Az utolsó kettő

Már jó ideje érlelődött a keretezőnkben, hogy váltani akar. Igazából, ha mentem hozzá, mindig panaszkodott, hogy nem megy a bolt, nincs megbízható ember, aki rendesen dolgozna nála, majd megszakad, sokszor ráfizetéses az egész. Tavasszal még csak azt mondta, hogy gondolkodnak azon, hogy kimennek Németországba, most ősszel viszont meglépték a dolgot. A férje volt nagyon rajta, ő sokáig hezitált, nehéz volt itthagyni a kis keretezős műhelyt meg a kialakult vendégkört. Végülis nem is tudom hány éve jártam már hozzá, először a Lónyay utcába, most meg a Rádayba. De remekül keretezett, irtón értett hozzá Mónika, hogy előre látta a kész képet. Én mindig rettenetes ötletekkel mentem szerintem, aztán szépen apránként átirányított valami egészen más megoldáshoz.

Múlt héten csütörtökön Mariannal tartottunk egy csaj napot. Egyébként is megbeszéltük, hogy jó lenne havonta-kéthavonta összejönni, kibeszélni minden nyűgünket, bajunkta, örömünket stb. Én meg még nem is találkoztam vele azóta, hogy anyukája meghalt. És a temetésre sem tudtam elmenni, egyszerűen irgalmatlanul nehéz valamit ekkora családnál, mint az enyém leszervezni. Találkoztunk, beszélgettünk, én próbáltam kérdezgetni őt az érzéseiről, a családjukról, hogy hogy is vannak most, mennyire nehéz azt az űrt, amit az édesanyja halála hagyott hátra elviselni. Én meg meséltem a magunk hülyeségeiről, az öt gyerekes lét vígságairól, a kamaszkor szépségéről, kicsi lakásról, idegesítő társasházról. Közben kávéztunk, pizzáztunk, kereteztettünk. Nagyon bírom, hogy annyira egy hullámhosszon tudunk lenni, jó lenne, ha az élet nem sodorna el minket egymás mellől, vagy a sok tennivaló nem koptatna ki minket a másik programjából. Végülis kevés barátom van, azokhoz ragaszkodom, úgyhogy szerintem én rajta leszek a dolgon, hogy időről-időre találkozzunk, megbeszéljük a dolgaink.

Nade ha már kereteztettünk, akkor mutatom Mónika utolsó két keretét. Kivételesen most kicsit elégedetlen vagyok. Viktor mondta (ugyanis ő hozta el a képeim), hogy nagyon szét volt szerinte csúszva a keretezőnk, mikor először ment a képekért, akkor a boltban sírdogált, kicsit szinte elküldte, hogy mondta, hogy este jöjjünk a képekért. Este meg becsomagolva az uram kezébe nyomta őket. Csak itthon derült ki, hogy sikeresen más képét csomagolta be nekem, így Viktornak másnap volt még egy harmadik köre is.

Ilyen lett a Latte:

 

Ezzel a képpel csak annyi gondom van, hogy a párját évekkel előbb kereteztettem. Naná, hogy az a fajta keret már nem volt. A paszikat kiszedte nekem Mónika a készletből, az mindkettő volt. Aztán végül mivel a kék capuccinos bögre bordó keretet kapott, így gondoltuk legyen a bordó lattés bögre kék kerettel. Csak az alsó paszi meg bordó maradt. Szerintem jobban mutatna, ha azt is lecseréltük volna kékre. Na most már mindegy. Mutatom a két MillHillt együtt.

Ilyenek lettek a tündéreim keretezve:

 

Két napig néztem, hogy valami nem jó, valami bántja a szemem, aztán rájöttem. Szerintem maga a kék paszi is kisebb lett a megbeszéltnél, de az még nem gond. Viszont a kép totál nem középen van. Lemértem. Felül 5 centi van, jobb oldalon 1,5 cm, alul és bal oldalon 2,5. A megállapodás 3 centi volt a hímzés szélétől. Nem rossz, de folyton látom, hogy nincs a helyén a hímzés. A többi része egyébként tetszik, a keret is nagyon jó választás szerintem.

Luca-S: A nyár íze keretezve

Bekaptunk egy frankó vírust, aztán síszünet jött és hazamentünk immáron gyógyultan Ajkára. Most újra itthon Budapesten. Gondoltam gyorsan mutatom, milyen lett keretezve a pillangós kép. Szerintem irtó jó lett, az uram szerint kissé erőtlennek tűnik a keret. Ez van, mindenkinek más az ízlése:-D

Képek kereteztetve

Még szülés előtt lettem készen a Dimensions Női portré készlettel. Ez is Mónikánál landolt, a dupla pasziban voltam biztos és abban, hogy vagy arany, vagy ekrü keretet kérek hozzá. Ajándékba készült, a keresztanyám kapta szülinapi-névnapi meglepetésként. Még egyszer az őskorban kérte, hogy ha van időm, akkor hímezzek neki egyet. Mindegy mit. Ilyen lett:

Ezzel a Helene Tran képpel meg már ezer éve adós vagyok. Szerintem nagyon jó kis keretet kapott, egyszerre lilás és ezüstös. A fotómasinánk viszont egyre rosszabb, mindenről vagy 5-6 képet kell csinálnom, hogy legalább 1 normális készüljön.

 

De ha már itt vagyok, akkor mutatom a hímzett képeim sarkát. Nálunk ilyen a nappali fele. A másik felét Gaál Zsiga bácsi képei díszítik.

Ajándék a szülészemnek

Ezt a kis mintácskát öltögettem az elmúlt időszakban. Másnak ez csak egy egy-két estés ujjgyakorlat, nekem Lacika mellett teljes 6 hetet vett igénybe ez a két színnel elkészített képecske. Van benne hiba is, a kereténél forgattam az anyagot és már csak későn vettem észre, hogy az x-ek nem szabályosan állnak egy-egy helyen. De úgy döntöttem, hogy ki nem bontom, csak gyakorlott szem veszi észre a hibát.
Viktor elfutott vele a keretezőhöz. Mónika először kiakadt, hogy miért nem az viszi, aki készítette, mert nekem ötletem sem volt, hogy milyen legyen a keret, csak küldtem az urammal, hogy Mónikára és az ízlésére bízom, garantált lesz a siker úgyis. Aztán uram elregélte, hogy otthon ülök az ötödik gyerekkel és kivitelezhetetlen, hogy elmenjek kereteztetni. Mónika megenyhült és ezt a keretet választotta. Szerintem nagyon jó lett, kifejezetten tetszik, hogy ő fehérben gondolta, én biztos valami barnát választottam volna.

 

Remélem dokibának is tetszik majd és nem süllyeszti egy fiók mélyére.
Egyébként a minta innen van. Nekem csak egy dolog zavaró benne, de Mariann szerint nagyon "rááll" már a szemem. Szóval pont úgy tartja magát a várandós alak, ahogy nem kéne. Ez a tipikus rossz tartás. Próbálom a képet úgy értelmezni, hogy épp a pocaklakójához beszél...

Riolis: Bouquet of Love; Riolis: Bouquet of Tenderness (3)

Ezek ketten együtt lesznek majd a falon. Kicsit kontrasztos a apaszijuk egymás mellett, de akárhogy keresgéltünk Mónival, az árnyalatnyival erősebb rózsaszín nagyon babás volt és az nem tetszett egyikőnknek sem. Ilyenek lettek a virágok, nekem tetszenek:-D

 

 

 

Riolis: Lilac of Evening (9)

Csak a rend kedvéért mutatom, mert keretezett képemről mindig csinálok (béna) fotót otthon. A földön fotóztam, ott nem csillant be. Mondta is egy hímzőtárs a kiállításon, hogy kár, hogy síma üveggel készíttettem, mert képtelenség volt jó képet készíteni a csajszimról. Hát ez van.
Naszóval nem ragozom. Ilyen lett keretezve.

Ilyen közelről a keret:

Nameg azért, hogy a szalaghímzést ne nyomja szép laposra az üveg, így dobozolta a keretező. Ilyet még nem is láttam:

Nora Corbett: Tigerlily (3)

 

Gőzerővel készítettem anyukámnak ezt a hímzést, hogy még legyen időm karácsony előtt kereteztetni is vinni. Sajnos személyesen nem tudtam elmenni a keretezőhöz, így az ottani eladóra és Viktorom szemére lett bízva a dolog. Szerintem szépet választottak közösen. A csajszi persze megüzente, hogy hétfőn (dec. 17-én) menjek be még rákukkantani a megoldásukra, mert akkor már szabin leszek, de már csak betelefonáltam neki, hogy sima üveget kérek a tündérhez. Megbíztam a közös döntésben.

Keretben már otthon fotóztam. Utólag jutott eszembe, hogy készíthettem volna egy közös képet anyukámmal is:-D Nagyon örült egyébként a hímzésnek, azt mondta, hogy igazi telitalálat, mert anno pont ilyen tündért rajzolt neki az óvónéni. (hasonló alak és szárnyak) Azt is mondta, hogy: léleksimogató ajándék volt, aminek én kimondhatatlanul örültem.

Tudtam még fotózni a keret nélkül pár közelit is, de szinte azon melegiben vitte Viktorom tovább. De azért mutatom azokat a fotókat is. Egyébként rengeteg gyöngyöt kellett felvarrnom, szám szerint úgy 300 körülit:-D Most a gyöngyök felvarrása előtt mostam és keményítettem az anyagot, szerintem jó döntés volt.

Ismét keretezett képek

Magam is meglepődtem azon, hogy mostanság milyen aktív vagyok a blogomon. Viktorom tegnap hozta el két képem a keretezőtől. A kannás RR még marad egy kis ideig, mert beszállítási gondjaik vannak, így a kívánt keret csak úgy egy hónap múlva lesz meg. Nekem nem sürgős, így mondtam, hogy várok. Ezt a kettőt viszont elhozta nekem az uram, és mindkettő nagyon-nagyon tetszik.

A kiscipőstől féltem, hogy túl rózsaszines és habos-babos lesz, de szerintem így még pont belefér. Imádom, hogy két kis ablakból áll, bár talán egy kicsit nagyobb közt kellett volna hagyni...

 

Ez a BBD minta eredetileg valami nagyon "régies" keretet keresett, aztán mutatta a keretezős csajszi ezt a piros-fekete keretet. Szerintem messze ez volt a legjobb befutó! Egyszerre modern és régi stílusú. Nagyon szeretem. Mindjárt kapom is a szögeket és felerősítem mindkét új képemet a falra.