Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2017. szeptember 27., szerda

Mill Hill: Latte (2)


Jó sokáig elszöszmötöltem ezzel a kis képpel. Hiába na, kevés az időm és azt a keveset is ritkán fordítom mostanában hímzésre. De azért jó látni, hogy időről-időre elkészül valami. Szerettem készíteni, szinenként végeztem ki a mintaívet. Aztán meg a gyöngyöket. Rengeteg van rajta, húzta is lefelé a kartont,amikor egyik csücskét tartottam, hogy öltögessem fel rá a gyöngyket. Szerintem szép lett, bár nem szeretek 3 szállal hímezni. Két szállal lényegesen egyenletesebbek az x-eim.
 
 

Ilyen volt még a gyöngyök nélkül. Csak elfelejtettem feltenni a blogra anno.

Figyelem! Aki szeretné a mintát és a maradék fonalakat, gyöngyöket, az hagyjon itt egy megjegyzést az e-mail címével. Postára dobom neki nagyon szívesen a cuccot. Sajnos a kartont elhasználtam, de szerintem vásznon is szépen mutatna a minta.

Természetesen megvan már az újabb áldozat, aminek nekiláttam. Viktor választotta ki az összeválogatott terveimből. Mondtam már, hogy iszonyúan utálok aidára félx-eket hímezni? Na ez szerencsére tele van ezzel:( De a remény, hogy nagyon szép lesz, az tartja bennem a lelket!

2017. szeptember 26., kedd

Szentírás

Olvasom. Hol napi rendszerességgel, hol ritkásabban. Nem haladok rohamtempóban, csak akkor ülök le a Biblia mellé, ha tudom, hogy nyugiban tehetem. Két pelenkázás között kutyafuttában képtelen vagyok olvasni. Hamar el is fáradok benne, ha érzem, hogy lankad a figyelmem, vagy bekúsznak a napi gondok, történések a gondolataimba, akkor inkább leteszem.

Jön az e-mail címemre az e-vangélium.
Szeretem minden reggel elolvasni, és rossz, hogy ha valami közbejön (betegség, utazás, nyaralás), mert akkor ömlesztve próbálom behozni a lemaradást. Nincs okos telóm, hogy azon olvassam, ha nem vagyok gépközelben.

Nincs saját Bibliám. Most épp azt olvasom, amit Lacika kapott a keresztszüleitől. Egy picike Újszövetség a Szent István Társulat kiadásában. Tavasszal kezdtem, most érek mindjárt a Jelenések könyvéhez. Azt a részt Antal atya írásával együtt szeretném olvasni. Ő volt Henrik atya előtt a plébánosunk. Az ő szentbeszédei miatt maradtunk az albertfalvi plébánián még akkor is, ha területileg már Budafokhoz tartoztunk.

Olvasás közben már többször eszembe jutott, hogy le kéne jegyeznem olyan részeket a Szentírásból, amit visszaolvasnék, ami szíven ütött, amin sokat gondolkodtam. Tegnap olvastam ezeket a sorokat:

"A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet." 1 János 4,18

2017. szeptember 19., kedd

Nyár vége és évkezdés

A sűrűjén már szerencsésen túl vagyunk. Gondoltam ideje valami életjelet adnom.
Hát mit ne mondjak, elég kemény, hosszú nyaram volt. Bevallom számoltam a heteket és a napokat. Több dolog is hozzáadta a magáét ahhoz, hogy az egyik legnehezebb nyaramat tudhatom a magam háta mögött. Egyrészt nehéz volt az öt gyerek itthon. Igyekeztünk minél több táborba, ide-oda, nagyszülőkhöz küldeni őket, hogy ne legyen mind egyszerre itthon. Aztán Lacika hihetetlenül kemény dió, tehát nagyon nehéz mellette bármit csinálni. Szerencsére a két nagyfiam derekasan kivette a részét Lackó pesztrálásából. Viktor idén 1 hetet töltött velünk a nyár alatt. Nagyon kevés volt. A melója meg irtóra leszívja és elszívja minden idejét, erejét. Nagyon keveset láttam/láttuk. Nem igazán volt olyan időszak a nyárban, amikor kicsit én is kikapcsolhattam volna. Ráadásul valahogy az anyagi helyzetünk is úgy alakult, hogy iszonyúan ki voltunk számolva, nem fért bele semmi extra, hogy felpakolom a gyerekeket és csapunk egy görbe napot, vagy nagy hamburgerezést, vagy elmegyünk Tropicáriumba mind, vagy kicsit lazábban költekezünk. Ültünk otthon és tervezett menü szerint ment a kajálás. Úgyhogy teljesen érthető asszem, hogy a nyári vírusok mellett, amit hol az egyik, hol a másik gyerek kapott el, végül én is megfertőződtem és addig húztam vontam magam a víruskámmal vagy 10 napig, míg végül egy frankó tüszősmandula gyulladásba csúszott át a betegség. Szerencsére a mamával még nyár közepén megbeszéltem, hogy utolsó héten jöjjön el hozzánk, segítsen, mert egyedül nem tudom összekészíteni a két nagyot Pannonhalmára. Az utolsó hetet lázas betegen kezdtem. Tuti benne volt az is, hogy tudtam, jön a mama, vagyis a felmentő sereg és kicsit leszakad rólam pár teher. Már napok óta azt álmodtam, hogy ott kéne lenni Pannonhalmán és a fiúknak még nincsen összepakolva. Végül szerencsére minden jól alakult, szép lassan én is összeszedtem magam, a mama rengeteget segített, nélküle nem ment volna az évkezdés. Lackóval nagyon összebarátkoztak, ezek a sztárfotók készültek róluk:
 

Igyekeztem az évkezdés pillanatait is megörökíteni. Mutatom a képeket, amiket suttyomban csináltam:

Marika és Karcsi az első nap. Évnyitóra mentek, utána csak 3 órát tartottak nekik.

Kis Miki a nagy Pannonhalmán. Egy pont ugyanilyen beállítású kép van Matyiról is, de az a telefonomon.

És itt búcsúzik a legkisebb és a legnagyobb. Utána Matyit is kocsiba tettük és elköltöztettük.

Azóta volt már minden. Szülői értekezletek, szülői látogatás, renegeteg beszerzendő, elintézendő dolog, de lassanként a végére érek. Még Matyi x-naplójával vergődök, meg a Szent Imre-pályázattal. Remélem ez utóbbiról nem csúszunk le, holnap van a postázási határidő. Marika jól érzi magát a suliban, néha szeretne itthon maradni, aludni egy nagyot. Tegnap kellett először beszélnem a tanító nénivel, hogy Marika kérése az, hogy ne Máriának hívják, mert azt nem szereti. Karesz készül a Kockaversenyre, ami októberben lesz. Apja már regisztrált a neten, több számban is indul a gyerek, teljesen komolyan veszi. Miki remekül érzi magát Pannonhalmán, hamar lettek barátai, alig telefonál. Matyi is visszarázódott a kupacos életbe.

De van még más képem is. Itt Matyi fiam betöltötte a 16. évét. Hihetetlen, hogy ilyen nagy már. Természetesen tiramisut rendelt. Mután mondtam, hogy képtelen vagyok megcsinálni, mert ezer dolgom van és Laci ott lógott rajtam, megfogta a legkisebbet, babakocsiba rakta és elvitte sétálni 1 órára. Azalatt én vígan megcsináltam a tiramisut és összepakoltam a konyhát, beraktam egy mosást és még leülni is volt időm 5 percre! Így este, pont a napján tudtunk ünnepelni. Borotválkozó szettet kért Matyi, mert már szüksége van rá:-DD
 
 

És még hoztam pár képet a legkisebbről, aki nagyon ügyes, hihetetlen örökmozgó, kis akaratgombóc. Feladja a leckét, nagyon sok türelmet kell tanulnom mellette ismét. Egyébként csoda édes, tud tapsolni, direkt köhögni, hogy mondjam, hogy kuc-kuc, direkt tüsszögni, hogy mondjam, hogy tüszke-prüszke. Tud már pá-pát inteni. Este szopi után legördül a párnáról, amin szoptatom és mondja, hogy pá-pá, vagyis menni kell integetni a nagyoknak. Így búcsúzik minden este. Két napja tudja, hogy tolatva kell lemászni az ágyról. Felmászni még szerencsére nem tud. Van járókája, amiben üvölt. És végre van rács a lépcsőnél, mert folyton ott kutyálkodott. Szeret enni, de időt nagyon nehezen szakít rá:-D
 

Ja, és belevágtam és sikeresen végigcsináltam a Simonfi Ági féle 30 napos bikiniforma-kihívást. Szebbnek, fittebbnek érzem magam. Rendbejött a térdem, jobb klasszisokkal a hátam. Kicsit vékonyodtam pár helyen (bár kajálással asszem bőven ellensúlyozom), de leginkább szebbnek érzem magam és ruganyosabbnak. Most folytatom. Egy héten legalább 5-6 alkalommal tornáztam, nagyon megszerettem.

Persze hímzek is, néha-néha. Nem sok időm van rá. Kész a MillHill Latte-ja. Mjd mutatom legközelebb, már fotóztam (jó bénán). Elkezdtem egy újabb képet, Viktor választotta a tervek közül, hogy most az jöjjön. Horgolni most nem horgolok, áll a takaróm sajnos. Be kéne fejezni...