap, mert jó helyen van és élvezi a közösséget. Mostanában kezd kinyílni a csipája a fiatalúrnak ott is, és egyre többet kutyálkodik, de még nem panaszkodnak a gondinénik.

A másik ok, ami meg távol tart a hímzéstől az új munkám. Szeretem, bár hangyányit magányosan töltöm napjaim. De lassacskán megszoktam, nameg mivel nincs kivel elcsacsognom az időm, így csinálom azt, ami a dolgom. Lassanként belerázódom, de az elődömet még sokat kell hívnom, mert több olyan dolog merül fel menet közben, amivel még egyáltalán nem találkoztam.
A legtöbbet azzal foglalkozom, hogy a káoszt próbálom felszámolni. Évek óta senki sem rendszerezett, selejtezett, pakolt az irodában. Néha olyan poros aktákat rendezgetek, hogy folyton azt érzem futnom kell kezet mosni. Sok érdekes dolgot találok, sok izgalmas iratot olvashatok. És hát a fő attrakció majd kedvenc szekrényem rendberakása lesz.

Eddig minden irodista csukva tartotta, vagy max. egyszer nézett bele. Ha mutatom kinyitva is, akkor asszem érthető, hogy miért. Ez lesz az utolsó, aminek nekilátok, ha már minden rendben van. Szabályosan olyan érzésem van, hogy még csontvázat is fogok benne találni.
Egyébként ilyen az irodám:

2018. augusztus 19., vasárnap

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (4)

Ennyit haladtam vele a nyaralás alatt. Szeretem öltögetni, bár most kicsit túl sok volt a szürke, így gyorsan egy kaspót a virággal együtt ráhímeztem. Mégis látszódjon a haladás valamicskét:-D Azt hiszem a nyáron már más hímzést nem veszek elő, ezzel haladok egészen addig, amíg meg nem unom. Jelentem, még nem untam meg!!!


2018. augusztus 18., szombat

Nyaralás 2018 - első felvonás (szájmenés miatt)

Mivel ez az év elég rendesen leapasztotta a bankszámlánkat, így eleinte nem is gondolkodtunk nyaralásban. Aztán tavasszal Viktor kapott egy kis bónuszt, úgyhogy gondoltuk egy kisebb költségvetésű nyaralással megpróbálkozhatunk. Vagyis legyen az eredetileg is tervezett Albertfalvi Plébániai Családos Tábor mellett még egy kis külön nyaralás a Balatonnál. Semmi puccos hely, semmi hotel, inkább csak egy olcsó apartman, ahol pár estét tölthetünk. Gondoltam megkérdezem Mariannt, hátha jönnének ők is szívesen velünk, így akkor nem csak magunkban lennénk (mint mindig). Végül mire sor került az ominózus hétre, addigra már 6 felnőtt és 10 gyerek nyaralt együtt:-D

Pár gondolatot azért szeretnék írni az egész nyárról és a nyaralgatásainkról is, mert bár lassan vége van a szünidőnek, azért annyi minden történt. Persze főképp a gyerekekkel, mert én azt hiszem 2,5 hét kivételével minden napot itthon töltöttem, illetve annak is fő részét Lackóval a játszótéren az utcánkban, ennek eredményeképp csodás homokozóbarna színem van. Lassan megvolt nyár közepére a keménymag, akik minden nap kinn vannak a játszin délelőtt és persze délután is. Egy ideig reménykedtem, hátha viszik majd ki a tesók Lacikát, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nekik ez nem buli, inkább itthon vannak, ki sem teszik a lábuk a lakásból, de az öccsüket ki nem viszik önként és dalolva a kicsik mellé a homokozóba. Így aztán csendben helyretettem lázadó lelkem (Ami azt zengte, hogy mi mindenre lesz időm a nyáron, hogy itt lesz az összes gyerek és segítenek nekem!) és elfogadtam a magától értetődő tényt, hogy a nyár nehezebb lesz idén, mint az év közbeni időszak. Kellett egy nagyjából használható napirend, aztán ment a menet. Igazából a főzés volt csak nagy kihívás, mert ugye sokat ettek a gyerekek, nameg a délutáni imádságidőm mehetett a levesbe, mert nem volt nyugi és csend még csak véletlenül sem. Még szerencse, hogy a tornáról nem kellett lemondanom, ugyanis azt magától kiiktattam az életemből időhiány miatt. Ennyit az Én-időről, amit folyamatosan üvölt a tv és az internet. Majd egyszercsak lesz időm magamra is. Na azért elárulom, hogy itt-ott lopkodok magamnak egy picit ám, mert különben hülyét kapnék:-D

Nyár elejére állt csak össze az idei táblánk, hogy melyik hetet hol töltik a gyerekek. Nekik igyekeztünk minél kevesebb hetet "lukasan" hagyni. Legalábbis a két kicsinek. Kezdtük a táborokkal, amiről egyszer már írtam. Csak Marika és Miki volt, mert a másik két gyerkőc lebetegedett. A Matyi zenetáboráról visszakaptuk az egész összeget, Karesz táborának az árát majd ősszel kapjuk vissza, asszem azonnal beleforgatom osztálypénzbe... Nade tábor után mentünk egy hétre anyukámékhoz. Illetve csak én mentem a három kicsivel. Mivel szépen haladtam a hímzésemmel, így elmondhatom, hogy sikerült lazulnom és irtó jó, amikor nem nekem kell főzni. Nameg szeretek beszélgetni a szüleimmel. Mindkettővel.
Nem tartom a kronológiai sorrendet, mert nincs értelme, inkább ugrálok. Idén nagy csalódás volt a hittan tábor a gyerekeknek. Miki fiam úgy jött haza, hogy soha többet. A tini lányok miatt a tini fiúk szobája folyton büntiben volt. Mivel kollektív büntetés volt, így sajnos még ha nem is vett részt a buliban, akkor is megbüntették. Kiábrándultan, az éjszakai bünti-békaügetés miatt egy csini kis izomgyulladással ért haza. Közölte, hogy soha többet nem fog menni. Matyi segítőnek ment, így ő azért több élményt is hozott haza. Marika a kislányok között jól szórakozott. Karesz pedig valami rossz fát tett a tűzre és emiatt rossz lelkiismerettel csinálta végig a tábort. És nem is találta túl jónak a korosztálya csapatát, így örült, mikor eljött a tábor vége. Sok gond volt a gyerekekkel a táborvezetők szerint és kevés volt a férfiember, aki felügyelőként jelen lett volna. Pár anyukával beszélgettem, az ő gyerekeik is csalódottan jöttek haza. Végül azt fogalmaztuk meg, hogy jobb lenne, ha összeszokott gyerekek mennének, akik év közben együtt járnak hittanra. Ez azt jelenti, hogy aki csak úgy szimplán hallja a templomban a hirdetést, az ne eshessen be csak úgy táborozni. Mondjuk ennyi erővel nálunk nem mehetne a két nagy, mert év közben Pannonhalmán vannak. Ott van a hittan is, nem Albertfalván. Bár a családos táborban nagyon kapacitáltak engem, hogy küldjem őket a péntek esténként tartott ifi hittanra. Matyi nyitott rá, Miki még mindig elzárkózik.

Viktor elvitte a két kicsit gyülekezeti táborba. Erre a hétre ő ki is vett szabit, hogy a táborban segíthessen. Mondtam is neki, hogy ez neki már nyaralás. Hát irgalmatlanul elfáradt, minden évben úgy érzem, hogy csak én emlékszem arra, hogy rájön, hogy ez nem neki való és hogy ennyi gyerekkel (16 fős csapat) nem tud foglalkozni. Irgalmatlan mennyiségű időt ölt bele a kézműves projektbe, amit ő tervezett és kivitelezett, aztán a táborban a gyerekek maguk is elkészítettek. Viszont Marika és Karesz jól érezték magukat, Karcsi új barátot is szerzett. Közben a két nagyobbik fiam hazament Ajkára a szüleimhez. Illetve először csak a Matyi ment, aztán később Miki is csatlakozott hozzá. Egy incidenstől eltekintve jól érezték magukat.

Idén is jártunk Decsen Irénke néninél. Csak én mentem, 4 gyereket vittem magammal. Hát remélem nem tettünk Lackóval túl rossz benyomást, mert Öcsi meg nem állt. Még enni sem ült le semmi szín erejéig. Ráadásul a nagy melegben úgy döntött, hogy enni sem fog semmit, inkább csak iszik. Ettől persze én hót ideg vagyok. Mivel folyton Lackó után rohangáltam, így csak este volt időnk leülni Irénke nénivel beszélgetni. Irtó későn keveredtem ágyba, de mindenképp megérte, még ma is gondolkodom azokon a dolgokon, amiket mondott. Ja! És idén végre sikerült az unokatesómat, Ipót is meglátogatni. Nagyon jó volt, hihetetlen mennyiségű kajával készült, mi meg alig ettünk. Jó volt látni a gyerekeit is. Gergővel nehéz beszélgetni, legalábbis az a pár perc kemény agymunka volt, hogy miről kérdezzem, mert ő sosem kérdezett. A lányok viszont tüneményesek voltak. Olyan szépek és nagyon kedvesek. Irtón megható volt látni, milyen nagyon szeretik az anyjukat. Miki csak a szeme sarkából mérte fel a csajokat, de megállapította, hogy vannak csini rokonaim:-DD
Ja, sajnos Matyi pont lebetegedett erre a hosszú hétvégére. Viktor meg gyülekezeti program miatt nem tudott eljönni először, aztán meg Matyit ápolta. Így maradt le Matyi fiam Zsuzsi esküvőjéről is, amit nagyon várt...

Na folyt köv. Majd később ellenőrzöm a helyesírást:-DD

2018. július 27., péntek

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (3)

Gondoltam mutatom, hogy mennyit sikerült haladnom vele mostanában. Aki figyelmesen szemléli a két képet, az felfedezhet közte némi eltérést. Na azt a mennyiséget hímeztem bele:-D Egyébként csak az érdekesség kedvéért írom, hogy 10 évvel ezelőtt kezdtem ezt a képet hímezni és valahogy nem nagyon haladtam vele. Pedig csodaszépek a színei és nagyon jó a Lanarte készletek vásznaira hímezni. Valahogy mégis kicsit hűtlen vagyok ehhez a képhez. Most mindenesetre jól esett hímeznem, pedig utoljára 2011-ben öltöttem bele pár x-et. A nyáron valszeg ez a képem marad a hímzős táskámban... amíg meg nem unom:-DD

Na itt tartottam 2011-ben:

Ilyen most:

Ez meg a grátisz kép az épp kávézgató legkisebbről:

2018. július 24., kedd

Változások az életemben

Csak címszavakban, mert sajnos nem tudom azt mondani, hogy időm, mint a tenger. Ősztől új időszámítás indul a Selmeci családnál.
- Októberben kezdek az új munkahelyemen. A plébánia ügyes-bajos dolgait fogom vinni Albertfalván. Szerintem az Isteni gondviselésnek köszönhető ez az állás, nagyon várom, hogy milyen lesz, mert feladat az lesz bőven.
-Felmondtam a kórházban. Sajnálták, de megértették.
-Lacika ősszel kezdi a bölcsit. Most szombaton este kaptuk végre az értesítőt, hogy felvették, már nagyon izgultunk a játszón a többi anyukával. Több kisgyereket is felvettek ugyanoda, remélem lesz több is, akivel egy csoportba kerül, de Bálint haverjában nagyon reménykedem!
-Napjaim a játszón töltöm. Még akkor is, ha itthon van a többi gyerek. Egy idő után meguntam, hogy kuncsorogjak azért, hogy kivigyék Lackót hintázni. Nem akarom, hogy unják, vagy idegesítse őket a kicsi azért, mert rájuk tukmálom. Szóval kelek, főzök, játszó, főzést befejezem, etetek, Laci aludni megy. Utána általában dög fáradt vagyok, sokszor lefekszem én is egy órácskára. Ha szerencsém van és hétfő, szerda vagy péntek van, akkor elfutok a templomba Szentségimádásra imádkozni. Ha nem, akkor van itthon bőven tennivaló, amivel elszórakozhatok pl. mosás, vasalás, rendrakás, takarítás. Négy előtt Lacit ébresztem, kis ébredezés az ölemben, aztán megint játszó estig. Év közben apa általában ott szedett minket össze meló után. Rendet raktunk a játszón, hazamentünk, vacsi, fürdetés, fontos dolgok megbeszélése. Sokszor a férjem megmasszírozza a hátam, mert iszonyatosan sokat fáj Lackó emelgetése és egyebek miatt. Általában totál fáradtan hullok ágyba, hiába határozom el, hogy ma megnézek egy filmet, olvasok, esetleg hímzek vagy valami.
-Voltam februárban egy lelkigyakorlaton. Azóta minden nap olvastam a Szentírást. Igaz, amikor iszony zsúfolt napom van és egyszerűen nem tudom belepréselni, akkor már csak 1-1 zsoltárt olvasok el lefekvés előtt, de ez elég ritkán van. Hihetetlen, hogy egy egyszerű elhatározást követően milyen más szemmel és lélekkel tudom olvasni a Bibliát.
-Januártól Viktorral járunk egy dicsőítő karizmatikus imaközösségbe. Kevesen vagyunk, mindössze 3 házaspár, de minden héten találkozunk.
-Kölcsönkaptam egy zongorát a nyárra. Nincs időm gyakorolni, de ha egyszer-egyszer leültem, akkor nagyon élveztem a játékot rajta. Igaz irgalmatlanul döcögősen mennek még a "jenki" darabok is.
-Nincs sem kedvem, sem időm tornázni. De lefogytam, mert volt pár eü gondom.
-A szám néha brutális szárazsága valszeg hormonális gond. A doktornő a klímaxot emlegette (a héten leszek 41.).
-Rövid ideig vártuk a 6. gyereket. Máshogy alakult. Én örültem neki még akkor is, ha az új állásról le kellett volna mondanom.
-Mindig várom a nyarat, hogy akkor könnyebb lesz a sok gyerekkel. Aztán meg várom az őszt, hogy akkor lesz biztos könnyebb. Van minden: vita, féltékenykedés, ölelés, beszélgetés, valahova beülős dumcsizás, bosszankodás, hallgatás, vergődés és sajnos sok-sok kockulás. A vasárnapi szabály maradt, vagyis fél tízig lehet kockulni, utána minden elektronikus tamagocsit le kell tenni és normális gyerekként kell játszani.
-Gyerekek táboroztak itt-ott. Ha épp nem voltak betegek. Matyi idén nyáron már a második betegségét tapossa.
-A nyaralásunk még csak ezután következik. Remélem jó lesz!
-Belekezdtem a Mirabilia Night Nymph hímzésébe, aztán folytattam egy kicsit az egyik megkezdett Lanarte képemet. Egyiken sincs látványos haladás.
-Ha volt egy pici időm, akkor olvastam is. Mostanában a villamoson olvasok, mikor egy-egy ismerőssel randizom. Hát nem mondom, hogy túl sűrűn előfordul.
-Megismerkedtem pár nagyon jó fej anyukával a játszón. Az egyikkel nagyon összenőttünk, eszméletlenül hasonlóan gondolkodunk, jó érzés, hogy ha megyek, akkor ott van és megvitethatom valakivel a gondjaim, hiszen ő is hasonló élethelyzetben van.
-Lackó hihetetlen kiskrapek. Nagyon cuki, iagzi kis szeretetzsák. Nagy akarata van, néha komolyan nehéz betörni a fiatalurat. Amíg minden úgy van, ahogy ő szeretné, addig kenyérre lehet kenni. Ha eltérés van a terveitől, akkor iszonyú a srác. Küzdünk, de nem adom fel, ha ráhagyom, akkor csatát vesztettem, sőt hamarosan oda lesz a háború is.
-Lackó most épp rángatja a kezem, hogy ne gépezzek, hanem vele legózzak. A két kicsi apával elment napközis táborba, csak estefele jönnek haza. Miki fiam asszem kinn hintázik a kertben, miközben zenét hallgat. Már leólálkodott az emeletről, konstatálta, hogy én ülök a gép előtt, így nem tud WOT-ozni. Matyi még alszik.
-Kopnak a nyári napok. Néha nagyon unalmasak, de van bennem mégis kis rezignáltság, hogy hamarosan vége. Szeretem magam körül a sok gyereket, csak azt hiszem a nevelésükben elrontottam azt, hogy keveset segítenek. Könnyű belefulladni a házimunkába, tennivalók listájába.
-Ma rakott kelkáposzta lesz. Azt hiszem páran kolbászos kenyeret esznek majd, de nem vagyok hajlandó több tésztát, rízsfelfújtat, palacsintát, smarnit és hasonló cuki dolgot főzni. A milánói makarónit már képtelen vagyok megenni, úgy utálom.
-Na futok tovább. Este csajos programom lesz Mariannal!

2018. július 3., kedd

Mirabilia: Day Nymph (4)


Hétvégén varrtam fel az utolsó gyöngyöt erre a hímzésre. Megtaláltam a tuti módszert: szemüveget le kell vennem és nagyítós lámpa alatt öltögettem. Kicsit melegített, kicsit macerás volt, de a végeredmény mindenért kárpótol. Nagyon-nagyon tetszik. Szerettem minden öltését. Feledtette velem minden gondomat, amik mostanában nagyon megsűrűsödtek. Talán erről is írok majd, de most nincs kedvem. Talán majd ha minden után leszek. Addig inkább jól bevizeztem a Ninától vett szép kék színű anyagot és még ma délután nekilátok a Night Nymph-nek.
Ezzel a nimfával mindössze annyit csinálnék a mai eszemmel másképp, hogy az első x felvarrása előtt mindenképp vizezném és vasalnám az anyagot, hogy a hajtásnyomok eltűnjenek. Utólag vizes anyaggal borítva vasalgattam, de nem lett tökéletes.
Nem tudom hány gyöngy van rajta, maradjunk annyiban, hogy a közepe vastagon van borítva. Ráadásul van, hogy egy-egy helyen olyan sűrűn kellett varrni, amihez a hely nem is volt adott. Itt sajnos torzultak a gyöngysorok, pedig én szeretem a katonás rendet. Ahogy elnéztem, másnál is hasonlóképp alakult a dolog:-DD

Na lényeg a lényeg: Készen van, jöhetnek a fotók:

2018. június 3., vasárnap

Most találtam!

A plébániánk galériáján tallóztam a képeket, amikor ezt a szuper képet találtam a két legnagyobbról. Annyira jó a hangulata és olyan jó volt hirtelen rábukkanni erre a fotóra, hogy gondoltam ide is feltöltöm.

A 2017-es nyári hittantáborban készült a kép Matyiról és Mikiről. (jobb, hogy ezeket a cípőket én nem láttam:-DD)

2018. május 31., csütörtök

Mirabilia: Day Nymph (3)

Ma beleöltöttem az utolsó x-et a nimfába. Utána gyorsan még a kontúrt is elkészítettem és fotóztam. Persze az első pár gyöngyöt is felvarrtam, de az még egyáltalán nem látványos. Egyre inkább úgy érzem, hogy kéne egy olvasószemüveg. Nappali fény mellett égetem a hímzős lámpám, hogy jól lássam az anyagot. A szemüvegemet már le kell vennem olvasáshoz is, hacsak nem tartom több mint fél méterre a könyvet, amit épp olvasok. Ez van. Régi kedvencem, hogy tv nézés mellett hímezzek, na az meg már vagy egy éve nem megy. (sőt talán több ideje) Pedig az milyen jó móka volt!

Nem lettek olyan szépek az x-ek, de mivel 32 countos az anyag, így nem is számítottam rá. Erre a sűrűségre nem tudok olyan egyenletesen hímezni. Azért persze figyeltem nagyon, de ki nem bontottam volna egy béna xecskét sem, hogy szebbre varrjam. Szeretem ezeket a valdani fonalakat, bár szerintem sima dmc-vel is jól mutatna. Most azon filózom, hogy mi a búbánatra használjam fel majd ezeket a csodafonalakat, amik mellesleg nem voltak túl olcsóak sem. Lehet majd továbbküldöm annak, aki szeretné a nimfákat meghímezni. Ne álljon nálam feleslegesen, ha másnak örömet okozhat.

Mellesleg már egész barna a karom. Folyamatosan kinn vagyok a játszótéren Lackóval. Délelőtt vagy másfél órát, délután is legalább ennyit. Néha rémesen fárasztó, mert Lackó folyamatosan föl-le rohangál és mindenre mászik, máskor a többi kissráccal "játszik". Illetve inkább ők még csak úgy tesznek-vesznek, lényegében nem játszanak, csak egymás mellett pakolgatnak kavicsot, eszik a másik kajáját, együtt dobálják a faháncsot a csúszda aljába stb. Ritkán, de azért tudok már egy kicsit beszélgetni az anyukákkal. Lackó az izgágább gyerekek közé tartozik, aki amint én leülök, rögtön hintázni, vagy mérlegezni, vagy csúszdázni akar. A lényeg, hogy anya ne üljön és ne beszélgessen. De legalább megvan a napi mozgás:-D Itt egy grátisz játszózós kép Lacáról.


2018. május 27., vasárnap

Marikám 8 éves lett

Mostanában úgy tűnik már csak nagyobb ünnepekkor írok pár sort. Gondoltam most épp lefoglalja Lacikát a két kisebbik nagytesója, nameg már majdnem készen is van a hús leves. Mivel itt volt a mama nálam két napot, így a krumplis tésztát már csak melegíteni kell és hamarosan ebédelhetünk. Addig pont van időm egy picit írni magunkról.
Marika nagyon-nagyon sokat könyörgött, hogy szeretne egy nagy szülinapi bulit, amire sok-sok barátot meghívna. Sok helyet és programajánlatot végignéztem, de sajnos egyik sem a mi pénztárcánkra van szabva. És a meghívottakat legalább 10 főre gondolta a kisasszony.
Próbáltam puhítani, hogy mi lenne, ha itthon lenne a szülinap és valamiféle irányított akadályversennyel egybekötött kincskeresés lenne a lényege. Ezt a megoldást nemes egyszerűséggel nagyjából meghallgatni sem volt hajlandó a kisasszony. Így esett, hogy a buli elmaradt, helyette meglepetésként befizettük a családot a Pagony könyvesbolt Ruminis kalandszobájába az egyik pályára (sajnos a két pályát nem lehet egyszerre teljesíteni, pedig így sem olcsó mulatság a dolog!). Matyi bevállalta Lackó felügyeletét, így a család többi része elment egy kalandtúrára, amit nagyon-nagyon élvezett a 3 gyerek. Bevallom még én is, sőt, szerintem apa is párszor felvillanyozódott, hogy de jó! Kár, hogy közben nem készült rólunk fotó, csak a legvégén, ami meg nem lett a legjobb, de jelzem, hogy ez is már a sokadik próbálkozásunk volt:-DD
 

A játszótéren ajánlotta egy anyuka a Ruminis kalandszobát. Hihetetlen, hogy hány szülinapos helyet ismert, csak sasoltam. Az ő lánya folyamatosan megy bulikra, ezer helyen jártak már.
Nekem ez a verzió nagyon bejött, pláne, mert mostanában esténként a Ruminit olvassuk Marikának. Berg Judit zseniális gyerekkönyveket ír. Viktorral megbeszéljük néha, hogy mi volt a történetben, ha lemaradtunk róla, mert aznap épp a másikunk olvasott Marikának. Én még Karcsinak is szoktam olvasni, hogy érezze a törődést, Viktor nála már hajthatatlan: Olvasson a gyerek magának, elvégre negyedikes.

A szülinapi torta természetesen tiramisu volt. Mindenki nagy örömére. Jutott még egy ajándék is a torta mellé, a csajszi boldog volt.

Egyébként még mindig féltékeny Lackóra. Szerinte az ő státusza nagyot romlott Lackó érkezésével. Sokat kell a kis lelkével foglalkozni, mert rengetegszer megsértődik, néha a zsarolásig megy a rosszkedvűsködés, nyűgösködés. Bevallom, nem egyszer ez már nekem is nagyon fárasztó... Elég sokáig bírom cérnával, de van, hogy felzavarom Marikát az emeletre, hogy ott depressziózzon, mert már nem bírom nézni a savanyú képét, mert valami nem úgy történt, ahogy ő szerette volna.
A két kicsi "gyűlölök és szeretek" kapcsolatát remekül jellemzi ez a két kép:
 

Na és Marikáról még annyit, hogy hatalmasat nőtt, de hízni nem hízott hozzá. Vért izzadok, de továbbra sem csajos csaj, inkább a vásott fajta. A suliban is csak líg-lóg a haja, nem vesz fel szoknyát, folyton kilóg a trikója a póló alól, kitérdesednek a nadrágjai, szeret focizni. Látszik, hogy 4 fiú testvére van. Ja, és most már mindkét felső metszője kiesett. Nagyon vicces. (Persze megsértődött azon, hogy a fogtündér nem hozott semmit! Fogtündér!!! Komolyan, ne fárasszuk már egymást ilyenekkel!)
 

2018. április 25., szerda

Mirabilia: Day Nymph (2)

Valahol elvileg kéne lennie egy második fázisfotónak is erről a hímzésről, de sehol sem találtam. Így mutatom a legfrissebbet, már ha az április 8-án készült fotót lehet frissnek nevezni. Csigalassan haladok vele, egyszerűen nagyon ritkán tudok csak eljutni a hímzőtűmig. Talán majd most a 4 napos ünnep alatt, bár most meg itthon lesznek a nagyok, akiknek folyton-folyvást főzök és sütök. Nincs maradék, minden elfogy, amit aznap az asztalra teszek ebéd gyanánt. Mi lesz itt, ha majd már 5 éhes nagy méretű gyerek üli körül az asztalt. Legalább lefogyok majd? Már megint 67 kiló vagyok. Utálom. Hiába tornázgatok hetente legalább háromszor. De a tornát is irgalmatlan nehéz beleszuszakolnom a napjaimba. Ha ebéd előtt nem szakítok rá időt, miután Lackót letettem aludni, akkor már veszett fejsze nyele. Pedig kell, mert tényleg karban tart. Bár azért örömmel jelentem, hogy napi szinten esik le a játszótéren az anyukák álla, ha benyögöm, hogy 41 leszek a nyáron. Általában fiatal első gyerekes anyukának néznek. És az is olyan jó, hogy most valahogy nagyon jó fej anyukákkal kerültem össze a játszótéren, beszélgetünk, hasonló korúak a gyerekeink, van akinek 2 van, van akinek 4 és sem számítok ufónak az 5 srácommal. Minden nap megyünk 2x Lacikával ki a szabadba, gyorsabban telik a nap, nameg jobban elfárad a fiatalúr.
Miki dolga rendeződött, leszálltak róla. Most már más gyerek van napirenden szivatás téren, de szerencsére nem durván, ugyanis a csúfolódós, szemétkedő srácokat elkapták és kaptak igazgatói figyelmeztetést. Mindenki visszavett az arcából. Most Miki különösen jó boxba került a hálóban, kiegyensúlyozott és mosolygós újra! Várom haza a két nagyot, megnézzük a Bosszúállók új részét. Hiába no, gyengém a szuperhősös mozi.

Nade itt a kép, ami lassanként alakul. Most már kész a bal alsó szárny is, sőt a testét öltögetem.

Mindenkinek szép napot!
Ja, meg készülget a pipacs kendőm csupa-csupa színesben. Már majdnem benne van két egész gombóc Sachenmayr Tahiti fonal. A fonalfesztiválon akartam venni még egy gurigát belőle. Naná, hogy pont az a színárnyalat sehol sem volt...

2018. április 3., kedd

Miki 13 éves lett

Persze lassanként ez is a régmúlt, de mivel vele történtek a leginkább említésre méltó dolgok, így gondoltam ne repüljön már el megemlékezés nélkül a születésnapja másodszülött gyermekünknek. Nálunk úgy tűnik mindig januárban üt be valami olyan, ami aggodalomra ad okot, vagy felforgatja életünket. Két éve januárban fedeztem fel, hogy várandós vagyok. Azóta megszületett Lackó, aki igazi energiagombóc. Egy éve Karcsi jelentette be a szörnyet. Közel háromnegyed éves küzdelem után a szörny először elvesztette az alakját, aztán egyre halkult és 2017 őszén sikerült végleg eltűnnie. Idén januárban Miki jelentette be, hogy haza akar jönni Pannonhalmáról. Igazi derült égből villámcsapásként ért minket a dolog, hiszen addig úgy kommunikálta felénk a dolgot, hogy jól érzi magát, beilleszkedett, vannak haverok stb. Mint kiderült, akkor már majdnem egy hónapja (ha nem több) piszkálták a többiek azt a gyerekem, aki a leginkább alkalmazkodó, aki a legempatikusabb, akiről elég nehéz egyáltalán rosszat mondani. A Mikulás is azt tudta felhozni rossz tulajdonságaként, hogy elalvás előtt zavaróan szörcsög. A fogszabályzója miatt. Persze a Mikulás nem tudhatta, hogy ezzel azt érte el, hogy az egész osztály minden szörcsögés után egy emberként felüvöltött, hogy: MIKI! Így aztán Miki már nem hordja a fogszabályzóját. Hurrá! Kösz Mikulás! Nem mondom mennyi pénzt és erőfeszítést dobott ki nekünk egy mondattal az ablakon...
Nade okos osztálytársak valamiért nekiláttak Mikin gyakorlatozni, aki pajzs és vértezet nélkül értetlenül állt a csúfolódás, gúnyolódás, piszkálódás előtt, mert ezzel még nemigen találkozott. Vagy ha igen, akkor miután hazajött az általános suliból, akkor az egészet maga mögött hagyhatta, nem kellett vele folyamatosan szembesülnie. Pannonhalmán viszont nem lehetett hova menekülni. És mivel ingerült lett és valszeg kiabált is, néha még oda-oda is csapott, így egyre jobban belejöttek a cikizésbe, piszkálásba a többiek. Kértük a tanárait, hogy segítsenek, beszéljenek Mikivel, erősítsék, vegyék elejét a gúnyolódásnak, aminek alapja a Selmecigány gúnynév volt. (Módfelett elmés!) Aztán a Selmo becenévből csináltak Fingmó-t, ami szintén hihetetlen fantáziára vall... De ezzel már legalább a Matyit is lehet idegesíteni, ha betévedt a hetedikesek hálójába...
Nem mesélem el, mennyi beszélgetés, lelkizés, csitítgatás és ima van mögöttünk, de végül valami szinte csodával határos módon változott. Volt olyan alkalom, hogy Miklós szabályosan kiborult azért, hogy nem vesszük ki a suliból, nem értjük, hogy ez neki mennyire nehéz és csak annyit teszünk, hogy türelemre intjük. Nekünk sem volt könnyű, hát még neki, aki az egészet elszenvedte! Már minden megjegyzésébe belekötöttek, bármit mondott lehurrogták, elegük volt belőle, ha Lacikáról mesélt, ha valamilyen könyvélményét akarta megosztani, ha telefonos játékról mondott véleményt. SNITT!

Na eddig jutottam március 14-éig ezzel a bejegyzéssel. És itt abbamaradt. Már tavaszi szünet van, elmúlt a szent három nap is, sőt már a húsvét hétfő is múltidő. Viktor mától dolgozik megint, ma töltik itthon a kicsik az utolsó szüneti napot, a nagyok még pár napig itthon vannak, aztán utaznak vissza Pannonhalmára. Nem túl boldogan, de legalább nem úgy, hogy utálják az egészet. Nincs időm a blogra. Igazából kicsit a sokadik helyre került, nameg a nagyböjtben igyekeztem nem annyit csücsülni a gép előtt, mint korábban.
Most is csak azért tudom ezt a bejegyzést lezárni, mert a gyerekek elmentek a boltba (listával) és kiviszik Lacikát a játszótérre, hogy én addig a megcsináljam a rakott krumplit ebédre. Már rotyog minden a tűzhelyen, mindjárt leülök és megpucolom, aztán szeletelem a kolbászt. Hatalmas adagot készítek, mert a két kupacos diákom folyton eszik itthon. Felváltva nyitogatják a hűtőt, az édességes zugokat, lesik mi marad Laci finomságaiból, hátha csurran-cseppen belőle nekik is. Mindig éhesek. A kicsik csak mértékkel esznek, Laci meg agyramenően néha, máskor meg jó étvággyal.

Hoztam pár képet az ünnepeltről, aki már olyan nagyfiú, hogy alig hiszem el, hogy csak 13 éves lett!
 
 

 És egy grátisz a legkisebbről, mert itt olyan cuki:

2018. január 18., csütörtök

Mirabilia: Day Nymph (1)

 
Nem ezzel a bejegyzéssel akartam kezdeni ezt az évet, de úgy tűnik, az idő rohan én meg csak kapkodom a fejem, hogy már január közepe is elmúlt. Még 2017-ben kezdtem el ezt a hímzést, gondoltam, hogy 2018 elején már valahol az alsó szárnyakat fogom böködni. De valahogy egyre inkább úgy alakulnak a napjaim, hogy sokszor napokig esélyem sincs a hímzésem felé kacsintani. De ha van egy csepp időm, akkor szorgalmasan böködöm és nagyon élvezem minden x-ét. Extra fonalakkal készül, Valdani kézzel festett fonalakkal (néha nem látom olyan nagy wasistdas-nak egyébként).

Fejben ezer bejegyzést írtam már. Sok-sok levéllel is tartozom sok embernek. Sajnálom. Régebben Lackó mellett azért valamennyit tudtam gépezni, most ha leülök a gép mellé, már ott áll és marja a körmeivel a combom, hogy ezt ne csináljam, vele foglalkozzam, vagy jobb esetben kiabál, hogy kaku (vagyis kakukk), ami azt jelenti, hogy a youtube-on kéne vele kakukkos órákat nézni és hallgatni:-D

Most is elég késő van. Még vár rám egy cseppnyi ingvasalás, de a holnapi kaja már jelentem kész. Laci mellett főzni sem túl könnyű. Vagy berakom a járókába és hangos üvöltés közepette keverem a rántást, vagy ha ezt nem bírom tovább, akkor kiveszem a járókából, de fél perc múlva már valamelyik fióknál kutyálkodik, pakol, vagy csak simán áll a lábamnál és zokog, hogy vele törődjek. Próbáljuk betörni egymást. Nem könnyű!

Na és milyen lesz ez a hímzett gyönyörűség?

És végre megvan az idei első blogbejegyzésem:-DD Hurrá!!!!

2017. december 26., kedd

2017. december 16., szombat

Karcsi 10 éves lett

Ez is egy jócskán megkésett poszt, mivel Karesz november elején lett 10 éves. Szóval khm... mondanám, hogy időm mint a tenger, de sajnos ez nem igaz. Ezer tervem volt, hogy ha majd itthon leszek Lackóval, akkor mi mindent csinálok. Hát a közelében sem vagyok a terveimnek és a vágyaimnak. De igazából nem túlzottan zavar. Ha nem izgatom magam rajta különösebben, akkor egy idő után sikerül elengednem az olyan feszültségeim amik abból származnak, hogy valamivel nem úgy haladtam, ahogy terveztem, vagy egyáltalán nem sikerült megvalósítani stb. Ami fontos, az úgyis belefér az időmbe és mostanában a fontossági sorrendem legelején nem én állok, ami szerintem tök jó!

Naszóval Karcsi valamikor tavasszal zúgott bele újra a kockázásba. Addig is rakta a Rubik kockát, de onnantól már egyre komolyabban vette, egyre több kockát és egyéb hihetetlen formát kért, vagy rendelt magának. Érdekes módon nem a Rubik termékek a legjobbak, hanem főképp Kínában gyártanak olyan versenykockákat, amikkel egy versenyen, vagy komolyabb megmérettetésen érdemes indulni. Passzolom, hogy Karesznek hány kockája van, de úgy tűnik, hogy sosem elég. Úgyhogy a szülinapjára is kockákat, megamorpixeket, piraminxeket meg mindenféle számomra kimondhatatlan nevű kockadolgokat kért. Ja nem, az időzítőt, azt ki tudom mondani! Mivel azt is kért. Ez utóbbit azért, mert idén jelenkezett a Hungarian Open versenyre is. Sajnos épp lebetegedett, pedig már olyan szinten megszerveztük a dolgot, hogy a kishaver, aki drukkolni ment volna vele, az nálunk aludt előző este, merthogy a verseny több napos és az egyikre lehetett vinni bárkit, az utolsó napi döntőkre viszont már csak 1 fő kísérő mehetett. Apa regisztrált, nevezett, levelezett a szervezőkkel, de sajnos a betegség győzött. Karesz olyan cefetül volt, hogy épp csak beregisztrált, aztán onnantól kezdve végighányta a napot. A versenyt is csak akkor tudta elsiratni, amikor már jobban volt, vagyis csak két nappal később csapódott le benne, hogy erről lemaradt és teljes egy évet kell várnia a következőre. De ott látta, hogy milyen időmérővel mérik a kirakási időt, hát egy olyanra ő is szert akart tenni.

Szóval szülinapra is kockákat kért mindenkitől, aki meg akarta őt ajándékozni. Meghívtuk Mariannékat hozzánk ünnepelni. Engedtem, hogy Marika legyen a fotós. Ennek most látható eredménye is van, ugyanis mindössze 2 kép készült Karcsiról, egy pár darab a fiúkról (kb. 1 használható - természetesen épp kockulnak), pár kép rólunk, de a nagy többségen épp hátulról fotózott minket.

Viszont legalább 20 kép készült Attiláról, vagy Attila zoknijáról, pulcsijáról, kezéről, hajáról, zsebéről, szeméről stb. Azért mutatom a legjobbat róla, ha már ilyen sok felvételt csinált Marika. A kép érdekessége, hogy Attila kivételével minden bemozdult rajta:

Mi felnőttek sokat beszélgettünk, a gyerekek meg elvonultak. Karesz kicsit azért megmutogatta a kockáit Mariannéknak, ezen a képen látszik is, hogy van külön táskája a gyűjteménynek (ami már nem fér bele teljesen).

Aztán persze mi is kockáztunk. Nekem nem megy. Képtelen vagyok átlátni, nem áll rá az agyam. 1 oldalt sem tudok kirakni. Viszont Karesz mindet villámgyorsan átlátja és ez valami hihetetlen számomra.

Karesz a kockafej:-D

Már elég régóta fel akartam tenni egy videót a blogra, amin Karcsi épp kirakja a 3x3-as kockáját. Végre felvettem a fényképezőgéppel, de mivel a blogra csak max 100 MB-os videót lehet feltölteni, így mégsem sikerült megmutatnom. Ezért aztán inkább linkelem Karesz youtube-os videócsatornájából az egyik videót. A felvétel önmagáért beszél:

https://www.youtube.com/watch?v=qdOUwTGeQDw

Egyébként egyre ügyesebben készíti a videóit. Ennél már van aláfestő zene és persze kissé fel is gyorsította a kirakást, hogy ne legyen unalmas:-D