Örülj, hogy lány!

Tegnap nagy napom volt. Este már nagyon fáradt voltam ahhoz, hogy megírjam mi minden is történt velem és kis családommal. Mondhatni számoltam vissza a napokat december 15-éig, mert akkor mentem a 18. hetes ultrahangra. Babával minden oké, már 23 deka és egészséges a látottak alapján. És hát ami nem elhanyagolható információ: KISLÁNY!!!! Amióta tudom, madarat lehetne velem fogatni. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy biztos nem örültem volna ennyire, ha fiú lapul a pocimban, de azt hiszem három fiú után érthető az én és a családom öröme is.A nőgyógyászom, Fülöp doktor nem is értette, mikor mondtam neki, hogy annak a hírnek, hogy kislányt várok, annyira fog örülni az egész család. Kérdezte is, hogy a fiúnak nem örülnének? Mondtam, hogy de igen, de a lány az most tényleg más 6 fiú unoka után, amiből ugye három az enyém. Szerinte csacskaság az egész és egy normális ember örül fiúnak és lánynak egyaránt. Magyarázta nekem, hogy neki is három fia van, a bátyjának is három fia van, lány nem lett egy sem, de ettől nem dől össze a világ. Szerintem ha három lánya lett volna és nagyon vágyott volna egy fiúra, akkor talán másképp látná a helyzetet, de nem volt kedvem vitázni, pláne, hogy annyire nem tudtuk megérteni egymás álláspontját.
Sajna az esti gyomorégéseim miatt nem tudom tartani a 150 grammos cukormentes diéta vacsi részét. Lényegében uzsonnától kezdve folyamatosan csipegetek, hogy ne égjen annyira a gyomrom. Pedig már elhagytam a fini-fini joghurtomat, a banánt és a szőlőt is. Na erre nem tudott nekem semmi okosat mondani doktor bácsi, így beutalt a diabetológiai ambulanciára. Jövő hét kedden jelenésem lesz és csak remélni merem (bár asszem elég naív vagyok), hogy nem kell majd megint minden áldott héten hétfőn terhelésre, kedden diab ambulanciára mennem. Igazán frankó menet lesz ebből úgy laza 20 hetet lenyomni... Na de a babáért mindent!
Ja, ultrahangnál van egy annyi kis bibi, hogy egy amnionszál látható a méhlepény mellett közvetlenül. Babára nem veszélyes, doktor bácsi és uh-s bácsi szerint is annyira közel van a méhlepényhez, hogy nem fog belekapni a baba, így aztán nem okoz galibát, de azért figyelni fogják majd a következő uh-n és a szülésnél is. Magyarázták is nekem, hogy nagy valószínűséggel ikerterhességnek indult ez a terhesség...

Na babáról még annyit, hogy Mária lesz a neve. Tegnap este óta már merem Marikának hívni:-DD Szeretnék még neki egy második nevet is, majd Viktorral megbeszélem, hátha áldását adja rá;)

Kismamás dolgaim után Mariannal találkoztunk. Mentünk kereteztetni, erről írtam is tegnap röviden. Egy biztos, hogy erre a helyre el fogok menni többször is, mostantól Koza keretező a Budafokin ki van lőve!!! Én oda többet soha! Állati hideg volt tegnap, szerintem egy bő fél órát vártam Mariannra az utcán, a végén már hiába hallottam a telefonom, a csörgés végéig nem tudtam kicipzározni a táskám és megnyomni azt az inci-finci gombot, hogy felvegyem a hívását. Gyorsan kellett is egy kis melegedés egy cukiban. Bevágtam az utolsó sütimet (málnás szeletet), ittam egy kávét (szigorúan pötyivel) és közben nagyjából átmelegedtem. Keretezés után még elmentünk tátogni az Éva soroksári úti üzletébe. Annyira imádok nézelődni. Komolyan semmit nem vettem azóta, hogy tudom, hogy újabb babánk lesz, nagy volt tegnap a kísértés, hogy valami a kosaramba repüljön, de megálltam. Igazából még mindig a Dimensions készletekért rajongok, olyan csodás színük van. Meg is egyeztünk Mariannal abban, hogy néha nagyon kár, hogy valahogy a hímzős társadalom ennyire egy irányba húz. Szinte már sehol sem látni igazán komoly Dim készleteket meghímezve, az élénkebb színvilágot már csak a Mirabilia nőcik képviselik, amik azért itt-ott fel-feltűnnek a blogokon. Így aztán mivel most minden kötelezőm letudtam, valami színeset fogok hímezni. Már megvan a kiszemeltem, ha befejeztem a blogbejegyzést, neki is esem.

Délután Miki focibemutatójára mentem. Kicsit késtünk Karcsival, szerencsére Miki nem sírt, de látszott, hogy baromira megörült nekünk mikor öt perc késéssel becsoszogtunk a tornaterembe. Középsőm nagyon ügyes! Én magam is elcsodálkoztam rajta, mert olyan kis lyukasmarkú, bénácska néha. Miki kifejezetten jól focizik és tök vagány volt. Vagy 10 kissrác szerepelt a bemutatón, ahol lényegében egy szokásos fociedzést vezényelt le Attila bácsi. Volt, aki odaült az anyukája ölébe és az egész bemutatót onnan nézte végig. Anyuka égett is eléggé, de hát mit lehet tenni. De a másik kedvencem Pepe volt, akit a játszótérről is ismerünk. Vagány, belevaló, kicsit nehezen kezelhető kissrác. Mindkét szülője ott volt, gyerkőc ezen felbuzdulva tök idiótán viselkedett. A végén már sajnáltam a szüleit, ugyanis Pepe folyton elesett, de direkt, elrúgta a fenébe a labdát, idétlenkedett,végül a meccseket zavarta azzal, hogy befutkározott a pályára és csúnya dolgokat mondott Attila bácsira. Na ekkor szakadt el anyuja cérnája, elkapta Pepe grabancát, kicibálta a teremből. Kb. 5 perc múlva jöttek vissza, Pepe nagy vörös szemekkel állt vissza a srácok közé, de onnan kezdve jól viselkedett.

Gyorsan ledobtam focibemutató után Júliának a két kicsit és robogtam a templomba Karácsonyi ünnepségre. Matyi pásztor volt a betlehemes játékban. Kicsit extrém pásztornak tűnt, mert a szőrme mellényt a nagykabátra vette rá, aminek sárga vastag csík van az ujján. A jelmez sapkáját persze már sikeresen elvesztette... Az előadás aranyos volt, szépen énekeltek a gyerekek, meglepő módon hangosan is beszéltek, úgyhogy nagyrészt mindent lehetett érteni. Elég hátul ültem (késtem egy kicsit), de azért nyújtogattam a nyakam. Matyi a szereplés után nagyon feldobott volt, hazáig csacsogott:-DD