Gyerkőceim életkora

2008. december 7., vasárnap

Milyen Mikulás járt nálunk?

Azt hiszem joggal tehetem fel e kérdést: Milyen Mikulás járt nálunk az idén?
Ugyanis a "szokásos" csomagok mellé kaptunk még pár másféle meglepetést is. Miklóska Sumamedet, Karcsi Amoxicillint, Matyi B6 vitamint és Deadalonetta kúpot. A csomagok ott árválkodnak az ablakban és nem apadnak. Matykó még egy falatot nem ehetett belőle, Karcsi egy kisebb csokit nyomott be, csak Miki van egyre jobban az antibiotikumtól, így ő már ma megemlítette, hogy talán a Mikulását is megbontaná:) Én ugye fogyózom, de ma ehetek végre csokit is;) Apa meg nem egy nagy csokirajongó. Egyébként senki sincs vészes állapotban, csak olyan félig kidőlve, hol jobban, hol rosszabbul, hol lavórral az ölében, hol kúppal a popsijában. Szerencsére általában felváltva. Ilyen nálunk a húsvét szokott lenni. Szóval valahol megborult az idő... Úgyhogy szép csendben elajándékoztuk a Mikulás-vonatra szóló 5 jegyünket. Nagyon vártuk Viktorral, szerencsére nem harangoztuk be a fiúknak, mert meglepetésnek szántuk. Előrelátóak voltunk?
Na mindegy, remélem Karácsonyra mindenki egészséges lesz. A csipet csapat biztos, hogy a héten végig itthon lesz velem. Utána már csak 1 hét suli és ovi, csak nem szednek össze megint valami nyavaját nekem.

Csütörtökön este érkezett a mama. Jó volt, hogy itt volt, beszélgettünk, asszem fostam a szót. Naná, hiszen magamon kívül max. egy 7 éves szintjén szoktam társalogni, nameg este Viktorral. Sokat pletykálkodtunk, mindent kiveséztünk, kielemeztünk, ha már ilyen analitikus természetek vagyunk. Viktorral sikerült elmennünk egy angyalkázós körútra, itthagyhattuk az összes beteget (Matyi akkor még jól volt). Minden gyereknek sikerült karácsonyi meglepit szerezni, úgyhogy ügyesek voltunk, Viktor még egy szép pár cipőt is kapott.
Aztán kisebb családi fennforgás következett. Nem írom le a részleteket, mert családról vagy jót, vagy inkább semmit... Asszem van egy újabb fekete pontom a bátyámnál és a sógornőmnél. Bátyámról mindössze annyit, hogy a diplomáciai érzékét nem tudom hol tartja...

Miki névnapját ma ünnepeltük volna nagycsaládilag. Apukám sajna lebetegedett (nála is a mi Mikulásunk járt), így nem jönnek fel Budapestre, majd valamikor máskor. Sajnálom. Mi azért tegnap ünnepeltünk kissé visszafogottan. A Tiramisut elkészítettem, de csak apa evett belőle, én épp csak belenyaltam. Na majd ma. Matyi nem ehet belőle, Karcsi még kicsi hozzá, Miki meg nem akarta letenni a legóját még egy falat erejéig sem:)

Húgoméknál is zajlik az élet. Misi beteg. Ott is a mi Mikulásunk lehet a ludas. Hányt, kicsit fosott is a baba. Húgom rossz lelkiállapotban, előtte voltak ugyanis kontrollon a kórházban. A főorvos asszony elégedetlen Misivel, most konduktorhoz kell menniük. Remélem, hogy tényleg csak túllihegik a dolgot, hisz a múltkor mindent maximálisan rendben találtak...

Na ha jobb lesz a kedvem, majd írok mást is!
Itt van két új kép a fiúkról:

3 megjegyzés:

  1. Ezek a gyerekek nem is látszanak betegnek! :)

    VálaszTörlés
  2. Utólag is boldogot Mikinek! Nagyon klassz legót kapott! :) Szerintem P. alig várja, hogy Andris ilyen korú legyen és vehessen (magának) ilyen legókat! :)
    Jobbulást mindenkinek!

    VálaszTörlés