Gyerkőceim életkora

2009. január 8., csütörtök

Kell-e 2008-as összefoglaló?

Őszintén szólva nem túl sok kedvem van blogot írni az utóbbi időben. Sok dolgot kell elintéznem, úgyhogy az időm is nagyon véges és valahogy a hangulatom is kicsit rossz az egészhez. Maradjunk annyiban, hogy jó, hogy vége a 2008-as évnek. A Szalay családnak nem hozott egészség terén túl sok jót. Azt hiszem a sors csak minket kímélt meg, mármint a mi kis öt fős családunk (leszámítva a kezem, ami valszeg nem lesz jobb, de hagyjuk, már kicsit én is unom). Apa, anya krónikus nyavajával küzd most már egész életén keresztül, mama felmondta a foglalkozás-egészségügyi félállását emiatt, húgoméknál sem sikerülne sok jóról beszámolnom, és perpill a bátyámék is azért imádkoznak, hogy a pocaklakó (kisfiú lesz) egészséges legyen. Orsi volt amniocentézisen, eredmény durván 3 hét múlva még.

Viktorék családja is sok változást tartogat 2009-ben. Talán nem haragszik meg az uram, ha leírom, hogy a 2008 volt a nagy elhatározások éve náluk. Apósom összeköltözik Szolnokon a barátnőjével. Így aztán eladták az újkígyósi házat és január vége felé költözködnek. Ha mindent elrendeztek az új lakásban, akkor megtartják az esküvőt. Nekem még mindig szoknom kell a gondolatot, holott nem is az én apukámról van szó.
Klári is elköltözik, ő Gyulán fog lakni ezentúl a barátjával, Robival. Egy ideje Robi lakását újítják fel, hogy a közös kis fészek lakályos legyen. Mi még nem láttuk, kíváncsi vagyok milyen lehet.
Szóval legutóbbi újkígyósi tartozkodásunk elég fura volt. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy utoljára csinálom ott azt, amit épp csinálok. Utoljára voltunk a kígyósi templomban, utoljára feküdtem le abban a házban aludni stb. Érdekes, de Viktor nem élte meg túl rezignáltan.

Nekünk aránylag nyugis volt a 2008-as év. Hála az égnek! Legalább ilyen legyen a 2009!!!

3 megjegyzés:

  1. Azért abba ne hagyd a blogolást, mindig kíváncsian várom az írásokat! Hiányoznál...
    Remélem ebben az évben már nem lesznek gondok az egészséggel, vagy legalábbis kevesebb. Mindkét tesód családjának szorítok, remélem jól fog alakulni végül minden!

    VálaszTörlés
  2. Kár, hogy nincs kedved mostanában írogatni, nagyon szeretem az írásaidat (még ha ritkán is kommentezek).

    Képzeld, a férjem húga (a sógornőm ugye :D:D) szintén babát vár, az elsőt, és dec elején végezték el rajta is az amniocentézist, mert állítólag nem fejlődött rendesen a bébi, és a szívénél is láttak valami gyanúsat. 3-szor szúrták meg szegényt, mert mindig bemozdult a baba. Tegnap lett eredmény, miszerint makk egészséges a bébi, kislány lesz, és semmi baja. Szóval kívánom ugyanezt a bátyádéknak!! (mondjuk rohadtul nem értem, hogy egy huszonakárhány hetes kismamán minek ilyen viszonylag nagy vetélési kockázattal járó vizsgálatot elvégezni, hisz úgyis meg kellene már tartaniuk, ha baja lenne a bébinek, akkor is. Na mindegy, ez csak úgy eszembe jutott. Szerintem a mai kismamákat feleslegesen idegesítik csak sokszor.

    VálaszTörlés
  3. Eltűnni nem fogok, csak úgy éreztem, hogy mivel jó dologról nem tudok beszámolni, így inkább hallgatok.

    A drukkolások jól esnek nagyon, én is remélem hogy minden jól alakul majd...

    Heni! Éljen a jó eredmény! Én ráadásul egy lánynak duplán tudok örülni!

    VálaszTörlés