Gyerkőceim életkora

2012. február 28., kedd

Monaldi - Sorti: Imprimatur


"Róma, 1683. szeptember 11.
A város lakói aggódva várják a híreket Bécs felől, ahol a török seregek a katolikus világ utolsó fellegvárát ostromolják. Eközben egy római fogadóban gyanús körülmények között meghal egy férfi, és a vendégeket pestisjárvány veszélye miatt karanténba zárják. Vesztegzár alá kerül Melani apát is, a Napkirály titkosügynöke, aki elhatározza, hogy utánajár, mi áll a titokzatos haláleset hátterében. Végeláthatatlan bolyongásba kezd a Róma alatt megbúvó föld alatti járatokban, és közben olyan rejtélyek nyomára akad, amelyek nem csupán az ott lakók, de egész Európa sorsát meghatározhatják.

Az Imprimaturt Olaszországban a Vatikán nyomására betiltatták, miután rádöbbentek, hogy olyan titkokat tár fel, amelyek újraírják a 17. század Európájának történelmét. Ez a mesterien megírt thriller eddig 45 országban jelent meg, és több millió példány fogyott el belőle világszerte.

A sorozat további kötetei azóta sem jelenhettek meg Olaszországban. A világ más országaiban azonban az újabb könyvek népszerűsége is töretlen."

A sorozat első három kötetét kapta meg tőlem Viktor tavaly karácsonyra és a szülinapjára. Asszem csak az Imprimatum-on rágta át magát, de nagyon-nagyon lassan. A Secretumba belekezdett, de sosem fejezte be. Ahhoz képest, hogy az uram szereti a történelmi könyveket és micsoda hírverése volt a sorozatnak, nagyobb sikert vártam volna. Végig éreztem, hogy el kell olvasnom azért, hogy tudjam, tényleg ennyire élvezhetetlen-e.
Nem szeretem a történelmi könyveket. Mindig zavar, hogy annak ellenére, hogy töriből felvételiztem, annyira hézagos a tudásom. Persze a könyvben szereplő nevek azért sorra visszaköszöntek homályos tudásomból:-D
Nade a könyvre visszatérve. Lassú. Nekem néha túlzottan lassú és feleslegesen részletes volt. Néha kicsit untatott, de szerencsére az uncsi részeket gyorsan felváltotta valami esemény. Kellett vagy 150 oldalt olvasnom, mire végre kezdett összeállni a kép. A sok név, a sok részletes leírás valahogy tényleg hátráltatott abban, hogy igazán kíváncsi legyek. Aztán mikor végre már lassan-lassan összeállt a kép, kezdett minden a helyére kerülni a megoldása olyan csapnivalóan lelombozó és bocsánat de sz@r volt, hogy csalódottan tettem le a könyvet. Ha már minden ennyire hihető, ennyire megalapozott volt, akkor a megoldás nem lehet ennyire "mágikus". Szerintem!
Bizonyos alakok kifejezetten irritáltak benne. Zavart, hogy senkivel sem tudtam rokonszenvezni, még a mesélővel sem tudtam azonosulni.
De a történelmi része, a királyi ház intrikái és cselszövései, a pápák körüli botrányok, a kereskedelmi, hatalmi összefüggések nagyon tetszettek. Ezért mindenképp érdemes volt elolvasni a könyvet. Olyan emberi volt! Most kéne törit tanulnom, talán már látnám az összefüggéseket jobban. Nekem anno csak lógtak az évszámok a fogasokon, néha sikerült egy-egy eseményt mellé párosítani, de hogy mondjuk azzal párhuzamosan milyen más esemény zajlott Európában, vagy a világban, na az már teljesen megtanulhatatlan volt számomra. Valahogy az egész töritudásom olyan tankönyves volt. Őskor a 25-74 oldalig és így tovább:-D Gáz! Akkor nem érdekelt! Még szerencse, hogy egy kemény tételt húztam a töri szóbelin: A felvilágosodás kori művészetek. A vizsgáztatóval Didero, Voltaire műveiről beszélgettünk a Francia enciklopédiáról, a panteizmusról és egyebekről. Szerencsére az irodalom ment:-D

Lépcső, II. felvonás, 1. nap

Ajkán vagyok a 4 gyerekkel. Viktor őrzi otthon a lakást, amíg a lépcsősök dolgoznak. Mint azt a bejegyzés címe is mutatja, már a második fázisba léptünk. A mai napon elbontották a régi lépcsőt, felrajzolták a falra a készítendő lépcsőfokok helyét, a legalsó kettőt és a pihenőt már ki is öntötték gipszbetonból. Már rutinosan pakoltunk össze az újabb felfordulásra, de mivel esély sem volt arra, hogy Marikával otthon bekkeljük ki a nappalokat (na meg hely sem volt hatunknak az alsó szinten), így eredeti tervek szerint a két kicsivel Ajkára jöttünk volna. A terv maradt, csak 4 gyerekkel érkeztem, mivel a srácok mind össznépi dögrováson vannak. Ma Miki be is fizetett Sumamedre olyan cefetül van. Nap közben is lázas, alig eszik, levert, elfekszik, sokat alszik. Matyi is lázaskodott két napott, ő van a legjobban. Karcsi estére lesz masszívan lázas, remélem megússza antibiotikum nélkül, mert ő nemrég kapott. Mi ez a folytonos betegeskedés? Ja, és apa hívott, hogy ő sem érzi jól magát. Ennyit a múlt hétvégi játszóházról. Most már tényleg tartom magam ahhoz, hogy a játszóházból mindig hazahozunk valami szar nyavaját. Többet télen nem megyünk, akárhogy könyörögnek!
Már egyik sem megy a héten suliba. Miki jövő héten is marad még egy keveset itthon. Rákérdeztem tanító nénire, hogy ugye még nem kell évet ismételni, de tényleg rengeteget volt beteg Mikci:(
A lépcső viszont jól halad, ha minden jól alakul, akkor csütörtök délben végeznek a lépcsősök, utána jöhet a hidegburkoló, aztán az asztalos.

2012. február 26., vasárnap

Lépcső, I. felvonás. 3. nap (I. felvonás vége)

Tegnap kettő körül elmentek a kőművesek. Immáron készen van a wc új bejárata. Mutatom milyen szép az új ajtó, ami még pácolásra vár. Majd valamikor az is sorra kerül.
Na meg egy bónusz kép arról, hogy milyen vastag por fedett mindent. Tegnap délután gőzerővel nekiláttunk takarítani. Nagyjából már minden elfogadható. Ma meg rendbe kell vágni az alsó kupiszobát, mert keddtől ott fog csövezni apa a két naggyal. Én a kicsikkel Ajkára menekülök, mert még a nappali szintjére sem lehet majd menni. A nagyok a suliból nem hiányozhatnak. Miki amúgy is annyit beteg, hogy szerintem a tavalyi évet is bepótolja, egyébként most is épp beteg, talán szerdán már megy suliba. A három lázmentes napot kivárjuk.
Na majd kérem Viktort, hogy fotózza a napi helyzetet, én is kíváncsi vagyok, hogy készül a gipszbeton lépcső:-D

2012. február 25., szombat

Lépcső, I. felvonás. 2. nap



Kitartunk! Köszi mindenkinek a bíztatást! Hamarosan vége, Laci bácsi szombat délutánt jelölte meg:-D
2. nap! Mindent vastag réteg por borít. Az a fajta, amitől ragadsz és folyton kezet kell mosnod.
Vajon milyen lehet egy kőműves tüdeje?!?!

2012. február 23., csütörtök

Lépcső, I. felvonás. 1. nap





Egy nap után ilyen a lakás. Most a kőművesek vannak itt. Laci bácsi és fia. Nagyon jó szakik szerintem, bárkinek tudom ajánlani.
Feladatuk, hogy kivegyék a wc ajtaját, helyét befalazzák, kamrát elbontsák, a kamra régi oldalából nyílik a wc új ajtaja. Félkészen állunk.
Minden porban úszik. Karcsi csak ennyit kérdezett, mikor csütörtökön hazaérve az oviból ez a látvány fogadta:
-Miért csináltátok már megint ezt a lakásunkkal, anya?
Ja, van segítségem is. De a tegnapi nap Anikó barátnőmnél húztuk meg magunkat, ma meg plázázni megyünk.

2012. február 21., kedd

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei


Komoly elmaradásom van könyves élménybeszámolók terén. Kezdem a legrégebbivel. Lehet rövid leszek, mert Marika bármikor rázendíthet. Csodálom, hogy még alszik én meg nyugiban itt netezgethetek.
A könyvet Viktor kapta tőlem karácsonyra. Főképp a hatalmas hírverésnek köszönhetően, a benne található eszméletlen képek miatt és persze azért vettem meg, mert szeretjük az X-men-t és a hozzá hasonló agyament történeteket.

A történet összefoglalása:

"Egy rejtélyes sziget …
egy elhagyott árvaház …
izgalmas, megindító és csodálatos történet.

Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek.

Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát, aztán egy lány, aki a csupasz kezében hordozta a tüzet. Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak és egy lány, aki úgy járt, hogy a lába nem érintette a földet. Olyan könnyű volt, hogy madzagot kellett kötni a derekára, hogy el ne repüljön.

És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár.

Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek."

Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.
Különleges, misztikus történet, X-men és Harry Potter a negyvenes évekből... A fiatal szerző első könyvét az amazon.com máris beválasztotta 2011 legjobb könyvei közé.

"Izgalmas, különös, megindító első kötet. A fényképek és a szöveg pompás összhangja felejthetetlen történetet teremt."
John Green, az Alaska nyomában és a Paper Towns New York Times Bestseller-írója

„Ez a könyv messze több, mint különleges”. Riggs izgalmas, meglepetésekkel teli bámulatos regénye megtette az első lépést a mozi felé.”
People

„Akik a következő Harry Potter könyvet keresik, valószínűleg ezt a regényt fogják olvasni.”
CNN.com

„David Lyncet idéző képzelőerő, gazdag és hátborzongató részletesség jellemzi a filmrendező és forgatókönyvíró Ransom Riggs első regényét.”
Entertainment Weekly

„Rendkívül fordulatos, sajátos hangulatú regény, tele meglepetésekkel és furcsa régi fényképekkel. Nem csak a fiataloknak élvezetes és szórakoztató.”
amazon.com

„A szerző elképesztően ügyesen használja fel a régi fényképeket, hogy az olvasó képzeletével játsszon, miközben folyamatosan feszesen tartja a történetet! Riggs kezében a vizuális művészet elegáns eszköz, amely erősíti a könyv üzenetét.”
The Globe and Mail

„Ransom Riggs első regénye egyedülálló könyv. Különleges, mert izgalmasan társítja a furcsa régi fényképeket (amelyek közül csak néhányon végeztek apróbb módosításokat) az izgalmas történettel. A szerző remek írói vénája és egyéni látásmódja teszi igazán figyelemre méltóvá a könyvet. Újra bebizonyítja azt, amit az olvasók tudnak: a könyv az álmon túli kalandok kapuja.”
Stainless Steel Droppings

„Ez az Év Könyve díj jelöltje!”
Shelf Unbound

Ennyi dicshimnusz után számomra valahol szinte érthetetlen volt, hogy miért nem vagyok elájulva, hiszen nagyon szeretem az elkattant történeteket. Nem volt rossz az alapsztori, sok jópofa szereplő volt benne, érdekesen szőtte a szerző a sztorit. Nekem viszont nagyon elnagyoltnak tűntek a szereplők jellemükben. Olyan kevés személyeset kaptunk róluk. Hiányzott. Csak zakatolt a cselekmény, nem volt benne egy kis pihenő, ahol valami a lelket is megmelengeti. Vagy ha volt, túl rövidre szabta a szerző.

Az időhurkos megoldás tagadhatatlanul zseniális. Nagyon folytatás szaga van!

Szerintem maga az X-men sztori érdekesebb és lenyűgözőbb. Nem lenne hiányérzetem, ha ezt a könyvet kihagytam volna a sorból.

2012. február 20., hétfő

Szuper hétvégém volt

Szombaton utaztam egy nagyot. Szombathelyre. Egy ideje levelezgetünk Klaudiával, aki megkérdezte, hogy volna-e kedvem menni a szombathelyi lányokhoz keresztszemes találkozóra. Volt. Egyeztettünk, hogy neki melyik hónap a jó, aztán én is kértem kimenőt február 18-ra az uramtól. Szerencsére minden további nélkül elengedett, mivel már teljesen lazán tudja terelgetni a kis bandánkat. Na jó, azért délutánra volt egy kisebb akció, amihez be kellett vonni Zsuzsit, a bébiszitterünket is, mert Marika alvásidejében kellett Mikit szülinapi buliba vinni. De Zsuzsi is szerencsére ráért, sőt tovább is maradt, mint amit kértünk, Karcsi ugyanis minden rábeszélőképességét bevetette. Sőt, még Marika is csábította Zsuzsit, ahogy az uramtól hallottam.

Szóval tízkor felpattantam a szombathelyi IC-re. Utaztam laza 3 órát és már ott is voltam. Közben meg olvastam Szabó Magdától az Ókút című könyvet. Ma sem tudom mivel tud annyira elvarázsolni, hogy egyik oldalon nevetek, a másikon sírok. Nagyon szeretem továbbra is a könyveit, jó választás volt az útra az Ókút. Olvastam benne valamit, ami nagyon-nagyon tetszett most. Na majd ha megírom a könyvbeszámolót, akkor megpróbálom azt is szavakba önteni. (bár van vagy 4-5 könyvélmény elmaradásom is itt a blogon) Az állomáson vettem a fiúknak fociskártyát, mert a két kisebbik fiam gyűjti. Lassanként befutott Jucus is, aztán Klaudia is Sopronból a fiával, Patrikkal. Tettünk egy kis kitérőt Jucusékhoz, mert még teljes gőzzel egy ajándékon dolgozott. Így aztán végignéztük felhalmozott készlet, cérna, anyag és egyébb cuccait. Ha nem lett volna olyan drága a vonatjegy, akkor valamit biztos elhoztam volna magammal, de így megálljt parancsoltam a hörcsögömnek. Egyébként erre fájt nagyon a fogam:Az állomásra kijött elénk Mannamari is. Az ő blogját még a HAED blog-ot nézegetve találtam meg, szóval megvolt a második ismeretlen ismerős. És itt kell, hogy megjegyezzem, hogy ő az egyetlen ember, akinél készen láttam a Ralina-féle hímzős táskát. Rengeteg kezdeményt láttam, már, de teljesen készet még soha! Fotóztam is a csodát! Íme:A plázában már gyülekeztek a lányok, megismerkedtem a szombathelyi maggal. A mostani találkozóra sajnos nem mindenki tudott eljönni. Az első hímzésmutogatások és fényképezések alatt én még a gyrosomat ettem az asztal végén (már háromra járt az idő én meg csak reggeliztem kora reggel), úgyhogy arról lemaradtam, de irtón féltem, hogy valaki hímzését lecsöpögtetem, vagy zsírozom. Azért Mókát megkértem, hogy vegye nekem elő ismét a munkáit:-D, de azokat sajnos nem fotóztam. Befutott Évi és Karesz is enyhén idegesen, mert az autójukkal valami gond volt. Hazaúton autó be is adta a kulcsot, remélem nem lett semmi igazán komoly gond.
Párat fotóztam csak, mutatom is őket:

Mannamari házikós képe
Mannamari terítője
Közös project: Kati, Mannamari, Móka, Jucus házikói
Klaudia Titániája
Klaudia Lanarte rózsája, ami elvileg anyósának készült:-D
Évi MP képe
Évi babaköszöntője a kisunokájának
Évi magnóliájaÉvi elmaradhatatlan Pink Rose-a. Remélem egyszer látom készen is.

Már csak itthon jöttem rá, hogy az embereket nem is fényképeztem. Gáz. Na majd valakitől lopok egy közös képet, amin mindenki rajta van. Beszélgettünk, ittunk, sütiztünk. A közös hobbi mindig ad témát. Klaudia otthon szekrényt takarított, most épp felhalmozott anyagkészletétől válik meg. Én egy szép darab Hubert vászonnal értem haza. Klaudia a blogjára fel is tette a vágyott Dim képeit finom utalásféleképpen. Na jó, nem is, de ezt nem bírtam kihagyni!:-DD
A társaság hat körül szétszéledt, minket Jucus kifuvarozott az állomásra, aztán feltettem Klaudiáékat a soproni vonatra én meg beültem az IC-re. Fél tizenegykor itthon is voltam. Fáradt voltam, de lelkes. Köszi lányok a szép napot és az élményt!
Vasárnap hímeztem is az orosz hölgyet, de a vonaton annyit gondolkodtam, hogy végül egy másik megkezdett munkámnak álltam ma neki. Most lelkes vagyok, remélem jó dabarabot fogok vele haladni. De mutatni ezt nem tudom;)

Vasárnap pedig családi programot terveztünk. Az Elevenparkba mentünk. Vettünk családi jegyet és 10-kor már ott tobzódtunk a parkban. Minden gyerek nagyon élvezte, a legkisebb a végén már teljesen önállóan akart mászni, csúszni, menni, pedig egyre nagyobb volt a tömeg. Azt hiszem mindent kipróbáltunk, vagy 3 órát töltöttünk a parkban. Este mindegyik gyerek bedőlt az ágyba. Igazából mindig parázok az ilyen helyeken, hogy valami baj történik a skacokkal, a másik gondom meg az, hogy a játszóházazás után garantáltan valaki beteg lesz (általában hányós-fosós szarral). Na remélem senki sem fog kidőlni, mert csütörtökön jön a kőműves, és megindul a lépcsőproject. Húzós lesz, szeretnék már túllenni rajta.

2012. február 14., kedd

Csupakéz!!!!


Még tavaly ígértem meg legkisebb fiamnak, hogy ha ő is jár oviba, akkor kikölcsönzöm neki a Csupakéz jelmezt. A gyerek nem felejtett, év közben is jó sokszor megkérdezte, hogy ugye nem fogjuk elfelejteni. Anya sem felejtette el, február elején lefoglaltam a Csupakéz jelmezt. Ma elmentünk érte, mert bár Karcsi beteg, de holnap csak a farsangra délelőtt két órácskára beugrunk az oviba.

Nem tudom hányan ismerik a mesét. Sajnos a Cartoon Network-öt megvonta a T-Home csapata tőlünk, így mostanában nem tudunk Ben10-t nézni. Pedig még én is szerettem, különösen a kamasz Ben, Gwen és természetesen Kevin kalandjait. Én mindig Kevinnek drukkoltam, állatira tudtam heccelni a fiúkat ezzel. Miki még azt is megkérdezte, hogy : -Ugye anya nem szereted jobban Kevint, mint apát?:-DD
Naszóval, lényeg a lényeg, Ben a kisfiú 10 féle idegen lénnyé (UFo-vá) tud válni az órája segítségével. Az egyik ilyen lény Csupakéz. Hát most már nekünk is van Csupakezünk, aki minden ruháját szanaszét dobálta, hogy a jelmezt felvegye hazaérkezés után. A ruhahalom is látszik a képen:-DD

Karcsi zenél:-D

Tudom, hogy ez elsősorban csak nekünk vicces, akik vele vagyunk nap mint nap, de azért felteszem ide. Az egyiken természetesen a MammaMiából énekli az Our Last Summer című nótát, a másik saját szerzemény.
Egyébként röhej, de Marika első nótája is az Our Last Summer. Egész érthető belőle az előbbi három szó eleje:-D Mit neki Kertbe ment a kiskecske, Ég a város, Lepke, szállj a tenyeremre és társai!

2012. február 12., vasárnap

Lanarte: Russian Woman (3)

Haladok, haladok! Nem olyan gyorsan, ahogy szeretném, de nálam már szinte ez is villámtempó. Szerintetek?
Meghalok a barna színektől normál esetben, de ebben a hímzésben még ezek is nagyon tetszenek. Asszem addig öltögetem, amíg teljesen készen nem leszek. Persze már bennem van a drukk, hogy látom a végét. Már megszavaztattam az urammal, hogy melyik hímzés legyen a következő (kannás RR-t befejezem, most hogy leírtam, így már tényleg szinte kötelező:-DD). Közben persze egy cseppet "csattogott" a horgolótűm is, de csak egy félkész művem van megint:-D Remélem két hét múlva már az is készen lesz. Hátha benevezem megint a hónap alkotására Barkáéknál, ahol örömmel vettem, hogy Viktorom sáljára 9 fő szavazott. Nekem ez olyan jó érzés. Nem nyerésre játszom, csak jó érzés látni a saját alkotásom a többieké között. Persze megint sapi lesz, talán magamnak, de még nem biztos. Vitorlásból készül, élvezet vele horgolni. A mintához képest kissé vékony, asszem a Mosó Masa jobb lett volna, de nekem így is nagyon bejön eddig. A képen látható három színből készül, valszeg lesz egy kisebb párja is majd:-D

2012. február 11., szombat

Miki szülinapi bulija

Idén családilag együtt tartottuk Miki szülinapját és Karcsi névnapját. Épp Ajkán voltunk, amikor Miki szülinapja eljött, így az első tortát ott szeltük fel. Miki és Karcsi nagypapát persze elcsalták Ajkán a játékboltba és szép ajándékokkal tértek haza. Nagypapát rá lehet beszélni mindenféle játékra, de én mindig mondom, hogy most már kicsiket kell kérni, hiszen sok az unoka. Hát a Star Wars-os lego nagyjából kicsi:-D Karcsi mértéktartó volt, ő ha valamit kinéz, akkor neki az jó, nem variál többet, még ha jóval a kereten belül van is az ajándék ára, mint amennyiért kérhet. Tőlünk Heroica társast kapott Miki, így már a fiainknak 3 van belőle, ehhez hozzátették Benedekét, így a teljes táblát ki tudták rakni. Voltak is nagy Heroicázások a gyerekszobában. AZóta már én is megtanultam a játékot. Szeretem, mert gyors és leginkább a szerencsén múlik, nem kell agyalni, itt a legkisebb is nyerhet. Karcsi egy hatalmas fekete autót kért tőlünk. Mercedest kapott. Nagypapa vett Marikának és Matyinak is kis ajándékot, hogy ne maradjanak meglepi nélkül. Marika autójának a kerekét még aznap kitörték a fiúk. Jellemző!

Aztán Budapesten megtartottuk Miki szülinapi buliját. 5 srácot hívott az osztályából. Nem volt limit, mert mondta, hogy csak 5 gyereket szeretne hívni, persze húztam volna egy ésszerű határt, mert Matyi buliján rendesen elfáradtunk. Előre paráztunk Viktorral, de felesleges volt, mert a 7 évesek sokkal visszafogottabban viselkedtek, pedig egyiknek sem volt itt a szülője. Bírtam a szövegüket, jópofa volt mind a 4 srác, aki végül eljött a buliba. Sajnos épp aznap esett le hirtelen az a nagy hó, így az egyik vidéki kissrác szülei nem merték bevállalni, hogy behozzák a gyerkőcöt Budapestre.
Mikinek két tortája volt. Én egy sima babapiskótás, pudingos, banános tortát készítettem, a boltban meg vettünk egy pici trüffeles zsúrtortát. Az enyémnek nagyobb sikere volt, még aznap elfogyott.
Jó volt megismerkedni a szülőkkel is. Valahogy délután, mikor megyek a srácokért, akkor az ember mindig rohan. Többek anyukájával beszélgettem már, de nem tudtam, hogy melyik gyerek tartozik hozzá:-D
Miki mindössze egy dolgot hiányolt. Senkitől nem kapott fociskártyát. Ez annyira elkeserítette, hogy végül közölte velünk, hogy nem is volt olyan jó a szülinapja. Néha olyan hálátlanok tudnak lenni a gyerekek!
Most Karcsi jelezte, hogy szeretné, ha neki is lenne bulija. Folyton sorolgatja, hogy kiket hívna meg rá:-DD