Poldark

Mivel meghatározó élmény jelenleg nekem is, Viktornak is, így úgy érzem megér egy bejegyzést. 

Az úgy volt, hogy az idei tavaszi "maradj otthon" időszakban sorozatot néztünk a gyerekekkel. De szinte előbb kezdődött a folyamat. Ősszel kezdtem Karesszel nézni a Lostot. Majdnem 3-4 hónap kellett, hogy végignézzük. Igazából egyrészt jó volt, hogy megvolt a közös érdeklődés és izgalom tárgya a kiskamasz 13 évesemmel, másrészt én is szerettem valaha ezt a sorozatot, de a harmadik évad után nem volt több időm nézni, így elmaradtam. Akkor meg még nem volt digi tévé, hogy felvegyem a késő esti epizódokat. Most Karesszel néztük, akinek igazi türelemjáték volt, hogy én napi 1 részre vagyok kalibrálva. Persze nem mondom, hogy egy-egy körmömet tövig rágom izgalmakat előcsaló rész után nem néztünk esetleg még egyet... Mindezt Marika picit elirigyelte tőlünk, így neki is kellett keresnem egy sorozatot, amit együtt nézünk. Először a Roswell-nek álltunk neki, de az kivágta a biztosítékot nálam, és nem engedtem Marikának, hogy tovább nézzük, újat kellett keresni. Így találtunk rá a Váratlan utazásra, amit valaha én is néztem, de csak hellyel-közzel. Annyira szerettem most felnőtt fejjel, olyan kedves sorozat, annyi érzés van benne és annyira jó látni, ahogy tanítják benne a szülők a gyerekeiknek a jót. Irigylésre méltó az életük minden nehézség ellenére. És hát ki ne drukkolt volna Gusnak és Felicitynek, hogy végre valahára megtalálják a boldogságot. Marika nehezen bírja a napi 1 rész adagot. Minden sorozatot ledarál, nem tudom, így benne mennyi csapódik le, hiszen túl sokat visz be egy ültő helyben.

Viktorral szerettünk volna olyan sorozatot, ami mindkét gyereket leköti. Úgy éreztük, hogy Marika már elég nagy, így első karikában a Gyűrűk ura trilógiát néztük végig. Szerintem legalább egy 10 estés program volt, de így is néha zombiként ébredtem másnap. Nem nekem való, hogy este 11-ig tévét nézzek. De ebben a sorozatban meg az volt a jó, hogy még Miki is odaült, hogy nézze. Annyira szeretem az olyan filmet, amiben a hazaszeretet, az igazán jó és hősi karakterek küzdenek a rosszal. Viktort mindig kiakasztják a csatajelenetek, én meg napokig tudok vigyorogni az olyan poénokon egy csatajelenet közepén, amit pl. Gimli nyomott el Legolasnak:

-Azért ez még csak egynek számít!

Nade lement a Gyűrűk ura is. Mit vegyünk sorra? Adta magát a Hobbit! Már egyszer láttam, de nem sok emlékem maradt róla. Persze ahogy néztük, úgy jöttek felszínre a régi emlékek a filmről. Szívesen elolvastam volna ismét a könyvet, a Babót is, de szőrén-szálán eltűnt a lakásban. Egyik este, miután néztük a filmet, Viktor levette a könyvespolcról és azóta nyoma sincs. Pedig egy-egy részt de elolvastam volna belőle, ha nem az egészet! És hát mindig van egy kedvenc karakterem a filmekben. Itt nekem Thranduil jött be, de nagyon. 

A tünde királyt megformáló színész nem semmi, ahogy ilyen rezzenéstelen arccal előadta a szerepet. És mégis mennyi érzelem van az arc, illetve néhány gesztus mögött. Zseniális! Nézegettem a youtube-on a háttérmunkákkal kapcsolatos videókat és sirattam a magam hülyeségét, hogy szinte alig tudok angolul. Semmi időm nincs szinte magamra sem, az agyam meg már végképp nem úgy fog, mint régen. Hogy tornásszam fel az angol tudásom a nulláról szinte a megértek egy angolul videót szintre? Kivitelezhetetlennek érzem. Aztán tallóztam a neten és a Kilit formáló színészre kerestem rá. Tudtam, hogy láttam már valami filmsorozatban. Aztán rá is találtam: A vámpír, a vérfarkas és a szellem.

Nem volt egy magasröptű sorozat, de több epizódot is láttam belőle. Ebben volt Aidan Turner a vámpír, de valahogy az egészből arra emlékszem, hogy folyton feketében, folyton zsíros hajjal, folyton szenvedve mászkált a sorozatban. Jobban megmaradt a béna vérfarkas fiúcska karaktere és a folyton beszélő szellem lányé, akitől herótom volt. Azt hiszem annyira nem kötött le, hogy nem is néztem végig a sorozatot. De Aidan Turneren keresztül jutottam el a Poldarkhoz. Jó hosszú bevezetés egy sorozathoz, de ez most kikívánkozott belőlem.

Nem akarom lespoilerezni magát a sorozatot, elég hozzá annyi, hogy az én férjem nem szereti a kosztümös, romantikus filmeket. A Poldark viszont még őt is levette a lábáról. Talán azért, mert férfi írta a könyvet? Megnéztük az első epizódot és azóta nincs megállás. Lebilincselő sorozat, rendkívül színes karakterekkel. Egy-két unalmas figura akad csak benne. És nem hősszerelmes film, hanem korrajz és egyben kórrajz. Főhősünk vívódása szenvedély és erény között, jó és rossz között. Képtelen kibújni a bőréből és meglépni néha azt, ami helyes, ezért lehet őt nagyon szereti és utálni is egyszerre. 

Megvettem könyvben is. És mivel tudom, hogy Erzsi néni is irtón szereti az ilyen sorozatokat, így neki is megvettem a könyveket. Az első kettő van meg magyar fordításban és sajna angolul továbbra sem tudok. Mindenesetre mindkét könyváruházban nekem postázták ki az utolsó darabot az első kötetből:-DD És a film hozza a könyvet, csak a szereplők másak. A könyvben Ross Poldark nem olyan veszettül jóképű, mint Aidan Turner. És Demelza sem vörös szépség.... De mivel a filmet láttam előbb, így a fejemben már ezek a figurák vannak. Végignéztük az első két évadot. Még 3 van előttünk. Én rendkívül izgulok főhőseinkért, általában Viktorral kivesézzük, hogy ki mit és miért csinál(t), és miért nem értünk egyet, vagy mit kellett volna másképp. Annyira hétköznapi témákat feszeget. És nincs benne semmi aberráltság, szex, ami most már olyan ritka bármilyen sorozatnál. Szóval sok szeretettel ajánlom mindenkinek!

Crimson Peak (Bíborhegy)

Nem tudom ki hogy választ filmet, nálam komoly befolyásoló tényező az, hogy kik játszanak benne. Mindig van épp kedvenc színészem, színésznőm, és van olyan, akinek szinte minden filmjét megnézem, csak azért mert épp ő játszik benne. Ilyen nálam nőben Meryl Streep, Juliette Binoche, pasiban Hugh Jackman és perpill Tom Hiddleston. Na miatta mentem el hosszas vergődés után a Crimson Peak című filmre.
Egyébként a trailert első megnézés után rémesen félemetesnek találtam. Szinte biztos voltam benne, hogy ez majd valami durva horror lesz, ami kiveri nálam a biztosítékot. Gondolkodtam is rajta eleget, hogy kell-e ez nekem. Aztán olvasgattam véleményeket, összefoglalókat és egyre világosabbá vált hogy ez valami rémromantika lesz. Inkább kosztümös romantikus, mint horror. Így aztán gondoltam beszervezem a kollégákat, aztán hétvégén uccu neki az Aréna Plázába, hiszen már csak ott vetítik. Végül csak Eszter vállalkozott, hogy eljön, bár ő is roppantmódon tud parázni a horrorfilmektől. Mindketten megbeszéltük a férjünkkel, hogy ha éjszaka nagyon közel alszunk hozzájuk, akkor az csak és kizárólag személyes vonzerejüknek tudható be:-D

Szóval szombat este befutott hozzánk Eszter, aztán kocsiba vágtuk magunk és elrobogtunk a Plázába. Rémesen nagy és fárasztó hely az Aréna. Én maradok a kisebb áttekinthetőbb helyeknél. Nagyon elfáradok a Westendben is, Mammutról nem is beszélve. Ettünk egy tortillát, ittunk egy kávét és jöhetett a film. Ez most durván spoilerezés lesz, úgyhogy aki szeretné megnézni a filmet, az inkább ne olvassa el. De előbb ide beteszem az előzetest, hogy tudjon dönteni:-D

Tehát maga a film hihetetlen látványt nyújtott. Érdemes filmvásznon látni először, mint tv-ben. Zseniálisak a kosztümök, a ház anyira vadregényes, néha félelmetes. Az a sok-sok piros... hol gyönyörű, hol vészjósló. Ha horrorfilmként nézünk rá, akkor talán egy laza ötöske csak tizes skálán. Ha romantikus film, akkor Eszter megszavazza rá a 9-t, szerintem csak egy 7-s. A nővér (Lucille) szerepét alakító színésznő viszi a hátán a filmet. Eszméletlenül jól hozza a kegyetlen, múltbéli borzalmaktól megbomlott elméjű nőt, aki mindvégig hideg, számító és könyörtelen. A női főszereplő (Edit) számomra nagyon jelentéktelen volt, igazából nem is tudtam eldönteni, hogy mint színész mennyire volt jó. A férfit (Thomas) alakító Tom Hiddlestone nekem továbbra is bejön, de a szerep, amit játszott az kiborító. Igazából pont azért nem tetszett a film, amiért pl. Kunderát sem olvasok. Megőrjítenek az olyan emberek, akik képtelenek formálni az életüket. Akik csak sodródnak az árral, akik tudják, hogy mit kéne tenni, de nem teszik meg, vagy túl későn lépnek. Tudom, hogy ez a film nem zárulhatott hepienddel, tudom, hogy sem Lucille, sem Tom számára nem volt semmilyen lehetséges jövő, de hogy ennyire balul süljön el minden, nekem ez sok volt. Talán túl szentimentális, vagy idealista vagyok. Nem tudom.
Ja, és hát nagyon nem tudok a sorok között olvasni, de nekem egyáltalán nem jött le a főcsavar, hogy a két testvér egyben egymás szeretője. Annyira semmi vonzalmat nem véltem felfedezni kettejük között, hogy az csak na. Igazából végig azt éreztem, hogy a domináns és erőszakos nővér az öccsét teljesen elnyomja, befolyásolja, irányítja. Annak már szinte semmi szabad akarata nincs, de közben a szerep mégsem ezt sugallta. Kicsit amolyan tudathasadásos állapotba vittek engem, mint nézőt.

Szerintem egyszer még meg fogom nézni, majd ha kijön dvd-n, mert voltak benne igazán megrendítő és szép részek. Ja, és a horror rész meg nem rémisztő:-D Szóval jól alszom!
Jaj, és nagyon-nagyon sajnálom, hogy szinkronosan tudtuk megnézni. Felirattal szeretem nézni a filmeket, az eredeti hangokkal, pláne, ha olyan szép kiejtéssel beszélnek benne a színészek.

Úgy döntöttem nézni fogom

Direkt nem írtam bele a címbe az X-faktort, mert hátha így sokakat elriaszt:-D Szóval mindig nézem a tehetségkutatók selejtezőjét, mert állati jókat lehet rajta röhögni. Bár mostanra ugye már nem mutatnak meg boldog boldogtalant, sőt a bejutók nagy részét is kivágják, vagy akit mégis mutatnak, annak is lerövidítik a dalát. Persze a youtube-on szinte minden fellelhető.  Általában eddig nézem a műsorokat, aztán részemről nem izgat tovább. Néha persze becsúszik egy-egy sorozat, általában akkor, ha valaki nagyon tetszik. Aztán persze lankad a lelkesedésem, ha az illető kiesik. X-faktort még sosem néztem. Megasztárt is csak a régieket, Csillag születiket sem néztem még, csak ha épp be volt kapcsolva a tv.
Szóval néztem a selejtezőt, egy alkalommal asszem még Viktor is ottragadt a tv előtt, hogy velem együtt figyelje. Nekem van 2 befutóm, mindkettőért nagyon fogok izgulni. A youtube-on szerintem legalább 100 megnézés már hozzám tartozik, aki Ónodi Jánosra bökött. Jobban szeretem azt a verziót, amin a zsűri reakciója is látszik, mert tényleg annyira szórakoztató a srác és látszik, hogy nagyon élvezi minen zsűritag a produkcióját. Szóval egyszerűen zseniális szerintem a srác. Csak linket teszek ide, de komolyan mondom, hogy érdemes kattintani. Olyan fergetegesen hasít a hangja tök magasan, és mégsem lányos, vagy béna. Eszméletlen! Miatta napok óta csak énekelgetek itthon megint. Jó kedvem van tőle. Én is mindig énekelek, ha jó kedvem van. Onnan tudni, hogy nyomott vagyok, vagy feszült, vagy ideges, hogy nem énekelek. Mindenevőként főképp népdalokat, meg régi slágereket énekelek a gyerekeimnek, vagy a mesék betétdalait.
Még kislánykoromban nagyon kacérkodtam a gondolattal, hogy zenei szakközépbe megyek magánének szakra. Nagyon gyatra voltam szolfézsból, az elhatározás pedig kései volt. A lemaradást nem tudtam behozni. Aztán a színjátszó szakkörön bontogattam az énektudásom, egyetlen komolyabb kritikát Szinetár Miklóstól kaptam. Szóval ha egy jó tizessel fiatalabb lennék, akkor biztos elmennék sorbaállni, hogy hátha. Bár persze félnék a kritkától, hogy kislány, ez elég kicsi, kevés, sovány:-DD Úgyhogy inkább más irányba indulok a héten, majd írok erről is pár sort, ha bejön a dolog.

Nade addig szóljon helyettem egy hihetetlen hang:

http://www.youtube.com/watch?v=h921oml5fXE

A másik srác meg Viktor "protezsáltja". A gerebléyzős srác, Oláh Gergő. Talán páran már hallottak róla. Hát nekem is leesett az állam. Hihetetlen, hogy micsoda tehetsége van! Ki nem nézném belőle. Itt érdemes mindenképp megnézni a bemutatkozás egy részét. Értelmes srác, tudja, mit rontott el, mit akar stb. Eszméletlenül sajnáltam, hogy pont arra kérdezett rá Geszti, amiről nem akart beszélni. Na meg ilyen hangulatban elkezdeni énekelni... Látszik, hogy a zsűrinek még kedve sincs hozzá, unják, nem néznek ki belőle semmit, ásítoznak. Aztán jön a teljes meghökkenés! Nagyon-nagyon jó figyelni a zsűri fejét, ahogy a teljes érdektelenségből átcsapnak drukkerekké. Érdemes kattintani!

http://www.youtube.com/watch?v=Xc_Q9gUd-Pw

Én nekik fogok szurkolni! És csak miattuk nézni fogom az X-faktort:-DD

Két mozis élmény

Az első filmre mindenképp el akartam menni, már csak azért is, mert eddig az összes részt láttam. Persze mindegyik résszel kapcsolatban voltak és vannak kritikáim, fenntartásaim, de azért nekem tetszett mind. Az Underworld 4. részére mentünk egy csütörtök este Viktorral. Sikerült ellátogatnunk egy 3D-s vetítésre, mert Zsuzsi jött, hogy vigyázzon a srácokra. Komolyan mondom, én még ilyet nem pipáltam, hogy a több 100 főt befogadó moziteremben mindössze ketten ültünk. Ilyenkor inkább ki kéne adni egy kis kamaraszobát a tisztelt két fős érdeklődő csapatnak. Én még az ellen sem ágálnék, ha székek helyett egy heverőt kapnánk:-D Szóval csak nekünk levetítették dolby hangerővel, 3D-ben az ominózus filmet, ami jócskán alulmúlta a várakozásaimat. Egyre több ilyen típusú filmmel kapcsolatban érzem azt, hogy csalódok. Talán nem kéne többet néznem?!?! Talán. Vagy nem kéne várnom semmit.
Lényeg a lényeg, Kate Beckinsale visszatér, mint Selene a vászonra (nekem hiányzott a csajszi a 3. részből nagyon). Kiírtják az emberek a földön gomba módra elszaporodott vámpírokat és vérfarkasokat, majdnem az utolsó szálig. Selenet és szerelmét Michaelt pedig mindenféle kísérlet miatt fogságba ejtik és lefagyasztják:-D Selene kitör a fogságból, és megpróbálja összeszedegetni az elmúlt 12 év emlékmorzsáit (ennyi időre fagyasztották le), nameg azokból megfejteni a jelent. Na ezt jól elmeséltem. A sztori szerintem kissé laposra sikeredett. A látvány klassz, enyhén mátrixos beütésű. A szerelmi szálat ebben a részben számomra érthetetlen módon nem veszik fel, pedig szerintem sokat dobott volna rajta. Ennek is nagyon-nagyon folytatás szaga van, de be fogom érni a dvd-s verzióval. Iszonyúan dárga a mozijegy!!!!
Ja, és állati silány vérfarkasokat készített a jelmeztervező. Nem látták a 3. részt????

A második filmre Matyival mentünk. Ő nézte ki a filmet: Utazás a rejtélyes szigetre. Az előzetes alapján tetszett, szóval nem kellett kötélen rángatnia a moziba. A változatosság kedvéért ezt a filmet is 3D-ben néztük, de már volt szemüvegünk, így olcsóbb volt! A moziteremben kis számú közönség csücsült, de talán a matinéelőadás volt az oka. Szerintem egész jó kis sztorit kihoztak belőle, a látvány csúcs volt, az ötletek szépen kivitelezettek. Érdekes, de túl sok Verne könyvet én nem olvastam, de Matyi folyton kommentálta nekem a filmet, úgyhogy képben voltam én is. Vittük volna Laci barátját is, de sajna ő beteg lett.
Naszóval a sztori röviden: Egy kissrác a nevelőapjával nekivág az útnak, hogy megtalálják a rejtelmes szigetet. Na jó, a nevelőapa inkább annak reményében vág neki az útnak, hogy úgysem találnak semmit. Sziget megtalálva, eltűnt nagypapa megtalálva, sziget elsüllyedni készül, így gyorsan meglépnek a több száv éve halott Nemo kapitány még működőképes tengeralattjárójával. Van benne tiniszerelem, idióta figura, aki rémesen ripacs, és a slusszpoén, hogy a nevelőapa nem más, mint Rock. Igen, az a Rock, a Skorpiókirályból. Ezen a szerepén nehezen tettem túl magam! Iszonyúan idegesített ő is és a ripacs fazon is.
Matyi viszont eszméletlenül élvezte! Ez a lényeg! Övé volt a szombat, vasárnap pedig apa vitte a két kisebbet úszni. Miki hajlandó volt az ő napját megosztani Karcsival! Apa lekenyerezte egy tasak fociskártyával!

The Colour Purple - Bíborszín

Tegnap este kapcsolgattam a tv-t, aztán ennél a filmnél leragadtam. Végignéztem, pedig nagyon fáradt voltam és mást terveztem estére. Hatalmas élmény volt! Imádom ezt a dalt belőle, nekem valahogy annyira felkavaró, akárhányszor hallgatom.

New Moon

Ma megnéztem én is a New Moon-t. Már egy ideje tervezgettem, hogy elmegyek és megnézem és mivel ezen a hétvégén szalma vagyok, mindenképp be akartam ütemezni. Sikerült partnereket is szerezni, így aztán fél délben már a Corvin moziban ültem Anitával és Mariannal. Nem vártam túl sokat, hiszen a kritikák elég rosszak. Állítólag csak igazi rajongók élvezik. A film maga összességében tetszett, látványos volt, érdekes volt még úgy is, hogy olvastam. Nem éreztem folyton azt, hogy lényeges dolgokat kihagynának a filmből. Viszont számomra mindegyik filmben volt egy rész, amitől sokat vártam és helyette egy nagy rakás vackot kaptam. Az első részben amin nem bírtam túllépni, az a két vámpírcsapat találkozása volt, ami hát hogy is mondjam, elég vérszegényre sikeredett. Most meg a Volturi... és Aro. Kész vagyok! Így elszúrni! Inkább volt röhejes, mintsem félelmetes az a rész. Most én értelmeztem félre ennyire a könyvet, vagy tényleg egyszerre volt Aro teátrális és maximálisan idióta? Nekem ez a kettő nem fér össze, és nem értem, hogy az ősvámpíroknak miért kell minden filmben úgy beszélniük, mintha értelmi fogyatékosoknak mondanák el a mondókájukat. Félreértés ne essék, nagyon elfogult vagyok Michael Sheen-nel kapcsolatban. Aki nem érti miért, nézze meg az alábbi kis videót, ami az Underworld: Rise of the Lycans trailere. Itt vérfarkas és szintén halhatatlan. Na ezért:


De Aro figurája egyszerűen akkor is idióta lett. Én valami olyasminek képzeltem el őt, mint pl. Lestat-ot az Interjú a vámpírból. Aki egyszerre kegyetlen, kicsit szadista és élvezi az egészet. Erre kaptam egy pojácát... Szörnyű!
Egyébként sok-sok apró kifogásom lenne még a filmmel kapcsolatban. Jasper Boticelli frizurája rémes pl, de nem leszek szőrszálhasogató.
A farkasok nagyon jók, tetszik, ahogy megcsinálták az átalakulásukat. Jók voltak az akciójelenetek, még Félix és Edward harca is bejött. És hogy ki tetszik leginkább a filmben? Talán röhejes, de Charlie. Ő frankó és hiteles és még a színész is jó.

Ja, a legjobb a film alatt az volt, hogy mától kijelenthetem, hogy határozottan érzem mozogni babát a pocakomban. A dolby eredményes volte téren. Eddig csak úgy félve mertem azt mondani, hogy mintha érezném...

Olvastam, filmet néztem és aludtam sokat, sokat

Élek még, gondoltam próbálok egy összefoglalót adni az elmúlt egy hetemről. Előszöris mindenkinek köszönöm a kedves szavakat amit az előző bejegyzésnél és levélben kaptam! Már javulok, nem sajog a kezem, csak amolyan vacakul működő. Holnap indulunk nyaralni, ott majd remélem teljesen rendbejön. Pillanatnyilag fáj félbevágnom egy nagyobb almát, úgyhogy a lakás szalad, a konyhában semmit sem csinálok, a babakocsit tolni iszonyat, de hát kell. Szóval így legjobb időtöltésnek délutánonként az alvást találtam (ha leraktam a srácokat), este meg olvastam és filmet néztem. Íme egy összefoglaló:

1. Szabó Magda: Régimódi történet

"Anyámat 1967-ben vesztettem el, azt hittem, sose lesz belőlem ép ember a temetése után. Hogy valahogy talpra álltam, férjemnek köszönöm, aki szokott csöndes estéink egyikén nagyon is felfogott hallgatásomból azzal a szelíd mondattal idézett vissza reális életünkbe: „Rajtad mindig a munka segített, miért nem élsz a magad gyógyszerével? Lenke - mindketten így hívtuk anyámat - mióta élsz, mindig begyógyította minden reális-irreális sebedet. Tündér gyermekének születni nagy áldás, miért nem akarod rögzíteni az emlékét, hogy mások is megismerhessék? Te vagy az egyetlen, aki megteheti és képes erre." Kétségbeesetten hárítottam a csendes bíztatást, képtelenségnek éreztem, hogy megbolygassam összemetélt tudatomat azzal, hogy megpróbáljam visszaidézni a holtat, részint úgy gondoltam, képtelen ötlet, részint olyan beteg és nyomorult voltam a jelenléte nélkül, hogy eleve kudarcnak éreztem a kísérletezést is. A férjem sose kényszerített semmire, ezen az estén és sok rákövetkező, szintén hallgatag estén se tette, csak annyit mondott: „Majd meglátjuk. Lenke megérdemelné, hogy mutasd az anyádat a világnak, és neki kevés a rózsaszín márvány sírkő a pár soros verssel. Ha valakinek, neked, és egyedül csak neked fog Jablonczay Lenke válaszolni, ha megkérdezed, és elmondatod vele, ami megértéséhez nem voltál a haláláig elég ép vagy teherbíró, magad is asszony, felnőtt." Az én férjem sose tévedett, ha utat mutatott valahová, behunyt szemmel elindulhattam, jobban ismert önmagánál. A könyvet, amelynek Jablonczay Lenkét életre kellene keltenie, megvalósíthatatlan feladatnak éreztem, ha olykor eszembe jutott, iparkodtam elűzni a gondolatat is. Anyám úgy parancsolt nekem mivoltával, szellemiségével egész életemen át, hogy tudtam, ha ő akarná azt, amit a férjem ajánlott, valami rejtelmes módon elmondaná nekem. Múltak a hónapok, eltelt három év, amikor férjemmel együtt meghívtak Amerikába, a State Department vendégei voltunk. Lenke Amerikában szólt hozzám és utasított: ha vágyol utánam, támassz fel és keress meg. Szavadra visszatérek az örökkévalóságból és elmondom neked mindazt, ami megértésére még túl fiatalnak ítéltelek. De most szabad a pálya, keress meg, egymagad kevés leszel hozzá, de segít neked, ha megkéred, egyház, állam, minden hajdani rokonunk, barátunk, életünk szereplői és szemlélői. Ne félj, kicsim, én is segítek. Ha hazakerülsz Amerikából, állj neki a munkának, keresd meg életem történelmi hátterét, egykori helyszíneit, famíliánkat, egy valamikori régimódi történet drámájának főszereplőit. Papok fognak segíteni, apácák, bankárok, tudósok, most megcsinálhatod a saját magyar Elektrádat, és én melletted leszek addig a percig írás közben, míg oda nem kell, hogy testemből adjalak a valóságos életnek, és boldogan és rémülten először látom meg az arcodat azon a bizonyos langyos október ötödikén."

Most úgy érzem ez az egyik kedvenc könyvem. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Jó lett volna még tovább olvasni, de elfogytak a lapok. Nem akartam a könyv bűvköréből kikerülni, így megnéztem az újonnan készült 6 részes filmet róla.

Tetszett a film, a hangulata, a szereplőket annyira eltalálták. DE! Nem szeretem, ha számomra fontos részeket kihagynak belőle. Jó, tudom, a film nem az én rendelésem szerint készült, de akkoris!!! A fiatal Jablonczay Kálmánt nagyon másképp képzeltem el, Lenke számomra nem volt hiteles barna hajjal és hát egy dolgon igazán nehezen tettem túl magam. Mikor tönkremennek és átöltöznek Álomzugból Debrecenbe akkor váltják a szereplőket öregre. Nekem ez valahogy túl korai volt.
Viszont baromi jó volt az idősebb Jablonczay Kálmán szerepében Nagy Ervin, imádtam az idős Rickl Marit. Szirtes Ági, vagyis Klári néni annyira eltalált karakter volt. Ami nekem kicsit más a filmben, hogy az inkább Rickl Mária alakja köré fonódik, a könyvben meg valahogy amolyan családi történet, amiben a női alakokat próbálják megfejteni, hogy mit miért tettek. Én a könyv alapján nem gondoltam ilyen keménynek Marit, a nő, a feleség, az anya akkoris ott bujkált benne. Gacsáry Emmát szinte alig említi meg a film. Az ő drámája pedig megérne egy külön filmet! És hát Lenke (azóta sokkal jobban tetszik ez a név) jelleme sem lett túlzottan kibontva.
Minden kritikám ellenére mégis nagyon tetszett a film, érdemes megnézni!

2. Wass Albert: Tizenhárom almafa

"Az Úristen, amikor benépesítette a földet, Erdélyt hagyva utoljára, egy olyan törzsőrmester-féle főangyala tanácsára, egy marék uraskodásra hajlamos magyart szórt a völgyekbe, a hegyeket behintette heverészésre vágyó románokkal, megfűszerezte dolgozni tudó szászokkal, s hogy esze is, szíve is legyen valakinek, meg a munkához is értsen valamicskét, hát megteremtette a székelyt.

Így adódott, hogy Táncos Csuda Mózsit pásztornak szerződtették a román világban a kommandói erdőkhöz. S mert ennek a Mózsinak ördöngös tulajdonságai voltak, még a brassói prefektus is igénybe vette medvevadászatkor, fűt-fát ígérve siker esetén.

Medve lett, fű-fa azonban nem, azaz hogy mégis igen, mert a szemszúrásból kapott pénzen Mózsi pónyikalma csemetéket vásárolt, amelyekbe aztán - a bécsi döntésnek hála - beköltözött a történelem.
Vagyis hát Mózsi birtokára országhatár került, s ez hat fát ide, hetet meg amoda sorolt. De hát nem azért székely a székely, hogy járomba hajtva fejét, eltűrje a barom-helyzetet.
Ám az embernek akkor is nyomába ered a baj, ha ő nem megy elébe. Azt meg csak székely furfanggal, ügyességgel lehet enyhíteni, hogy hihető legyen: az embert, a székelyt különösen, az Úristen jókedvében teremtette."

Az első Wass Albert könyv volt, amin sokat tudtam nevetni. Szabó Magda könyve után valami könnyed és szórakoztató könyvre vágytam. Viktor ajánlotta nekem, és őszintén szólva kicsit kétkedve vettem a kezembe. Így aztán elküldött a gyerekszobába, hogy olvassak bele az elejébe és higgyem el, tetszeni fog. Igaza lett! Tetszett! Érdekes volt, hogy ugyanaz az ember lényegében hasonló történetet ír le, mint amit az Adjátok vissza a hegyeimet című regényében, mégis milyen máshogy tudja előadni. Nekem mindkét verzió tetszik. Szeretem a véres komolyságot és a könnyed hangvételt is, ami mögött súlyos tartalom van. A székely humor pedig zseniális!

3. Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

"Paulo Coelho napjainkban a világ egyik legnépszerűbb írója. Rio de Janeiróban született, ma is ott él. Az 1988-ban megjelent Az alkimista című regényével egy csapásra nemzetközi hírnevet szerzett. Többi regénye (A Piedra folyónál ültem és sírtam; A valkürök; Az ötödik hegység; Veronika meg akar halni) is a bestseller listák élére került. Coelho számos irodalmi díj nyertese. Könyvei 120 országban jelentek meg, a világ 47 nyelvén, milliós példányszámban. Új regényében, Az ördög és Prym kisasszonyban Coelho egy zárt közösség próbatételét ábrázolja. Egy hegyvidéki kis falucskában játszódik, ahol főleg öreg emberek, földművesek és pásztorok leszármazottai élnek. Egy szép napon titokzatos idegen érkezik a faluba, akiben többen az ördögöt vélik felfedezni. Az idegen gazdagságot ígérve ráveszi Prym kisasszonyt, a fiatal szállodaalkalmazottat arra, beszélje rá a falu népét, hogy öljenek meg valakit maguk közül, és olyan jutalmat kapnak, amivel újra felvirágoztathatják a falut. Chantal Prym, aki nagyon szeretné megváltoztatni az életet, vajon minden gátlás nélkül az idegen bűntársa lesz? A faluközösség enged-e a kísértésnek, és valóban kiválaszt soraiból egy bűnbakot? Az idegen pedig joggal bízik-e abban, hogy a Rossz győzedelmeskedik a Jó felett?"

Majdnem egy éve kaptam kölcsön Csédórától ezt a könyvet, most került sorra. Nem rossz ez a könyv, érdekes kérdéseket feszeget. Mennyire motivál minket a félelem? Tényleg gondokodtam rajta valamennyit, Viktorral pár dolgot meg is beszéltünk. Viszont szerintem rémesen elcseszett a könyv vége. Őszintén szólva enyhén csalódottan tettem le.

4. Roncsfilm

"1989-ben vagyunk, a kelet-európai szocializmusok összeomlásának nevezetes esztendejében. Mindazonáltal a film egyetlen mozzanata sem utal e történelmi pillanat magasztosságára, ellenkezőleg, a vásznon burjánzó burleszk mozzanatfüzérek mintha csak szamárfület akarnának mutatni a politikai felhőrégiók gőgös színjátékának. A film kópés gesztussal fordul a politikák számára megközelíthetetlen, profán, hétköznapi létezés misztériuma felé. A színhely egy lerobbant, ételszagú lakótömb Gólyának nevezett kocsmája és annak közvetlen környéke. A chaplini kisemberek világa ez. Bizonytalan, lecsúszott egzisztenciák élnek errefelé: munkanélküliek és alkalmi munkások, zöldségesek és taxisok, melegszívű svihákok és alkalmi szeretők. Csúfak és gonoszak, lágyszívűek és hirtelen haragúak. Csupa kedves csirkefogó."

Haláli egy film, ültünk és egy csomót nevettünk, nameg sasoltunk azon, hogy tényleg léteznek/léteztek ilyen sorsok (ha léteznek...). Vannak magyar filmek, amiket mindenképp érdemes megnézni. Ezt is! Kár, hogy a digitévé az utolsó pár percet nem vette fel:( Nekem Szirtes Ági volt benne a kedvencem.

5. A sziget

"Licoln 6-Echo (Ewan McGregor) és Jordan-2 Delta (Scarlett Johansson) több száz társukhoz hasonlóan szigorú ellenőrzés alatt élnek, mindegyikük abban reménykedik, hogy kiválasztják a Szigetre, amely az egyetlen lakható hely maradt a Földön. Lincoln azonban hamarosan rájön, minden hazugság, amit eddig saját magáról és a világról tudott, a Sziget meséje pedig a legkegyetlenebb átverés. Miután kiderül számukra, hogy holtan értékesebbek, mint élve, Lincoln és Jordan megszöknek a zárt létesítményből."

Nem most láttam a filmet, mégis sokat-sokat gondolkodtam rajta. Mindig érdekeltek az utópisztikus történetek. Kétkedve ültem le a tv elé, mert az ajánló annyira nem tetszett, aztán egyre jobban izgatott a film, végül a sok reklám ellenére is végignéztük Viktorral egészen úgy éjfélig. Fordulatos, izgalmas, sok kérdést vet fel a lezárása.

Minden végzet nehéz

Múlt vasárnap láttam ezt a filmet. Csak véletlenül belekapcsoltam és ottragadtam. Viktor kissé bealudt rajta, de nekem nagyon tetszett. Imádom az olyan filmeket, amik nagy neveket sorakoztatnak fel. Nekem garancia a szórakozásra Jack Nicholson és Diane Keaton, nameg Keanu Reeves. Imádtam a filmet, annyit nevettem rajta, néha kicsit el is érzékenyültem. A női főszereplő, D.K. egyszerűen zseniális, még a magyar szinkronja is jól állt neki. Ha idősebb nőkről nézek filmet, mindig azon gondolkodom, hogy na vajon én majd milyen leszek. A kérdés szól a külsőmről és a belsőmről is. Persze hiú vagyok, tehát szeretnék csinos lenni:-DD És szeretnék tudni még 60 felett is jóízűen nevetni. Vannak amolyan idősebb nőideáljaim, akikhez hasonlítani szeretnék. Tudom, szánalmas vagyok, de külsőre minden választottam jól néz ki (naná, hisz filmsztárok). Szóval lehetne akár Diane Keaton, vagy a BBC Értelem és érzelem anyuka szereplője, de szeretem nagyon Susan Sarandont is és még sorolhatnám.

Hogy milyen nagyi szeretnék lenni? A nagyiszerephez nekem mindig a széles csípő, az egyendauer és a rúzsos fog, nameg a klipsz kapcsolódik. Imádtam Sopit, a soproni Nagyimat. Azon rokonaim közül, akik meghaltak mindig ő hiányzik a legjobban. Néha felmerül bennem, hogy de jó lenne ezt vagy azt elmondani neki. Szerettem ahogy simogatott, ahogy mesélt, ahogy leszidott, ahogy nevetett, úgy szerettem, ahogy volt. Sosem éreztem igazságtalannak, mindig segített, mindig szeretett, sosem magára gondolt. Hát ilyen volt a nagyim és biztos vagyok benne, hogy én ilyen sosem tudok majd lenni... sajnos...

X-men kezdetek - Wolverine

Már nagyon vártam ezt a filmet. Tudtam, hogy ha törik, ha szakad, akkor is meg fogom nézni. Szóval kipuhatoltam a csajoknál, hogy benne lennének-e egy gyerekfelügyeletben. Szombaton este meg is érkeztek, én Karcsit gyorsan leraktam, a két nagy még ott randalírozott, gyorsan átadtuk a csipet csapatot és rohantunk Viktorral a Lurdy házba. Krisi és Mara sikerrel megfürdették Mikit, Matyi nem akart fürödni, aztán esti mesét olvastak, megtudták, hogy kell köbgyököt számolni és még sok fontos dologba beavatta őket két nagyobbik fiunk. Köszi csajok a felvigyázást! Jó volt kicsit kettesben kimozdulni az urammal.

Nade a filmről pár szót. Nekem tetszett. Kicsit utánaolvastam a neten, hát az igazi X-men rajongók elég rendesen lehúzták. Nem mondom, hogy én csak az isteni Hugh Jackman miatt mentem, de hát azért rendesen ott volt a pasi a szeren. Eszméletlen, hogy mennyire kigyúrta magát erre a filmre, naggggggyon jól nézett ki! Mindjárt meg is nézem, hogy hányadik helyen volt Wolverine az egy tucat pasi listámon, most mindenképp ő vezet legalább egy testhosszal:-DDD
Szóval volt benne akció, egy kissé vérszegény szerelmi szál, sok-sok mutáns, intrika. A látványvilág csúcs volt és nekem igazán tetszett az ötlet, hogy Wolverine és Kardfog testvérek lennének. Tökéletesen illeszkedik az első részhez. Szóval várom a folytatásokat, mert ahogy olvastam elkészült már (vagy talán még csak készül) a 4. rész, valamint megismerhetjük Magneto előtörténetét is.

Itt van egy kedvenc fotóm a filmből. Ennél a jelentenél végzik ki Farkast és Kardfogat (Aki esetleg nem ismerné a két karaktert, annak írom, hogy mindkét szereplő fontos tulajdonsága a gyors regenerálódás, nagyjából halhatatlanok.)... sikertelenül;)

Szenvedélyek viharában

Már ezer éve felvettem ezt a filmet a digi tévével. Vártam, hogy mikor jön el a megfelelő pillanat, hogy megnézzem. Sokszor van, hogy annyira késő este tudunk csak leülni, hogy már nincs értelme semmilyen filmet bekapcsolni, mert csak kókadoznánk előtte. Viszont a digi tévé nagy előnye, hogy felveszem a filmet, átpörgetem a reklámokat, amik nélkül sokkal-sokkal rövidebb és élvezetesebb a film. Ha megnéztük, akkor meg gyorsan letörlöm a vinyóról a filmet és máris van hely másiknak.

Szóval hétvégén végre egyszer egész korán vége lett az esti szeánsznak. Bekapcsoltam a filmet, valamiért Viktor is hamar mellém telepedett, pedig ő nem nagyon szeret filmet nézni. De ennél ott ragadt (Bevallom megnézettem vele az Alkonyatot is, annál is ott ragadt). Emlékeim szerint ez a film anno nagyon felzaklatott. Érdekes, de most egész más hatást váltott ki belőlem. Asszem egyetemista voltam, mikor megnéztem. Akkor azon nem bírtam túllépni, hogy miért nem lehetett egy pár Tristan és Susan. Ha a nő várt volna kitartóan, akkor vajon mi lehetett volna a szerelem beteljesülése... És hát persze a Tristant játszó Brad Pitt-et elragadónak éreztem. Olyan vad, olyan erős mégis olyan törékeny lelki alkat.
Szóval ez az emlék megmaradt bennem és nagyon csodálkoztam, hogy mikor most újra néztem a filmet, egyáltalán nem Tristan személye fogott meg, hanem a legidősebb fiú, Alfred. (Aidan Quinn alakította a filmben, nem megvetendő férfi;) ) Tetszett az állhatatossága, az őszintesége, az egyenessége és a reménytelen szerelme Susan iránt. És zavart, nagyon zavart, hogy Susan olyan tehetetlen nő volt. Hogy sosem tudta mikor kell lelépni, mikor kell beszélni, mikor kell hallgatni és hogy semmibe vette ennek a férfinak az érzéseit, pedig tudva tudta őket. Amikor régebben néztem, a nő öngyilkossága szabályosan sokkolt. Most nem ez érintett meg, hanem Alfred levele az öccsének:
- Te elnyerted, én eltemettem...

Farinelli, a kasztált

Egy másik kedvenc zeném. Ezt is úgy szeretem hallgatni, ha felcsavarhatom a hangerőt. Csak annak ajánlom, aki kicsit is vonzódik a komolyzenéhez. Szerintem felkavaró, gyönyörű ez az ária, borsózik a hátam tőle és ha filmben látom, akkor mindig sírhatnékom van ennél a résznél. Carlo hattyúdala, a zeneszerzője Handel:

Mambo Kings

Egyetemi évek, pasi nélkül, tavasszal. Ez a film nálam akkor volt tuti befutó. Imádtam, a zenéje sodró, lendületes. A legklasszabb ágyjelenet van benne, amit valaha láttam, életszagú, de hihetetlenül "kedves":
-Szép vagy kicsim! Ne félj!
Ahhhh! Basszus, hányszor tekertük vissza a videószobában ezt a mondatot!!!
Sokkal jobban tetszik a filmben Armand Assante, mint Banderas, de hát azért Antonio sem utolsó:) Sajnos DVD-n még sehol sem láttam, de ez is az a darab, aminek a polcomon lenne a helye. A zenéje persze megvan cd-n. Jöjjön róla a kedvenc szerelmes dalom. Mambó!!!

Digitális TV, Star Trek - Kapcsolatfelvétel

Ma jöttek a kábeltévé szolgáltatónktól, név szerint az Amteltől. Viktor indítványozására megrendeltük a digitális tv-t. Szóval gond volt már többször, hogy egy csomó jó filmről lemaradunk, sokat nem tudunk felvenni, amit szeretnénk, mert a videó gallyra ment. Épp kapóra jött az Amtel ajánlata, így Viktor gyorsan megrendelte, ma jött két srác és hozták a kütyüt. Egyébként rém érdekes, hogy milyen más hozzáállása van az embereknek a tévézéshez, pláne az olyanoknak, akik ebben utaznak.

Viktor szerint én sokat nézek tv-t. Tény és való, hogy ha valamilyen sorozatom megy, akkor azt akkor is megnézem, ha törik ha szakad. Nagyjából a neten keresztül tartom a külvilággal a kapcsolatot és a sorozatok hozzák a családon kívüli színt az életembe. Néha belegondolok, hogy van, hogy hónapok telnek el anélkül, hogy átmennék Pestre, hetek telnek el úgy, hogy csak a lakás-bolt-suli-ovi-uszi között ingázom és pont. Szóval igen, szeretem a sorozatokat, a Dr. House-t, a Showder klubbot, a Lost-ot, a H2O-t. Az ilyenekért néha hajlandó vagyok egész késő estig is fennmaradni. Viszont mostanában a sok hülye sztárműsor miatt a kedvenceim néha annyira késői időpontra estek, hogy pl. a Született feleségekre már nem volt energiám, inkább aludtam.

Szóval megérkeztek a szerelő srácok, bevezettem őket a nagyszobába, ránéztek a készülékre és megkérdezték, hogy hol van a másik? Milyen másik? Mondom, hogy csak egy tévénk van. Következő kérdés: Erre a kicsire kérték a dg tv-t? Ezen nem lesz semmi extra változás. Hát én mondtam, hogy a tv teljesen jól működik, szerintem elegendő a képernyő és több tv nem lesz a lakásban. A pasi mondta, hogy oké, csak kicsit meglepődött, de minden oké, egy ilyen régebbi típusra is jó a digitális technika. Frankón beszerelték, valamiért megy az HBO meg a Cinemax is. Én rögtön mondtam, hogy mi azt nem kértünk, nem is fogjuk fizetni;)

Mikor elmentek kicsit tanulmányoztam a műsorújságot. Találtam a Cinemax2-n egy Star Trek filmet. Valamit nyomkodhattam rosszul, mert később egyszercsak bekapcsolt a tv és elindított a filmet. Naná, hogy ott ragadtam. Most lett vége és olyan jó volt. Imádtam a Star Trek sorozatot, asszem szinte az egészet végignéztem anno. Matyi még egész picike volt, de a Voyager zenéjére már felhasalt és sasolta a főcímet. Kedvenc szereplőm ugye Worf hadnagy (lásd 12 pasinál), kedvenc részeimben pedig a Borg szerepel. Na ez pont egy Borgos film volt, imádtam. Újra Szegeden voltam gondolatban. Akkoriban, amikor ott laktunk voltam totál Star Trek rajongó. Itt egy kép a Borg témáról: