Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2008. december 27., szombat

Karácsonyi szünet

Minden kedves olvasómnak sok-sok pihenést és hímzéssel eltöltött órát kívánok!

A blogom kicsit megpihen, ugyanis utazunk a nagyszülőkhöz vidékre. Ott hála az égnek nincs net, így nem leszek egy percet sem gép előtt:)

2008. december 25., csütörtök

Karácsony 2008.

Az idei karácsonyunk nagyon jól sikerült. Asszem a titka abban volt, hogy semmit sem hagytunk az utolsó pillanatra, mindennel fokozatosan haladtunk, nameg Viktor szombat óta itthon van szabin. Így amikor gyorsan haladnom kellett, akkor fogta a fiúkat és kivitte őket sétálni. Én addig takarítottam, sütöttem, főztem. Júliának köszönhetően a lakás nem volt romokban, így nagytakarítás nem kellett, csak amolyan hétvégi, csak kicsit alaposabban.
A sütiket apránként elkészítgettem, a lakást apránként kitakarítottuk, az ajándékokat időben beszereztük. Nade hogy zajlott 24-e?

Nálunk korán jön a Jézuska, mert a srácok délutánra már iszonyat módon viselkednek. Pedig délelőtt még egy nagy karikát jártak az apjukkal. A fát Viktor Mikivel együtt vette meg, a srácok együtt is díszítették fel. A szaloncukrot azért én kötöttem meg, de én csak épphogy hozzányúlok a fához, hiszen nekem az még mindig meglepetés:-DD Miki sikerrel összetört egy díszt, de maradt épp elég. Eklektikus, kicsit kusza fenyőnk van, a fiúk ilyet csináltak. A fotót viszont én bénáztam el, a csúcsdísz alig látszik...Azért maradt a szeánsz a régi. Én a fiúkkal a gyerekszobában lapulok, amíg Viktor kihordja a becsomagolt ajándékokat a fa alá. Idén mindenkiét kitettük, a fiúk zokszó nélkül vették tudomásul, hogy sok dobozt másoknak hozott a Jézuska, egyszerűen nekünk csak el kell majd szállítanunk a célszemélyhez. Naszóval Viktor berendezi a fa alját, mi a fiúkkal lessük az ablakban a Jézuskát. Csengőszóra lehet bemenni, a Mennyből az angyal szól a magnóból. Együtt énekeljük a magnóval, aztán jönnek a saját dalok. Idén a közös imát már nem bírták kivárni:-DD Bontogatás, játék és estefele vacsi. Az idei homályba borulhat, nekem nem ízlett túlzottan. Igyekszem mindig halat csinálni, bár a fiúk sosem esznek belőle, inkább az ebédről maradt túrós tésztát választották.
Általában késő estig játszunk és este hulla fáradtan esünk Viktorral az ágyba. Viszont az este nagyon jól sikerül szinte mindig...

Játék


Mariann hívott egy játékba. Milyen volt régen a szenteste és milyen most? Érdekes a kérdés. Nekem elég éles volt az átmenet, hiszen az utolsó Karácsonyomat otthon Ajkán még mint gyerek töltöttem, rá egy évre pedig már a saját gyerekünkkel ünnepeltünk Viktorral Szegeden.

Ez a bejegyzés szóljon a múltról. Érdekes, de amolyan nagyon konkrétan egy Karácsonyra, Szentestére sem emlékszem (kivéve talán egyet, de az nagyon rendhagyó volt). Nekem a Szentesték összemosódnak a gyermekkoromból, de ez totál pozitív érzés. Hagyomány szerint zajlik a nap, mindig ugyanúgy. Szerettem volna én is mindezt átvinni a saját családomba, de Viktor is hozott magával otthonról szokásokat, így közös megegyezés szerint zajlik a mi esténk. Na de nem ez a lényeg.

A lakásretkelés természetesen régen is nagy szokás volt. Csak a nagy, 82nm-es panelre emlékszem. Apa takarította a nagyszobát, a hálót, Balázs a sajátját, mi a húgommal a lányszobát. Mindig szólt a zene, hol karácsonyi, hol komolyzene. A karácsonyt nem is tudom elképzelni zene nélkül, gyermekkorom zenéit mind-mind beszereztem magamnak és a fiaimnak. A konyha teljesen a mama terpe volt. Én lusta lány voltam, nagyon keveset segítettem kinn a konyhában. Inkább valami mással molyoltam. Hagyományosan én kötöttem a szaloncukrot. Apukám eszméletlen precizitással díszítette a fát. Ugyanazzal a díszkészlettel szereli fel a fát évek óta, nem követjük a trendet, hogy hol arany karácsonyfa, hol piros, hol fehér áll a szobában. A fa mindig hatalmas volt. Mama néha bepróbálkozott, hogy már elég nagyok vagyunk, legyen egy kicsi fenyőnk, de szerencsére mindig meggyőzhető volt. Így maradt a nagy fa, rajta mindenféle dísszel. Max. a szaloncukrokat raktuk mi fel, a többit apukám díszítette nagy-nagy gonddal és precizitással. Nade szaloncukor. Erről van egy jópofa emlékem. Asszem abban az évben valamiért piros volt a papírja a cukornak. Mivel nagy volt a fa, legalább egy 50-80 db (vagy még több?) szaloncukor volt rajta. Apukámnak nem tetszett a piros szín, így miközben kötöttem a cukrot, mindenk kifordítottam a papírját, így ezüst cukraink lettek a végén:-DDD Hihetetlen piszlicsáré meló volt, de megcsináltam.
Mama minden évben sok-sok sütit készített. Szinte minden évben befutott Jolán néni diótortája, Wágner Marciéktól a sok aprósüti, Gere Erzsi néni mákos beiglije stb. De a Zircike sütijét a mama is mindig megcsinálta, a beiglit is és még valami mást is mindig. Ha készült gyümölcssaláta, azt a húgommal ketten csináltuk.
Hagyományosan a menü este a hal. Nem emlékszem rá, hogy valaha volt-e más a szentesetei vacsora. Csodaszépen meg vol terítve, valahogy az egészben volt mindig valami szertartásosság.

Szóval minden kész volt, a fa zárt ajtók mögött rejtőzködött, apa kijött (vagy 5-6 órás dísztés után) a szobából. Még egy gyerekfejjel őrült hosszúnak tűnő zuhanyzást levágott apukám, mindenki ünneplőbe bújt és a szobánkban kellett várakozni. Csengőszóra mehettünk, benn szólt a csendes éj magnóról, amíg az utolsó hang is el nem csendült, addig némán álltuk körbe a fát. Imádtam azt a várakozást. Aztán imádkoztunk, énekeltünk, apa olvasott a Bibliából, egy-egy részt mi is felolvashattunk, mikor nagyobbak lettünk. Mindig gondoltunk a halottakra, fel is soroltuk őket név szerint. Aztán jöhetett az ajándékmustra. Mikor kicsik voltunk, akkor semmit sem csomagoltak a szüleim. Egyre alkalomra emlékszem, hogy amikor az első nagy hajas babámat kaptam, akkor nem bírtam ki és rögtön odamnetem érte a fa alá. Aztán persze vissza kellett tennem, de irtó boldog voltam, hogy milyen csodás babát kaptam. Mindig tele volt a fa alja ajándékokkal, szóval baromi szerencsés kislány voltam. A csomagolósdit akkor kezdtük, amikor már nagyobbak lettünk. Én csomagoltam mindenkiét, kivéve az enyémet. Így a karácsonyfa alatt a szörnyű murgli általában az én ajándékom volt, mert azt már csak az utolsó percben dobták össze a szüleim. Sőt volt olyan műhiba is, hogy mindenemen rajta volt az árcimke:-DDD Egyetlen egy alkalomra emlékszem, hogy csalódott voltam. Abban az évben valahogy nem tetszettek az ajándékok, amiket kaptam, arra konkrétan emlékszem, hogy én a Marilyn Monroe könyvet kaptam és én inkább a húgomét szerettem volna, az Audrey Hepburn-ről szóló kötetet.
Nem tudom mikor kezdtük írni a Jézuskának a kívánságlistát, de az is készült minden évben.

Hogy mikortól volt tiszta, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot? Őszintén szólva nem tudom, tehát nem okozott nagy törést. Mikor kisebbek voltunk, akkor apukámék a beépített szekrényben gyűjtötték a karácsonyi ajándékokat. A bátyám persze mindig kikutatta őket. Aztán mikor nagyobbak lettünk, akkor már ránk bízták, hogy lesz-e elég önuralmunk. Akkor apa íróasztala alatt gyűltek a csomagok. Egyetlen egyszer végignéztem őket. Szomorúan konstatáltam, hogy egy nagyon szép babát az unokatesóm kapott végül:-DDD Többet nem kutattam:-DD

Soha életemben nem voltam még éjféli misén. Valahogy nálunk ez nem szokás. Inkább másnap a tizes nagymisére szoktunk menni. Viszont amíg diák voltam otthon, addig szerepeltem a templomi betlehemezős játékban. Most mondjam, hogy többször kaptam meg a főszerepet? Maradjunk annyiban, hogy ha szerepeltem, akkor vagy Gábriel arkangyal, vagy Mária voltam. 24-e délutánját így nagyrészt templomban töltöttem, ahol a próba, aztán meg az előadás volt.

A lakás képekben

Már elég régen ígértem, hogy végre teszek fel képet a szép falakról és az új bútorokról. Karácsonyra ugye az ember nem csak a lakást teszi rendbe, de fényképezni az életnek csak ezt a részletét lehet:) Egy biztos, rég volt ilyen nagy rend, mint itt a képeken, fényképezőgépért kiáltott!!! ;)

Tehát itt vannak a képek, ajánlom őket első sorban Apukámnak, aki ezer éve nem volt nálunk (augusztus 25 óta) és ki tudja mikor jut el legközelebb hozzánk.

Jöjjön először a nappali, aztán a két kicsi kék szobája, végül Matykó zöld szobája.









Imádok sütni 2!

Karácsonyra még két süti készült. Az egyikbe került juharszirup, amit valamikor a tavaszban hozott Viktor Canadából. Valahogy dominánsabb ízre számítottam, de vagy túl keveset ír a recept, vagy az állás közben vesztette a juharszirup az erejéből, mindenesetre elég lájtos lett. Azért finom, még Karcsi is eszegeti rendesen.

Karcsi kifejlesztett egy kiabálást a sütikért. Tudja, hogy melyik bádogdobozban van a kedvence, mutogat rá és kiabál. Aztán kap egy kis darabot és boldogan eszik:) (A Zircike sütije a kedvence egyébként)

Aztán tegnap este nekivesellkedtem a beiglinek. Tényleg könnyebb, mint amire számítottam. Életem első beiglije ilyen lett. Már nagyjából mindkét rúd fele elfogyott. Holnapra várunk vendégeket, addig remélem marad:-DD

2008. december 24., szerda

2008. december 23., kedd

Mirabilia: Roses of Damask


És igen, végre elkészültem az első csajszival a Mirabilia SAL-ból. Nagyon jó volt hímezni, haladós, szép kis minta. Várom a következő kezdését, de most megint egereket kergetek;)

Karcsit is elkapta a fűnyíró

Tegnap este Karcsi is áldozatul esett a hajnyíró gépnek. Viktor pikk-pakk levágta vele az első babahajat. Karcsi eleinte sírt, aztán zokogott, majd megadóan tűrte, hogy nyírják. Persze az ölemben fogtam, két kezét kicsit leszorítottam, különben végig csápolt volna. Íme az eredmény, szerintem nagyon vagány!

2008. december 22., hétfő

2008. december 21., vasárnap

Imádok sütni!

Az elmúlt két este beindítottam a karácsonyi sütik gyártását. Nagyon szeretek sütni, pedig eleinte rémesen béna voltam. Most sem szoktam túl nehéz sütiknek nekivesellkedni. Számomra nagy kihívás lesz majd a beigli, mert olyat még sosem csináltam. Többször volt, hogy megvettem a hozzávalókat, aztán valahogy mégis elmaradt a beiglisütés.
Nade íme, amiket az elmúlt két este legyártottam.

Mézes puszedli (ebből vittünk tegnap Mariannéknak is egy keveset)
és a Zircike (elhunyt anyai nagymamám) karácsonyi sütije, amit minden évben megcsinálok, ha törik, ha szakad.

2008. december 20., szombat

Karácsonyi ajándék Anitától

Kaptam egy másik csomagot is. Ez igen kedves meglepetés volt, mert őszintén szólva nem számítottam rá. Anita, a csomag küldője rám bízta, hogy mikor bontom ki. Naná, hogy nem bírtam magammal, rögtön feltéptem (a képen próbáltam ízlésesen visszahajtogatni a csomagolóapírt) és úgy örültem. Ennek a készletnek a párját rendeltem meg anno augusztusban a nagy közös Mirás csomagban. Még most sem ért ide. Akkor és ott sajnálkozva lemondtam erről a készletről, hogy hát majd egyszer, majd máskor. És most megkaptam!!! Köszönöm szépen! Már most érzem, hogy bővül a 2009-es terv-listám:)
Ime a MillHill készlet, csodaszép színű fonalakkal és gyöngyökkel:

Sándor bácsi könyve

Csengetett nálam is a postás. Az a bácsi, akivel még a tavaszban kicsit összerugtuk a port. Pontosabban szólva: ő "rúgott" én meg némán szenvedtem. Azóta már kibékültünk, sőt köszön az utcán. Mikor meg megkapta tőlem a karácsonyi jattot, nagyon kedvesen mosolygott is rám;)

Tehát kaptunk családilag egy kicsi, de nagyon kedves tartalmú csomagot. Sándor bácsi küldte el nekünk a legújabb könyveinek dedikált példányát. Egyik este pár szem sütivel beletemetkezem majd az ünnepek alatt. Remélem még karácsony előtt eljutok egy köszönő és mellesleg karácsonyt köszöntő levéllel a postára.

2008. december 18., csütörtök

Pénteki jelentés (23)

Ma ilyen hamar lejelentem a pénteki kötelezettségem. Asszem nagy rohanás lesz a mai műsorom, úgyhogy ki tudja, mikor lesz időm megint a gép mellé leülni hosszabban.
Mindent beleadtam, de nem sikerült a héten befejeznem. (Na jó, napi 3 szálnál többet szinte sosem sikerült beleöltögetnem, de azért próbálkoztam) Még mindig imádom, jó lenne egészben is megcsinálni ezt a csajszit.

Közben úgy döntöttem, hogy 2009-től nem fogok pénteki jelentés címmel futtatni semmit, hanem minden hímzésemnek külön címe lesz. Így, ha utólag rákeresek, nem fognak keveredni a hímzéseim.

Digitális TV, Star Trek - Kapcsolatfelvétel

Ma jöttek a kábeltévé szolgáltatónktól, név szerint az Amteltől. Viktor indítványozására megrendeltük a digitális tv-t. Szóval gond volt már többször, hogy egy csomó jó filmről lemaradunk, sokat nem tudunk felvenni, amit szeretnénk, mert a videó gallyra ment. Épp kapóra jött az Amtel ajánlata, így Viktor gyorsan megrendelte, ma jött két srác és hozták a kütyüt. Egyébként rém érdekes, hogy milyen más hozzáállása van az embereknek a tévézéshez, pláne az olyanoknak, akik ebben utaznak.

Viktor szerint én sokat nézek tv-t. Tény és való, hogy ha valamilyen sorozatom megy, akkor azt akkor is megnézem, ha törik ha szakad. Nagyjából a neten keresztül tartom a külvilággal a kapcsolatot és a sorozatok hozzák a családon kívüli színt az életembe. Néha belegondolok, hogy van, hogy hónapok telnek el anélkül, hogy átmennék Pestre, hetek telnek el úgy, hogy csak a lakás-bolt-suli-ovi-uszi között ingázom és pont. Szóval igen, szeretem a sorozatokat, a Dr. House-t, a Showder klubbot, a Lost-ot, a H2O-t. Az ilyenekért néha hajlandó vagyok egész késő estig is fennmaradni. Viszont mostanában a sok hülye sztárműsor miatt a kedvenceim néha annyira késői időpontra estek, hogy pl. a Született feleségekre már nem volt energiám, inkább aludtam.

Szóval megérkeztek a szerelő srácok, bevezettem őket a nagyszobába, ránéztek a készülékre és megkérdezték, hogy hol van a másik? Milyen másik? Mondom, hogy csak egy tévénk van. Következő kérdés: Erre a kicsire kérték a dg tv-t? Ezen nem lesz semmi extra változás. Hát én mondtam, hogy a tv teljesen jól működik, szerintem elegendő a képernyő és több tv nem lesz a lakásban. A pasi mondta, hogy oké, csak kicsit meglepődött, de minden oké, egy ilyen régebbi típusra is jó a digitális technika. Frankón beszerelték, valamiért megy az HBO meg a Cinemax is. Én rögtön mondtam, hogy mi azt nem kértünk, nem is fogjuk fizetni;)

Mikor elmentek kicsit tanulmányoztam a műsorújságot. Találtam a Cinemax2-n egy Star Trek filmet. Valamit nyomkodhattam rosszul, mert később egyszercsak bekapcsolt a tv és elindított a filmet. Naná, hogy ott ragadtam. Most lett vége és olyan jó volt. Imádtam a Star Trek sorozatot, asszem szinte az egészet végignéztem anno. Matyi még egész picike volt, de a Voyager zenéjére már felhasalt és sasolta a főcímet. Kedvenc szereplőm ugye Worf hadnagy (lásd 12 pasinál), kedvenc részeimben pedig a Borg szerepel. Na ez pont egy Borgos film volt, imádtam. Újra Szegeden voltam gondolatban. Akkoriban, amikor ott laktunk voltam totál Star Trek rajongó. Itt egy kép a Borg témáról:

2008. december 17., szerda

Tagadhatatlanul tesók:-DDD















Szerintem hihetetlen, hogy hány apró kis mozzanatban hasonlít az arcuk. Azért nagyban segít a sapka, de ők nem tudták megmondani, hogy melyik melyik is;)

Vizes képek

Tegnap este készültek a fotók. Sajna nem túl jók, de ennyi tellett tőlem. Gyorsan lencsevégre kellett kapni a három testőrt (azért látszik, hogy még nem a kigyúrt, kétajtós változatot nyomják, sőt még a kopasz fej sem stimmel a karvastagságú aranylánccal) a fürdőkádban együtt. Gyorsabb az este, ha mind egyszerre fürdik. Viktorral végigcsapkodjuk őket egy kis vízzel, megmossuk a megmosandót és már lehet is törölközni: Mikit Viktor, Karcsit én, Matykó meg már egyedül.

Emlékszem, anno mi is így fürödtünk hárman a tesóimmal. Tusi középen, Balázs a dugón én a másik oldalon. Volt veszekedés, bőgés, véletlen hajmosás stb. Aztán a Balázs hirtelen felnőtt és már külön fürödtünk, ő meg néha kukucskált a kulcslyukon:)

Viktor mindig kinevet, mert én "vezényszavakat" használok fürdetés közben. Mindig ugyanúgy fürdetek, nincs semmi új, és semmi laca-faca. Nálunk a kis víz a divat kis játékkal. Nincs nagy pancsolás, eljön majd úgyis az idő, mikor órákig benn tollászkodnak, hogy tutin belőhessék a sérójukat és egy porcikájuk se maradjon illatszer nélkül. Pedig már most kicsi a toalettszekrény, mi lesz, ha még plusz három pasi borotválkozókészlete, dezodorja meg más egyebe hever majd ott.

Hogy mik a vezényszavak? Hát popómosásnál: Kiskutyus!, fogmosásnál: Tikó!, törölközésnél: Fordulj bolha! és Kezeket fel! Én megszoktam, szerintem nem hangzik hülyén, a gyerekek örömmel csinálják, mert mindegyikhez tartozik egy bónusz hülyéskedés, amit ki nem hagynék.

2008. december 15., hétfő

Kedvetlenül

Ma csak teszem magam egyik helyről a másikra. Biztos front van, nameg a közérzetem sem a legjobb. A mélypont tegnap volt. Le is mondtam a csajokkal a közös randit, pedig már nagyon vártam. Jó lett volna egy kis röhögés, vásárolgatás. Na mindegy, remélem lesz alkalom bepótolni. Csak titkon remélem, hogy annyira nem beszéltek ki a lányok. Bár nem tudom, van-e mit egyáltalán kibeszélni rajtam, hisz már ezer éve nem találkoztunk, max. a blogom alapján lehet rólam tudni pár dolgot. Én pl. szívesen olvasnám Mara és Krisi blogját, gondolom kicsit izgalmasabbak lennének, mint az én mindennapjaim, nameg egy deka hímzés se lenne bennük. Este gondolkodtam, hogy mikor találkoztam a csajokkal utoljára. Basszus, amikor a Mamma Miát néztük meg vagy ezer évvel ezelőtt. Azóta megvettem a filmet dvd-n. Szó szerint beleugrott a kosaramba a DM-ben. Hányszor néztem meg azóta? Hm. Egy kezemen nem tudom megszámolni. Imádom, kedvenc jelentem, amikor megkéri Sam a film végén Dona kezét és közben megvillantja a jegygyűrűt. Nameg nem rossz a "nagyon görög" beszólás sem, és amilyen hülye fintorral monjda Mr. Darcy a Szajna szót. Az extrákat is már vagy ezerszer végignéztem, a kihagyott jeleneteket is. Általában csak úgy zeneként megy a film a háttérben, már a srácoknak is vannak kedvenc dalaik. Hát igen, ABBA. Otthon volt a szüleimnek egy ABBA lemeze, rongyosra hallgattuk.

Fiúk meggyógyultak. Ma ment Matyi újra suliba. Tegnap este megint vergődtünk Viktorral egy sort Matyi nevelésén. Miért fogy el olyan hamar a cérnánk Matykónál? Néha bűntudatom van amiatt, hogy leszidom, de komolyan olyan idegesítően tud viselkedni. Aztán megbánom és összepuszilgatom ész nélkül. Próbálok figyelni, hogy a napi 17 ölelés, símogatás, puszi meglegyen. Fontos!

Miklóskával ma volt apa a hallásvizsgálat-2 felvonáson. Eredmény: Nem hall egyik fülére sem 100 %-osan. Szóval minden fül-orr-gégész azt mondja, hogy röptetni kéne az orrmandulákat. Viszont a logopédus meg megtiltotta. Még januárban lesz egy újabb kontroll vizsgálat és jövő tavaszra meg kell hozni a döntést, hogy mi legyen: beszédhiba vagy süketség. Este hívom az újonnan kapott logopédus számát. Őt javasolta az ovis logopédus, mert ő nem ér rá a Mikivel foglalkozni, mert csak tűzoltómunkát csinál az oviban. Mikivel viszont legalább heti rendszerességgel kéne speciálisan foglalkozni. Szóval a magán utat javasolta és előjegyzésbe vesz minket ősztől.

Karcsikám növöget, fogzik és valamitől egészen sárgát kakil. Már kivontam az étrendjéből a mandarint, hátha az tett be az emésztésének. Hihetetlen visítást tud levágni, ha valami nem úgy megy, ahogy ő szeretné. Mindent megkóstol, minden kajába belenyomja a kezét, szó szerint mártogat az ujjaival. Tudja mondani azt, hogy: OTT. Néha-néha megáll kapaszkodás nélkül, oldalazva halad a bútorok mentén. Szóval alakul a cserebogár.

Viktor dolgozik. Este fáradt, hála az égnek még mindig lelkes apa, sokat törődik a srácokkal. Nameg nem utolsó sorban tolerál engem:) Holnap ő lesz itthon Karesszel, kíváncsi vagyok, ezek után ki akarja-e majd váltani a gyes-t:)

Én meg ma reggel befejeztem a diétát. Múlt héten egyik reggel szarul voltam, estére rendbe jöttem, tegnap aztán jól kidőltem és Viktor tanácsára felhagytam a 90 napossal. Végülis fogytam összesen 4 kilót majd 1 hónap alatt. Próbálok nem zabálni;)

Családban gondok vannak. Holnap megyek Veszprémbe, mert kishúgom babája kórházban van. Nem tudok mit mondani, baj van, csak remélem, hogy nem olyan nagy. Sokat imádkozok...

2008. december 12., péntek

Pénteki jelentés (22)


A héten, miután kivégeztem az egérkét ebbe a hímzésembe böködtem pár szálat. Nagyon szeretem csinálni, csak sosem halad olyan gyorsan, ahogy én azt szeretném. Pedig ha minden igaz, hamarosan (végre valahára) megérkeznek a gyöngyök és Kreinikek is a többi nőcihez. Jó lenne addigra ezzel a csajszival végezni, kereteket legyártani az anyagomra.
Péntek lévén fotóztam ma este, hiszen jelentettem a kistopicon. Azt hittem kicsit jobban fog mutatni a Mira csajszim még a mai pár elvarrt szállal, de csak közelebb került egy rózsacsokros Alien-hez. Viktor simán csak lepolipozta:-DDD

2008. december 10., szerda

Karácsonyi segítség a nagyszülőknek

Hahó Nagymama és Nagypapa!

Tehát akkor kérésetekre itt volna egy "kisebb" lista.

Matyi. Ruhaméret: 122-128 felsőből, alsóból 122. Kardigán, pulcsi kéne, esetleg egy vastag téli nadrág.
Kívánságlistáján csak méregdrága cuccok szerepelnek, aminek ráadásul a fele hülyeség. Szóval maradjunk abban, hogy jöhet valami pénzezős társas (ne monopoly) mint a Gazdálkodj okosan!, vagy valami kisiskolásoknak való első könyv.

Miki. Ruhaméret: 110 felsőből, 104 alsóból. Kéne szép pulcsi (ünneplős), nameg póló.
A tavalyi Jancsi és Juliskás társas nagyon bejött, valami hasonló tuti lenne. De Miki mindennek örül, szóval lehet ötletelni simán.

Karesz. Ruhaméret: 86-os. Kéne nagyon hálózsák. A 74-80-as most jó neki koppra, szóval hamarosan nagyobb kell. Jöhetnek kis játszósgatyók, esetleg hosszú ujjú felsők. LÉnyegében minden van, csak nagyon elhasználtak, hisz a nagyokat már kiszolgálták. Mama tudja, a múltkor vasalt egy csomó kopott térdű, enyhén feslett cuccot:)
Ajándék? Valami nagyon jelképes. NE ZENÉLJEN!!!!

Viktor. Ruhaméret: 170-176 ingméret 40-es nyakkal. Könyvből szépirodalom, történelemmel kapcsolatos könyv. Lehetőség hosszú hétvégére (mi fizetjük, csak a srácokat adjuk nektek!)

Dóra. Ruhaméret: 38-as, de én tényleg a kesztyűt kérném, amit mondtam. Esetleg Roma parfüm, már nagyon hiányzik az illata és Karesz is elég nagy, hogy végre illatozhassak. Bármilyen szakácskönyv és az oldalt felsorolt írók könyvei. Lehetőség hosszú hétvégére (mi fizetjük, csak a srácokat adjuk nektek!)

Közös családi? Franciaágy lepedő:) Komolyan.

2008. december 9., kedd

Első egérke kipipálva!

Tegnapelőtt rákerült az összes x, mára meg kikontúroztam, feliratoztam. Ilyen lett, nekem nagyon tetszik, kár hogy soha többet nem fogom látni, ha elrepül a csomag Kanadába. Még hátra van a nagyobbik lányka egérkéje, de előbb a Damaszkusz rózsáit akarom befejezni. Lassan ugyanis egerekkel álmodom:-DD

2008. december 7., vasárnap

Milyen Mikulás járt nálunk?

Azt hiszem joggal tehetem fel e kérdést: Milyen Mikulás járt nálunk az idén?
Ugyanis a "szokásos" csomagok mellé kaptunk még pár másféle meglepetést is. Miklóska Sumamedet, Karcsi Amoxicillint, Matyi B6 vitamint és Deadalonetta kúpot. A csomagok ott árválkodnak az ablakban és nem apadnak. Matykó még egy falatot nem ehetett belőle, Karcsi egy kisebb csokit nyomott be, csak Miki van egyre jobban az antibiotikumtól, így ő már ma megemlítette, hogy talán a Mikulását is megbontaná:) Én ugye fogyózom, de ma ehetek végre csokit is;) Apa meg nem egy nagy csokirajongó. Egyébként senki sincs vészes állapotban, csak olyan félig kidőlve, hol jobban, hol rosszabbul, hol lavórral az ölében, hol kúppal a popsijában. Szerencsére általában felváltva. Ilyen nálunk a húsvét szokott lenni. Szóval valahol megborult az idő... Úgyhogy szép csendben elajándékoztuk a Mikulás-vonatra szóló 5 jegyünket. Nagyon vártuk Viktorral, szerencsére nem harangoztuk be a fiúknak, mert meglepetésnek szántuk. Előrelátóak voltunk?
Na mindegy, remélem Karácsonyra mindenki egészséges lesz. A csipet csapat biztos, hogy a héten végig itthon lesz velem. Utána már csak 1 hét suli és ovi, csak nem szednek össze megint valami nyavaját nekem.

Csütörtökön este érkezett a mama. Jó volt, hogy itt volt, beszélgettünk, asszem fostam a szót. Naná, hiszen magamon kívül max. egy 7 éves szintjén szoktam társalogni, nameg este Viktorral. Sokat pletykálkodtunk, mindent kiveséztünk, kielemeztünk, ha már ilyen analitikus természetek vagyunk. Viktorral sikerült elmennünk egy angyalkázós körútra, itthagyhattuk az összes beteget (Matyi akkor még jól volt). Minden gyereknek sikerült karácsonyi meglepit szerezni, úgyhogy ügyesek voltunk, Viktor még egy szép pár cipőt is kapott.
Aztán kisebb családi fennforgás következett. Nem írom le a részleteket, mert családról vagy jót, vagy inkább semmit... Asszem van egy újabb fekete pontom a bátyámnál és a sógornőmnél. Bátyámról mindössze annyit, hogy a diplomáciai érzékét nem tudom hol tartja...

Miki névnapját ma ünnepeltük volna nagycsaládilag. Apukám sajna lebetegedett (nála is a mi Mikulásunk járt), így nem jönnek fel Budapestre, majd valamikor máskor. Sajnálom. Mi azért tegnap ünnepeltünk kissé visszafogottan. A Tiramisut elkészítettem, de csak apa evett belőle, én épp csak belenyaltam. Na majd ma. Matyi nem ehet belőle, Karcsi még kicsi hozzá, Miki meg nem akarta letenni a legóját még egy falat erejéig sem:)

Húgoméknál is zajlik az élet. Misi beteg. Ott is a mi Mikulásunk lehet a ludas. Hányt, kicsit fosott is a baba. Húgom rossz lelkiállapotban, előtte voltak ugyanis kontrollon a kórházban. A főorvos asszony elégedetlen Misivel, most konduktorhoz kell menniük. Remélem, hogy tényleg csak túllihegik a dolgot, hisz a múltkor mindent maximálisan rendben találtak...

Na ha jobb lesz a kedvem, majd írok mást is!
Itt van két új kép a fiúkról:

2008. december 6., szombat

Pénteki jelentés (21)

A héten megint megosztottam magam a tűm és a varrógépem között. Haladtam egy cseppet az egérkével és befejeztem a húgomnak szánt babatakaró-falvédőt. Bevallom, megkönnyebbültem, hogy végre a végére értem. Soká tartott, mire a terv tényleges alakot öltött, asszem úgy laza fél év alatt készült el...

Egérke talán a hétvégén kész lesz, de most sok-sok zavaró tényező van, remélem azért a tűmig eljutok. Perpill így állok vele:

Túléltem

Csütörtökön megtartottam az első víznapomat. Naná, hogy 100%-os gyümölcslevekkel vészeltem át a napot, ami egyébként sokkal kevésbé volt szörnyű, mint gondoltam. Ha megéheztem, csak legurítottam a torkomon egy nagy pohár üdítőt és mentem tovább. Este 10-kor meg gyorsan lefeküdtem, mert kezdett zavarni a gyomorkorgásom. Több víznapom nem lesz. A diétát csak karácsonyig tartom, de közeledek a célomhoz. A mérleg már csak 55,4 kg-ot lengetett ki.

2008. december 2., kedd

Csomagot kaptam


Ma csomagot kaptam. Barátnőmtől Csédórától érkezett meg ilyen korán a Jézuska. Ugye milyen jó dolgokra jó a kívánságlista?;)

Dóra! Köszönöm szépen a könyvet, még nincs meg és még nem is olvastam. Tökéletes választás!!!

2008. december 1., hétfő

Fol-Orr-Gége, korizás és kifli

Múlt héten bejelentkeztem Miklóskával a Szent Teréz magánrendelőbe a Fül-Orr-Gégészetre. Ott van gyerekorvoslás is. Hogy miért nem a Heim Pál, miért magán? Inkább fizetek, minthogy gyerekekkel dekkoljak órákig, amiből az egyik nem tud menni, csak cipelgetem a sejhaját fel-alá. Általában fél óra várakozás is idegőrlő. A magam kedvéért imádok sorbaülni orvosi várókban. Rohadtul nem izgat a várakozás, viszek könyvet, újságot, élvezem, hogy egyedül vagyok (még lázasan is)
Naszóval meguntam, hogy Miki lassan hetek óta náthás és szerintem rosszul hall és egyre romlik. A diagnózis, középfül gyulladás, szerencsére nem gennyes. És a hallása tényleg nagyon vacak. Doktornéni belenézett a fülébe, torkába, orrába. Fel is kiáltott, hogy úristen mekkora orrmandulák. Na azoknak kell maradniuk, mert különben valami gégeszűkítő műtét lenne a beszédhiba miatt. Erről doktornéninek nem mondtam semmit. Még úgyis futunk pár kört, mire Miki rendbe jön. Kaptunk egy csini gyógyszerlistát, amiből a legalapvetőbb orrspray-t már nem gyártják. Paxirasol orrspray. Mondta, hogy menjünk addig patikáról-patikára, amíg valahol nem adnak. Viktorral közösen megpróbáltuk. Mindenhol az "ilyet már nem gyártanak" választ kaptuk. Kapott Miki Novorine orrcseppet, amit doktornéni szerint fel kéne hígítani. Kölcsönbe kaptunk egy infralámpát a melegítéshez és pár homeós cumót is be kellett szereznem, amiknek doktornéni szerint igen jó hatása van. A következő kör a hallásvizsgálat lesz, mert Miki semmi suttogásra nem reagált. Frankó!
Este hívtam a mamát. Mondta, hogy a cseppet tök felesleges higítani, ő simán adja a betegeknek. Paxirasol orrspray-nél kérdezte, hogy hányas a doktornéni pecsétszáma. Naná, hogy 29-el kezdődik, tehát nem mai csirke. Mondta, hogy ennek a helyettes terméke az igen jó nasopax orrspray, ami kapható is bárhol. A homeosok már itthon lapulnak. Szóval tegnap este nekiláttunk a kezelésnek én meg ma kapom a telót és kérek időpontot a hallásvizsgálatra.

Ma ment Matykó először korizni. A suliból viszik őket. Én örülök az ilyen programoknak, dehát ez még csak 1 gyerek és már kellett vennünk műanyag korit, ami nem olcsó (leárazva vettük 7 ezerért), aztán ki kell fizetni az utiköltséget (5500 pénz). Mi lesz, amikor majd három gyerek után röpködnek az ekkora összegek csak úgy "mellesleg". Jobb lenne ha úszni mennének, na mindegy, biztos szép élmény lesz Matyinak. Mellesleg overállt javasolnak (szerencsére az van) és orkánkesztyűt. Szóval ezer kikötés, holott bőrkorit kaptunk volna tök ingyen. Ja, és jó lenne, ha legalább 1 nap mennék én is kísérőnek. Hogyan? Vihetem Karcsit is? Én nemtom, de mindenki azt hiszi, hogy csak úgy tök lazán tudok bárhova menni. Helyben lakó nyugdíjas nagyszülők nélkül az ember élete állandó szervezés. Én mondtam is a tanító néniknek fogadóórán, hogy három verzió van arra, hogy hogy visszük és hozzuk Matyit a suliból:
1. Reggel viszi apa, délután megyek érte én.
2. Reggel viszi apa, délután megyek érte én.
3. Reggel viszi apa, délután megyek érte én.
Ha Júlia épp nem dolgozik és itthon valamelyik gyerekem nagyon betegen fekszik, akkor őt tudom megkérni, hogy hozza el Matykót, hogy a beteget ne kelljen kivinnem.

Azért vannak ám jó dolgok is persze. Tegnap sütöttem. Ma van a szénhidrát napom. Matyi ügyesen lekötötte Karcsit én meg izzítottam a sütőmet. Megcsináltam a Heni-féle Tarka kiflit. Persze az enyim nem pont úgy néz ki, de irtó fini lett. Még a sütőlapon fotóztam. Ebédre letesztelem, félek nem ehetek belőle annyit,mint amennyit szeretnék:(