Egy heti összefoglaló

Szegény kis blogom eléggé elhanyagolom. De tényleg szabályosan ellep a tennivaló és mindig az az érzésem, hogy ha valamit megcsinálok három új nyomul a helyébe. Most már tényleg azt szeretném, ha ülhetnék a babérjaimon és foglalkozhatnék a magam kis dolgaival. Na de lényeg a lényeg, a főmocsokhalmazt ma délután eltüntettem, vagyis kitakarítottam a nagyszobát, ami asszem porrongyot vagy egy hónapja nem látott, porszívót is úgy másfél hete. Most persze szakad rólam a víz, itt a gép előtt próbálok kicsit lehűlni. Sikerült ismét átrendeznem a könyveket, így az asztalon feltornyozott újabb kupacot valahogy begyömöszöltem a könyvespolcra. Asszem néha-néha elszalad velem a ló könyvvásárlás terén, de ha egyszer annyi minden tetszik! Nameg ha már az embert elküldik ajándék könyvet venni a sógornőjének, akkor tuti, hogy saját részre is kell landoltatni pár 50% leárazású könyvecskét a kosárba.

Apukámék holnap kora hajnalban érnek haza Görögországból. Hogy legyen nekik is mit olvasni, jöjjön egy röpke kis összefoglaló a múlt hétről.

Hétfőn járt nálunk doktorbácsi. Elég rossz passzban volt, kialvatlan, kicsit depis. Sikerült jót alakítanom előtte, de csak utólag derült fény rá. Kínálgattamén kávéval, üdítővel. Mondta, hogy egy kis buborékos ásványvizet inna. Na frankó, volt is a pulton, de azt sosemhűtjük be. Mindegy, töltöttem neki egy nagy pohárral, drukkoltam, hogy elég legyen a palackban. Megitta, letette a poharat. Mikor este pakolok be a hűtőbe, látom, hogy ott áll egy nagy palacknyi buborékos víz, amit Viktor esténkénti fröccsözéshez tart. Na mondom, én meg doktorbácsinak adtam a melegből. Aztán szó szót követett és kiderült, hogy előző napi dinómúzeumos kiállításra vitt állott csapvizet itattam doktorbácsival. Mindenki jókat húzott belőle a kiálltás alatt, Miki még egy kis élőflórát is tett bele... Király!
Hogy miért jött a doktorbácsi? Matyival volt baj. Hol itt fájt neki, hol ott. A végén már szabályosan szorongott, hogy neki valami komoly baja van. Már sem én nem tudtam megnyugtatni, sem a szüleim a telefonba. Hát doktorbácsi megnézte, elmagyarázta neki, hogy növekedési fájdalmai vannak. Még mindig figyeli magát Matykó, de már nem szorong, tud aludni is.

Kedden Marával mentünk el este egy kis Görög utas élménybeszámolóra. Beültünk kajálni valahol a Dob utcára. Aznap lázadtam fel a sok gezemice ellen, amiket a fiaim hülyesége miatt kényszerülök én is enni. Aznap azt hittem, hogy hányok, ha bele kell ennem megint a tejfölös tésztába. Ide nekem a lecsót, a töltöttpaprikát, a kelkáposztafőzit, csak tésztát és édes cuccot ne!!! Mara jól érezte magát Görögországban. Sokat mesélt, jókat nevettem és kibírta, hogy egy csomó dolgot ne mondjon el, majd csak akkor, ha hármasban sikerül összehoznunk egy találkozót. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy Mara rohadt jól nézett ki. Ez a görög út egészen kicserélte. Én tényleg láttam, hogy mikor a Godot előtt elmentünk, hogy bámulta KAP!:-DDD

Szerdán Lurdy házaztam a fiúkkal. Fül-orr-gégére mentünk Mikivel, de persze vinnem kellett az egész pereputtyot. Na erről és Miki tornájáról egy külön bejegyzést szeretnék majd összehozni, ha sikerül!

Csütörtökön Kecskemétre voltunk hivatalosak Csédóráékhoz. Én olyan jól éreztem magam. Persze jobb lett volna, ha az összes gyerek alszik egy nagyot délután és mi kicsit szabadabban dumálhattunk volna, de minden alkalommal szeretek Csédórával beszélgetni. Átvettem a Tűvarázsos anyagaimat, és odaadtam a sok-sok DMC cérnát, amiket akkor vettem a Camponában, mikor Mikit elvesztettem... Sokat beszélgettünk a blogírásról és mint látom, Csédóra tényleg meghozta a döntést. Na így akkor kénytelen lesz sok szép és hosszú levelet írni a barátoknak. A blogírással ezt meg lehetett spórolni;)
Kecsóról hazafele igazi Párbaj film érzésem volt. Lajosmizsétől vagy 10 km-en át egy rohadt nagy kamion jött mögöttem. Szabályosan tolt maga előtt, vagy 110-zel repesztettem, 80-nal értem be a falukba, ha lassítottam, rámdudált. A végén már nagyon feszült voltam, gondoltam megállok egy helyen, hogy ez a hülye leelőzhessen. Naná, hogy pont ekkor kanyarodott el végre valami földútra. Szar érzés volt, de ezt leszámítva jól vezettem három kölyökkel a hátam mögött:-DD

Péntek. Krisivel mentem el szülinapi ajándékokat venni. Ez volt Viktorom szülinapi meglepije. Kaptam sok-sok pénzt és mellém egy kísérőt, aki megkritizál rajtam mindent, amit felveszek. Hm. Maradjunk abban, hogy lelkesen költöttem a pénzt és sikerült pár igazán jó ruhadarabot beszereznem. Még egy egész ruhát is vettem a vasárnapi keresztelőre. Közben dumáltunk Krisivel mindenféléről. Meghallgattam az ő görögországi élménybeszámolóját is. Meglepően hasonlított Maráéra:-DD Beültünk vacsizni is, halálra zabáltam magam, nagyon jól esett. Bár ruhapróba közben Krisi rám szólt, hogy húzzam már be a hasam és nem ment, de úgy gondoltam, még nem jött el az önmegtartóztatás ideje.
Itthon nem tartottam ruhabemutatót az uramnak, csak megmutogattam mi mindent vettem és csak a sötétzöld felsőnél emelkedett meg a szeme. Ugyanis csak és kizárólag színes dolgokra adott pénzt, semmi sötét és szürke és fekete:-DD Azért azt meg kell mondanom, hogy frankó dekoltázsom van a sötétzöld felsőben, pláne, ha az új melltartót veszem fel hozzá!
Krisi! Nálunk maradt az ernyőd!!!

Szombaton Gödöllőre voltunk hivatalosak családilag Viktor egyik régebbi főnök-munkatársához, Földváry Gyuriékhoz. Bírom őket, Gyurit és a feleségét Dettit is. Délelőtt érkeztünk, ott kajáltunk és meglehetősen későn értünk csak haza. Gyuri bográcsgulyást főzött, Viktorral dumálgattak, mi meg Dettivel a gyerekeket terelgettük, mind a hatot. Mégis meglepően nyugi volt. A két kicsi eleinte nehezen jött ki, mert Samu nagyon barátkozni akart Karcsival, aki erre nem volt vevő. Aztán lassan megszokta a nagy érdeklődést. Miki totál jól kijött Abigéllel, Matyi meg Árminnal próbálkozott több-kevesebb sikerrel. Nagyon hamar elrepült az idő náluk, este jó fáradtan dőltek be a fiúk az ágyba.

Vasárnap Viktor elvitte a fiúkat a Gellért hegyre Karcsi délutáni alvása alatt. Nekem nagyon bele kellett húznom a kórházas munkámba, mert valahogy nem nagyon haladtam vele. Én sikerrel jártam, a fiúk is jól érezték magukat. Itt van egy fotó a két hegymászómról!Aztán este pedig Viktor felpakolta a két nagyot és elszállította őket Szolnokra. Most ott nyaralnak csütörtökig a nagypapánál. Nekem csak Karcsira kell vigyáznom. Meglepő, hogy mennyire nagy a csönd, de eddig igazán élvezem. Este is valahogy sokkal több dologra futotta az időmből. A kórházas meló majdnem teljesen kész, egy kötelező titkos projectem is mindjárt finisben, úgyhogy ma este végre nekiállhatok a Gyógynövényes RR keretének.

Na és még egy adalék rólunk. Ha épp nincs semmi programunk, akkor Anikó barátnőmmel és három gyerekével lógunk a játszón. Minden nap szinte találkozunk, volt már olyan, hogy azért nem hívtuk egymást, mert mindkettőnk azt gondolta, hogy talán a másik nem akar annyit találkozni velünk. Anikó ezt ki is mondta, rohadt jót nevettünk rajta. Én is direkt azért mentem másik játszóra, hogy ne lógjunk folyton rajtuk, erre ott is találkoztunk:-DD Tegnap megismertem a férjét is végre. Lassan három éve játszózunk Anikóval és még sosem találkoztam Danijával.

Na eldugultam. Még annyit, hogy elolvastam az Elfújta a szelet, remélem hamarosan lesz időm megírni róla a véleményem.