Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2009. augusztus 29., szombat

Tilda táska 2.

Tegnap este készültem el egy újabb Tilda táskával. Vagy egy tucat képet ellőttem, de egyik sem adja vissza azt a csodás pisztácia színt, amilyen anyagból a táska készült. Mara barátnőm adta le rá a rendelést még ezer évvel ezelőtt, most végre nekiültem és végigzakatoltam az estét:-D Ha Karcsi állapota engedi (hajnalban belázasodott, de egyébként kutya baja, ugyanolyan rossz, mint máskor), akkor ma este talán oda is tudom adni neki, amolyan hangulatjavítóként.

2009. augusztus 28., péntek

Könyvosztás

Ezt le kell írnom, mert csak sasoltam tegnap a suliban. Gyerekkoromban egyszerre vártam és utáltam a könyvosztást. Szerettem azért, mert egy csomó emberrel találkoztam, akikkel együtt jártam suliba de a nyáron nem találkoztunk. Utáltam mert majdnem egy fél délelőttös program volt és persze mindenki az első napon kora reggel már odament a könyvosztásra. Na és miért? Hát persze azért, mert sosem volt elég könyv és olyan ciki volt azt mondani az első órán, hogy nekem már nem jutott belőle. A könyvosztó terem totál káoszban volt, nem egyszer megesett, hogy vissza kellett mennem, mert kimaradt egy-egy könyv, ha meg neadjisten a tesómék könyveit is elhoztam, vagy egyszerre mentünk értük, az már több volt, mint egyszerű feladat a könyvosztásnál:-DD

Nade mennyit változott a világ. Tegnap (az utolsó napon) beslattyogtam a két kicsivel Matykó sulijába. Sor sehol, egy kedves mosolygós, türelmes néni mosolygott rám, hogy parancsoljak. Mondom én, hogy másodikos tankönyvekért jöttem.
-Kinek viszem őket?
-Hát a fiamnak, Selmeci Mátyás 2.c.
Erre a következő cuccot nyomta a kezembe:Most már értem miért nincs sor itt. Imádom ezt a klassz rendszert!!!

Gyógynövényes RR (1)

Hát itt volna valami kis kezdemény. Nem tudom mennyire látható, mert fein flobára készül és eddig mindössze két színt használtam hozzá, fehéret és DMC 762-sét. Utóbbiból szerdán be is kellett szereznem egy újabb motringgal az Évában, olyan gyorsan eszi a minta. Őszintén szólva én tök optimista voltam, hogy kész leszek vele szeptember közepére, aztán ma Anita mutatta a majdnem kész kendőjét és aggodalmát fejezte ki, hogy nem biztos abban, hogy az utolsó x is felkerül rá a határidőig. Na azóta az esélytelenek nyugalmával készítegetem a kendőmet a nagy útra:-DDJa, míg el nem feletem, enyém is kék lesz, de magyar feliratos. Egy teljes napig szerkesztgettem a betűket, hogy pont jók legyenek az angol felirat helyére.

Kicsit öreg, kicsit vacak, de az enyém!

Már olyan sokan mutogatták a varrógépüket, gondoltam én is bemutatom az enyémet. Mint a cím is említi nem egy mai tyúk a gépem, még valamikor általános iskolás koromban kapta anyukám, passzolom, hogy milyen apropóból. Én akkoriban jártam varró szakkörbe Ida nénihez.Életem első munkájához egy gyerek lepedőt vágtam darabokra, természetesen anyukám engedelmével. Aztán nekiültem a szakkörön, teljes gőzzel a pedálra léptemés a tök sima A vonalú ruhán keresztülvágtattam a tűvel. Két napig bontottam:-DD De a szakkört elvégeztem és a gép szépen lassan suttyomban átvándorolt hozzám...

Nagyikám ugyanezzel a géppel csinált amolyan nagyon erős szinte vitorlavászonból párnákat az étkezőasztal székeihez. Na azóta a drága Lucznik nem viszi a selymet, a szatént és többi igazán finom pihe-puha anyagot, ja és a nyúlósakat sem nagyon. Egyszer már apósom is megszerelte, mert szabályosan kettévált a pedálja. Azóta is, ha sokat hajtom rémesen felmelegszik. Kicsit mindig aggódok, hogy mikor fog megcsapni az áram;)

Na de ha már ennyit beszéltem róla, jöjjön Ő!

2009. augusztus 26., szerda

Matyi 8 éves lett!

Hivatalosan mi még mindig nem köszöntöttük fel legnagyobb fiunkat, Matyit. 23-án lett 8 éves. Az eredeti tervek szerint úgy volt, hogy Dávid keresztelője után a Nagypapáékkal együtt felköszöntjük és tortázunk. De a feledékenység közbeszólt... rémesen szégyenlem magam miatta. Vasárnap reggel elaludtunk és rohamtempóban kellett készülődni, hogy odaérjünk a keresztelőre a nagymise utánra Ajkára Budapestről. Már az autópályán robogtunk, mikor szinte egyszerre döbbentünk rá Viktorral, hogy otthon maradt Matyi ajándéka.

Így aztán lesz majd Matyinak itthon is egy tortája, ha hazaérkezett a nagyszülőktől. Aztán mivel már olyan régi kívánsága, hogy legyen egy nagy szülinapi ünnepsége, kibérelek egy termet és meghívhatja az osztálytársait, barátait. De erre majd csak szeptemberben fog sor kerülni.

Jelentem, Matykónak már egy metszőfoga sincs felül. Pedig hogy megszoktam, hogy olyan kis egyfogú. Így most igazi vámpír lett, mindenki ezzel cukkolta:-DD A dobostoráját a nagyszülőktől kapta, mellé egy Carcassone társast kért. Remélem azóta már pár partit lejátszottak a nagypapával.

Dávid keresztelője

Leginkább csak képekben tudok mesélni róla. Ez is olyan családi ünnep volt, ahol nekem az jutott feladatul, hogy Karcsit lefoglaljam. Vagyis amíg a keresztelési szertartás zajlott, én Karcsival rohangáltam a padok között, vagy a templom előtt kavicsoztam vele. Három gyermeket kereszteltek meg egyszerre az ajkai templomban 23-án vasárnap. Köztük Dávidot, bátyámék kisebbik fiát. A keresztapja a bátyám egyik ősrégi barátja, Zoli(ka) lett. Most már illene Zolinak hívnom, kinőttünk a becézgetős korból:-DD Keresztmama még nincs. Majd ha valakinek gyűrűt húz az ujjára, akkor az is lesz. Néz majd nagyot az asszony, hogy az Ura mellé egy keresztgyereket is kapott:-DDViktor fényképezett, de én nem tudom hogy történt, valaki mindig rém idióta arcot vágott, úgyhogy maradjon inkább a csoportkép, ami szerintem tök jó lett. Na ezt persze én fotóztam, úgyhogy megint nem szerepelek rajta, így a tök jó lila ruhám sem látszik, amit a szülinapi nagy ajándék-ruhavásárlásomon újítottam be Krisivel.Az ünnepi ebéd a Viktória panzióban volt Tósokon. Valahogy nagyon lassan szedtük össze magunkat, úgyhogy kopogott az éhségtől a szemünk, mire az első fogást megkaptuk. Azért meg kell, hogy jegyezzem, nagyon rutinos srácok vagyunk már Viktorommal. Más még alig kezdett neki a kajálásnak, mi már el is pusztítottuk a két személyes tálunkat és rohangáltunk felváltva a gyerekek után. Azért kicsit beszélgettünk is persze, de nem sokat. Dávid baba nagyon nyugisan végigaludta az ebéd felét, a többit meg a mamája ölében töltötte.
A sütizésre nekem már nem sok hely maradt a hasamban. Miki viszont kétszer is evett! Hihetetlen mekkora falatokat tüntetett el a szájában így:

2009. augusztus 24., hétfő

Gyulán hosszúhétvégéztünk

Csütörtökön reggel bepakoltunk a kicsi kocsiba, elugrottunk Szolnokra a két nagyobbik fiúnkért, akik a nagypapánál nyaraltak egy kicsit, aztán meg sem álltunk Gyuláig. Mióta Viktor apukája eladta az újkígyósi házat, nem tudunk hol találkozni sógornőmmel és a barátjával Robival. Eléggé az utolsó pillanatban, de sikerült kibérelnünk egy apartmant, ahol két éjszakát is eltöltöttünk, nap közben meg Klárival és Robival lógtunk a városban. Nekem nagyon megtetszett Gyula. Lehet, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy teljesen a belvárosban laktunk, ami patinás, szépen felújított, túristacsalogató. Olyan jó volt sétálgatni a házak között, megnézni minden szökőkutat, hagyni, hogy a gyerekek rohangáljanak.

Csak amolyan töltöttük az időt kiruccanás volt, nem néztünk sem várat, nem voltunk egy múzeumban sem, de igazság szerint Viktor is és én is többször jártunk már Gyulán, a kötelező köreinket rég lefutottuk. A motelünk nagyon jó volt, az apartman csúcs. A gyerekek nagyon élvezték, későn feküdtek, korán keltek. Karcsi csütörtökön és szombaton semmit sem aludt délután, de az elmaradt alvást nem pótolta egyik éjjel sem, ugyanúgy kelt kora reggel. Viszont a délutáni alvásból alig bírtam felrázni.
Pénteken a fiúk voltak a gyulai strandon, ami már szintén élményfürdő. Tetszett a társasgának, fél nyolckor vadásztam őket össze a kijáratnál. Addig mi Karcsival fagyiztunk, sétáltunk, kacsákat nézegettünk.

Vittem azért ám magammal az RR kendőm. Szépen lassan haladok. Itt a lassanon van a hangsúly. Nem gondoltam volna, hogy ilyen munkás a kerete. Terveim szerint a belső keretet mindenképp lenyomom kontúrral, a szélén a betűk meg a pár dísz meg ha belefér belefér, ha nem, akkor nem. Most épp elfogyott a halványszürkém...

Na itt van pár kép a hosszúhétvégéről. Klári és Robi is szerepel a képeken. Az egyiken kivételesen én is. Na meg kellett egy szökőkutas fotót is csatolnom, a fiúk tobzódtak, folyton bele akartak mászni a vízbe:-D És ráadásképp jöjjön még egy fotó az ortodox templomról.

Limonádé

Ha nem túl édes vagy nem túl savanyú, akkor nagyon szeretem a limonádét. Most kaptam Jucustól egy nagy pohárral. Köszi!
A játék lényege:
1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Nevezz meg legalább 10 blogot, akiknek szeretnéd ezt a díjat odaadni.
3. Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat.
4. Hagyj üzeneted a díjazottjaidnál, hogy tudjanak róla.
5. Írd ki a blogodra, hogy kiknek küldted el a díjat.

Küldöm mindenkinek, aki szereti!

2009. augusztus 19., szerda

Ajándékom

Ezt nem lehet kihagyni:-DD Igyekeztem jó fotót készíteni, de sajnos nem igazán adja vissza ezt a pompás, ízléses ajándékot, amit igazi műgonddal választottak nekem a barátnőim görögországi nyaralásuk alatt. Íme ez a kézműves remekmű:
Már előre beharangozták, hogy valami csodaszép ajándékot kapok, de ettől még nekem is leesett az állam. Bevallom, én valami görög férfi aktokat tartalmazó naptárra számította. Csajok, le a kalappal előttetek! Így a nappali megvilágításban adja vissza ez az impozáns giccs az igazi tengerparti hangulatot. Az a két csodás teknős, a gyönyörű kövekből összeragasztott, majd alaposan lefújt korall-utánzat és hát a rengeteg csillogó csillámpor! MESESZÉP!!! Tudtam, éreztem, hogy valami még hányzik a lakásunkból. Most végre meglett a nagyszoba éke! Előkelő helyre teszem! Köszi!

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Azt hiszem, ez a könyv egyike azoknak, amit szinte mindenki életében egyszer legalább elolvasott. Úgy általános iskola végén, középiskola elején olvastam el először a könyvet, utána körbejárt a fél osztályban, mindenki Elfújta a szél lázban égett hónapokig. Most jött el az idő arra, hogy újra kézbe vegyem. Egyrészt túl sokszor emlegette Krisi a könyvet, másrészt valami kellemesen romantikusra vágytam. Szóval épp otthon voltam Ajkán a fiúkkal és apuéknak ez a könyv is megtalálható a polcukon. Anyukám mikor meglátta, összecsapta a kezét:
-Nem elég ennek a túlfűtött érzelmű nőnek a történetét egyszer elolvasni?
Hát nem elég. Ismertem a sztorit, láttam filmen is, mégis szabályosan faltam az oldalakat. Két dologra voltam kíváncsi nagyon. Egyrészt emlékeim szerint Scarlett finoman szólva is, de szart a gyerekeire (milyen jól emlékeztem!), másrészt gyerekfejjel nem igazán fogtam, hogy hol siklott ki végérvényesen a kapcsolata Rhett-tel. Ez volt a másik legfontosabb kérdés nekem, mikor kézbe vettem a történetet.

Végigbőgtem az utolsó oldalakat. Nem Scarlett miatt - őt borzasztóan utáltam amíg olvastam a könyvet - hanem egyszerűen azért, mert annyira szerencsétlenül jött ki végül minden. Biztos részrehajló vagyok, de nagyon sajnáltam Rhettet. És sajnáltam persze Scarlettet is, de túl sok mindenért őt hibáztatom. Ha akkor és ott éltem volna Atlantában, garantáltan rühelltem volna Mrs. Butlert... Sok tettének megértem az okát. Érthető a pénzéhsége, hogy folyton biztonságra törekszik, ezerszer bebiztosított biztonságra, csak az aljas eszközöket nem értem és azt, hogy az önvizsgálat miért olyan későn jön el nála. Néha szabályosan fájt, hogy ha egyszer, egyetlen egyszer jót szólt volna jókor, akkor nem megy tönkre egy csomó társadalmi kapcsolata, és ha egyszer csak annyit mond a férjének, hogy szereti, minden rendbe jöhetett volna, de nem teszi meg büszkeség és makacsság miatt. Szerintem szánalmas. És az a balfék Ashley... Akkora a kontraszt a két férfi között és annyira Rhett felé billen a mérleg (legalábbis az én mérlegem)...

Végül úgy döntöttem, hogy elolvasom a Scarlettet. Gondolom itt az ős Elfújta a szél rajongók felsikoltanak. Olvastam már azt is és tudom, hogy happ end lesz a vége, de egyszerűen tudnom kell, hogy Rhett boldog lesz. A saját két szememmel kell elolvasnom, hogy e mellett a liba mellett lesz és lehet csak boldog. Persze közben Scarlett "felnő" és végre magáévá tesz valami olyan értékrendet, ami nem elsősorban a pénzen és a saját maga előtérbe helyezésén alapul. Na még van belőle pár oldal, úgyhogy az erről szóló beszámolót majd később.

Meg kéne néznem a filmet is! Megint!

2009. augusztus 18., kedd

Egy heti összefoglaló

Szegény kis blogom eléggé elhanyagolom. De tényleg szabályosan ellep a tennivaló és mindig az az érzésem, hogy ha valamit megcsinálok három új nyomul a helyébe. Most már tényleg azt szeretném, ha ülhetnék a babérjaimon és foglalkozhatnék a magam kis dolgaival. Na de lényeg a lényeg, a főmocsokhalmazt ma délután eltüntettem, vagyis kitakarítottam a nagyszobát, ami asszem porrongyot vagy egy hónapja nem látott, porszívót is úgy másfél hete. Most persze szakad rólam a víz, itt a gép előtt próbálok kicsit lehűlni. Sikerült ismét átrendeznem a könyveket, így az asztalon feltornyozott újabb kupacot valahogy begyömöszöltem a könyvespolcra. Asszem néha-néha elszalad velem a ló könyvvásárlás terén, de ha egyszer annyi minden tetszik! Nameg ha már az embert elküldik ajándék könyvet venni a sógornőjének, akkor tuti, hogy saját részre is kell landoltatni pár 50% leárazású könyvecskét a kosárba.

Apukámék holnap kora hajnalban érnek haza Görögországból. Hogy legyen nekik is mit olvasni, jöjjön egy röpke kis összefoglaló a múlt hétről.

Hétfőn járt nálunk doktorbácsi. Elég rossz passzban volt, kialvatlan, kicsit depis. Sikerült jót alakítanom előtte, de csak utólag derült fény rá. Kínálgattamén kávéval, üdítővel. Mondta, hogy egy kis buborékos ásványvizet inna. Na frankó, volt is a pulton, de azt sosemhűtjük be. Mindegy, töltöttem neki egy nagy pohárral, drukkoltam, hogy elég legyen a palackban. Megitta, letette a poharat. Mikor este pakolok be a hűtőbe, látom, hogy ott áll egy nagy palacknyi buborékos víz, amit Viktor esténkénti fröccsözéshez tart. Na mondom, én meg doktorbácsinak adtam a melegből. Aztán szó szót követett és kiderült, hogy előző napi dinómúzeumos kiállításra vitt állott csapvizet itattam doktorbácsival. Mindenki jókat húzott belőle a kiálltás alatt, Miki még egy kis élőflórát is tett bele... Király!
Hogy miért jött a doktorbácsi? Matyival volt baj. Hol itt fájt neki, hol ott. A végén már szabályosan szorongott, hogy neki valami komoly baja van. Már sem én nem tudtam megnyugtatni, sem a szüleim a telefonba. Hát doktorbácsi megnézte, elmagyarázta neki, hogy növekedési fájdalmai vannak. Még mindig figyeli magát Matykó, de már nem szorong, tud aludni is.

Kedden Marával mentünk el este egy kis Görög utas élménybeszámolóra. Beültünk kajálni valahol a Dob utcára. Aznap lázadtam fel a sok gezemice ellen, amiket a fiaim hülyesége miatt kényszerülök én is enni. Aznap azt hittem, hogy hányok, ha bele kell ennem megint a tejfölös tésztába. Ide nekem a lecsót, a töltöttpaprikát, a kelkáposztafőzit, csak tésztát és édes cuccot ne!!! Mara jól érezte magát Görögországban. Sokat mesélt, jókat nevettem és kibírta, hogy egy csomó dolgot ne mondjon el, majd csak akkor, ha hármasban sikerül összehoznunk egy találkozót. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy Mara rohadt jól nézett ki. Ez a görög út egészen kicserélte. Én tényleg láttam, hogy mikor a Godot előtt elmentünk, hogy bámulta KAP!:-DDD

Szerdán Lurdy házaztam a fiúkkal. Fül-orr-gégére mentünk Mikivel, de persze vinnem kellett az egész pereputtyot. Na erről és Miki tornájáról egy külön bejegyzést szeretnék majd összehozni, ha sikerül!

Csütörtökön Kecskemétre voltunk hivatalosak Csédóráékhoz. Én olyan jól éreztem magam. Persze jobb lett volna, ha az összes gyerek alszik egy nagyot délután és mi kicsit szabadabban dumálhattunk volna, de minden alkalommal szeretek Csédórával beszélgetni. Átvettem a Tűvarázsos anyagaimat, és odaadtam a sok-sok DMC cérnát, amiket akkor vettem a Camponában, mikor Mikit elvesztettem... Sokat beszélgettünk a blogírásról és mint látom, Csédóra tényleg meghozta a döntést. Na így akkor kénytelen lesz sok szép és hosszú levelet írni a barátoknak. A blogírással ezt meg lehetett spórolni;)
Kecsóról hazafele igazi Párbaj film érzésem volt. Lajosmizsétől vagy 10 km-en át egy rohadt nagy kamion jött mögöttem. Szabályosan tolt maga előtt, vagy 110-zel repesztettem, 80-nal értem be a falukba, ha lassítottam, rámdudált. A végén már nagyon feszült voltam, gondoltam megállok egy helyen, hogy ez a hülye leelőzhessen. Naná, hogy pont ekkor kanyarodott el végre valami földútra. Szar érzés volt, de ezt leszámítva jól vezettem három kölyökkel a hátam mögött:-DD

Péntek. Krisivel mentem el szülinapi ajándékokat venni. Ez volt Viktorom szülinapi meglepije. Kaptam sok-sok pénzt és mellém egy kísérőt, aki megkritizál rajtam mindent, amit felveszek. Hm. Maradjunk abban, hogy lelkesen költöttem a pénzt és sikerült pár igazán jó ruhadarabot beszereznem. Még egy egész ruhát is vettem a vasárnapi keresztelőre. Közben dumáltunk Krisivel mindenféléről. Meghallgattam az ő görögországi élménybeszámolóját is. Meglepően hasonlított Maráéra:-DD Beültünk vacsizni is, halálra zabáltam magam, nagyon jól esett. Bár ruhapróba közben Krisi rám szólt, hogy húzzam már be a hasam és nem ment, de úgy gondoltam, még nem jött el az önmegtartóztatás ideje.
Itthon nem tartottam ruhabemutatót az uramnak, csak megmutogattam mi mindent vettem és csak a sötétzöld felsőnél emelkedett meg a szeme. Ugyanis csak és kizárólag színes dolgokra adott pénzt, semmi sötét és szürke és fekete:-DD Azért azt meg kell mondanom, hogy frankó dekoltázsom van a sötétzöld felsőben, pláne, ha az új melltartót veszem fel hozzá!
Krisi! Nálunk maradt az ernyőd!!!

Szombaton Gödöllőre voltunk hivatalosak családilag Viktor egyik régebbi főnök-munkatársához, Földváry Gyuriékhoz. Bírom őket, Gyurit és a feleségét Dettit is. Délelőtt érkeztünk, ott kajáltunk és meglehetősen későn értünk csak haza. Gyuri bográcsgulyást főzött, Viktorral dumálgattak, mi meg Dettivel a gyerekeket terelgettük, mind a hatot. Mégis meglepően nyugi volt. A két kicsi eleinte nehezen jött ki, mert Samu nagyon barátkozni akart Karcsival, aki erre nem volt vevő. Aztán lassan megszokta a nagy érdeklődést. Miki totál jól kijött Abigéllel, Matyi meg Árminnal próbálkozott több-kevesebb sikerrel. Nagyon hamar elrepült az idő náluk, este jó fáradtan dőltek be a fiúk az ágyba.

Vasárnap Viktor elvitte a fiúkat a Gellért hegyre Karcsi délutáni alvása alatt. Nekem nagyon bele kellett húznom a kórházas munkámba, mert valahogy nem nagyon haladtam vele. Én sikerrel jártam, a fiúk is jól érezték magukat. Itt van egy fotó a két hegymászómról!Aztán este pedig Viktor felpakolta a két nagyot és elszállította őket Szolnokra. Most ott nyaralnak csütörtökig a nagypapánál. Nekem csak Karcsira kell vigyáznom. Meglepő, hogy mennyire nagy a csönd, de eddig igazán élvezem. Este is valahogy sokkal több dologra futotta az időmből. A kórházas meló majdnem teljesen kész, egy kötelező titkos projectem is mindjárt finisben, úgyhogy ma este végre nekiállhatok a Gyógynövényes RR keretének.

Na és még egy adalék rólunk. Ha épp nincs semmi programunk, akkor Anikó barátnőmmel és három gyerekével lógunk a játszón. Minden nap szinte találkozunk, volt már olyan, hogy azért nem hívtuk egymást, mert mindkettőnk azt gondolta, hogy talán a másik nem akar annyit találkozni velünk. Anikó ezt ki is mondta, rohadt jót nevettünk rajta. Én is direkt azért mentem másik játszóra, hogy ne lógjunk folyton rajtuk, erre ott is találkoztunk:-DD Tegnap megismertem a férjét is végre. Lassan három éve játszózunk Anikóval és még sosem találkoztam Danijával.

Na eldugultam. Még annyit, hogy elolvastam az Elfújta a szelet, remélem hamarosan lesz időm megírni róla a véleményem.

2009. augusztus 12., szerda

Az én 5. mondatom...

Most Jucus hívott játszani és nagyon vicces, mert ugyanazt a könyvet olvassuk tök véletlenül. Bár nálam már a második kötet van soron, annak is eléggé a végén járok. Szóval várom, hogy ő majd milyen véleményt fog írni!

A szabály a következő: fogd a könyvet, amit éppen olvasol, nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot. Add tovább a játékot 5 embernek.

Ebből a könyvből fogok idézni, mivel most épp ezt olvasom: "Férfi volt ő is és Tony is, márpedig az erőszaknak ez az esete férfiak dolga, és a nőknek nem kell belekeveredniük"

Akikre kíváncsi lennék:
Amilgade, Csédóra, Évi, Szegedilány és Moklin

2009. augusztus 10., hétfő

Blackbird Designs: Autumn Bouquet (3)

Igen, végre elkészültem vele. Gondolom másnak ez egy laza pár napos hímzés... Hát én ezt is jól elhúztam, persze ebben aktívan közrejátszott a kezem is. Többet nem fogok 28-as anyagra minden lyukba öltve egy szállal hímezni. Az eredmény persze szép, de a szemem csak és kizárólag jó erős nappali fény mellett bírta.

Ajándék lesz Júliának (rá is hímeztem a monogramját), ha kész a Nora Corbett tündérem, akkor elviszem kereteztetni.

Hímeznek a fiúk

Ma délelőtt ellátogattunk a Kálvin térre a Meseboltba a fiúkkal. Miközben én az anyagok között válogattam, Miki mondta, hogy szeretne egy cicás hímzést. Én csak amolyan fél füllel figyeltem, úgyhogy mondtam neki, hogy:
-Jól van Kicsikém!
Erre jött a következő szólam Matyitól:
-Akkor én is kérek valamit!
Mire kettőt néztem az anyag mellé vettem még két kisebb készletet. A pici cica Mikié, a gobelin pedig Matyié. Azt mondta, hogy szeretne valami újjal megpróbálkozni. Eddig tetszik neki;) Ma délután hímeztünk. Matyi már egész pengén nyomta, Miki még szuszogva, nyelvet kidugva, félreöltve, idegesen, mégis meglepően kitartóan. Itt a bizonyság!

Repülők és dínók

Mozgalmas hétvégénk volt. Igyekeztünk mindent belesűríteni, de meglehetősen kevésre sikeredett az, ami végülis belefért a szombat-vasárnapi programba. Kimaradt a takarítás, a vasárnapi ebéd (amihez mindent megvettünk), viszont a gyerekek jól szórakoztak, nekem fért bele egy kis hímzés, egy kis pihi, egy kis kórházi meló.

Szombaton délután gyors ötlettől vezérelve elugrottunk a reptérre a Ferihegy Repülőgép Emlékparkba. Elég későn értünk oda, így már nem volt nagy hőség szerencsére, mert az egész múzeum egy hatalmas nagy mező közepén van a reptér mellett. Az első pár percben Karesz vég nélkül azt ismételgette, hogy "hütter". Azoknak, akik nem értenek Karesz babanyelvén, írom, hogy a hütter konkrétan helikoptert jelent, és minden jármű, ami az égen száll erre a névre hallgat:-DD
Mindent megnéztünk, mindenre felmásztunk. Én sajnáltam hogy nem volt egy amolyan igazán korszerű gép, mert még sosem utaztam repülővel. Kíváncsi lettem volna. Miki fényképezett egy csomót, rólam is csinált sztárfotót, ahogy fenn állok a lépcsőn. Nem teszem közkinccsé;) Közben végig nyavajgott, mert buta szülők vagyunk és egyszerűen elfelejtettük meguzsonnáztatni a társaságot, úgy siettünk, hogy Karesz ébredése után indulhassunk is. Volt nálam hungarocell, mindenki azt ropogtatta. Itt van pár kép a múzeumból:
Vasárnap délután Viktor elvitte a két nagyot a Hungexpóra a Dínókiállításra. Információim így hát csak másodkézből vannak. Az egyetlen, amit én is tudok, hogy méregdrága volt a jegy, de a látványért megérte. Hatalmas, nagyjából mérethű dínók voltak sok-sok termen keresztül, amik mozogtak és üvöltöttek is. Matyi mindent el szeretett volna olvasni, Miki meg a dínólovaglást élvezte a legjobban. Hogy apa mit? Na arról őt kéne megkérdezni. Fényképezni tilos volt, de azért pár kockát csak ellőttek a fiúk. Itt van kettő, ami egész jól sikerült:

2009. augusztus 6., csütörtök

Kedves díj:)

Zsuzsitól kaptam a díjat:
Továbbadnám Évinek, Csillának, Launak ezeket a szőrös kis plüssöket. Igaz, hogy a plüssökkel hadilábon állok, jobb szeretem őket a lakáson kívül, de ezek a macik szerencsére cukik és csak képen vannak:-DDD Huh, na remélem sikerült három olyan emberkét összeválogatnom, akinél még nem járt a díj. Sokkoló feladat:-DD

Mosolygós Misi

Tegnap érkezett egy pár kép a húgomtól Misi babáról. Mosolygós képeket küldött nekem a húgom, itt is van a kedvencem közülük. Na jó, még a kekszes is nagyon tetszett:-DD

Misi, vagy ahogy a szülei mondják, Mihályka elmúlt 1 éves. Szép pofijú, nagy baba. A betegsége persze látszik rajta, de nagyon nyugis, ritkán síró kisfiú. Tesómék egész nap símogatják, szeretgetik, ha épp fenn van. Egyre több dolgot eszik, már elfogadja azokat a főzelékeket is, amiket a húgom csinál neki. Arról nem írok, hogy mit nem csinál, inkább azt fogalalnám össze, hogy mi minden az, amit tud Misi. Rengeteg plüsse és játéka van, amiket szívesen nézeget, és ha jó kedve van, akkor rikogat nekik, dumál hozzájuk. Van, hogy felfedez egy hangot magában, akkor egész nap azt próbálgatja. Nem szereti a környezetváltozást, de ha valaki jön hozzájuk, pláne, ha gyerek, attól egészen be tud ő is pörögni, nagyon figyel, még aludni sem hajlandó. Kezével tudja tologatni a kisvonatát a földön fekvés közben. Tesómék kaptak spec. babakocsit Misinek, olyat, ami tartja a fejét és a popsiját, hogy ne csússzon le benne. Jó nagy, nem is könnyű, de ezzel tudnak menni sétálni, mert a Peg Perego mózesét ripsz-ropsz kinőtt Mihályka. A napjaik elég egyformák, de ez egy egészséges gyerek esetében is elmondható. Misi még görcsöl (valszeg ez nem is fog elmúlni), de a szülei már az első pillanatokban tudják, hogy rövid görcs lesz-e vagy olyan, ami sokáig tart. Szerintem nagyon ügyesen csinálják és le a kalappal Tusi és Tamás előtt, hogy ilyen türelemmel és szeretettel és gondoskodással tudják körülvenni Misit. Idén ők nyaraltak Zalacsányban a szüleinkkel, szóval volt egy kis kikapcsolódásuk is. Szeptemberben meglesz végre talán a genetika eredménye, akkor lehet beszélni a hogyan továbbról, vagyis egy második gyerek bevállalásáról.

Sajnos csak nagyon ritkán tudunk menni és a szöveg, hogy "Sokat gondolunk rátok és imádkozunk értetek" elég kevés, de ez van. Amíg Ajkán voltunk egyszer átmentem Miklóskával Tusiékhoz. Jól éreztük magunkat, kaptunk sok szép ajándékot is, mert mostanában van mindenkinek nálunk valami ünnepe. Na jó, Mikinek nincs semmi, de ő meg keresztgyerek:-DD Otthon aztán pakoltam ki a dísztasakból, hogy ez itt Karcsi kifestője, ez itt Miki kifestője, ez itt apa itala a névnapjára, ez itt az én könyvem a szülinapomra. Még lapult a csomagban egy könyv Matykóm augusztusi szülinapjára, de olyan keskeny arccal nézett rám, hogy ő nem kapott semmit, hogyelárultam, hogy van itt benne egy szülinapi ajándék neki. Közölte, hogy ő nembírja kivárni az ünnepet, most szeretné megkapni. Hát, utólag bocsi Tusi, ha nem így képzelted. Matyi imádja a Frakkot, nagypapával és egyedül is elolvasta már!

2009. augusztus 4., kedd

Sárkánytalálkozó (6)

Gyorsan leültem egy kicsit, hogy amíg Karcsi alszik, megírhassam a beszámolómat. Nagyon vártam már Évinél a találkozót. Egészen péntek reggelig vacilláltam, hogy honnan utazzak Csornára. Eredeti terveim szerint Ajkán hagytam volna a fiúkat és onnan mentem volna át Évihez, csak aztán anyukámmal kissé összezördültünk fiaim evési, illetve inkább nemevési szokásain. Hirtelen haragomban úgy döntöttem, hogy megyek haza a fiúkkal és inkább Budapestről indulok. Aztán kicsit beszélgettünk otthon, nameg én is lehiggadtam és maradt az első verzió, gyorsan hívtam Vikit, hogy menjünk együtt. Így aztán vele érkeztem meg Csornára.

A többiek már mind ott voltak, Évi enyhe csúszásban, így nem maradtunk le az ebédről, ami baromi finomra sikeredett!!! A torta is nagyon remek lett, receptet mindenképp kérnék!
Jó volt, hogy most mindenki el tudott jönni, kajáltunk beszélgettünk, megnéztük Éviék régi-új otthonát a felújítás után. A kertet baromira irigylem, hatalmas és szépen gondozott! Húú, ha nekünk ekkora lehetne! Na de már megint a bilibe lóg a kezem!

Persze megvolt az elmulaszthatatlan mutogatás is, hogy ki mennyit és mit hímzett az elmúlt két hónap alatt. Volt ott minden, kendő, RR, csodaszép hímzések, HAED képek. Annyira jó látni mások munkáit, nagyon feldob, utána dupla lendülettel készítgetném a magam munkáit. Most már újra hímezgetek, de még mindig csak lájtosan.

Nagyon hamar elrepült az idő, egyszercsak mindenki elkezdett szedelőzködni. Így aztán mi is mentünk Vikivel, akinek az ura volt a sofőr és valahol a tescoban múlatta az időt, amíg mi nők trécseltünk;) Még szerencsére befutott Évi férje Karesz is, így pár szót vele is tudtunk beszélni. Hamar hazaértem, megfürdethettem a fiúkat:-DD

Évi, köszönöm a vendéglátást, jól éreztem magam! És nincs is rossz íze a rábaközi perecnek. Igaz csak én eszem, a fiúk körében nem aratott zajos sikert...

Képek ITT!

2009. augusztus 3., hétfő

Ajkán nyaraltunk

Tegnap este értünk haza a szüleimtől, Ajkáról. Én jól éreztem magam, sokat olvastam, pihiztem nap közben. A nagy meleget azért nehéz volt elviselni, pláne éjszaka, hiszen az emeleten szabályosan katlanban aludtunk. Rólam szakadt a víz, Karcsi is egyre többet keltett, néha cefetül aludtam. A fiúk viszont nagyon élvezték az egészet, szeretnek Ajkán lenni. Annyi minden történt, nehéz lenne összefoglalni, jöjjenek inkább a képek, amik tetszenek a sokból, amit csináltam.

Benedek, Miki és Karcsi esznek pattogatott kukoricát. Mostanában nagy sláger lett nálunk, legalább 2-3x pattogatunk hetente. Háttérben anyukám van. Benedek és Miki most is gyorsan egymásra találtak, nagyon jól elvoltak és Karcsit is bevonták a játékokba... vagy inkább csak hagyták, hogy ő is velük rohangáljon?
Kerti mászóka, amit nagypapa végre felállított a kertben a srácok nagy örömére. Készült egy haláli videó is a srácokról, majd igyekszem feltölteni azt is;)

Miki hintázik.

Benedek szerel. Folyton szerel, egyik kedvenc játéka a szerelőbácsis szerepjáték.
Bátyám. Kifejezetten jó fotó róla.
Kerti csoportkép, Karcsi folyton elsétált róla, így ő lemaradt.
Pancsolás a nagypapáék kertjében. Karcsi is élvezte eleinte, bár sosem ült bele a vízbe, csak gugolni volt hajlandó. Az utolsó napon azonban már semmi pénzért sem volt hajlandó belemászni a medencébe, inkább kintről pancsolt.
Délutáni almázás a lépcsőn.
Reggelizés. Karesz is a kisasztalnál ült szinte végig, csak ebédnél etettem az etetőszékben.
Szülinapi sütizés a Mónika cukiban. Karcsi gallyra vágta az egészet...