Gyerkőceim életkora

2017. július 3., hétfő

Lacika és a torna

Íme kérem, gyermekünk legfrisebb attrakciója. Most már szépen hátratolja magát ülőhelyzetbe, ennek köszönhetően a leglehetetlenebb pillanatokban koppan a feje, mert mindenkit követ a szemével és még nem érti, hogy ha felfele és félig hátrafele néz, akkor elveszíti az egyensúlyát. Egyébként állati cuki, ahogy körbenéz, ha felül: "Na, ki látta, hogy mit csináltam?" - arccal keresi a szemeket, meg a dícsérő szavakat.

Járunk tornázni Dévény tornára. Még a 8 hós kontrollon mondtam a védőnőnek, hogy féloldalasan kúszik Lacifülű. Kaptunk két telefonszámot és következő héten bemutatta ellőtt kezű-lábú kommandós kúszását a fiatalúr a tornász néninek is. Persze kaptunk házifeladatot, hogy itthon mit kéne csinálni. Ennek eredményeként Laci alig engedi behajtani a jobb lábát, valamint feltolja magát kutyába, vagy elfordul. Vért izzadunk, de a kívánt pózt utálja továbbra is. Egyre többet próbálkozik a mászással, hihetetlen nagyokat tud belőle arcra esni. Néha komolyan rossz nézni, még szerencse, hogy a kicsik gumiból vannak. Egyébként csont nélkül megy a z-ülés (bár nekem menne így), ügyesen kutyázik, villámgyorsan kúszik (féloldalasan). Folyton mocorog, szinte nincs is olyan, hogy mondjuk 5 percet ül az ölemben, vagy csak simán hozzámsimul vagy hasonló. A kedvencem toávbbra is az, amikor odakúszik a lábamhoz és ott markolássza a lábfejem, hogy vegyem fel. Vagy ülök és szinte rám mászik, hogy az ölembe ülhessen. Ha felveszem, kb. 10 másodperc múlva már valami másért kepeszt és le akar szállni. Aztán kezdi előlről. Mostanra már egész szépen következetesen kikészítette a bal csuklóm. Már megint ott van az a hülye pukli rajta, rohadtul fáj, ha ránehezedem a csuklómra. Úgy döntöttem, hogy nem most kezdek fekvőtámaszokat nyomni;)

Kijött a gyermek 4. foga is. Éljen, éljen! Mivel fogy a tejem, így most már kap pótlást lefekvéskor. Nyugisabb is az éjszakánk. Néha reggel is megkínálom, attól függően, hogy a kereslet-kínálat milyen arányban van. Végre eszi a normális gyümölcsöket is, nem csak az üvegest. És napok óta az én általam kotyvasztott főzelékeket eszi. Etetése továbbra is kihívás. Hihetetlenül apró falatokban tolja a kaját. Oda kell tenni a kiskanalat a szájához és ő kiszürcsöli belőle a cuccot. Hát mit ne mondjak, néha van, hogy elunom a kajáltatását.
Emlékszem anno Matyinál fogyott el a cérnám. Nála azzal trükköztem, hogy a csőrös pohárnak ezerrel tátotta a száját, a kanálnál meg összeszorította. Szóval felemeltem egyik kézzel a poharat, másikkal a kanalat. Végül a csőrös pohár helyett a kanál landolt a szájában. Néha ezen hihetetlenül megsértődött, fújta a főzit, fuldoklott. Egyre több régi gyerekezős emlékem jön fel a többiekről.
Aztán a napokban néztük vissza Marikával, hogy milyen kisbaba volt, miket írtam róla. Annyit nevettünk rajta. Aznap délután egy csomó régi videót megnézett a kis hölgy magáról és nagyon élvezte.

2 megjegyzés:

  1. Baj lehet az egyensúlyérzékével. Jó. hogy szakember foglalkozik vele.

    VálaszTörlés
  2. Azért hogy repül az idő! Még nemrég szorítottunk, hogy mikor születik meg, egyben vagy-e még, most meg már főzeléket eszik és felül! Nagyon ügyes :)

    VálaszTörlés