Gyerkőceim életkora

2013. április 2., kedd

Riolis: Lilac Evening (6)

Nem nagy haladás, de azért mutatom. Elég kevés időm jutott az utóbbi időben hímzésre. Gondoltam majd a húsvéti szünetben behozom a tervhez képest a lemaradást, de jobban haladt Miki kutyája és Karcsi pandamacija:-D
Legközelebb majd már készen mutatom az összes x-et, de idejét még nem tudom. Enyhén gallyra ment a kezem a húsvéti takarítás, folyamatos sütés-főzés, mosogatás közepette (tönkrement a mosogatógépem). Próbálok arra gondolni, hogy ettől még minden lehetne oké a kezemben, de sajnos nem, így inkább pihentetem. Az mindig bejön. Egy ideig nem nézek a hölgyem felé, le is szedtem a keretről, hogy ne porosodjon. Addig terveim szerint befejezem a Jókai regényt, amit olvasok (Egy magyar nábob) és az Adrian Mole könyvet. Újraolvasom az Eragon első két részét és folytatom a többi eddig még számomra ismeretlen két kötettel. És nagyon kacsingat rám Jane Austen Meggyőző érvek kötete is. (láttam a Ház a tónál című filmet ismét) Tehát azért a pici szabadidőmet lesz mivel kitöltenem.
És tervek szerint megkezdem a tavaszi mozgásprogramom. Hiányzik az úszás. Az álkapocsmizériám óta nem voltam úszni. Most már kifejezetten elhanyagolom a tesmozgást, úgyhogy újítanom kell. Úszás és pilates. Na majd meglátom meddig bírom. Tavaly a térdem miatt hagytam abba az edzésprogramot. Komolyan néha röhejesnek érzem a fizikai problémáim... még a végén egyszercsak szétesek.
Sokat filóztam azon, hogy stresszes-e az életem. Én nem érzem annak. Inkább csak sokszor érzem azt, hogy erőmön túl erőlködök, hogy minden flottul és olajozottan menjen. A munkám egyáltalán nem stresszes az itthoni dolgokhoz képest. Itthon meg sokszor vagyok úgy, hogy kérem, csak 1 órára hagyjon mindenki békén. Néha olyan jó lenne az, hogy lefeküdhessek úgy aludni, hogy ne úgy kelljek fel, hogy mi mindent meg lehetett (kellett) volna csinálnom az alvás helyett. De feltételezem, hogy ezzel az emberek 90 %-a így van. És ráadásul rohadtul nem tökéletes itthon minden. Vagyis a lakás minden erőfeszítésem ellenére úszik, a kaják 70%-át nem eszik meg a gyerekek, egyre több háztartási gép romlik el, a gyerekek igénye mindig csak félig kielégített. Mindig hegyben áll a mosnivaló, a vasalnivaló, most még a mosatlan edény is. Mindig ott van az orrom előtt, hogy mi mindent kéne megcsinálnom, és meg is csinálom persze, csak kis csúszással, néha rémesen lustán, néha energikusan. És ha mindebbe belefigyel egy beteg gyerek, egy rosszul sikerült éjszaka, mert többször keltem, egy kicsit cefetebb közérzet, akkor ez a helyzet csak sokszorozódik. Úgyhogy nem is töltöm az időmet a gép előtt, megyek, mert vár a mosogatás, a felmosás, a wc pucolás (mert még mindig nem ismerik a gyerekeim a wc-kefét, pedig párszor már bemutattam nekik. Ráadásul nem szeretik a klotyót sem lehúzni és baromira élvezem, mikor melóból hazaérve sárga pisitengert találok a wc-ben, abban a wc-ben, amit minden igyekezetem ellenére sem lehet tisztán tartani két napig sem. Hogy folyamatosan körbepisilik, arról meg már ne is beszéljünk...) A vasalást csak a kezem miatt hanyagolom, majd máskor. Vagy ha nagyon számító akarok lenni, akkor majd most a mama megcsinálja, mert jön hozzám, ugyanis Marika még beteg és Karcsi is csúnyán köhög. Nagyon várom a mamát, végre lesz kivel beszélgetnem. Viktorral csak rágjuk ugyanazokat a csontokat. Mindketten tele vagyunk tervekkel, csak időnk nincs hozzá:-D

7 megjegyzés:

  1. nem lehetne egy takarító nénit felvennetek? csak hetente egyszer is olyan nagy segítség lenne. Munka és négy gyerek mellett ezt lehetetlen megcsinálni. Nem férne bele?

    VálaszTörlés
  2. vagy esetleg rávenni a fiúkat a segítségre. Hülyeség? nekem már 10 évesen mindig takarítanom kellett. Igaz, lány vagyok...

    VálaszTörlés
  3. nem lehetne egy takarító nénit felvennetek? csak hetente egyszer is olyan nagy segítség lenne. Munka és négy gyerek mellett ezt lehetetlen megcsinálni. Nem férne bele?

    VálaszTörlés
  4. Huhh. Először is jobbulást kívánok, mind a kezedhez, mind az állkapcsodhoz. Az olvasás jó terápia ilyenkor. :)
    Már az nem semmi, ahogy koordinálod a dolgaitokat 4 gyerekkel.
    Remélem, hogy igyekszik jönni a tavasz, az nektek is jót tenne (a betegségekben is)!

    VálaszTörlés
  5. Óoooh! Nem csoda a túlterheltség miatti fizikai lestrapáltság érzése. Elképesztően sok a teendő 6 személy igényeinek a kielégítésére. A 4 terhesség kihordása után nem szabad a korodnak megfelelő "címlaplányok" után párhuzamot vonni magaddal. Megértem. Sokszor én is keserű vagyok miért nem bírok annyit mint az átlag? Csak. De tényleg, ez engem is bánt. Nem megy és kész.

    VálaszTörlés
  6. Ja! És soha nem lesz tökéletes minden. Törekedni kell rá, de muszáj beletörődni, hogy nem megy.

    VálaszTörlés
  7. Előbb-utóbb csak felnőnek annyira, hogy segítsenek otthon! Tényleg hihetetlen, hogy mennyit vagy képes csinálni, ráadásul munka mellett! Le a kalappal!!

    VálaszTörlés