Emeletes ágy, Mikulás, Miklós-nap

Húú, nagyon fárasztó hétvégénk volt. Tegnap este Viktorral egyetemben háromnegyed tízkor már ki is dőltünk. Illetve az uram fél tízkor már csak szunyált mellettem (pedig gyakorolni akarta a gitárdolgait) én meg az újabb tucat "bestsellerből" olvasgattam egyet, fáradt agyamnak és testemnek pont megfelelt. Állati sztorik vannak ezekben a Júliákban, Tiffanikban:-DDD A néni rendületlenül árulja kötegszám a CBA előtt hétvégenként és Viktor mindig vesz tőle párat. Hogy én miért nem veszek? Mert csak hétvégén vásárlunk a CBA-ban, és akkor az uram csinálja a nagybevásárlást, engem korábban a kezem, most meg a pocim miatt nem enged cipekedni. Szóval hét közben én csak a kisboltban veszek tejet, kenyeret, felvágottat, joghurtot a fiúknak (ebből sosem elég). Már olyan jóban vagyok szerencsére az eladókkal, hogy ha adós maradok, akkor már fel sem írják, csak elhangzik, hogy holnap majd behozod. Én azért ilyenkor mindig csörgök Viktornak és ő hazafelé jövet beugrik a hiányzó pénzzel a lányokhoz.

Nade a hétvége. Szombatra akartuk beütemezni az emeletes ágy és a takarítás napirendi pontokat. Ebből csak az ágy összerakása valósult meg. Hatalmas, masszív, csodaszép és nagyon jól harmonizál a tobbi bútorral. Kitette Viktorom a szobából a két kis gyerekágyat, így most Karcsi alszik lenn, Miki fenn, Matykó meg szegény irigykedik a másik szobából, mert ő is az emeletes ágyon szeretne aludni. Hát az első este nagyon buliztak a fiúk elalvás előtt, Matyi is átment a kicsikhez.
Egyébként az ember nem is gondolná, hogy egy ilyen ágy összeszerelése hogy fel tudja adni az embernek a leckét. Pláne, ha egy hihetetlen szűkszavú, 4 képből álló összeszerelési útmutatót mellékelnek csak hozzá. Azért pár nekifutással, de legyűrtük Viktorral az akadályt, közben párszor szétcsaptunk a fiúk között, Karcsit el is kellett vinnem sétálni mert ön- és közveszélyesen játszott a szerszámokkal.
Íme az eredmény:Az első éjszaka kicsit fárasztó volt, Karcsinak nem ment olyan könnyen az új helyen sem az elalvás, sem az éjszakai megébredés utáni visszaalvás. Viktor egy kicsit aludt is mellette éjjel, mert én akkor már vagy háromszor keltem fel Öcsihez és mondtam, hogy most már ő megy hozzá. Na ő átcuccolt és reggeltájt jött vissza, hogy Karcsi ne vele együtt ébredjen, mert még azt hiszi a gyerek, ez az új módi. Szóval állítólag sokkal de sokkal kényelmesebb az emeletes ágyon aludni, mint a mi frankón szétugrált, kihúzható ülőgarnitúránkon. Még egyel több ok, hogy miért spóroljunk még jobban a saját nagyobb lakásunkra.

Vasárnap. Enyhén kómás fejjel kezdtük a napot. Én gyorsan elugrottam misére kora reggel, mert tudtam, hogy kemény menetem lesz a konyhában, később már nem lesz időm rá. Szeretem a fél kilences misét, egy gond van vele, hogy a kispap tartja. Gáz, ha azt mondom, hogy nagyon nem kedvelem ezt a papot? Annyi ellenszenves vonás van benne számomra. A kedvencem, hogy áldozás közben folyton rendezi az embereket. Egyszerűen az áhitatot, a ráhangolódást rontja totál el azzal, hogy ha egyedül áldoztat és az emberek egyes sorban jönnek, akkor folyton ezt hallani:
-Krisztus teste! Álljanak már kettes sorba!!!... Krisztus teste! Kettes sor!
Múltkor ketten áldoztattak. Nála hamarabb elfogyott a sor, mint a másik áldoztatónál. Erre fennhangon beszélni kezdett, hogy:
-Ide is lehet jönni! Jöjjenek ide is!
És aztán hallgassam azt, hogy az áldozás ne legyen rutin?!?!

Matyinak a tizes misén osztálymiséje volt. Apával késtek, így elvették Matykótól azt a könyörgést, amit eredetileg olvasott volna. Baromira sajnáltam, Viktor fel is hívott elmondani a dolgot. Kellett kis idő, mire megemésztettem. Eleinte azt gondoltam, hogy biztos arra volt ez retorzió, hogy pénteken elfelejtettük a rorátét. Aztán kiderült, hogy egyszerűen csak arról volt szó, hogy azt hitte a tanító néni, hogy a Matyi nem jön misére. Végül mire a felolvasásra került volna a sor, a helyettesként beugró kislány belázasodott és mégis Matyi olvasta a könyörgést.
De ilyenkor mindig azon filózunk Viktorral, hogy olyan nehéz mindent összehangolni a srácaink körül, annyi feladat van, annyi dologra kéne figyelni és olyan könnyen kimarad valami vagy elsikkad valami. És ráadásképp jön még egy negyedik gyerek is, aki újabb figyelem-adagunkra tart majd igényt. De legalább ketten izgulunk azon, hogy hogyan is lesz. Nagyon össze kell majd szednünk magunkat!

Mikulás. Nálunk évek óta Viktor a Mikulás. Na nem piros ruhás és szakállas, hanem ő szerzi be az ajándékokat. Amikor összekerültünk, mindenki hozott otthonról szokásokat. Eleinte jobban az enyémeket alkalmaztuk, mert hát nálunk több szertartás volt a Szalay családban, amihez én ragaszkodtam. De nálunk a Mikulás nem volt amolyan tejjel-mézzel folyó kánaán, mint az uraméknál. Így aztán ő fellázadt és azóta a Mikulás édességek özöne. A gyerekek élvezik, és ha épp nem vagyok a cukrom miatt diétán, akkor bevallom, hogy én is élvezem. Főképp azt, hogy a srácaink milyen szakszerűen falják fel először a mi csomagunkat:-DD Fényképet nem csináltam a sok-sok finomságról, mert szerintem elrettentő:-D Az enyémről azért lehetne. Egy diabos táblacsokit és egy ananászt kaptam a Mikulástól;) Köszi!

Miklós-nap. Húú, Miki nagyon-nagyon várta már a névnapját. Irtó türelmes egész évben, bár rengeteget kell vele beszélgetni arról, hogy egy csomó embernek van a családban névnapja és szülinapja az év során, neki mindez laza két hónap alatt lemegy, körítve a karácsonnyal. Így aztán egész évben a maga ünnepeit várja, amiket vastagon kiélvez, állati ügyesen ünnepelteti magát:-D Vaníliás tortát rendelt tőlem. Ez könnyű, mert vanília pudingot kell a piskótalapok közé kenni, aztán kész. A tetejét meg be kell vonni tortabevonóval. Én viszont most vagy fáradt voltam, vagy szétszórt, de kevés tojással csináltam a piskótát, így nem tudtam kettévágni. Sebaj, max. nem lesz réteges a torta. A piskótára ráöntöttem a vanília pudingot, a tetejét behúztam tortabevonóval. Így persze az oldala kimaradt, mert megszilárdulásig benne kellett hagyni a tortaformában. Tetejére ráültettük a Miki által választott marcipánt, ami egy cukrászt ábrázolt (Miki ugyanis cukrász szeretne lenni) és már ünnepelhettünk is. Van egy kép az ajándékról is. Miklóska nagyon ügyesen és igen kitartóan legózik. Mindhárom autót kirakta még tegnap délután-este.