Gyerkőceim életkora

2013. március 30., szombat

Húsvét előtti zanza


Hozok pár képet, csak úgy. Nagy részük nem is most készült, hanem pár nappal, esetleg héttel korábban. Nem igazán volt kedvem írni a blogba, úgy általában elég levert vagyok mostanság. Mentségemül szolgáljon, hogy ha az embernek valami folyamatosan fáj, akkor talán nehezebb szívvel-lélekkel mosolyogni. De most már azt hiszem megszabadultam tőle, így mutatom a mélyponton beszerzett bűneim és a még jókedvvel készített elő-húsvéti kalácsom, nameg persze mosolygós képet Karcsival, aki akkor épp "hálás volt belém"- ahogy ő szokta volt mondani:-DD És persze be kell számolnom arról is, hogy ha húsvét, akkor betegség nálunk tuti napirenden van.

Kezdjük a kis beteggel, aki nagypéntek estéjére már nyűgös, sírós volt. Már az esti szertartásra is úgy mentem el, hogy Marikával valami nem stimmel. Mikor Matyival hazaértünk, Viktor rögtön mondta is, hogy meleg a leány. Éjszakai kúppartit tartottunk kettőt is, de szerencsére semmi több. Persze elfekszik, meg fáj a pocakja, de ha hat a fájdalomcsillapító akkor megelevenedik. Taknyos és köhög megint egy ideje, szóval borítékolhattam volna ezt a betegséget. Meghívtuk a szüleimet húsvétra, még nem mondták a választ, hogy jönnek-e, de megkörnyékezem őket egy beteg gyerekkel is, hátha jövő héten vigyáznának a leányra.
Ilyen a kis beteg, akinek nem kell se csoki, se műzli, csak szorongatja Tíszit (cumi) és Nyuszit. Nyuszit meg kéne varrnom, de ebben a házban sehol egy fránya tű:-DDD A nagyok babusgatják, főleg Matyi. Rohan neki vízért, simizi a hátát, puszilgatja. Karcsi meg élvezi, hogy nem ő beteg:-DD
 
 

Na és itt a kalácsom. Valami fonott nyitott diós fonat címmel szerepelt a sütiskönyvben. Pár dolgot változtattam a recepten, mert ha valamibe mazsola kerül, abból többen nálunk nem esznek. Kicsit megkínlóstam a fonással, de egész jó lett. Végül aztán enyhén hajlítva tettem a tepsire a fonatot, mert féltem, hogy ahogy kel a sütőben, kicsi lesz neki a tepsi. Jó döntés volt. Állati finom lett, de én sajnos keveset ettem belőle, igyekeztem minél kevesebbet rágni akkoriban. Karcsi addig csak a kalácsból volt hajlandó enni, amíg volt itthon belőle akár egy morzsa. Matyi is a nagy pusztítók közé tartozott apájával együtt. Marika mértékkel, Miki meg egyáltalán nem evett belőle. Szerinte szar lett. Mindig van egy kritikusom a családban, csak a személye változik:-DD

Na és hát elmondom, hogy az álkapcsommal kínlódom lassan 3 hete. Fogorovos szerint lehet, hogy a fogszabályzó indikálta a dolgot, de ő nem venne rá mérget. Estére szabályosan közepes fokú szájzáram volt már. Egész nap éreztem amolyan hülye kellemetlen érzést, ami hol csak egy helyen összpontosult, hol viszont már az arccsontomra és a szemem sarkára is kiterjedt. Az algoflex-szel jó barátságba kerültem. Szedegettem, igyekeztem keveset rágni, és zaklattam telefonon-személyesen a fogszabályzós orvosom. Mondta, hogy ilyen fájdalomra még soha senki sem panaszkodott fogszabályzással kapcsolatban. Most már múlóban a fájdalom, így utólag ő is bevallotta, hogy eléggé kétségbe volt esve és nem nagyon tudott kitalálni semmit a problémámra. A fogszabályzóm egy részét leszerelte, azt a vasat, ami folyamatos húzást csinált - a maradék rést eltüntetendő - szintén leszedte és csak egy nagyon rugalmas kis fémet hagyott benn, ami nem hagyja szétcsúszni a fogakat. Mondta, hogy döntem el legyen-e folytatás, vagy hagyjuk meg azt az alig 1 mm-t hézagnak. Hát én az utóbbi mellett voksolok, de két hét múlva megyek (remélem teljesen nyugodt álkapoccsal) kontrollra, akkor megbeszéljük a hogyan továbbot. Kaptam egy faszántos harapásemelőt, amit éjszaka kell hordanom. Mondta, hogy szerinte éjjelente szorítom a fogsorom és a mozgásban lévő fogakat ahogy összeharaptam talán attól lett ez az izomtúlterhelés. Nem tudom. Mondta, hogy lehet, hogy túl sok stressz ér mostanában. Nem tudom. Anya szerint lehet kezdődő reuma jele. Nem tudom.
Volt, hogy nagyon magam alatt voltam. Így aztán vásároltam pár apróságot a www.keresztszemes.com oldalon. Sajnálom... de tényleg mindegyik kicsi.

Meglehetősen későn jutottam el gyónni idén is. Szörnyen szégyenlem magam a halogatásom miatt, de nem csak e téren jellemző rám a dolog sajnos. Nagyon sokat gondolkodtam előtte magamról a dolgaimról. Sok dologra rájöttem és hát hogy is mondjam, nem vagyok rá büszke...
A nagyheti szertartásokra idén Matyival megyek. Ha mind a 3 szertartáson jelen lesz fiam, akkor kap egy ötöst hittanból. Persze kérdeztem, hogy csak ezért menne-e:-DD De őszintén szólva jó érzés, hogy valaki jön velem, és remélem, hogy már csak pár év, aztán családilag is részt tudunk venni. Nagyon szeretem ezt az ünnepsorozatot.

4 megjegyzés:

  1. Nyami, nagyon guszta a kalácsod! Sokáig nem szerettem a diós dolgokat, de mostanában már hajlandó vagyok megenni ilyesmit. Ezt megkóstolnám, az biztos! :)

    Nagyon szépek ezek a kis készletek is.

    Remélem, már nem fáj az állkapcsod, ismerem, milyen érzés. Nekem akkor fájt nagyon, amikor elkezdett nőni a bölcsesség fogam. Érdekes, mert hosszú időre megállt, és éppen most kezdett újra nőni (ennyi idősen!), bizony nekem is fájdogál.

    VálaszTörlés
  2. Helyes képek, mind!
    Csodaszép a kalácsod, biztos fincsi is! Nálunk idén is Dia sütött finom krémes sütit, de csak holnap szabad megkóstolni!:o)
    Kellemes Húsvétot kívánok az egész kedves családodnak!

    VálaszTörlés
  3. Kelleme Húsvéti Ünnepeket kívánok a havas messzi Szombathelyről!
    Itt kalács nem sült, csak élesztőmentes sós rágcsálnivaló:) De a Tiéd nagyon guszta:)
    Puszi
    Jucus

    VálaszTörlés
  4. Jaj az a kalács nagyon jól néz ki! Látom ismét zajlik nálatok az a bizonyos. ;-)

    VálaszTörlés