Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2009. április 29., szerda

Két kedvenc

Az első kedvencemként jöjjön ez a szám. A Sztárom a párom című filmben hallottam először ezt a dalt, mikor Hugh Grant kellőképp maga alatt van szerelmi bánatában. Sokat kerestem, aztán megtaláltam végre. Nagyon tetszik, a dallam és a hangulat magáért beszél.



Második kedvencem most újra aktuális lett. Matyi egyre ügyesebben olvas, hát nézegettük a gyerek könyveket, hogy melyiket lehetne a kezébe adni. Így esett a választás Sempé Goscinny: A kis Nicolas című könyvre. Imádom. Ezt is rengetegszer olvastam, általános sulitól kezdve egyetemig. Na most megint kézbe vettem. Kedvenc fejezetem: Paszuly tanár úr. A sztori röviden. Nicolas tanító nénije lebetegedik, Paszuly helyettesít, de valamiért nem tud az osztályban maradni. Az eminens Agnant kiülteti a tanári székbe órát tartani. A gyerekek ökörködnek, verekednek, veszekednek, Paszuly néha razziázik. Az utolsó razziára érkezik épp:

"Ekkor valaki elkiáltotta magát: - Itt a Paszuly!
Kinyílt az ajtó, Paszuly lépett be, teljesen vörös volt.
- Ki mondta ezt? - kérdezte.
- Nicolas! - mondta Agnan.
- Nem igaz, hazug disznó! - és ez igaz volt, hogy ez nem volt igaz, mert ezt Rufus mondta.
- Igenis, hogy te voltál, te voltál, te voltál! - kiabálta Agnan.
- Tanítás után itt maradsz bezárva - nézett rám Paszuly. Akkor én is elkezdtem sírni, és mondtam, hogy ez nem igazság, és el is fogok menni ebből az iskolából, és akkor majd hogy fog mindenki sajnálni.
- Nem ő volt az, Agnan volt, Agnan mondta, hogy Paszuly! - kiáltotta Rufus.
- Nem én mondtam, hogy Paszuly! - tiltakozott Agnan.
- De te mondtad, hogy Paszuly, tisztán hallottam, Paszuly!
- Na jó, ebből elég - üvöltött Paszuly -, mind be lesztek zárva!
- Én meg miért? - kérdezte Alceste. - Én nem mondtam, hogy Paszuly!
- Nem vagyok hajlandó tovább hallgatni ezt a nevetséges gúnynevet, megértettétek?! - ordította Paszuly, aki borzasztóan idegesnek látszott.
- Én nem leszek bezárva! - kiabálta Agnan, és zokogva földre vetette magát, és elkezdett csuklani, és tisztára kivörösödött, aztán meg tisztára elkékült. Az osztályban ekkor már majdnem mindenki vagy kiabált vagy sírt, már azt hittem Paszuly is sírva fakad, amikor belépett az igazgató úr.
- Mi történik itt, Pasz...ö...ö...Dubon tanár úr? - kérdezte.
- Én már nem is tudom, igazgató úr - hebegte Paszuly. - Az egyik a földre veti magát, a másiknak vérzik az orra, amikor benyitok, a többi zokog, ilyet én még nem láttam, ilyet én még nem láttam! - és Paszuly beletúrt a hajába az ujjaival, a bajusza mindenfelé elkezdett mozogni.

Másnap a tanító néni ismét jött iskolába, Paszuly meg hiányzott"

2009. április 27., hétfő

Tilda liba

Ezen a libán ügyködtem napok óta. Most lett kész, gyorsan le is fotóztam, mert holnap reggel garantáltan elmarja az új tulaj, Miklóska. Érezhetően jobban ment a figura összeállítása mint a macskánál. Szóval tényleg elmondható, hogy gyakorlat teszi a mestert.
Nem volt kedvem montázst csinálni, így jöjjenek csak simán egymás után a képek:

2009. április 26., vasárnap

Blackbird Designs: Autumn Bouquet

Nekiláttam ennek is. Olyan szépen sütött délutánonként a nap, hogy fogtam magam és a napsütésben nekiláttam öltögetni a miniatűr x-eket szépen sorban. Ha kész lesz, akkor ez a hímzés Júlia nappalijában fog helyet kapni. Már mutatta a helyet, szerintem nagyon fog passzolni a nappalijukhoz. Kézzel festett (TGA) fonalakkal készül a mintához javasolt Belfast - Autumn Filed anyagra. Eleinte nehéz volt szépen hímezni ezeket a mini x-eket, de már kezdek belejönni. Pláne, ha a Mulberry színnel öltögethetek, hát az valami csodaszép vöröses-bordós árnyalat. Nagyon tetszik!

2009. április 25., szombat

Görbülő este Marával

Végülis igazi görbe estének nem lehet nevezni, mert nem ittunk olyan sokat és csak kicsit csíptem be;) Szóval maradjon amolyan görbülő, görbülgető este elnevezéssel illetve a tegnapi iszogatásunk.

Mara munka után jött hozzánk, így kaphatott az épp elkészült tojásos szendvicsekből. Nameg mivel a fiúk még nem aludtak, így mindhárman rávetették magukat. Íme a bizonyíték:

Jut eszembe, de kár, hogy Krisit nem fotóztam le a múltkor Activitizés közben. Na, majd legközelebb, ha engedi:-DD
Aztán leraktuk a fiúkat, Mara szemtanúja lehetett annak, hogy milyen fárasztó egy este levezénylése, pedig elég olajozottan zajlik nálunk az esti szeánsz. Gyorsan bedöntöttünk két Bacardit, Viktor meg egy vodkanarancsot (mostanában azt iszogatunk esténként, ha valami jól esne) kicsit belenéztünk a Topmodell leszek 10. évadjába (ha már lelkesen nézem minden nap...) és elindultunk keresni a környékünkön valami jó kis beülős helyet. A harmadik helynél végre szerencsével jártunk, nem épp akkor zárt, sőt, éjfélig nyitva is volt! Rendeltünk bort és dumáltunk úgy éjfélig. Finom Tokaji Szamorodnit ittunk. Villámgyorsan ledöntöttem az első pohárral, aztán mikor a második felénél jártam kezdtem érezni a hatást. Asszem a végén már mindenen röhögtünk, de hát ez részletkérdés egy szórakozóhelyen, ahol ráadásul épp osztálytalálkozót tartottak tehát volt hangzavar amúgyis. Mikor hazaértem jól bevacsoráztam negyed egykor, hogy reggel fel bírjak kelni. Karcsi fél hármas éjszakai ébresztésénél viszont egy ideig kábán hallgattam, hogy mi van, ki sír? Aztán átrongyoltam a gyerekszobába... Bakker, Viktor hagyott fél nyolcig aludni, de irigykedve gondoltam Marára, aki akkor még az igazak álmát aludhatta.
Mivel Mara végre eljött hozzánk, laza fél év késéssel megkapta a szülinapi ajándékát, amit valahogy mindig elfelejtettem magammal vinni a korábbi találkozásokra. Nem titok, a Csapd le csacsi című filmet kapta dvd-n. Nálam ez is kötelezően megnézendő film, amióta egyetemista voltam... Irgalmatlanul sok poén van benne, mindig szétröhögöm magam rajta. Bónusznak odaadtam az Értelem és érzelem BBC-s verzióját, de azt kérem is vissza!

2009. április 24., péntek

Vermeer: Leány gyöngy fülbevalóval (3)

A héten csak ebbe bökögettem a tűmet. Befejeztem egy újabb A4-es lapot, de jó nagyot csaltam, mert a 80%-át már régen megcsináltam. De azért jó érzés, hogy újabb lapot kivégeztem. Már 6 db-ot a 16-ból.

A múltkor...

és ma...

2009. április 21., kedd

Farinelli, a kasztált

Egy másik kedvenc zeném. Ezt is úgy szeretem hallgatni, ha felcsavarhatom a hangerőt. Csak annak ajánlom, aki kicsit is vonzódik a komolyzenéhez. Szerintem felkavaró, gyönyörű ez az ária, borsózik a hátam tőle és ha filmben látom, akkor mindig sírhatnékom van ennél a résznél. Carlo hattyúdala, a zeneszerzője Handel:

Mambo Kings

Egyetemi évek, pasi nélkül, tavasszal. Ez a film nálam akkor volt tuti befutó. Imádtam, a zenéje sodró, lendületes. A legklasszabb ágyjelenet van benne, amit valaha láttam, életszagú, de hihetetlenül "kedves":
-Szép vagy kicsim! Ne félj!
Ahhhh! Basszus, hányszor tekertük vissza a videószobában ezt a mondatot!!!
Sokkal jobban tetszik a filmben Armand Assante, mint Banderas, de hát azért Antonio sem utolsó:) Sajnos DVD-n még sehol sem láttam, de ez is az a darab, aminek a polcomon lenne a helye. A zenéje persze megvan cd-n. Jöjjön róla a kedvenc szerelmes dalom. Mambó!!!

2009. április 20., hétfő

A hétvégéről

Mozgalmas hétvégém volt, nem sokat voltam otthon. Pár mondatban megpróbálom összefoglalni a lényeget. Ha túl hosszú lennék, akkor bocsi;)

Szombaton kora délelőtt a fiúk hivatalosak voltak egy ovis zsúrra. Kilencre kellett érkeznünk a budaörsi McDonald's-ba. Fél óra késéssel meg is érkeztünk, de szerencsére láthattam, hogy nem csak mi késtünk. Én ott hagytam a két nagyot azzal a kikötéssel, hogy Matykó azért figyeljen Mikire, de nyugodt szívvel mentem el, mert csak ovis társak voltak ott, úgyhogy olyan volt, mint egy ovis nap, csak épp más helyszínen. Szóval ha már úgyis Budaörsön voltunk, akkor úgy döntöttük, hogy megvesszük végre a görgős széket az íróasztalhoz, hisz a konyhaszék nem a legmegfelelőbb, nameg a kezemnek sem tesz jót, ha rossz szögben áll a géphez viszonyítva (ezt megaszontam). Már nagyon aktuális volt, bár időről-időre elloptam Matykó székét a mi asztalunkhoz. Nekem jó magas szék kell, mert hát maga az asztal sem alacsony, nameg ugye én is elég mélynövésű vagyok. Hosszas válogatás után megtaláltam a legmegfelelőbbet. Kisebb-nagyobb rábeszélés után Viktor is belement, hogy megvegyük:-DD Mentünk a srácokért. Miki krokodilkönnyek között fogadtott, hogy nem tudja, hol van a Matyi. Mint kiderült, a nagyobbak nem igazán voltak oda az ugrálóvárért (hát igen, ez a sulisoknak már kicsit gagyi!), így ők a gyerek játékteremben voltak játszani. Matyi viszont elfelejtett szólni Mikinek (valszeg azért, mert nem akarta, hogy Miki is menjen vele). Gyorsan összeszedtük a bandát és irány haza ebédelni, aztán kimenőm volt Marával egész délutánra.

Mara hallotta segélykiáltásom ruha-ügyben, úgyhogy a hóna alá csapott és elvitt a Westendbe shoppingolni. Nem hiszem, hogy könnyű eset lettem volna. Végignéztük a kedvenc boltját. Volt sok-sok tényleg klassz ruha, de egyrészt soknak az árától dobtam egy hátast, nameg nem teljesen ilyen stílusban képzeltem el magam. Végül találtunk egy klassz ruhát laza 17 ezerért, egy nagy gond volt vele az árán kívül. Sötétkék volt a színe és Viktornak az volt a legnagyobb kikötése, hogy sötét ruhával haza ne merjek jönni! Szóval térdig jártuk lábaink, benéztünk sok-sok boltba, volt, ahol lepakoltam a fogasokról, aztán rátévedt a pillantásom az árakra és visszapakoltam. Igen, tényleg nagyon ritkán vásárolok magamnak, sőt lényegében nem igazán emlékszem arra, hogy mikor vettem magamnak csak úgy ruhát a célból, hogy szép legyek... De valahogy az árakon nem igazán tudtam elmenni, szóval nagyon kellett Mara győzködése, hogy megérdemlem, meg hogy a lényeg, hogy igazán csinos legyek. Kiderült, hogy szinte alig hordok magas sarkú cipőt, de ezzel is úgy vagyok, hogy mikor, minek... Végülis időm 99%-ában csak a lakás, az ovi, a suli, a bolt és a játszótér között ingázom. Ehhez meg kifejezetten nem jó a magas sarkú cipő. Nem is igen látni olyan tipp-topp cipőben anyukát a játszókon. Végül azért megtaláltam a magas sarkú drapp cipőmet a szekrény mélyén és azt vettem fel. Úgy miután 5 órája a lábamon volt, emlegettem Marát rendesen:-DD
Lényeg a lényeg, sikerült vennünk nagyon csini ruhát, színes is volt, drága is volt, az eladó (nagy örömömre) megmutatta a katalógusban, hogy hogy kell mutatnia egy anorexiás 180 centis modell csajon. Mondta, hogy milyen fura, hogy annak a csajnak mini, nekem meg térd alá ér... Nem gond, legalább a béna lábaim takarta;) Na és ha már lúd, akkor legyen kövér. Irány a fehérnemű bolt. Csak Marának árultam el, hogy mikor jártam ilyen szaküzletben utoljára, ha nem számítjuk a szopis melltartókat... Beújítottam egy csodás fekete melltartót a ruhához. Mint kiderült (és ezt sem tudtam), alkalmi ruhához úgy kell melltartót venni, hogy fel is kell próbálni a ruhát. Hát így végül egy enyhén felturbózott push up melltartót vettünk, hogy mutassak is valahogy e téren:-DDD És jöhet egy frankó alsó is, lehetőleg ne tanga, mert abban meghalok. Istenem, más is figyel olyanra, hogy ne látszódjon meg a bugyi vonala a nadrágon át? Szóval Mara, sokat tanultam egy délután alatt a divatról:-DD Remélem nem rettentettelek el attól, hogy mennyire el tud igénytelenedni egy nő, ha folyton otthon van, hogy tud görcsölni azon, hogy több pénzt szánjon magára, mint amennyit gondolt, hogy talán elkölt, és itt a talánon van a hangsúly. Szabályosan lelkiismeretfurdalásom volt, hogy mennyi pénzt elvertem és semmit nem vettem a gyerekeknek. Ez gáz?;)

Vasárnap hivatalosak voltunk apósom és Erzsike esküvőjére Szolnokra. Erre az alkalomra vettem a szép ruhát. Délelőtt indultunk, egykor kezdődött az esküvő az evangelikus templomban. Az előzményekről csak annyit, hogy reggel belőttem a hajam, és kifestettem magam. A következő kérdést Miklóska tette fel, miután egy kicsit tanulmányozott:
-Anya, mit csináltál az arcoddal?!?!
Asszem nem sminkelem magam túl sűrűn:-DDD
A szertartásról semmit sem tudok mondani, csak hogy hosszú volt. Karcsival a templom előtt virágot szedtem és galambot kergettem (magas sarkú cipőben). Az esküvő után szeretetvendégség volt az adventista imaházban. Hát túl sokat senkivel sem beszéltem, mert általában egy gyerek után futottam, vagy pisilni vittem egy másikat, vagy Karcsit altattam babakocsiban az utcán kilométereket sétálva (magas sarkúban). Jó volt találkozni a Selmeci rokonsággal, szinte mindegyik fiú eljött a feleségével, páran hozták lányaikat is.
Szerdán indítom újra a 90 napos rövidített változatát, ugyanis kedvesen gratuláltak az érkező negyedik babához, pedig csak simán a saját hasam növesztem gyerek nélkül...:-DD
Apósom ragyogott, Erziske nagyon szép volt, ízléses kiskosztümben, csodaklassz frizurával. Sok boldogságot kívántunk nekik. Itt egy kép a párról:


Anyukámék is eljöttek az esküvőre Ajkáról. Velük sem nagyon tudtam beszélni. Mama megdícsért, hogy nagyon csinos vagyok, egész rámcsodálkozott. Baromi jól esett! És hihetelen, de a pasik megnéztek az utcán még úgy is, hogy Karcsival kepesztettem fel-alá, és hogy ugye nagy a hasam.
Totál fáradtan értünk haza fél hétre. Végülis Karesz döntötte el, hogy indulunk haza, mert egyszerűen kidőlt, elvesztette a türelmét és mindenen bőgött. Érthető, hisz a szokásos délutáni 3 órája helyett mindössze negyed órát aludt a babakocsiban valamikor négy óra körül. Szóval felpakoltuk a csipet csapatot, elbúcsúztunk és hazajöttünk. Összességében jól éreztem magam, mindenki kedves volt, pár szót sikerült a rokonokkal is váltani szerencsére. A tánc hiányzott, nameg a délutáni kávé, dehát ez utóbbi igazán részletkérdés.

A magas sarkú cipőmet egy ideig nem veszem elő...

2009. április 17., péntek

Tilda cica

Nem bírtam tovább, félreraktam a Vermeert és előszedtem a varrógépemet (ha már úgyis fáj a kezem). Mivel a srácoktól elég lassan tudtam csak haladni, laza három nap alatt lett kész a prototípus cicám. Még csak Viktor látta, neki nagyon tetszik;) Ha holnap valamelyik srácom igényt tart macska Jancsira, akkor azé lesz!!!
Egyébként Viktor kérésére született elsőként ez a cica. Mint kiderült, elég nagy fába vágtam a fejszém, mert külön kell szabni a fejét, gombokkal kellett volna rögzíteni a lábát... Nekem ez nem ment. Vagy a kezem gyenge, vagy a tűm volt béna, de képtelen voltam átszúrni a cica testét:-DD
Vannak rajta kisebb-nagyobb szépséghibák, de nem árulom el hol! Csak a drótbajuszt hagytam el önkényesen, mert ha Karesz véletlenül elmarná nem volna túl biztonságos, így aztán rajzoltam rá bajuszkát én. Egyébként nagyon szerettem csinálni, csak a testrészek kifordításánál mondtam cifrákat, mert nem volt egyszerű művelet. A farkát laza negyed óra alatt sikerült csak kifordítanom. Csütörtökön ezért mentünk jó későn a Matyiért a suliba... egy cicafarkon múlott...:-DDD

Hogy mi lesz a következő? Asszem pár piperetáska. Már elolvastam a leírásukat, nem olyan vészes. Csak bírja a varrógépem, mert ez a lassú, kicsi öltéses, kézzel hajtós módszer nagyon nem volt ínyére, kissé fura szaga lett, mire körbevarrtam a testrészeket:(

2009. április 15., szerda

Lélekemelő vásárlás

Biztos mindenkinek van valami kis bűne. Az enyém nem olyan nagy, de kicsit költséges. Eleinte azt hittem, hogy szimplán csak gyűjtögetek, de apránként rá kellett jönnöm, hogy ha lemerülnek az elemeim, akkor vásárolok. (Itt most egy piruló szmájli) Asszem elég jól berendezkedtem a mókuskerekembe, képes vagyok tűrni hosszú időn keresztül a monotonitást. Aztán jön néhány gödröcske, egy-egy hullámvölgy és ha túl hosszan vagyok elégedetlen, akkor a pénztárcám látja kárát. Hogy miket vásárolok? Hát elsősorban a hobbimnak hódolok leginkább akkor is, de kifosztok könyvesboltokat is. Természetesen a józan ész határai között, nem szórom a pénzt, csak megveszek ilyenkor olyan dolgot, amire nagyon vágyok, de nincs igazán szükségem rá. Hogy valami kézzel fogható magyarázat legyen, erre írom példaképp, hogy ezer éve szemezgetek a Fuchsia in Watercolour Lanarte készlettel, ami az Éva kézimunkában 11695 Ft. Ezt eddig mindig nagyon drágának találtam:-DD Nade mivel már annyi de annyi keresztszemes készletem van, hogy azzal Dunát lehetne rekeszteni, nameg úgy nagyjából egész mamika koromig el vagyok látni hímeznivalóval, így gondoltam most illene más boltot meglátogatni. Otthon előre bejelentettem Viktornak, hogy elmegyek délelőtt a Meseboltba vásárolgatni;) Karesszel bevillamosoztunk a Kálvin térre, felfedeztük a Mesebolt minden zegét és zugát és sok hasznos holmival tértünk haza. Nemtúl mutatós a töltőanyag és a kétoldalán vasalható közbélés, úgyhogy fotót nem dobok. Viszont őrülten elégedett vagyok a szerzeményeimmel. Mivel úgyis szépen kikészülnek a tavaszi Karcsicipeléstől a játszón a kezeim, így jövő héten a varrógépem fogom zümmögtetni! Éljen! Éljen!

Kicsit más téma. Hétvégén esküvőre megyünk. Előszedem a tavaszi ruháinkat, hogy legyen miből válogatni. Szerettem volna venni magamnak valami csinosat, valami újat, de asszem nagyon nem lesz rá alkalmam. Igazából eléggé utálok belenézni a szekrényembe. Amióta gyerekeim vannak csak szükségszerűen vásárolok ruhát,vagyis ha szétszakad rajtam egy nadrág, akkor veszek újat, ha már nagyon régóta (legalább 5 éve) hordok egy szoknyát, akkor veszek egy másikat (de természetesen a régit is hordom tovább). Mindezt általában legalább két-három gyerek közreműködésével történik, tehát nagyon sikeres darabokat választok úgy röpke 5 perc alatt. Ha nem nézek ki krumpliszsákként és a célnak megfelel, akkor jöhet. Néha komolyan úgy érzem, hogy (ha nem lenne költséges hobbim) a három gyerek a legtökéletesebb ok a spórolásra. Sem időm, sem kedvem nincs venni semmit. A srácoknak is a sarki pavilonban vásárolok épp aktuálisan menő pólót, és nadrágot (a fél ovi és suli ugyanazt hordja, tehát más anyukák is ezt csinálják). Jut eszembe, a Thomasos pólókat lassan le kéne cserélnem Matyinál, mert kezd gáz lenni:-DD
Tehát hétvégén elmegyünk az esküvőre, Viktor felveszi a vőlegény öltönyét (amit 8 év alatt még nem hízott ki), én meg valami tavaszi ruhát (mivel én kihíztam az egyetlen hordható kosztümöm, amit még egyetem végén kaptam), amit már ezerszer felvettem akár játszótérre is. Tuti nagyon alkalmi leszek. A gyerekek felvesznek majd valami jó kis vászongatyát valami inggel, igyekszem csilli-villire kitisztítani a cipőjüket, hogy mutassanak is valahogy. Szóval előre látom, hogy kissé megint taráta társaság leszünk. Mint mindig... Néha nagyon zavar ez...

2009. április 14., kedd

Wass Albert: Jönnek! Adjátok vissza a hegyeimet!


"Az 1944-ben emigrált, egykoron igen jónevű erdélyi magyar írónak éppen fél évszázadot kellett várnia, hogy első kötete - két regénye - legális úton a hazai olvasók kezébe kerülhessen. S e "bemutatkozás" nyomban reveláló hatású lehet, hiszen kiderül, milyen tehetségek és velük miféle szellemi értékek voltak kénytelenek elhagyni hazájukat és közönségüket.

Az 1940-ben írt Jönnek! alcíme az lehetne, hogy "a várakozás tizennégy napja". A kortörténeti-közérzületi krónika azt a két hetet öleli fel, amely a második bécsi döntés eredményének - Észak-Erdély visszacsatolásának - nyilvánosságra kerülése és a magyar csapatok Szolnok-Doboka vármegyébe való bevonulása között telt el. Ez a tizennégy nap az ottani magyarság számára talán nehezebben, kínosabb lassúsággal vánszorgott, mint az azt megelőző huszonkét, kisebbségi sorban végigtengődött esztendő. A várakozás feszült napjai alkalmat adnak a falu, Vasasszentgotthárd lakóinak - magyaroknak és románoknak -, hogy átgondolják a sanyarú múltat és a lehetséges, biztató jövőt; hogy számot vessenek az elkövetett bűnökkel és az elszenvedett sérelmekkel, ki-ki a maga korábbi és reménybeli helyzete, illetve erkölcsi fölfogása szerint. Vibráló érzések pontos lekottázása adja a feszes cselekményű, izgalmas epizódokkal tűzdelt helyzetjelentés drámai hangulatát, katartikus tanulságait. A rablóhordákra emlékeztető kivonuló románok fejvesztett kapkodását, fosztogatását, az utolsó napok megannyi személyes sorsdrámáját feledteti a nagy nap kifejezhetetlen, már-már artikulálatlan öröme, a lelkek ujjongása, az egyetlen boldog sikollyá váló fölszabadulás pillanata.

E kisregény párdarabja az 1949-ben, immár Nyugaton keletkezett Adjátok vissza a hegyeimet!, amely egy korán árvaságra jutott fiú élettörténetébe sűríti az erdélyi magyarság megpróbáltatásait. A kisebbségi sors balladai tónusú regénye az örök megaláztatás, a kiszolgáltatottság, az áldozati-sors és vállalásának hátborzongató jeremiádjává növekszik. Ennek az ágrólszakadt juhászbojtárnak és szénégetőnek egész életében négy olyan esztendő jutott, amikor egyáltalán embernek érezhette magát: a "magyar világ" 1940 és 1944 közötti ideje. S ami ezután szakadt Erdélyre, az maga volt a pokol, a "világ vége": háború, véres bosszúhadjáratok, genocídium, útonállás, gyilkosságok, az élet tönkresilányítása. Ebben a törvényen kívüli, nyers ököljogra épülő, tébolyodott világban ép erkölcsi érzékű, hazafias lelkületű, tudatos gondolkodású embernek helye nem lehetett, így lesz a hajdan jámbor fiúból a havason bújdosó haramia, aki az olvasó előtt mégis hőssé magasztosul. Hiszen ez a - szándékoltan névtelen - hős szinte puszta kézzel, a tíz körmével védte Erdélyt a beözönlő román és orosz hordáktól, - mindhiába. Végül szerettei elvesztése után a hazájától is megfosztják, s mivel a becsületes életre és a jövőre semmi kilátása nem marad, nyugatra szökik, hogy beleordítsa a "szabad világ" fülébe Erdély irtózatos tragédiáját. Megrendítő, letaglózó, egyben lélekemelő olvasmány mindkét, fordulatokban bővelkedő, izgalmas cselekményvezetésű regény."

Ezt a könyvet is korábban olvastam. Letehetetlen volt. Wass Albert könyveit mindig könnyek között olvasom. Három szóban tudom összefoglalni, hogy milyennek találtam: Kötelező olvasmánnyá tenném!

Twilight 4.

Még nem is írtam, valahogy elfelejtettem. Talán két hete, de befejeztem Stephenie Meyer négy részből álló sorozatát. Tetszett, de most garantáltan nem olvasom újra. Majd ha kijönnek könyvben a rendes fordítások. Tényleg kár, hogy ennyire nem tudok angolul, hogy úgy vegyem kezembe a könyveket, mert a magyar fordítás néha-néha katasztrófa volt.
Nade a negyedik kötetről pár szót. Nekem őszintén szólva ez tetszett a legjobban. Ebben volt a legtöbb fantázia, a legtöbb esemény és talán ebben dominált legkevésbé a szerelmi szál. Szóval valahogy összességében azt éreztem, hogy emiatt az utolsó kötet miatt volt a három előző;) Végre volt valami olyan sztori, amiben színezni lehetett a jellemeket, különleges képességű vámpírokról esett szó, kellett egy kis háttértörténet a múltról (azt sajnálom hogy az igazi vérfarkasokat olyan kevéssé szőtte bele az író). Örültem, hogy voltak valahogy emberibb jellemek is (pl. Leah), kicsit már zavart, hogy mindenki vagy tök jó, vagy tök rossz, nem volt senki esendő, olyan igazán hétköznapi. A vámpírok közül érdekes, de nekem Jasper jön be leginkább, rá lennék a legkíváncsibb, ha bármi folytatás lenne:-DD

Egyébként sokat filóztam azon is, hogy az első kötet miért tetszett annyira, hiszen tényleg akárhogy nézem, végülis ha a vámpír-szereplőket leszámítjuk, akkor nem több egy sima Romanas történetnél. Most a vámpírok miatt tetszett, vagy azért, mert nagyon kellett a lelkemnek valami kis szerelmes, rózsaszín, kellemes érzést adó sztori? Meg is maradt bennem a kérdés, amit Mara feltett, hogy tényleg ennyire szeretet-éhségem van? Azt hiszem igen. Valahogy nagyon kéne valami olyan, ami csak kettőnkről szól, csak Viktorról és rólam. Mindent öt főre kell berendezni nap mint nap, jó volt azt olvasni, hogy valakik csak egymásért vannak, csak egymással foglalkoznak és annyira nem reális környezetben. Asszem, ha "két szimpla ember szimpla környezetben" sztorti lett volna a könyv témája, akkor letettem volna...

2009. április 13., hétfő

Idén sem száradok el:-DD

Nem nagyon vagyok oda a húsvéti locsolkodásért, de azért biztos zavarna, ha senki sem locsolna meg. Szerencsére gondoskodtunk Viktorral arról, hogy minden évben legalább 3 önkéntes locsolóm legyen majd. Szóval húsvét hétfőn a fiaim minden évben sorban állnak és fújnak rám "fini-fini" szagos kölnit. Miki még a szokásos Zöld erdőben jártam kezdetű versikével jön, Matyi már a suliban tanult locsolkodóverssel, Viktor meg valami pajzán rigmussal a netről:-DD Meglocsoltak, kaptak jutalmat is;)
A húsvéti ajándékok már fogyatkoznak. Ha csak lehet, akkor rögtön kóstolgatják a csokikat. Karesznek volt egy elég rossz élménye a pattogós cukros Mikla kicsi tojással. Nem elég, hogy sztaniollal együtt kapta be, de még a csoki is pezsgett benne. Tök bőgött szegény, de nem akart rá vizet inni.

Húsvét hétfőt a keresztanyáméknál töltöttük Rákoskeresztúron. Én nagyon élveztem. Viktor mostanában annyit gitározik, hogy nekem is le kellett ülnöm egy kicsit a zongora mellé az unokatesóméknál. Hát fejből már nem tudok semmit, de egész tűrhetően tudnék kottából játszani gagyi dalocskákat:-DD Le nem írom, hogy hány évet zongoráztam, de ma már csak akkor ülök le a hangszerem mellé Ajkán, ha nehéz a lelkem. Na majd ha legközelebb Ajkára megyünk előszedem a régi kottáimat és játszok valamit az uramnak, hogy lássa, tényleg ment és néha egész jól ment.
Az unokatesóim lelkesen lefoglalták a fiúkat, társasoztak, mesét néztek, játszottak. Karesz délután hatalmasat aludt, így én kinn a kertben hímezgettem, Viktor olvasott. Tök nyugi volt, nagyon élveztem. Néha olyan jó lenne egy kert, vagy egy erkély, ahova kiülhetnénk este Viktorral. Dumálnánk, innánk egy pohár bort. Na mindjárt bilibe ér a kezem...

Ma van a szünet utolsó napja. Ma még itthon mindhárom srácom. Holnaptól újra minden a régiben lesz. Még mesét néznek, aztán remélem egy kicsit lefoglalják egymást, mert a nagyszoba romokban. Szégyen gyalázat, de elmaradt a húsvéti takarítás:-DD Idén nem voltam hajlandó ezzel görcsölni. Inkább egymás társaságát élveztük. Voltunk kinn a Kopaszi gáton is. Nagyon szép lett, a srácok igen élvezték, hogy rohangálhattak, labdázhattak, hogy annyi ember volt kinn. Nem fotóztunk. Kár.

Na remélem mindenkinek pihentető volt a Húsvét! Egy húsvét vasárnapi reggeli képpel búcsúzom. Igazi reggeli a hangulat (Pláne az én fejemen)!

2009. április 12., vasárnap

Boldog Húsvétot kívánok!


Istentől áldott, szép húsvéti ünnepet kívánok Mindenkinek!

2009. április 10., péntek

Nagypéntek

Reményik Sándor: Pilátus

A pörnek vége. Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.

„Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.

Feszítsd meg!’ - üvöltötték a fülembe,
Amíg unottan odalöktem nékik.

Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
Vajon álmodik-e még a kereszten?
Valamit szólt nékem az igazságról,
Aztán némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: én vagyok’.

Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is,
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilátus lelke nem lesz nehezebb,
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.

De jaj! vajon kire szállott a vére?!’”

Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.

„’Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy - vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívemből, hess!

Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe,
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véreskezű szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!”

Csend most. De hallga! Most az éj kopog.
Pilátus udvarában a papok.
„Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk.
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát.
Nem készítetted jól a Golgothát!”
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény.
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:
„A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.

E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam.”

Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt.
Még középiskolás koromban szavaltam egy versenyen. Nagyon szerettem. Nekem nagyon illik a mai naphoz.

Vermeer: Leány gyöngy fülbevalóval (2)

A héten csak ezen munkálkodtam. Nem mondom, hogy nagyon sikeres voltam, mert kéz-ügyileg megint nem vagyok a toppon. Egy ideig x-eztem a feketét, de hamar beleuntam. Így úgy döntöttem, hogy inkább kitöltöm a lukakat az egyik A4-es lapon. Arról van szó, ahol a turbán csüngője van, jobb oldalon. Jelentem, 10 x kivételével kész van. Az elmúlt két napban 26 féle színnel böködtem belé. Irgalmatlan sok volt ez a színváltás, ami kb. 250 x-re oszlott el mindössze... A maradék 10 x-et "csak" 6 féle színnel kell majd csinálni. Aztán jöhet a következő A4-es oldal, ami szintén nagyjából kész is van.

Vermeer múltkor

Vermeer ma

Közeli a majdnem kész A4-es lapról

2009. április 9., csütörtök

Tavaszi szünet és nagyhét

Ma már hivatalosan is a tavaszi szünet második napja van. Hétfőn kezdődött Matyiéknak a tavaszi szünet a suliban, Mikinek az oviban csak csütörtökön. Mivel az utóbbi időben nagyon keveset járt oviba, úgy gondoltam, hogy ezt a fél hetet simán lehúzhatja ott, mint itthon. Még szerencse, hogy mentünk, így legalább időben megkaptuk a meghívót Zsombi szülinapi zsúrjára. Mindkét nagyfiam meghívták, nagyon örültem neki.
Hát az ez idei tavaszi szünet nem túl hagyományos nálunk. Egyedül vagyok itthon az egész szünetben. Viktor eredetileg ki akarta venni szünetnek, de hát Miki halláskezelésére, ami 10 napot vesz majd igénybe kell tartogatni a szabadnapokat. Viszont hihetetlen változás az előző évekhez képest, hogy idén senki sem beteg. Hosszú évek óta nálunk a húsvét volt a vízválasztó, mert olyankor szabályosan kidőlt az egész család. De ezt szó szerint kell érteni, egymás után, vagy egyszerre, de mindenki beteg volt ilyenkor. Volt már krumplipüre az ünnepi menü, és mivel az egész család hányt, Viktor a sütiket felgyógyulása után bevitte a melóhelyre, hogy elfogyjon.
Viszont ünnep ide vagy oda, idén nem fogom túlspirázni kaja szempontjából. Idén a lényeg azon lesz, hogy azon a három napon, amikor Viktor itthon lesz, akkor együtt legyünk. Jó, azért az biztos, hogy a menü szombaton hal lesz, és fogok főzni sonkát is, de nagyjából ennyi lesz a nagy-nagy konyhai eresztésem:-DDD
Hétfőre meghívott minket keresztanyám egész napra hozzájuk Rákoskeresztúrra. Úgyhogy a fiúk majd lelkesen locsolhatnak!!!

Egyébként elég ritkán szoktak itthon lenni a fiúk úgy, hogy csak én vagyok velük. Matyi ugye folyton suliba jár, általában csak Miki és Karesz nyomul itthon. Hát mit mondjak, most már nagyon kijön az, hogy nagy a korkülönbség a sárcaim között. Ugyanez volt anno nekem is a gondom, amikor kicsi voltam. Pont ezekért nem akartam ekkora korkülönbséget, de hát most már nem lehet mit tenni. Matyi lerázza a Mikit azon címszó alatt, hogy még túl kicsi. Karcsival türelmetlen, nem bír vele foglalkozni, max annyit kérhetek, hogy kicsit figyeljen rá, hogy ne csináljon semmi bajt, amíg én nem érek rá. Miki folyton Matyival játszana, általában sértődés és bőgés a vége a próbálkozásainak. Szörnyű, de csak akkor játszik együtt a két nagy, ha rájuk parancsolok. Igazából mindhárom fiam velem szeretne játszani, de nekem ehhez nincs elég szabad kapacitásom és őszintén szólva kedvem sem. Valahogy luxusnak érzem, hogy ott vannak egymásnak és mindenki engem nyektet. Na mindegy! Karcsival azért mindenképp játszanom kell, mert ő még kicsi, de tegnap ő is szörnyen viselkedett. Egész nap bőgött, folyton a nyomomban volt, semmi nem volt jó neki, se az autózás, se a könyvnézegetés. Délután aludt szerencsére egy hatalmasat (velem együtt) és miután végre esett egy kicsit az eső, akkor lenyugodott. Estére megint normális volt.
Igazából az a stratégiám, hogy délelőtt nem játszom a nagyokkal, ha valamelyik itthon van. Most, hogy itt a szép idő, délelőtt egyszer még kimegyünk a játszóra, így gyorsabban tellik a nap. Aztán ha Karcsit leraktam akkor foglalkozom a nagyokkal. Mikivel társasozunk Metrot, vagy Beszélő monopolit, vagy Csapkodóst vagy Szakácsost, vagy Hegymászóst. Matyival általában nem tudok zöld ágra vergődni, mert folyton olyat játszana, amihez nem elegendő az az idő, amíg Karcsi alszik. Szóval nagyrészt hímzünk közösen és egy kicsit számítógépezhet, ha elfáradt.
Alvás után megint összeszedem a bandát és irány a játszótér. Estig maradunk. Játszótérnek mindössze egyetlen hátránya van. Karcsi folyton tilosban mászkál. Sokat kell felvennem, elvinnem, véletlenül sem arra megy, amerre a helyes irány lenne. Szóval a kezeim megint jól kivannak. Rohadtul fájnak, nem is hímzek, remélem hamarosan hozzászoknak a túlterheléshez és megint tűt ragadhatok. Azért mutatommajd a Vermeert, hogy milyen rengeteget haladtam:-DD

Amit viszont nagyon szeretek a tavaszi szünetben, az a nagyhét. Emlékszem, hogy kicsi koromban hogy szenvedtem az ünnepi miséken, most meg nagyon várom nap nap után. A nagycsütörtöki misén tegnap este Matyival voltam. A gyerekekkel mindig a kórusra megyek, ott nem zavarják a többieket, ha mászkálni, vagy sugdolózni van kedvük. Matyi elég sokat kérdezett, igyekeztem tőlem telhetőleg a legjobban válaszolni. Érdekes, de most már én is elérzékenyülök akkor, amikor a "Harangok Rómába mennek". Emlékszem, a mama is mindig sírt olyankor... Kezdek szentimentális lenni? Zengett a templom, hihetetlen volt ahogy mögöttem harsogott az orgona. Aztán utána a CSÖND... Azt sajnálom, hogy családilag még nem tudunk részt venni ezeken a szertartásokon. Valakinek itthon kell maradni a kicsikkel, mert tuti nem bírnák ki. Viktor persze minden további nélkül elvállalja ezt, de néha irigy vagyok azokra a házaspárokra, akik egymás mellett töltik a templomban ezeket az órákat. Évek óta egyedül megyek ilyenkor misére. Örülök, hogy most már legalább Matykó csatlakozik hozzám.

Na futok tovább és főzök, mert most még hagynak;)

Egérkék keretezve a címzettnél

Talán még emlékeztek az egérkékre, amik Kanadába repültek az új tulajdonosaikhoz. Végül Viktor abban maradt Jasonnal, hogy mivel a postaköltség elég tetemes és ha kereteztetem a képeket, csak még többe fog kerülni, így majd inkább ők kereteztetik. Egy kicsit sajnálom, hogy mégsem vittem én keretezőhöz, de azért annyira nem lett rossz. Íme:

Este a lányokkal

Na, mivel tudom, hogy lelkes olvasóim Mara és Krisi, így gondoltam pár szót írok a tegnapi estémről:-DD

Viktor korán hazaért, így villámgyorsan felöltöztem és egy kis kitérővel meg is érkeztem Marához úgy este hétre. Igyekeztem színesen öltözni, így a fekete felső és a szürke szoknya mellé felvettem a fehér poncsóm. Naná, hogy én voltam az első Maránál;) Igyekeztünk semmi komolyról nem beszélni, hogy Krisi le ne maradjon valamiről. Szóval a legbiztosabb az volt, ha személy szerint őt beszéljük ki, így tényleg semmi fontosról nem maradhat le:)
Iszogattunk, megettem Mara vacsijának a felét, csipszeztünk és beszélgettünk. Azért a levelezésünknek köszönhetően én is képben voltam most jobban a csajok dolgaival kapcsolatban. Bár ha egyszer blogírásra adnák a fejüket, szívesen olvasgatnám azt is! Mindig érdekel, hogy mi van veletek, bár tudom, hogy néha csak hallgatok, de mint "pöffeszkedő családos" asszem nem lenne illendő osztanom az észt, vagy véleményt nyilvánítani.

Moralizálni többet nem fogok. Teljesen más részleteken akkadtak fenn a csajok a történettel kapcsolatban (előző bejegyzés), mint én. Majd még Viktorral jól megtárgyalom este azért. De legalább abban egyetértettünk, hogy nem normális az egész, ami történt:-DD

Ja, Mara, ha egyszer elköltözöl onnan, akkor kérlek, kérlek egy lakás tartozék feliratú vödröt hozz már el nekem!!! Imádom a házi bácsidat!!!
Krisi! Én azért kíváncsi lennék erre a Balázsra, úgyhogy úgy csináld a következő találkánkat, hogy ő épp elmenőben legyen, amikor mi érkezünk, hogy legalább megnézhessük Sandokant!

Jól éreztem magam, és hála az elfogyasztott két deci bornak (amitől egész jól becsíptem, igazán olcsó lány vagyok!) baromi hamar elaludtam. Otthon örömmel konstatáltam, hogy Viktor kiteregetett és bekészítette az éjszakai tápit Karesznek. Köszi!!!!

2009. április 7., kedd

Csalódtam

Neveket nem írok, egyrészt nincs is értelme, másrészt nem akarok senkit rossz hírbe hozni. Elég annyi, hogy tegnap majd 20 percet lógtam egy barátnőmmel a telefonon (ami rám nem jellemző) és csak sasoltam.
Két olyan ember hult előttem porba (csak képzeletben), akikre nagyon felnéztem. Komolyan nem értem, hogy mi van a világban... Milyen értékek szerint élnek az emberek? Hol van az erkölcs? Semmi sem szent? Komolyan ennyire naív vagyok?

Viktorral este kettesben elmentünk egy kicsit iszogatni, eszegetni. Addig Anna vigyázott a fiúkra. Dumáltunk arról, hogy vajon mi nagyon furák vagyunk-e ketten, vagy teljesen normálisnak tűnünk-e. Egyre inkább az az érzésem, hogy az, amit mi, amit a családunk képvisel és ahogy élünk, az manapság már nem normális, hanem inkább furcsa, talán baromi maradinak és konzervatívnak tekintendő. Ültünk és próbáltunk felsorolni legalább 5 olyan házaspárt, akik talán hasonló elvek szerint élnek. Nem volt könnyű!!!

2009. április 5., vasárnap

Civildemonstráció a Hősök terén

Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, így csak a neten talált fotót tudtam csatolni. Apukám és a húgom direkt a demonstráció miatt jött fel Budapestre, én gyorsan csatlakoztam hozzájuk és hármasban kimentünk a Hősök terére. Bitang jó volt látni a tömeget, a sok arcot, akik szintén úgy gondolják, hogy nem a megfelelő irányba megy az ország. Egyszerűen jó volt ott lenni, látni, hogy mások (és mennyien!) is eljöttek, és végre az ember nem csak otthon morgolódott, hanem hangot adhatott az elégedetlenségének.
Sok felszólaló volt. Sokakat meg is hallgattunk. Sokakkal egyet is értettem, de minden gondolattal azért nem tudtam azonosulni.
Remélem a Köztársasági Elnök reagál valamit a feliratra, amit eljuttattak hozzá! Fritz Tamás azt mondta, hogy addig nem mennek el a térről, amíg választ nem kapnak tőle. Két kérést intéztek a Köztársasági Elnökhöz, aminek megvalósítását ő kezdeményezhetné:
1. Az országgyűlés feloszlatását.
2. Előrehozott választások kiírását.

Itthon belenéztem a híradóba. Természetesen leginkább a Gárda jelenlétére élezték ki a közszolgálati tv-n a híreket. A lényeg megint elsikkadt... Ennyit a médiáról... Aztán láttam, hogy az SZDSZ megszavazta Bajnait. Hihetetlen!!! A hatalomért bármire képesek? Bárkit képesek megszavazni, elfogadni?!?! Olyan felháborító! És szörnyű, hogy az emberek bármit csinálnak, egy szavazógéppé degradálódott országgyűlés mindent lenyom a torkunkon!

Én elfogadom, hogy áldozatot kell hozni a Hazámért. Hajlandó vagyok odaadni az utolsó Forintomat is, ha ez segít. De ne az kérje, aki mindent tönkretett, aki szétszórta és eltüntette holdudvarában a milliárdokat. Tőlem ne az kérjen, aki csak zsírosodott az elmúlt időszakban, mert nála volt a hatalom. Szeretném látni, hogy a politikai elit is hoz komoly áldozatot azért, hogy Magyarország előrébb jusson!!!
Azért én nem akarok áldozatot hozni, hogy megint elfolyjon a pénzünk a lefolyóban... Kérjen tőlem más, de ne ezek!!!

Komolyan, most miért ne lehetnének előrehozott választások az EP választásokkal együtt? Már annyi mindent eltoltak, az a két hónap vesztegelés nem hiszem hogy olyan sokat jelentene. Kampányra már nincs szükség. Szerintem a többség már tudja, hogy hova adná le a voksát. Hazugságokra meg már úgysem vagyunk kíváncsiak!!!

Túráztunk Ócsán

Pénteken kérdezte Viktor, hogy volna-e kedvem túrázni a hétvégén a fiúkkal. Üsse kavics, belementem, bár előre látható volt, hogy a túra és a fiúk nagyjából összeegyeztethetetlen. Szombaton időben felkeltünk, gyors reggeli volt csak, aztán beugrottunk a kocsiba, hogy elguruljunk Szűcs Attiláékhoz. Vele és két lányával mentünk az ócsai tájvédelmi körzetbe egy kedves kis játszótérre. Jócskán megcsúszott a program amiatt, hogy a Lágymányosi hídon laza fél óra alatt értünk végig, de onnantól már szerencsére egész jó volt a közlekedés. Hamar kinn voltunk a zöldben.
Eleinte az összes gyerek nagyon élvezte. Jó volt, hogy végre friss levegőt szívtunk, madarak énekeltek körülöttünk, zöldet láttunk lépten nyomon. Voltak rajtunk kívül többen is az erdőben hatalmas fényképezőgépekkel, kutyákkal, gyerekkel sétálgatva. A srácok eleinte mindenre vevők voltak (még Karcsi is), aztán apránként ahogy nőtt az éhségük, úgy csökkent a lelkesedésük. A túra célja egy kisebb erdei játszótér volt, ahol sajnos már csak alig negyed órát töltöttünk és rohamléptekben mentünk vissza a kocsikhoz, hogy a helyi étteremben gyorsan együnk valamit. Ha Karesz tudna beszélni, biztos ő is nyavajgott volna, de így csak a maradék négy gyerek nyűgölődött. Szerintem hamar odaértünk, a kiszolgálás szuper volt, a kaja finom. Karcsi addigra már olyan fáradt volt, hogy simán nyugiban ült az ölemben és mindent megevett, amit a szájába tömtem. Valamikor négykor értünk haza. A két kicsi beájult a kocsiban, otthon azért letettük még őket egy kis csendespihenőre.

Érdekes volt figyelni a két kislányt a túra során. Egész másak, mint a fiúk. A fiúknak megvan az az előnyük, hogy strapabíróbbak és kevesebbet nyavajognak! De azért örülnék, ha egyszer a gólya hozna nekem egy lányt...

Na itt van pár fotó a kirándulásról:

2009. április 4., szombat

Vermeer: Leány gyöngy fülbevalóval

Április elejével előszedtem egy kedvenc hímzésem. Most egészen addig fogom ezt böködni, amíg meg nem unom, vagy amíg valami kötelező nem jön.

Zsuzsi kibontotta nekem belőle a csúnya sárgát. Itt is köszi! Már a helyére belehímeztem egy szerintem klasszisokkal jobb árnyalatot. Amolyan szürkés-barnás árnyalatot. Végignéztem az összes cérnám, nem ez a legmegfelelőbb szín, de a legjobbnak ezt találtam a létező odaillő árnyalatok közül.

Nem túl látványos a haladás, de azért nem rossz:)

Mutatok egy legutolsó állást, amiben még benne volt a rossz sárga szín is. Legutóbb 2007. júliusában böködtem bele.


2009. április 2., csütörtök

Nincs mit várnom

Miki egész héten itthon van. Most antibiotikumot szed, mert a hallás- nem hallás téma nagyon eldurvult. Minden második mondatomnál visszakérdez, pedig nem is beszélek halkan, pláne a gyerekekhez. Szerencsére szép az idő, így sokat vagyok kinn a két kicsivel. A játszótereken már egyre több a gyerek, de Miki nem az a fajta gyerek, aki vadidegen kissrácokkal leállna játszani. Karesz meg ezerrel kotor két lábon, általában nem abba az irányba, amerre én szeretném. Viszont lelkesen hintázik, homokozik és labdázik. A babakocsit ha lehet elkerüli, de akármennyire hisztizik azért bele kell kötnöm néha. És ha csak egyszer vagyok zselé és hagyom, hogy ő nyerjen, akkor még rosszabb lesz. Így aztán mikor megindulunk a babakocsi fele, néha ívben meghajtja magát és üvölt teljes torokból. Fantasztikus cirkuszi látnivaló vagyunk ilyenkor, mindig akad pár csodálóm;) Egyébként nem zselé a srác, hatalmasakat képes sétálni.

Tegnap elmerészkedtem a két kicsivel a Savoya parkba is. Vettünk cipőket Karesznek. A két nagy úgy lerongyolta a régi cipőket, hogy egyszerűen már nincs szívem ráadni őket Kareszre. Kitaposottak, kopottak. Szóval kapott egy szép félcipőt meg egy új szandit itthonra. Akartunk kisvonatozni is, de sajnos nem voltak ott az üzemeltetők. Miki majdnem bőgött. Mentünk pár kört a Savoyában, de úgy tűnik, hogy egész napra szabit vettek ki. Ma reggel Miki azzal jött oda hozzám, hogy na akkor ma kisvonatozzunk! Na persze...

A mai naphoz nincs kedvem. Jó lenne átugrani, hogy már szombat legyen, akkor végre itthon lesz Viktor. Aztán jövő héttől kezdődik a tavaszi szünet. Itt lesz mindhárom gyerek, Viktornak meg dolgoznia kell. Tök jól ellennék, ha tudnám, hogy csak két vagy három hetet kell várnom és lenne valami olyan dolog, amit várhatnék. De nincs. Tegnap este elkezdtem azon gondolkodni, hogy mióta szeretnénk hosszúhétvégézni. Már nem emlékszem rá... Szerettünk volna elmenni vacsizni a házassági évfordulónk alkalmából, de először mi voltunk betegek, aztán Anna, aki vigyázott volna a srácaimra. Még mindig nem jelentkezett, de mivel egyetemista valszeg neki is tavaszi szünete lesz. Áprilisban már talán nem jutunk el sehova. Május Viktornak a meló miatt nem lesz jó hosszúhétvégézni. Június meg még olyan messze van.

Jövő héten nagyhét. Várom a nagyheti szertartásokat. Nagyon nehéz valahogy idén lélekben készülnöm a húsvétra. Pedig kéne, csak egy kis csönd lenne körülöttem.

Ha a fiúk oviban és suliban, akkor legalább a délutánom kicsit nyugis. Viszont Miki az utóbbi időben nem alszik. Úgy várja, hogy Karcsit lerakjam, mert akkor jön ő. Társasozunk, beszélgetünk, aztán kicsi csendespihenő jön neki is. Általában benn fetreng Matykó szobájában, rugdalja a falat, énekel... Én meg nyűgös vagyok ettől. Gazdasági válság ide, gazdasági válság oda, hétvégén felszerelkezem egy kis pénzzel és vásárolni fogok magamnak valami nagyon hasznosat:-DD Valami olyat, amire feltétlenül szükségem van! Ami nélkül nem élhetek tovább! Mivel ruhát egyedül nem veszek magamnak, így a többi boltban fogok vadászni...

Mi legyen a mai program? Ah, van egy frankó ötletem. Kimegyek a srácokkal a játszóra. Ott még sosem voltunk!