Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2011. szeptember 30., péntek

Mirabilia: Enchanted Mermaid

Lassan egy hete húzom magam egy nyavajás taknyolós vírussal, amit Karcsi hozott haza nekünk az oviból. Naná, hogy Marika is tiszta takony, és tegnap Miki is nekilátott az orrfújásnak. Karesz szépen felülfertőződött, így ő mára már második napja antibiotikumot szed. Ebben az állapotban próbáljuk túlélni a Matyi holnapi szülinapi buliját. Remélem nem fogok utána ágynak dőlni, de asszem ha végre meleg paplan alatt teát kortyolgatva nyugiban kúrálgathatnám magam, akkor már rég meggyógyultam volna. Na mindegy, nem siránkozok, hanem inkább mutatom, hogy hol tartok az utolsó Mira csajszimmal.
Próbálom újra visszahozni azt, hogy hetente péntekenként mutatom a haladásom. Egyrészt azért, hátha ismét érdemesnek találják a hímzős társak a blogomat arra, hogy ennyi kihagyás és csönd után bekukkantsanak hozzám. Másrészt meg azért, mert én imádom mások blogjain a fázisfotókat is, nemcsak a kész munkákat. Jó látni, ahogy időről-időre mennyit haladtak egy hímzés elkészítésével.

Ja, ezt a csodás Diana filéhorgolásos újságot pedig ma szereztem be, mert nem tudtam ellenállni a borítón lévő csodás terítőnek. Álomszép! Ha valakinek tetszik, ne habozzon hagyni egy megjegyzést a címével, fotózom és küldöm mail-ben a leírását. Eljátszottam a gondolattal, hogy megcsinálom apukámnak karácsonyra. Idén elég szűkre szabott költségvetésből kell kihoznunk az ünnepet, így jó lenne, ha minél több sk ajándékkal tudnánk kedveskedni a rokonságnak. Szóval időben el kellene kezdenem/kezdenünk!

2011. szeptember 25., vasárnap

Mirabilia: Waiting for Ships

Valamikor nyár közepén estem neki ennek a Mirabilia sellőnek. Lassan készült, hiszen volt közben egy költözés:-DD Nem tudtam gyöngy-mentes állapotban mutatni, de azért fotóztam azt is. Íme, ilyen volt:Irgalmatlan sok gyöngy és három szép csillag treasure is kellett hozzá. Sajnos közben a MillHill 40123 gyöngyöm elfogyott, így egy kicsit csaltam a mintával. Szerintem nem feltűnő. Lassan gyöngyözök a láthatatlan fonallal, de megéri a macerát. 1 hétig öltögettem csak a gyöngyöket. Imádom nézegetni, ahogy csillognak, villognak. Ezzel együtt már 8 nőcim van készen és már javában a 9. böködöm! Idén tuti, hogy készen lesz!!!

Mirabilia: Lady of the Mist (3)

Készen van a 7. nőcim is!
Ennek a kigyöngyözött verziójával még adós maradtam. Hamar megvolt, alig 50 gyöngyöt kellett csak ráöltögetnem. Szerintem szépek rajta ezek a füstszínű gyöngyök, de sokkal nagyobbak, mint amennyit egy x-nyi hely engedne. Kicsit összenyomorgatva, de mind-mind a helyére öltve így mutat:

2011. szeptember 23., péntek

Állatkertben

Örömmel jelentem, hogy ma délután megtaláltam a kábelt, amivel a fényképeket fel lehet tölteni a számítógépre. Nézegettem, hol vannak a legjobb képek, talán ez az állatkertes hétvége mutat rólunk a legtöbbet.
Múlt hétvégén sikerült eljutnunk idén is a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Igazság szerint egy héttel hamarabb szerettünk volna menni, hiszen idén is megrendezték, hogy 10 italos doboz egy ingyen gyerekbelépő akciót. Gyűjtöttük lelkesen a dobozokat hétvégére, de sajnos Miklóska belázasodott. Így a dobozkészletem egy részét elajándékoztam, mi pedig egy héttel toltuk a látogatást. Karesz minden nap úgy kelt fel, hogy: Na akkor ugye ma megyünk végre!:-DD

Az odajutásba kissé bekevert a Nemzeti vágta azzal, hogy az Andrássy utat lezárták, de azért laza 1 óra alatt így is sikeresen odakeveredtünk. Az elefántos bejáraton sorbaállás nélkül bevágódtunk a kertbe és aztán indulhatott a menet. Őszintén szólva én nem sok állatot néztem meg. Általában a négyig számolást gyakoroltam, mert a fiúk folyton cikáztak aszerint, hogy kit mi érdekelt. Marikát apa terelgette, én meg a babakocsit toltam. Eredetileg én lettem volna a fotós, de Miki imád képeket készíteni, így aztán nagyrészt ő fotózott. Vannak csúcs jó képei is (pl. a fekete juh), de hót bénák is (lásd a fejetlen teve), de annyira lelkes, hogy lassan már Karcsira is átragasztja ezt, úgyhogy gyakran marta el ő is a gépet a babakocsitáskából:-DD

Nagyjából az egész napot ott töltöttük az állatkertben. Marikának meg sem kottyant, az alvásidejében ezerrel játszózott a többiekkel. Végül csak az autóban dőlt ki úgy egy negyed órára, szóval van energiája a csajszinak. Amit tudtunk megnéztünk, amit lehetett kipróbáltunk. Szemüveges Matyi minden betüt elolvasott, Karcsi harsogott, Miki édeseket mondott. Estére mindenki nagyon elfáradt még a szülők is hamar ágyba hullottak. Szerencsére az időnk végig csodaszép volt! Na itt vannak a fotók:

2011. szeptember 13., kedd

Az új helyen

Gondoltam, adok egy kis életjelet magunkról, mert egyre több levél fut be hozzám, hogy mi van velünk. Igen, van netünk, lassan két teljes hete. Persze csak a szomszéd osztotta meg velünk bőkezűen a sajátját (ezer hála neki érte), mert kicsit nehézkesen mennek a dolgok az UPC-vel, hiszen be kéne köttetni a házba. Igaz, van itt klassz T-Home, de havonta jó 2 ezer forinttal drágább. Mi meg mán azt hittük, hogy az Amtelt, nem lehet überelni:-DD
Szóval van net, mert a fiaim addig panaszkodtak Áron anyukájának, amíg ő tolmácsolta kérésüket a férje felé és megosztódtunk:-DD Viszont még mindig nincs tv műsor. Eleinte nem is hiányzott, de így 1 hónap elteltével néha már azért benyomnék egy-egy hiradót. Úgyhogy nekiláttam válaszolni a levelekre, de bevallom annyi a tennivalóm, hogy nagyon kis nyúlfarknyiakat írok.

A lakást élvezzük. A teret élvezzük. A kilátást élvezzük. A környéket élvezzük. Szeretünk itt lakni nagyon. Jók a lakók, két kisgyerekes család is van, szóval rögtön lettek játszópajtások, remélem mihamarabb beépülünk a közösségbe. És hála az égnek, senki sem volt ellenszenves első, sőt sokadik látásra sem. Van egy idősebb hölgy is, aki szintén árulja a lakását. Most fűzöm Anikó barátnőm, hogy legalább nézzék már meg, hátha...

Mondjak kevésbé jót is? Most már látjuk, hogy mit és hol kell majd javíttatni. Tegnap volt is itt egy kis csapat, akik felmérték az igényeket. A leghúzósabb ebből a bejárati ajtó csere, ami a legégetőbb is egyben, mert nagyon vacak (igaz, ezt láttuk is). A keleti oldal nyílászárói vacakok, a benti ajtókat tokkal vonóval le kéne cserélni 1 kivételével. Na ez utóbbi majd egyszer, ha nagyon sok pénzünk lesz, addig apa szerelget és toldozgat, mint az előző tulaj.

Kipakoltam a dobozok nagy részét. A fenti két szoba teljesen készen van, már csak egy szekrényt és Miki íróasztalát várjuk, hogy mikor mehetünk érte a boltba. A mi szobánk Marikával együtt szintén rendben, bár ott alig van mit porolgatni, hiszen a franciaágyon, Marika ágyán és a pelenkázón kívül nincs benne más (nem is nagyon férne). Várjuk a megfelelő alkalmat lányommal együtt, hogy apát felvértezzük energiával és fúrja fel a falvédőket, képeket, hogy teljesen otthonos legyen minden. A nappali már majdnem teljesen kipakolva, még az íróasztalt kéne rendberakni és kész.
Konyhát fel kellett turbózni de nagyon. Vettünk két olcsó Ikeás szekrényt a falra és egy kisebb tálalószekrényt. Így már szeretem, és nem akadok fenn a folytonos nem működik jól dolgokon. De első nap majdnem kiakadtam totál, mikor láttam, hogy a mosogatódob lukas, a mosogatógép csak 1 programon működik, hogy a fiókos rész úgy ahogy van, ezer szerelés után is használhatatlan, hogy a polcos rész rémesen kevés, hogy a tűzhely alja kidőlt egy erőteljesebb rántásnál, hogy le van sikálva az a rész, hogy hány fokon hevít épp a sütő, melyik gázrózsához melyik tekerő tartozik. És mindezt ősi dzsuva borította. Zsófi unokatesómmal és anyukámmal vakartuk ki a koszból a konyhát egy teljes nap alatt. Most már szép és élvezem benne a főzést, a sütést csak azért nem, mert még nem volt energiám nekilátni kisikálni. Igazából valami erős cuccot rá kéne dörzsölni, ott hagyni egy napra, aztán lássuk, lejön-e:-DD
Az előző tulajnak nem volt nagy erőssége a takarítás. Mocsok volt mindenhol, a korábbi festés maradványait is el kellett sok helyen takarítani. Ablakpucolás itt már évek óta nem volt. Igazából azt kell hogy mondjam, hogy beköltözéskor szépen felújítottak, aztán lelakták az egészet, de mindez igazán csak akkor látszott, miután kiköltöztek.
Az alsó szint pazar hűvös volt a nagy nyári melegben. Most ott lenn van a mosókonyha és a ruhatárolás (azok, amik épp nem szezonálisak). Egy gond van az alsó résszel. Nincs szúnyogháló, így hihetetlen alienek másznak be. Lassan kezdem megszokni és a: Viktor, gyere és öld meg! -kiáltás helyett már be merem vetni a partvist, a papucsomat is, sőt egyszer halált megvető bátorsággal Marikáról puszta kézzel szedtem le egy pókot. De ezek komolyan mondom osztódással szaporodnak!!! Máshol sincs szúnyogháló, de ott kevésbé sűrűn másznak be bogarak és pókok.

Aki látta a lakást, annak tetszik. Csak a két sor lépcső bizonytalanítja el az embereket. Hát igen, mivel a pakolás közben rengeteget rohangáltam és mára már fáj a térdem, így én is érzem, hogy nem kevés. Na majd hozzászokunk mindannyian.

Suli és ovi elkezdődött. Megyeget, kinek gördülékenyebben, kinek kevésbé. Nade erről majd máskor.