Éhes vagyok

Csak így, nemes egyszerűséggel. Megőrülök attól, hogy folyton időre ehetek, hogy folyton számolnom kell, hogy folyton másra ácsingózom, mint amit ehetek. Egyébként szerintem nagyon össze is ment a gyomrom, de mégis azt érzem most már napi szinten, hogy éhes vagyok. Nagyon! Jövő héten lesz még egy jelenésem a diabetológián, előtte persze a kötelező cukorkontroll. És tudom, hogy utána sem nagyon kéne kilengenem, mert mégiscsak nem jó Sanyinak, ha az anyja számolatlanul tömi magába a szénhidrátot, neadjisten csokit vagy sütit. Szóval nem is fogom megtenni, de néha belehalok, úgy innék egy nagy pohár colát, vagy tömény cukros limonádét, vagy ennék egy krémest, bevágnék egy nagy pálcás magnumot, ennék egy sajtos tejfölös lángost, vagy hideg gyümölcslevest. Vagy egyszerűen csak nekiesnék egy nagy tál sültkrumplinak, vagy ennék két cső főtt kukoricát.
Ha megszületett Sanyi, a Lipótiból kérek egy nagy karamellás tejet. És soha többet nem eszem Ham-Lett-et, reggelire egy nagy szelet kenyeret eszem, nem 4 dekányit, és uzsira ha kívánom, akkor 2 barackot is felfalok!
Hétvégén Matyi szülinapjára Tiramisut csinálok majd. Megint csak megszagolom, mert hétfőn vérvétel, tartani kell maxra a szabályokat, nem szabad kilengenem, mert akkor a cukrom is szar lesz. Én nemtom hogy bírják a cukorbetegek, de nekem ez kőkemény így lassan fél éve már. Eleinte mindent kihánytam, mikor meg végre tudtam volna enni, akkor kezdődött, hogy már nem szabad akármit akkor amikor csak szeretném. Sovány vígasz, hogy mindössze 5 kilót híztam, vagyis valszeg inkább fogytam csak.

Félsiker!

Ma reggel végre 60kg alá ment a súlyom. Húsvét után 67 kiló voltam. Akkor csak esti 6 utáni nemevést vetettem be és tornát, amit a térdem bánt, de lementem 64 kilóra. Azóta megy a fogyi. Elég rendesen tartom a 90 napos diétát. Az utóbbi időben belassult a súlyleadásom. Egyre nehezebben állom meg azt is, hogy ne egyek mást, mint ami aznapra elő van írva, de azért igyekszem. Az Epam party eszméletlenül guszta, irtó finom és hihetetlenül csábító illatú hamburgerének sikerrel ellenálltam. De pl gyereknapon (húsnapom volt) befigyelt egy kis maradék vattacukor és egy gombóc fagyi, amit pár szem csokis popcorn is követett. Viktor szerint én is ember vagyok:-DD
Na lényeg a lényeg, ma reggel végre 59,7 kilót lengetett a mérleg. Bár ez csalós, mert víznap után voltam. Ezen a héten behozom újra a mozgást is a programomba, mert lekopogom, de hosszú napok óta nem fáj a térdem. A Pilates 13 lesz a program, rövid, bizonyos izomcsoportokra fókuszáló tornák lesznek. Egyik nap has, másik nap fenék és így tovább. Ha több időm van, akkor lehet egy nap kettő is.

Cél a tartós 58 kiló! Célruhám az egész farmerruha és a 6 éve vett nyári gatyókba beleférés!!!

Megpróbálok ilyen rövidke posztokat írni, hátha behozom magam!

Júliával holnaptól

Az úgy volt, hogy tornáztam én rendesen, egészen vasárnap délutánig, amikoris az új Portdebras táncikára csináltam a tornát. Jól ment, élveztem, aztán estére a térdem már reklamált. Semmi gond, ott a Fastumgél. Hétfőn térdem még mindig szaraxik, kedden még mindig fáj, de pakoltunk ezerrel, mert az alsó szoba kibírhatatlanul néz ki. Mára elvileg úszós napom volt, de inkább passzoltam, hiszen úgyis be kell nagybevásárolni, zöldséget venni stb. Szóval fáj a térdem, hogy enné meg a fene! Úgyhogy elgaloppoztam a Szent Teréz magánrendelőbe kérni egy időpontot a fél éve húzott-halasztott majd elmúlik a térdfájásom zöngeménynek. Délután meg is nézik a lábikóm (mindjárt futok is leborotválni szép símára!), állati kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani az ortopédus. És komolyan lelkesen tornáztam és élveztem és imádtam az izomlázat is, talán még látszik is rajtam a változás (bár a combjaim még mindig veszettül fodrosak)... De ha a térdem reklamál, akkor megálljt kell mondanom. Vagy csak jön a front és azért fáj? Nem tudom, de mindig félek attól, hogy megint bedurran ezerrel és duplatérdem lesz és úgy megyek a lépcsőn, mint a babák, egyik láb le, másik mellé...
Szóval ma panaszkodtam Júliának, hogy torna kicsit pihentetve, de a kilók meg így nem mennek le. Megállapodtunk, hogy elkezdjük a 90 napost. Ugyanarról a szintről indulunk, nagyjából ő is amolyan 63-64 kiló között mozog. Holnap husinap, neki is vettem pár csirkecombot a boltban gyorsan. Este főzünk holnapra, 4 nap múlva mérlegelünk. Aztán én az úszást visszahozom a heti programba és talán a hát- és hasizmozást is, és ha az ortopédus engedi, akkor a fekve végzett fenék- és combformáló gyakorlatokat is. Csak elmarad a wellnes step és a portdebras vagy mifene. Pedig ez utóbbi nagyon tetszett:(
Na mindegy. Na és ha már ott vagyok az ortopédusnál, akkor megmutatom neki a frankó talpam is, mert ahol 1,5 éve belerúgtam a kád szélébe és lilult meg zöldült az ujjam töve, valahogy az sem frankó mostanában:-D Néha elgondolkodom azon, hogy hogy lehet, hogy még egészben vagyok:-DDD Az ujj téma lehet talán azért a ludas, hogy már nem tudok magas sarkú cipőt hordani. Úgy fáj tőle a jobb lábam, hogy majd besz@rok. Igaz az utolsó próbákat még jó térddel csináltam, tehát nem ma volt, de a tutibiztos bármikor felvehető ezer éves alkalmi cipőmből is fél óra múlva menekülni akartam.

Nade a nyavajáról ennyit. Mindenem műxik, komoly fájdalmat semmi nem okoz, csak itt húz, ott fáj. Vagy ez már a korommal jár, mind a komoly 35 évemmel?
Az esti hat utáni nem evés eredményes, a 67 kilóm visszament 64-re. Most már vagy egy hete nem is mértem magam.
Őszintén kíváncsi vagyok, hogy meddig bírom majd a 90 napost, Júlia megkért, hogy legyek kitartó, mert neki is kell valaki, akivel együtt csinálja!

Szabad folyás a gondolatoknak:-D

Igazából csak annyit akartam írni, hogy elkezdtem. Nem ma kezdem, nem holnap fogom, hanem tegnap nekiláttam. Enyhén sajgott utána a térdem, feltételezem elég rendesen elszokott mindenféle mozgástípustól, a síma majdnem táncolunk, semmi komolyat nem csinálunk mozgástól is. Mindenkinek van valami, amire esküszik fogyás terén. Én elsősorban a mozgásban látom a siker kulcsát. Eddig általában el is szoktam jutni, főképp egy komolyabb és hosszabban elhúzódó gyerekbetegség szokott véget vetni a lelkesedésemnek és a kitartásomnak. Az utóbbi x évben a Pilates viszi nálam a prímet, abból is a Simonfi Ági féle Pilates. Itt a blogja, szeretem olvasgatni. Naszóval gondoltam a térdem már elég jó, apum orvosommal is konzultáltam, mondta, hogy most már terhelhetem is, bár egy ici-pici dagadás még mindig van rajta. Szóval megvártam, mire a szakik a délutáni tornázós időmben már tuti nincsenek itt, hogy árgus szemekkel figyeljék röcögős kis hájaim (Bridget Jones után szabadon). Gondoltam egyrészt rámfér, másrészt hátha nyáron mégis mennénk strandra, nameg az önbecsülésemnek is jót tenne. Mostanában (úgy kb. 3 éve) nagyon nem érzem magam túl jó nőnek. Szóval ma reggel azért próbaképp ráálltam a mérlegre és visítva elmenekültem. Komolyan hogyan lettem én 67,4 kiló????? Igaz ruhában voltam, de akkor is. Még terhesen sem mentem a bűvös 65 kiló fölé. Apukám az utolsó terhességemnél azt mondta, hogy a cukormentes diéta már azért nem fogyaszt olyan tempóban mint a harmadik terhességemnél, mert hát én is öregszem. Na mindegy. A tény az tény, a kilóim száma elfogadhatatlan, a satnya test szintén, az izom helyén zsírpárna sem kóser. Úgyhogy megfogalmaztam a SMART céljaim én is:
-Nyár végére szeretnék max. 58 kiló lenni. Ezzel már jól érezném magam.
-Heti 3 nasi. Szerintem ez simán tartható, mert a nagyböjtben pl. én mindig az édességről mondok le.
-Nincs kaja este 6 után. Ez alól kivételt a csütörtöki kimenőnk képez, de ott is ésszel kell zabálnom.
-Nincs sakálkodás a gyerekek után. Mostantól kukába megy az otthagyott kaja. Kéne egy kutya? Utálom a kukába dobni az ételt.
-Tartom az edzéstervet!!!
Diétát nem írok, max. próbálok jobban féket vetni zabálásomnak. Remélem segíteni fog. Majd kiderül, hogy felül kell-e bírálnom ezt a részt.
Rövid célom. Egy hónap múlva 65 kiló szeretnék lenni. Kíváncsi vagyok, hogy menni fog-e...

Viktor nem utazik külföldre. Elég komolyan felmerült, hogy 2 hétre utazik Kievbe, aztán 4 hétre Zürrichbe. Már mindent bekértek tőle, ott lebegett a fejünk felett a dolog. Egyrészt jó lett volna neki szakmailag, másrészt jó lett volna pénzügyileg, viszont egyáltalán nem hiányzott a dolog népes családunknak, pláne egy hangulatingadozásból jelesre megfelelt anyukának és a hangulatait elszenvedő 4 gyereknek. Fellélegeztem, hogy nem kell mennie, és pont a család miatt. Viktor nem vállalta be egy huzamban a 2 hét Kiev 3 hónap Zürrich küldetést. Persze első körben úgy gondoltam, hogy elég f@sza csaj vagyok, fél lábbal kibírom, de mindig meg kell bizonyosodnom arról, hogy ha egy icike picike porszem a gépezetbe kerül, hatalmas kattogásokkal, rázkódásokkal áll csak helyre a rend. Hiába lassan 10 év gyerekezési rutin, a bőrömből nem tudok kibújni. Szóval Viktor marad és együtt csináljuk végig a lépcsőzés befejezését. Megnyugtató!

Apropó lépcső. Nem dokumentáltam, mert nem látványos a változás. Túl vagyunk már két réteg lakkozáson. Jövő hétfőn jön az utolsó adag lakk, aztán folytatódhat a mesterek felvonultatása. Ugye kész lesz húsvétra? Most már nehezen viselem a koszt, valszeg a hétvégét takarításra szánom, mert elviselhetetlen.
Nagyon hiányzik a spájz. Komolyan nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent felszippantott az a pár vacak és vékony polc. Viktor is érzi hiányát, úgyhogy a kettőnk által tervezett spájzszekrényre leadjuk jövő héten a megrendelést Zolinál. Már csak le kell mérni, hogy mekkora is legyen, a helye már megvan. A pénz rá még nincs.

Komolyan elgondolkodtam azon, hogy el kéne vállalnom a társasház közös képviseletét. Hogy miért is? Egyszerűen elhanyagolt baromira a kert. Ha ez csak az enyém lenne én baromira szégyelleném. Vissza kéne nyírni a bokrokat (mellesleg nem szabálytalan, ha az elektromos vezetékeket érik?), meg kéne metszeni a fákat, a rengeteg tűlevelet fel kéne söpörni, egy kicsit ritkítani kéne a fenyők alját. Le kéne festeni a kerítést, ki kéne cserélni pár dolgot úgy egyébként is a ház körül. Kertész itt nem járt ősz óta. Vagy inkább úgy tudném érzékeltetni jól, hgy augusztus óta 1 alkalommal jött összehúzni a leveleket.
Nameg arról ugye ne is beszéljünk, hogy hamarosan itt a szezon és a ház még mindig nem döntött saját kis játszótér kialakításáról. 6 lakásból 3 helyen van gyerek. Én józan megfontolásból úgy gondolnám, hogy a gyerekesek dobják össze a pénzt a játszóra, különben nem lesz belőle semmi. A gyermektelen majd beszáll később, ha szül, a nyugdíjas úgysem fog mászókázni, ha havonta egyszer erre jár a kisunoka, az ember nem veri ki a hintából, a cég dolgozói pedig szabadidejükben inkább cigiznek, mint homokvárat építenek. Mikor a múltkori közgyűlésen szóba került a játszótér, akkor parkolóhely témába ment át az egész. A másik 3 lakásnak ugyanis az kéne. Komolyan már csak mi vagyunk olyan hihetetlenül őrültek, hogy elég nekünk 1 autó? Miért van szinte mindenkinek 2? Én nem támogatom a parkolóhely létesítést, mert az 1 autónkkkal sem tudunk beállni a garázsba, mert használhatatlan. Ja, jut eszembe, megadóztatja a kerület a lakás részét képező garázsokat is. Írok egy kérvényt, hogy mentsenek fel az adó alól, hiszen a mi garázsunkba egy Smarttal sem lehet beállni. Még az értékbecslő is leírta, hogy ide autóval be nem lehet állni. Annyira megnézném, hogy hogy csinálták anno, amikor épült a ház. Talán egy trabival egy nagyon ügyes sofőr (esetleg egy polski fiattal) be tudott állni. Nade nekünk egy hodály méretű irtó hosszú Astra Caravánunk van (úgy nézek ki benne a komoly 163 centimmel, mint egy manó). Egyébként magamat vállon veregetve elmesélem, hogy tudok tolatva parkolni:-D Nálam ez nagy szó, mert végre érzem a tolatást. Fedje homály, hogy 17 éves korom óta van jogsim...
Mivel itt a szép idő, így leteszem a kocsit. Különben is irtó drága a benzin, meg valahogy szégyenlem is, hogy kocsival járok a gyerekekért, mikor mehetnék villamossal, sőt gyalog is. A péntek lesz a kivétel, mert akkor dagadó iskolatáskával hozzák haza az ezer felszerelést a fiúk.
Szóval feltett szándékom, hogy gyalog megyek értük és ha sikerül őket rábeszélni, akkor gyalog is fogunk hazajönni. Mindnek van lába, ahogy nagyi mondja, mindegyiknek a földig ér, tehát használható. Egy kis mozgás nekik sem árt, cserébe megvesztegetem őket egy kis játszóterezéssel.

Szeretem a tavaszt, el tudnám viselni, hogy ilyen idő legyen egészen télig.

Esti torna:-D

Annyira kellett röhögnöm, hogy nem is bírtam csinálni a gyakorlatot, amint azt a kép is mutatja. Matyi tornázik a legelmélyültebben. Miki még kezdő fokozaton nyomul és hát Karcsi még csak valamit csinálgat.
Az előzmény mindössze annyi, hogy dagadok. Tényleg, hiszen ezt mutatják a ruháim is, mert a farmerem is már nagyon feszül. Világéletemben csirkecombjaim voltak, illetve ahogy a bátyám nevezte őket, mammutlábak. Dehát fő az önbizalom, úgyhogy jöhetett a blogra a fotó, és remélem majd lesz egy "ilyen lett" fotó is úgy jó fél év múlva. Fogyózni nem akarok, hiszen szoptatok, marad valami lájtos mozgás esténként. A piláteszt választottam dvd-ről, hátha valamit javít a helyzeten,próbálok hinni abban, hogy 10 alkalom után már élvezem, 20 alkalom után meg már látszatja is van. Nekem fárasztó az egész és rémesen nehezemre esik este nyolckor nekilátni a tornázásnak, de a srácok nagyon élvezik. Így aztán mind a négyen csináljuk a gyakorlatokat mint a heringek egymás mellett, hol egymás nyakába csapva, hol a másikat vesén rúgva. Mikor a kép készült, Kareszt vitte már apa fürdeni, de visszalopózott pucéran még egy kicsit tornázni:-DD Zabálni való!!! Gyorsan Viktor le is fotózott minket;)

És egy kis nosztalgia. Egy kicsi "vackás", ahogy Krisi mondta:

Túléltem

Csütörtökön megtartottam az első víznapomat. Naná, hogy 100%-os gyümölcslevekkel vészeltem át a napot, ami egyébként sokkal kevésbé volt szörnyű, mint gondoltam. Ha megéheztem, csak legurítottam a torkomon egy nagy pohár üdítőt és mentem tovább. Este 10-kor meg gyorsan lefeküdtem, mert kezdett zavarni a gyomorkorgásom. Több víznapom nem lesz. A diétát csak karácsonyig tartom, de közeledek a célomhoz. A mérleg már csak 55,4 kg-ot lengetett ki.

90 napos diéta

Szép jó reggelt Mindenkinek!!!

Nagy napra virradtunk. Ma reggel indul a 90 napos diétánk Hubbubbal. Egy ideje csak dagadok, feszülnek rajtam a ruháim, a szoknyám tapad a csípőmőn, kicsit megint érzem, ahogy körülölel a kád:-DDD Szóval meguntam és mivel amúgy is közelednek az ünnepek (kell hely az újabb kilóknak), gondoltam nem ártana egy pár kilót ledobni. Az egyedül nem megy mondás miatt gondoltam hátha partnert találok Mariann személyében. Naná, hiszen ő is nőből van!!! Szerintem 28 felett bárki benne van egy közös fogyiban.

Szóval nem tetszem magamnak túlzottan. Az már tényleg csak részletkérdés, hogy Matyi születése óta a fejemben lévő testképem a meglévővel nagyon nem egyezik. Most már sejtegetem, hogy nem azt a mértet kell kérnem, amit anno hordtam, de azért az első 42-es nadrág elborzasztott. Korábban a 36-os is néha lötyögött és hát az uram is azt a verziót kedvelte. Viktor is mondta párszor, hogy megint van mit fogni rajtam és hát ő keskenyebben szeret. Ja, és hát igen, elég hiú vagyok. Szeretek jól kinézni, szeretek csinosan öltözni, szeretem, ha megnéznek az utcán (bár ebben a babakocsi elég nagy akadály, max a többi anyuka néz meg, ahogy kocogok a három kölyökkel) És igen, tudom, hogy ahhoz képest, hogy három gyerekem van egész jól nézek ki, de valahogy az "ahhoz képest" nekem nem megfelelő. Kérem, ne kövezzen meg senki mindezért!!! Ja, utolsó indok, hogy szeretnék beleférni kényelmesen a ruháimba is, főleg a kosztümömbe.

Tehát tegnap este elugrottam az Auchanba egy mérlegért és sok-sok gyümölcsért meg alapanyagokért az étrendemhez. Már nagyon várom hogy megkezdjem, remélem a gyümölcstémán most nem fogok elbukni. Minden húsnap előtt fogok mérlegelni, a fogyáscél: 6 kiló. Többet nem akarok fogyni, tehát valszeg nem 90 nap lesz a 90 napos.

Ma reggel: 59,9 kg-ot mutatott a mérleg.

Beépített szekrény

Elkészült Matyi szobájába az általunk tervezett beépített szekrény. Kicsi a lakás, így az ember kénytelen minden helyet kihasználni. Nem nagyon találtunk olyan szekrényt, ami megfelel annak a követelménynek, hogy legyen egyrészt mélysége, valamint játék és mindenféle kacat tárolására alkalmas fiókja. A tervezők csak abban gondolkodnak, hogy ruhásszekrény vagy játéktartó szekrény külön-külön. Így aztán maradt a beépítés. Szerintem klassz lett, a kék fogantyúk jól feldobják. Remélem Matykónak is tetszeni fog, bár az egész szekrényt nem bitorolhatja. A fenti részekbe én szeretnék pakolni ágyneműtől kezdve a társasokig, felesleges, de épp ki nem dobható dolgokig mindent. A lámpán még gondolkodom, mert eléggé idegen ettől a gyerekszobától, dehát a mi hálónk volt ez a szoba még pár napja. A falat Viktor és Péter festette, a dekorcsíkban már én is segédkeztem!

A bútort a házunkban lakó asztalos barátunk és munkatársa készítette. Este Viktor mehet egyet poharazni:) Én egy kis borítékot is adok a kezébe, mert csak a munkadíjat fizettem ki. Max. visszautasítják, de utólag nagyon sóhernek éreztem magam, hogy koppra kifizettem az árát és fel sem merült, hogy adjak plusszba... Most itt esz a fene a lakásban, mert én mindig azt gondolom, hogy a kért összegben bőven benne van a "mellékes" is... Na majd Viktor elsimítja az asszonyi hülyeségemet:) Ha nem fogadnak el semmit, akkor Tomi (a kisfiuk) kap tőlünk valami kis ajándékot.

150 grammos diéta

Már ezer éve tervezgetem, hogy végre összefoglalom az egész diéta lényegét. Egyrészt jó lenne, hogy ide majd egyszer visszalapozhassak, mikor szükségem lesz rá. (hátha mégis lesz egyszer negyedik baba, akkor meg végig diétázhatok talán) Másrészt sokan kértek már arra, hogy pár sorban foglaljam össze a lényegét.
Előzetesen leírom, hogy ezt a diétát én a terhességi cukorbetegségem miatt csináltam majd három hónapon keresztül. Karcsival ugyanis túl magas lett a cukrom, valahol 7,8 körül mozgott alapállapotban, amivel már sajna diétára fogtak. Ennek viszont lett egy nagy pozitívuma: vékony maradtam. 60 kilóval indultam terhesség előtt (karácsonyi sok-sok sütizabálással majd 2 kilótfelszedtem a standard 58-amra), szülés után két héttel 52 kiló voltam. Elég tartós a diéta, mert eddig még csak 54 kilóra tudtam felhízni. Érezhetően fogytam combban, karban, arcban rengeteget (gondolom mellben és hasban is, de azt a tej és ababa miatt nem nagyon láttam:)))) )

Naszóval a diéta első szabálya, hogy nincs cukor, nincs méz, nincs szőlő, nincs banán nincs aszalt gyűmölcs, nincs semmi olyan, amiben csak egy ici-pici cukorösszetevő van, ja és nincs hagyományos tészta, és rízs, hanem barnarízs és durumtészta. Nincs fehérkenyér, nincs vizes zsemle, nincsenek fini-fini péksütik. Kenyérben jöhet a graham kenyér, a rozskenyér, a glyx kenyér, a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér. Ugyanígy ehhez hasonló péksütik. Persze ezeket általában jobb helyeken kell beszerezni, a házunk melletti Plus alkalmatlan volt a diéta kivitelezéséhez a kaják biztosítására. Mindössze édesítőt sikerült ott vennem.
A lényege a diétának, hogy pontosan kell figyelni a szénhidrát szervezetbe való bevitelére, valamint az étkezések közötti időtartam betartására.
Én napi 150 gr szénhidrátot (ch) ehettem. Reggeli: 20 gr lassú, tízórai: 20 gr (10 gyors, 10 lassú), ebéd: 50 gr (max. 20 gyors lehet ebből összesen), uzsonna: 25 gr gyors, vacsora: 25-30 gr (max. 10 gyors), utóvacsi: 10 gr lassú. Időpontok ehhez kapcsoltan: 7h, 10h, 13h, 16h, 19h, 22h. Még szerencse, hogy a fiúk mindig korán kelnek, így nem volt gondom azzal, hogy reggel leüljek enni. Hogy mi a gyors és mi a lassú ch? Magyarul lassan és gyorsan felszívódó szénhidrát. Lassú a kenyér, a tészta, a rízs, a zöldségek. Gyors a tej(szigorúan 1,5-ös), a tejtermékek, a gyümölcsök és a krumpli, üdítők és természetesen a diabetikus édességek (nagyrésze szerintem élvezhetetlen).
Fontos, hogy az előírt szénhidrátot étkezéskor el kell fogyasztani. Baj, ha többet eszel, baj, ha kevesebbet. Úgyhogy érdemes beszerezni egy grammos mérleget és kinyomtatni egy táblácskát, ami tartalmazza, hogy melyik ételben mennyi a ch 10 dkg-ban. Na ezt megaszontam.
Az érthetőség kedvéért írok egy napi példát (hihetetlen, de étkezési naplót kellett vezetnem, amit persze rendszeresen csekkoltak is):

reggeli: 4 dkg teljes kiőrlésű kenyér, vajjal, sajttal, szalámival, paprikával, paradicsommal. (ebből a 4dkg kenyér tartalmazza a 20gr lassan felszívódó ch-t. A paprika és a paradicsom is tartalmaz ch, de ezt számolatlanul lehet fogyasztani, mert elenyésző a ch tartalma, így nem okoz nagy vércukor-szint emelkedést)

tízórai: 2 dl tej, 3 korpovit keksz (2 dl tej=10 gr gyors ch, 3 keksz= 9 gr lassú ch)

ebéd: 6 dkg durum tészta sajttal és pici tejföllel. 6 dkg tészta tesz ki 50 gr lassú ch-t, tejföl mennyisége itt elhanyagolható, mert irtó picit teszek belőle. (egyébként 1 dl tejfölben 4 gr ch van)

uzsonna: 20 dkg nektarin, kávé pici tejjel(1dl) és édesítővel (10 dkg nektarin 9gr ch-t tartalmaz, vagyis összesen 18 ch, amire jön a kis tej, amiből 1 dl 5 gr ch-t tartalmaz.

vacsora: padlizsánsaláta
Összetevők:
padlizsán: 30 dkg - 15 ch
paprika: 15 dkg - 5 ch
paradicsom: 15 dkg - 6 ch
olajbogyó: 6 dkg - 3,6 ch
sajt: 20 dkg - 0 ch
Összesen: 29,6 ch és 3 adag saláta van a tálamban. Ebből aznap este 1 adagot ettem, ami összesen 9,8 gr ch
Mellé ettem 1 danone activia joghurtot (kb. 5 ch), 1 dl tejet (5 ch), 3 dkg teljes kiőrlésű kenyeret vajjal (15 ch)

utóvacsi: 3 db korpovit keksz

Remélem érthetően írtam le, ha kérdés van, nyugodtan lehet bombázni vele.
Köszi a segítséget Patnak, kedvenc dietetikusomnak, aki baromi sokat segített a diéta alatt, mert asszem nem élveztem volna az életet, ha a tuti finomságokat nem mondja el, nameg annyi de annyi tanácsot kaptam. És nem utolsósorban velem együtt szenvedett:)