Félévi bizonyítvány

Sok-sok dologgal vagyok adós a blogomnak. Megint épp nincs kedvem írni, nameg amióta Karcsi fel tud mászni a bútorra, folyton ébernek kell lenni, két szememből legalább három a gyereken, hogy lássam, ha épp gond van. Szóval kevesebbet ülök a gép előtt (jóval kevesebbet), többet ülök Karcsikám mellett, ugyanis általában a bútor (ülőgarnitúra Miki szavával élve) tetején bulizunk kettesben. Ha több gyerek is ott van, akkor átmegy pankrációba a dolog, de már a legkisebb is aktívan részt vesz a buliban...

Szóval lényeg a lényeg, pénteken hazahozta Matyikám élete első bizonyítványát. Igaz, hogy csak félévi, igaz, hogy csak szöveges értékelés, de nagyon leesett az állam. Szóval a fiam kitűnő lett. Megnéztük a matek, az írás, az olvasás feladatlapot. Az olvasásban volt 3 hibája, a többi mind hibátlan. Kiváló eredményt ért el matekból, környezetből, angolból, énekből és hittanból. Szóval nagyon ügyes a kisfiam. Igyekeztünk jól megdícsérni Viktorral Matykót, remélem érezte, hogy milyen büszkék vagyunk.
Én csak az ének kiválóját érzem a saját munkámnak. Bele volt írva a bizonyítványba, hogy nagyon tiszta a hangja. Hahá!!! Nem hiába énekelek nekik annyit. Mondjuk nálunk alapban megy az ének, dúdolás, néha észre sem veszem, hogy már megint valamit dudorászok magamban. Károly ének-zenei oktatását két hete kezdtem meg. Nem fotóztam, a netről leloptam egy képet az ének könyvről.Lukin László - Lantos Rezsőné: Ének-zene 2. iskolai könyvéből tanítom a srácaim énekelni, amióta világ a világ. Ezt a könyvet még Krisitől kaptam, mikor az egyetem mellett 1 évet kalózkodtam a Kecskeméti Tanítóképző főiskola Ének szakán;) Valahogy elfelejtettem visszaadni. Nem ez a borítója, egy régebbi kiadás csücsül itthon a polcon, megjegyzem elég megviselten, dehát sokat használjuk. Karcsinak perpill a cifra palota a kedvence.
Nade visszatérve Matyira. Fura, de azokat az énekeket, amiket anno én tanítottam neki, a mai napig tisztán énekli. Az ovisakat hamisan. De ahogy elhallgattam a többi csoportban is hamiskásan énekeletek a gyerekek. Volt olyan dal, amit az évek alatt egyszerűen nem tudtam megtanulni tőle, mert mindig egy kicsit másképp énekelete. Szóval asszem az ének az én tanításom, a matekot és a környezetet Viktor kitartó munkájának és az "okos könyveknek" (MiMicsoda) köszönhtejük. Na én azokat sosem olvastam, eléggé mese-párti vagyok, így mindig apára hárult a feladat. Engem valahogy Fanyűvő és Hegyhengergető sztorija jobban foglalkoztatott, mint az elemlámpa működése vagy a dinamó, vagy teszem azt a sejt.

Csak a poén kedvéért írom le, hogy a múltkor barkóbáztam Matyi fiammal. Mondtam, hogy találjon ki egy állatot, de ne árulja el, hogy melyikre gondolt, majd én kitalálom. Próbálom szó szerint visszaadni:
-Kitaláltam.
-Élő állat (naná, hogy egyből valami dínóra gondoltam)
-Igen, élő.
-Szárazföldön él?
-Nem.
-Vízben él?
-Igen.
-Óceánban?
-Nem.
-Tengerben?
-Nem.
-Folyóban?
-Nem.
-Tóban?
-Nem.
Na még milyen víz van????? Végső kínomban:
-Patakban?
-Nem.
-Van még valami víz, amiben állat él?
-Hát végülis annyira nem is a vízben él...
-Édes fiam, én inkább passzolnék. Mire gondoltál?
-A SEJT a megfejtés, anya!