Adtam még egy esélyt az embereknek:-D

A tavaszban az a legjobb, hogy teljesen rá vagyok kattanva a virágokra. A Társasház kertje természetesen senki földje, így engedélyt kértem a virágágyásokra. Saját költségen azt ültethetek, amit csak akarok. Első körben a ház előtti is ágyást ültettem be, mert tele volt a tavaly nyári virágaim szégyenteljes látványt nyújtó csonkjaival. Kihuzigáltuk a gyerekekkel az egynyári maradványokat, aztán szépen felkapálgattuk, Karcsi és Marika bőszen segítettek. Én elmentem és vettem bele árvácskát, százszorszépet, miniszegfűt (illatosat), aztán a két kicsivel egyik hétköznap délután beültettük. Nagyon szép lett, irtó büszkék voltunk mind a hárman. Már terveztük, hogy kerítésen belül hova készüljenek az újabb ágyások és még azt is, hogy talán a szomszéddal határos kerítés mellett egy ici-pici ágyást akár paradicsomnak is lehetne csinálni. Még Viktor is belelkesült, valamelyik hétvégén neki is esünk majd az ezer éve ásót nem látott földnek.

A virágaink szépen pompáztak a járda ész úttest között 3 napig. Aztán "remélem tényleg rászoruló" valaki szépen kilopta az árvácskák felét, konkrétan 8 db-ot. Nem is az ára bánt, mert nem vészes tétel, inkább az, hogy a munkánkat, a mindenkinek szépséges virágainkat elviszi. Le voltam törve, de úgy döntöttem, hogy még egy próbát teszek. Pótoltuk tegnap Mikivel és Marikával a virágokat. Jól belocsoltuk és most reméljük, hogy megmaradnak. Most kéne ide egy fotó az ágyásról, de nincs:-D

Ja, mivel annyira kínlódtam hogy mit kéne hímeznem egy csomó ideig nem is hímeztem. Általában ez jön be leginkább ez esetben. Viszont majdnem befejeztem Szabó Magda: Szemlélők című kötetét.