Gyerkőceim életkora

2013. november 20., szerda

Szülinaposunk!

Időközben lett egy 6 éves nagyfiam. Jövőre már ő is iskolás. Jelenleg teljes gőzzel Angry Birds mániás. Nagyon... Még annál is jobban... Még a tortáján is madarak voltak.


2013. október 7., hétfő

Christopher Paolini: Eragon I-IV.



Nem most olvastam. Valamikor a nyaralásunk alatt tettem le az utolsó kötetet. Utána hihetetlenül hiányérzetem volt. Tudtam volna még olvasni, függetlenül attól, hogy az utolsó 50 oldalt kissé feleslegesnek éreztem a könyv végén.
Nagyon szeretem még most is a meséket. Ez a mese pedig komoly 4 vastag köteten át tartotta fenn mindvégig az érdeklődésem. Volt, hogy úgy belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy a busszal beértem a végállomásra (fogszabályzásra mentem). Úgy jött oda hozzám a sofőr, hogy megkérne, hogy szálljak le. Aztán megkérdezte, hogy mit olvasok és kicsit meséltem neki a sztoriról. Mosolygott. Hát igen, talán kissé abszurd, hogy 36 évesen sárkányos, kardozós, törpékről, tündékről, jó és rossz összecsapásáról szóló mesét olvasok. De jól esett a lelkemnek, nagy szükségem volt rá, hogy elmenekülhessek a hétköznapjaim nehézségei elől, hogy a lelkemet rágó gondomról elterelhessem a figyelmem. Az akció sikeres volt!

"2003 őszén a New York Times sikerlistáján nagy szenzációt keltve az élre tört egy amerikai kamasz fiú fantasyregénye, amelyért azóta versengenek a világ könyvkiadói, és már készül a filmváltozata is, mégpedig részben Magyarországon, jövő nyárra ígérik a bemutatót.

Miről szól a regény? Az árván maradt, apjáról mit sem tudó Eragont nagybátyja neveli egy eldugott faluban. A tizenöt éves fiú (éppen ennyi volt a szerző is, amikor elkezdte írni a könyvet) egy éjszaka, vadászat közben tükörsimára csiszolt, rejtélyes kék követ talál, amely utóbb sárkánytojásnak bizonyul, és egy kék sárkány kel ki belőle. Ezzel Eragon élete egy csapásra megváltozik. Mint a sárkány gazdája, a Lovasok rendjébe emelkedik. A legendás Sárkánylovasok előző nemzedéke elpusztult a gonosz és rettentő mágusi hatalommal bíró Galbatorix király elleni harcban. Most az egyszerű falusi sihederre hárul a feladat, hogy megszabadítsa országát a kegyetlen zsarnokságtól. Segítője Saphira, a nőnemű sárkány, akivel gondolatátvitel útján kommunikál, és Brom, a rejtélyes öregember, a múlt titkainak tudója, aki a varázsláshoz is ért. Hosszú út áll előtte, tele izgalmakkal és felfedezésekkel egy olyan világban, amelyet Tolkien könyveiből ismerhetünk, de amely friss életre támad, új vonásokkal gyarapodik, és egy szeretni való fiatal hőssel ajándékoz meg bennünket a kitűnő kamasz, Christopher Paolini könyvében." - az első kötet összefoglalója.

Kedvenc szereplőm Murtagh. Annyira de annyira kíváncsi lettem volna az ő jellemfejlődésére, az ő gondolataira. Igaz, akkor nagyon sok poént lelőtt volna a szerző, ha ezt az oldalt is mutatja. Így aztán kimaradt. Sajnos. Másik számomra érthetetlen módon „elnagyolt” figura Blödgharm, a tünde igéző. Ebből a karakterből mit ki lehetett volna hozni! Sajnálom, hogy olyan keveset olvashattam csak róla. Egyébként a könyvben lévő szereplők, a karakterek mind nagyon tetszettek, a történet fordulatos, végig fenntartotta a figyelmemet. Mikor először olvastam az első két kötetet (még valamikor 2007. körül), akkor kifejezetten untam a Roran-os részeket. Most valahogy az is sokkal elevenebbnek és izgalmasabb volt, mint ahogy emlékeztem rá.
Néha kicsit szájbarágós a stílus, de könnyen felül lehet ezen emelkedni. Örülök, hogy elolvastam, örülök, hogy közben nagy kedvet csináltam hozzá Matyi fiamnak is. Már ő is elolvasta mind a 4 kötetet. Megfertőzte két másik osztálytársát is. Persze azóta neki is van sárkánya. Az enyém hatalmas, vörös, hím. Természetesen neve is van:-DD

A könyvből készült film szánalmasan rossz. Ha olvastad a könyvet, akkor csak csalódást okoz!

Jókai Mór: Egy magyar nábob



Még a könyv olvasása után közvetlenül megírtam a beszámolót félig, csak elfelejtettem befejezni és feltenni a blogomra. Most már ilyen félkész marad, erős érzelmi töltettel:-DDD

"A mű alapjában véve egyetlen nagyszabású anekdota elbeszélése epizódfüzéreken keresztül. A nábob, Kárpáthy János, aki régi magyar nemesség tipikus képviselője, egy durva, kegyetlen névnapi tréfa hatására megpróbálja levetkőzni régi önmagát, társadalomra haszontalan, féktelen, kicsapongásokba menekülő énjét. A reformkor fellendítő ereje, a körülötte megjelenő nagyszerű figurák, és a hozzá menekülő polgárlány, Mayer Fanny segíti hozzá, hogy elinduljon a haladó magyar nemesség útján, és élete végén példaképszerű, fenséges aggastyánként jelölhesse ki újszülött fiának, Zoltánnak az emberhez egyedül méltó hazafiúi pályáját. Unokaöccse, Abellino, aki rossz tréfája és a nábob megtérése miatt elesik a hatalmas örökségtől, a külföldön tékozló életet élő, hazafiatlan arisztokrácia képviselője: gúnyosan, szatirikusan bemutatott figurája képezi az ebben a regényben is nagy szerephez jutó jókais héroszok alakjához a sötét hátteret. A számos epizódfigura, a pünkösdi királyságot elnyerő Kis Miska, a részeges kurtanemes kompánia tagjai, az aranyifjak és a pesti irodalmi világ jellemző képviselői, a prostituálódott Mayer lányok, a derék iparos Boltai és nevelt fia stb. nemcsak hallatlanul feldúsítják a regény társadalomképét, de egyúttal a legjobb, legjellemzőbb zsánerfigurái is a magyar irodalomnak. Jókai meditatív líráját, elégiai prózaköltészetét Fanny, a reménytelenül szerelmes fiatalasszony képviseli a műben. Az ő figurája révén vált át Jókai a regény cselekményszintjéről a szimbolikus, metaforikus síkra, szinte huszadik századi regénypoétikai minőségeket előlegezve művében."

Szerda este fejeztem be a könyvet. Nagyon-nagyon tetszett. Nehezen rázódtam bele, egyrészt amiatt, hogy eleinte amolyan epizódokból állt a regény, kezdtem türelmetlen lenni, hogy végre mikor futnak össze a szálak és áll össze a történet. Másrészt meg kellett szoknom a nyelvezetét, a sok idegen szót, amiket Jókai használt. Aztán belejöttem és mondhatom, hogy szabályosan letehetetlen volt. A végén nyíltan bőgtem a metrón és a buszon, mert meg kellett siratni a főhőseimet, pedig tudtam, hogy drámába torkollik a regény. Annyira kerek volt a történet, annyira szép, végig úgy éreztem, hogy minden tökéletesen a helyén van. Emlékeztem, hogy magából a regényből készült filmfeldolgozás. Rá is kerestem a youtube-on, kicsit belenéztem. Darvas Iván, mint Abellino eleinte kicsit fura választás volt, de Latinovits Szentirmay-ként, hát az valami telitalálat!
Ami még kifejezetten érdekes a könyvben, hogy az akkori társadalmi kórrajz tökéletesen illik a maira is. Mintha nem is 1823 lenne a dátum, hanem 2013. Majd bemásolom ide azt a két pontot, amivel a film is kezdődik. Jókai amolyan végszóként írt pár sort a könyv végén.
Sokat gondolkodtam Szentirmay Flóra alakján. Az ideális nő: szép és kedves, illemtudó, komoly és mégis humoros, erényes, közkedvelt, mindenkivel tud bánni, senkivel sem leereszkedő, és az egyik legfontosabb: olyan asszony, akinek a szava megkérdőjelezhetetlen és természetesen mérvadó! Ha ő a barátnőd, akkor mindenki a barátnőd. Milyen szerencsés és szerencsétlen is volt Fanny, hogy összehozta kettőjüket a sors. Vajon tényleg léteztek valaha is Flórák? Fannyk sincsenek. Kárpáthy Jánosok sincsenek (mármint ha jellemfejlődését vesszük alapul). Abellino van sok, Szentirmay Rudolf talán egy-kettő és a Mayer lányokról sem beszélne ma már senki, mert Dunát lehetne rekeszteni velük.

Sokat gondolkodtam a regénnyel kapcsolatosan a szerelmi háromszögekről is. Nameg arról is, hogy én szeretlek téged, de te őt szereted, aki pedig egy másikba szerelmes...

Megvettem a Kárpáthy Zoltánt. Remélem hamarosan kézbe is veszem:-D

2013. szeptember 28., szombat

Mária nap

Úgy döntöttem, hogy már mentegetőznöm sincs értelme:-D Idén ősszel minden beszippantott, lényegében csak magamra, a saját kedvteléseimre nincs időm, de tennivalóm, kötelességem, mint a tenger. Néha csak egy kis lyukra vágyom, ahova bevackolhatnám magam és azzal a tudattal töltenék ott akár egy félórát, hogy semmi dolgom. Nem izgatna ovis zsák, nem zavarna koszos lakás, nem izgulnék a félkész lovagi jelmezekért, amikkel Matyi tuti nem lesz kész vasárnap estig. Tudnám, hogy nem kéne belemerülnöm az új Medicover szerződésbe, nem kéne felhívnom és lecsesznem a kertészt, mert bár a gödröket már kiásta, a régi száradt leylandikat kiszedte, csak az új tuyák nem érkeztek meg vagy két hete... Szóval irtó jó lenne gondtalanul ülni egy kis zugban, a legújabb részt olvasni az egyik jó könyvemből, közben iszogatni egy forró kávét, úgy enni egy sütit, hogy nem zavar a súlyom, ami már megint 64 kiló körül ingadozik (mikor is voltam tartósan 58!?!?)...

De szerencsére az ezer tennivaló és kötelesség között is vannak olyan szép pillanatok, ünnepek, érzések, amikre olyan, de olyan jó emlékezni. Itt van pl. a Mária nap. Nálunk ez rögtön kettős ünnep. Marikának már a nyáron beszereztem egy Bogyó és Babócás kisbőröndöt. Nagyon tetszett neki, aznap mindenhova cipelte, kicsatolta, becsatolta, beletett ezt vagy azt, aztán átrendezte. Most egyébként színez. Amint hazaérünk az oviból, rögtön jön és hozza a legfrisebb kifestőjét. Ezerrel tölti ki a felületeket, egész ügyes, csak folyton pörög a kifestő körül, még nem érzett rá a csuklómozdulatra teljesen. Így aztán nekem is folyton át kell ülnöm. A kisasszony ugyanis egyedül nem színez, mindenképp én is kellek hozzá:-D Az oviban most már egész jól érzi magát, lényegében lement a szeptember egy nagyobb taknyolással körítve, de egy napot sem hiányzott a két kicsi. A héten végre megérkezett a bölcsis kisbarátnő, Mandi is, így már megvan a fix. barátnő, akire mindig számíthat a csajszim. Karcsi az első heti "annyira szeretem a kishúgom"-szerepet laza 6-7 napig bírta, aztán kezdte lepattintani a csajszit. Marika egyébként epres tortát kért, de mivel azal szeptemberben nem szolgálhatok, így maradtunk az almásnál. Fellapoztam a tortás könyvem, kicsit módosítottam a recepten és rittyentettünk egy ilyen tortát:
 

A szüleim is befutottak hozzánk arra a hétvégére. Mamának hosszas keresgélés után sem találtam a neten gyöngyhorgolt nyakláncot. Igazából az enyémet "irigyelte el", amit még anno Hankától kaptam. Az enyém szép kék, a mama már akkor mondta, hogy ő egy arany-barna-sárga kombót kérne. Végül csak felvettem a kapcsolatot Hankával, aki egy hetes határidővel is bevállalta nekem a nyaklánckészítést (plusz karkötővel) házhozszállítással. Igazán nagy örömet okoztunk vele a mamának, másnap már abban is pompázott a Művészetek Palotájában. Dvorzak hangversenyre mentek apával, ez volt a 40 évfordulós ajándékuk a gyerekeiktől.

Na mutatok pár képet az ünnepeltekről:


2013. szeptember 13., péntek

Vermeer: Leány gyöngy fülbevalóval (6)

Mostanában nem nagyon hímeztem, inkább a magam kedvéért fotózom és dokumentálom. Fejben már majdnem teljesen meghímeztem, de a kezem sajnos nem járt. Az év eleje elhavazott sajnos engem is!

Most ilyen:

Ilyen volt legutóbb:


2013. szeptember 3., kedd

Éljen az ősz!

Amíg otthon voltam laza öt évet, mindig kissé rezignáltan fogadtam az őszi iskola és ovikezdést. Ez volt az első olyan évem, amikor Viktorral mindketten felsóhajtottunk, hogy végre itt az ősz! Nehéz volt végigszervezni a nyarat, de sikerült. Köszönöm a nagyszülőknek mindkét oldalon, köszönöm Zsuzsi anyukájának és Erzsi néninek, nem volt könnyű a logisztika és belekevert sok-sok gyerekbetegség, elmaradt tábor, törött ujj és egyebek:-DD
Bevallom szinte senkivel nem sikerült összejönnünk a nyáron. Vagy betegek voltak a srácaink, vagy utaztunk hétvégén, vagy egyszerűen élveztük, hogy kicsit fellélegzünk. Nekem nem volt ideális a nyár a munka miatt. Volt bennem sok-sok szorongás és para a megnövekedett feladatok miatt, szerencsére a nyár a kórházban is uborkaszezon, tehát nem taposták ki a belem, hanem szépen apránként ismerkedtem a dolgokkal és élveztem, hogy nem csörög annyit a telefonom. Mára már mindenki rájött, hogy itt már nem a mindent tudó, mindenben képben lévő régi kolleganő ül, hanem egy nagyon kezdő, aki szerencsére ismeri az átkapcsolás gombot! Fontos! Egyébként azt vettem észre, hogy néha még akkor is átkapcsolok, ha már tudom, hogy mit is kéne mondanom:-D Gáz!

Szóval Marika ovis lett. Cseresznye lett a jele.Karcsival hétfőn ketten futottak be a csoportba boldogan. Kedden már nem volt akkora a lelkesedés, de azért elindultak, kis segítséget jelentett a délutánra beígért finomság. Ha innen felállok, rögtön filózhatok azon, hogy előbb a gofrit süssem és utána vasaljak, vagy fordítva:-D Nem unatkozom, az tuti! Naszóval Marika egyébként várta az ovit. Eddig (még csak két nap telt el) igazán jó barátok Karcsival, aki lelkesen megmutogat neki mindent és istápolja a sok félig ismerős-ismeretlen gyerek között a kishugát. Karesz egyébként idén a térképekre kattant rá. Először Torontóba akart elvinni, hogy úszunk majd a Nagy tavakban, de azért rájött, hogy ez macerás. Most a tervek szerint Párizsba visz. Az első ovis nap után megengedte Marikának, hogy csatlakozzon hozzánk. A párizsi utitervet megosztom, mert figyelemreméltó:
1. Vonattal fogunk utazni. Emeletes hálófülkéssel.
2. Lifttel felmegyünk az Eifel toronyba, anyát majd kézenfogva vezetjük, mert tériszonya van.
3. Nagyon izgalmas dolgokat fogunk látni a Louvre-ban. Ezt a napirendi pontot anya erőltette diszkréten.
4. Minden nap sétálunk a Szajna partján, és veszünk sok-sok szuvenírt.
5. Gyorsvasúttal lemegyünk a tengerpartra úszni, de a cápákat kikerüljük majd.
6. És a legfontosabb: Minden nap 3 gombócos fagyit fogunk enni, a búcsúesten pedig 4 gombócosat. Ennél a pontnál döntött úgy Marika, hogy csatlakozni fog.
Szóval várom a párizsi utunkat, apa csatlakozása még bizonytalan, a nagytesókat nem visszük.
Csak jelzem Krisinek! Sok-sok szeretettel várjuk lakásunkba Krisi nénit, aki rekordot dönthet nálunk a külföldi útjainak számával! Hogy láttad Las Vegast, mindent vitt!!!!!

Miki és Matykó idén nem túl lelkesen mentek suliba. Matyi kora reggel konstatálta, hogy feláll a haja. Levizezte. Eddig akár egy madárfészekkel a fején is elment volna bárhova, most 3 keresztben álló hajtincs igazi válság volt. Miki még a szokásos ruhagyuri fazont hozza. Belepréseltem csemetéim az ünneplő ruhákba (gombócformában kaptam vissza őket délután, éljen!), cipőbe nekik kellett belenyomni a lábukat. Volt nyafogás, de egy órát ki lehetett bírni benne, bár bevallom enyhe lelkiismeretfurdalásom volt a dologgal kapcsolatban:-D Aztán jött a ma reggeli sokk. Tornacucc. Már csak 2 db hordható Don Bosco pólónk volt, abból 1 koszos. Hm.... Van egy rendetlen édesanya, aki nagyon nem készült az évkezdésre. Nem akarok mutogatni senkire... Szóval Matyi ma a fűzős nyakú űberbéna fehér póló helyett inkább egy sárgát vitt és közölte, hogy inkább azért ég, hogy anya még nem mosott, minthogy egy gáz pólóban mutatkozzon. Túlélték a tesit, pólókat a héten beszerzem.
Miki nem Ági nénihez került napközibe. Állatira sajnálom. Biztos nézett is nagy szemekkel Móni néni (asszem így hívják), mikor kérdeztem, hogy ő-e a végeleges napközis tanár néni. Én annyira Ági néniben reménykedtem. A héten már csak a kacatos dobozokat kell összekészítenem. Jövő héten meg jönnek a szülőik, szervezések. A héten pénteken klarinét-furulya óraegyeztetés. Amit már most tudok, annak a foglalkozásnak írom is be az idejét a táblámba. Így majd tudom, hogy milyen lyukak lesznek a zenei órákra. Egy késő estit bevállalok a fiúknak, így majd apa szedi őket össze. Matyi röpizni akar, Miki focizni. Karcsi is focizni fog, meg kell neki gyógytorna. Marika mondta, hogy valami ugri-bugrit ő is akar, ha már focizni nem mehet:-DD
Én meg úszni szeretnék. Azt hittem, hogy a nyáron majd lesz rá egy csomó időm, de alig jutottam el usziba sajnos. Most újra próbálkozom megint, már várom a pénteket.

Olvasni, hímezni az utóbbi időben semmi időm sem volt. Bár még lógok az Eragon élménybeszámolójával, ami nagyon jó olvasmányélmény volt az elmúlt időszakban. Sajnos mostanában iszonyúan sokat fáj a fejem, esténként inkább alszom. Nem tudom, hogy ez a hirtelen lehülés-e az oka, vagy évszakváltás. Mindenesetre szemészeten kezdek csütörtökön, aztán meglátom hogyan tovább. Ja, még True Blood 6. évadját sem volt időm megnézni, pedig eddig mindet láttam.

Mutatom a legszebb csokrot, amit az utóbbi időben kaptam. Szülinapi csokor kis késéssel. A barátnőimtől, Krisitől és Marától kaptam. Még mindig csodaszép! Köszönöm!



Aztán mutatok egy képet a legkisebbemről, aki minden ruhámat felpróbálja, ha előlhagyom. Most a piros nadrágomat vadászta le:

És egy újabb hímzés. Mintha nem lenne már egy csomó. De 50 %-os leárazás volt az Évában a Soroksári úton. Ez velem akart jönni. Így aztán a 3000 Ft-os utalványomon majd a fiúk garázdálkodhatnak:-D Nekem tetszik, főleg a pirosak miatt:

2013. augusztus 26., hétfő

12 éves!

El sem hiszem! 12 éves a legnagyobb fiam. Már igazi kiskamasz, de eddig még egész jól kijövünk. Mostanában nagyon bújós, sok-sok szeretgetésre van igénye, nagyjából ugyanúgy, mint a legkisebbnek:-D

Isten éltessen Matyikám!
 


2013. augusztus 20., kedd

Keresztszemes magazin: Gomba (1)

A kiállítás után a fiaim újult lelkesedéssel álltak neki a hímzésnek. Mindenbe belekaptak, mindent akartak. Ismerős érzés? Egy unalmas délután elővettem nekik a féltve őrzött Keresztszemes magazinjaim. Nem nagyon hímeztem még belőlük, de sok példányom megvan, szeretem nézegetni őket. Karcsi kiválasztotta magának a gombás példányt, Miki meg egy állatost. Este leadták a rendelést az anyagválasztásra, cérnaösszeállításra, hogy reggel ébredés után azonnal hímezhessenek. És nekiláttak. Miki rókája még nem túl látványos, így nem is fotóztam. Karcsi viszont egy hét alatt készre hímezte a gombát. Most már nagyon érzi az x-elést, csak a kontúrban kellet segítenem, nameg a cérna befűzésben, elkezdésben és elvarrásban. De már ő számolja az x-eket. Irtó boldog volt a kész gombával, hamarosan készülnek mellé a társai is. Mutatom:

Ma van az utolsó szabadnapom. Fiúk maradtak nagyszülőknél Ajkán, Marika holnap indul a bölcsibe, én meg dolgozni. Viktor megjárta Londont. Sokat dolgozott, este azért járta a várost, de múzeumba sajnos már nem tudott bejutni. A maradék nyárra még mindenkinek jó pihit!

Riolis: Bouquet of Love; Riolis: Bouquet of Tenderness (3)

Ezek ketten együtt lesznek majd a falon. Kicsit kontrasztos a apaszijuk egymás mellett, de akárhogy keresgéltünk Mónival, az árnyalatnyival erősebb rózsaszín nagyon babás volt és az nem tetszett egyikőnknek sem. Ilyenek lettek a virágok, nekem tetszenek:-D
 
 
 

Riolis: Lilac of Evening (9)

Csak a rend kedvéért mutatom, mert keretezett képemről mindig csinálok (béna) fotót otthon. A földön fotóztam, ott nem csillant be. Mondta is egy hímzőtárs a kiállításon, hogy kár, hogy síma üveggel készíttettem, mert képtelenség volt jó képet készíteni a csajszimról. Hát ez van.
Naszóval nem ragozom. Ilyen lett keretezve.

Ilyen közelről a keret:

Nameg azért, hogy a szalaghímzést ne nyomja szép laposra az üveg, így dobozolta a keretező. Ilyet még nem is láttam:

2013. augusztus 4., vasárnap

Vermeer: Leány gyöngy fülbevalóval (5)

Hosszas vívódás után ezt a félkész képemet vettem elő. Most újult erővel hímzem. Ezen a héten ennyit sikerült rajta öltögetnem. Jövő héten dolgozom, így biztos kevés időm lesz xelni, de aztán megint egy hét szabi, hátha akkor jól haladok. Ha nem csábulok el valami másra, akkor most ezt tervezem csinálni.
Rengeteg a fekete....

Ilyen most:

 Ilyen volt legutóbb:

2013. augusztus 2., péntek

Az idei legviccesebb telefonom

Valamikor hétfő délelőtt csörgött a telefonom. A keresztanyám hívott. Csak annyit kérdezett, hogy:
-Hányadikhoz kell gratulálni?
-36.
Zavart csend a vonal túlsó végén.
-Hát nem első lettél a keresztszemesen?
-Ja, nem a szülinapom miatt hívsz?

Ezek után percekig csak röhögtünk a telefonba. Az biztos, hogy ezt a felköszöntést évekig nem fogom elfelejteni:-D És igen, időközben 36 lettem. Kaptam virágot, sütit és egy Szabó Magda könyvet ajándékba. A címe: A szemlélők. Nem merem elkezdeni, mert tanulnom kéne, és ha nekilátok akkor aztán az egészségügyi jogszabályoknak esélyük sincs. Így is alig bírom magam rávenni, hogy olvassam őket, aztán fél oldal után mindig azt veszem észre, hogy valami egész más dolgon agyalok már megint:-D

2013. július 31., szerda

Zalacsányban nyaraltunk

 
 
 

Idén nagyon jól sikerült a zalacsányi nyaralás. A Batthyány kastélyszállóban van apukáméknak üdülési joga. Mi vagy 5 éve voltunk utoljára a családból. Igazából kinőttük a családi apartmant, nameg az is visszatartott minket az újrázástól, hogy legutóbb irtó rossz idő volt, és "enyhe" nyűglődés volt a három gyerekkel az egész nem túl gyerekbarát környezetben.
Tavasszal úgy döntöttünk, hogy újra megpróbáljuk a kastélyszállót, sikeresen lecseréltem az apartmant egy 3 szobás lakrészre. Hátránya, hogy nem volt konyhánk, előnye, hogy hatalmas terünk volt. Idén az idő is kedvezett, a gyerekek is sokat nőttek, okosabbak, könnyebben kezelhetők voltak. Jól telt az egy hét, kicsit túl hamar vége is lett. Lényegében nagyrészt semmit sem csináltunk, csak úsztunk és ettünk és pihentünk és játszottunk és mesét néztünk. De a gyerekeket csak az úszás érdekelte a medencében. Mivel Karesz sikeresen eltölte még itthon az ujját, így a fürdésnél Karcsit vagy apa vagy én istápolgattam valami kis úszógumifélében, a másikunk addig Marikával körözött a vízben, a nagyok meg mint két kis hal lubickoltak. Ha épp hagytak nekünk fél perc nyugit, akkor mi is úsztunk pár hosszot felváltva a vízben, de elég ritkásan került erre sor.
Idén már volt edző néni is a medence melletti terepen. Nagyon tetszettek az órái, bár ha lett volna időm és alkalmam elmenni az órájára, asszem a jobb térdem tuti bemondta volna az unalmast, annyit gyúratta lábra a nagyérdeműt. Viszont egy vizitornára én is beneveztem, nagyon élveztem. Egyszer még a srácaim is elmentek hozzá tornázni, Miki volt a legkitartóbb.

Rengeteget ettünk a kastély éttermében. Kibéretünk egy 6 személyes asztalt, hét közepétől, már automatice beállították oda Marikának az etetőszéket a pincérek:-D Mindenki jól fogyasztott (Karcsi dobta csak be néha a törülközőt), büszkék voltunk a bandánkra.

Szabadidőnkben hímeztünk, olvastunk (Matyi az Eragon 1-2 kötetét, én a 4 kötetet), vittünk laptopot, így lehetett napi fél-fél órát gépezni is.

Egyik nap benn voltuk Keszthelyen, megnéztük a kastélyt. Néhány gyermekünk látványosan szenvedett és unatkozott. Utána persze a közös képeken sem szeretett volna szerepelni az egyik.
 
 
 

Aztán sok-sok félelmetes képet kellett készítenem róla.

Persze a mutatványa rögtön lelkes követőkre talált.

Marika itt a legfélelmetesebb.

Szerencsére vannak értelmes gyerekeink is:-DDD
 
Nyaralás végére a hajam teljesen megbolondult. Gondolom a sok víz meg a nap tette, hiába mostam, valami hasonló formációt vett fel. Lefotóztattam Matyival, mert tetszett. Enyhén fáradt arcom van a képen, de elég korán készültek a képek:-DD

Jó volt, hamar vége lett, azóta itthon vagyok a 4 gyerekkel, jövő héten munka... Nincs hozzá kedvem!