Dávid keresztelője

Leginkább csak képekben tudok mesélni róla. Ez is olyan családi ünnep volt, ahol nekem az jutott feladatul, hogy Karcsit lefoglaljam. Vagyis amíg a keresztelési szertartás zajlott, én Karcsival rohangáltam a padok között, vagy a templom előtt kavicsoztam vele. Három gyermeket kereszteltek meg egyszerre az ajkai templomban 23-án vasárnap. Köztük Dávidot, bátyámék kisebbik fiát. A keresztapja a bátyám egyik ősrégi barátja, Zoli(ka) lett. Most már illene Zolinak hívnom, kinőttünk a becézgetős korból:-DD Keresztmama még nincs. Majd ha valakinek gyűrűt húz az ujjára, akkor az is lesz. Néz majd nagyot az asszony, hogy az Ura mellé egy keresztgyereket is kapott:-DDViktor fényképezett, de én nem tudom hogy történt, valaki mindig rém idióta arcot vágott, úgyhogy maradjon inkább a csoportkép, ami szerintem tök jó lett. Na ezt persze én fotóztam, úgyhogy megint nem szerepelek rajta, így a tök jó lila ruhám sem látszik, amit a szülinapi nagy ajándék-ruhavásárlásomon újítottam be Krisivel.Az ünnepi ebéd a Viktória panzióban volt Tósokon. Valahogy nagyon lassan szedtük össze magunkat, úgyhogy kopogott az éhségtől a szemünk, mire az első fogást megkaptuk. Azért meg kell, hogy jegyezzem, nagyon rutinos srácok vagyunk már Viktorommal. Más még alig kezdett neki a kajálásnak, mi már el is pusztítottuk a két személyes tálunkat és rohangáltunk felváltva a gyerekek után. Azért kicsit beszélgettünk is persze, de nem sokat. Dávid baba nagyon nyugisan végigaludta az ebéd felét, a többit meg a mamája ölében töltötte.
A sütizésre nekem már nem sok hely maradt a hasamban. Miki viszont kétszer is evett! Hihetetlen mekkora falatokat tüntetett el a szájában így: