Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2017. december 26., kedd

2017. december 16., szombat

Karcsi 10 éves lett

Ez is egy jócskán megkésett poszt, mivel Karesz november elején lett 10 éves. Szóval khm... mondanám, hogy időm mint a tenger, de sajnos ez nem igaz. Ezer tervem volt, hogy ha majd itthon leszek Lackóval, akkor mi mindent csinálok. Hát a közelében sem vagyok a terveimnek és a vágyaimnak. De igazából nem túlzottan zavar. Ha nem izgatom magam rajta különösebben, akkor egy idő után sikerül elengednem az olyan feszültségeim amik abból származnak, hogy valamivel nem úgy haladtam, ahogy terveztem, vagy egyáltalán nem sikerült megvalósítani stb. Ami fontos, az úgyis belefér az időmbe és mostanában a fontossági sorrendem legelején nem én állok, ami szerintem tök jó!

Naszóval Karcsi valamikor tavasszal zúgott bele újra a kockázásba. Addig is rakta a Rubik kockát, de onnantól már egyre komolyabban vette, egyre több kockát és egyéb hihetetlen formát kért, vagy rendelt magának. Érdekes módon nem a Rubik termékek a legjobbak, hanem főképp Kínában gyártanak olyan versenykockákat, amikkel egy versenyen, vagy komolyabb megmérettetésen érdemes indulni. Passzolom, hogy Karesznek hány kockája van, de úgy tűnik, hogy sosem elég. Úgyhogy a szülinapjára is kockákat, megamorpixeket, piraminxeket meg mindenféle számomra kimondhatatlan nevű kockadolgokat kért. Ja nem, az időzítőt, azt ki tudom mondani! Mivel azt is kért. Ez utóbbit azért, mert idén jelenkezett a Hungarian Open versenyre is. Sajnos épp lebetegedett, pedig már olyan szinten megszerveztük a dolgot, hogy a kishaver, aki drukkolni ment volna vele, az nálunk aludt előző este, merthogy a verseny több napos és az egyikre lehetett vinni bárkit, az utolsó napi döntőkre viszont már csak 1 fő kísérő mehetett. Apa regisztrált, nevezett, levelezett a szervezőkkel, de sajnos a betegség győzött. Karesz olyan cefetül volt, hogy épp csak beregisztrált, aztán onnantól kezdve végighányta a napot. A versenyt is csak akkor tudta elsiratni, amikor már jobban volt, vagyis csak két nappal később csapódott le benne, hogy erről lemaradt és teljes egy évet kell várnia a következőre. De ott látta, hogy milyen időmérővel mérik a kirakási időt, hát egy olyanra ő is szert akart tenni.

Szóval szülinapra is kockákat kért mindenkitől, aki meg akarta őt ajándékozni. Meghívtuk Mariannékat hozzánk ünnepelni. Engedtem, hogy Marika legyen a fotós. Ennek most látható eredménye is van, ugyanis mindössze 2 kép készült Karcsiról, egy pár darab a fiúkról (kb. 1 használható - természetesen épp kockulnak), pár kép rólunk, de a nagy többségen épp hátulról fotózott minket.

Viszont legalább 20 kép készült Attiláról, vagy Attila zoknijáról, pulcsijáról, kezéről, hajáról, zsebéről, szeméről stb. Azért mutatom a legjobbat róla, ha már ilyen sok felvételt csinált Marika. A kép érdekessége, hogy Attila kivételével minden bemozdult rajta:

Mi felnőttek sokat beszélgettünk, a gyerekek meg elvonultak. Karesz kicsit azért megmutogatta a kockáit Mariannéknak, ezen a képen látszik is, hogy van külön táskája a gyűjteménynek (ami már nem fér bele teljesen).

Aztán persze mi is kockáztunk. Nekem nem megy. Képtelen vagyok átlátni, nem áll rá az agyam. 1 oldalt sem tudok kirakni. Viszont Karesz mindet villámgyorsan átlátja és ez valami hihetetlen számomra.

Karesz a kockafej:-D

Már elég régóta fel akartam tenni egy videót a blogra, amin Karcsi épp kirakja a 3x3-as kockáját. Végre felvettem a fényképezőgéppel, de mivel a blogra csak max 100 MB-os videót lehet feltölteni, így mégsem sikerült megmutatnom. Ezért aztán inkább linkelem Karesz youtube-os videócsatornájából az egyik videót. A felvétel önmagáért beszél:

https://www.youtube.com/watch?v=qdOUwTGeQDw

Egyébként egyre ügyesebben készíti a videóit. Ennél már van aláfestő zene és persze kissé fel is gyorsította a kirakást, hogy ne legyen unalmas:-D


2017. december 13., szerda

A legkisebb és a legnagyobb

Most csak ők ketten. Nagyon szeretik egymást. Nagyon jó látni! Én is nagyon szeretem őket!
 

Laci szülinapja Zsófiéknál

Azt hiszem ez a legrégebbi tartozásom, mert még októberi bejegyzés lett volna. Rohan az idő, én meg próbálom utolérni. Lóg a nyelvem, de egyszerűen nem megy, a blog a sokadik a listán, amivel foglalkozni szeretnék. De van sok-sok képem mindenről, hogy tudjak visszagondolni a történtekre és olyan jó ez!

Október 22-én jártunk Zsófinál és Mikinél Lackó szülinapja apropóján. Zsófi tök aranyos volt, már ezer éve meghívott minket, úgyhogy csak drukkolni kellett, hogy épp ne dőljön ki senki, tudjunk találkozni. Már őszi szünet volt, úgyhogy teljes létszámban tudtunk menni, mert Matyinak és Mikinek is szünete volt Pannonhalmán. Hát jó nagy lábasokkal és irtó fini ebéddel készült Zsófi, nekem olyan könnyű volt, hogy csak a tortát kellett összedobnom, nem kellett a vasárnapi ebédről gondoskodnom. Itt is hála érte!!!

Lackó nagyon klassz ajándékokat kapott a keresztszüleitől. Jelentem: a dömper napi használatban van. Sajnos az az ajándék, amit mi rendeltünk a neten, az nem érkezett meg akkorra, úgyhogy csak egy lasztit vittünk Öcsipóknak. De nem reklamált szerencsére.

Laci nehezen oldódott fel, nagyon rám volt akkoriban is már gyógyulva. De mire eljött az este, addigra már játszhatott vele Miki is és Zsófi is. Sajnos a kép, ahol Miki vezetgeti Lackót egyrészt homályos lett, másrészt meg Laci pont akkor tottyant le, de jó volt látni, hogy hagyta magát szeretgetni.

Zsófival készült több közös kép is, szerintem ez a legaranyosabb.

Nameg vannak itt csoportképek, amiknél a tüzijáték miatt egy-egy fej itt-ott hiányzik. De van rólunk végre teljes családi kép is.
 
 

És persze egy bónusz kép az ünnepeltről, amit épp a tortáját habzsolja:-D

2017. november 30., csütörtök

DMC: My First Lickle Ted Reading Sampler (2)

Elkészültem vele. Iszonyatosan nyögvenyelősen ment. Jó érzés volt az utolsó szálat belevarrni, hogy már nincs tovább, vége. Izzítva vannak az új hímzéshez a cérnák, a kreinikek, az anyag és a lelkesedés.
 

Édes nagyon ez a kis maci, jó ránézni, de tényleg nagyon megizzasztott. Soha többet aidara félixeket, nameg ennyi szőrt meghímezni!!! Nem kis menet volt. 21-én kontúr nélkül fotóztam, ma 30-a van. Khm... 9 napnyi kontúrozás azért nincs benne, de nem hittem, hogy napokig fog tartani. Viszont szabályosan életre kelt tőle a hímzés!
 

Van egy újabb pipám a 2017-es terveim mappában. Hurrá! És már csak Lackónak nincs babaköszöntője. De most tényleg Mirabiliát szeretnék hímezni...

Ja, megkérdeztem a Camponában az Évában, hogy hol kereteztetnek. Van egy szolnoki alvállalkozójuk. Azt hiszem kipróbálom, ha nem olyan borsosak az áraik. Ez a macika valami egyszerű keretet fog csak kapni, de tesztelésre tökéletes lesz.

Na és egy fotó a következő hímzésről, a kezdetekről. Már csak holnap esek neki... azt hiszem.
Figyelem! Aki szeretné a macis mintát és a maradék fonalakat az hagyjon itt egy megjegyzést az e-mail címével. Postára dobom neki nagyon szívesen a cuccot. Sajnos a 16 ct-s aidát elhasználtam, de talán jobb is, érdemes inkább vászonra hímezni!

2017. november 21., kedd

Rég írtam

Sok dologgal adós vagyok a blogomon is. Valahogy nagyon összesűrűsödtek a tennivalóim, nameg Lackó alvási szokása is eléggé megcsappantotta az időmet. Mostanában a fiatalúr hajnalok hajnalán kel. Legalábbis nekem a fél hat, hat, de még a fél hét is néha annak számít. De volt precedens háromnegyed ötös kelésre is, na akkor délután igazi zombi voltam. Szóval a Laci korán kel reggel és délután már csak egyet alszik. Ebben az alvásidőben próbálok tenni-venni, magamra is kis időt szakítani. Valahogy nem nagyon fér bele, hogy leüljek és írjak a blogra. Egyébként legapróbb gyermekem még azt sem szereti, ha akkor nézek meg valamit a neten, ha ő ébren van. Amint bekapcsolom a gépet, rögtön jön és a combomon rugózik, nemes egyszerűséggel megharap, hogy rá figyeljek, vagy bemászik a lábam között az asztal alá és a kábeleket akarja rágni. Hát ilyenkor tök mindegy milyen fontos, amit tenni szeretnék, fogom magam, gépet kikapcsolom és újabb órányi földönülvejátszás következik. Ez utóbbitól már teljesen kész vannak a térdeim. Mindig elfelejtem, hogy nemhuszonéves vagyok. Egy ideig Lackó úgy élt, hogy én törökülésben a földön, aztán ő meg az ölemben. Naná, hogy kicsinálta a térdem. Törökülést felcseréltem nyújtott ülésre. Ezt sem csípte túlzottan a térdem, de azért alakultam. Legtöbbet az segített, hogy a kanapé szélén ültem és csak néha-néha mentem le a földre Öcsi mellé. Aztán mikor már szépen alakult a gyógyulás, araszoltam egy röpke másfél órát a forgalomban a kemény kuplungos Fordunkkal. Na most megint szar a térdem, pedig 29-én indul a 66-os project Ágival. És én beneveztem, mert Viktor kapott egy kis prémiumot a túlóráiért. Ennyi pozitív hozadéka volt annak, hogy egy nagyon hajtós, túlórázós, idegkicsinálós projecten van. Nagyon lehúzza őt a munka, mi meg nagyon sokat vagyunk egyedül itthon négyesben. Bevallom, irtó jó volt, hogy most hétvégén itt voltak nálunk anyukámék és mi Viktorral kettesben mehettünk Pannonhalmára látogatni a nagyokat. Csak beszélgettünk és beszélgettünk. Hiányzik megint, hogy többet legyünk kettesben. Jók voltak a csütörtökjeink. Talán újra jöhetnének a kimenős csütörtökök. Lackót elválasztottam. Már alig volt tejem, este percekig kellett dolgoznia, hogy beinduljon a tej és már régóta nem is éreztem, hogy olyan igazán bizsergetne a tej beindulása. Úgyhogy ezért a kis mennyiségért már nem volt értelme szoptatni, így is 13 hónapig tartott, szóval fiatalurat elválasztottam. Egyébként zokszó nélkül vette tudomásul, szóval már neki is csak amolyan érzelmi töltődés volt a szopi. Persze volt bennem némi rezignáltság e témában, de nézem azt, hogy felszabadultam az esti műszak alól, ha netán valahova menni szeretnék:-D

Múlt hétvégén Viktorékat össznépileg berántották dolgozni szombat-vasárnap. Hát ez nagyon érzékenyen érintett mindenkit, most már a gyerekek is lázadtak. Karcsi sírt, hogy apát olyan keveset látják. Még szerencse, hogy reggelenként Viktorral mennek suliba, így legalább akkor volt egy kis idejük beszélgetni. De a gyerekeket kárpótlásul elvittük jobbra-balra. Karesz mint igazi férfi enni akart menni az apjával a KFC-be. Úgyhogy egy kedd este furulya után elmentek enni. Marika persze irigykedett, ezért be kellett neki ígérni egy gyrosozást. Érdekes módon ő velem akart menni, úgyhogy csütörtökön meg gyrosozni vettük az irányt. Előtte még beugrottunk a postára, hogy felszedjem a csomagot, amit Ninától rendeltem. Új projecthez anyagok. Megőrülök a macitól, amit csinálok, de szerencsére már a kontúrozásnál tartok. Következő áldozatom a két Mirabilia Nimfa lesz. Mutatom Mariann képét róluk, mert olyan csodásak:

Sajnos az anyag, amit kinéztem, és amire mindkettő ráfért volna már nem volt, csak véletlenül maradt fenn a webáruház oldalán. Így vettem 3 féle anyagot, de bizonytalan vagyok abban, hogy jól mutatna-e, ha az egyik ilyen, a másik olyan színű alapra készülne. És mostanában esténként olyan fáradt vagyok, hogy nem jutok el odáig, hogy kiteregessem az anyagokat a cérnákkal, gyöngyökkel a válogtáshoz, nézegetéshez. A neten azért kerestem példákat rá, nem sokat találtam, de ez a megoldás pl tetszik:

Innen van. Csodás Mirabiliákat hímez a hölgy, megérte benézni hozzá! Fel is vettem a bloglistámra, remélem nem bánja.

Naszóval a hosszú melós hétvégén a gyerekekkel elmentem sütizni, pedig elég vacakságos idő volt. De a Spiller cuki mindig olyan fini sütiket kínál (mondjuk ára is van, ahogy azt a képek mutatják, de tényleg cukrászati remekművek), hogy ezért gyalog képesek elindulni, pedig nem 2 perc oda az út. Karesz kitalálta, hogy viszünk fényképezőgépet és ő fotózni fog. Rengeteg kép készült, mutatom a legjobbakat. Irtó jó volt sötétben Budafok belvárosában mászkálni. Nagyon élvezték ők is. Persze vacsira már alig ettek valamit, de hát most ez nem számított. Sétáltunk, dumáltunk, futkároztak, felmásztak a piac előtti gyümikre, videót készítettek, ahogy sétálunk.
 
 
 
 
 
 
 
 
 

2017. október 18., szerda

Pipacs kendő (1)

Nem tudom ki hogy van vele, de én úgy érzem, hogy közeledik a karácsony:-D Mármint a karácsonyi készülődést, ha sk ajándékokkal szeretném a családom meglepni, akkor már most érdemes elkezdeni, különben semmi nem készül el időben. Szóval elővettem a fonalaim, kivettem ezt a csodaszép szíváltós Schachenmayr Tahiti 2 gombócot a fiók mélyéről és kerestem neki valami egyszerű mintát, amit ész nélkül lehet horgolni, ha épp van fél percem. Ezért fellapoztam Annás nyakbavalói kis könyvét és kiválasztottam a Pipacs kendőt. Talán nem volt a legszerencsésebb választás ilyen tömött mintájú kendő ennyire szíváltós fonalhoz, de nekem tetszik és le nem bontom:-D
3-as tűvel horgolom. (Csak ha valamiért félbemaradna és utána nem tudnám, gondoltam legalább itt megemlítem)
Eddig 15 sor van kész az 55-ből. Lassan haladok. Közben próbálok nem gondolni a félbehagyott Drops takarómra:(

2017. október 13., péntek

Az utolsó kettő

Már jó ideje érlelődött a keretezőnkben, hogy váltani akar. Igazából, ha mentem hozzá, mindig panaszkodott, hogy nem megy a bolt, nincs megbízható ember, aki rendesen dolgozna nála, majd megszakad, sokszor ráfizetéses az egész. Tavasszal még csak azt mondta, hogy gondolkodnak azon, hogy kimennek Németországba, most ősszel viszont meglépték a dolgot. A férje volt nagyon rajta, ő sokáig hezitált, nehéz volt itthagyni a kis keretezős műhelyt meg a kialakult vendégkört. Végülis nem is tudom hány éve jártam már hozzá, először a Lónyay utcába, most meg a Rádayba. De remekül keretezett, irtón értett hozzá Mónika, hogy előre látta a kész képet. Én mindig rettenetes ötletekkel mentem szerintem, aztán szépen apránként átirányított valami egészen más megoldáshoz.

Múlt héten csütörtökön Mariannal tartottunk egy csaj napot. Egyébként is megbeszéltük, hogy jó lenne havonta-kéthavonta összejönni, kibeszélni minden nyűgünket, bajunkta, örömünket stb. Én meg még nem is találkoztam vele azóta, hogy anyukája meghalt. És a temetésre sem tudtam elmenni, egyszerűen irgalmatlanul nehéz valamit ekkora családnál, mint az enyém leszervezni. Találkoztunk, beszélgettünk, én próbáltam kérdezgetni őt az érzéseiről, a családjukról, hogy hogy is vannak most, mennyire nehéz azt az űrt, amit az édesanyja halála hagyott hátra elviselni. Én meg meséltem a magunk hülyeségeiről, az öt gyerekes lét vígságairól, a kamaszkor szépségéről, kicsi lakásról, idegesítő társasházról. Közben kávéztunk, pizzáztunk, kereteztettünk. Nagyon bírom, hogy annyira egy hullámhosszon tudunk lenni, jó lenne, ha az élet nem sodorna el minket egymás mellől, vagy a sok tennivaló nem koptatna ki minket a másik programjából. Végülis kevés barátom van, azokhoz ragaszkodom, úgyhogy szerintem én rajta leszek a dolgon, hogy időről-időre találkozzunk, megbeszéljük a dolgaink.

Nade ha már kereteztettünk, akkor mutatom Mónika utolsó két keretét. Kivételesen most kicsit elégedetlen vagyok. Viktor mondta (ugyanis ő hozta el a képeim), hogy nagyon szét volt szerinte csúszva a keretezőnk, mikor először ment a képekért, akkor a boltban sírdogált, kicsit szinte elküldte, hogy mondta, hogy este jöjjünk a képekért. Este meg becsomagolva az uram kezébe nyomta őket. Csak itthon derült ki, hogy sikeresen más képét csomagolta be nekem, így Viktornak másnap volt még egy harmadik köre is.

Ilyen lett a Latte:

 

Ezzel a képpel csak annyi gondom van, hogy a párját évekkel előbb kereteztettem. Naná, hogy az a fajta keret már nem volt. A paszikat kiszedte nekem Mónika a készletből, az mindkettő volt. Aztán végül mivel a kék capuccinos bögre bordó keretet kapott, így gondoltuk legyen a bordó lattés bögre kék kerettel. Csak az alsó paszi meg bordó maradt. Szerintem jobban mutatna, ha azt is lecseréltük volna kékre. Na most már mindegy. Mutatom a két MillHillt együtt.

Ilyenek lettek a tündéreim keretezve:
 

Két napig néztem, hogy valami nem jó, valami bántja a szemem, aztán rájöttem. Szerintem maga a kék paszi is kisebb lett a megbeszéltnél, de az még nem gond. Viszont a kép totál nem középen van. Lemértem. Felül 5 centi van, jobb oldalon 1,5 cm, alul és bal oldalon 2,5. A megállapodás 3 centi volt a hímzés szélétől. Nem rossz, de folyton látom, hogy nincs a helyén a hímzés. A többi része egyébként tetszik, a keret is nagyon jó választás szerintem.

2017. október 12., csütörtök

DMC: My First Lickle Ted Reading Sampler (1)

Ezen a babaköszöntőn ügyködöm pár hete. Tényleg már több hetes munkám van benne, mert olyan nyögvenyelősen megy. Pont ezért nem akarom letenni, vagy nekilátni valami másnak, mert félek, hogy akkor soha többé nem veszem elő. Karcsinak készül, az ő babaköszöntője lesz. Az a fajta, amin szerepel, hogy hány kilóval és hány centisen született. Filózom azon, hogy gyorsan kéne valami hasonló picit csinálni Lackónak is, de mivel ez a minta tele van idegesítő félixekkel és nekem meg nem volt annyi eszem, hogy az aidát lecseréljem vászonra (Ahogy Ági is írta), félek, hogy úgy besokallok tőle, hogy inkább valami légies, gyöngyös valamit fogok legközelebb kézbe venni, félretéve minden tervet és elhatározást. De végülis ez hobbi! Miért ne rúgnám fel a terveim? Ezt a készletet lenyomom, aztán utánam az özönvíz.

A macit színenként hímzem. Már benne van egy fehér, most jön egy másik, aztán máris következhet az ecrü. Nagyjából alig látszik a képen, hogy mennyi meló van már benne. A kis motívumokat meg szintén meguntam, így az utolsó 5 még nem készült el. De ami késik, nem múlik.

Ilyen lesz:

És aztán ha készen lesz, kereshetünk új keretezőt. Mónika a Ráday utcán végleg bezárt. Ma hozta el az uram az utolsó képem tőle, holnap, ha jó fényviszonok lesznek, akkor mutatom a két újonnan keretezett képem.
Apropó, tud valaki jó keretezőt Budapesten? Hajlandó vagyok a város másik felébe is menni, csak profin csinálja a hímzéseket!

2017. október 11., szerda

Laci 1 éves

Elröppent ez az egy év. Komolyan így érzem. Persze voltak benne nagyon nehéz időszakok is, de utólag már csak a szépre és a jóra emlékszem. A jó emlékezőtehetség néha nagy átok tud lenni:-D

Milyen is lett Lackó? Egy csodapofa kiskölyök. A család kabalája, de ugyanúgy szeretik a suliban is, sőt a nagytesók mint valami látványosságot hordják körbe az osztályukban Pannonhalmán. A legszorosabb testvéri kapcsolat szerintem Laci és Matyi között van. Ha Matyi hazajön, akkor fogja és azonnal viszi magával, babázik, sétál vele, szeretgeti. Őt izgatja leginkább, hogy miket tud már, mennyit fejlődött. Marika enyhe féltékenységgel néz rá. Mikinek tavaly szerintem túl sokat kellett vigyáznia a kisöccsére, így talán ő telítődött vele, de mindig szeretettel közelít hozzá, ahogy Karesz is. Önként egyik sem vigyáz még rá, csak parancsra (Matyit kivéve).

Na és mit tud már a baba? Szépen áll, kapaszkodás nélkül. A bútorok mentén oldalaz stabilan. Mindenre felmászik, amire tud, már megtanulta, hogy tolatva kell lemászni. Ebben nagyon következetes, a pelenkázószekrényről, az etetőszékről és minden magas dologról is szépen tolat lefele:-D Én meg nem győzök rohangálni utána.
Mindent megrág, mint egy kiskutya. Itt éppen a babakocsiját csócsálja.
Megjegyzem, hogy abból a klassz puha karfából már kiharapott darabokat. De már találtam mindenfélét a szájában. Ami belefér, azt bele is tömi. Szedtem ki a szájából fogpiszkálót, pókot, kavicsot, levelet, szétrágott matrioska babát, legót, dobozt. Ha talál egy filctollat és épp nem figyelek, akkor azt is szétrágja. Tegnap egy szerencsére már majdnem kifogyott zöld kihúzófilcet szopogatott fehérre. Hiába, nem tudok minden másodpercben ott lenni, ha meg a nagyok valamit széthagynak, azt ő tuti megtalálja. Egyébként a kihúzófilcet a hímzős cuccomból vadászta ki. Én épp örültem a fél perc nyuginak a konyhában, aztán megláttam a kis gengsztert, hogy mivel foglalatoskodik.
Már nagyjából mindent eszik. Mindent meg is akar kóstolni, hangosan kiabál, ha enni vagy inni akar. Inni pohárból szeret leginkább hatalmas kortyokban. Szétrágta a csőrös poharát, az újat meg nem szereti. Úgyhogy marad a rendes pohár, itthon én már csak abból itatom. Bébiételeket is szeret sokat, rendesen be is van tárazva vagy 10 üveg mindig a kamraszekrénybe. Nem túl válogatós szerencsére. Amitől viszont megőrülök, hogy nem szeret az etetőszékben enni. Nagyon hamar elunja, mászik kifelé, forog ezerrel. Akkor kiveszem, én leülök a földre, ő meg jön megy, aztán egy-egy falatért visszamászik hozzám. Nem a legjobb, de ez van. Remélem hamarosan rájön, hogy érdemes nyugodtan enni.
Nagyon szeret fürdeni, nem tud annyi ideig ázni, mint szeretné. A pelenkázás, fürdés utáni törölgetés rémálom. Forgolódik, üvölt, veri magát. Már be vannak készítve a nagy ritkán megkapható játékok a pelenkázó szekrény fölé. Ha jön a szenvedés, akkor egyet-egyet megkap pár percre. Úgy tudok csak haladni.

Tud pápázni, tapsolni. Utánozza a köhögést, tüsszentést és a kutyaugatást.
Mostanában megszerette a hintázást is. Ha az utcán játszótér mellett megyünk el, akkor már kiabál és kilóg szinte a babakocsiból, hogy menni akar.

Elevenségért nem kell a szomszédba mennie. Lényegében valakinek mindig figyelni kell rá, fél másodpercig sem marad egy helyen. A Dévény tornás csaj is mondta, hogy hihetetlen energiája van és nagyon erős. Na ja, egy mise alatt teljesen kicsinálja a csuklóm, a derekam, mert ő mászna fel az oltárhoz ezerrel. Mondták is, hogy pap lesz belőle:-DD

Biztos még egy csomó minden van, amit írhatnék, de most ennyire futotta az időmből. Védőnőhöz holnap megyünk mázsálásra. Az 1 éves oltást hétfőn már megkapta, volt egy napig kis nyüszögés, túléltük. Ja, még szopizik éjszaka, este és néha reggel is, nameg ha valami nagy trauma érte:-D
8 foga van és folyton nyálzik...

És egy közös kép, amit én csináltam. Ennél jobb nincs, mert minket nem fotóz senki:


2017. szeptember 27., szerda

Mill Hill: Latte (2)


Jó sokáig elszöszmötöltem ezzel a kis képpel. Hiába na, kevés az időm és azt a keveset is ritkán fordítom mostanában hímzésre. De azért jó látni, hogy időről-időre elkészül valami. Szerettem készíteni, szinenként végeztem ki a mintaívet. Aztán meg a gyöngyöket. Rengeteg van rajta, húzta is lefelé a kartont,amikor egyik csücskét tartottam, hogy öltögessem fel rá a gyöngyket. Szerintem szép lett, bár nem szeretek 3 szállal hímezni. Két szállal lényegesen egyenletesebbek az x-eim.
 
 

Ilyen volt még a gyöngyök nélkül. Csak elfelejtettem feltenni a blogra anno.

Figyelem! Aki szeretné a mintát és a maradék fonalakat, gyöngyöket, az hagyjon itt egy megjegyzést az e-mail címével. Postára dobom neki nagyon szívesen a cuccot. Sajnos a kartont elhasználtam, de szerintem vásznon is szépen mutatna a minta.

Természetesen megvan már az újabb áldozat, aminek nekiláttam. Viktor választotta ki az összeválogatott terveimből. Mondtam már, hogy iszonyúan utálok aidára félx-eket hímezni? Na ez szerencsére tele van ezzel:( De a remény, hogy nagyon szép lesz, az tartja bennem a lelket!