Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2012. december 31., hétfő

Boldog Új Évet kívánok

Mentovics Éva: Újévi köszöntő
 
Szeretetben, egészségben
legyen részed egész évben. 
Légy szerencsés, vidám, boldog, 
felejtsd el a bút, és gondot. 
Kezdődjön hát egy új élet: 
legyen békés, boldog éved! 

2012. december 26., szerda

Karácsonyi képek

Épp a brassóihoz sütögetem a krumplit, de elég lassan haladok, így van közben időm ide-ideülni a géphez. Apa kivitte a nagyokat és Marikát egy kicsit levegőzni, Karesz meg köhög és taknyol (mint én is), így maradt itthon legozni.

Szóval szépen lekicsinyítgettem a képeket és mutatom, hogy miket fotóztam idén a srácainkról. Rólam és az ajándékomról is készült egy kép. Tudom, tudom a fotós hozott anyagból dolgozik, de könyörgöm, ennyire szarul nem nézhetek ki:-DD Maradjunk annyiban, hogy sokat ront rajtam a protkóm:-D Az utolsó kép érdekessége, hogy Karcsit külön kértem, hogy mosolyogjon;)

 
 
 
 
 
Azért azt is le kell írnom, hogy köszönöm Istennek, hogy ennyi mindent meg tudunk adni a gyerekeinknek, hogy ilyen gazdag karácsonyt tudtunk nekik varázsolni, hogy minden kívánságot teljesíteni tudtunk és még magunkra is jutott idő és "keret". Sokszor érzem úgy, hogy az Isten nagyon szeret minket, mert halad a szekér, nőnek a gyerekek és nincs komolyabb gondunk, csak annyi, amit még elbírunk, amivel még megbírkózunk.

2012. december 24., hétfő

Áldott ünnepet kívánok mindenkinek!


Az idei családi fotó. Sajnos nem lett túl jó, de legalább készült. Tavaly valamiért elmaradt, pedig ez az a kép, amin mindig mindannyian rajta vagyunk.


2012. december 21., péntek

Ajándék egy kollégának

Igaz, hogy fél lábbal másik osztályon dolgozom már/még, de azért a karácsonyi ünnepségre visszavártak az eredeti munkakörömbe a kollégák. Még valamikor egy hónappal ezelőtt kihúztuk a neveket, én a főnök helyettesét húztam, Ildit. Túlzottan nem ismertem, bár beszélgettünk azért valamennyit, szeret ő is sztorizgatni. Mivel mindkét szobában dolgoztam, így elmondhatom, hogy azért a főnök közelsége eléggé érezhető a napi beszélgetés számán és "minőségén" is. Lazább volt a hangulat abban a csapatban, ahol csak a helyettes üldögélt, de asszem ez teljesen érthető:-D

Szóval mivel túl személyes dolgot nem tudtam adni, és a limit meg 1500 Ft volt, így gondoltam valamit csinálok, meg valamit veszek is. Vadásztam egy szép karácsonyi bádogdobozt, amit teleraktam szaloncukorral, mézeskaláccsal és habcukorral. És saját készítésű ajándékként készítettem egy tündért. Igazából csak gazdára várt, már rég kiszabtam és megvarrtam az alkatrészeket. Most már csak a tömés és a díszítés volt hátra. Szerencsére nagy sikere volt! Örülök, hogy jó helyre került a tündérkém. Mutatom az ajándékaim.

 
 
 


Kicsit sajnálom, hogy az én angyalkám nem túlzottan strapálta magát. Mentségére szolgál, hogy tényleg nem igazán ismerjük egymást, de azért egy 20 db-os 3in1 kávénál többet is kitalálhatott volna... Na talán majd jövőre, ha megint engem húz.

2012. december 18., kedd

Van egy unokahúgom

Múlt hétvégén voltam a tesóméknál és akkor már az engedélyt is megkaptam, hogy megírjam az én blogomra az örömhírt, miszerint népes családunk gyarapodott egy újabb kislánnyal. November 17-én megérkezett Hack Boglárka 4150 grammal és 55 centivel ebbe a világba. Remélem Marikával majd hamar összebarátkoznak, ahogy szépen növekednek és szoros barátság lesz közöttük. Végülis Marikánknak Bogi az egyetlen kislány unokatesója. Én nagyon örültem neki és nagyon vártam. Gyors szülés volt, minden rendben ment.

Otthon még kicsit döcögősen telnek a család napjai, de ahogy elnéztem minden rendben lesz. Misi is örül a maga módján a kistesónak, nagyon szeret mellette feküdni, még az sem zavarja, ha a hugicája közben teli torokból üvöltve követeli a szopit. Persze anyukája kevesebb időt tud rá szakítani, mint korábban, de előbb-utóbb a húgom is belerázódik abba, hogy most már mindig többfelé kell szakadni. Végülis ez a legnehezebb, mikor egy gyerek helyett már kettőre kell figyelni. A három, négy már nem olyan nehéz, akkor már rég megosztott figyelemmel üzemel az ember lánya, csak a tempó lesz gyorsabb.
Bogi nyugis, jókedvű babaként mutatkozott be. Folyton cicin lógna, húgomnak meg szerencsére sok-sok teje van.
Hoztam pár képet róla:
 
 
 
 
 

2012. december 2., vasárnap

Nora Corbett: Tigerlily (2)

Sajnos sokkal lassabban haladok az egésszel, mint ahogy azt terveztem. Kevés a szabadidőm na! Ráadásul néha este egész korán lefekszem, mert nehezen pihenem ki magam. Néha állatira sajnálom az időt az alvásra, de sajnos mindig visszaüt, ha ezen spórolok.
Na lényeg a lényeg, ez az idei utolsó fázisfotóm, legközelebb már készen fotóznám, de mivel ez az anyukámnak készül és ő is olvassa a blogom, a kész képet és a keretezés eredményét majd csak karácsony után mutatom.
Egyébként nagyon jó hímezni, imádom a színeit! Olyan szép!

2012. november 30., péntek

Hogyan motiváljunk egy gyermeket????

Örömmel jelentem, hogy túléltem a mai napot. Nem volt olyan szörnyű, mint amire számítottam, de szerencsére nem is futott be semmi extra ügy így az első napomon az új helyemen. Viszont ma kiderült, hogy 5 helyett 12 nap szabim van még erre az évre!!! Bár valszeg ezt már csak papíron tudom kivenni... Na azért még nem temetem. Az új főnököm kedves, udvarias. Azt hiszem jól ki fogunk jönni. Egy gond van vele, elég ritkásan futunk össze és sok embernek kéne:-D Na ez meg már szervezés kérdése;)

Viszont hoztam pár képet a gyerekekről végre. Mutatom a lelkes Karcsit, aki mostanában végre szeret pózolni a fényképezőgépnek. Most jó passzban van a srác, könnyen kezelhető, csak Marikával kakaskodik, de ők ketten eleve folyton összeakadnak valamin. Sokat verekednek, aminek a vége persze bőgés.


Mutatom Marikámat is. Múlt hét csütörtökön voltam vele itthon egy napot. Elővettük a régi hímzős cérnáimat és ezeket rendeztük. Nagyon tetszett a kiscsajnak, sokat rakta őket jobbra-balra. A bölcsiben is azt írták róla jellemzésként, hogy amit lehet pakolni, rakosgatni, áthordani egyik helyről a másikra, az Marikának nagyon bejön. Egyébként egyre szebben beszél és szépen haladunk a szobatisztaság felé. Már egyedül elmegy a wc-re, bilire, sokszor csak azt veszem észre, hogy valaki benn motoz a fürdőben. Amint otthon vagyok vele 1 napnál többet, akkor leszedem a pelusát, hogy meglássam, hogyan boldogulunk.

Na és itt van Miki, aki olyan rosszkedvű volt az utóbbi időben folyton. Végén már le is szidtam, hogy elegem van a savanyú arcából és szedje össze magát. Még mindig a kisbarátját siratta, aki Tunéziába ment. Közöltem vele, hogy barátkozzon a többiekkel is jobban, ne csak amolyan félig ott vagyok, de valaki másra várok szituban üldögéljen, különben kiveszem a suliból. Na ez bejött. Elkezdett nyitni a többiek felé és már megint jókedvűen megy suliba, mert együtt játszik a fiúbandával. Én nem is értem, hogy hogy volt képes magában keseregni olyan dolgon, amit egyrészt ezerszer megbeszéltünk, másrészt nem is változtathat rajta. Most már egyébként lelkesen levelezik Balázzsal, aki december közepén jön haza Tunéziából egy egész hónapra! Miki vágja a centit.
Közben próbáltam rávenni Mikit az olvasásra. Sikertelenül. Nagyon szeret vergődni, van, hogy úgy unatkozik, hogy inkább lefekszik az ágyába, ahelyett, hogy elfoglalná magát. Én pedig nem tudok mindig leülni társasozni, legozni stb. Matyi ilyen idős korában már ezer könyvet elolvasott, szabályos ki önképzőkörük volt az osztályukban, az volt a menő, aki a legvastagabb könyvet olvassa. Na Mikiék osztályában ez a veszély nem fenyeget. De minket zavart Miki betűundora. Végül a tanító néni adta az ötletet a megoldásra. Vegyünk valami olyan dolgot, amire Miki nagyon vágyik és mutassuk meg neki, hogy ezt kapja, ha egy könyvet elolvas. Miki fociskártya rajongó. Szerintem képes lenne minden pénzét erre költeni, ha lenne pénze. Úgy van vele, mint én a cérnáimmal: rakosgatja, nézegeti, rendszerezi. Szóval apa vett neki egy gömböt, ami tele van kártyákkal, valamint van benne egy limitált kártya is. Kitettük a nappaliba és Miki elővette az első könyvet!!! Matyi javaslatára a Harry Potter első kötetét szedte elő. Két napig lelkesen olvasott, aztán rájött, hogy ezzel nem fog túl gyorsan végezni. Már-már feladta az egész olvasás témát, mikor mondtam neki, hogy választhat vékonyabb könyvet is. Végül a Fekete Istvántól olvasta el a Vuk című könyvet. tettünk fel pár csekkoló kérdést is. Értette, amit olvasott. Megkapta a gömböt... Azóta megint nem olvas... Úgy tűnik e téren Miki is kemény dió lesz:-D
 
 

2012. november 29., csütörtök

A munka és én

Nem leszek hosszú, mert már késő van, de még ezer dolgom van itthon. Szóval dolgozom. Elég döcögősen és nyögvenyelősen indult a dolog. Kezdve ott, hogy bár jeleztem, hogy megyek vissza és bár tudtak is róla sokan, valahogy az infok egy része elsikkadt és én mentem, de nem volt mégsem helyem. Volt kb. 4 pokoli napom, volt, hogy kétségbeesésemben bőgtem is, de szerencsére sok jó szót is kaptam, sokan bíztattak, hogy tartsak ki, lesz ez még valahogy.
Asszem mára elmondhatom, hogy végül minden jól alakult. Beleszoktam egy számomra ismeretlen osztály életébe, egyre több feladat gyűrűzött be hozzám. A kollegáim nagy része fiatal és kedves is, így szerettem menni. Jó volt a hangulat, a kezdeti ismerkedések után lassanként én is becsatlakoztam a helyi "szokásokba".
A feladataim tetszettek, sok új dolgot tanultam az egészségügy bevételi oldaláról. Jó érzés volt, hogy az eleinte kínainak tűnő beszélgetések lassan megvilágosodnak, sőt néha már a szabályokat is tudtam. A főnököm nagyjából elégedett is volt velem, legalábbis pár beszélgetésünkből nekem ez derült ki.

Mindez tartott egészen ma délig. Ma délben közölték velem, hogy ideiglenesen áthelyeznek. Jobb ötlet nem volt, engem egyik percről a másikra egy tök új beosztásba helyeztek úgy, hogy az elődömet ma reggel tájékoztatták arról, hogy a munkájára ott többet nem tartanak igényt. Titkárnő leszek magas beosztású emberke mellett. Ideiglenesen. És csak remélem, hogy nem felejtenek benne ebben a posztban engem, mert hát lényegében közgazdász lennék, vagy mi a szösz. Na majd kiderül. Öröm az ürömben, hogy ma végre megkaptam a munkaköri leírásom, mint controller.
Igazából senki sem örült ennek az új felállásnak. Az én jelenlegi főnököm nem díjazta az ötletet, de persze beleegyezett és jelezte, hogy mihamarabb szeretne visszakapni. Aki elmegy a székből, amit én megkapok, az jópárszor sírt, amíg a munkakört átadta. Az új főnököm szerintem örült, hogy valakit kapott maga mellé, de a régi munkaerővel nem volt semmi gondja. Én meg (régi) új vagyok, a gyógyító részen az embereket nem ismerem... Igyekszem megfelelni persze majd itt is, de olyan jól elvoltam a táblázataim között...

Na mindegy. Ráadásul ugye nem túl vicces az új főnöknek a 6 órás munkaidőm sem, de ez van. Mi lesz a maradék 5 nap szabimmal??? Tudok onnan is ebédelni menni?
Próbálom nézni a dolog jó oldalát. Rengeteg embert meg fogok ismerni. Ha neadjisten mégsem jövök be az új főnökömnek, a régi igényt tart rám, tehát utcára nem kerülök. Végre visszaszokom a folyton telefonálunk még a szomszéd szobába üzemmódra is. Újabb embereket győzhetek meg arról, hogy értelmes ember vagyok, akire lehet feladatot bízni, mert tud önállóan dolgozni. Szóval próbálok ez utóbbira gondolni, mert különben kissé elkap a frász és ideges vagyok a sok totál ismeretlen embertől...

2012. november 27., kedd

Történések

Na még van laza fél órám munkakezdésig, gondoltam írok pár sort magunkról. Zajlik az élet Selmeciéknél. Per pillanat nálunk van a nagypapa, mert a családunk 2/3-a beteg. Múlt héten kezdte Marika a sort. Gondoltam talán csütörtökön, hogy itthon tartom, mert nagyon csúnyán köhögött és ezerrel taknyolt. De aztán hajnalra be is lázasodott, úgyhogy nem is volt kérdés, maradt itthon. Én kértem egy nap szabit, Júliát megszerveztem péntekre gyerekvigyázónak. Marika hamar jobban lett, most már csak köhög, a taknyolás is múlóban. Aztán bekapcsolódott Karcsi a menetbe. Ő is nekilátott iszonyköhögni hétvégén. Mivel hétfőtől megkértük a Selmeci nagypapát, hogy jöjjön, így két főre duzzadt a felügyeletet kívánó gyermekek száma. Hétfőn reggel persze Miki is lázasan ébredt. Fájt a füle, a hasa. Fülét nézegettem, de mondta, hogy nem belül fáj neki, hanem kívül. SOS-ben rohantuk a bőrgyógyászatra, mert olyan ronda volt a füle mögötti rész. Még ma is szégyenlem magam, hogy ennyire nem vettem észre a dolgot. Szólt ő vagy két hete, hogy fáj neki ott valami. Mindössze egy piros folt volt, első blikkre kezdődő pattanásnak néztem, mondtam, hogy ezzel nem lesz semmi gond. Na a piros foltból lett egy frankó kiterjedt ekcéma, aminek az úszásoktatással járó heti két alkalmas fürdés plusszba jót tett. Még szerencse, hogy Miki nem látta a fülét, asszem ő is kétségbe esett volna. Kaptunk antibiotikumos krémet a bőrgyógyásztól (feltételezem neki is megvolt a gondos anyukáról a véleménye...), mert már-már ótvarra hajazott a dolog, elég rendesen be volt gyulladva a környező szövetek nagy része is. Most kenjük, javul, de még mindig iszony ronda a gyerek füle. Viszont már nem lázas, lassan az étvágya is megjött. A hétre lemondtam neki a sulit, Marikának a bölcsit, Karcsinak az ovit. Karesz ma reggel belázasodott. Ő köhög a legcsúnyábban. Ha masszívabban lázas lesz, akkor csak elhívom doktorbácsit, hogy nézze már meg a bandát, ránk fér asszem egy orvosi vizit. Pláne, mivel kedden apa is kidőlt. Ő csak lájtosabban, valszeg a múlt héten kapott influenzaoltás is megtette a hatását (az egész cégüket végigoltották) és a meggyengült immunrendszer csak benyelte a családi friss vírust. Nagypapát két napra hívtuk, helyette most már csütörtökig kértük, hogy maradjon. Péntekre valszeg elhívom Erzsi nénit, szombaton meg apa már szabin lesz, hiszen év elején az összes munkacserés szombatot kivette.
Na ez nálunk a harci helyzet. Matyi meg én tartjuk a frontot.

Folyt. köv.

2012. november 24., szombat

Mariann és Attila

Nézegettem Mariann blogját, hogy melyik képek is tetszenek róluk. Végül ezt a kettőt választottam. Nekem ezek tetszenek a legjobban.
 
 
Na és ott kukucskálok balra sminkben. Magamnak is fura vagyok:-DD

2012. november 19., hétfő

Vervaco: Forever


Ezt a hímzést ajándékba készítettem. Még valamikor szeptemberben öltöttem bele az első öltéseket, aztán októberre el is készült, gyorsan keretezőhöz is elvittem, de arról már kész kép nem készült, mivel a biztonsági csomagolást nem akartam leszedni róla. Így marad az, hogy a megajándékozottakat megkérem majd, hogy dobjanak nekem egy fotót a keretezett képről:-DD Légyszi! Légyszi!

Szóval ez a Vervaco kép nagyon tetszett már ezer éve. Viszont nem állt jól nekünk kettőnknek Viktorral, mert valahogy nem jellemző ránk. Így magunknak végül ezt készítettem el,
 
a Vervacost meg ajándékba szántam. A piros cipőről mindig ugyanaz az ember jutott eszembe. Így kapta Mariann és Attila ezt tőlünk nászajándékba. Viktor finanszírozta a dolgot, én meg elkészítettem. Mariannt előre megkérdeztem, hogy melyik nevet hímezzem rá, ő milyen néven gondol magára kettejük kapcsolatában, nameg, hogy Attila egyáltalán hogy hívja. Mert én mindkét néven hallottam őt beszélni Mariannról. Na ezt jól megfogalmaztam.
Szóval elkészült a kép, vártuk az esküvőt, ami hol szűkre szabottnak ígérkezett, hol nagyon zártkörűnek, aztán megint nyilvánosnak.... Sokat filóztam, hogy elegendő-e ez az ajándék, de végül Viktorral abban maradtunk, hogy tuti lesz majd házavató buli, ahova vihetünk háztartási dolgot:-DDD

Ilyen volt kontúr nélkül:
 
És vártam nagyon az esküvőt és a lagzit. Mostanában nem nagyon rendeznek az emberek sem esküvőt, sem lakodalmat. Ez utóbbit főleg nem. Igazából utoljára a saját lakodalmunkon táncoltunk Viktorral. Bátyámék esküvőjén ott volt már Matyi, Húgomékén a fiúk már ketten voltak (és a nagyszülők ugye nem az unokákra vigyáztak, hanem érthető módon az esküvőt igazították). Aztán hivatalosak voltunk még pár olyan baráti esküvőre, ahova közeli szülés, avagy szülés utáni helyzet miatt nem tudtam elmenni. És voltunk két olyan lakodalmon, ahol épp terhes voltam (de gyerekek nélkül voltunk). Szilárdék esküvőjén a terhesség elején voltam, vagyis arra figyeltem főképp, hogy el ne hányjam magam, nagyon diszkréten ettem és hamar lefeküdtem. Bogiék esküvőjén meg már túl nagy volt a hasam és nagyon fáradt voltam estére.
Szóval már ezért is nagyon vártam Mariannék esküvőjét, mert gyerekfelügyeletet megoldottuk, nem voltam épp terhes (bár két kemény napig majd hajam téptem olyan ideg voltam egy esetleges 5 számú befutó miatt), nem szoptatok. Jöhet a kaja és a tánc! Szóval ember tervez, gyerek bekever. Miklóska belázasodott és hányt a nagy napra virradóan. Így aztán csak a polgári szertartásra mentünk, meg kiautóztunk a lakodalom helyszínére, de pechünkre a kaja túl későn kezdődött, a hidegtálakból meg csak mértékkel eszegettünk. Gondoltuk hazafele befutunk majd a Vakvarjúba egy Mártonos libatálra fájdalomdíjként, csak azzal nem számoltunk, hogy bedugul az M0 és mi lépésben araszolunk. Végül arra volt idő, hogy a sarki cukiban vettünk 6 szelet tortát a gyerekeknek, hogy ezt hoztuk a lakodalomból. Szóval sajnos a lakodalom lényegéről lemaradtunk. De maga az esküvő szép volt, megható. Sokszor gondoltam a sajátunkra közben, hogy milyen rég volt és milyen más volt. Egyébként előttünk pont Kolos ült, és ő gondoskodott az extra programról, meg a vidámságról is.
Gratuláltunk az ifjú párnak. Sikerült egy kicsit a lakodalom előtt beszélgetni is. A vendéglőben átadtuk az ajándékot. Mariann értékelte, Attila diszkréten lelkesedett;)
A nap fénypontja számomra, hogy megdícsérték a sminkem. Nézegettem Mariann képein, hogy tényleg nem is rossz. Általában rémesen festem ki magam. Talán most azért sikerült jól, mert minden sminkcuccom régi, félig beszáradt stb, így nem tudtam magam "harci díszbe" vágni.... szerencsére....:-DDD
Ja, és ha Mariann engedélyt ad, akkor feltennék ide a blogomra egy képet róluk kettejükről is.

Na, és aki eddig elolvasta a bejegyzést, akkor most következik az, hogy:
Figyelem! A készlet maradékát a fonalakkal, az eredeti Aida anyaggal, leszámolómintával ingyen és bérmentve elküldöm az első embernek, aki igényt tart rá. Mindössze annyit kell megjegyeznem, hogy a mintát kiszíneztem narancssárgára, de ettől függetlenül még jól olvaható. Hagyj egy megjegyzést egy e-mail címmel, a részleteket levélben megbeszéljük!


2012. november 15., csütörtök

Karcsi 5 éves lett!

Na csak ideértem, hogy mutassam azt a komoly 3 db fotót, amit készítettem a szülinapról. Bulija még nem volt Karcsinak, mostanában nem is mondogatja, de valszeg azért valami kisebb bulit majd rendezünk neki, és meghívunk majd rá pár barátot. Igazából elég régóta vágyunk egy nyugis hétvégére, ami teljesen csaka  miénk, asszem eddig azért nem terveztük be a bulit Karesznek. Remélem legkésőbb december elején sort tudunk rá keríteni:-D

Idén nem én készítettem a tortát, mert egyszerűen nem volt rá idő. Gyorsan vettünk egy tortát az Auchan-ban, szereztünk rá pár marcipánt és ünnepeltünk. Karcsi egy doboz legót kapott, természetesen autósat, amiből több kisebb darabot ki lehet rakni, nameg talán a fantáziát is jobban beindítja. Azóta már többször kirakta, apa nyomtatott is neki még külön mintákat hozzá.

Karcsi mindenkinek elmeséli, hogy ő már 5 éves. Sanyi bácsival is kezelt, hogy ő már nagyfiú. Sanyi bácsi a Don Bosco suli egyik portás bácsija. Ha megyünk a nagyokért, Karcsi már inkább a portára megy Sanyi bácsihoz, minthogy velem vadássza össze a többieket. Lassanként Marika is összehaverkodott a portás bácsival. Őt azért nem merem otthagyni, mert a bácsi azért csak dolgozik, Marikára meg azért néha sasszemmel kell figyelni.

 A családi fotón Miki nagyon vicces. Ezerrel hülyéskedett valamin:-DD

2012. november 6., kedd

Nora Corbett: Tigerlily (1)

Nagyjából mostanában jutottam el oda, hogy végre nem vagyok totál mosogatórongy, mire hazaérek a gyerekekkel. Ma már odáig "fajult" a dolog, hogy este nekilátnék egy nagy adag vasalnivalónak:-D Csak hát Viktorral nézzük a Trónok harca 2. évadját és nagyon-nagyon jó, így erőteljesen hajlok arra, hogy házimunka helyett inkább tévézzünk. Könyvből most épp ugyanezen sorozat harmadik kötetét olvasgatom. Ha van időm, akkor szinte le sem teszem, de sajnos mostanság inkább a nincs időm a jellemző. Hímzésekkel is így vagyok...

Végül ennek a Nora Corbett tündérnek álltam neki. Anyukámnak készül majd karácsonyra. Nagyon sokáig a Petal Fairy felé hajlottam, de sikerült  a józan észre hallgatnom, hogy esélyem sincs befejezni az ünnepekig. Tuti befutó lett a kisebbik tündér, ami továbbra is nagyon tetszett. (A Petal Fairy meg maradt továbbra is a kívánságlistámon.) Viszont hiányzik a 011HL #4-es Kreinik belőle, remélem Mariann talál gigantikus készletében egy kicsit nekem belőle. Az Éva kézimunkát már végigjártam. Naná, hogy nincs sehol, talán januárra lesz készletfeltöltés. A neten található magyar boltokban sem találtam. Nem kizárt, hogy végül valami mással leszek kénytelen helyettesíteni.

Naszóval itt tartok a Tigerlilyvel. Nem friss a kép, azóta még pár színt beleöltögettem a szoknyájába, de azt még nem fotóztam. Volt egy frankó márványos anyag a dobozomban, nem tudom mióta lapulhatott benne, de most vágtam belőle egy darabot ehhez a hímzéshez. Szerintem nagyon illik hozzá.


  És ilyen a tigrisliliom élőben:
 

2012. október 28., vasárnap

Tilda nyuszik Misinek

 
 
 
 
 
 
 
Tilda nyusziból készítettem már kicsit és nagyot is. Most egy olyan fazonnak estem neki, amelyiknek a teste egybe van szabva, vagyis szépen állnak a lábukon a nyuszikák. Egy fiú és egy lány nyuszkó készült Misinek a névnapjára. Mit mondjak, nem volt könnyű összevarrni a testeket, de amikor az már megvolt, onnantól gyerekjáték volt az egész. Élvezet volt készíteni őket! Ilyenek lettek, már meg is kapta őket a kis ünnepelt, természetesen szokásomhoz híven cseppnyi késéssel:-DD
Az egyik képre csak odaugrott a nagy régi "néger" nyuszi:-DD