Gyerkőceim életkora

2012. november 19., hétfő

Vervaco: Forever


Ezt a hímzést ajándékba készítettem. Még valamikor szeptemberben öltöttem bele az első öltéseket, aztán októberre el is készült, gyorsan keretezőhöz is elvittem, de arról már kész kép nem készült, mivel a biztonsági csomagolást nem akartam leszedni róla. Így marad az, hogy a megajándékozottakat megkérem majd, hogy dobjanak nekem egy fotót a keretezett képről:-DD Légyszi! Légyszi!

Szóval ez a Vervaco kép nagyon tetszett már ezer éve. Viszont nem állt jól nekünk kettőnknek Viktorral, mert valahogy nem jellemző ránk. Így magunknak végül ezt készítettem el,
 
a Vervacost meg ajándékba szántam. A piros cipőről mindig ugyanaz az ember jutott eszembe. Így kapta Mariann és Attila ezt tőlünk nászajándékba. Viktor finanszírozta a dolgot, én meg elkészítettem. Mariannt előre megkérdeztem, hogy melyik nevet hímezzem rá, ő milyen néven gondol magára kettejük kapcsolatában, nameg, hogy Attila egyáltalán hogy hívja. Mert én mindkét néven hallottam őt beszélni Mariannról. Na ezt jól megfogalmaztam.
Szóval elkészült a kép, vártuk az esküvőt, ami hol szűkre szabottnak ígérkezett, hol nagyon zártkörűnek, aztán megint nyilvánosnak.... Sokat filóztam, hogy elegendő-e ez az ajándék, de végül Viktorral abban maradtunk, hogy tuti lesz majd házavató buli, ahova vihetünk háztartási dolgot:-DDD

Ilyen volt kontúr nélkül:
 
És vártam nagyon az esküvőt és a lagzit. Mostanában nem nagyon rendeznek az emberek sem esküvőt, sem lakodalmat. Ez utóbbit főleg nem. Igazából utoljára a saját lakodalmunkon táncoltunk Viktorral. Bátyámék esküvőjén ott volt már Matyi, Húgomékén a fiúk már ketten voltak (és a nagyszülők ugye nem az unokákra vigyáztak, hanem érthető módon az esküvőt igazították). Aztán hivatalosak voltunk még pár olyan baráti esküvőre, ahova közeli szülés, avagy szülés utáni helyzet miatt nem tudtam elmenni. És voltunk két olyan lakodalmon, ahol épp terhes voltam (de gyerekek nélkül voltunk). Szilárdék esküvőjén a terhesség elején voltam, vagyis arra figyeltem főképp, hogy el ne hányjam magam, nagyon diszkréten ettem és hamar lefeküdtem. Bogiék esküvőjén meg már túl nagy volt a hasam és nagyon fáradt voltam estére.
Szóval már ezért is nagyon vártam Mariannék esküvőjét, mert gyerekfelügyeletet megoldottuk, nem voltam épp terhes (bár két kemény napig majd hajam téptem olyan ideg voltam egy esetleges 5 számú befutó miatt), nem szoptatok. Jöhet a kaja és a tánc! Szóval ember tervez, gyerek bekever. Miklóska belázasodott és hányt a nagy napra virradóan. Így aztán csak a polgári szertartásra mentünk, meg kiautóztunk a lakodalom helyszínére, de pechünkre a kaja túl későn kezdődött, a hidegtálakból meg csak mértékkel eszegettünk. Gondoltuk hazafele befutunk majd a Vakvarjúba egy Mártonos libatálra fájdalomdíjként, csak azzal nem számoltunk, hogy bedugul az M0 és mi lépésben araszolunk. Végül arra volt idő, hogy a sarki cukiban vettünk 6 szelet tortát a gyerekeknek, hogy ezt hoztuk a lakodalomból. Szóval sajnos a lakodalom lényegéről lemaradtunk. De maga az esküvő szép volt, megható. Sokszor gondoltam a sajátunkra közben, hogy milyen rég volt és milyen más volt. Egyébként előttünk pont Kolos ült, és ő gondoskodott az extra programról, meg a vidámságról is.
Gratuláltunk az ifjú párnak. Sikerült egy kicsit a lakodalom előtt beszélgetni is. A vendéglőben átadtuk az ajándékot. Mariann értékelte, Attila diszkréten lelkesedett;)
A nap fénypontja számomra, hogy megdícsérték a sminkem. Nézegettem Mariann képein, hogy tényleg nem is rossz. Általában rémesen festem ki magam. Talán most azért sikerült jól, mert minden sminkcuccom régi, félig beszáradt stb, így nem tudtam magam "harci díszbe" vágni.... szerencsére....:-DDD
Ja, és ha Mariann engedélyt ad, akkor feltennék ide a blogomra egy képet róluk kettejükről is.

Na, és aki eddig elolvasta a bejegyzést, akkor most következik az, hogy:
Figyelem! A készlet maradékát a fonalakkal, az eredeti Aida anyaggal, leszámolómintával ingyen és bérmentve elküldöm az első embernek, aki igényt tart rá. Mindössze annyit kell megjegyeznem, hogy a mintát kiszíneztem narancssárgára, de ettől függetlenül még jól olvaható. Hagyj egy megjegyzést egy e-mail címmel, a részleteket levélben megbeszéljük!


7 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon szépek!
    Van jelentkező? Ha nincs akkor én szeretném... :o)

    VálaszTörlés
  2. Annyira csodállak az élethez való hozzáállásodért:)

    VálaszTörlés
  3. Attila még nem mindig tudja pontosan, hogy mikor vagyok Mariann és mikor Dóra :-D De a szüleinél Dórának hív, ezért esett a választás erre. Skype-on is Dóra vagyok neki :) Ez a kettős név már végigkísér asszem :)

    Szerintem ez a minta nagyon passzol hozzánk, szóval jó választás volt! És Attilának tényleg bejön a kép! Ez az egyetlen ami most ki van rakva a lakásban, és ő rakta ki :)

    A sejtés meg jó, valóban lesz lakásavató :) Remélem majd jövőre :)

    Sajnálom, hogy ezúttal sem sikerült maradnotok rendesen, kitáncolni magatokat. Van egy képem egyébként rólatok, meg rólunk, majd azt is felrakom a blogomba.

    Persze, bármilyen kép mehet ide rólunk! Csak nyugodtan :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett a kép, igazi romantikus láb felemelős!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szépek! Talán majd a következő esküvőn egy jót táncolhatsz!!! :-)

    VálaszTörlés
  6. Na de Te hol vagy remek sminkkel?
    Ah! Már mindenre fáradtak vagyunk.

    VálaszTörlés