Gyerkőceim életkora

2017. január 14., szombat

Laci 3 hónapos

Azt ígérték (a védőnő és az okos könyvek), hogy mire Laci 3 hónapos lesz, a pocakfájás elmúlik. Tudom, hogy ez csak amolyan "nagyjából igaz állítás", mert Laci még mindig tud olyan visítást csapni, ha két fing keresztbe áll, hogy szerintem a két ajtóval beljebb lakó szomszéd is hallja. Mostanában minden nagydolgot tíz perces visítós menet előz meg. Filóztam is azon, hogy milyen hülyén venné ki magát, ha mi felnőttek is így csinálnánk. 10 percet könnycsorgatva zokognánk, aztán elrongyolnánk a legkisebb helyiségbe... Na nem szoktam pici fiam kiröhögni, általában együtt szenvedek vele, mert ő a kezemben kínlódik zokogva én meg próbálom tartani, ami néha nem kis meló, úgy feszíti magát. A hátam már oda, folyton fáj, hiába az uram által rendszeresen nyújtott hátmasszázs. Mostanában inkább ennél a zokogásnál kibontom a rugiból és próbálom masszírozni a hasát, ha az sem jön be, akkor a kis térdeit felhúzom a hasához és azzal görgetem jobbra-balra. 10-ből 7x beválik, a maradék hármat meg ki kell bekkelni. Ha megvolt végre a nagydolog, akkor már vigyorog is, folytatódhat a szopi, lehet csörgőzni.
 

Voltunk csütörtökön védőnőnél mázsáláson. Lacika 6 kiló és 60 centi. Én elégedett vagyok vele. Továbbra is nagyon klassz éjszakáink vannak. Esti fürdés, aztán valamikor 3-5 között kelünk egy alkalommal. Utána hosszabb-rövidebb idő után visszafekszem aludni és reggel fél kilenckor jelentkezik általában reggelire a fiatalúr. Mégis folyton fáradt és álmos vagyok, szóval asszem kéne szednem egy kis vasat. Most a c-vitamint tömjük ezerrel, mert minden szinten tiszta vírus a környezetünk. Matyiéknál Pannonhalmán egy teljes osztályt hazaküldtek hányós-fosós vírus miatt. Remélem hozzájuk nem gyűrűzik át a betegség. Mikiék osztálya már jobban van, de a hét elején 14 hiányzó volt náluk, napi szinten írtam a leckét a közös levelezőlistára. Fele hányós-fosós, másik fele magas lázzal volt otthon (Talán influenza, de erről senki sem nyilatkozott). Marikáék még tartják magukat. Jövő hét végén lesz Laci keresztelője, remélem addig senki sem dől ki. És remélem utána sem, mert a síszünetre szeretnék hazamenni Ajkára a gyerekekkel. Bár a szüleimmel ezt még nem egyeztettem:-D
 

Mit tud Laci? Ha olyanja van, néha már hangosan nevet. Ügyesen tarja hason a fejét, kiemeli a mellkasát, bár a jobb kezével ügyetlenebbül támaszt, de hát gyakorlat teszi a mestert. Sajnos a hasazást kissé büntiként éli meg, jobban szereti háton fekve szemlélni a világot. Legügyesebben persze pucéran nyomja a hasas feladatokat, minden fürdés előtt este edzünk egyet. Nameg mostanában már nap közben is egyre többször teszem hasra dacára annak, hogy még mindig sokat bukik. Folyton savanyú tej szagúak a ruháim (meg az övéi is). Kezd valamiféle rendszer kialakulni a napjában. Délelőtt fenn van, aztán kisebb szundi, és minden délután alszik vagy 3 órát egyben. Ezt folyton meg kell szakítani azzal, hogy megyünk a nagytesókért, de sosem veri ki Öcsinél szerencsére a biztosítékot, hogy legszebb álmából verem fel, mert indulni kell.

Még csak szopizik. El sem hiszem. Kicsit várom már a hozzátáplálást, mert bár nagyon szeretek szoptatni, kicsit talán nagyobb lenne a család mozgástere, ha Laci már mást is enne. Épp tegnapelőtt mondtam le a mai Loveyourbelly tanfolyamot, ami egyszerűen kivitelezhetetlen lett Marika szülinapi zsúrmeghívása és Laci szoptatása miatt. Sebaj, átütemeztem a tornát februárra, hátha akkor sikerül majd eljutnom oda is. A gyerekek mellett az ember lánya megtanul türelmesnek lenni.
Aztán most már kiraktam Lacinak a játszóját. Ezerrel nyúlkál a lógó csörik felé, el-elkapja őket, mindent a szájába gyömöszöl. Persze hamar el is ejti őket, ettől néha irtó frusztrált. Tök ügyesen szopizza az ujját, de valszeg nagyon erősen, mert szépen kikezdte a bőrét. Most kenem azt is neki, amikor félálomban van Bepanthennel. Elég érzékeny bőre van, áttértünk a gyógyszertári fürdetőről a kecsketejes szappanra. Szerintem szépen alakul a bőre. Azt hiszem ezekre a szappanokra én és a család is átszokhatnánk, nem győzzük venni a Lipobase krémeket a gyerekek csomószor atópiás bőrére.

Dokibához a 3 hós oltásra jövő héten bejelentkezünk. Ha marad ez a frankó hideg meg a hó, akkor én nem bumlizok ki a 3. kerületbe a 22-ből. Inkább felugrom hozzá, vagy megkérem jöjjön ki házhoz. Na majd meglátom.

Készült közös kép a nagyival is:

Készült Mikivel is:
 

És egy grátisz kép az idősebb generációról, ahogy épp kockulnak. Az egyik a gép előtt, a másik meg mobilozik:-DDDD

2017. január 12., csütörtök

Luca-S: A nyár íze

Azta milyen sok bejegyzést írtam már 2017-ben! Tegnap lettem kész ezzel a hímzéssel, amit egyébként a kacskaringo.hu-ról rendeltem, mert már hímzőkészleteket is lehet venni náluk.
Nagyon szerettem készíteni leszámítva azt, hogy irgalmatlanul nehéz volt 40 ct-s anyagra készíteni 1 szállal. Eleinte próbáltam szabad szemmel, az nagyon nehéz és rémesen lassú volt, aztán végül a nagyítós állólámpám alatt öltögettem. Ez bevált, sokkal jobban haladtam. A készlethez egyébként 18-as aida volt mellékelve, de úgy éreztem, hogy ez a minta vászonért kiált. Mivel nekem nem nagyon van itthon 40-es vásznam, így rendeltem Nina boltjából halvány rózsaszín vásznacskát (is). Tényleg nagyon halványan rózsaszín, szóval jól mutatott rajta a hímzés. Már elszaladtam vele Mónikához, a keretezőhöz, mert jövő hétvégén oda szeretném adni apukámnak, hiszen az ő karácsonyi ajándéka.
Viszont mivel így igénybe vette a szemem, így úgy döntöttem, hogy nem halogatom, hanem elgaloppozok még januárban az optikába. Ott mindig kérem, hogy ne a masina, meg az optikus kislány, hanem a heti 1 alkalommal rendelő szemész nézzen meg. Szóval holnap bejelentkezem, mert úgyis a Lacika receptjei miatt be kell mennem Albertfalvára, szóval egy füst alatt letudom a dolgot. Aztán ha minden jól alakul, akkor februárra lesz egy csini új szemüvegem, ami bababiztos. Ha meg túl drága, akkor a régi szemüvegembe csiszoltatok új lencsét, aztán pont.
Nade jöjjenek még képek a kész hímzésről:

 
 
 

Figyelem! Mivel egy hímzést sem csinálok meg kétszer, ezért, aki szeretné, a maradék fonalakat és a leszámolóívet szívesen elküldöm annak, aki elsőként kéri itt egy megjegyzésben. A fonalak szerintem garantáltan elegendőek még egy alkalommal való hímzéshez.

2017. január 11., szerda

Régen ennél hidegebb volt a tél...

De úgy látszik sokan elfelejtették. Mivel ezen vagy fél órát röhögtem, ide is beteszem.

2017. január 10., kedd

Nagyikendő készen

Mutatom, hogy milyen lett a kész nagyikendőm.

Végül maradt benne az a majdnem barna, de inkább szürkére hajazó szín. Nem voltam lusta, elmentem a Barkába és végignézegettem a színpalettát személyesen. Még Lacit is elcipeltem magammal. Az egyik eladó csajszival végignéztük a barna színeket és megegyeztünk, hogy a lehető legjobb "barnát" választottam a netről. Vagy maga a fonal színe nem stimmelt, vagy a textúrája, ha hasonlítgatni kezdtünk. Úgyhogy újult erővel horgoltam ezt a Big Merino barnát a Morbidone fonalak mellé, de azért picit sajnáltam, hogy a kezdő barna színem elfogyott, azzal szép meleg színe lett volna az egész kendőnek.

Végül hatalmas lett. 50 sort horgoltam bele a szokásos technikával, hogy napi 3x vettem elő, csináltam bele 30 nagyiblokkot, ami nálam a 3 db egyráhajtásos pálcát jelenti. Így nem készült ki a kezem, sőt a gyakorlástól mondhatom, hogy egyre többet bírt. Ahogy haladtunk a kocsival Ajka felé karácsonyozni, még a rövidpálcás szegősort csináltam. Sikerült befejezni, oda is tehettem a karácsonyfa alá, aztán újra hazahoztam, mert a blokkolása ugye elmaradt. Sokat nőtt a kendő a blokkolástól, végső mérete: hosszú oldala 150 cm, rövidek 110 cm. Hatalmas! Ette a fonalat, kicsivel több, mint 60 dkg ment bele.
Nekem nagyon tetszett, mamának is, de bevallotta, hogy neki kell egy kis megszokási idő, hogy hogyan is hordja, mert ilyen kendője még sosem volt. Mondtam, hogy rábízom, tőlem otthon is burkolózhat vele, ha hűvös a lakás. Kapott mellé egy szép sáltűt, amit a Meskáról rendeltem. Innen. Nagyon szép munkái vannak az alkotónak, vettem tőle még apósom feleségének egy hajcsatot is. Megint vágattam a hajamból, de ha hosszú lenne, egy ilyennek én is örülnék.

2017. január 9., hétfő

2017-es tervek minden szinten

Végignézve 2016-on, azt hiszem elmondhatom, hogy nehéz, küzdelmes, de boldog év van mögöttem/mögöttünk. Szerintem családunk apraja-nagyja jól elfáradt és mind bizakodva vetettük magunkat a jövő évbe. Többünknek fog komoly változást hozni, ha minden jól alakul. Marika ősszel majd elkezdi az iskolát. Miki, ha sikerül neki, akkor ősztől szintén Pannonhalmán fog tanulni. Nekünk meg ha tényleg így alakul, akkor meg kell barátkoznunk a ténnyel, hogy a legsegítőkészebb gyerekünk fog elköltözni itthonról. Matyi is nagyon hiányzott, mikor elment, és Miki is nagyon fog. Jelenleg Karesz is azt tervezi, hogy Kupacra megy, így aztán tényleg lassanként elfogynak majd itthonról a fiúk.
Marikát meg szép apránként be kell vezetnem a háztartás rejtelmeibe, mert míg az oviban hihetelenül szorgalmas és segítőkész, itthon néha két szalmaszálat sem tesz keresztbe, néha még akkor sem, ha kérem. Igazán nem értem, hogy miért kell felcsattannom, esetenként lila fejjel üvöltenem, ha el akarom érni, hogy rend legyen a gyerekszobában. Karácsony előtt Matyi fiam örvendeztetett meg minket azzal a megjegyzéssel, mikor mondtam, hogy letakaríthatná az íróasztalát, hogy:
-Nincs hozzá kedvem és egyébként is fáradt vagyok.
Csak sasoltam. Annyit kérdeztem, hogy én is hivatkozhatok-e majd erre, ha megy vissza Pannonhalmára és nekem pakolnom kéne. Erre felment és megcsinálta az igazi pasis munkát. Mindent lepakolt az asztaláról aztán otthagyott a fenébe a földön. Az apját majd a guta megütötte. Frankó! Szóval a nevelés azt hiszem sosem ér véget:-D

Nade beszéljünk inkább a jövő évről. 2017. Nem megyek vissza dolgozni (bár feltételezem ezt senki sem gondolta, talán csak a főnököm reménykedett benne egy icipicit), szeretném kihasználni, hogy itthon lehetek. Eddig nagyon élvezem, tényleg jó, hogy nyugi van itthon, hogy telnek a napok és figyelgethetem Lacika növekedését. Élvezem a babázást nagyon. Remélem így is marad, mert legutóbb az 5 évnyi otthonlét kissé kiverte nálam a biztosítékot.
Szeretném a lakásunkat valahogy kicsit kevésbé zsúfolttá varázsolni, ami nem könnyű. Tényleg kéne egy nagy selejtezés, de én olyan nehezen dobok ki bármit, nameg egy csomó dologhoz fűződik valamilyen emlék, vagy érzés. Nahát karácsonyra megkaptam Marie Kondo könyvét a szüleimtől. Még csak kicsit olvastam bele, de azért rendesen kiverte nálam a biztosítékot, pedig sokan olvasták és sokaknak tetszett. Egyrészt én nem hiszem, hogy a könyveim képes lennék selejtezni. Én a könyvet értéknek tartom, talán egy pár, max. 20 db lenne, amit nem tartok túl sokra és mehetne könyvtárba, ha becsöngetnek, mert könyvet gyűjtenek. De ki akkor sem dobnám, inkább a könyvtáré legyen! A gyerekkönyvek is maradnak, mert újabb kisgyerek van. De azokat sem szívesen selejtezném ki, hiszen én is úgy örültem, mikor az első srácaim kicsik voltak és otthon Ajkán elővettük a régi könyveket. Zavart is, hogy a báytám lenyúlta néhány olyan könyvünket, amit pl. én kaptam. Na mindegy.
Ruhában biztos lehetne sokat selejtezni, azt mindenképp napirendi pontra veszem.
Nameg az a hülyeség, hogy "amire neked nincs szükséged, arra nincs szüksége a családodnak sem". Ez komoly?
Azért végigolvasom, mert kíváncsi vagyok, de csak hellyel-közzel lehet alkalmaznom a mi életünkre... A garázst viszont idén tuti rendbe rántjuk, mert ott a helyzet már tarthatatlan. Lassanként olyan mint egy mindent elnyelő fekete lyuk. Talán ha kifestenénk, akkor ki is takarítanánk. Csak pár polc kéne bele.
Aztán felmerült a kérdés, hogy talán ki kéne cseréltetni az ablakokat a kisszobában. Tegnap és ma reggel is vastagon jégvirágos volt mindkét ablakunk. Itt rossz a szigetelés, hiába a legkisebb szoba, egyben ez a leghidegebb is. Mi alszunk ott Lacival. Amíg csak mi voltunk ott, addig annyira nem izgatott minket a hideg, jól betakaróztunk, hiszen főképp csak aludni jártunk ide:-D De lényegében nyáron dögmeleg, mert alig lehet szellőztetni, télen meg tök hideg.

Hobbyban van persze ezer tervem. Horgolásban csak annyi, hogy befejezzem a megkezdett cuccokat. Van egy kék mőbius stóla megkezdve, talán ha 6 sort horgoltam le belőle. Van egy kész kislány sapim, amit még alá kéne bélelnem Marikának, most készül hozzá egy nyakmelegítő ugyanabból a fonalból, remélem elég lesz rá. Ha készen lesz, mindenképp mutatom. Most csak a sapiból egy részletet hoztam, mert nagyon-nagyon szerettem ezzel a fonallal dolgozni. Igazi ezer színű, élmény volt minden pálcát horgolni, mert közben mindig más és más szín következett. A fonalat Nina boltjában vettem.

Na akkor mutatom a félkész nyakmelegítőt. Annás könyvéből a szilvásgombóc kendőt készítem kislány méretben. Ezt is tervezem, hgy alábélelem majd blokkolás után.

Aztán van egy japán virágos megkezdett kendőm, jó lenne azt is készre horgolni. Nameg van egy csomó-csomó fonalam és sok-sok mintám, amiből egy-kettőt biztos el fogok majd kezdeni.

Olvasásból van bőven olyan könyv, amit szeretnék elolvasni, a lista irtó hosszú lenne, szóval felesleges a felsorolás.

Mivel kaptam egy varrógépet, szeretnék egy új módszerrel megismerkedni. Jó lenne egy kicsit a patchwork rejtelmeiben elmélyedni és pár kész darabot megvarrni. Nameg persze néhány Tilda cuccot is végigzörgetnék a géppel, van is belőle kiszabott, összevarrásra váró baba példány.

Hímzésből pedig listát csináltam. Ezt mutatom, mert kell valami emlékeztető magamnak, nameg a naptár, amibe belevéstem a jegyzetemet 2016-os, amit tuti ki fogok dobni hamarosan. Még gyerekágyasan készítettem el a listát, eddig tartottam a tervet, csak időben csúsztam el vele nagyon-nagyon. Ezt bizonyítja az is, hogy még mindig apukám karácsonyi ajándékát öltögetem... De most már nagyon közel vagyok a sikerhez.

Szóval ez lenne a tervem szépen sorban:
1. Apa karácsonyi ajándékát befejezni. Ha készen lesz ilyen lesz. Aida helyett 40ct-s vászonra hímeztem:

2. Bothy Threads: Musical Whispers befejezése (amit még 2016-ra ütemeztem):

Jelenleg itt tart:

3. Lanarte: Flower scarf befejezése:

Jelenleg itt tart:

Szerintem ennyivel bőven eltöltöm az évet, de persze bőszen továbbterveztem a listát, és ha már klaviatúrát ragadtam, akkor folytatom a sort.

4. 1-2 hónap hímzése a Lizzie Kate hónapos sorozatba (csak az első 3 hónap van készen):

5. Maria van Scharrenburg: Air babaköszöntő elkészítése Mikinek:

6. Vermeer képbe egy db A/4-es lap belehímzése:

Most így áll:

7. MillHill: Latte elkészítése:

8. Lanarte: Terrace in autumn bloom befejezése:

Jelenleg így áll:

9. Dimensions: Woodland Enchantress befejezése:

Jelenleg így áll:

10. csak hogy kerek szám legyen. Karesznek megcsinálni az ezer éve megvett pici babaköszöntőjét:-D
Na én jól szórakoztam, amíg ezeket a képeket összeválogattam ide. Azt hiszem 2020-ig bőven kitart majd az elkészítésük és vagy 60x felrúgom majd ezt a sorrendet. De akkor is szeretek tervezgetni és már látom a kész képeket keretezve a falamon:-DDD

Természetesen 2017-es terv az is, amit Viktorral minden évben megfogadunk. Aktívabban szeretnénk tartani a barátokkal és a rokonokkal a kapcsolatot. Most már kevesebbet betegek a gyerekek és megpróbálunk Lacival is rugalmasak lenni, mert nem jó, hogy sokat kotlunk otthon. Bár Pannonhalma elég rendesen megszabja majd minden második hétvégi menetrendünket...

Kívánok másoknak is sok jó elhatározást és kreatív tervet erre az évre! És persze sok erőt a tervek megvalósításához!!!

2017. január 2., hétfő

2016. december 28., szerda

Karácsony 2016.

Szerintem nagyon szép karácsonyunk volt. Legalábbis én így érzem. Persze mindenki más és más lelkülettel érkezett a karácsonyfa mellé, nekem valahogy nagyon kerek volt az idei ünnep. Sikerült mindent időben beszerezni, nem volt kapkodós rohanás. Csinálgattam sütiket is, valahogy úgy alakult, hogy amelyiket megsütöttem, azt pár nap alatt felfalták, aztán csináltam újat. Bejgli alól idén felmentést kaptam, mert Lacika mellett hosszasan sütni nem lehet. Így is volt olyan, hogy a kinyújtott keksztészta mellett álltam, már Matyi rázta Laci seggét, aki torkaszakadtából üvöltött. Én örültem volna, ha kibekkeli, amíg kiszaggatom a kekszeket, de már nem volt rá időm. Hát szerintem nem tett jót a tésztának az állás. Szóval a bejgli túl munkás, így Viktor hozott a Lipótiból diósat, mákosat, Karcsinak és nekem gesztenyéset (2x is!) és próbaképp egzotikusat is. Ez utóbbi elég rossz ízű, szinte kötelességből ettük az urammal együtt, csak hogy elfogyjon.
Már évek óta nem ünnepi vacsi van nálunk, hanem ünnepi ebéd. Egyszerűen rántott húst sütöttem olyan mennyiségben, hogy még másnapra is maradjon. Így bár 24-e elég munkásan telt, a 25-t tényleg csak a családra fordíthattam. Elmentünk a tizes nagymisére családilag. Lacika is jött velünk. Jó érzés volt, hogy ott vagyunk mind (Matyit kivéve, mert ő az esti misére akart menni). Lacit végig ringattam a babakocsival, mert amint megállt a szekér, azonnal elkezdett mocorogni, kínlódni. Nagyon szeretem Henrik atya szentbeszédeit, ritkán van olyan, hogy nem figyelek, mert unalmas, mert nem köt le, vagy mert számomra evidens dolgokat mond. Tele volt a templom, még hátul is sokan álltak. És jó, hogy tényleg olyan sok fiatal van Albertfalván!

Az ajándékok idén azt hiszem nagy sikert arattak. Talán csak a Karcsi volt kicsit csalódott, mert nem volt elég jó az egyik pálya, amit a minigördeszka mellé kapott. A nagy ugratós az nagyon bejött neki, a kicsi korlát, ami a trükköket lehet tanulni viszont sajnos túl kicsi, szerinte az használhatatlan. Hát ez van. Egy csomó ideig lógatta az orrát, hogy mit kezdjen a pályával, ha nincs gördeszkája, hiszen a régi széttörött. De mire a lógó orrú gyereket észrevettem a saját ajándékomtól! Javasoltam, hogy kicsit túrja fel a széttépett csomagolópapír halmot. Végre volt vigyor is az arcán, mert naná, hogy ott volt a mini gördeszka is.

Marika játéka nagyon megizzasztott minket is. Rengeteg matricát kellett rá ragasztani és sok-sok apró ketyerét összeállítani. De nagyon kis cuki boltocskát kapott, amihez Selmeci nagypapáéktól befutott két kis figura is mellé.

A nagyok már nagyoknak való ajándékokat kaptak. Könyvet, filmet, pólót, és társasjátékot. Mikit persze idén is elkísérte az ajándékozási pech. Szegényt kísérti az a "gond", hogy dec 6 a névnapja, dec 24 karácsony, jan 21 szülinap. Tehát számára a 3 ünnep nagyon egymás hegyén-hátán van. És sosincs jó kívánsága. Idén a Word of Tanks játékhoz (számítógépes) kért egy tankot, mert azzal tuti nyerő lesz. Próbáltuk terelgetni más ajándékok felé, de csak ez érdekelte. A névnapjára megkapta, hogy akkor ez még a karácsonyi ajándék része is, mert irtó drága. De így persze karácsonykor a csomagja kissé laposabb volt a többiekéhez képest. Viszont kapott egy csúcs kártyajátékot. Ketten fedeztük fel, nagyon bejött nekem. Ha már tudjuk a szabályt, akkor igazán pörgős és jól megizzasztja az ember agytekervényeit.

Matyi idén nagyon extra társast akart. Pannonhalmán tagja a társasjáték klubnak. Sajnos az idei év végén elballagnak a klub 12-dikes tagjai, így Matyi és egy osztálytársa maradnak csak ketten tagok. Mondta, hogy próbált már új tagokat toborozni, de senki sem akar belépni. Ha Mikit felveszik, akkor azért van tuti plusz egy új emberük! Naszóval rászakadtunk apával a Matyi által megjelölt társasok nevével a netre. Végülis azt hiszem a legjobb társasjáték netes bolt a szellemlovas.hu. Matyi elég drága társasokat jelölt meg, így végül Mikivel közösen kaptak egyet. A favorit sajnos akkor már nem volt kapható, mikor a kosárba rak funkciót alkalmaztam:( Pedig csak november közepe-végefele volt!

Apa kívánsága egy új fényképezőgép volt. Kinézte a neten. Párszor megmutatta nekem is. Szóval vettem a lapot és kapott tőlem egy pont olyat:-D

Meg persze kapott mellé még egy kis ezt meg azt. Ezzel persze jól kiakasztottam, mert ő nekem "csak" azt az ajándékot vette, amit kértem, semmi pluszt vagy kísérőmeglepit. Mint kiderült otthon Ajkán ugyanez a probléma merült fel, csak ott meg apukám teljesítette túl a tervet. Szóval tudom kitől örököltem ezt a szokást. Viktor egy egész délelőtt ezen depressziózott, hogy miért csináltam ezt, most akkor ő mehet még nekem valamit beszerezni. Végül csak kiszedtem belőle, hogy min mereng olyan gondterhelten, aztán közöltem vele, hogy ne legyen idióta, nekem tökéletesen megfelel, amit kapok és tudom, hogy én kapom a legnagyobb ajándékot. Tényleg az enyém volt a legnagyobb. Mutatom:

Még sajnos nem volt időm kipróbálni, mert olyankor akarom, amikor tényleg nyugi van itthon. Bár most két napra egyedül maradtam itthon Lacival, mégsincs időm, mert még a karácsonyi sk ajándékokat próbálom befejezni. Az egyik menni fog, a másik sajnos nem. Lacika mellett nagyon túlbecsültem szabad kapacitásom. Hát ez van:( Azért legalább nagyjából látszik, hogy milyen lesz, remélem nem lesz túl csalódott az ajándékozottunk.

Hoztam még néhány családi fotót!
 
 

És ezzel a képecskével kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt! Bár kissé megkéstem a jókívánsággal...

2016. december 20., kedd

Diszkréten széthullva

Ha már az ember gyereke úgy jön haza a bentlakásos suliból, hogy:
-Anya, egy csomószor néztem, hogy raktál-e fel képet Laciról a blogra, és nem írtál SEMMIT!
Na akkor eljött a perc, hogy valamit bevéssek ide az elmúlt napokról. Tehát Pannonhalmán szemmel követi a nagytesó Lacika fejlődését a blogon írtak szerint.
Aztán mint kiderült, Miklós fiam egy teljes számtech órát gondosan arra fordított, hogy a blogot végignézegesse. Mondta is, hogy egészen 2010-ig sikerült visszaolvasgatnia és jól szórakozott. Ezt a bejegyzést viszont én meséltem el neki, hatalmas sikere volt, az egész család dőlt a röhögéstől az asztalnál.

Szóval teljes két hónapra volt szükség ahhoz, hogy családunk diszkréten szétessen. Mi a hűtőn írjuk a mindennapokhoz szükséges infókat. A múlt hétfői ovis barkácsdélutánon viszont egy másik 4 gyerekes anyukával megbeszéltük, hogy néha irtó nehéz, hogy mindent tudjon mindkét szülő. Ha ez nincs így, akkor sok lényegi infó elsikkadhat. Naszóval, ők végülis azt csinálták, hogy vettek 2 okostelót apának és anyának és valami olyan alkalmazást letöltöttek rá, hogy ha valamelyikük valamit bejegyez a naptárjába, azt rögtön a másik is látja. Asszem egy hangyányit fejlettebb a módszerük, mint a mi hűtős megoldásunk. Én minden félfévben csinálok egy táblázatot. Egy nap 4 rubrikából áll. A feljéce a szülőké, az első sor ovis téma, második sulis, harmadik pannonhalmás. Ebbe a készítéskor az eseménynaptár szerint beírom az előre ismert programokat, aztán folyamatosan tollal írjuk bele azokat a dolgokat, amik menet közben kerülnek napirendre, mint pl. fogorvos, karácsonyi sütizés suliban, barkácsdélután oviban. Ezen kívül folyamatosan listák is vannak kis papíron a hűtőn. Egy-kettő Viktornak, egy meg nekem. Az enyémen most csak olyan teendők vannak, amik az én emaradásaim. Pl. íróasztal fiók rendrakás, milliónyi fonalam és cérnám elpakolása, az előszobafal lemosása (bár erre én már látok még 4 pár szorgos kezet "segítő kéz" gyanánt), mosogatógépszerelő hívása ismét, mert már megint csak így működik:

Lényeg a lényeg, a módszerünkbe hiba csúszott. Talán ott keresendő a bibi, hogy sok dolgot a gyerekek csak apának mondtak el, mert úgy látták, hogy anya nem ér rá semmire. Apa meg, hogy engem tehermentesítsen, nem mindent mondott el nekem. És ha neki meg beüt bármi munkahelyi egyéb, ami nagyon igénybe veszi a szabad kapacitását (ami már nincs is), akkor apa figyelme nem terjed ki mindenre. Így esett meg, hogy Karesz a hittan előtti napon közölte velem, hogy a Henrik atya által 1 hete feladott házit nem tudja megcsinálni. Kérdeztem tőle, hogy mi lett volna a házi.
-A héten 5 alkalommal egy pár másodpercre beugrani a templomba köszönni Istennek.
Mondtam is neki, hogy ha nem tudok róla, akkor hogy segítsek? Majdnem minden délután én hozom haza, beugorhattunk volna a templomba, hiszen a sulival szemközt van. Mint kiderült apának mondta, de ha apa reggelenként kioszt a fiúknak két puszit és leszáll egy megállóval előbb a leánnyal, hogy oviba menjenek, akkor ő ebben a feladatban nem tud segíteni. Mondtam srácaimnak, hogy akármennyire úgy tűnik, hogy Laci minden figyelmem leköti, ez nem így van, tessék mindent elmondani nekem is. De ha már egy hiba becsúszik, akkor persze a dolog kulminálódni kezd. Ezért volt az a baki is, hogy Miki a bécsi adventi kirándulásra nem ért oda. Egy órával későbbre tudta az indulási időpontot. Okos szülei meg nem érdeklődtek utána (a papír, amit a tanbá adott elveszett), hogy tényleg akkor van-e az indulás, amit a gyerek sziklaszilárdan állít... Na mindegy. Aznap Miki nem ment suliba, hagytam, hogy orrvérzésig számítógépezzen, nagyon maga alatt volt szegény. És hogy ezt még lehet-e tetézni? Naná, hogy lehet! Én síkideg voltam, remegtem, alig tudtam koncentrálni, mikor december 9-én egy véletlen telefonálás közben megtudtam a mamától, hogy aznap van a felvételi jelentkezés utolsó napja a központi írásbelire. Elolvastam én még októberben a pannonhalmi honlapon, hogy mik a teendők felvételi jelentkezés esetén, csak valahogy ezt nem véstem be a naptárunkba, nem emlékeztem rá eléggé, vagy a 3. pontig nem is néztem a jelentkezés menetét... Nem tudom. Mindenesetre Miki szeretné megpróbálni a 6 évfolyamos képzést ott, ahol a tesója. Ehhez itt Budapesten meg kell írnia a központi írásbeli felvételit matekból és nyelvtanból. Miután a mama mondta, hogy gondolt ránk, hogy na Miki akkor majd megy felvételizni, én feltúrtam a netet. Idegesen detektáltam, hogy való igaz, aznap van a jelentkezési határidő. Felhívtam hisztériásan Viktort, hogy ő is tudja a "jóhírt", necsak én idegeskedjek (szörnyű vagyok, utólag szégyenlem magam ezért). Aztán laza egy óra alatt lehiggadtam és elkezdtem megoldani a problémát. Jelentkezési lapot letöltöttem, a szomszédot (aki szerencsére épp otthon volt) megkértem, hogy nyomtassa ki (még szerencse, hogy a házban csak nekünk nincs nyomtatónk). Jelentem, a nyomtatója ezt a lapot tudta még éppkézláb módon kiadni, utána már nagyon csíkosan nyomta a többi oldalt, szóval hibalehetőség a kitöltésben nem lehetett. Felhívtam a legközelebbi sulit, ott mondták, hogy délután négyig személyesen kell behoznom az aláírt cuccot. Mák, hogy Mikiék épp aznap mentek lézerharcolni az osztállyal (normál esetben öt körül ért volna haza klarinét óra után) és bár fűztem a fejét, hogy a többiekkel együtt menjen át a suliból, ő amellett kardoskodott, hogy hazajön és bringával megy tovább. Így beugrott pár percre a suliból hazafele fél háromkor. Aláírattam vele a jelentkezési lapot és kocsiba vágtam magam, hogy leadjam a papírt. Még Lacit is otthon hagytam 20 percre egy 11 évessel... De a papírt sikerült leadnunk és nagyon-nagyon megjegyeztem, hogy pont Miki szülinapján lesz esedékes az írásbeli felvételi. Addig meg le kell adni az előjelentkezési lapot Pannonhalmára rögtön biziosztás után és mellékelni kell a plébánosi ajánlást és a hittantanári értékelést (na én csak erre emlékeztem) De ha már így belelendültem, akkor persze utánaolvastam Marika dolgának is, hogy nehogy a DonBoscós jelentkezésről lecsússzunk. Szerdán kérek is majd a suliban nyomtatványt a jelentkezéséhez (itt is kell előregisztráció) Szóval Miki jelentkezése megoldva, de én aznap egy évet öregedtem legalább.

Aztán mivel a suliba csak úgy villámgyorsan berongyolok, miközben Marika a kapuban vigyáz Lacikára, így nem sokat szoktam beszélgetni. Egy alkalommal Laci nélkül mentem, mert Erzsi néni vigyázott rá itthon. Akkor tudtam meg, hogy élelmes Karcsi fiam a legjobb haverjának 500 Forintért adott el otthoni gyártású gumikarkötőt. Én pedig csak azért elegyedtem szóba Barnus anyukájával, mert Barnus valami legókészlet elég fontos darabját ajándékozta Karcsinak és gondoltam, hogy azt inkább visszaadnánk. Na hát égett a pofám, mikor kiderült, hogy Karcsi miket boltolt. 500 Forintot visszaküldtem Barnusnak a legóval együtt... (csak halkan és zárójelben jegyzem meg, hogy az 500 Ft-ot már Karesz elköltötte a karácsonyi vásárban)

Aztán Matyi elfelejtette megvenni a hazautazáshoz a jegyet Pannonhalmáról. Ez a jegy jogosít a visszaútra is a szünet után. Mindez miért? Mert én a megszokottak szerint nem kérdeztem rá. Így szombaton meg kellett oldani, hogy a gyerek valahogy hazakerüljön. Szerencsére talált fuvart Piliscsabáig, oda meg apa elgurult érte kocsival. A visszautat tegnapelőtt egyeztettem a nagypapával, hogy szívesen megoldja nekünk. Éljen!

Szóval asszem csak Marikánál nem volt mostanában semmi gikszer. Bár épp hétvégén jegyezte meg, hogy nincs időm vele foglalkozni. Kicsit meg is sértődtem, mert ez így nem igaz. Szoktam neki olvasni, együtt hímezni is szoktunk, készre is varrta múlt héten a rénszarvasát, amit a versenyen nyert, és még társasozni is leülök vele nem is egyszer. De hát neki ez jön le belőlem mostanában. Ez van sajnos. Igyekszem, hogy ne így érezze, ezért tegnap haza is hoztam már ebéd után, aztán a hétvégén begyúrt mézeskalács tésztát kinyújtottuk és kiszaggattuk. Karcsi kivételével mindenki résztvett a munkában:
 
 
 

És akkor Laciról is pár szót. Tegnap voltunk két hónapos oltáson. Ja, vele kétszer is megjártam ezt az utat. Múlt pénteken mentem tanácsadásra délre vele. Mint kiderült, ez amolyan grátisz tanácsadási idő, amit csak akkor tart meg a gyerekorvos, ha az ember előre bejelentkezik. Én meg csak odaállítottam Lacival, aztán csodálkoztam, hogy doktorbácsi meg sehol. Azért persze felhívtam, mert a remény hal meg utoljára, hátha ott van valahol a környéken, de sajnos nem volt szerencsém. Lényegében kirándultunk egyet Lacival, nagyjából egy laza Ajka-Veszprém távolságot vezettem le oda-vissza. Megbeszéltük doktorbácsival, hogy ezen a hétfőn újra próbálkozunk. Laci mellé bepakoltam a kocsiba Miklós fiam is, aki egy hete köhög, hőemelkedéses és nem érzi jól magát. Igaz, hogy egészséges rendelésre megyünk, de majd beosonunk, így két legyet üthetünk egy csapásra (dokibá javasolta ezt a megoldást!). Szóval Miki kinn levegőzött, amíg mi Lacikával a váróban sorbaálltunk, aztán együtt bementünk dokibához. Mikinek semmi extra baja nincs, tüdeje tiszta, torka kicsit piros. Köptetőváltást javasolt az orvos, aztán annyi (tegnap este Miki persze belázasodott). Lacikát meg beoltotta, én meg kértem egy grátisz súlymérést, mert utoljára egy hónaposan voltunk mázsáláson. Laci teljes 1 kilót hízott azóta!!! Most 5470 g!!! Azt hittem rosszul látok, mert közben én meg itthon azon paráztam, hogy biztos elég-e neki a tej, amit termelgetek neki. Szóval elég. Bőven, és ha így folytatja, akkor igazi Laci-felfújt lesz. Oltást túlélte, tegnap délután iszonyú nyűgös volt. Este kapott is egy fél kúpot a kis sejhajába, úgyhogy nyugis éjszakánk volt.
Mivel apa véglegesen visszaköltözött a hálónkba, Lacikával nem lustulhatunk a franciaágyban. Minden éjszakai szopi után visszakerül a kiságyába a helyére. Néha irtó fárasztó ez, de jobb szeretem, ha Viktor alszik mellettem, nem a gyerkőc:-DD Meg ennyi gyerek között rendnek kell lennie.
Lacus megtalálta az ujját. Cumizni utál, de a kisujját ezerrel szopizza. És persze hatalmas teli szájjal vigyorog, ha dumálunk neki. Minden foglalkozásért nagyon hálás. Mostanában sokkal többet van fenn, egyre gyakrabban hozom le a nappaliba, hogy ne ott fenn legyen a kisszobában egyedül. Pár fotó róla is jön:
 
 

A karácsonyra való készülődéssel teljesen jól állunk. Ajándékok kipipálva, mindent kanapéról gombnyomással intéztem, lakás nagyjából rendben van hála annak, hogy úrinő lettem, és Erzsi néni minden csütörtökön jön hozzánk takarítani. Porolgat és porszívóz, én meg közben mindent pakolok el a helyére és kipucolom a vizesblokkokat. Ketten egész jól karban tartjuk a lakást. Egyik alkalommal, mikor épp kifizettem ott volt Karesz, nézte, hogy mennyi pénzt adok, aztán megjegyezte:
-Erzsi néni, te aztán jól keresel nálunk! - ilyen megjegyzéseket mindig Matyi tett kiskorában. Miki sosem volt tapintatlan és Marikából is hiányzik ez a jellemvonás. Szóval Kareszra oda kell figyelnem, mert nagyon nem érzi, hogy mit illik és mit nem (lásd feljebb, a legjobb barát megkopasztása!)
Aztán péntekenként meg bejött a két kicsinek az úszás. December elején hívott az oktató, hogy bekerültünk a várólistáról, mennénk-e ekkora lemaradással. Naná, hogy megyünk! Az első alkalommal én mentem velük, addig Erzsi néni vigyázott Lacira (komolyan olyan nekünk, mint egy pótnagyi). Karcsi csont nélkül vett minden akadályt, de hát ő a suliból is jár az osztállyal úszni épp. Marika viszont édesen béna volt. Úgy mentünk, hogy annyit tud, hogy ha befogja az orrát, akkor le tud merülni a víz alá. Nagyon bátor volt, mindent kipróbált. Óra végén kis segítséggel tudott deszkával siklani vízbe dugott fejjel. Rém büszke voltam rá. Most pénteken sajnos beteg volt, így csak Karcsi ment órára. Januárban folyt. köv.

Közben alakul Lacika keresztelője is. Unokatesónék, Zsófiék lesznek a keresztszülők. Plébánián már voltam egyeztetni, ma be kell ugranom a Vakvarjúba asztalt foglalni. Remélem január 22-ére lesz még nagyobb üres asztaluk nekünk!

Frissítem ezt a bejegyzést Ági kérdése miatt. Van nekem egy csodás uram. Nem szereti, ha a blogon írok róla. Ritkán is szoktam írni arról, hogy ő milyen. Asszem nagyon passzolunk egymáshoz, a vallási kérdéseket kivéve nincs semmi vita, vagy nézetkülönbség közöttünk. Vállvetve toljuk a családi szekeret, mindenben maximálisan partner, nagyon segítőkész. Szerintem nagyon figyel rám, pláne az utóbbi időben, mert elég nehéz 2016-os év van mögöttem, mögöttünk. Én inkább azt kérdezném, hogy rá ki figyel, mert az én kapacitásom sokkal végesebb, mint az övé. Igyekszem odafigyelni, szerintem próbáljuk nagyjából kölcsönösen levenni egymás válláról a terheket. A gyerekek körül mindent megcsinál, amit kell, azon felül is, nem csak a KELL dolgokat. A melóban is helytáll, néha kicsit az önbizalmát kéne megtámogatni. Egyedül a fúrunk-faragunk, barkácsolunk dolgokban nem ügyes, de mindenkinek kell egy terület, amiben béna. Nade legalább itt is lehet fejlődni:-D
Szóval én bőven kapok szeretgetést, ölelést, fájó hátamra masszázst, szabadidőt, pihilehetőséget. Úgyhogy van miből töltekeznem.