Riolis: Lilac of Evening (9)

Csak a rend kedvéért mutatom, mert keretezett képemről mindig csinálok (béna) fotót otthon. A földön fotóztam, ott nem csillant be. Mondta is egy hímzőtárs a kiállításon, hogy kár, hogy síma üveggel készíttettem, mert képtelenség volt jó képet készíteni a csajszimról. Hát ez van.
Naszóval nem ragozom. Ilyen lett keretezve.

Ilyen közelről a keret:

Nameg azért, hogy a szalaghímzést ne nyomja szép laposra az üveg, így dobozolta a keretező. Ilyet még nem is láttam:

Riolis: Lilac of Evening (8)

Egyszerre örülök és vagyok egy kicsit szomorú, hogy elkészültem vele. Nagyon szerettem hímezni, számomra igazi kihívás volt ennek a képnek az elkészítése. Az idei tanév első felét a Trónok harca sorozat kötetei határozták meg, a második félévet ennek a képnek az apránkénti elkészítése. Lassan haladtam vele, nehéz a munka után "kedvet kapni" egy kis hímzéshez. Néha napokig nincs energiám elővenni semmi munkámat. De ezzel szerencsésen elkészültem. Csak van egy kis gondom. 10-én bezárt a Lónyay utcán a keretező. Elvileg holnap nyitnak, de nem hiszem, hogy SOS-ben bekereteznék, hogy pénteken elvihessem nevezni a kiállításra. Szóval azért némi esélyt látok, de annyira sokat nem. Máshova meg nem akarok menni kereteztetni, itt minden hímzésemet profi módon feszítik ki és készítik el. Ragaszkodom hozzájuk! Úgyhogy az idei nevezésről asszem lemaradtam. Kellett nekem ilyen lassan haladnom:-D Viszont a látvány mindenért kárpótol.

 

 

 

 

És persze gondolkodhatok azon, hogy melyik legyen a következő munkám. Ezen úgy szeretek agyalni. Asszem végigpörgetem a 2013-as terveim. Valamit be kéne fejeznem, mert az idei 3 képem elég szegényes termés.

Figyelem! Aki szeretné postai úton megkapni a készlet eredeti anyagát a maradék fonalakat (minimális szalagot) és gyöngyöket nameg persze a leszámolómintát, az hagyjon itt egy megjegyzést a kéréssel együtt. Az első jelentkezőnek küldöm a cuccost. Kérek még egy mailt is a sneszalay@gmail.com címre, hogy a részleteket megbeszélhessük.

Riolis: Lilac Evening (7)

Végre! El sem hiszem, hogy az összes x-et belevarrtam. Nagyon lassan haladtam, volt, hogy néha akár egy hétig sem jutottam hozzá. De tegnap este az utolsó x is a helyére került és nagyon boldog vagyok. A héten csak Marikával vagyunk itthon. Este ő hamar lefekszik, így van időm hímezgetni, ma este fogok először megpróbálkozni a szalaghímzéssel. Remélem fog sikerélményt is adni:-DD
Sajnos a fotó nem a legjobb, ennyit sikerült a fényviszonyok között alkotnom. Kicsit sötét. Ígérem a következő fotósorozatom a teljesen kész képről sokkal jobb lesz. Vagy legalább megvárom, amíg kisüt a nap! Egy biztos, legközelebb a nőcimet már készen hozom.

Adós vagyok még a focibemutató képeivel (Karcsi végigpózolta az egészet!), valamint két csodás bizonyítványfotóval. És aminek még nagyon-nagyon örülök! Miklóskám jövőre kezdi a furulyát! Mindössze két új tanítványt kapott Laci bácsi, abból az egyik Miklósunk! Remélem ugyanúgy élvezni fogja a zenélést, mint Matyi, hiszen nagyrészt neki is köszönheti kisebbik fiúnk, hogy Laci bácsi neki szavazott bizalmat.

Riolis: Lilac Evening (6)

Nem nagy haladás, de azért mutatom. Elég kevés időm jutott az utóbbi időben hímzésre. Gondoltam majd a húsvéti szünetben behozom a tervhez képest a lemaradást, de jobban haladt Miki kutyája és Karcsi pandamacija:-D
Legközelebb majd már készen mutatom az összes x-et, de idejét még nem tudom. Enyhén gallyra ment a kezem a húsvéti takarítás, folyamatos sütés-főzés, mosogatás közepette (tönkrement a mosogatógépem). Próbálok arra gondolni, hogy ettől még minden lehetne oké a kezemben, de sajnos nem, így inkább pihentetem. Az mindig bejön. Egy ideig nem nézek a hölgyem felé, le is szedtem a keretről, hogy ne porosodjon. Addig terveim szerint befejezem a Jókai regényt, amit olvasok (Egy magyar nábob) és az Adrian Mole könyvet. Újraolvasom az Eragon első két részét és folytatom a többi eddig még számomra ismeretlen két kötettel. És nagyon kacsingat rám Jane Austen Meggyőző érvek kötete is. (láttam a Ház a tónál című filmet ismét) Tehát azért a pici szabadidőmet lesz mivel kitöltenem.
És tervek szerint megkezdem a tavaszi mozgásprogramom. Hiányzik az úszás. Az álkapocsmizériám óta nem voltam úszni. Most már kifejezetten elhanyagolom a tesmozgást, úgyhogy újítanom kell. Úszás és pilates. Na majd meglátom meddig bírom. Tavaly a térdem miatt hagytam abba az edzésprogramot. Komolyan néha röhejesnek érzem a fizikai problémáim... még a végén egyszercsak szétesek.
Sokat filóztam azon, hogy stresszes-e az életem. Én nem érzem annak. Inkább csak sokszor érzem azt, hogy erőmön túl erőlködök, hogy minden flottul és olajozottan menjen. A munkám egyáltalán nem stresszes az itthoni dolgokhoz képest. Itthon meg sokszor vagyok úgy, hogy kérem, csak 1 órára hagyjon mindenki békén. Néha olyan jó lenne az, hogy lefeküdhessek úgy aludni, hogy ne úgy kelljek fel, hogy mi mindent meg lehetett (kellett) volna csinálnom az alvás helyett. De feltételezem, hogy ezzel az emberek 90 %-a így van. És ráadásul rohadtul nem tökéletes itthon minden. Vagyis a lakás minden erőfeszítésem ellenére úszik, a kaják 70%-át nem eszik meg a gyerekek, egyre több háztartási gép romlik el, a gyerekek igénye mindig csak félig kielégített. Mindig hegyben áll a mosnivaló, a vasalnivaló, most még a mosatlan edény is. Mindig ott van az orrom előtt, hogy mi mindent kéne megcsinálnom, és meg is csinálom persze, csak kis csúszással, néha rémesen lustán, néha energikusan. És ha mindebbe belefigyel egy beteg gyerek, egy rosszul sikerült éjszaka, mert többször keltem, egy kicsit cefetebb közérzet, akkor ez a helyzet csak sokszorozódik. Úgyhogy nem is töltöm az időmet a gép előtt, megyek, mert vár a mosogatás, a felmosás, a wc pucolás (mert még mindig nem ismerik a gyerekeim a wc-kefét, pedig párszor már bemutattam nekik. Ráadásul nem szeretik a klotyót sem lehúzni és baromira élvezem, mikor melóból hazaérve sárga pisitengert találok a wc-ben, abban a wc-ben, amit minden igyekezetem ellenére sem lehet tisztán tartani két napig sem. Hogy folyamatosan körbepisilik, arról meg már ne is beszéljünk...) A vasalást csak a kezem miatt hanyagolom, majd máskor. Vagy ha nagyon számító akarok lenni, akkor majd most a mama megcsinálja, mert jön hozzám, ugyanis Marika még beteg és Karcsi is csúnyán köhög. Nagyon várom a mamát, végre lesz kivel beszélgetnem. Viktorral csak rágjuk ugyanazokat a csontokat. Mindketten tele vagyunk tervekkel, csak időnk nincs hozzá:-D

Riolis: Lilac Evening (5)

 

Ennyit sikerült haladnom az utóbbi időben. Kevesebb, mint reméltem, de köztudott, hogy mindig alulbecsülöm az időt:-DD Most a közelről fotózott barna pacát sikerült teljesen beleöltögetnem az anyagba. Még filózok, hogy előbb a kalap többi része, vagy inkább az arcocska kukucskáljon a legközelebbi fázisfotón. Becslésem szerint április végére kész lehetnék a x részekkel. Akkor jöhetne a gyakorlós szalaghímzéses virágcsokor, és utána ezt készre szalagoznám. Húú, de messze van még a vége! Mi lesz az ezer tervemmel???? Egyébként annyi halvány és barna meg ecrü árnyalatot hímezgettem ebbe a képbe bele, hogy megint égővörösre, napsárgára, erős lilára vágynék;)

Riolis: Lilac Evening (4)

Lassan, de biztosan haladok. Nem nagy a változás, de készítettem egy fázisfotót. Mindenkinek szép hétvégét kívánok. Remélem legközelebb már olyan fotót mutatok, amin már kész a kép alsó fele teljesen. Még két szín választ el tőle.

Riolis: Lilac Evening (3)

Azt hittem, hogy a betegség címszóval a héten unalmamban ágyat nyomva majd jó sokat haladok. A hét eleji iszonyköhögés és rekedthang egy itthon lévő Marikával megspékelve átcsapott elviselhetetlen orrfolyássá. Lényegében a lélegzetvételért küzdöttem pár napig kis túlzással. Szerda volt a mélypont. Csütörtök este kacsintottam rá először a hímzésemre. Ma reggel még belevarrtam két szálat, de csak az élvezet kedvéért. Most a bejegyzésem után nekilátok a kötelességeknek, mert ebből is jut mára nem is kevés. Marika már bölcsiben van, tegnap még egy utolsó napra itthon tartottam, de ma mennie kell, mert egyrészt készülök a Matyiék farsangjára, vagyis sütnöm kell egy nagy adag virslis kiflit, aztán meg be kell mennem kora délután segíteni a suliba előkészülni a büféhez. Jobb lenne itthon lábat lóbálni, de tény és való, hogy a pár (kezdetben még lelkes, most már kicsit morgós) anyuka, aki mindig megy, most szívesen lát már plusz kezeket. Jogos a mérgelődés. Persze én anno úgy gondoltam, hogy a péntenki meló után beugrom segíteni, amíg tudok, nem volt szó itt holmi betegségről, ami kisebb lelkesedést vált ki belőlem, mint amekkora egyébként bennem van;)
Aztán még ma délelőtt megcsinálom a társasház beszámolóját jobb későn, mint soha alapon. Jövő héten remélem sor kerül a közgyűlésre. Írtam körmailt, amire csak az a lakó válaszolt, aki külföldön van. Úgy látszik senkit sem érdekel, mire ment el idén sok-sok pénz. Ezzel a rohadt programmal viszont két dolgot nem bírok megcsinálni. Nem tudok beállítani új bevételi könyvelési tételt, ami nem közös költség bevétel és nem felújítási alap bevétel, hanem egyéb bevétel. Múltkor már mérgemben majdnem odavágtam a laptopot. És képtelen vagyok megoldani, hogy eltűnjön a régi lakó tűlfizetése, amit kasszából visszafizettem, vagyis már elvileg nullázódnia kéne. Mivel a jogviszonya megszűnt, nem tudom a visszafizetést lakóhoz kapcsolni. Na ilyen apróságokon rágom magam időről időre. Még szerencse, hogy Kati néni (rokonom) egy csomót segített mostanában, hogy a kérdéseimen ne egyedül vekengjek. Így most már pöpec módon megcsinálom a beszámolót és a tervet, valamint csodás nullás adóbevallást is beadunk a tervek szerint a héten Viktorral. Csak lennék már túl ezeken a macerákon... Naszóval nem szaporítom a szót, mert még egy hajmosást is be kell zsúfolnom a mai napba délelőtt és rohan az idő!!!!

Ennyit haladtam. Szerintem magamhoz képest nem is rossz! Még mindig nagyon szeretem. A barackszín a ruhában kivégezve. Most épp a barack-lila kombó színt öltögetem bele. Remélem ma este még pár szállal haladni fogok. Kivéve, ha kilenckor kidőlök, amire van reális esély, tekintve, hogy kora reggel már talpon voltam.

Még filózok azon, hogy mutassak-e idei terveket. Néha tök hülyeségnek érzem, mert minden évben csak tervezek, aztán felrúgom a terveim. És mindezt tetézem még év közben készített hihetetlen listákkal, hogy hogyan is fogok haladni:-DD

Riolis: Lilac Evening (2)

Nem haladtam túl sokat. Sajnos mostanában megint vacak a hátam, hiába úszom és tornázom. De azért javul, csak szépen és lassa. Múlt hétvégén és hétfőn öltöttem bele utoljára. Azóta így áll. De gondoltam azért mutatom. Nagyon jó hímezni, bár kicsit túl sok benne a fehér, ami sosem olyan látványos haladás.
Na ehhez a képhez jönne jól egy nagyobb Q-snap keret, hogy a gyöngyöket és a szalghímzést ügyesen tudjam készíteni. Na majd még meglátom...

Riolis: Lilac Evening (1)

Ezt a készletet kaptam karácsonyra Viktortól. Igazán komoly ajándék, napokig csak nézegettem, simogattam, aztán végre felvágtam a fonalakat és beleöltöttem az első x-et. Pár nap hímzése után jelenleg így néz ki.

És ilyen lesz, ha készen lesz. Egyszerűen csodálatos. Van egy párja is, ami szintén szép, de nem annyira az esetem. Valszeg a hölgyem egyedül marad, de ez persze még nincs kőbe vésve. Kellenek bele majd gyöngyök, a kalapja pedig szalaghímzés. Jó kis kihívás! A készletben található bézs aidát lecseréltem hímzővászonra. Nekem azzal jobban tetszik!