Gyerkőceim életkora

2009. január 31., szombat

Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval

"Az írónőt Vermeernek Delft egyik legszebb, legtitokzatosabb lányáról készült portréja ihlette a könyv megírására. Különleges regényében az ártatlanság megrontásának és a zsenialitás árának megható történetét olvashatjuk.
A XVII. századi Delftben, ebben a virágzó holland városkában az élet megszokott rendjét semmi sem zavarta. Gazdagok és szegények, katolikusok és protestánsok, urak és szolgálók mind tudták, hol a helyük.
Így hát, amikor Griet beállt szolgálónak Johannes Vermeer festő házába, úgy képzelte, tudja, milyen szerep vár rá: házimunka, mosás és a hat gyermek gondozása. Még arra is képesnek érezte magát, hogy segítsen a művész agyafúrt anyósának, nyugtalan és ideges feleségének és a másik, féltékeny szolgálónak.
Arra azonban senki sem számított, hogy Grietet nyugodt természete, gyors felfogóképessége és gazdája művészetének őszinte csodálata ellenállhatatlanul a festő világába vonzza. Miközben részévé válik gazdája munkájának, amint egyre nagyobb lesz köztük a bizalom, úgy nő a feszültség - és a tisztes házirend fortélyos megszegése, egészen addig, míg kitör a botrány, mely városszerte nagy port ver föl.

3 kategóriában jelölték Oscar díjra Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval című regényéből készült filmet. Az operatőri munka mellett a jelmez és látványtervezés esélyes a legrangosabb kitüntetésre. A film női főszereplőjét, Scarlett Johanssont a Brit Filmakadémia már kitüntette nagyszerű alakításáért: 2004. február 15-én megkapta a "kis Oscar-t"."

Remek könyvélmény volt. Faltam. Elővenném a hímzésemet is hozzá, ami lassan másfél éve áll a fiókban... Jucus kérésére itt is van, gondolom kitalálható, hogy mi is lesz belőle:

Maria van Scharrenburg: Babaköszöntő 3.

A héten leginkább olvastam, de azért kicsit haladgattam a harmadik egérkével. Tényleg csak kicsit, de már van legalább arca is. Mutatom:

2009. január 28., szerda

Károly nap

Karcsi fiam stílusosan ünnepelte meg a mai napot. Ma, vagyis, a nevenapján megtette az első bizonytalan kis önálló lépéseket. Kb. a harmadik lépés után hatalmasat zakózott, de baromi büszke volt magára, egész nap ezt gyakorolta, a földön, az ágyon, a járókában.

Ma nagy névnapi puszit kapott a feje búbjára, ajándékot majd hétvégén próbálunk szerezni, de csak valami apróságot. Szerintem kiskönyvet fog kapni, amiben sok-sok madár van, hogy ordíthassa teljes tüdőből, hogy: GÁ-GÁ. Azért sütit sütöttem. Mákos lepény címen fut Horváth Ilona szakácskönyvében. Gyors, egyszerű. Íme:

2009. január 27., kedd

Bent Creek: A Pixie For All Seasons - Winter

Ezt még nem is mutattam, valahogy elfelejtettem. Úgy kb. 4 napi munkám van benne. Most épp pihen, mert az egeret próbálom lenyomni.
Sok helyen látom, hogy egyre többen már csak kész munkákat tesznek fel a blogjukba. Én maradok a fázisfotóknál, mert asszem nem sokat tudnék különben mutogatni:-DDD

A Pixiekém 28 ct Cashel anyagra készül, TGA fonalakkal hímezve (A Midnight eddig nagyon tetszik). Persze csak ahhoz ruháztam be ilyen drága fonalba, ahol nagyobb felületek vannak egyben. Eddig szeretek hímezni ilyen fonallal, de fura, hogy minden x-et le kell ölteni, és csak úgy haladhatok tovább.

Mind a 4 Pixike szerepel a 2009-es tervemben. Inkább úgy mondanám, hogy a sorozat megkezdését terveztem 2009-re, befejezni nem tudom mikor fogom. Egyszer mindenképp;) Ilyen együtt a 4, na melyik is lesz az enyém?;)

2009. január 26., hétfő

Karcsi puházik

Még valamikor feltette Bnepat a kérdést az 2007 októberi babázóknál az nlcafen, hogy valakinek a gyerkőce ragaszkodik-e valamilyen plüsshöz, vagy puházik-e stb. A topicra már nem írok, nem is nagyon olvasom, inkább csak rákeresek egy-egy emberkére, akire kíváncsi vagyok.

Szóval Karcsim sok szempontból más, mint a nagyok. Karcsi nem cumizott. Egész hamar rátalált az ujjára, ami azóta is igen jó barátja. Szóval Karesz ha bármi gondja van egyszerűen csak bekapja a bal hüvelykujját és máris boldog. Ha ezt fokozni akarja, akkor a Pampers pelenkacsomaghoz grátiszba kapott vizilovat is mellérakja. Hihetetlen, hogy néha milyen szottyos szerencsétlen viziló. Már kimostam párszor, de úgyis jó, újra telerakja pár liter nyállal a fiatalúr.
Ja, és Karcsinak van még egy nagyon érdekes szokása. Ha nem vagyok itthon, a ruháimat (az otthoni játszósakat) levadássza a bútorról, rájuk fekszik, az arcához szorítja őket és úgy szopizza az ujját.

Fotóm csak a vizilovas-ujjas verzióról van. Ezt is elég nehéz volt lencsevégre kapni!

Miki szülinapi zsúrja

Szombaton volt Miklóska szülinapi zsúrja. Miki két kis barátját szerette volna meghívni. Sajnos Kolosék épp nem voltak Budapesten, Benedek és a szülei meg nem tudtak eljönni Ajkáról (Bátyám és családja). Zozóval és Gergővel szerintem túl rég találkozott Miki ahhoz, hogy őket is felsorolja.Végülis őket meghívtuk, szerencsére el is jöttek! Nagyon örültem neki. Glancba vágtuk a lakást, sütöttem tortát, beszereztük a meglepetést. A vendégek sajnos kis késéssel érkeztek és nem is maradtak túl sokat, de Miki így is nagyon örült, hogy végre nem csak családi körben voltunk. A torta finom volt, az ostyát Miki választotta rá és természetesen nem maradahatott el a tüzijáték sem. Persze csak olyan tortára való tüzijátékot kell elképzelni, semmi komolyat;)

Vasárnap délután nagyot játszottunk a Beszélő Monopolyval, ugyanis ezt kapta az ünnepelt.
Az egyik menetet meg is nyerte, nagyon büszke volt magára. Egyébként jó kis játék, ajánlom minden kisgyerekesnek! Szombat estére Mara barátnőmhöz voltam hivatalos. Eredetileg vasárnap akartam menni, mert gondoltam egy rajcsúros, gyerekes szülinapi zsúr után tuti jó leharcolt leszek. De mivel a vendégek gyorsak voltak és kevesen, így még szombat este átugrottam Marához. Végre jár végig a 47-es vili, úgyhogy tényleg nem sokat kellett bkv-znom. Megnéztem Mara albérletét, ittam két pohárkával a borából (Tokaji sárgamuskotály), felfaltam egy 3/4 zacskónyi csipszet. Közben dumáltunk. Mindenről, ami eszünkbe jutott, és amit/akit érdemes volt kivesézni: pl. Krisit:-DDD Örültem, hogy elmentem, olyan jó volt találkozni és igen, lehet gyakrabban is. Hazafele irtó nagyot sprinteltem az utolsó villamosra. Hihetetlen, de rég nem futottam úgy 500 métert sprintben és nagykabátban. Elcsíptem a villamost, így éjfélre már otthon is voltam. Viktor megvárt engem ébren;) Király szombatom volt!

Félévi bizonyítvány

Sok-sok dologgal vagyok adós a blogomnak. Megint épp nincs kedvem írni, nameg amióta Karcsi fel tud mászni a bútorra, folyton ébernek kell lenni, két szememből legalább három a gyereken, hogy lássam, ha épp gond van. Szóval kevesebbet ülök a gép előtt (jóval kevesebbet), többet ülök Karcsikám mellett, ugyanis általában a bútor (ülőgarnitúra Miki szavával élve) tetején bulizunk kettesben. Ha több gyerek is ott van, akkor átmegy pankrációba a dolog, de már a legkisebb is aktívan részt vesz a buliban...

Szóval lényeg a lényeg, pénteken hazahozta Matyikám élete első bizonyítványát. Igaz, hogy csak félévi, igaz, hogy csak szöveges értékelés, de nagyon leesett az állam. Szóval a fiam kitűnő lett. Megnéztük a matek, az írás, az olvasás feladatlapot. Az olvasásban volt 3 hibája, a többi mind hibátlan. Kiváló eredményt ért el matekból, környezetből, angolból, énekből és hittanból. Szóval nagyon ügyes a kisfiam. Igyekeztünk jól megdícsérni Viktorral Matykót, remélem érezte, hogy milyen büszkék vagyunk.
Én csak az ének kiválóját érzem a saját munkámnak. Bele volt írva a bizonyítványba, hogy nagyon tiszta a hangja. Hahá!!! Nem hiába énekelek nekik annyit. Mondjuk nálunk alapban megy az ének, dúdolás, néha észre sem veszem, hogy már megint valamit dudorászok magamban. Károly ének-zenei oktatását két hete kezdtem meg. Nem fotóztam, a netről leloptam egy képet az ének könyvről.Lukin László - Lantos Rezsőné: Ének-zene 2. iskolai könyvéből tanítom a srácaim énekelni, amióta világ a világ. Ezt a könyvet még Krisitől kaptam, mikor az egyetem mellett 1 évet kalózkodtam a Kecskeméti Tanítóképző főiskola Ének szakán;) Valahogy elfelejtettem visszaadni. Nem ez a borítója, egy régebbi kiadás csücsül itthon a polcon, megjegyzem elég megviselten, dehát sokat használjuk. Karcsinak perpill a cifra palota a kedvence.
Nade visszatérve Matyira. Fura, de azokat az énekeket, amiket anno én tanítottam neki, a mai napig tisztán énekli. Az ovisakat hamisan. De ahogy elhallgattam a többi csoportban is hamiskásan énekeletek a gyerekek. Volt olyan dal, amit az évek alatt egyszerűen nem tudtam megtanulni tőle, mert mindig egy kicsit másképp énekelete. Szóval asszem az ének az én tanításom, a matekot és a környezetet Viktor kitartó munkájának és az "okos könyveknek" (MiMicsoda) köszönhtejük. Na én azokat sosem olvastam, eléggé mese-párti vagyok, így mindig apára hárult a feladat. Engem valahogy Fanyűvő és Hegyhengergető sztorija jobban foglalkoztatott, mint az elemlámpa működése vagy a dinamó, vagy teszem azt a sejt.

Csak a poén kedvéért írom le, hogy a múltkor barkóbáztam Matyi fiammal. Mondtam, hogy találjon ki egy állatot, de ne árulja el, hogy melyikre gondolt, majd én kitalálom. Próbálom szó szerint visszaadni:
-Kitaláltam.
-Élő állat (naná, hogy egyből valami dínóra gondoltam)
-Igen, élő.
-Szárazföldön él?
-Nem.
-Vízben él?
-Igen.
-Óceánban?
-Nem.
-Tengerben?
-Nem.
-Folyóban?
-Nem.
-Tóban?
-Nem.
Na még milyen víz van????? Végső kínomban:
-Patakban?
-Nem.
-Van még valami víz, amiben állat él?
-Hát végülis annyira nem is a vízben él...
-Édes fiam, én inkább passzolnék. Mire gondoltál?
-A SEJT a megfejtés, anya!

2009. január 25., vasárnap

Miki és a Mamma Mia!

Ezeket a rövid felvételeket Mara néninek küldjük!!!:-DD

2009. január 21., szerda

Nagy a lelkesedés, de kicsi a lakás...


Szóval kirakóztunk. Raktuk, keresgéltük, átraktuk, méricskéltünk. Most itt tartunk, bár az oroszlánrészét én csináltam. Aztán itt el is akadtam, mert a gyúródeszkára garantáltan nem fér ki, az étkezőasztalra szintén nem. Végül okos-Dóra megnézte, hogy a kész kép 120*80 cm. Ekkora felület van a lakásban, de csak a földön. Karcsikám meg ugye mindent szétszed. Úgyhogy elrakom a kirakónkat későbbi időkre. Akkor talán lesz egy nyugis szoba, ahol kinn állhat a padlón, itt az 53 nm-en max. a szőnyeg alá tudnám berakni...

Nem adom fel, Anitától kaptam egy 900 db-os Anne Geddes napraforgós kirakót. Na most az következik!!!

Boldog Születésnapot Miklóska!!!


Ma 4 éves középső fiam, Miklóska. Isten éltessen sokáig Kisréce!!! (most ez az új beceneve)
4 évvel ezelőtt már 2 órája megszületett. Hú, de rég is volt...
Most itthon van a fiatalúr velem, mert pénteken megyünk a perdöntő hallásvizsgálatra. Szóval lámpázunk, cseppentünk és nem megy közösségbe, hogy nehogy valami vackot összeszedjen.

Kérdeztem, hogy kiket szeretne meghívni a hétvégi szülinapi ünneplésre: Benedeket és Kolost. Benedek kizárt, hogy eljöjjön, de Kolosnál bepróbálkozunk. Illetve a szüleinél;)

Béna de vidám!


Ezt a képet apa csinálta rólunk egyik este. Előre bocsátom, hogy nagyon nem vagyok fotogén. Rém béna vagyok a képen, szerencsére Karcsi is. Mégis olyan vidám az egész, hogy feltöltöttem ide:-DDD Még a piros szemet is direkt benne hagytam. A képen jól látszik, milyen remekül sikerült a fogszabályzásom, ami kb. általános iskolás korom óta zajlott egészen az érettségiig:) Én akkor annyit kínlódtam a fájó számmal, fogaimmal, hogy egyáltalán nem félek a fogorvostól. Doktornéni mindig megdícsér, hogy bár kissé sárgák (alapszín), de jók és erősek a fogaim;)

2009. január 19., hétfő

Sárkánytalálkozó (3)

Szombaton megtartottuk esedékes sárkánytalálkozónkat Sopronban, Klaudiánál. Nagyon készültem, eleinte úgy tűnt, hogy én leszek az egyik, aki nem fog ott aludni. Nem tudom, hogy mi mindennel próbálkoztam, de Viktor eleinte hajthatatlan volt a téren, hogy egyedül legyen a gyerekekkel hétvégén. Aztán (és itt megköszönöm Szűcs Attilának a közbenjárást, bár nem is tudott róla, hogy ő indította Viktorom könyörületre) egyszercsak előállt azzal, hogy ha még szeretnék ott aludni én is a többiekkel, akkor menjek nyugodtan és maradjak. Közben bejelentkezett a mama is hétvégére, mert otthon laza 18 fokok vannak, apukám úgyis ügyel, szívesen eljön. Szóval úgy mentem el, hogy szerencsére ketten voltak a fiúkkal én nyugodtan és önfeledten élvezhettem a hétvégét.
Péntek este fél tizenkettőig sütöttem a sütit (majd felteszem a sárkánykonyhánkba a receptet), közben csomagoltam a kis megkésett karácsonyi ajándékokat. Tudom, úgy lett volna az igazi, ha hímeztem volna valamit ajándékba, de hát az én tempómmal ez valahogy számomra kivitelezhetetlen... Még gyorsan összepakoltam egy diszkrét kis pakkot, ami a többiek bőröndje mellett elég röhejesen mutatott. Naja, meg kellett tanulnom az évek során azt, hogy kevés cuccból öltözzek, hogy a többieké is beférjen a kocsiba. A gyerekeknek egyébként én is annyi biztonsági tartalékot bepakolok, hogy néha Viktor haja égnek áll. Beraktam az aktuális hímzéseim, sajna nem túl sokat és bedőltem az ágyba.
Másnap reggel alig bírtam életet lehelni magamba. Hezitáltam, hogy mossak-e hajat vagy sem. Végül a csajok jelezték sms-ben, hogy elindultak. Nekünk laza fél óra szokott lenni Mariannéktól az út, úgyhogy nem álltam be a zuhany alá. Köd is volt, kocsit is kellett tisztogatni, úgy 1 óra alatt futottak csak be. Aztán átvettem a volánt Sopronig. Mariann szerintem örült, hogy megszabadult a kötelezettségtől. Rohadt jó a Fordjuk, hihetetlen, hogy milyen gyorsan gyorsul, hogy mennyire könnyedén megy még 130-nál is. Az Opelünk nem szoktam ennyire hajtani, de itt észre sem vettem, mert nem jelzett a szokásos enyhén erőlködő motorhang, mint a mienknél. Egyébként tényleg óvatosan vezetek, de ennek legfőbb oka, hogy általában három kismókusért felelek a hátsó ülésen:) Szeretek vezetni, élveztem az utat Sopronig. Hazafelé azért kipróbálhattam én is az autóban hímzést. Nem olyan könnyű.
Szóval megérkeztünk Klaudiáékhoz Sopronba. A városnak azon a részén laknak, ahol még sosem jártam. Kicsit sajnáltam, hogy a belvárosból nem láttunk semmit, de majd legközelebb biztos belefér egy kis séta is majd, ha szép időben megyünk. Évi már ott volt, gyors istenhozott után már asztalhoz is ültünk. Állati jó volt a kaja, én 5 pontot adok. Repetáztam is rendesen!!! Volt megint ezer süti, éljenek a kilók!
Klaudiáék lakása méretekben asszem a miénkhez közelít. Tetszett, minden annyira a helyén volt. Igaz, hogy én ennyire nem szeretem a sárgát, de minden olyan vidám. Évi ezerrel fotózott, én sasoltam a gyerekszobát, hisz Klaudiáéknak is csak fiaik vannak. Azért bevallom ezt a nintendó-számítógép őrületet már előre félem. Majd írok erről is egy bejegyzést, csak legyen rá idő!
Jött a legjobb rész, végignézni mindenki hímzését, végigsimizni a kötéseket. Azokra úgy rácsodálkoztam, hogy nem is fotóztam Draconiss cuccait, csak egy kupacban. Nem merek kötésbe fogni, pedig régebben szerettem volna. Félek, hogy hasonló reakciót váltana ki Viktorból, mint Mariann urából:
-Már kötsz is?!?!
Túlzottan elapróznám magam:)
Mutogatás után felvonultunk a szobánkba. Tök jó, hogy Klaudia mamájának van egy panziója, így kényelmesen elfértünk, senkit nem zavartunk. Ettünk sütiket, ittunk mindenfélét, megvártuk a háziasszonyt, aki a csatateret eltakarította utánunk. (megjegyzem nagyon rendes kis háziasszony, én tuti hagytam volna mindent a fenébe, hogy majd holnap...) Aztán hímeztünk, kötöttünk, kinek mihez volt kedve, beszélgettünk éjfélig. Sajna én csak alig két szálat hímeztem el, mert a kezem megint szar, kicsit irigykedtem is a többiekre. Remélem nem volt túl szájmenésem és nem röhögtem szörnyen... Én imádom a többiek sztorijait. Olyan jó, hogy tényleg tök másak vagyunk mégis hasonlítunk. Valamikor becsatlakozott Klaudia férje is. Jó fejnek tűnt, állat magas pasi, király hangja van. Ha esetleg mint szakács nem boldogul, mint szinkronszínész tuti befuthatna;) Megnézte a hímzéseket. Másnap megpedzette, hogy legközelebb ő is vendégeskedne valahol. Hát azért kapott ukázt: saját hímzés mutatása a feltétele a csatlakozásnak:-DDD
Valamikor éjfél körül feküdtünk le. Én remekül aludtam, párszor megébredtem, de ez már szokásom a srácaim miatt. Reggel Mariann kólájának a szisszenésére ébredtem. A csajok pizsiben hímezni kezdtek. BESZARÁS!!!! Én ennyire még nem vagyok fanatikus. Legyek?
Gyors reggeli úgy tízkor, aztán lassanként szedelődzködni kezdtünk. Hazafele én már nem akartam vezetni. Bevallom fáradt voltam, meg szerettem volna jobban részt venni a beszélgetésben. Így Anita ragadta magához a kormányt. Én csak egy előzésnél voltam beszarva, de annyira, hogy bennem rekedt a szó. Ha Viktor vezet, valszeg kiabáltam volna, hogy fék és vissza, mert nem fogunk beférni. Egyébként két szálat még belehímeztem az úton a téli Pixiekébe. Hamar hazaértünk.
Itthon gyorsan feltöltöttem a képeket. Mama kicsit nézegette őket, és mondta, hogy ő is beszállna egy ilyen önképző körbe. Tényleg olyan jó, hogy összejárunk, hogy van egy csodás közös hobbink!!! A következő találkozó akkor nálunk lesz majd márciusban. Inkább a végén, mert az eleje nekünk tele van ünnepekkel.
Klaudia, köszönöm a csodás vendéglátást!

A képek itt vannak.

2009. január 16., péntek

Kirakózunk!


Viktorral szeretünk játszani. Néha a társashoz már túl fáradtak vagyunk. Filóztam, hogy mi lehetne jó esti program a tv-zés, olvasás, hímzés helyett, ami mellett beszélgethetünk is. Eszembe jutott a 3000 db-os nagy kirakóm, amit még anno Bálinttól kaptam.
Mindössze egyszer raktam ki, amikor még egyetemista voltam. Majd három hétig raktam szobatársaim nagy örömére. Akkoriban épp amolyan kapuzárási pánikot éltem át. Ötödéves voltam, no pasi, no munka, sok-sok para. Szerintem Mara és Krisi biztos nehezen viselhetett el akkoriban. Viszont baromi jól szórakoztak, hogy mire hazaértem pár darabot fefordítgattak, vagy az ég közepére belebiggyesztettek egy fás darabkát és várták mikor veszem észre... Néha segítettek, bár ne tették volna:-DDDD
Tegnap este elővettük, csak az volt a kérdés, hogy hol terítgessük ki a darabokat. Karácsonyra kaptam Júliától és a férjétől egy hatalmas gyúródeszkát. Na az pont megfelelt. Mivel a régi megvan, így este majd azon csinálom a sütit, ezt meg nap közben oda rakom, ahol épp nincs útban. Most csak az épület darabkái vannak felfordítgatva. Kemény munka lesz, de hatalmas élvezet,közben meg jókat dumálunk Viktorral!!! Ja, reggel Matyi is rávetette magát;)

Mirabilia: Garden Verses (1)

A héten csak ebbe böködtem a tűmet. Szeretem csinálni, de rá kellett döbbennem, hogy én a barnát és annak árnyalatait utálom hímezni. Másik gyűlöltem az ecrü. Szóval várom az élénkebb színű hajat és benne a virágokat. Még szerencse, hogy magát a nőcit nagyon szépnek találom. Várom, hogy készen legyen...

2009. január 13., kedd

Egy csík, két csík? Egy csík.


Gondoltam leírom, hogy pár napig azon izgultam, hogy nem jön meg. Karesz születése óta nagyjából 32-35 naponként kopogtatnak a "piros" napjaim úgy fél éve. Ma 40 napja, hogy nem jött meg a menzeszem. Tegnap jutottam dűlőre, nameg Viktor is kért, hogy vegyek már egy tesztet, hogy mi a helyzet. Elég minimális lenne az esélye, hogy terhes legyek, dehát sosem lehet tudni;) Szóval reggel lepisiltem egy tesztet. Egy csíkos lett. Egyszerre voltam megkönnyebbült és csalódott. Furcsa.

Azt hiszem anyámnak van igaza, aki azt mondta, hogy a nőknek két alkotóeleme van, az ANYA és a DOLGOZÓ NŐ. Valamelyik a dominánsabb. Nálam egyértelműen az első a domináns. Egy teljes napig abban a megfoghatatlan örömben úsztam, hogy talán babát várok. Nem jókor jönne, nem terveztük, nem lenne még helye, nem tudom sok dolgot hogy oldanánk meg, de mindez részletkérdés. Ha jött volna, jó helyre jött volna. Végiggondolva mindegyik babánk felborította az életünket (Miki a nagy kivétel). Matyi mindent tarolt. Ketteske az én jövőbeli terveimet borította. Karcsi pedig azt, hogy legalább 1 évig nem leszek terhes, hogy kicsit bedolgozzam magam a kórházba.
Szóval azt hiszem ki kell mondanom, hogy én még szeretnék babát és valószínűleg azért örültem annyira a lehetőségnek, mert hacsak nem csúszik be, akkor nem lesz több gyerekünk. Tudom, néha a három gyerek is sok(k), tudom, fel is kell őket nevelni, tudom, véges az energiánk, a kapacitásunk. De Viktorral megbeszéltük, hogy minden megoldható. Összebb tudjuk húzni magunkat, kevesebbet költenénk haszontalan dolgokra, valahova csak beférne egy kiságy... Nameg ahol van helye háromnak, ott elfér egy negyedik is.

Tehát örültem. Elképzeltem, hogy Karcsi nem menne bölcsibe, hogy növesztem a pocakom, hogy elmegyek az első ultrahangra, hogy bejelentkeznék Judithoz, a szülésznőmhöz. Hogy újra igazán babaszag lenne, hogy ismét szoptatnék. Nekem ezek akkora örömöt jelentettek korábban is...

De a teszt egy csíkos lett. Nem lepődtem meg, nem voltam szomorú, csak egy lehetőség megszűnt létezni.

Most kibővítem a bejegyzést, mert csak az egyik feléről írtam, hogy miért örültem volna, ha két csíkom van. Gondoltam, hogy miért könnyebbültem meg, hogy csak egy csík van, nem olyan fontos, hisz tény, de le kell írnom, mert nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy én most egy babát szeretnék bármi áron.
Szóval megkönnyebbültem is, mert a lakásunk kicsi és így is szűkösen férünk el. Megkönnyebbültem, mert az autónk 5 személyes, nemrég vettük használtan, de király és nagyon szeretjük. Végre nőnek a gyerekek, könnyebb lesz hosszabb-rövidebb időre elszakadni. Várom is meg nem is, hogy jövőre visszamehessek dolgozni. Hosszútávú terveink között az szerepel, hogy innen elköltözzünk három gyerekkel valami élhetőbb környezetbe, nagyobb lakásba, esetleg házba stb. Csak pénzünk nincs hozzá, spórolni meg néha nagyon nehéz.
Ami nagy tény, hogy Viktor nem repesne egy negyedik gyerekért, így abban maradtunk, hogy úgy 35 éves korom táján, ha még mindig szeretnék nagyon babázni megvitatjuk a dolgot újra. Hátha belevágunk mégegyszer.

Na, akkor így már kerek a történet.

Kedvenc film

Kaptam egy felkérést Melustól, hogy írjak pár sort a kedvenc filmemről. Meglepett a kérés, hiszen Melussal nem ismerjük egymást (vagy tévedek?). Mindig meglep, ha valaki olvassa a blogom, de egyben jó érzéssel is tölt el, hogy nem csak én vagyok másnál "zugolvasó" üzemmódban.

Szóval a kedvenc filmem... Sokat gondolkodtam, konkrétan 1 teljes napot. Azt hiszem a kedvenc film kategória nálam az a film, amit mindenképp meg akarok mutatni apukámnak és ami valamit elindít bennem.
Életemben három komoly meghatározó film volt.
1. Zongoralecke
2. Farinelli a kasztrált
3. Az élet nélkülem
Az első film a középiskolás éveim végén volt hatalmas élmény, a második az egyetemi évek alatt, a harmadik pedig az utóbbi években.

Ada hatéves kora óta néma. Érzelmeit zene útján képes kifejezni, neki köszönhetően tud kapcsolatot tartani a külvilággal. Ada és kislánya jövője kilátástalannak tűnik. Amikor az apja talál neki egy Új Zélandon élő férjjelöltet, és levél útján "hozzáadja" a lányát, Adának kilencéves lányával és egyetlen barátjával - a zongorájával - el kell hagynia Skóciát. A férjről kiderül, hogy egy nyers telepes, aki nem osztja újdonsült felesége zeneimádatát, és eladja a zongoráját szomszédjának, George Baines-nak. A magányos és kétségbeesett Ada mindenáron vissza akarja szerezni a hangszert. Az új tulajdonosnak azonban különös óhaja támad: zongoraleckéket akar venni Adától. A kezdeti gyanakvás, rokonszenvvé, majd barátsággá és forró, szenvedélyes viszonnyá válik.

A Broschi testvérek, Carlo és Riccardo, Bari környékén élnek. Riccardo, a középszerű zeneszerző elhatározza, hogy testvéréből híres operaénekest farag. A cél érdekében Carlot kasztrálják. A fiúnak nem marad más hátra, mint elmélyedni az éneklés világában. Ebben tanára, a nápolyi Nicola Porpora, segíti őt. Évekkel később Carlo, immár híres énekesként - Farinelli művésznéven - elhagyja Olaszországot, és Londonba költözik. Sikert sikerre halmoz, a közönség szívét meghódítja, hallgatói pedig gyakran extázisba esnek varázslatos hangjától. Következő állomása Spanyolország, ahol huszonkét évig V. Fülöp udvari énekeseként dolgozik.

A 23 éves Ann életében nincs semmi rendkívüli. Az anyja házának kertjében, egy lakókocsiban él két kislányával és férjével, aki leginkább munkanélküli - és aki egyébként az egyetlen férfi, akit valaha is ismert. Hogy eltartsa a családot, éjszakánként takarítani jár. Egy napon rosszul lesz. A kórházban az orvos közli vele, hogy halálos beteg. A fiatal nő úgy dönt, hogy nem mond el semmit a családjának, és elkészít egy listát az utolsó tíz dologról, amelyet még meg kell tennie, mielőtt meghal: gyakrabban mondani a lányoknak, hogy mennyire szereti őket - naponta többször is; kazettákon rögzíteni a szülinapi üzeneteket nekik 18 éves korukig; meglátogatni az apját a börtönben; megismerni egy másik férfi ölelését.

Szeretném megismerni Valikaa kedvenc filmjét, illetve filmjeit. Kíváncsi lennék, hogy a mai igazán fiatalokat mi mozgatja meg film terén.

Baráti ölelés...

Baráti ölelést kaptam többektől is: Évitől, Katától, Draconisstól és Delfikétől is. Köszönöm!

Ez egy jelkép, mégpedig a blog barátság jelképe. Pontosabban:
Igazából nem is jó szó rá a díj -szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban:
"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

... és küldöm minden kedves tű-, illetve blogbarátnőmnek!!! :)))
(Ezt a frappáns megfogalmazást a végére Márti-x-től loptam utólagos engedelmével)

2009. január 12., hétfő

Tejszínes aprósüti

Szombaton este készítettem. Vasárnap este már egy darab sem volt belőle. Irtó fini, könnyű elkészíteni, csak abba tört bele majdnem a bicskám, hogy a tetejét sűrített tejjel kell megkenni. Hát kenésről itt szó sem volt. Rányomtam a cuccot a tubusból és jobb híján (mert ugye a toll nem vitte a masszát) az ujjammal terítettem szét a süti tetején.

2009. január 11., vasárnap

Képek csak úgy

Itt van pár kép, amik a szünetben készültek a családról, a nagyszülőkről. Felteszem ide, hogy a szüleim is lássák.

2009. január 9., péntek

Maria van Scharrenburg: Babaköszöntő 3.

Íme, alakul az egérke. Eddig 1 heti munkám van benne. Látható, hogy villámtűt még mindig nem sikerült vennem sehol. Ha valaki tud lelőhelyet, feltétlenül szóljon. Felavattam vele az új q-snap keretem. Tök jó, hogy ilyen kicsi mintához is tudom használni. Könnyű, jó fogni, nem kellfolyton átrakosgatni, ja és nem hagy nyomot:)
Most kicsit leteszem pihenni az egeret. Tegnap este betáraztam a második Mira nőcihez a cérnákat a táskámba. Ma este már azt fogom hímezni. Már alig várom!!!

Karcsi autózik

Ezt meg kell mutatnom! Vagy egy fél órán át játszott így Karcsi. Csak tanul valamit a tesóitól:)

2009. január 8., csütörtök

Szerzemények, ajándékok

Mutatok jó dolgot is. Íme a sok-sok gyöngyöm és üvegdíszem a Mirabilia csajszikhoz. Van még kreinik és valami spéci cérna a gyöngyök felvarrásához is. (Mariann felhívta a figyelmem, hogy hőre olvad!, szóval csak óvatosan majd a vasalásnál)
Már mutattam, hogy Anitától micsoda klassz karácsonyi ajándékot kaptam. A Mirás csomagban utazott a párja. Íme együtt a kettő:
Kaptam karácsonyra is keresztszemest. Sógornőm, Klári lepett meg ezzel a kis madaras DMC készlettel. Előnyomott, de leszámolórajz is tartozik hozzá. Ilyet még sosem csináltam.

Kell-e 2008-as összefoglaló?

Őszintén szólva nem túl sok kedvem van blogot írni az utóbbi időben. Sok dolgot kell elintéznem, úgyhogy az időm is nagyon véges és valahogy a hangulatom is kicsit rossz az egészhez. Maradjunk annyiban, hogy jó, hogy vége a 2008-as évnek. A Szalay családnak nem hozott egészség terén túl sok jót. Azt hiszem a sors csak minket kímélt meg, mármint a mi kis öt fős családunk (leszámítva a kezem, ami valszeg nem lesz jobb, de hagyjuk, már kicsit én is unom). Apa, anya krónikus nyavajával küzd most már egész életén keresztül, mama felmondta a foglalkozás-egészségügyi félállását emiatt, húgoméknál sem sikerülne sok jóról beszámolnom, és perpill a bátyámék is azért imádkoznak, hogy a pocaklakó (kisfiú lesz) egészséges legyen. Orsi volt amniocentézisen, eredmény durván 3 hét múlva még.

Viktorék családja is sok változást tartogat 2009-ben. Talán nem haragszik meg az uram, ha leírom, hogy a 2008 volt a nagy elhatározások éve náluk. Apósom összeköltözik Szolnokon a barátnőjével. Így aztán eladták az újkígyósi házat és január vége felé költözködnek. Ha mindent elrendeztek az új lakásban, akkor megtartják az esküvőt. Nekem még mindig szoknom kell a gondolatot, holott nem is az én apukámról van szó.
Klári is elköltözik, ő Gyulán fog lakni ezentúl a barátjával, Robival. Egy ideje Robi lakását újítják fel, hogy a közös kis fészek lakályos legyen. Mi még nem láttuk, kíváncsi vagyok milyen lehet.
Szóval legutóbbi újkígyósi tartozkodásunk elég fura volt. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy utoljára csinálom ott azt, amit épp csinálok. Utoljára voltunk a kígyósi templomban, utoljára feküdtem le abban a házban aludni stb. Érdekes, de Viktor nem élte meg túl rezignáltan.

Nekünk aránylag nyugis volt a 2008-as év. Hála az égnek! Legalább ilyen legyen a 2009!!!

2009. január 5., hétfő

Könyv TOP5 2008-ban

Mariann hívott játszani. Rögtön ráharaptam. Azt hiszem nagyjából midnenevő vagyok könyvek terén. Idén viszont megesett velem, hogy befejezetlenül hagytam könyvet (vagy az tavaly volt?) Évi már olvassa, talán neki érthető, hogy miért nem bírtam végigrágni magam az utolsó 50 oldalon, ha már 400-at elolvastam. Hogy miről van szó? Tom Wolfe: Én, Charlotte Simmons.

Idén sokat olvastam, de csak ötöt emelek ki. Egy nagyon kilóg, azért tettem bele az ötbe, mert legalább tíszer vágtam a sarokba, hogy ez az ember idióta. Gondolom egyértelmű, hogy melyik lesz ez az 5 közül.

Ja, Fantasy 2008-ban valahogy kimaradt:( Na majd idén!!!


1. Wass Albert: A Funtinelli boszorkány
Továbbra is tartom, hogy Wass Albertnek minden szavát el kell olvasni, nem lehet amolyan ránézésre, gyorsan olvasni. Amióta több könyvét felfaltam, szeretnék kis házban akár az erdő szélén élni, szeretném "hallani" a csendet. Egyébként mindkettőtől rettenetesen félek, mégis vágyom rá. Valahol az is hihetetlen, hogy ez a férfi a női lelket ennyire jól tudja ábrázolni.






2. Jókai Anna: Ne féljetek!
Érdekes könyv volt. Az öregedésről szól, arról, hogy ki hogyan éli meg. Miközben Karcsit szoptattam, úgy olvastam. Volt, hogy annyira belefeledkeztem, hogy Karcsi már rég aludt én meg csak lapozgattam tovább:)








3. Szabó Magda: Für Elise
Érdekes, de ennek a könyvnek kétszer álltam neki. Mindkétszer a fogorvosnál ültem csak két év kihagyással. Hogy először miért tettem le? Nem tudom. Annyira magával ragadó Szabó Magda stílusa, most már azt mondom, hogy szabályosan letehetetlen.







4. John Updike: Párok
Ezerszer láttam a szüleim polcán kicsi koromban. Naná, hogy a borító miatt levettem és megpróbálkoztam vele. Beletörött a bicskám. Felnőtt (?) fejjel igen érdekesnek találom. A párkapcsolatok nyitottságáról, az erkölcsről, a szerelemről szól. Elég szabadszellemű könyv, néha túlontúl részletező.






5. Dr. Csernus Imre: A nő
Elolvastam. Maradjunk ennyiben. Iszonyat megcsömörlött embernek tartom dr. Csernust!









Kire lennék kíváncsi?
Évire, Delfikére, Csédórára, Henire, Nórira.

2009. január 4., vasárnap

2008-as munkáim


Többek blogján is láttam, hogy csokorba gyűjtötték a 2008-as munkákat. Na gondoltam, egy ilyen montázs nekem is kell. Nekiálltam összeszedegetni a fotókat és egész meglepődtem, hogy milyen sok képet fejeztem be idén, pedig eleget volt tropa a kezem, hogy inkább olvassak, tévézzek, pihenjek. Szóval itt egy elég béna montázsba összegyűjtött 2008-as termés. Csak a Helene Tran és a Gésa kép lógott át 2007-ről.

2009. január 1., csütörtök

Boldog Új Évet Kívánok!

Minden évben kapunk jó sok sms-ben kedves üdvözletet, idétlen rigmust a rokonktól, ismerősöktől, barátoktól. Idén ezt a gyöngyszemet meg kell osztanom veletek. Viktor egyik barátjától érkezett:

Itt van a szilveszter, vége az évnek, kell a zsíros kocsonya, vörösbor a bélnek. Hopp, ott egy kismalac, rálép egy kekszre, vegyél rá valakit az orális szexre! BUÉK!

Kívánok mindenkinek én is Boldog Új Évet!