Horgoljunk takarót (11)!

Hát elkészült. Május óta horgoltam újra ezt a takarót (valamikor a hőskorban kezdtem). Lényegében ez volt most a legnagyobb munkám hosszú ideje. Szerettem csinálni, még akkor is, ha ez a vastag fonalat és a 4,5-es tűt annyira nem szerette a kezem. Hamar begörcsölt tőle, igénybe vette az izületeim na! De az eredmény álomszép. Viszont akkor sem tartom meg magamnak. Folyamatosan változott, hogy kinek szeretném adni, végül úgy ősz óta tudom, hogy Zsuzsinál fog landolni. Ő vigyázott régen a gyerekeimre, amíg még Magyarországon élt. Utána meg az anyukája. Nemrég hazajött a kisfiával és azóta úgy érzem, hogy ajándékozni szeretnék valamit neki. Igaz, ez a takaró sem nem csajos, sem nem fiús, valahol a kettő között van, de hátha lesz majd a kisfia után még kislánya is.

Természetesen már kiválasztottam a következő munkát, amit horgolni szeretnék. Ebbe a közös horgolásba csatlakozom be (persze már rég lefutott, de engem nem zavar):

https://www.garnstudio.com/dropsalong.php?id=4&cid=22

Ehhez kértem karácsonyra a fonalakat. Nem azt a durván dárga verziót, amit a leírás ajánl, hanem egy olcsóbbat. Így is komoly ára lett, szóval szép karácsonyi ajándék lett belőle. A fonalakat a dobozban már fotózta nekem Viktor, de az egy másik gépen van, szóval majd az első fázisfotónál csatolom.

Ezt a takarót, amit most itt Karesz tart, csak nem engedte, hogy a feje is szerepeljen a képeken, viszont már én fotóztam. Beadtam a derekam, kértem és kaptam egy okostelefont a családomtól. Leginkább az idegesített, hogy sosincs szabad gép, hogy beszálljak a zoom-os beszélgetésekbe. Még egy kedves barátnőm is beleszállt, hogy ne a legolcsóbbat vegyem meg magamnak. Itt is köszi, Zsuzsa! Ilyet kaptam, a család választotta ki nekem. 

Egyébként este fotóztam a takarót és így is ilyen szép képek lettek. Tudom, ki kellett volna tennem egy havas faágra, vagy körülötte szép környezetet teremteni és odavetni hanyagul a kész művet, hogy jól mutasson, de ez nekem nem megy. Viszont vagy százszor megsimogattam és sok-sok szeretetet horgoltam bele:-D

Mária Jézussal

 

Ajándékba készült Jácinta nővérnek ez a kis monocrom minta. Végig éreztem, hogy valamit szeretnék adni neki az 50. szülinapjára, de nem volt ötletem. Tudtam, hogy szeret sütni - valami mennyei browniet csinál - de mégis valami személyesebbet akartam adni, mint egy sütőtálat vagy sütiskönyvet. Végül csak nekiduráltam magam egy kis hímzésnek. Szerintem nagyon szép lett. Színátmenetes DMC-vel hímeztem 40 ct-s anyagra, amit még valamikor a hőskorban vettem Ninától. A szemem majd kinéztem, úgyhogy ezt is nagyító alatt készítettem (el kéne mennem olvasószemüveget csináltatni...)
Na ezt bökögettem két napig a betegség alatt, így lettem kész, laza 3 hetes csúszással az alkalomhoz képest. De hát ugye a szándék a fontos!

A mintát a pinteresten találtam.

Hit, remény, szeretet (2)

Elkészült, de még nincs keretben. Még filózom azon, hogy az IKEA-ban vegyek neki egy keretet, vagy kereteztessem. Előbbihez idő kell, hogy elmenjek és kiválasszam, a másikhoz meg több pénz... Majd megálmodom. Szerettem hímezni, bár nagyító alatt kellett böködnöm az x-eket. Sajnos rohamosan romlik a szemem. Távolra egyre jobban látok, közelre egyre rosszabbul.
Azt hiszem ez lesz az idei egyetlen kész munkám. Semmi időm nincs hímezni nap közben, este meg már nem látom a lámpafénynél olyan jól. Öregszem, na!

Hit Remény Szeretet (1)

Mostanában ezen ügyködöm. Ajándékba készül. Illetve már rég át kellett volna adnom, de természetesen nem sikerült sem időben elkezdenem, sem befejeznem. Így aztán meg is kérdeztem Zoli atyát, hogy egy újmisés papnak meddig lehet ajándékot adni? Mondta, hogy egész évben, amikor pappá szentelték. Tehát december 31-ig még van időm a befejezésre és a keretezésre is.

A mintát itt találtam. Eredetileg anno arra szántam, hogy a saját Bibliámat borítsam be vele. Már akkor is filóztam, hogy a három szín kombinációját használjam, vagy legyen csak egy színnel készítve... Nekem valahogy az egy szín jobban bejön, de talán a saját Bibliámra majd feinflobán meghímezve a sárga-kék-piros kombinációt fogom használni.

Zoli atya nálunk volt diakónus Albertfalván. Mivel irodistaként a plébánián dolgozom, így sokat beszélgethettem vele. Kedves fiatal srác, nagyon jó látni, hogy micsoda fiatalokat kap az egyház! Ott voltam a papszentelésén is Esztergomban, ami megható volt, igazán ünnepélyes és szép, de szomorú is egyben, mivel ebben az évben az egész Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében őt szentelték csak pappá. Van 4 fiam, hátha az egyik meghallja a hívást. Én nem bánnám, de ugye nem rajtam múlik.

A negyvenedik

Ez is eljött. Hamarabb, mint gondoltam. Volt bennem némi rezignáltság a szám miatt, de keresztanyám megnyugtatott: Az ötvenedik rosszabb. Nohát, én hiszek neki:-D
Szóval 40 éves lettem július végén. Nem kértem igazából szinte semmit, csak egy nagy-nagy alvást. Így a szülinapomon Viktor szépen néma csöndben felkelt, lábujjhegyen őrizte Lacika minden rezdülését, hogy amint nyekken egyet, akkor felveszi és kifut vele a hálónkból. Viszont a telefonom benn maradt az éjjeliszekrényen és megindultak a köszöntések kora reggel. Így aztán a nagy alvás nem jött össze:-D Viszont sokan megköszöntöttek.

 

 

 

Családomtól kaptam tortát, desszertet, rajzot, sok-sok puszit és egy hímzést is, ami csodaszép. Viktor azért ezt a Riolis képet választotta, mert most pont abban az állapotban vagyok, mint a képen a hölgy. Aztán a szüleimtől meg Limara egyik könyvét kértem. Kettőt is kaptam. Bátyámtól a Lennonos filmet. Talán kevesen tudják de őrült Beatles rajongó voltam nagyon sokáig. Még ma is szívesen hallgatom a dalaikat, bár McCartney a kedvencem a 4 zenész közül.

 

És amit még mindenképp meg kell említenem, hogy kaptam egy bringát Krisi barátnőmtől. Még nem készült rólam sztárfotó, ahogy bringázom, de ami késik, nem múlik.

Mariannal is sikerült összehozni egy randit, ha már ő is 40 lett előttem pár nappal. Eljött hozzánk, együtt töltöttünk egy nyugis, semmittevős, beszélgetős napot. Olyan jó volt! Ha az ember folyton itthon gyerekezik, akkor teljesen ki van éhezve a felnőtt beszélgetésekre. Még egy hatalmas fagyikelyhezést is beiktattunk a napunkba, hála annak, hogy Lacika aludt és a két nagyobbik fiam elvállalta, hogy vigyáznak rá. Szép volt a szülinapom, na!

Megkértem Viktort, hogy készítsen rólam képet, amin normálisan nézek ki. Egyrészt sosem vagyok rajta a családi fotókon, mert én fotózok. Másrészt nagyon nehéz rólam épkézláb képet csinálni. Folyton hülye arcot vágok... Na ilyen voltam pont 40 évesen. A második képen Marika fel akarja falni a marcipán rózsámat!

 

Möbius stóla

Ezzel is elkészültem. Lényegesen több időt vett igénybe, mint azt én terveztem, de elmondhatom, hogy szinte mindig így van ez. Alultervezem azt az időmennyiséget, ami egy-egy horgolt darab illetve hímzés elkészítéséhez szükséges. Nade lényeg a lényeg, elkészült, megevett 200 gramm Gilice fonalat (a szín fantázianevére már nem emlékszem). A tetejére én még horgoltam egy karika rövidpálcát, hogy egyenletesebb legyen a zárósor. Összesen 26 sor készült, nameg a rövidpálcás sor. Közben még a színét is megkedveltem, de a kék nem az én világom, szóval biztos, hogy ajándék lesz majd egyszer valakinek, aki értékeli a saját kézzel alkotott horgolást.
Viktor készített pár képet. Sajnos a modell nem a legjobb, de csak ez volt kéznél.

Ja, egyébként szokták blokkolni az ilyen darabokat is? Ha igen, akkor hogyan?

 

 

Egy névnap margójára

Szeretek ünnepelni. Nagyon. Örömmel tölt el, ha jól kiválasztott ajándékommal az ünnepelt arcára mosolyt csalhatok. De fordítva is jó nagyon, szeretek ajándékot is kapni. Egy névnap nem nagy cucc, de idén hatalmas ajándékokat kaptam, pedig egy szép nagy sütivel is beértem volna:-D
Felteszem ide a képet, amit Viktor tegnap este fotózott rólam, mert a mama nem is látta az ajándékom.

Remek a kép, a papucs sokat emel a színvonalon!

Szóval névnapom alkalmából én egy szemüveget kértem, ami manapság baromira nem olcsó mulatság. De egyszerűen szükség volt rá, mert az előzőn már alig lehetett átlátni, olyan kopott volt. Nameg voltak szemészeti gondjaim is, így hát egy szép csütörtöki napon elballagtam az optikába, ahol megállapította a szemész szakorvos, hogy a jobb oldali szememre tehetne egy negyeddel erősebb lencsét, de szerinte nem érdemes, és igen, bár még nem vagyok negyven (már csak fél év!) de kezdek sajnos rosszabbul látni közelre. Arra is kéne egy fél dioptria. Mivel viszont a napjaim itthon telnek és azért túl sokat nem ülök gép és papírhegyek felett, így azt javasolta a dokinéni, hogy amíg nem dolgozom aktívan, addig ezt a kombinált lencsét jegeljük. Diszkréten fogalmazta meg korábbi szemüvegem leharcoltságát: ha jól emlékszem a megviselt szót használta rá. Naszóval csináltattam egy szemüveget, az árát fedje homály. Gondoltam, hogy aki névnap szinten köszönteni szeretne, az inkább ebbe szálljon bele. Ezt én gondoltam.

A szüleim viszont úgy gondolták, hogy ruha kéne ennek a lyánynak. Mert az egyetlen farmerom már olyan szépen elszakadt az ülepénél, hogy amikor végre valahára eljutottam masszőrhöz (annyira de annyira jó volt, szabályosan fellélegzett a hátam!), a két lábam szorosan összeszoírtottam, hogy ne látszódjon a hasadás. Nadehát mikor van időm nekem ruhát venni? Elfutottam én egyik csütörtökön, mikor Erzsi néni vigyázott a Lacikára. Vettem Viktornak névnapi pizsit (fél év csúszással), Marikának egy pizsit, alsógatyókat Matyinak és beugrottam egy nadrágboltba is, ahol kerek 5 perc alatt megvettem magamnak egy bársony nadrágot (egyet próbáltam fel). Otthon Viktor nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem túl igényes, kicsit válogathattam volna többet... De ha egyszer ennyire futja az időmből két szopi között. Ja, skerült vennem egy szerelemgyilkos hálóinget is, ami szoptatás szempontjából irtó klassz, mert elől gombos, de nagyjából terepszínű és hát izé, tényleg nagyon nem szexi. Miután ilyen frankón sikerült magamnak "megannyi" cuccot vásárolni, apukám úgy döntött, hogy majd inkább ők:-D Ajkán végül nem sikerült eljutnunk a boltokba, így aztán egy szombati napon villámgyorsan elfutottunk kettesben a Camponába. Szerintem nem lehet rám panasz, mert mindössze 2 boltba mentünk be, ahol az egyikben semmit nem próbáltam, a másikban meg az 5 darab közül, amit bevittem a fülkébe, hármat meg is vettünk. Ruhavásárlás kipipálva, vállon veregethetem magam. Most egy ideig semmit nem kell vennem, talán csak egy farmer kéne a szakadt helyett:-D A képen látható blúzt kaptam a szüleimtől, a nadrágot végül Viktor vállalta, az édes pöttyös kis kardigánt meg nem mutatom. Az az én bűnöm, mert nagyon tetszett és megvettem magamnak.

Ja, és levágattam a hajam. Olyan brutálisan hullott, hogy szabályosan fájt látni. Már Lacika pelusában is az én hajam volt... Viktort eléggé letörte a dolog, mert neki úgy tetszem, ha hosszú a hajam, de egyszerűen nem volt mit tenni. Most én is pomelót eszem és vitamint, hogy a szopi által leharcolt szerevezetembe visszakerüljenek a vitaminok. Lehet, hogy vasat is kéne... És növesztem a hajam. Nem tudom más hogy van vele, de én úgy megyek fodrászhoz, hogy sosincs elképzelésem. Két kérésem van: 1. ne kelljen beszárítgatni, úgy általában ne legyen vele sok macera 2. ha hosszabb a fazon, akkor össze lehessen kötni. Elég szánalmas. De még mindig az eredeti hajszínem van, sokszor kérdezik, hogy festem-e, mert olyan sötét! Nem! Viszont minden ősz hajszál masszívan világít benne:-D

Ezt a kis csomagot meg ma hozta a postás. A karácsony előtt vásárolt kecsketejes szappanokat szétajándékoztam a rokonságban. Az itthon maradt egy darab már elég picike, gondoltam feltöltöm a készletet Katbo boltjából. Persze ha már ott jártam, akkor egy pamut fonalguriga és egy hozzá való horgolótű is a kosárba került. Olyan szívmelengető a kis pakk, nem?
Egyébként teljes gőzzel horgolom az ezer éve megkezdett mőbiusz stólát. Már a harmadik guriga kék Gilice fonalnál tartok. Nagyon szeretem készíteni, pláne azért, mert hamar elő tudom kapni és belehorgolgatok párat, aztán futok tovább. Ma nem tudom, hogy mennyi időm lesz kézimunkázni, mert a mai tervem az volt, hogy lekönyveltem a 2016-os évet a társasházunknak. Most épp blogot írok, aztán hamarosan Lacika felébred és indulhatok a suliba-oviba a srácokért, Mikit meg el kell szállítanom egy szülinapi buliba is. Igazából asszem semmi időm nincs unatkozni.

Luca-S: A nyár íze keretezve

Bekaptunk egy frankó vírust, aztán síszünet jött és hazamentünk immáron gyógyultan Ajkára. Most újra itthon Budapesten. Gondoltam gyorsan mutatom, milyen lett keretezve a pillangós kép. Szerintem irtó jó lett, az uram szerint kissé erőtlennek tűnik a keret. Ez van, mindenkinek más az ízlése:-D

Luca-S: A nyár íze

Azta milyen sok bejegyzést írtam már 2017-ben! Tegnap lettem kész ezzel a hímzéssel, amit egyébként a kacskaringo.hu-ról rendeltem, mert már hímzőkészleteket is lehet venni náluk.
Nagyon szerettem készíteni leszámítva azt, hogy irgalmatlanul nehéz volt 40 ct-s anyagra készíteni 1 szállal. Eleinte próbáltam szabad szemmel, az nagyon nehéz és rémesen lassú volt, aztán végül a nagyítós állólámpám alatt öltögettem. Ez bevált, sokkal jobban haladtam. A készlethez egyébként 18-as aida volt mellékelve, de úgy éreztem, hogy ez a minta vászonért kiált. Mivel nekem nem nagyon van itthon 40-es vásznam, így rendeltem Nina boltjából halvány rózsaszín vásznacskát (is). Tényleg nagyon halványan rózsaszín, szóval jól mutatott rajta a hímzés. Már elszaladtam vele Mónikához, a keretezőhöz, mert jövő hétvégén oda szeretném adni apukámnak, hiszen az ő karácsonyi ajándéka.
Viszont mivel így igénybe vette a szemem, így úgy döntöttem, hogy nem halogatom, hanem elgaloppozok még januárban az optikába. Ott mindig kérem, hogy ne a masina, meg az optikus kislány, hanem a heti 1 alkalommal rendelő szemész nézzen meg. Szóval holnap bejelentkezem, mert úgyis a Lacika receptjei miatt be kell mennem Albertfalvára, szóval egy füst alatt letudom a dolgot. Aztán ha minden jól alakul, akkor februárra lesz egy csini új szemüvegem, ami bababiztos. Ha meg túl drága, akkor a régi szemüvegembe csiszoltatok új lencsét, aztán pont.
Nade jöjjenek még képek a kész hímzésről:

 

 

 

Figyelem! Mivel egy hímzést sem csinálok meg kétszer, ezért, aki szeretné, a maradék fonalakat és a leszámolóívet szívesen elküldöm annak, aki elsőként kéri itt egy megjegyzésben. A fonalak szerintem garantáltan elegendőek még egy alkalommal való hímzéshez.

Nagyikendő készen

Mutatom, hogy milyen lett a kész nagyikendőm.

Végül maradt benne az a majdnem barna, de inkább szürkére hajazó szín. Nem voltam lusta, elmentem a Barkába és végignézegettem a színpalettát személyesen. Még Lacit is elcipeltem magammal. Az egyik eladó csajszival végignéztük a barna színeket és megegyeztünk, hogy a lehető legjobb "barnát" választottam a netről. Vagy maga a fonal színe nem stimmelt, vagy a textúrája, ha hasonlítgatni kezdtünk. Úgyhogy újult erővel horgoltam ezt a Big Merino barnát a Morbidone fonalak mellé, de azért picit sajnáltam, hogy a kezdő barna színem elfogyott, azzal szép meleg színe lett volna az egész kendőnek.

Végül hatalmas lett. 50 sort horgoltam bele a szokásos technikával, hogy napi 3x vettem elő, csináltam bele 30 nagyiblokkot, ami nálam a 3 db egyráhajtásos pálcát jelenti. Így nem készült ki a kezem, sőt a gyakorlástól mondhatom, hogy egyre többet bírt. Ahogy haladtunk a kocsival Ajka felé karácsonyozni, még a rövidpálcás szegősort csináltam. Sikerült befejezni, oda is tehettem a karácsonyfa alá, aztán újra hazahoztam, mert a blokkolása ugye elmaradt. Sokat nőtt a kendő a blokkolástól, végső mérete: hosszú oldala 150 cm, rövidek 110 cm. Hatalmas! Ette a fonalat, kicsivel több, mint 60 dkg ment bele.

Nekem nagyon tetszett, mamának is, de bevallotta, hogy neki kell egy kis megszokási idő, hogy hogyan is hordja, mert ilyen kendője még sosem volt. Mondtam, hogy rábízom, tőlem otthon is burkolózhat vele, ha hűvös a lakás. Kapott mellé egy szép sáltűt, amit a Meskáról rendeltem. Innen. Nagyon szép munkái vannak az alkotónak, vettem tőle még apósom feleségének egy hajcsatot is. Megint vágattam a hajamból, de ha hosszú lenne, egy ilyennek én is örülnék.

Karácsony 2016.

Szerintem nagyon szép karácsonyunk volt. Legalábbis én így érzem. Persze mindenki más és más lelkülettel érkezett a karácsonyfa mellé, nekem valahogy nagyon kerek volt az idei ünnep. Sikerült mindent időben beszerezni, nem volt kapkodós rohanás. Csinálgattam sütiket is, valahogy úgy alakult, hogy amelyiket megsütöttem, azt pár nap alatt felfalták, aztán csináltam újat. Bejgli alól idén felmentést kaptam, mert Lacika mellett hosszasan sütni nem lehet. Így is volt olyan, hogy a kinyújtott keksztészta mellett álltam, már Matyi rázta Laci seggét, aki torkaszakadtából üvöltött. Én örültem volna, ha kibekkeli, amíg kiszaggatom a kekszeket, de már nem volt rá időm. Hát szerintem nem tett jót a tésztának az állás. Szóval a bejgli túl munkás, így Viktor hozott a Lipótiból diósat, mákosat, Karcsinak és nekem gesztenyéset (2x is!) és próbaképp egzotikusat is. Ez utóbbi elég rossz ízű, szinte kötelességből ettük az urammal együtt, csak hogy elfogyjon.

Már évek óta nem ünnepi vacsi van nálunk, hanem ünnepi ebéd. Egyszerűen rántott húst sütöttem olyan mennyiségben, hogy még másnapra is maradjon. Így bár 24-e elég munkásan telt, a 25-t tényleg csak a családra fordíthattam. Elmentünk a tizes nagymisére családilag. Lacika is jött velünk. Jó érzés volt, hogy ott vagyunk mind (Matyit kivéve, mert ő az esti misére akart menni). Lacit végig ringattam a babakocsival, mert amint megállt a szekér, azonnal elkezdett mocorogni, kínlódni. Nagyon szeretem Henrik atya szentbeszédeit, ritkán van olyan, hogy nem figyelek, mert unalmas, mert nem köt le, vagy mert számomra evidens dolgokat mond. Tele volt a templom, még hátul is sokan álltak. És jó, hogy tényleg olyan sok fiatal van Albertfalván!

Az ajándékok idén azt hiszem nagy sikert arattak. Talán csak a Karcsi volt kicsit csalódott, mert nem volt elég jó az egyik pálya, amit a minigördeszka mellé kapott. A nagy ugratós az nagyon bejött neki, a kicsi korlát, ami a trükköket lehet tanulni viszont sajnos túl kicsi, szerinte az használhatatlan. Hát ez van. Egy csomó ideig lógatta az orrát, hogy mit kezdjen a pályával, ha nincs gördeszkája, hiszen a régi széttörött. De mire a lógó orrú gyereket észrevettem a saját ajándékomtól! Javasoltam, hogy kicsit túrja fel a széttépett csomagolópapír halmot. Végre volt vigyor is az arcán, mert naná, hogy ott volt a mini gördeszka is.

Marika játéka nagyon megizzasztott minket is. Rengeteg matricát kellett rá ragasztani és sok-sok apró ketyerét összeállítani. De nagyon kis cuki boltocskát kapott, amihez Selmeci nagypapáéktól befutott két kis figura is mellé.

A nagyok már nagyoknak való ajándékokat kaptak. Könyvet, filmet, pólót, és társasjátékot. Mikit persze idén is elkísérte az ajándékozási pech. Szegényt kísérti az a "gond", hogy dec 6 a névnapja, dec 24 karácsony, jan 21 szülinap. Tehát számára a 3 ünnep nagyon egymás hegyén-hátán van. És sosincs jó kívánsága. Idén a Word of Tanks játékhoz (számítógépes) kért egy tankot, mert azzal tuti nyerő lesz. Próbáltuk terelgetni más ajándékok felé, de csak ez érdekelte. A névnapjára megkapta, hogy akkor ez még a karácsonyi ajándék része is, mert irtó drága. De így persze karácsonykor a csomagja kissé laposabb volt a többiekéhez képest. Viszont kapott egy csúcs kártyajátékot. Ketten fedeztük fel, nagyon bejött nekem. Ha már tudjuk a szabályt, akkor igazán pörgős és jól megizzasztja az ember agytekervényeit.

Matyi idén nagyon extra társast akart. Pannonhalmán tagja a társasjáték klubnak. Sajnos az idei év végén elballagnak a klub 12-dikes tagjai, így Matyi és egy osztálytársa maradnak csak ketten tagok. Mondta, hogy próbált már új tagokat toborozni, de senki sem akar belépni. Ha Mikit felveszik, akkor azért van tuti plusz egy új emberük! Naszóval rászakadtunk apával a Matyi által megjelölt társasok nevével a netre. Végülis azt hiszem a legjobb társasjáték netes bolt a szellemlovas.hu. Matyi elég drága társasokat jelölt meg, így végül Mikivel közösen kaptak egyet. A favorit sajnos akkor már nem volt kapható, mikor a kosárba rak funkciót alkalmaztam:( Pedig csak november közepe-végefele volt!

Apa kívánsága egy új fényképezőgép volt. Kinézte a neten. Párszor megmutatta nekem is. Szóval vettem a lapot és kapott tőlem egy pont olyat:-D

Meg persze kapott mellé még egy kis ezt meg azt. Ezzel persze jól kiakasztottam, mert ő nekem "csak" azt az ajándékot vette, amit kértem, semmi pluszt vagy kísérőmeglepit. Mint kiderült otthon Ajkán ugyanez a probléma merült fel, csak ott meg apukám teljesítette túl a tervet. Szóval tudom kitől örököltem ezt a szokást. Viktor egy egész délelőtt ezen depressziózott, hogy miért csináltam ezt, most akkor ő mehet még nekem valamit beszerezni. Végül csak kiszedtem belőle, hogy min mereng olyan gondterhelten, aztán közöltem vele, hogy ne legyen idióta, nekem tökéletesen megfelel, amit kapok és tudom, hogy én kapom a legnagyobb ajándékot. Tényleg az enyém volt a legnagyobb. Mutatom:

Még sajnos nem volt időm kipróbálni, mert olyankor akarom, amikor tényleg nyugi van itthon. Bár most két napra egyedül maradtam itthon Lacival, mégsincs időm, mert még a karácsonyi sk ajándékokat próbálom befejezni. Az egyik menni fog, a másik sajnos nem. Lacika mellett nagyon túlbecsültem szabad kapacitásom. Hát ez van:( Azért legalább nagyjából látszik, hogy milyen lesz, remélem nem lesz túl csalódott az ajándékozottunk.

Hoztam még néhány családi fotót!

 

 

És ezzel a képecskével kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt! Bár kissé megkéstem a jókívánsággal...

Ajándék a szülészemnek

Ezt a kis mintácskát öltögettem az elmúlt időszakban. Másnak ez csak egy egy-két estés ujjgyakorlat, nekem Lacika mellett teljes 6 hetet vett igénybe ez a két színnel elkészített képecske. Van benne hiba is, a kereténél forgattam az anyagot és már csak későn vettem észre, hogy az x-ek nem szabályosan állnak egy-egy helyen. De úgy döntöttem, hogy ki nem bontom, csak gyakorlott szem veszi észre a hibát.
Viktor elfutott vele a keretezőhöz. Mónika először kiakadt, hogy miért nem az viszi, aki készítette, mert nekem ötletem sem volt, hogy milyen legyen a keret, csak küldtem az urammal, hogy Mónikára és az ízlésére bízom, garantált lesz a siker úgyis. Aztán uram elregélte, hogy otthon ülök az ötödik gyerekkel és kivitelezhetetlen, hogy elmenjek kereteztetni. Mónika megenyhült és ezt a keretet választotta. Szerintem nagyon jó lett, kifejezetten tetszik, hogy ő fehérben gondolta, én biztos valami barnát választottam volna.

 

Remélem dokibának is tetszik majd és nem süllyeszti egy fiók mélyére.
Egyébként a minta innen van. Nekem csak egy dolog zavaró benne, de Mariann szerint nagyon "rááll" már a szemem. Szóval pont úgy tartja magát a várandós alak, ahogy nem kéne. Ez a tipikus rossz tartás. Próbálom a képet úgy értelmezni, hogy épp a pocaklakójához beszél...

Nagyikendő újratöltve

Nálam minden horgolt darab irtó lassan készül el. Konkrétan úgy szokott alakulni a dolog, hogy meglátom a fonalat, szerelembe esek vele, megveszem, nekilátok a "szerintem ebből a fonalból ez biztos jó lesz" munkadarabnak, aztán bekrepál a kezem, ha túl sokat horgolok, leteszem a munkát és utána valahogy elfelejtődik. Igazából épp elég volt számot vetnem a megkezdett hímzéseimmel, szám szerint kilenc darabbal, a megkezdett horgolmányaimra inkább rácsuktam a fiókot. Aztán most, hogy közeleg a karácsony, gondoltam leporolok pár félbehagyott munkát. Kezdjük azzal, amit már tavaly is ajándékba szántam, csak persze nem készült el. Na ez egy "apró" darab, hamar kész lesz:-D Hogy a kezem is bírja, beosztottam a munkát: reggeli szopi után 10 nagyiblokk, ebéd után 10 nagyiblokk, vacsi után 10 nagyiblokk. Így talán elkészül az egész kendő karácsonyra. Szépen haladtam, már épp kezdtem vállon veregetni magam, hogy jaj, de ügyesen elterveztem, mikor beütött minden kézimunkázó rémálma. Elfogyott a fonalam, ráadásul nem csak itthon, hanem már a fonalboltban sem lehet kapni. Azt hittem megüt a guta, hiszen előtte pár nappal meg azzal szembesültem, hogy a boltban az egymás mellett tökéletesen mutató fonalgombócok a kész kendőben nem olyan jók. A bordó színűt már tavaly is leszavaztam. Maradt az alap sötétbarna, és tervek szerint 3 szép őszi szín törte volna meg az egyhangúságot. Mára már csak kettő maradt, a sárga annyira világított, hogy inkább kibontottam. Pedig a rozsda, a halványbarna és a sötétbarna mellé az őszies aranysárgát megfelelőnek éreztem. Na mindegy. Kendőt átterveztem, de így a barna fonal már egyértelműen kevésnek bizonyult. Mivel a Drops Merinos Extra Morbindone fonala már nem beszerezhető, Big Merinoval folytatom. A barnája majdnem ugyanaz az árnyalat, de csak majdnem sajnos. Én nagyon látom a különbséget, remélem azért nem lesz túl rossz. Hát ez van. Kicsit letörtem, de be szeretném fejezni ezt az ajándékot mindenképp karácsonyra. Egy pici részletet mutatok belőle azért:

Csak nagyon utóíratként jegyzem meg, hogy ha már fonalat rendeltem, akkor persze új projecthez is becsusszant pár gombóc fonal még a kosárba (mert ugye megkezdett munkám nincs egy szál sem), nameg Annás könyve, amit a szülésznőmnek szeretnék adni, mert mint kiderült ős is horgol, köt, varr, alkot. Csak nem blogol:-DD

Nimue: Poussiere de Fee

Nem rendelkezem villámtűvel, így majd két hétbe tellett mire ez a kis Nimue tündér elkészült. Ajándék lesz Évi barátnőmnek. Holnap viszem is a keretezőhöz, valami teljesen egyszerű kis barna keretet fog kapni. Szerettem készíteni, bár a kontúrral nagyon megszenvedtem, mert irtó nehezen olvasható volt a mintám. A fél ixeket nem szabályosan öltöttem, mert több helyen is megkerestem a mintát és jobban tetszett ez a verzió, mint a szabályos öltéssel. Szóval ilyen lett, remélem Évinek tetszeni fog majd.