Lakásfestés

Hétvégén húzós programunk volt. Biztos írtam már lentebb, hogy húgomék költöznek és megkapják a kezdőbútorokat, amikkel anno a szüleim engem indítottak útra a nagybetűs életbe. Mivel így a lakás nagyjából kiürült, az új bútoraink meg még nem érkeztek meg, így kitaláltuk, hogy ez a legtökéletesebb időpont a festésre. Persze nem gondoltunk túl nagyot, csak a két kicsi szobát festettük ki. Miki és Karcsi kapta a közös gyerekszobát, ami kék lett, Matyi fiunk meg megkapta a mi kis hálószobánkat. Így mi ismét kiszorultunk a nappaliba. De nem is tudom mit jár a szám, hisz az a legnagyobb szoba, sőt még konyha is jár hozzá;) Matyi szobája pisztáciazöld lett.

Hét közben próbáltunk dobozolni, pakolni, amennyire lehetett. A húghomék által elvitt bútorokat totál kiürítettük, mikor szombaton jöttek értük, már csak a tetejéről kellett lepakolni pár dolgot. A nagyobb kihívás a festés előtti kipakolás lett volna, de azzal nem haladtunk szinte semmit. Ezt Péter, Mariann férje meg is erősítheti, ugyanis szakiként ő jött hozzánk festeni. Én a könnyebb melót választottam, átmentem a három kölykömmel Mariannékhoz. Szóval mi asszonyok terelgettük az 5 fiút, a fiúk meg szépen kipakolták a szobákat, leszedték a polcokat, karnisokat, csavarokat kiszedték a falból, körberagasztották az ablakokat, ajtókat és festettek. A kék szoba szép lett, a zöldön még egy picit kell javítani. Ma reggel terveztük, de olyan vacak idő volt és annyira rosszak a fényviszonok, hogy a dolog halasztódott. Karcsinak semmi gondja nem volt a költözéssel a kék szobába, simán elaludt tegnap este és ma délután is.

Nade pár szót még a szombatról. Előszöris köszi a Váczi családnak a sok-sok segítséget. Asszem majd az ő költözésükkor lesz lehetőségünk meghálálni.
Mariann tök rendes háziasszonyként fogadott minket, nagyon pörgött, sült a hús, kész volt a leves. Botond csendespihin volt az emeleten, Kolos enyhén izgatott állapotban várta a srácaim. Fiúk elvoltak, bár az enyimeket párszor szét kellett szedni, mert mindig összevesztek valamin. Karcsi simán elaludt az ebédje után, így hagyott minket normálisan kajálni. Enyim srácok szinte semmit sem ettek a főfogásból, leginkább csak nutellás palacsintát faltak, pedig kár volt kihagyniuk a sülthúst!!! Bitang finom volt. A rízsről Mariann már beszámolt a saját blogján:-DDD Megjegyzem nekem sem szokott jobban sikerülni, nálunk a tuti rízst Viktorom készíti. Én meg sem próbálkozom.
Voltunk sétálni, fagyizni, vásárolni, aztán estére megérkeztek a pasik. Viktor visszahozta a lakásba Matyit, mert másnap 10-kor iskolai misére kellett mennie, ahol kötelező a résztvétel. Én a két kicsivel ott aludtam Mariannéknál, mert a falaknak a lakásban száradnia kellett. Szerintem jól alakult a nap, de estére tök fáradt voltam. Iszogattunk, jó volt, hogy nem mindig csak a saját körömben voltam, egész más dolgokról volt szó, mint amiket Viktorral rágunk az utóbbi időben. Azért remélem nem voltam túl hülye, ha csak kicsit is iszok, akkor szófosó leszek. Az időt egyáltalán nem érzékeltem, tök véletlen kérdeztem meg, hogy mennyi az idő. Így már éjfél is elmúlt mire ágyba estünk, gyorsan el is aludtam és sajna Karesz túl korán keltett...
Vasárnap még egy kicsit csüngtünk a Váczi családon (Viktor és Matyi is visszajöttek), aztán hazajöttünk. Őszintén szólva nem sok kedvem volt hazajönni, féltem attól, hogy mi fogad. Hát nem volt egy leányálom, de bevallom, rosszabbra számítottam. Mire a srácok ágyba kerültek, addigra lakható volt a gyerekszoba. Matyinak csak az ágyát hoztuk rendbe, mert azt a szobát még kicsit festeni kell. A nagyszoba használható, a sütőmhöz nem férek csak hozzá, de ha
nagyon akarnám, az a rész is használható lenne. De most már lusta vagyok, nincs kedvem tovább pakolni. Este baromi hamar kidőltünk, reggel alig tudtunk a srácokba életet lehellni, de menni kellett suliba, oviba.
Mariannal persze hímeztünk is egy kicsit, de tényleg minimálisat. Azért haladgat ám a Marykém. Ja, és elhoztuk a szülinapi ajándékomat is. Íme: (a fotót Mariann blogjáról vettem kölcsön)