Gyerkőceim életkora

2017. február 16., csütörtök

Lacika 4 hónapos

Ez a bejegyzés Matyi fiam kedvéért született, aki most épp betegen fekszik Pannonhalmán a betegszobán. Ha olvasol, akkor itt is jobbulást kívánok Öcsipók!
Szóval Lacikáról pár szót, bár az elmúlt egy hónapban túl sok dolog nem változott vele kapcsolatban. Persze látszik, hogy szépen fejlődik, de semmi látványos, értem ezalatt, hogy még mindig nem forog, még mindig nem szeret hason feküdni és úgy játszani, még mindig csak a cici kell neki stb. Bevallom, a mama javaslatára megpróbálkoztunk egy kanálnyi sárgarépapürével, mert annyit kakilt, hogy komolyan úgy éreztem, hogy mást sem csinálok, csak épp egy újabb adag kakából szedem ki a gyereket. Na azzal az egy mokkáskanálnyi sárgarépával sikerült mindent összekenni a környéken, gyermek lelkesen fújta, folyatta és hasonlók. Aztán pár nap múlva végre beállt a rendszer, most már csak 2 naponta jön az áldás, de az atomháború hangzavarral. Húgom egész meglepődött, mikor hallotta, hogy milyen rotyogás van olyankor a gumibugyiban Lacusnál.
Tegnapelőtt itt járt a védőnő, megnézte Lacit, mondta, hogy szép nagy gyerek. Hát igen, mostanában rendesen belehúzott, elég sokat lóg rajtam, valszeg olyan szopizási ugrása vagy mije van, mert a korábbi 4 órák helyett, most gyakrabban kell mellre tenni. Délelőtt alszik egy hatalmasat, délután már csak egy kicsit, néha alig 45 percet, aztán fenn van egészen estig. Ha nem sikerül bealudnia a babakocsiban amikor megyek a többi gyerekért, akkor estére már jócskán nyűgös, úgyhogy szinte mindig felváltva vacsizunk Viktorral, egyikünk fogja Lacit, amíg a másik eszik. Kipróbáltam, hogy lerakom a délutáni szundi után megint aludni kicsit később, és bírom is én a gyerekbőgést, de szabályosan egy kisírt szemű, rekedthangú, totál besértődött kiskölyök vár negyed órás ordítás után a gyerekszobában. Szóval ha valamit nem akar, akkor azt nem akarja és pont. Én meg nem vagyok az az álomba ringatós típus, mert inkább a derékleszakadós típusba tartozom, Lacika meg dögnehéz.
Villámgyorsan megszokta egyébként a rendszert, hogy mikor látszik rajta, hogy álmos, felviszem a szobánkba, lerakom, betakargatom, egyet még énekelek, kap egy puszit és kimegyek. Ő meg tök nyugiban elalszik. Nem kell altatni. Ez alkalmazható délelőtti alvásnál, délutáninál és az estinél is szerencsére. Egyébként teljesen véletlenül alakult ez így, nem kellett tudatosan rágyúrnom, mint több tesójánál. Egyszerűen egy csomó dolgom volt még esténként, mikor őt lefektettem, jöttem-mentem az emeletek között, rá-ránéztem Lacira, ha fenn volt visszavigyorgott, ha nyűgös volt, akkor fél percre felvettem, aztán vissza az ágyába és mentem is tovább. Ma már csak akkor sír olyankor, ha csikar a hasa, vagy nyomja egy böfi. Magától beállt a sokgyerekes üzemmódra.
Most már minden 62-es rugiját kinőtte, a legnagyobbakat is. Mindent szépen kimostam, kivasaltam és hazavittem Ajkára.
Na hoztam pár képet, amiket az elmúlt egy hónapban készítettem róla. Van egy közös szelfink is, ott még hosszú a hajam. Nekem az utolsó kép a kedvencem, amin olyan csodálkozós fejet vág:-D
 
 
 
 

2017. február 10., péntek

Egy névnap margójára

Szeretek ünnepelni. Nagyon. Örömmel tölt el, ha jól kiválasztott ajándékommal az ünnepelt arcára mosolyt csalhatok. De fordítva is jó nagyon, szeretek ajándékot is kapni. Egy névnap nem nagy cucc, de idén hatalmas ajándékokat kaptam, pedig egy szép nagy sütivel is beértem volna:-D
Felteszem ide a képet, amit Viktor tegnap este fotózott rólam, mert a mama nem is látta az ajándékom.
Remek a kép, a papucs sokat emel a színvonalon!

Szóval névnapom alkalmából én egy szemüveget kértem, ami manapság baromira nem olcsó mulatság. De egyszerűen szükség volt rá, mert az előzőn már alig lehetett átlátni, olyan kopott volt. Nameg voltak szemészeti gondjaim is, így hát egy szép csütörtöki napon elballagtam az optikába, ahol megállapította a szemész szakorvos, hogy a jobb oldali szememre tehetne egy negyeddel erősebb lencsét, de szerinte nem érdemes, és igen, bár még nem vagyok negyven (már csak fél év!) de kezdek sajnos rosszabbul látni közelre. Arra is kéne egy fél dioptria. Mivel viszont a napjaim itthon telnek és azért túl sokat nem ülök gép és papírhegyek felett, így azt javasolta a dokinéni, hogy amíg nem dolgozom aktívan, addig ezt a kombinált lencsét jegeljük. Diszkréten fogalmazta meg korábbi szemüvegem leharcoltságát: ha jól emlékszem a megviselt szót használta rá. Naszóval csináltattam egy szemüveget, az árát fedje homály. Gondoltam, hogy aki névnap szinten köszönteni szeretne, az inkább ebbe szálljon bele. Ezt én gondoltam.

A szüleim viszont úgy gondolták, hogy ruha kéne ennek a lyánynak. Mert az egyetlen farmerom már olyan szépen elszakadt az ülepénél, hogy amikor végre valahára eljutottam masszőrhöz (annyira de annyira jó volt, szabályosan fellélegzett a hátam!), a két lábam szorosan összeszoírtottam, hogy ne látszódjon a hasadás. Nadehát mikor van időm nekem ruhát venni? Elfutottam én egyik csütörtökön, mikor Erzsi néni vigyázott a Lacikára. Vettem Viktornak névnapi pizsit (fél év csúszással), Marikának egy pizsit, alsógatyókat Matyinak és beugrottam egy nadrágboltba is, ahol kerek 5 perc alatt megvettem magamnak egy bársony nadrágot (egyet próbáltam fel). Otthon Viktor nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem túl igényes, kicsit válogathattam volna többet... De ha egyszer ennyire futja az időmből két szopi között. Ja, skerült vennem egy szerelemgyilkos hálóinget is, ami szoptatás szempontjából irtó klassz, mert elől gombos, de nagyjából terepszínű és hát izé, tényleg nagyon nem szexi. Miután ilyen frankón sikerült magamnak "megannyi" cuccot vásárolni, apukám úgy döntött, hogy majd inkább ők:-D Ajkán végül nem sikerült eljutnunk a boltokba, így aztán egy szombati napon villámgyorsan elfutottunk kettesben a Camponába. Szerintem nem lehet rám panasz, mert mindössze 2 boltba mentünk be, ahol az egyikben semmit nem próbáltam, a másikban meg az 5 darab közül, amit bevittem a fülkébe, hármat meg is vettünk. Ruhavásárlás kipipálva, vállon veregethetem magam. Most egy ideig semmit nem kell vennem, talán csak egy farmer kéne a szakadt helyett:-D A képen látható blúzt kaptam a szüleimtől, a nadrágot végül Viktor vállalta, az édes pöttyös kis kardigánt meg nem mutatom. Az az én bűnöm, mert nagyon tetszett és megvettem magamnak.

Ja, és levágattam a hajam. Olyan brutálisan hullott, hogy szabályosan fájt látni. Már Lacika pelusában is az én hajam volt... Viktort eléggé letörte a dolog, mert neki úgy tetszem, ha hosszú a hajam, de egyszerűen nem volt mit tenni. Most én is pomelót eszem és vitamint, hogy a szopi által leharcolt szerevezetembe visszakerüljenek a vitaminok. Lehet, hogy vasat is kéne... És növesztem a hajam. Nem tudom más hogy van vele, de én úgy megyek fodrászhoz, hogy sosincs elképzelésem. Két kérésem van: 1. ne kelljen beszárítgatni, úgy általában ne legyen vele sok macera 2. ha hosszabb a fazon, akkor össze lehessen kötni. Elég szánalmas. De még mindig az eredeti hajszínem van, sokszor kérdezik, hogy festem-e, mert olyan sötét! Nem! Viszont minden ősz hajszál masszívan világít benne:-D

Ezt a kis csomagot meg ma hozta a postás. A karácsony előtt vásárolt kecsketejes szappanokat szétajándékoztam a rokonságban. Az itthon maradt egy darab már elég picike, gondoltam feltöltöm a készletet Katbo boltjából. Persze ha már ott jártam, akkor egy pamut fonalguriga és egy hozzá való horgolótű is a kosárba került. Olyan szívmelengető a kis pakk, nem?
Egyébként teljes gőzzel horgolom az ezer éve megkezdett mőbiusz stólát. Már a harmadik guriga kék Gilice fonalnál tartok. Nagyon szeretem készíteni, pláne azért, mert hamar elő tudom kapni és belehorgolgatok párat, aztán futok tovább. Ma nem tudom, hogy mennyi időm lesz kézimunkázni, mert a mai tervem az volt, hogy lekönyveltem a 2016-os évet a társasházunknak. Most épp blogot írok, aztán hamarosan Lacika felébred és indulhatok a suliba-oviba a srácokért, Mikit meg el kell szállítanom egy szülinapi buliba is. Igazából asszem semmi időm nincs unatkozni.

2017. február 7., kedd

Luca-S: A nyár íze keretezve

Bekaptunk egy frankó vírust, aztán síszünet jött és hazamentünk immáron gyógyultan Ajkára. Most újra itthon Budapesten. Gondoltam gyorsan mutatom, milyen lett keretezve a pillangós kép. Szerintem irtó jó lett, az uram szerint kissé erőtlennek tűnik a keret. Ez van, mindenkinek más az ízlése:-D

2017. január 26., csütörtök

Laci keresztelője

Január 22-én megkeresztelték Laci fiunkat. A keresztségben Szent László király lett a védőszentje. A tizes mise miseszándékát megkértem, hogy hálaadó mise legyen Lacika érkezéséért, mind a születése okán, mind, hogy megkereszteltük és az egyházunk tagja lett. Épp úgy esett a mise, hogy még a katolikus rádió is közvetítette. Mivel nálunk sajnos volt épp egy beteg Karesz, így én a miséről lemaradtam, otthon vigyáztam rá addig, amíg Erzsi néni meg nem érkezett. Mivel a családjukban vasárnaponként Erzsi néni főz, így mondta, hogy mire mindennel végez, akkor tud jönni. Így én Lacikával valamikor a mise végén értem csak oda a templomba. Nade sebaj! A keresztelő is nagyon szép volt, Henrik atya és a nálunk épp gyakorlatát töltő Zoli kispap együtt tartották. Én igen boldog voltam és mivel Lacika nem üvöltötte végig az egészet, nagyon tudtam figyelni. Pici sírással megúszta Laci a keresztelést, aztán mehettünk is át ünnepelni együtt a Vakvarjúba. Anno 23 főre foglaltam asztalt, végül csak 17-en maradtunk, de aki ott volt, szerintem jól érezte magát. Minden fini volt, gyorsan repült az idő, sokat beszélgettünk, bár bevallom én olyan fáradt voltam, hogy leginkább csak hallgatni volt kedvem másokat és nevetni a poénokon. Szeretem a családom és azt hiszem két remek emberre leltünk a keresztszülők személyében. Remélem lesz alkalmunk sokszor találkozni velük, úgy érzem ők is rajta vannak ezen.
Nade jöjjenek a képek. A templomi képekből alig pár sikerült, a legjobbakat teszem ide fel. Sajnos Matyikám zoomolva akarta csinálni a képeket, így szinte mind szellemképes lett. A csoportképet pedig nemes egyszerűséggel elfelejtettük.
 
 
 
 
 
 
 
 
 

2017. január 25., szerda

Szilvásgombóckendő és sapi

Mindennel el vagyok maradva. Még a blogon is:-D Próbálom behozni az elmaradásom itt is és az életben is. Itt kéne pár képet mutatnom, amik még előző évben készültek. Mivel fényképalbumba már ritkán teszünk képeket (Sajnos. De ezen az állapoton is szeretnék változtatni!), itt a blogon meg visszanézve a bejegyzéseket mindig lehet emlékezni. Szóval fel kéne tölteni pár karácsonyi-szilveszteri képet. Nameg bekereteztettem apa ajándékát, sőt már át is adtuk, tehát azt is mutatnom kéne. Közben volt egy keresztelő is nálunk. És készült a legkisebbről egy csomó-csomó új fotó. Na de ez a munkám van legrégebb óta készre horgolva. Mutatom hát. A modell nem volt túl lelkes eleinte, aztán betegre nevette magát, hogy csiklandozza a nyakát a sál.

 

Egy sima sapi egyráhajtásos pálcákkal készítve, a fülrésznél rövidpálcákkal befejezve. És mivel maradt ebből a gyönyörű fonalból, így készült egy szilvásgombóc nyakmelegítő Annás könyve alapján gyerekméretben. Mivel közben elfogyott a Ninától vásárolt fonal (Pillow), és hát csak egy pici kellett, ezért egy kevés Barkás Gilicével kipótoltam, ha már volt maradékom belőle a fiókban. Így már nagyon csajos lett, kissé rózsaszín, de nekem tetszik. Kapott a nyakmelegítő pár gombot, a sapi meg egy pompomot, mert Marika be van oltva a sapin a virágok ellen. Eleinte azt terveztem, hogy alábélelem mindkét darabot, meg is vettem a poláranyagot hozzá, aztán nekiláttam, de nem tetszett. Maradtak béleletlenül.

És mégegyszer a fonal, amivel eszméletlenül szerettem dolgozni. Jó volt, hogy minden pálcánál más-más szín került le a tűmről. Azt hiszem beleszerettem a kézzel festett színátmenetes fonalakba. Ez van!

2017. január 14., szombat

Laci 3 hónapos

Azt ígérték (a védőnő és az okos könyvek), hogy mire Laci 3 hónapos lesz, a pocakfájás elmúlik. Tudom, hogy ez csak amolyan "nagyjából igaz állítás", mert Laci még mindig tud olyan visítást csapni, ha két fing keresztbe áll, hogy szerintem a két ajtóval beljebb lakó szomszéd is hallja. Mostanában minden nagydolgot tíz perces visítós menet előz meg. Filóztam is azon, hogy milyen hülyén venné ki magát, ha mi felnőttek is így csinálnánk. 10 percet könnycsorgatva zokognánk, aztán elrongyolnánk a legkisebb helyiségbe... Na nem szoktam pici fiam kiröhögni, általában együtt szenvedek vele, mert ő a kezemben kínlódik zokogva én meg próbálom tartani, ami néha nem kis meló, úgy feszíti magát. A hátam már oda, folyton fáj, hiába az uram által rendszeresen nyújtott hátmasszázs. Mostanában inkább ennél a zokogásnál kibontom a rugiból és próbálom masszírozni a hasát, ha az sem jön be, akkor a kis térdeit felhúzom a hasához és azzal görgetem jobbra-balra. 10-ből 7x beválik, a maradék hármat meg ki kell bekkelni. Ha megvolt végre a nagydolog, akkor már vigyorog is, folytatódhat a szopi, lehet csörgőzni.
 

Voltunk csütörtökön védőnőnél mázsáláson. Lacika 6 kiló és 60 centi. Én elégedett vagyok vele. Továbbra is nagyon klassz éjszakáink vannak. Esti fürdés, aztán valamikor 3-5 között kelünk egy alkalommal. Utána hosszabb-rövidebb idő után visszafekszem aludni és reggel fél kilenckor jelentkezik általában reggelire a fiatalúr. Mégis folyton fáradt és álmos vagyok, szóval asszem kéne szednem egy kis vasat. Most a c-vitamint tömjük ezerrel, mert minden szinten tiszta vírus a környezetünk. Matyiéknál Pannonhalmán egy teljes osztályt hazaküldtek hányós-fosós vírus miatt. Remélem hozzájuk nem gyűrűzik át a betegség. Mikiék osztálya már jobban van, de a hét elején 14 hiányzó volt náluk, napi szinten írtam a leckét a közös levelezőlistára. Fele hányós-fosós, másik fele magas lázzal volt otthon (Talán influenza, de erről senki sem nyilatkozott). Marikáék még tartják magukat. Jövő hét végén lesz Laci keresztelője, remélem addig senki sem dől ki. És remélem utána sem, mert a síszünetre szeretnék hazamenni Ajkára a gyerekekkel. Bár a szüleimmel ezt még nem egyeztettem:-D
 

Mit tud Laci? Ha olyanja van, néha már hangosan nevet. Ügyesen tarja hason a fejét, kiemeli a mellkasát, bár a jobb kezével ügyetlenebbül támaszt, de hát gyakorlat teszi a mestert. Sajnos a hasazást kissé büntiként éli meg, jobban szereti háton fekve szemlélni a világot. Legügyesebben persze pucéran nyomja a hasas feladatokat, minden fürdés előtt este edzünk egyet. Nameg mostanában már nap közben is egyre többször teszem hasra dacára annak, hogy még mindig sokat bukik. Folyton savanyú tej szagúak a ruháim (meg az övéi is). Kezd valamiféle rendszer kialakulni a napjában. Délelőtt fenn van, aztán kisebb szundi, és minden délután alszik vagy 3 órát egyben. Ezt folyton meg kell szakítani azzal, hogy megyünk a nagytesókért, de sosem veri ki Öcsinél szerencsére a biztosítékot, hogy legszebb álmából verem fel, mert indulni kell.

Még csak szopizik. El sem hiszem. Kicsit várom már a hozzátáplálást, mert bár nagyon szeretek szoptatni, kicsit talán nagyobb lenne a család mozgástere, ha Laci már mást is enne. Épp tegnapelőtt mondtam le a mai Loveyourbelly tanfolyamot, ami egyszerűen kivitelezhetetlen lett Marika szülinapi zsúrmeghívása és Laci szoptatása miatt. Sebaj, átütemeztem a tornát februárra, hátha akkor sikerül majd eljutnom oda is. A gyerekek mellett az ember lánya megtanul türelmesnek lenni.
Aztán most már kiraktam Lacinak a játszóját. Ezerrel nyúlkál a lógó csörik felé, el-elkapja őket, mindent a szájába gyömöszöl. Persze hamar el is ejti őket, ettől néha irtó frusztrált. Tök ügyesen szopizza az ujját, de valszeg nagyon erősen, mert szépen kikezdte a bőrét. Most kenem azt is neki, amikor félálomban van Bepanthennel. Elég érzékeny bőre van, áttértünk a gyógyszertári fürdetőről a kecsketejes szappanra. Szerintem szépen alakul a bőre. Azt hiszem ezekre a szappanokra én és a család is átszokhatnánk, nem győzzük venni a Lipobase krémeket a gyerekek csomószor atópiás bőrére.

Dokibához a 3 hós oltásra jövő héten bejelentkezünk. Ha marad ez a frankó hideg meg a hó, akkor én nem bumlizok ki a 3. kerületbe a 22-ből. Inkább felugrom hozzá, vagy megkérem jöjjön ki házhoz. Na majd meglátom.

Készült közös kép a nagyival is:

Készült Mikivel is:
 

És egy grátisz kép az idősebb generációról, ahogy épp kockulnak. Az egyik a gép előtt, a másik meg mobilozik:-DDDD

2017. január 12., csütörtök

Luca-S: A nyár íze

Azta milyen sok bejegyzést írtam már 2017-ben! Tegnap lettem kész ezzel a hímzéssel, amit egyébként a kacskaringo.hu-ról rendeltem, mert már hímzőkészleteket is lehet venni náluk.
Nagyon szerettem készíteni leszámítva azt, hogy irgalmatlanul nehéz volt 40 ct-s anyagra készíteni 1 szállal. Eleinte próbáltam szabad szemmel, az nagyon nehéz és rémesen lassú volt, aztán végül a nagyítós állólámpám alatt öltögettem. Ez bevált, sokkal jobban haladtam. A készlethez egyébként 18-as aida volt mellékelve, de úgy éreztem, hogy ez a minta vászonért kiált. Mivel nekem nem nagyon van itthon 40-es vásznam, így rendeltem Nina boltjából halvány rózsaszín vásznacskát (is). Tényleg nagyon halványan rózsaszín, szóval jól mutatott rajta a hímzés. Már elszaladtam vele Mónikához, a keretezőhöz, mert jövő hétvégén oda szeretném adni apukámnak, hiszen az ő karácsonyi ajándéka.
Viszont mivel így igénybe vette a szemem, így úgy döntöttem, hogy nem halogatom, hanem elgaloppozok még januárban az optikába. Ott mindig kérem, hogy ne a masina, meg az optikus kislány, hanem a heti 1 alkalommal rendelő szemész nézzen meg. Szóval holnap bejelentkezem, mert úgyis a Lacika receptjei miatt be kell mennem Albertfalvára, szóval egy füst alatt letudom a dolgot. Aztán ha minden jól alakul, akkor februárra lesz egy csini új szemüvegem, ami bababiztos. Ha meg túl drága, akkor a régi szemüvegembe csiszoltatok új lencsét, aztán pont.
Nade jöjjenek még képek a kész hímzésről:

 
 
 

Figyelem! Mivel egy hímzést sem csinálok meg kétszer, ezért, aki szeretné, a maradék fonalakat és a leszámolóívet szívesen elküldöm annak, aki elsőként kéri itt egy megjegyzésben. A fonalak szerintem garantáltan elegendőek még egy alkalommal való hímzéshez.

2017. január 11., szerda

Régen ennél hidegebb volt a tél...

De úgy látszik sokan elfelejtették. Mivel ezen vagy fél órát röhögtem, ide is beteszem.

2017. január 10., kedd

Nagyikendő készen

Mutatom, hogy milyen lett a kész nagyikendőm.

Végül maradt benne az a majdnem barna, de inkább szürkére hajazó szín. Nem voltam lusta, elmentem a Barkába és végignézegettem a színpalettát személyesen. Még Lacit is elcipeltem magammal. Az egyik eladó csajszival végignéztük a barna színeket és megegyeztünk, hogy a lehető legjobb "barnát" választottam a netről. Vagy maga a fonal színe nem stimmelt, vagy a textúrája, ha hasonlítgatni kezdtünk. Úgyhogy újult erővel horgoltam ezt a Big Merino barnát a Morbidone fonalak mellé, de azért picit sajnáltam, hogy a kezdő barna színem elfogyott, azzal szép meleg színe lett volna az egész kendőnek.

Végül hatalmas lett. 50 sort horgoltam bele a szokásos technikával, hogy napi 3x vettem elő, csináltam bele 30 nagyiblokkot, ami nálam a 3 db egyráhajtásos pálcát jelenti. Így nem készült ki a kezem, sőt a gyakorlástól mondhatom, hogy egyre többet bírt. Ahogy haladtunk a kocsival Ajka felé karácsonyozni, még a rövidpálcás szegősort csináltam. Sikerült befejezni, oda is tehettem a karácsonyfa alá, aztán újra hazahoztam, mert a blokkolása ugye elmaradt. Sokat nőtt a kendő a blokkolástól, végső mérete: hosszú oldala 150 cm, rövidek 110 cm. Hatalmas! Ette a fonalat, kicsivel több, mint 60 dkg ment bele.
Nekem nagyon tetszett, mamának is, de bevallotta, hogy neki kell egy kis megszokási idő, hogy hogyan is hordja, mert ilyen kendője még sosem volt. Mondtam, hogy rábízom, tőlem otthon is burkolózhat vele, ha hűvös a lakás. Kapott mellé egy szép sáltűt, amit a Meskáról rendeltem. Innen. Nagyon szép munkái vannak az alkotónak, vettem tőle még apósom feleségének egy hajcsatot is. Megint vágattam a hajamból, de ha hosszú lenne, egy ilyennek én is örülnék.

2017. január 9., hétfő

2017-es tervek minden szinten

Végignézve 2016-on, azt hiszem elmondhatom, hogy nehéz, küzdelmes, de boldog év van mögöttem/mögöttünk. Szerintem családunk apraja-nagyja jól elfáradt és mind bizakodva vetettük magunkat a jövő évbe. Többünknek fog komoly változást hozni, ha minden jól alakul. Marika ősszel majd elkezdi az iskolát. Miki, ha sikerül neki, akkor ősztől szintén Pannonhalmán fog tanulni. Nekünk meg ha tényleg így alakul, akkor meg kell barátkoznunk a ténnyel, hogy a legsegítőkészebb gyerekünk fog elköltözni itthonról. Matyi is nagyon hiányzott, mikor elment, és Miki is nagyon fog. Jelenleg Karesz is azt tervezi, hogy Kupacra megy, így aztán tényleg lassanként elfogynak majd itthonról a fiúk.
Marikát meg szép apránként be kell vezetnem a háztartás rejtelmeibe, mert míg az oviban hihetelenül szorgalmas és segítőkész, itthon néha két szalmaszálat sem tesz keresztbe, néha még akkor sem, ha kérem. Igazán nem értem, hogy miért kell felcsattannom, esetenként lila fejjel üvöltenem, ha el akarom érni, hogy rend legyen a gyerekszobában. Karácsony előtt Matyi fiam örvendeztetett meg minket azzal a megjegyzéssel, mikor mondtam, hogy letakaríthatná az íróasztalát, hogy:
-Nincs hozzá kedvem és egyébként is fáradt vagyok.
Csak sasoltam. Annyit kérdeztem, hogy én is hivatkozhatok-e majd erre, ha megy vissza Pannonhalmára és nekem pakolnom kéne. Erre felment és megcsinálta az igazi pasis munkát. Mindent lepakolt az asztaláról aztán otthagyott a fenébe a földön. Az apját majd a guta megütötte. Frankó! Szóval a nevelés azt hiszem sosem ér véget:-D

Nade beszéljünk inkább a jövő évről. 2017. Nem megyek vissza dolgozni (bár feltételezem ezt senki sem gondolta, talán csak a főnököm reménykedett benne egy icipicit), szeretném kihasználni, hogy itthon lehetek. Eddig nagyon élvezem, tényleg jó, hogy nyugi van itthon, hogy telnek a napok és figyelgethetem Lacika növekedését. Élvezem a babázást nagyon. Remélem így is marad, mert legutóbb az 5 évnyi otthonlét kissé kiverte nálam a biztosítékot.
Szeretném a lakásunkat valahogy kicsit kevésbé zsúfolttá varázsolni, ami nem könnyű. Tényleg kéne egy nagy selejtezés, de én olyan nehezen dobok ki bármit, nameg egy csomó dologhoz fűződik valamilyen emlék, vagy érzés. Nahát karácsonyra megkaptam Marie Kondo könyvét a szüleimtől. Még csak kicsit olvastam bele, de azért rendesen kiverte nálam a biztosítékot, pedig sokan olvasták és sokaknak tetszett. Egyrészt én nem hiszem, hogy a könyveim képes lennék selejtezni. Én a könyvet értéknek tartom, talán egy pár, max. 20 db lenne, amit nem tartok túl sokra és mehetne könyvtárba, ha becsöngetnek, mert könyvet gyűjtenek. De ki akkor sem dobnám, inkább a könyvtáré legyen! A gyerekkönyvek is maradnak, mert újabb kisgyerek van. De azokat sem szívesen selejtezném ki, hiszen én is úgy örültem, mikor az első srácaim kicsik voltak és otthon Ajkán elővettük a régi könyveket. Zavart is, hogy a báytám lenyúlta néhány olyan könyvünket, amit pl. én kaptam. Na mindegy.
Ruhában biztos lehetne sokat selejtezni, azt mindenképp napirendi pontra veszem.
Nameg az a hülyeség, hogy "amire neked nincs szükséged, arra nincs szüksége a családodnak sem". Ez komoly?
Azért végigolvasom, mert kíváncsi vagyok, de csak hellyel-közzel lehet alkalmaznom a mi életünkre... A garázst viszont idén tuti rendbe rántjuk, mert ott a helyzet már tarthatatlan. Lassanként olyan mint egy mindent elnyelő fekete lyuk. Talán ha kifestenénk, akkor ki is takarítanánk. Csak pár polc kéne bele.
Aztán felmerült a kérdés, hogy talán ki kéne cseréltetni az ablakokat a kisszobában. Tegnap és ma reggel is vastagon jégvirágos volt mindkét ablakunk. Itt rossz a szigetelés, hiába a legkisebb szoba, egyben ez a leghidegebb is. Mi alszunk ott Lacival. Amíg csak mi voltunk ott, addig annyira nem izgatott minket a hideg, jól betakaróztunk, hiszen főképp csak aludni jártunk ide:-D De lényegében nyáron dögmeleg, mert alig lehet szellőztetni, télen meg tök hideg.

Hobbyban van persze ezer tervem. Horgolásban csak annyi, hogy befejezzem a megkezdett cuccokat. Van egy kék mőbius stóla megkezdve, talán ha 6 sort horgoltam le belőle. Van egy kész kislány sapim, amit még alá kéne bélelnem Marikának, most készül hozzá egy nyakmelegítő ugyanabból a fonalból, remélem elég lesz rá. Ha készen lesz, mindenképp mutatom. Most csak a sapiból egy részletet hoztam, mert nagyon-nagyon szerettem ezzel a fonallal dolgozni. Igazi ezer színű, élmény volt minden pálcát horgolni, mert közben mindig más és más szín következett. A fonalat Nina boltjában vettem.

Na akkor mutatom a félkész nyakmelegítőt. Annás könyvéből a szilvásgombóc kendőt készítem kislány méretben. Ezt is tervezem, hgy alábélelem majd blokkolás után.

Aztán van egy japán virágos megkezdett kendőm, jó lenne azt is készre horgolni. Nameg van egy csomó-csomó fonalam és sok-sok mintám, amiből egy-kettőt biztos el fogok majd kezdeni.

Olvasásból van bőven olyan könyv, amit szeretnék elolvasni, a lista irtó hosszú lenne, szóval felesleges a felsorolás.

Mivel kaptam egy varrógépet, szeretnék egy új módszerrel megismerkedni. Jó lenne egy kicsit a patchwork rejtelmeiben elmélyedni és pár kész darabot megvarrni. Nameg persze néhány Tilda cuccot is végigzörgetnék a géppel, van is belőle kiszabott, összevarrásra váró baba példány.

Hímzésből pedig listát csináltam. Ezt mutatom, mert kell valami emlékeztető magamnak, nameg a naptár, amibe belevéstem a jegyzetemet 2016-os, amit tuti ki fogok dobni hamarosan. Még gyerekágyasan készítettem el a listát, eddig tartottam a tervet, csak időben csúsztam el vele nagyon-nagyon. Ezt bizonyítja az is, hogy még mindig apukám karácsonyi ajándékát öltögetem... De most már nagyon közel vagyok a sikerhez.

Szóval ez lenne a tervem szépen sorban:
1. Apa karácsonyi ajándékát befejezni. Ha készen lesz ilyen lesz. Aida helyett 40ct-s vászonra hímeztem:

2. Bothy Threads: Musical Whispers befejezése (amit még 2016-ra ütemeztem):

Jelenleg itt tart:

3. Lanarte: Flower scarf befejezése:

Jelenleg itt tart:

Szerintem ennyivel bőven eltöltöm az évet, de persze bőszen továbbterveztem a listát, és ha már klaviatúrát ragadtam, akkor folytatom a sort.

4. 1-2 hónap hímzése a Lizzie Kate hónapos sorozatba (csak az első 3 hónap van készen):

5. Maria van Scharrenburg: Air babaköszöntő elkészítése Mikinek:

6. Vermeer képbe egy db A/4-es lap belehímzése:

Most így áll:

7. MillHill: Latte elkészítése:

8. Lanarte: Terrace in autumn bloom befejezése:

Jelenleg így áll:

9. Dimensions: Woodland Enchantress befejezése:

Jelenleg így áll:

10. csak hogy kerek szám legyen. Karesznek megcsinálni az ezer éve megvett pici babaköszöntőjét:-D
Na én jól szórakoztam, amíg ezeket a képeket összeválogattam ide. Azt hiszem 2020-ig bőven kitart majd az elkészítésük és vagy 60x felrúgom majd ezt a sorrendet. De akkor is szeretek tervezgetni és már látom a kész képeket keretezve a falamon:-DDD

Természetesen 2017-es terv az is, amit Viktorral minden évben megfogadunk. Aktívabban szeretnénk tartani a barátokkal és a rokonokkal a kapcsolatot. Most már kevesebbet betegek a gyerekek és megpróbálunk Lacival is rugalmasak lenni, mert nem jó, hogy sokat kotlunk otthon. Bár Pannonhalma elég rendesen megszabja majd minden második hétvégi menetrendünket...

Kívánok másoknak is sok jó elhatározást és kreatív tervet erre az évre! És persze sok erőt a tervek megvalósításához!!!