Gyerkőceim életkora

2012. február 20., hétfő

Szuper hétvégém volt

Szombaton utaztam egy nagyot. Szombathelyre. Egy ideje levelezgetünk Klaudiával, aki megkérdezte, hogy volna-e kedvem menni a szombathelyi lányokhoz keresztszemes találkozóra. Volt. Egyeztettünk, hogy neki melyik hónap a jó, aztán én is kértem kimenőt február 18-ra az uramtól. Szerencsére minden további nélkül elengedett, mivel már teljesen lazán tudja terelgetni a kis bandánkat. Na jó, azért délutánra volt egy kisebb akció, amihez be kellett vonni Zsuzsit, a bébiszitterünket is, mert Marika alvásidejében kellett Mikit szülinapi buliba vinni. De Zsuzsi is szerencsére ráért, sőt tovább is maradt, mint amit kértünk, Karcsi ugyanis minden rábeszélőképességét bevetette. Sőt, még Marika is csábította Zsuzsit, ahogy az uramtól hallottam.

Szóval tízkor felpattantam a szombathelyi IC-re. Utaztam laza 3 órát és már ott is voltam. Közben meg olvastam Szabó Magdától az Ókút című könyvet. Ma sem tudom mivel tud annyira elvarázsolni, hogy egyik oldalon nevetek, a másikon sírok. Nagyon szeretem továbbra is a könyveit, jó választás volt az útra az Ókút. Olvastam benne valamit, ami nagyon-nagyon tetszett most. Na majd ha megírom a könyvbeszámolót, akkor megpróbálom azt is szavakba önteni. (bár van vagy 4-5 könyvélmény elmaradásom is itt a blogon) Az állomáson vettem a fiúknak fociskártyát, mert a két kisebbik fiam gyűjti. Lassanként befutott Jucus is, aztán Klaudia is Sopronból a fiával, Patrikkal. Tettünk egy kis kitérőt Jucusékhoz, mert még teljes gőzzel egy ajándékon dolgozott. Így aztán végignéztük felhalmozott készlet, cérna, anyag és egyébb cuccait. Ha nem lett volna olyan drága a vonatjegy, akkor valamit biztos elhoztam volna magammal, de így megálljt parancsoltam a hörcsögömnek. Egyébként erre fájt nagyon a fogam:Az állomásra kijött elénk Mannamari is. Az ő blogját még a HAED blog-ot nézegetve találtam meg, szóval megvolt a második ismeretlen ismerős. És itt kell, hogy megjegyezzem, hogy ő az egyetlen ember, akinél készen láttam a Ralina-féle hímzős táskát. Rengeteg kezdeményt láttam, már, de teljesen készet még soha! Fotóztam is a csodát! Íme:A plázában már gyülekeztek a lányok, megismerkedtem a szombathelyi maggal. A mostani találkozóra sajnos nem mindenki tudott eljönni. Az első hímzésmutogatások és fényképezések alatt én még a gyrosomat ettem az asztal végén (már háromra járt az idő én meg csak reggeliztem kora reggel), úgyhogy arról lemaradtam, de irtón féltem, hogy valaki hímzését lecsöpögtetem, vagy zsírozom. Azért Mókát megkértem, hogy vegye nekem elő ismét a munkáit:-D, de azokat sajnos nem fotóztam. Befutott Évi és Karesz is enyhén idegesen, mert az autójukkal valami gond volt. Hazaúton autó be is adta a kulcsot, remélem nem lett semmi igazán komoly gond.
Párat fotóztam csak, mutatom is őket:

Mannamari házikós képe
Mannamari terítője
Közös project: Kati, Mannamari, Móka, Jucus házikói
Klaudia Titániája
Klaudia Lanarte rózsája, ami elvileg anyósának készült:-D
Évi MP képe
Évi babaköszöntője a kisunokájának
Évi magnóliájaÉvi elmaradhatatlan Pink Rose-a. Remélem egyszer látom készen is.

Már csak itthon jöttem rá, hogy az embereket nem is fényképeztem. Gáz. Na majd valakitől lopok egy közös képet, amin mindenki rajta van. Beszélgettünk, ittunk, sütiztünk. A közös hobbi mindig ad témát. Klaudia otthon szekrényt takarított, most épp felhalmozott anyagkészletétől válik meg. Én egy szép darab Hubert vászonnal értem haza. Klaudia a blogjára fel is tette a vágyott Dim képeit finom utalásféleképpen. Na jó, nem is, de ezt nem bírtam kihagyni!:-DD
A társaság hat körül szétszéledt, minket Jucus kifuvarozott az állomásra, aztán feltettem Klaudiáékat a soproni vonatra én meg beültem az IC-re. Fél tizenegykor itthon is voltam. Fáradt voltam, de lelkes. Köszi lányok a szép napot és az élményt!
Vasárnap hímeztem is az orosz hölgyet, de a vonaton annyit gondolkodtam, hogy végül egy másik megkezdett munkámnak álltam ma neki. Most lelkes vagyok, remélem jó dabarabot fogok vele haladni. De mutatni ezt nem tudom;)

Vasárnap pedig családi programot terveztünk. Az Elevenparkba mentünk. Vettünk családi jegyet és 10-kor már ott tobzódtunk a parkban. Minden gyerek nagyon élvezte, a legkisebb a végén már teljesen önállóan akart mászni, csúszni, menni, pedig egyre nagyobb volt a tömeg. Azt hiszem mindent kipróbáltunk, vagy 3 órát töltöttünk a parkban. Este mindegyik gyerek bedőlt az ágyba. Igazából mindig parázok az ilyen helyeken, hogy valami baj történik a skacokkal, a másik gondom meg az, hogy a játszóházazás után garantáltan valaki beteg lesz (általában hányós-fosós szarral). Na remélem senki sem fog kidőlni, mert csütörtökön jön a kőműves, és megindul a lépcsőproject. Húzós lesz, szeretnék már túllenni rajta.

6 megjegyzés:

  1. Szuper hétvégéd volt! Remélem a gyerekek megúszták a betegséget. A lépcsőhöz meg kitartást. Legalább végre az is meglesz!
    Mennyi idő alatt lesz kész?(úgy előreláthatólag)

    VálaszTörlés
  2. A fene sem tudja még. Sajnos több felvonásban fog készülni a lépcső. Először a kőműves átrakja a klotyóajtót és lebontja a kamrát (igen, ez utóbbiért kissé fáj a szívem, de a lépcsőnek kell a hely). Kamra leköltözik az alsó szintre a garázsba. Pici kamraszekrényem lesz mostantól csak.
    Aztán ha kőműves elment, akkor akár jöhetnek is a lépcsősök, akik 3-4 nap alatt elkészítik a gipszbeton lépcsőt. Annak kell durván 2-3 nap száradási idő. Utána jöhet a burkoló, aki a függőleges részeket lecsempézi. Én sötét színű lapra szavazok, Viktor világosra.
    Ha ő is készen van, akkor jön az asztalos, aki leburkolja fával a lépcsőfokok tetejét, a lépcső oldalát, elkészíti a korlátot stb. Ha mindenki szépen egymás után érkezne, akkor max.2 hét lenne, de az asztalos most rendelte meg a fát a cucchoz, az még legalább 3 hét, amíg megkapja. Szóval kissé lassú lesz az egész, remélem március végére minden kész lesz!
    Huh, nem voltam túl tömör!

    VálaszTörlés
  3. Jesszus, nyugtass meg, hogy csak te jutottal erre a kovetkeztetesre. Nem celzasnak szantam, csak szokas szerint belelkesedtem, a blogom meg olyan ures...

    VálaszTörlés
  4. szia.Örülök neki hogy megismerhettelek,és csodálhattam a munkáidat.Az meg pláne döbbenet hogy mindezt 4 gyerkőc mellett.Remélem még találkozunk.

    VálaszTörlés
  5. Örülök, hogy megismerhettelek szombaton. Gyönyörű dolgokat alkotsz a négy édes gyerkőcöd mellett.
    A vasárnapi napotok nagyon jónak tűnik a leírás és a képek alapján.

    A lépcsőkészítéshez meg csak annyit tudok hozzászólni, hogy remélhetőleg hamar olyan lesz, amit odaálmodtatok.

    VálaszTörlés
  6. Klaudia! Csak poénból írtam, de reméltem, hogy hasonló hatást váltok ki:-D

    Kati! ÉN is remélem, hogy találkozunk még, remélem a nyáron még eljutok SZombathelyre!

    Mannamari! Köszi!

    VálaszTörlés