Szentírás

Olvasom. Hol napi rendszerességgel, hol ritkásabban. Nem haladok rohamtempóban, csak akkor ülök le a Biblia mellé, ha tudom, hogy nyugiban tehetem. Két pelenkázás között kutyafuttában képtelen vagyok olvasni. Hamar el is fáradok benne, ha érzem, hogy lankad a figyelmem, vagy bekúsznak a napi gondok, történések a gondolataimba, akkor inkább leteszem.

Jön az e-mail címemre az e-vangélium.
Szeretem minden reggel elolvasni, és rossz, hogy ha valami közbejön (betegség, utazás, nyaralás), mert akkor ömlesztve próbálom behozni a lemaradást. Nincs okos telóm, hogy azon olvassam, ha nem vagyok gépközelben.

Nincs saját Bibliám. Most épp azt olvasom, amit Lacika kapott a keresztszüleitől. Egy picike Újszövetség a Szent István Társulat kiadásában. Tavasszal kezdtem, most érek mindjárt a Jelenések könyvéhez. Azt a részt Antal atya írásával együtt szeretném olvasni. Ő volt Henrik atya előtt a plébánosunk. Az ő szentbeszédei miatt maradtunk az albertfalvi plébánián még akkor is, ha területileg már Budafokhoz tartoztunk.

Olvasás közben már többször eszembe jutott, hogy le kéne jegyeznem olyan részeket a Szentírásból, amit visszaolvasnék, ami szíven ütött, amin sokat gondolkodtam. Tegnap olvastam ezeket a sorokat:

"A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet." 1 János 4,18