Gyerkőceim életkora

2009. április 29., szerda

Két kedvenc

Az első kedvencemként jöjjön ez a szám. A Sztárom a párom című filmben hallottam először ezt a dalt, mikor Hugh Grant kellőképp maga alatt van szerelmi bánatában. Sokat kerestem, aztán megtaláltam végre. Nagyon tetszik, a dallam és a hangulat magáért beszél.



Második kedvencem most újra aktuális lett. Matyi egyre ügyesebben olvas, hát nézegettük a gyerek könyveket, hogy melyiket lehetne a kezébe adni. Így esett a választás Sempé Goscinny: A kis Nicolas című könyvre. Imádom. Ezt is rengetegszer olvastam, általános sulitól kezdve egyetemig. Na most megint kézbe vettem. Kedvenc fejezetem: Paszuly tanár úr. A sztori röviden. Nicolas tanító nénije lebetegedik, Paszuly helyettesít, de valamiért nem tud az osztályban maradni. Az eminens Agnant kiülteti a tanári székbe órát tartani. A gyerekek ökörködnek, verekednek, veszekednek, Paszuly néha razziázik. Az utolsó razziára érkezik épp:

"Ekkor valaki elkiáltotta magát: - Itt a Paszuly!
Kinyílt az ajtó, Paszuly lépett be, teljesen vörös volt.
- Ki mondta ezt? - kérdezte.
- Nicolas! - mondta Agnan.
- Nem igaz, hazug disznó! - és ez igaz volt, hogy ez nem volt igaz, mert ezt Rufus mondta.
- Igenis, hogy te voltál, te voltál, te voltál! - kiabálta Agnan.
- Tanítás után itt maradsz bezárva - nézett rám Paszuly. Akkor én is elkezdtem sírni, és mondtam, hogy ez nem igazság, és el is fogok menni ebből az iskolából, és akkor majd hogy fog mindenki sajnálni.
- Nem ő volt az, Agnan volt, Agnan mondta, hogy Paszuly! - kiáltotta Rufus.
- Nem én mondtam, hogy Paszuly! - tiltakozott Agnan.
- De te mondtad, hogy Paszuly, tisztán hallottam, Paszuly!
- Na jó, ebből elég - üvöltött Paszuly -, mind be lesztek zárva!
- Én meg miért? - kérdezte Alceste. - Én nem mondtam, hogy Paszuly!
- Nem vagyok hajlandó tovább hallgatni ezt a nevetséges gúnynevet, megértettétek?! - ordította Paszuly, aki borzasztóan idegesnek látszott.
- Én nem leszek bezárva! - kiabálta Agnan, és zokogva földre vetette magát, és elkezdett csuklani, és tisztára kivörösödött, aztán meg tisztára elkékült. Az osztályban ekkor már majdnem mindenki vagy kiabált vagy sírt, már azt hittem Paszuly is sírva fakad, amikor belépett az igazgató úr.
- Mi történik itt, Pasz...ö...ö...Dubon tanár úr? - kérdezte.
- Én már nem is tudom, igazgató úr - hebegte Paszuly. - Az egyik a földre veti magát, a másiknak vérzik az orra, amikor benyitok, a többi zokog, ilyet én még nem láttam, ilyet én még nem láttam! - és Paszuly beletúrt a hajába az ujjaival, a bajusza mindenfelé elkezdett mozogni.

Másnap a tanító néni ismét jött iskolába, Paszuly meg hiányzott"

1 megjegyzés:

  1. Az egyik kedvencem tőle a "látogatóba jön a szakfelügyelő". A tanítóképzőben szinte kötelező olvasmány volt köztünk. Lehet kapni valahol?

    VálaszTörlés