Gyerkőceim életkora

2009. április 2., csütörtök

Nincs mit várnom

Miki egész héten itthon van. Most antibiotikumot szed, mert a hallás- nem hallás téma nagyon eldurvult. Minden második mondatomnál visszakérdez, pedig nem is beszélek halkan, pláne a gyerekekhez. Szerencsére szép az idő, így sokat vagyok kinn a két kicsivel. A játszótereken már egyre több a gyerek, de Miki nem az a fajta gyerek, aki vadidegen kissrácokkal leállna játszani. Karesz meg ezerrel kotor két lábon, általában nem abba az irányba, amerre én szeretném. Viszont lelkesen hintázik, homokozik és labdázik. A babakocsit ha lehet elkerüli, de akármennyire hisztizik azért bele kell kötnöm néha. És ha csak egyszer vagyok zselé és hagyom, hogy ő nyerjen, akkor még rosszabb lesz. Így aztán mikor megindulunk a babakocsi fele, néha ívben meghajtja magát és üvölt teljes torokból. Fantasztikus cirkuszi látnivaló vagyunk ilyenkor, mindig akad pár csodálóm;) Egyébként nem zselé a srác, hatalmasakat képes sétálni.

Tegnap elmerészkedtem a két kicsivel a Savoya parkba is. Vettünk cipőket Karesznek. A két nagy úgy lerongyolta a régi cipőket, hogy egyszerűen már nincs szívem ráadni őket Kareszre. Kitaposottak, kopottak. Szóval kapott egy szép félcipőt meg egy új szandit itthonra. Akartunk kisvonatozni is, de sajnos nem voltak ott az üzemeltetők. Miki majdnem bőgött. Mentünk pár kört a Savoyában, de úgy tűnik, hogy egész napra szabit vettek ki. Ma reggel Miki azzal jött oda hozzám, hogy na akkor ma kisvonatozzunk! Na persze...

A mai naphoz nincs kedvem. Jó lenne átugrani, hogy már szombat legyen, akkor végre itthon lesz Viktor. Aztán jövő héttől kezdődik a tavaszi szünet. Itt lesz mindhárom gyerek, Viktornak meg dolgoznia kell. Tök jól ellennék, ha tudnám, hogy csak két vagy három hetet kell várnom és lenne valami olyan dolog, amit várhatnék. De nincs. Tegnap este elkezdtem azon gondolkodni, hogy mióta szeretnénk hosszúhétvégézni. Már nem emlékszem rá... Szerettünk volna elmenni vacsizni a házassági évfordulónk alkalmából, de először mi voltunk betegek, aztán Anna, aki vigyázott volna a srácaimra. Még mindig nem jelentkezett, de mivel egyetemista valszeg neki is tavaszi szünete lesz. Áprilisban már talán nem jutunk el sehova. Május Viktornak a meló miatt nem lesz jó hosszúhétvégézni. Június meg még olyan messze van.

Jövő héten nagyhét. Várom a nagyheti szertartásokat. Nagyon nehéz valahogy idén lélekben készülnöm a húsvétra. Pedig kéne, csak egy kis csönd lenne körülöttem.

Ha a fiúk oviban és suliban, akkor legalább a délutánom kicsit nyugis. Viszont Miki az utóbbi időben nem alszik. Úgy várja, hogy Karcsit lerakjam, mert akkor jön ő. Társasozunk, beszélgetünk, aztán kicsi csendespihenő jön neki is. Általában benn fetreng Matykó szobájában, rugdalja a falat, énekel... Én meg nyűgös vagyok ettől. Gazdasági válság ide, gazdasági válság oda, hétvégén felszerelkezem egy kis pénzzel és vásárolni fogok magamnak valami nagyon hasznosat:-DD Valami olyat, amire feltétlenül szükségem van! Ami nélkül nem élhetek tovább! Mivel ruhát egyedül nem veszek magamnak, így a többi boltban fogok vadászni...

Mi legyen a mai program? Ah, van egy frankó ötletem. Kimegyek a srácokkal a játszóra. Ott még sosem voltunk!

3 megjegyzés:

  1. Átérzem a helyzeted. Szerintem, megérdemled a nagyon fontos dolgokat. Örülj a pillanatoknak.

    VálaszTörlés
  2. Tavaszi szünetben, húsvét után nem lenne kedvetek lejönni hozzánk? Akár ittalvás is megoldható. Hm?

    VálaszTörlés
  3. Hát nálunk a tavaszi szünet húsvét előtt van. Húsvét hétfő még szünet, nameg a kedd is, de aztán már suli jön. Viktor meg csak hétfőn lesz itt sajnos. De majd megbeszéljük! Köszi az invitálást!

    VálaszTörlés