Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2017. május 30., kedd

Képek Laciról

 
 
Most Laciról hoztam pár képet, mert annyira gyorsan változik. Már olyan kisfiú formája kezd lenni, bár persze még babás. Szépen nő láthatóan, de mázsáláson nem voltunk fél éves kora óta, tehát konkrét adatokat nem tudok mondani. Végre szépen eszik, nem nagy adagokat, de nekem megfelelő a mennyiség. Tízóraira fogy a gyümölcs, ebédnél már a húst is eszi, uzsira pépet kap. Nem is feltétlenül igényli a szopit a kaja után, de azért mindig megkínálom. Most épp a Milupás kekszes pép a nyerő, abból nekem nem marad soha egy kanállal sem. Érdekes, de nagyon szereti a körtés cuccokat. Naná, hogy az üveges bébiételek csúsznak neki is. Nem túl pénztárcabarát, de szerencsére ez nem túl hosszú időszak, én szeretem, ha minél hamarabb a mi kajánkat adhatom neki, még ha turmixolva is. Persze a szabályokat tartom, mondom azért, nehogy valaki megvádoljon, hogy csülkösbablevest turmixolok a 8 hónapos babámnak:-D

Jön a két felső foga, legalábbis ismét ezerrel nyálzik, nem szereti, ha a kanalat végighúzom az ínyén. Olyan mint egy kis ínyenc, vagyis a szájába teszem a kanalat és kiszívja belőle az ételt irtó pici adagokban. Így persze nem túl gyors az etetés, de megéri kivárni.

Nagyon izgága baba, még szoptatás közben is folyton jár keze-lába, leszedi rólam a szabad kezével a szemüveget, belenyúl a számba, orromba is (ha hagynám), meghúzza a hajam, megragadja a lábát és azzal kínlódik. Kezd ügyesen kúszni, bár még kicsit féloldalasan. Bal kézzel nyúl mindenért, jobb kézzel meg húzza magát. Ha lerakom óvatosan, akkor kis ideig már megtartja magát négykézláb, aztán eltottyan. Lassan kicsi neki a nappaliban a tér, amit bejár, most már szoktam neki falat építeni, ha gyorsan elfutok a konyhába, vagy épp pisilni.

Nagyon vidám, jókedvű baba. Látszik rajta, hogy várja haza a tesókat minden nap. Szeretünk nagyokat sétálni, de sajnos egyre melegebb van. Kiegyeznék egy idei hűvösebb nyárral, nem szeretem a kánikulát. Ma volt itt a villanyszerelő, hogy meglegyen a szerelés a redőnyhöz. Két hatalmas ablakunk van a nappalin. Erre műanyag redőnyt nem lehet tenni, mert szétszakad, alumínium kell (az jobb hőszigetelő is). Viszont mivel nagy az ablak, az aluminium redőnyt nem lehet kézzel felhúzni, motoros redőny kell. És csak úgy kúszik fel az ára a dolognak. Hej, ha nem vágta volna ki a szomszéd a diófát! Mellettünk lévő szomszéd panaszkodott, hogy nagyon meleg lett a lakásuk, amióta nincs fenyő az ablakuk alatt. Nekik van redőny szerencsére, de még úgy is meleg van. Nézegetik a légkondikat, de hát az sem olcsó mulatság. A szomszédot meg az izgatja, hogy az esővíz elvezetésünk nincs megoldva. Hát igen... Még ezzel is kell kezdeni valamit. Mindenképp öröm, hogy ő ideköltözött:( 

2017. május 26., péntek

Marika 7 éves lett

Nálunk folyton zajlik az élet, pedig csak 4 gyerek van itthon. És ma éjjel végre jól aludtam, mert egy nyomorult büdösbogár sem landolt a szobában. Azzal már megbarátkoztam, hogy minden ősszel jönnek befelé a lakásba, de hogy tavasszal is?!?! Ráadásul elmondhatom, hogy leginkább csak a pókoktól félek. A bogarakat levadászom, aztán lehúzom a wc-n. Minden jól ment a büdösbogarakkal is eleinte, aztán elkezdtek éjszaka repkedni. Na azt nem bírom. Egyrészt rohadt hangos, tehát tuti felébredek rá. Na még ez sem lenne gond, de csak én ébredek fel rá, ergo csak engem aggaszt, hogy hol is landolt a kis dög. Ilyenkor kisvillany felcsap, szemüveg előkotor és nekilátok kutatni az utolsó elkapott hangok alapján. A minap a takarómon landolt az egyik, na az kivágta nálam a biztosítékot. Azóta rettegek attól, hogy éjjel rámszáll valamelyik. De hát épp az ablak alatt van az ágyunk, a bogarak meg ugye ütemesen pattognak az ablaküvegen, aztán valahol leszállnak. Próbálom magam kicsit nevelni, hogy nem kell rettegni, én vagyok a nagyobb, nem fog megenni, nem halálos a csípése stb. És mindezt igyekszem úgy tenni, nehogy valamelyik kölykömbe még beleneveljem, hogy féljen ezeketől az egyébként ártalmatlan bogaraktól. Ha csak szteppelnek, akkor távobbra sincs bajom velük. Pacsker kézbe, kábítócsapás leadva, aztán mehet a klotyóba kis papírba göngyölve. Hogy kanyarodtam el ennyire Marika szülinapjától?:-DDD

Szóval 7 éves lett a lány. Nagyon-nagyon várta már a szülinapját. Ő az a típus, aki képes akár 80 nappal előtte is számolni, hogy még hányat kell aludnia. Apával megalkudtak, hogy bringát fog kapni egy jó hónappal a nagy nap előtt, mert az övét már kinőtte, Karcsié meg már nagyon lestrapált. Szóval kapott egy szép nagy, csajos kerékpárt. Miután kiderült, hogy szinte nagyobb, mint a Karcsié, Karesz azon nyomban lecsapott Miki kinőtt bringájára. Lassan ellepik a garázsunkat a bringák. Már csak nekem nincs, de amennyi kiadásunk van az utóbbi időben, szerintem nem is lesz.
Szóval a bringát már a szülinapja előtt megkapta Marika, de mégis azzal nyaggatta apját, hogy ő még kérne valamit. Végül megegyeztek, hogy kérjen inkább valami alkalmat, egy közös hambizást, kiállításozást stb. Végül egyik este elmentünk a mekibe egy nagy hamburgerezésre. Helyesbítek: a gyerekek ettek-ittak, mi meg egy mcfreeze felett néztük őket. Megjegyzem életemben először ettem mcfreeze-t és szerintem állati vacak. Mint a fagyasztott tejszínhab. Inkább ittam volna egy capuccinot!
Aztán persze mivel a torta mindenkinek jár, múlt szombaton nekiláttam Marikával együtt a tortasütésnek. Hosszas keresgélés után megtaláltam a tuti piskótareceptet. Most kakaósat sütöttünk Marikával. Nagyon kitartó volt eleinte, aztán végül a krémnél elunta a sütögetést. Nekem meg közben ezer dolgom volt, szóval persze egy kis baki becsúszott a tortakészítésbe, de ügyesen elsimítottam a gondot és a piskóta sem ázott szét. Ja, lefelejtettem a krémet a torta tetejéről és oldaláról, csak a lapok közé tettem az összeset. Hát ilyen, ha közben egyszerre több dologra is figyelek. Így aztán teleraktam a torta tetejét vastagon eperrel és a zselét is félig szilárdan terítettem szét rajta (elég béna is lett). De Marikának tetszett és ez a lényeg. Egyébként fini is lett.
Na van pár fotóm is a nagy eseményről:-D
 

Na ki retteg a tüzijátéktól?:

Nálunk elég nehéz olyan képet találni, ahol mindenki normális fejet vág:
 

Itt meg Marika ép dab-el. Egyre újabb és újabb fogalmakkal kell megbarátkoznom a gyerekeim között, hogy nagyjából tartsam a lépést!

Na ez meg jókedvű fotó az itthon lévő négyről! Karesz fogai haláliak. Mostanában ugye szinte nem is hordja a szabályzót, mert az csak ront az esti elalváson. Nappal egy picit van benn a szájában, de már kezdi kinőni. Hát ez van... Miki meg éjszaka félálomban veszi ki a fogszabályzóját, ami aztán nagy csattanással landol a padlón. Naná, hogy én erre is felébredek. Tegnap pontban éjjel 01:55-kor landolt a fogszi a padlón. Kérdem, hogy így mennyit hordja a csemete szabályzót? Lehet, hogy akkor már vagy egy órája nem is volt benn a szájában. Néha úgy érzem, hogy az egész csak pénzkidobás. Ráadásul szinte minden nap szólok délután, hogy fogszabályzókat betenni. Múltkor kiakadtam, mikor 2 db mindjárt volt a válasz. Direkt figyeltem, hogy ha azt mondják hogy mindjárt, az nagyjából a sohával egyenlő. Komolyan egy gép kéne az ajtó mellé, ami belenyomja a szájukba a cuccot, amint hazaértek. Nameg a számítógép meg a tablet addig nem kapcsolódna be, amíg nem volt furulyázás és klarinétozás. Jövő héten vizsgáznak. Miki elég cefetkésen tudja a darabokat. Persze zavarja, de ha nem szólok, akkor nem gyakorol. Ha meg mindenért szólok, akkor olyan gonoszanyunak érzem magam.

2017. május 25., csütörtök

Horgoljunk takarót! (6)

Ha még valakit esetleg érdekel:-D Elkészültem az 5. ütemmel. Ezt élveztem, egész gyorsan készre is horgoltam, sőt, még a kilógó szálakat is elvarrogattam a hátán. Na most jöhetnek megint a kis kockák. Félek az már nem lesz ilyen haladós.
 
Egyébként már most jól mutat ennyi blokk együtt, méretre is egész nagy.

Ma fodrásznál voltam Karcsival és Mikivel. Nagyon szívdöglesztők lettek:-D Megengedték, hogy lefotózzam őket. Karcsit úgy kellett elrángatni, nem akarta, hogy a haját megkurtítsák. Végül ő kérte, hogy hasonló fazon legyen, mint Mikié, csak hosszabb. Én ott sem voltam már akkor, mert Marikáért loholtam az oviba épp. Most veszek nekik hajzselét, mert mindkettőnek be kell majd lőni reggel a haját elöl:-DD Tényleg nőnek. Hihetetlen!!!
 

2017. május 19., péntek

Horgoljunk takarót! (5)

 
Már jó ideje kész vagyok a 4. ütemmel. Ha jól emlékszem a fényképezőgép dátumára, akkor 13-án kaptam lencsevégre az újabb nagy blokkok kezdeményeit. Persze aki szintén ezt a takarót horgolja, az már a 12. ütemnél jár, ha tartja a tervet. Na én nem tartom:-D Ha tartanám, akkor már egyben lenne a takaróm és a külső díszítősort horgolnám bele nagy lelkesen.
 
Remélem azért legkésőbb az ősszel készen lesz... legkésőbb karácsonyra. Na majd 2018-ban meglátom, hogy mennyire voltam optimista!

2017. május 18., csütörtök

Miki ministráns avatása

Néha hónapokig a blog felé sem nézek, máskor meg totál szájmenésem van. Na, tegnap átküldte Előd anyukája a képeket, így mutatom is. Az elsőáldozás napján az esti misén avattak fel 5 ministránst, köztük az én egyik fiamat, Miklóst. Miki olyan cukin és lelkiismeretesen készült a vizsgára. Karesz kérdezte ki, mert voltak dolgok pl. fogalmak, ünnepek stb. amit meg kellett tanulniuk. Aztán persze volt egy kis vizsga is egyik nap és aki megfelelt, azt felavatták. Idén 5 fiút avattak fel. Mindegyik kapott egy keresztet a nyakába, valamint egy saját skapulárét (remélem jól jegyeztem meg), amelyeket Henrik atya megáldott.
Csak én voltam ott, de olyan büszke voltam Mikire. Mellettem ültek Margit néniék, akik egyik karácsonykor a "Szállást keres a Szent család" programban voltak nálunk. Annyira aranyos volt a néni, hogy kérdezte, hogy akkor melyik a mi fiunk, melyiket figyeljék a férjével. Akárhányszor találkozunk, újra és újra meggratulálják Lacika születését meg a tényt, hogy 5 gyerekünk van.
 
 
 
A bal szélen áll Ádám, aki a ministránsok vezetője. Még mindig nem tudom, hogy magázódunk, vagy tegeződünk. Én a férfiakkal inkább magázódom, de őt eleinte srácnak néztem, úgyhogy tegeztem. Utána kiderült, hogy tanít a suliban, így magáztam. De most már valahogy dűlőre kéne jutnunk. A legegyszerűbb, ha rákérdeznék...:-D

Remélem Miklós Pannonhalmán is beáll majd a ministráns csapatba, de hát lényegében erre tett fogadalmat, hogy az oltár körüli szolgálatot látja el a továbbiakban. Hátha egyszer Matyi is kedvet kap, bár ha eddig nem tudtam rávenni... Viszont Matyival kapcsolatban meg azt kell elmondanom, hogy fiú létére hangosan és szépen énekel a templomban. Nem egyszer fordult már elő, hogy valaki megfordult, hogy megnézze, hogy milyen fiú énekel ilyen hangosan:-D Általában az a bevett szokás, hogy a tinik csak kummognak, inkább csak a szájuk mozog, vagy irtó halkan énekelnek. Úgy birom, hogy Matyi meg tök lelkesen. Marikára is átragasztja az éneklést! Idén már beállt a pannonhalmi énekkarba is, mert nagyjából kialakult a hangja. Inkább a basszusba állt, de igazából baritonja van. Csak mondta, hogy annak nagyon nehéz a szólamja és nincs túl sok ideje gyakorolni a darabokat.

Na futok tovább, mindjárt jön Erzsi néni és pakolunk, rakodunk, takarítunk ketten. Aztán ha Lacika felébredt, akkor elmegyek a Camponába és megnézem a kiállítást.

2017. május 17., szerda

Öregszem?

A minap Matyi fiammal beszélgettem. Valamelyik osztálytársa folyamatosan rádiót hallgat, és panaszkodnak rá a többiek, hogy rémesen idegesítő. Ráadásul valamelyik nap végtelenítve ott hagyta a telóját a szobában ami ezt a szöveget ordította folyamatosan:
-Az xxxx. év legjobb rádiós műsorvezetője: Bochkor Gábor!!!!
Matyi ezt így reagálta le.
-Ott hagyta a telefonját, ami üvöltött, és különben is ki a franc az a Bochkor Gábor?!?!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ez komoly? Ez szíven ütött. Ilyen lehetett, mikor mi kérdeztük gyerekkorunkban, hogy ki az a Latinovits Zoltán, vagy Sophia Loren és akkor meg a mi szüleink néztek ránk értetlenül?
Vagy Bochkor Gábor egy mai tininek már nem élvezhető? Valamikor az ember képes volt azért korán kelni, hogy hallgassa a Boros-Bochkor páros műsorát a rádióban. Ma meg a fiam nem is hallott még róluk? Hát öregszem!

Most láttam a Bridget Jones 3. részét. Kis késéssel, mert mikor ment a mozikban, már nem mentem el, mert ugye én bármikor szülhetek. Csak a poén kedvéért írom, hogy az első rész meg épp akkor ment a moziban, mikor majd 16 évvel ezelőtt Matyi fiammal voltam mindennapos terhes. A barátnők premier vetítésen látták és mondták, hogy irtó jó. Így aztán én a könyvvel vonultam be a Szegedi Klinikára és betegre röhögtem magam a gyerekágyas időszakban. A szobatársam ki is akadt, hogy én folyton vihogok, ő meg csak 1 db Nők Lapját hozott:-D
Naszóval úgy érzem magam, mint Bridget és barátnője a VIP részlegen, mikor ott van az a vörös hajú bénafejű srác, de ők valami tévéműsor szereplőjével szeretnének fényképezkedni. Aztán a béna srácot kérik meg rá, akiről meg kiderül később, hogy zenész és nem is akármilyen. Na hát pont így nem ismerem én meg a mai zenéket, a mai műsorvezetőket. De rákerestem a neten és a vörös béna pasi tényleg zenész és állati jó hangja van. Úgy hasít, hogy az csak na! Belinkelem, hátha másnak is tetszik, ez most csak gitáros kísérettel van.

https://www.youtube.com/watch?v=f6Cswdm601A

Mellesleg Matyi Kokóról sem tudta, hogy ki is az. Értetlenül nézte, hogy én mit röhögök az Üvegtigris egyes jelenetein. Ez van! Kíváncsi lennék, hogy hány éves korukban ismerik még ezeket az embereket a fiatalok. Bár én magam még fiatalnak érzem magam. Jómúltkor a kórházban a kollégákkal azon vekengtünk, hogy mi fiatalok vagyunk, idősödő fiatalok, esetleg már középkorúak, netán vén rókák? Válasszon ki-ki kedve szerint!

2017. május 15., hétfő

Karcsi elsőáldozása

Már egy hete volt, még mindig nagy örömmel emlékszem vissza. Mindenkinek köszönöm aki olvas itt és el is fogadta a meghívásunk. Szomorú, hogy a család már csak temetéseken jön össze, így mi Viktorral úgy döntöttünk, hogy ha bármilyen ünnepünk van és a családi kassza megengedi, akkor meghívjuk a rokonokat és a barátokat, hogy velünk együtt örüljenek. Így esett, hogy Karesz elsőáldozására eredetileg harmincan voltunk hivatalosak (Karesszel együtt). Végül összesen 24-en voltunk, remélem mindenki jól érezte magát.

Képeket nem hoztam túl sokat, mivel elvileg egy jól bevált fotós fényképezett a templomban, ezért a kedves szülőket megkérték, hogy a szertartást ne zavarják a felesleges kattingatással. Sajnos ismét elmondhatom (Miki elsőáldozásánál is ez volt), hogy nem sikerültek a bácsi által készített képek. A konkrét első szentáldozásos fotó egy gyereknél sem sikerült. Végül 6 képet választottam a kiállítottakból a templomban, ahol van csoportkép az egész társaságról, csoportkép a fiúkról, pár jelenet... Kicsit letört a dolog, de remélem, hogy Attila és Péter képei sikerültek Karcsiról. Itt most csak a mise utáni sütizésről kattintott párat Viktorom, azokat mutatom is.
 

Karcsi lelkesen készült az elsőáldozásra. Azt hiszem egy egész jó kis csapat jött össze, hiszen mindössze 14 gyerkőc volt idén elsőáldozó a Szent Mihály templomban Albertfalván. Henrik atya most a szülőknél azt is kijárta, hogy hacsak nem ütközik semmi más programmal, akkor a gyerekeket küldjük el az augusztusi hittanos ottalvós táborba. Megtettem, jelentkeztettem rá Karcsit és Mikit is.
Az első gyónást már vagy egy hónapja megtartották a gyerekeknek. Többször beszélgettem erről Karesszel, hogy milyen, amikor az ember még gyerkőcként megy gyónni és hogyan változik az egész, mikor már felnőtt. Miért jó, hogy valakinek elmondod a dolgaid (konkrétan a gyóntató atyának), miért válthat ki az emberből rossz érzést, hogyan érdemes kezelni az egészet. A második gyónásról a csemete majdnem elfeljtkezett, én szinte csak kontroll jelleggel kérdeztem rá előző este, aztán láttam, hogy Öcsi kapkod jobbra-balra, hogy hol van a lelki tükör, a gyónás menete leírás stb. Persze anya mindent tudott, hogy hova hányta a gyermek, így másnap felkészülten érkeztünk az egész délelőttös gyónásra és utána tartott ünneplésre.

Kis kitérő, hogy nagyon nehéz volt a kedves szülőket összetoborozni, hogy adjunk közös ajándékot Henrik atyának, Zoli atyának és Mickó néninek, aki sokat segített a szervezésben. Én végül annyit vállaltam, hogy elindítottam a kezdeményezést és összevadásztam a 14 szülőt e-mailben. Az ötletelésben még benne voltam, aztán kiengedtem a kezemből a dolgot, hogy a megvalósítást már más csinálja. Egyébként a szülők is jó fejek voltak, többeket ismerünk már ezer éve a Don Boscoból.

Az elsőáldozás napján én bevallom, hogy nagyon izgultam. Igyekeztünk jó időben odaérni és oldalt leültünk a templomban, ahonnan minden jól látható volt. Persze az egy fő, aki miatt izgultam, konkrétan Lacika el is kezdett műsorozni, úgyhogy Viktor kénytelen volt kimenni vele, le is maradt az első szentáldozásról. Én figyeltem helyette is, de azért láttam, hogy Karesz csekkolta, hogy apa nincs sehol. Ez van. Emlékszem, hogy Mikién meg Marikával a két padsor között álltam valahol a tömegben és ő elmélyülten babapiskótát rágott, ami sokkal jobb volt. Laci viszont vergődött, hangoskodott és nyavajgott, nem lehetett vele benn maradni. Bár lehet, hogy pár szülő ezt fel sem vette volna, nem tudom.
Egyébként olyan szép volt, és olyan megható. Öregszem már talán, de néha-néha majdnem elpityeredtem. És annyira jó volt látni, hogy az én fiam hogy figyel. Nem ficereg, nem beszélget, hanem figyel. Gondolom az, hogy minden vasárnap ministrál sokat számít e szempontból. Olyan szép és tiszta arccal nézett, nekem ő volt a legszebb kissrác ott a sorban. Ministrált a Miki is, ő olvasta fel a könyörgéseket. Annyira nagy már ő is, hihetetlen, hogy mennyire kamaszodik. Henrik atya prédikációja is csúcs volt, mindig leköt, mindig odaadással figyelem és gondolkodni is hagyja az embert közben. Persze főképp a gyerekeknek szólt a prédikáció (de volt alkalmam meghallgatni az estit is, egész más volt és az is nagyon lebilincselő), de nekem így is tetszett. Még pénteken voltam én is gyónni, ott álltak szépen sorban az elsőáldozó gyerekek szülei, egymásnak adtuk a kilincset:-D Szóval mentem áldozni, terelgettem magam előtt Kolost és Botondot. Tök cuki volt Kolos, mert odajött megkérdezni, hogy kijöhetnek-e velem:-D

Mise után átmentünk a Vakvarjúba ebédelni. Itt is készültek képek, amiket Viktor csinált. Sajnos páran lemaradtak, Tusi, Tamás és Balázska, Viktor és én is. Bár a szemfülesek felfedezhetik a pöttyös hátam.
 
 
 
 
 
 
 
 
A Vakvarjút nagyon szeretem, nem olcsó, de nem is vészes, ha menüt kér az ember. Időben lefoglaltam az asztalt, külön írtam e-mailt is pénteken, hogy pontosítsam a létszámot, meg hogy kell egy etetőszék és lesz két babakocsi is. Hát kicsit szűkösre szabták a helyünket, nameg lefelejtették a két vega terítéket is apósoméknak. De minden rendeződött, mindenki megtalálta a helyét és jót falatoztunk. Mi Viktorral csak felváltva, mert Lacit hol ő, hol én cipelgettem. Vittem neki sütőtökpürét, valamennyit evett is belőle, de a fő gondja az volt, hogy már nagyon álmos volt, de nem tudott a nyüzsiben elaludni. Végül én a desszert előtt úgy döntöttem, hogy kimegyek vele. Az első sarokig jutottam és már aludt is a csemete. Aztán végül hazagyalogoltam vele, mert gondoltam, hogy ha a babakocsiból át kell pakolni autóba, aztán megint ki, akkor alig fog aludni egy picikét. Szóval hazasétáltam vele, mentem egy jó nagy kört, így Lacus aludt egy teljes órát. Kellett is, mert itthon is még vártuk sütivel, jégkrémmel, kávéval a vendégeket. Mama nagyon sokat segített nekem. Már pénteken megérkezett, és olyan jó volt. Kicsit kiengedtem, ha sok bennem a feszültség mindig ezerrel fáj a hátam, a nyakam. Úgy látszik oda feszülök be:-D Végre szép és tiszta lakással vártuk a vendégeket, nem kellett semmi miatt szégyenkeznem. Tudom-tudom, senki sem ezt nézi, de azért mégis... nekem így jobb érzés. Sokan hoztak sütit, sósat, édeset, ettünk-ittunk, beszélgettünk még otthon vagy ötig. Csak nagyjából tudtam kivenni a részem a társalgásból, mert Laci eléggé lekötött. Mariann igyekezett rólam legombolni Öcsipókot, mert még egy nyomorult császármorzsát sem tudtam tőle megenni, pedig a Vakvarjúsok becsomagolták, ha már lemaradtam róla. Mindenkivel váltottam pár szót, ennyire volt kapacitásom. Karesz jött-ment, élvezte, hogy ő az ünnepelt. A délutáni hálaadásra nem akart visszamenni, picit fűztem, hátha meggondolja magát, de nem. Ragaszkodott hozzá, hogy ő a vendégeivel marad. Botonddal és Kolossal nagyon jól kijönnek, lényegében elnyelte őket a gyerekszoba, aztán meg kimentek az udvarra. Marika is jót játszott Bogival meg Zoéval. Nem is tudom mikor láttam három kislányt egyszerre nálunk a lakásban:-DD

Én este rémesen fáradt voltam. Még elmentem a hatos misére, ahol Miklós ministráns avatása volt. Nehéz volt figyelnem, akkor szakadt rám a fáradtság. Erről az alkalomról nincsenek képeim. Lemaradtam a közös fotóról, mert épp megállított egy kedves idős házaspár és nem tudtam elszakadni. De Előd anyukája megígérte, hogy átküldi a fotókat. Miki felnőttesen viselte, hogy az ő ünnepén csak én vagyok ott. Nem akart menni egyik testvére sem, apa meg kénytelen volt Lacit vállalni. Vittem egy nagy tálca sütit a ministránsoknak bulizni. Egy darabot sem hozott haza Miklós.

Az ajándékok nagyon nagy sikert arattak Karcsinál. Már tanultuk együtt a rózsafűzért. Egy tizedet el is imádkoztunk együtt. Minden könyvet végignézett, szépen sorban fogjuk olvasni esténként. Most az Oups a szeretet nagykövete címűt olvassuk. Ő olvassa nekem hangosan, én hallgatom. Nagyon cuki!
A 3D toll nehezen indult be, Viktor már mindent megpróbált, hol működött, hol nem. Végül kicseréltette és azóta csont nélkül működik. A versenykocka szintén Karesszel alszik az ágyban Turcsik baba mellett:-D

Turcsik babát a pszichológustól kapta Karcsi. Tömören annyi a gyerkőc gondja, hogy szorong, hogy a nagyobb és sikeres testvérei mellett ő mennyire tud megfelelni. Magát nem tartja túl sokra. Egyszerre szeretne belesimulni a családi összképbe, és szeretne mégis valamivel kitűnni, ez is feszíti. Nameg nem tudja kezelni az jót és a rosszat. Ebben nagyon végletes, próbál teljesen elzárkózni a csúnya beszédtől, az illetlen dolgoktól, a szextől, mindentől, amit ő rossznak titulál. És amit elfojt magában, az zaklatja elalvás előtt egy szörny képében, amolyan csábítóként. A pszichológus azt mondta, hogy pszichiáterhez menjünk tovább a Vadaskertbe. Hát a Vadaskertről eddig csak rosszat hallottam, senki sem ajánlotta. A gyermekorvosunkkal megbeszéltük a dolgot, hogy mi legyen, hogyan tovább.
Most megyünk egy kedves idős doktorbácsihoz, aki pszichoterapeuta. A gyerekorvosunk javasolta nekünk, hogy vele tegyünk mindenképp egy próbát.
Az első találkozás alkalmával - én is benn lehettem - az volt a beszélgetésükben nagyon szembeötlő, hogy Marikával milyen nagy fasírtban van Karcsi. Hát igen, erről én is mesélhetnék. Próbáljuk Kareszom kis lelkét emelni, emelni, emelni. Remélem sikerül megoldani közös erővel a dolgot és a zaklató szörnyet elűzzük tőle jó messzire!