Gyerkőceim életkora

2013. szeptember 28., szombat

Mária nap

Úgy döntöttem, hogy már mentegetőznöm sincs értelme:-D Idén ősszel minden beszippantott, lényegében csak magamra, a saját kedvteléseimre nincs időm, de tennivalóm, kötelességem, mint a tenger. Néha csak egy kis lyukra vágyom, ahova bevackolhatnám magam és azzal a tudattal töltenék ott akár egy félórát, hogy semmi dolgom. Nem izgatna ovis zsák, nem zavarna koszos lakás, nem izgulnék a félkész lovagi jelmezekért, amikkel Matyi tuti nem lesz kész vasárnap estig. Tudnám, hogy nem kéne belemerülnöm az új Medicover szerződésbe, nem kéne felhívnom és lecsesznem a kertészt, mert bár a gödröket már kiásta, a régi száradt leylandikat kiszedte, csak az új tuyák nem érkeztek meg vagy két hete... Szóval irtó jó lenne gondtalanul ülni egy kis zugban, a legújabb részt olvasni az egyik jó könyvemből, közben iszogatni egy forró kávét, úgy enni egy sütit, hogy nem zavar a súlyom, ami már megint 64 kiló körül ingadozik (mikor is voltam tartósan 58!?!?)...

De szerencsére az ezer tennivaló és kötelesség között is vannak olyan szép pillanatok, ünnepek, érzések, amikre olyan, de olyan jó emlékezni. Itt van pl. a Mária nap. Nálunk ez rögtön kettős ünnep. Marikának már a nyáron beszereztem egy Bogyó és Babócás kisbőröndöt. Nagyon tetszett neki, aznap mindenhova cipelte, kicsatolta, becsatolta, beletett ezt vagy azt, aztán átrendezte. Most egyébként színez. Amint hazaérünk az oviból, rögtön jön és hozza a legfrisebb kifestőjét. Ezerrel tölti ki a felületeket, egész ügyes, csak folyton pörög a kifestő körül, még nem érzett rá a csuklómozdulatra teljesen. Így aztán nekem is folyton át kell ülnöm. A kisasszony ugyanis egyedül nem színez, mindenképp én is kellek hozzá:-D Az oviban most már egész jól érzi magát, lényegében lement a szeptember egy nagyobb taknyolással körítve, de egy napot sem hiányzott a két kicsi. A héten végre megérkezett a bölcsis kisbarátnő, Mandi is, így már megvan a fix. barátnő, akire mindig számíthat a csajszim. Karcsi az első heti "annyira szeretem a kishúgom"-szerepet laza 6-7 napig bírta, aztán kezdte lepattintani a csajszit. Marika egyébként epres tortát kért, de mivel azal szeptemberben nem szolgálhatok, így maradtunk az almásnál. Fellapoztam a tortás könyvem, kicsit módosítottam a recepten és rittyentettünk egy ilyen tortát:
 

A szüleim is befutottak hozzánk arra a hétvégére. Mamának hosszas keresgélés után sem találtam a neten gyöngyhorgolt nyakláncot. Igazából az enyémet "irigyelte el", amit még anno Hankától kaptam. Az enyém szép kék, a mama már akkor mondta, hogy ő egy arany-barna-sárga kombót kérne. Végül csak felvettem a kapcsolatot Hankával, aki egy hetes határidővel is bevállalta nekem a nyaklánckészítést (plusz karkötővel) házhozszállítással. Igazán nagy örömet okoztunk vele a mamának, másnap már abban is pompázott a Művészetek Palotájában. Dvorzak hangversenyre mentek apával, ez volt a 40 évfordulós ajándékuk a gyerekeiktől.

Na mutatok pár képet az ünnepeltekről:


3 megjegyzés:

  1. Boldog Névnapot az ünnepelteknek!

    VálaszTörlés
  2. Dóri! Komolyan az Úr legyen veled, mert jobbat írni nem tudok.....Tényleg,pokoli sok a teendő, sokfelé kell figyelni...

    VálaszTörlés
  3. Így utólag is Boldog Névnapot!!!

    VálaszTörlés