Az utolsó kettő

Már jó ideje érlelődött a keretezőnkben, hogy váltani akar. Igazából, ha mentem hozzá, mindig panaszkodott, hogy nem megy a bolt, nincs megbízható ember, aki rendesen dolgozna nála, majd megszakad, sokszor ráfizetéses az egész. Tavasszal még csak azt mondta, hogy gondolkodnak azon, hogy kimennek Németországba, most ősszel viszont meglépték a dolgot. A férje volt nagyon rajta, ő sokáig hezitált, nehéz volt itthagyni a kis keretezős műhelyt meg a kialakult vendégkört. Végülis nem is tudom hány éve jártam már hozzá, először a Lónyay utcába, most meg a Rádayba. De remekül keretezett, irtón értett hozzá Mónika, hogy előre látta a kész képet. Én mindig rettenetes ötletekkel mentem szerintem, aztán szépen apránként átirányított valami egészen más megoldáshoz.

Múlt héten csütörtökön Mariannal tartottunk egy csaj napot. Egyébként is megbeszéltük, hogy jó lenne havonta-kéthavonta összejönni, kibeszélni minden nyűgünket, bajunkta, örömünket stb. Én meg még nem is találkoztam vele azóta, hogy anyukája meghalt. És a temetésre sem tudtam elmenni, egyszerűen irgalmatlanul nehéz valamit ekkora családnál, mint az enyém leszervezni. Találkoztunk, beszélgettünk, én próbáltam kérdezgetni őt az érzéseiről, a családjukról, hogy hogy is vannak most, mennyire nehéz azt az űrt, amit az édesanyja halála hagyott hátra elviselni. Én meg meséltem a magunk hülyeségeiről, az öt gyerekes lét vígságairól, a kamaszkor szépségéről, kicsi lakásról, idegesítő társasházról. Közben kávéztunk, pizzáztunk, kereteztettünk. Nagyon bírom, hogy annyira egy hullámhosszon tudunk lenni, jó lenne, ha az élet nem sodorna el minket egymás mellől, vagy a sok tennivaló nem koptatna ki minket a másik programjából. Végülis kevés barátom van, azokhoz ragaszkodom, úgyhogy szerintem én rajta leszek a dolgon, hogy időről-időre találkozzunk, megbeszéljük a dolgaink.

Nade ha már kereteztettünk, akkor mutatom Mónika utolsó két keretét. Kivételesen most kicsit elégedetlen vagyok. Viktor mondta (ugyanis ő hozta el a képeim), hogy nagyon szét volt szerinte csúszva a keretezőnk, mikor először ment a képekért, akkor a boltban sírdogált, kicsit szinte elküldte, hogy mondta, hogy este jöjjünk a képekért. Este meg becsomagolva az uram kezébe nyomta őket. Csak itthon derült ki, hogy sikeresen más képét csomagolta be nekem, így Viktornak másnap volt még egy harmadik köre is.

Ilyen lett a Latte:

 

Ezzel a képpel csak annyi gondom van, hogy a párját évekkel előbb kereteztettem. Naná, hogy az a fajta keret már nem volt. A paszikat kiszedte nekem Mónika a készletből, az mindkettő volt. Aztán végül mivel a kék capuccinos bögre bordó keretet kapott, így gondoltuk legyen a bordó lattés bögre kék kerettel. Csak az alsó paszi meg bordó maradt. Szerintem jobban mutatna, ha azt is lecseréltük volna kékre. Na most már mindegy. Mutatom a két MillHillt együtt.

Ilyenek lettek a tündéreim keretezve:

 

Két napig néztem, hogy valami nem jó, valami bántja a szemem, aztán rájöttem. Szerintem maga a kék paszi is kisebb lett a megbeszéltnél, de az még nem gond. Viszont a kép totál nem középen van. Lemértem. Felül 5 centi van, jobb oldalon 1,5 cm, alul és bal oldalon 2,5. A megállapodás 3 centi volt a hímzés szélétől. Nem rossz, de folyton látom, hogy nincs a helyén a hímzés. A többi része egyébként tetszik, a keret is nagyon jó választás szerintem.

Bothy Threads: Musical Whispers (5)

Visszakerestem, hogy április végén mutattam készen az összes x-szel. A napokban készültem el a kontúrozással, ami szerintem ezen kép esetén elég sok volt. Persze látványos is a változás, tényleg olyan mint egy MP kép, a kontúr keltette életre. A pasztel színek a kontúrozás után ragyognak szinte, addig olyan kis halványnak éreztem az egészet.

Még pár napot váratott magára a három szalagocska felvarrása, mert azt csak keményítés után akartam felöltögetni a hímzésre. Tegnapelőtt az is elkészült végre, most már összetekerve várja a keretezést a képecske, ami nem is lett annyira kicsi. Szerettem csinálni, de már nagyon vártam, hogy készen legyen. Végülis Lacus még pociban volt, mikor újra elővettem, aztán sokáig nem folytattam megint, de most tavasszal belehúztam és készre varrtam.

A tündérek és a nyuszika szépen sorban:

 

 

Itt vannak a csillagok és a pár gyöngy közelről:

Meglehetősen kevés időm van, amióta itthon vagyok az 5 gyerekkel. Még olyan nap is volt, hogy arra sem volt időm, hogy leüljek a gép elé megnézni, hogy van-e levelem, vagy bármi fontos, ami a postaládámba érkezett. Szóval akinek levéllel tartozom, kis türelmet még kérek, mert próbálunk belerázódni a nyári üzemmódba és mit ne mondjak, néha embert próbáló. Főképp Marika és Karcsi az, aki folyamatos igényekkel áll elő, ha fél percre leülök, nekik máris van ötletük, hogy anya a kedvükért mivel foglalkozhatna. Lacika meg növeszti a fogait. A jobb felső metsző végre kibújt, de iszonyúan sokat kínlódott vele, a kibújás előtti napon masszívan be is lázasodott éjjel, így a hőn várt Szentségimádásról is lemaradtam, mert a nyavajgós, enyhén hőemelkedéses gyereket nem akartam Matyira itthon hagyni. Még akkor sem, ha épp alvásideje van. Sebaj, jövő héten pénteken már tuti én leszek őrségben a templomban egy órát. És lemondtam egy mozizást is, amit szintén pótolni fogunk jövő héten, mert a Galaxis őrzőinek a második részére nagyon kíváncsi vagyok. Ha megint eltűnök, akkor meg az Outlander újabb része szippantott be. Tegnap elő mertem venni és nekiláttam (10 oldalt sem olvastam belőle, de olyan jó volt). Épp a redőnyösök voltak nálunk, már van szép alu redőnyünk, motoros. Gyerekek nagyon élvezik. Én is persze, mert a lakás már nagyon meleg. Fenn az emeleten már 28 fok van esténként. Lacikát bodyban és hálózsákban altatom, mert az ablak éjszaka is végig nyitva van, jár a levegő, és akkor meg elég hüsi van. De ma éjjel is 4x keltett engem, szerintem egyrészt szomjas volt, másrészt a foga is kínozza. Na lényeg, hogy várom a jobb napokat, egyszer csak belerázódunk abba, hogy itthon vagyunk mind. Bár ma épp Miki ment el osztálytáborba, jövő hét közepén Karcsi is elindul. Vasárnap már ismét teljes létszámmal futunk. Addig talán egy picit én is szusszanok.

Már nekiláttam az új hímzésnek persze. Kicsi és rajta van a listámon, amit terveztem magamnak. Igaz, hogy most a kendős hölgy következne a sorrend szerint, de hatalmas kép és nagy az anyag, nekem meg olyan kevés szabadidőm van. Igazából mostanában érzem azt, hogy -5 a szabadidőm. Nem is az, hogy nincs. Esténként ülök, ha lejöttem a gyerekektől és próbálom magam nekidurálni a hasizom gyakorlatoknak, ha már egyszer elmentem a Loveyourbelly tanfolyamra és kifizettem a díjat is. Néha megy, néha haldoklom:-D Na nem panaszkodom, inkább mutatom a képet kontúr nélkül, hogy legyen összehasonlítási alap a kész képhez.

Figyelem! Még egymillió évvel ezelőtt ezt a képet Veke Áginak ígértem. Mármint, hogy továbbküldöm a készlet maradványait. Viszont az élet elsodort minket egymás mellől, foglamam sincs róla, hogy egyáltalán olvassa-e még a blogom. Így a készletet annak küldöm tovább, aki szeretné meghímezni és hagy itt egy kommentet e-mail címmel. Fonal bőven maradt egy teljes újrahímzésre, gyöngy is, a csillagokból 1-gyel van csak kevesebb. Szalagból nem tudok küldeni, csak mutatóba egy picit, mert arra szükség volt.

Bothy Threads: Musical Whispers (4)

Mostanában ezt hímezgettem kitartóan. De valahogy mégsem haladt, így aztán félretettem a horgolt takarót és csak erre koncentráltam. Így sem sikerült rohamléptekben haladnom, de napi 2-3 szálat azért tudtam két-három naponként egy héten beleölteni.

Ilyenek a tündérkék kontúr nélkül. Legközelebb már csak készen hozom.

Bothy Threads: Musical Whispers (3)

Régen mutattam hímzést. Ezt öltögetem, ha épp van rá időm. Tegnap és ma a kék tündérkét hímeztem bele, mert adtam időt magamnak hobbira egy kicsit. Így persze a ruhák nem lettek kivasalva, és ma nem is főztem. De néha kicsit lehet talán lazulni egy anyukának is. Szóval várom a csengetést, hogy meghozták a rendelt kajám:-D És délután persze vasalok majd egy cseppet!

Egyébként ma már nagyon bánom, hogy Aidára kezdtem hímezni. Igen, ez volt mellékelve a készlethez, de most már olyan fapadosnak érzem. Kizárt, hogy a mai fejemmel ebbe bökjem bele a tűmet. (2012-ben kezdtem) Na mindegy. Szeretem öltögetni, hihetetlen, hogy milyen sok kontúr kell majd bele. Olyan, mint egy MP kép, majd csak a kontúr fogja életre kelteni.

Bothy Threads: Musical Whispers (2)

Még mielőtt osztódtam volna ezen a keresztszemesen dolgoztam. Ez is egy félbehagyott munkám volt, utoljára 2012. augusztusában mutattam róla fázisfotót. Eddig jutottam most vele, félretettem, mert ajándékok készülnek csigatempóban karácsonyra illetve szülésznőmnek, talán még szülésznek is. Majd meglátom. Lacika mellett nem sok időm van alkotni, szóval itt-ott lopok pár percet pár x-re, vagy egyráhajtásos pálcára.

A kép sajnos nem a legjobb, de vagy 10 db-ot csináltam, ez lett a legsikerültebb:-D

Bothy Threads: Musical Whispers (1)

Visszakerestem és még májusban kínlódtam azzal, hogy mit is hímezzek. Végül Viktor a Bothy Threads készletet szavazta meg. Elővettem valamikor a nyár közepén és elég sokat hímeztem bele magamhoz képest. Aztán félretettem, most már vagy egy hónapja felé sem néztem, de mivel még nem mutattam, így gondoltam dobok róla egy fázis fotót. Íme, most így állnak a zenélő tündérek:
Egyébként a pasztell színek halványsága ellenére is nagyon szeretem hímezni. Igyekszem vigyázni a mintára és az egész cuccra extrán, hogy küldhessem tovább majd Áginak. Ugye még kell, Ági?
Sokáig gondolkodtam azon is, hogy a készletben lévő aidára hímezzem, vagy keressek neki más alapanyagot. Végül maradtam az aidánál. Nem lustaságból, mert tényleg végigtúrtam az anyagjaim. Valahogy nem akartam "megbontani" a készletet, ennél a gyerekmintánál meg talán annyira nem lényeges, hogy mire is böködöm. Nekem igazából tetszik ez a krém színű anyag, nameg néha egész pihentető aidára hímezni. Most viszont itt csücsül egy ajándékba szánt Vervaco készlet, aminek az aidáját tuti kicserélem majd vászonra... és lassan neki is kéne állnom, hogy időben készen legyen.

A végén fogom csak kontúrozni. Kíváncsi vagyok, hogyan kel majd életre a kép. Ha elkészült, akkor Marika szobáját (egyben a mi hálónkat) fogja díszíteni.
Most egyébként a kannás RR-en ügyködöm. Én azt hiszem be vagyok oltva ellene, mert nagyon nyögve-nyelősen haladok csak vele. Meg az időjárás változás talán az oka, de a délutáni hímzésidőmet vagy végigalszom, vagy ha fitt vagyok áttársasozom a srácokkal:-D